Papers by Balássy Ádám Miklós
De iurisprudentia et iure publico, 2024
The legal status and classification of parliamentary resolutions in Hungary, particularly those i... more The legal status and classification of parliamentary resolutions in Hungary, particularly those issued by the National Assembly, are complex and multifaceted. This text explores the distinction between internal and external resolutions, highlighting the unique nature of Standing Orders and their role in parliamentary practice. It discusses how these resolutions, while not always classified as formal legal norms, can still exert binding authority within the framework of parliamentary procedures. The text explores into the normative and individual nature of resolutions, explaining how their application depends on whether they regulate internal parliamentary operations or address external entities.
The requirement of legality in parliamentary procedures is emphasized, pointing to the need for state bodies to adhere to prescribed forms and maintain consistency to ensure legal certainty. The paper further examines the difficulty of categorizing parliamentary resolutions as legal sources, and the challenges of distinguishing between normative and individual acts.
KEYWORDS: Parliamentary resolutions, Standing Orders, National Assembly, internal resolutions, external resolutions, legality, legal norms, political declarations
Jogelméleti Szemle, 2024
A tanulmány az országgyűlési határozatok és a házszabályok jogi természetével, történeti fejlődé... more A tanulmány az országgyűlési határozatok és a házszabályok jogi természetével, történeti fejlődésével és jelenlegi helyzetével foglalkozik a magyar jogrendszerben. Kiemeli a házszabályok sajátos jogforrási státuszát, amely az országgyűlés autonómiájának és belső rendjének biztosítását szolgálja. Bemutatásra kerül a házszabályok alkotmányos szerepe és kapcsolata más jogforrásokkal. A házszabályok különös jogforrások normatív szabályokat állapítanak meg az országgyűlés működésére és tagjaira vonatkozóan, de nem érik el a törvényi jogforrási szintet. A tanulmány részletesen elemzi a házszabályok sui generis jellegét, amely alapján nem illeszthetők be a hagyományos jogforrási hierarchiába. Emellett kitér az országgyűlési határozatok különböző típusaira, azok extern és intern jellegére, valamint a házszabályok módosításának eljárási sajátosságaira.
De iurisprudentia et iure publico - JOURNAL OF LEGAL AND POLITICAL SCIENCES , 2023
This paper explores the inherent uncertainty within legal systems, stemming from the nature of le... more This paper explores the inherent uncertainty within legal systems, stemming from the nature of legal interpretation, judicial decision-making, and applied legal procedures. It highlights the variable, context-dependent nature of legal interpretation and the subjective judgments in judicial decision-making, influenced by both internal and external factors. The analysis reveals the limitations of legal predictability and completeness, emphasizing the lack of a legal system capable of addressing every possible situation. The paper also discusses the influence of subjective factors in legal interpretation and the challenges in adapting abstract norms to specific cases, underscoring the complex relationship between reality, truth, and the role of language in the social system.
KEYWORDS: legal uncertainty, interpretation, judicial decision-making, legal systems, subjectivity in law
DIEIP, 2023
This discourse examines the interconnected nature of law and morality, focusing on their coexiste... more This discourse examines the interconnected nature of law and morality, focusing on their coexistence and interplay in the realm of criminal law, and explores the differentiation and assimilation of norms in different societies. Historically, law and morality emanated from a common normative source, but societal evolution has necessitated their distinct codification, especially with the establishment of state institutions. Criminal law prominently reflects the convergence of legal and moral norms, accentuating the moral undertones in punishment paradigms. The discussion delves into the philosophical foundations of legal and moral norms, exploring their absolute and relative values and how they relate to individual and societal behavioural modulations. Punishment, being a crucial component of criminal law, is analysed, tracing its evolution from primitive to advanced societies and studying its objectives, ranging from retribution to deterrence. The contrast between law as a representation of cultural fact and value and ethics as the pursuit of supreme good is highlighted, raising queries on the conceptual intersections and the respective societal impacts of law and morality. Continental criminal codes are seen to imbue moral evaluations of conduct, demonstrating the ethical implications embedded within legal structures. The discourse contends with the dynamic between moral and legal norms in shaping societal values, behaviours, and the conceptions of justice and punishment.
De iurisprudentia et iure publico, 2023
The main focus of the paper is an attempt to present theories of the source of law, and for this ... more The main focus of the paper is an attempt to present theories of the source of law, and for this reason I will analyse (1) the concept of "law" and its basic sub-concepts, and in the first part I will summarise the thoughts of some legal theorists on their conceptualisations of "law". (2) Then I point to the different bases of the terminology of custom, tradition and consuetudo. (3) Finally, I will present some of the formulations of legal source theory, since the confusion of terminology that has arisen here is one of the most vexed chapters in legal theory, and I will try to give straightforward distinctions between the various definitions.
De iurisprudentia et iure publico, 2023
Az elmúlt két évszázadban több ellentétes nézet alakult ki a rendeletek (regulation, Verordnung, ... more Az elmúlt két évszázadban több ellentétes nézet alakult ki a rendeletek (regulation, Verordnung, le règlement, il regolamento) és a határozatok (resolution, decision, Auflösung, Entscheidung, la decisione, la décision) természetéről, valamint azoknak fogalmáról egyaránt. A mai napig az az uralkodó nézet, hogy a rendelet (mint forma) a közigazgatási vagy kormányzati tevékenységnek a kifejeződése – azaz ilyen megfogalmazásban a törvény ellentétét képezi, mert nem az állam vagy a nép, hanem a kormány és a rendeletalkotással felruházott egyének, csoportok akaratának a megtestesülése. A rendeletalkotási jogkört (ius decretale) azon a területen alkalmazzák, amelyet az országgyűlés (a törvényhozói hatalmi ág) a közigazgatási szervek (hatóságok, hivatalok) számára „nyitott” hatáskörként meghatározott – ezt Paul Laband a XIX. században a következőképpen fogalmazta meg: sie ist ein Ausfluß der sogen. vollziehenden Gewalt.
Jogelméleti Szemle, 2022
A tanulmány célja, hogy a magyar jogrendszerben megtalálható kormányhatározati formák sajátossága... more A tanulmány célja, hogy a magyar jogrendszerben megtalálható kormányhatározati formák sajátosságait ismertessem, ideértve az alaki és az anyagi fogalmaknak a meghatározását, valamint azoknak a (magyar) jogforrási rendszerben való elhelyezését is. További cél, hogy bemutassam az olyan nem ismert kormányhatározati formákat, mint a 2000-es, 3000-es vagy 4000-es kormányhatározatok. A kormányhatározatok a jelenlegi jogtudományi, dogmatikai és gyakorlati szempontok alapján intern jogi aktusoknak tekintendők. Álláspontom szerint ugyanakkor találhatók olyan kormányhatározatok, amelyek extern jelleggel rendelkeznek, ennek okán pedig a materiális értelemben vett jogszabálynak tekintendők. A tanulmánnyal továbbá állást kívánok foglalni abban a kérdésben is, hogy tekinthető-e a kormányhatározat eredeti hatáskörben megalkotottnak (azaz levezethető-e az Alaptörvényből a kormány felhatalmazottsága a kormányhatározatoknak a megalkotására), vagy sem, és alkalmazható-e a jogszabályokra alkalmazott – eredeti, származékos – dichotómia.
Amennyiben a kormányhatározat extern jelleget is ölthet, további kérdésként merül fel, hogy egy kormányhatározatnak a közzétételéről kell-e, hogy beszéljünk, vagy annak kihirdetéséről – ennek a keretében vitatandó az is, hogy a nem nyilvános kormányhatározatokban milyen tartalmakat lehet megjeleníteni.
Álláspontom szerint ugyanis vannak olyan kormányhatározatok, amelyek bírnak extern tartalommal, azaz kihatással vannak az állampolgárok összességére. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden kormányhatározat extern vagy normatív lenne, mert a kormányhatározatok eredeti céljukat tekintve internek (azaz az adott szervezetre hatnak) és többségében egyediek. Az extern jellegű normatív aktusok pedig nem tekinthetők – azok extern mivoltuknál fogva – közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, mert nemcsak az adott szervezetet szabályozzák, hanem az állampolgárok meghatározott (nem egyedi) összességét, így ezeket – materiális értelemben – kvázi jogszabályoknak tekintem. Ugyanis amennyiben egy kormányhatározat explicit intern rendelkezéseket tartalmaz, nem feltétlen jelenti azt, hogy annak a kormányhatározatnak a közvetett hatása nem érinti az állampolgárok összességét. Azaz az intern aktusok, amelyek az állami szerveknek – vagy azok alárendelt szervezetének – rendelnek feladatot, közvetlenül vagy közvetetten más jogi vagy természetes személyek számára is kötelességet keletkeztethetnek. Ami nem jelent mást, mint hogy az eredetileg intern aktusok befolyásolhatják az állampolgárok jogainak az alakulását, amely beavatkozás a tényleges jogalkalmazás területén valósul meg. Így álláspontom szerint azokat a kormányhatározatokat kell „kvázi jogszabályoknak” tekinteni, amelyek extern jelleggel bírnak. Tehát egy kormányhatározat tartalma csak akkor alakul át a jogszabályi forma következtében extern kvázi jogszabállyá, ha a kormányhatározat tartalma jogszabályként is érvényesülhet.
Jelen tanulmány nem tér ki a jogalkotási törvény és az Alaptörvény által alkalmazott általánosan kötelező magatartási szabály definíciójának az értelmezésére.
XXII. Jogász Doktoranduszok Konferenciája, 2022
Magyar Jog, 2020
Az iromány reflektálni kíván a 2019. decemberében elfogadott, 2019. évi CXXVII. „salátatörvény” á... more Az iromány reflektálni kíván a 2019. decemberében elfogadott, 2019. évi CXXVII. „salátatörvény” által hozott változásokra. Ugyanis a magyar jogalkalmazói közegben nem tekinthető alapvetésnek az angolszász jogrendszer által használt fogalmaknak az alkalmazása, így, annak érdekében, hogy a Kúria – az Alaptörvényben deklarált –
jogegységesítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tudjon tenni, szükséges tisztázni az obiter dictum, stare decisis, ratio decidendi, overruling, valamint a distinguishing fogalmakat. Az írás továbbá arra is rá kíván mutatni, hogy a korlátozott precedensrendszer nem tekinthető
előzmények nélküli újításnak a magyar jogrendszerben, ezért bemutatja, hogy miképpen fejlődött a XIX. századtól napjainkig a legfelsőbb bírói fórum jogegységesítési kötelezettsége. A szerző véleménye az, hogy e kötelezettség jogállamisági kritériumként határozható meg, még ha a jogállamiság definiálására az iromány nem is tesz kísérletet– mert szétfeszítené a tanulmány rendelkezésére álló kereteit.
Mindazonáltal a kézirat – nem titkolt – célja, hogy a Magyar Jog folyóirat 2020. februárjában megjelent „felkérésének” eleget tegyen és – Osztovits András és Varga Zs. András Professzor Urak által – a folyóirat hasábjain megkezdett gondolatmeneteket tovább bontsa.
Magyar Jog, 2020
A publikáció teljes tartalma a Magyar Jog 2020. októberi számában olvasható 67. évf. 11. sz. (20... more A publikáció teljes tartalma a Magyar Jog 2020. októberi számában olvasható 67. évf. 11. sz. (2020.) 656-662.
XVIII. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója, 2020
A klasszikus logika rendszere hasonlóan a jogi norma rendszeréhez bináris modellben írható le. A... more A klasszikus logika rendszere hasonlóan a jogi norma rendszeréhez bináris modellben írható le. A klasszikus logika rendszere ugyanis egy állítás igaz és hamis fogalompárjával határozza meg az adott rendszert, míg a jogi rendszer a norma érvényes és érvénytelen mivoltával. A logika jogra való alkalmazásának lehetőségét-és annak a problémáját már-Kelsen Tiszta jogtan című művében kifejtette. Itt ugyanis Kelsen azt mondja, hogy a logikát azért nem lehet a jogi normákra alkalmazni, mert a jogi norma az nem igaz vagy hamis, hanem érvényes vagy érvénytelen-azaz nem rendelkezik kijelentéstartalommal. Ebből következik, hogy a (klasszikus) logikát nem lehet ebben a meghatározásban a jogra alkalmazni, mert azt csak a logikára tudjuk ilyen formában alkalmazni -továbbá úgynevezett igaz vagy hamis logikai igazságról pedig csak akkor tudunk beszélni, ha a kijelentésnek az igazságtartalmát annak logikai formája is biztosítja. Mindezek alapján a klasszikus logika rendszerében használt fogalompárt nem lehet a jogi normákra alkalmazni. További problémaként merül fel az is, hogy az érvénytelen norma nem jogszabály (és nem egy non-norma), tehát ez a két érték nem a normák világán belül jelenik meg. A formális logika feladata pedig nem más, mint: "… [a] fogalmak és az állítások azon törvényszerű összefüggéseinek feltárása, amelyek kizárólag logikai struktúrája és a bennük előforduló logikai szavak jelentésére alapozódnak." Ennek okán szükséges egy olyan modellt alkalmazni, amelyben a legegyszerűbben lehet megállapítani a logikai végkövetkeztetéseket. Ugyanis a modellben nem lehet kiküszöbölni a matematikai és más tudományokhoz való kötődését a logikának, mert csak általuk kaphatjuk meg a konkrét konklúziót-pontosabban azt a megállapítást, hogy (a logika ezen rendszere) alkalmas a gondolkodás a jogi folyamatának leírására. Az anyagi világ minden része (mint logikai) hat az összes többi részére, minden konfigurációja minden más konfigurációra, de a hatások intenzitása nagyon különböző lehet, és ennek következtében a változások is nagyon különböző mértékűek. A végtelen sok kölcsönhatás legnagyobb része egy kiragadott konfiguráció változására csak elenyésző 1 KRE ÁJK doktoranduszhallgató (PhD), tudományos s. munkatárs (KRE), kodifikációs szakjogász (LL.M.)
Jogelméleti Szemle, 2020
A demokratikus berendezkedésű államoknak elvi alapját a hatalmi ágak megosztásának elmélete konst... more A demokratikus berendezkedésű államoknak elvi alapját a hatalmi ágak megosztásának elmélete konstatálja. A (materiális) jogállamiságnak (Rechstaat), mint fogalomnak – egyaránt eszmerendszernek – legalább három pilléren kell nyugodnia: az államhatalom megosztásán (divison of powers), amely a hatalmi ágak felosztásának fogalmából alakult át (separation of powers), a törvények feltétlen uralmán (rule of law vagy rule by law) és – ennek a kettő elvrendszernek alapvető követelményéből eklatánsan következően – az állam önkorlátozásán. Az állam önkorlátozásának kitétele pedig felöleli a közigazgatási akutsok feletti feltétlen kontrollt (Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés) is, amely magában hordozza a közigazgatási bíróságok – szervezetileg meghatározatlan – létjogosultságát. A közigazgatási akutsok felülvizsgálata, kétséget kizáróan legalább olyan nagy hatással van a társadalom mindennapi cselekedeteire, mint az Alkotmánybíróság puszta létezése. Az Alkotmánybíróságokat ugyanis Kelsen a hatalommegosztás egyik szereplőjeként képzelte el, mint egy negatív törvényalkotót.
Jogelméleti Szemle, 2019
A tanulmány betekintést kíván adni a különböző közigazgatási rendszerek felülvizsgálatát végző sz... more A tanulmány betekintést kíván adni a különböző közigazgatási rendszerek felülvizsgálatát végző szervek működésébe, történelmi felállításába és alkotmányos létjogosultságába továbbá, hogy mikortól beszélhetünk közigazgatási bíróságokról és alkotmánybíróságokról. E két különálló független szervezet miképpen végezheti el a jogalkalmazó (azaz az adminisztratív szervek) aktusainak felülvizsgálatát – fejlesztését. A különböző történelmi és társadalmi hatások miképpen befolyásolták a két intézményrendszer kialakulását, és miért tekinthető mind a két fórum a jogállamiság alapjának. A közigazgatási bíráskodások bemutatásakor elsődlegesen azt szükséges górcső alá vennünk, hogy miképpen sikerül(t) megvalósítani Európában a törvényhozó hatalmi ág által kibocsátott közigazgatási határozatok (bírósági, vagy a független igazságszolgáltatás által biztosított kritériumoknak megfelelő „szuverén” szerv) felülvizsgálatát anélkül, hogy megsértenék az államhatalmi ágak elválasztásának alapelvét. A probléma esszenciája véleményem szerint kettős. Elsődlegesen azért mert, szükséges meglátnunk azt, hogy Európa majd minden országában működik valamilyen alkotmányvédelemmel felruházott – centralizált vagy decentralizált – szerv, amely különböző szinten, de végez törvényességi kontrollt a közigazgatási határozatok felett. Másodlagosan pedig azért, mert Magyarországnak és a törvényhozónak kötelessége volt pótolni azt a hetvenéves kiesést, amit 1949. évi XX. törvény és az akkori politika okozott a közigazgatási akutsok felülvizsgálatával kapcsolatban. Különböző történelmi hagyományainkból következik, hogy nemzeti önazonosságunkat, identitásunkat visszamenőlegesen nem lehet feladni, de a jövőre nézve megváltoztathatók (2/2019 ABH [71-72]), mivel az önazonosságot alkotó értékek a történeti alkotmányfejlődés alapján jöttek létre (22/2016 ABH [112]). Identitásképünk képes fejlődni akár egy gyermek tudata vagy, mint a tanuló diák, aki elolvassa a tankönyvek sorait. Ebből következik az, hogy Európa különböző országai, különbözőféleképpen oldották meg az államhatalmi rendszereket kiszolgáló apparátus aktusainak felülvizsgálatát. Mivel nem találunk egységes forrásalapot a független közigazgatási bíróságok vagy az alkotmányvédelemmel felruházott elkülönülő vagy parlamenti rendszerbe beolvadó szervekkel kapcsolatban, ezért a jogértelmezés eszközeit szükséges alkalmaznunk annak feltárásához és értelmezéséhez.
KRE- DIt , 2019
A tanulmány rövid betekintés kíván adni abba, hogy a Közigazgatási Bíróság felállításról szóló 20... more A tanulmány rövid betekintés kíván adni abba, hogy a Közigazgatási Bíróság felállításról szóló 2018. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: KB.) és a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló 2018. évi CXXXI. törvény (a továbbiakban: Ámtv.) miképpen nem fordulhat szembe a jogállamiság (Rechtsstaat) alapvető követelményeivel – illetőleg a joguralommal (rule of law). A jogállam-fogalom fennálló esszenciáját a német „Rechtsstaat” kifejezésben fogható meg, míg a joguralomét az angol „rule of law” szókapcsolatban. Mindezek alapján szembetűnő, hogy két különálló teóriáról van szó – bár több magyar szerző is ellentétes álláspontot fogalmazott már meg
Alapjogok - Alkotmány – Alaptörvény, 2019
This is rather a prelude to a later monograph than a separate scientific work. My writing thesis ... more This is rather a prelude to a later monograph than a separate scientific work. My writing thesis makes questions and does not answer them, for example, how do judges render judgements? When we talk about the norm and when is it worth creating an automated decision-making system? Can we talk about the use of judiciary (subsumption) syllogism? How can we use the deontic logic hexagon? The primary purpose of the document is to give the reader an insight into the possible connection of the deontic-fuzzy logic system. Linking the two separate logic systems, so they can play a role in the law that we haven't really thought of exploring so far. I try to model the theoretical side of the judge's decision-making, as to how it is possible to create a judgment based on objectivity? I also look at the case where the personality / logical subject of the judge must be permitted to play a role albeit well-grounded in objectivity.
XIV. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója, 2019
Vizsgálatom tárgyában a 2018. december 12-én elfogadott, majd 21-én kihirdetett, a közigazgatási ... more Vizsgálatom tárgyában a 2018. december 12-én elfogadott, majd 21-én kihirdetett, a közigazgatási bíróságról szóló 2018. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: KB) és a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló 2018. évi CXXXI. törvény (a továbbiakban: átmeneti rendelkezés) áll, amelyeknek egyes paragrafusairól kívánok tüzetesebb betekintést adni. Ezen felül szeretnék hitet tenni amellett is, hogy a közigazgatási bíróságot a közigazgatás függetlenségének teljes megóvása mellett szükséges létrehozni. Így véleményem szerint ebből következik az, hogy – a közigazgatás keretén kívül, de – nem a közigazgatással szemben – sem a kormányzat mellett – hanem mint a közigazgatási rendszerrel szimbiózisban működő különálló bírói entitásként kell beiktatni a „modern” jogászi gondolkodásba. Meglátásom szerint ez a gondolkodás módszer nem felosztása, hanem puszta megszervezése a hatalomnak, így a törvény vitája során többször megfogalmazódott általános kritika miszerint „senki ne ítéljen saját ügyében, tehát még maga az állam sem” ami azt akarja jelenti, hogy a „kormánynak” – azaz a felelős miniszternek – ne legyen túl szoros a kapcsolata a létre jövő bírósági szervezetrendszerrel téves, mert az csak abban az esetben lenne helytálló, ha egy „rendes” bíróság felállításáról lenne szó, de mivel ez a szervezetrendszer az államhatalom szervezéséhez kapcsolódik így az nem nevezhető és tagolható a rendes bíróságok körébe. Így értelemszerű, hogy a közigazgatási bíróság nem a „rendes” bíróságok közé sorolandó, és ebből analogikusan következik az is, hogy az értelmezési elvet a modellre alkalmazni nem lehetséges, mert az állam fölötte áll a társadalmi igényérvényesítéseknek, hogy ezzel biztosítsa a törvényességet, azaz a jogeszmét. Az államnak a „saját ügye” a jogeszme, a jogeszme értékét pedig az igazságosságban lelhetjük fel, ámbár az igazságosság szó csak viszony leírást definiál, ezért szükséges az igazságosság mellé a célszerűséget és a jogbiztonságot is belevenni a jogeszme komplex fogalmába (ezzel kikerülve a felmerülő antinómiákat). Ezzel párhuzamosan megemlítendő, hogy már Platón az állam című könyvében is kifejtésre került, hogy az „igazságosság teszi az államot”, így az állam által szervezett „jogeszme” összeütközhet a fentebb említett adomával, mert az államnak az ügye maga az igazság ezért, ha nem akarnánk, hogy az állam „ítéljen a saját ügyében” akkor egy felsőbb szervet kellene létrehozni kontroll (bírói) szervnek, ami az államot kontrollálja majd egy újabb kontroll szervet, ami a kontroll szervet kontrolálja így tovább regressus ad infinitum. Ebből következően láthatjuk, hogy a különálló közigazgatási bíróságnak – mind a jogeszme védelmének szempontjából – van helye a jogászi gondolkodásban és a magyar jogrendszerben.
Jogelméleti Szemle , 2018
"1896 óta folyamatos kérdés számunkra, hogy a közigazgatási ügyek utólagos végső felülvizsgálatát... more "1896 óta folyamatos kérdés számunkra, hogy a közigazgatási ügyek utólagos végső felülvizsgálatát nem az individuum közvetlen érintettsége körében az államhatalmat képviselő, úgynevezett magánszeméllyel szembenálló közigazgatási hatóságnak kívánjuk-e monopóliumként fenntartani, hanem egy önálló bíróság hatáskörébe próbáljuk utalni, így az „ítélkező” szerv lehet-e – a hatalmi ágak triászának megbontása nélkül egyszerűen – a rendes bíróság, vagy inkább független jogállású, a kontradiktórius eljárás garanciáival körülbástyázott, ugyanakkor a bírói fórumok közé nem betagozódó külön bíróságot kellene ezzel a joggal felruházni, mint önálló hatalmi ágat, mellyel biztosítjuk a jogbiztonságot."
Books by Balássy Ádám Miklós
Balássy Ádám Miklós, 2019
A morális társadalom hordozója az individuum ezért az egyén magatartása és magatartásának a termé... more A morális társadalom hordozója az individuum ezért az egyén magatartása és magatartásának a természete, alapvető kérdése vallási, jogi és erkölcsi kódexek vizsgálata során. A történelmi viszonylatokat tekintve minden ember által alkotott intézmény az idő előrehaladtával elveszíti teljes-eredeti-jelentőségét. Ebből következik, hogy a társadalmi normák átalakulásával az erkölcsi normák is megváltoznak. A XXI. században a változás pedig pozitív és negatív előjellel is fémjelezhető. Az eskük gyakorisága, ún. megszokottsága miatt a szakrális tartalomtól megfosztottuk az intézményt, ezért nem, hogy a szentség megtartására ösztönöznénk az egyént, hanem annak megszegésére is sarkaljuk azt. Így, az erkölcs negatív irányban való elmozdulásával összeegyeztethetővé vált a hamis, felelőtlen eskütétel is (Séda 1882, 273-277). Ellenben, ha az esküt és az azzal járó szakrális eljárást a társadalom komolyan veszi, akkor annak társadalomformáló, illetve fenntartó ereje is van, amelyre az ókori római társadalom és feudális középkori jogrendszer is példát ad számunkra (Tullo-Giannino 2004, 543). Ahhoz, hogy szemügyre tudjuk venni ezeket a változásokat elsődlegesen különbséget kell tennünk az alábbi fogalmak között: eskü, fogadalom és ígéret. 1. Kulcsfogalmak 1.1. Az eskü Az eskü "nem explicit" fogalma már a kezdetleges törzsi közösségek kialakulásánál is felütötte a fejét. Így az Ószövetségben és más kortárs keleti forrásokban is megjelennek az eskü intézményéhez hasonlatos íratlan normák. A probléma összetettségére és alkalmazására már Máté Evangéliuma is explananndumként szolgálhatna számunkra (Máté: 5:33-37), de az eskü a norma jellege az ókori Rómában tudott magának teret nyerni, ahol az eskü kiemelkedő szerepet töltött be az állam és a társadalom életében egyaránt. A hivatalnokoktól a katonákig, a magán egyezségektől a nemzetközi megállapodásokig megtalálhatók voltak az eskük, mint egyfajta garanciát biztosító eszközök. Ez a szerződés megerősítő szerep a magán egyességek gyakoriságával egyenes arányban megjelentek a polgárok egymás közötti jogvitájában is. Az esküknek több fajtáját is megkülönböztetjük a mai napig attól függően, hogy mely cselekedet igazolására szolgál. Elsődlegesen beszélhetünk állító esküről (iusiurandum assertorium), ha a cselekedetünknek van szakrális tartalma, mert az eskü az Isten nevének-vagy a római politeizmus vetületben isteneknek-a segítségül hívását jelenti-bár megemlítendő, hogy az esküknek akkor van értelme manapság, ha Istent a keresztény értékek szerint értelmezzük, így az nem pogány fundamentummal, hanem az etikai monoteizmus talaján áll az (Noszlopi 1937, 235)-a perben vagy meghatározott helyzetben (Schanda i.m. 151). Az állító esküben tehát nem ígéretet teszünk valamely cselekménynek a meg vagy megnem tételére, hanem Isten-t hívjuk tanúul igazunk megerősítésére (Kuminetz, 44). Másodlagosan tudunk beszélni ígérő esküről (iusiurandum promissorium), amikor Istent úgymond kezesül hívjuk a vállalt ígéret megtartásának érdekében.
Book Reviews by Balássy Ádám Miklós
Jogtörténeti Szemle, 2023
Állam- és Jogtudomány , 2021
"Külön bújnak össze a nagyurak, a kik a kaszinó helyett esetleg ide vetődtek. Külön diskurál a la... more "Külön bújnak össze a nagyurak, a kik a kaszinó helyett esetleg ide vetődtek. Külön diskurál a lateiner had, szőve a maga gyermekálmait a jogállamról."
Uploads
Papers by Balássy Ádám Miklós
The requirement of legality in parliamentary procedures is emphasized, pointing to the need for state bodies to adhere to prescribed forms and maintain consistency to ensure legal certainty. The paper further examines the difficulty of categorizing parliamentary resolutions as legal sources, and the challenges of distinguishing between normative and individual acts.
KEYWORDS: Parliamentary resolutions, Standing Orders, National Assembly, internal resolutions, external resolutions, legality, legal norms, political declarations
KEYWORDS: legal uncertainty, interpretation, judicial decision-making, legal systems, subjectivity in law
Amennyiben a kormányhatározat extern jelleget is ölthet, további kérdésként merül fel, hogy egy kormányhatározatnak a közzétételéről kell-e, hogy beszéljünk, vagy annak kihirdetéséről – ennek a keretében vitatandó az is, hogy a nem nyilvános kormányhatározatokban milyen tartalmakat lehet megjeleníteni.
Álláspontom szerint ugyanis vannak olyan kormányhatározatok, amelyek bírnak extern tartalommal, azaz kihatással vannak az állampolgárok összességére. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden kormányhatározat extern vagy normatív lenne, mert a kormányhatározatok eredeti céljukat tekintve internek (azaz az adott szervezetre hatnak) és többségében egyediek. Az extern jellegű normatív aktusok pedig nem tekinthetők – azok extern mivoltuknál fogva – közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, mert nemcsak az adott szervezetet szabályozzák, hanem az állampolgárok meghatározott (nem egyedi) összességét, így ezeket – materiális értelemben – kvázi jogszabályoknak tekintem. Ugyanis amennyiben egy kormányhatározat explicit intern rendelkezéseket tartalmaz, nem feltétlen jelenti azt, hogy annak a kormányhatározatnak a közvetett hatása nem érinti az állampolgárok összességét. Azaz az intern aktusok, amelyek az állami szerveknek – vagy azok alárendelt szervezetének – rendelnek feladatot, közvetlenül vagy közvetetten más jogi vagy természetes személyek számára is kötelességet keletkeztethetnek. Ami nem jelent mást, mint hogy az eredetileg intern aktusok befolyásolhatják az állampolgárok jogainak az alakulását, amely beavatkozás a tényleges jogalkalmazás területén valósul meg. Így álláspontom szerint azokat a kormányhatározatokat kell „kvázi jogszabályoknak” tekinteni, amelyek extern jelleggel bírnak. Tehát egy kormányhatározat tartalma csak akkor alakul át a jogszabályi forma következtében extern kvázi jogszabállyá, ha a kormányhatározat tartalma jogszabályként is érvényesülhet.
Jelen tanulmány nem tér ki a jogalkotási törvény és az Alaptörvény által alkalmazott általánosan kötelező magatartási szabály definíciójának az értelmezésére.
jogegységesítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tudjon tenni, szükséges tisztázni az obiter dictum, stare decisis, ratio decidendi, overruling, valamint a distinguishing fogalmakat. Az írás továbbá arra is rá kíván mutatni, hogy a korlátozott precedensrendszer nem tekinthető
előzmények nélküli újításnak a magyar jogrendszerben, ezért bemutatja, hogy miképpen fejlődött a XIX. századtól napjainkig a legfelsőbb bírói fórum jogegységesítési kötelezettsége. A szerző véleménye az, hogy e kötelezettség jogállamisági kritériumként határozható meg, még ha a jogállamiság definiálására az iromány nem is tesz kísérletet– mert szétfeszítené a tanulmány rendelkezésére álló kereteit.
Mindazonáltal a kézirat – nem titkolt – célja, hogy a Magyar Jog folyóirat 2020. februárjában megjelent „felkérésének” eleget tegyen és – Osztovits András és Varga Zs. András Professzor Urak által – a folyóirat hasábjain megkezdett gondolatmeneteket tovább bontsa.
Books by Balássy Ádám Miklós
Book Reviews by Balássy Ádám Miklós
The requirement of legality in parliamentary procedures is emphasized, pointing to the need for state bodies to adhere to prescribed forms and maintain consistency to ensure legal certainty. The paper further examines the difficulty of categorizing parliamentary resolutions as legal sources, and the challenges of distinguishing between normative and individual acts.
KEYWORDS: Parliamentary resolutions, Standing Orders, National Assembly, internal resolutions, external resolutions, legality, legal norms, political declarations
KEYWORDS: legal uncertainty, interpretation, judicial decision-making, legal systems, subjectivity in law
Amennyiben a kormányhatározat extern jelleget is ölthet, további kérdésként merül fel, hogy egy kormányhatározatnak a közzétételéről kell-e, hogy beszéljünk, vagy annak kihirdetéséről – ennek a keretében vitatandó az is, hogy a nem nyilvános kormányhatározatokban milyen tartalmakat lehet megjeleníteni.
Álláspontom szerint ugyanis vannak olyan kormányhatározatok, amelyek bírnak extern tartalommal, azaz kihatással vannak az állampolgárok összességére. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden kormányhatározat extern vagy normatív lenne, mert a kormányhatározatok eredeti céljukat tekintve internek (azaz az adott szervezetre hatnak) és többségében egyediek. Az extern jellegű normatív aktusok pedig nem tekinthetők – azok extern mivoltuknál fogva – közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, mert nemcsak az adott szervezetet szabályozzák, hanem az állampolgárok meghatározott (nem egyedi) összességét, így ezeket – materiális értelemben – kvázi jogszabályoknak tekintem. Ugyanis amennyiben egy kormányhatározat explicit intern rendelkezéseket tartalmaz, nem feltétlen jelenti azt, hogy annak a kormányhatározatnak a közvetett hatása nem érinti az állampolgárok összességét. Azaz az intern aktusok, amelyek az állami szerveknek – vagy azok alárendelt szervezetének – rendelnek feladatot, közvetlenül vagy közvetetten más jogi vagy természetes személyek számára is kötelességet keletkeztethetnek. Ami nem jelent mást, mint hogy az eredetileg intern aktusok befolyásolhatják az állampolgárok jogainak az alakulását, amely beavatkozás a tényleges jogalkalmazás területén valósul meg. Így álláspontom szerint azokat a kormányhatározatokat kell „kvázi jogszabályoknak” tekinteni, amelyek extern jelleggel bírnak. Tehát egy kormányhatározat tartalma csak akkor alakul át a jogszabályi forma következtében extern kvázi jogszabállyá, ha a kormányhatározat tartalma jogszabályként is érvényesülhet.
Jelen tanulmány nem tér ki a jogalkotási törvény és az Alaptörvény által alkalmazott általánosan kötelező magatartási szabály definíciójának az értelmezésére.
jogegységesítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tudjon tenni, szükséges tisztázni az obiter dictum, stare decisis, ratio decidendi, overruling, valamint a distinguishing fogalmakat. Az írás továbbá arra is rá kíván mutatni, hogy a korlátozott precedensrendszer nem tekinthető
előzmények nélküli újításnak a magyar jogrendszerben, ezért bemutatja, hogy miképpen fejlődött a XIX. századtól napjainkig a legfelsőbb bírói fórum jogegységesítési kötelezettsége. A szerző véleménye az, hogy e kötelezettség jogállamisági kritériumként határozható meg, még ha a jogállamiság definiálására az iromány nem is tesz kísérletet– mert szétfeszítené a tanulmány rendelkezésére álló kereteit.
Mindazonáltal a kézirat – nem titkolt – célja, hogy a Magyar Jog folyóirat 2020. februárjában megjelent „felkérésének” eleget tegyen és – Osztovits András és Varga Zs. András Professzor Urak által – a folyóirat hasábjain megkezdett gondolatmeneteket tovább bontsa.