UNIVERSITATEA BABEŞ-BOLYAI

CLUJ NAPOCA
FACULTATEA DE ISTORIE ŞI FILOSOFIE
CATEDRA ISTORIE

LUCRARE METODICO-ŞTIIŢIFICĂ PENTRU OBŢINEREA

GRADULUI I. ÎN ÎNVĂŢĂMÂNT

ODORHEIU SECUIESC, CENTRUL DE SCAUN

AUTOR: COORDONATOR ŞTIINŢIFIC:

BAJKÓ MELINDA PROF. DR. CSUCSUJA ISTVÁN

ŞCOALA CU CLASELE I-VIII UNIV. BABEŞ-BOLYAI, FAC.
TOMPA LÁSZLÓ DE ISTORIE ŞI FILOSOFIE,
ODORHEIU SECUIESC CATEDRA ISTORIE

SESIUNEA: 2OO5-2OO7

1
 BABEŞ-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM
KOLOZSVÁR
TÖRTÉNELEM-FILOZÓFIA TANSZÉK
TÖRTÉNELEM KATEDRA

MÓDSZERTANI-TUDOMÁNYOS DOLGOZAT AZ I. FOKOZAT

MEGSZERZÉSÉRE

SZÉKELYUDVARHELY, AZ ANYAVÁROS

SZERZŐ: TUDOMÁNYOS VEZETŐ:

BAJKÓ MELINDA PROF. DR. CSUCSUJA ISTVÁN

TOMPA LÁSZLÓ ÁLTALÁNOS BABES-BOLYAI
ISKOLA, TUDOMÁNYEGYETM,
SZÉKELYUDVARHELY TÖRTÉNELEM-FILOZÓFIA
TANSZÉK, TÖRTÉNELEM
KATEDRA

2OO5-2OO7

2
 I. REZUMAT

Lucrarea de faţă se intitulează „Odorheiu Secuiesc, centrul de Scaun”, şi s-a dorit a fi

un material ajutător pentru predarea şi învăţarea istoriei locale, în special a oraşului Odorheiu
Secuiesc.
Nu este o lucrare ştiinţifică, mai degrabă una didactică. Scopul ei a fost să dea ajutor
acelor profesori şi elevi , care doresc să înveţe, ca materie opţională istoria localităţii.
Lucrarea are două părţi.
Prima parte, cea teoretică, se ocupă cu rolul istoriei, în general, şi a istoriei locale, în
special, în cadrul curiculei şcolare. Capitolul I. este o analiză a funcţiilor predării istorei şi
istoriei locale în legătură cu nolie cerinţe didactice.
Capitolul II. se ocupă cu locul istoriei locale în cadrul istoriei universale, dar şi cu cercetările
de istorie locală din Transilvania. Următorul capitol analizează posibilităţile predării istoriei
locale în şcoli, iar capitolul IV. este o colecţie de strategii şi metode didactice legate de
aceasta.
Partea a doua a lucrării este şi partea practică a ei. Este vorba de un material ajutător,
ceva între manual şi caietul elevului. Acest material se axaeză pe istoria şi tradiţiile localităţii
Odorheiu Secuiesc, evident la nivelul elevilor de gimnaziu, cu multe poze şi desene. Este un
material flexibil, care tratează istoria localităţii, evoluţia economică, socială şi demografică a
acestuia. O importantă parte a ei studiază monumentele, şcolile şi viaţa culturală a oraşului de
a lungul secolelor. În lucrare se regăseşte şi o istorioară a băilor oraşului, în principal a Băilor
Szejke. Nu lipseşte nici avangarda marilor personalităţi , care s-au născut, au trăit şi au lucrat
la noi în oraş, numărul acestora fiind impresionant. Mulţi dintre aceştia au ajuns în prima linie
a literaturii maghiare, cum ar fi Benedek Elek, Tamási Áron, Orbán Balázs şi alţii. Acestora li
s-au ridicat statui în oraş, ne ocupăm şi cu acestea. Nu lipseşte nici analiza situaţiei actuale şi
a perspectivelor oraşului nostu.
Toate aceste teme sunt legate de sarcini, înrebări şi proiece variate, care ajută la aprofundarea
cunoştinţelor, precum şi la formarea mai multor deprinderi şi capacităţi ale elevilor.
Sper, ca acest material să fie de folos acelora, cărora se adresează.

3
 II. TARTALOMJEGYZÉK

I. Rezumat................................................................................................................3
II. Tartalomjegyzék..................................................................................................4
III. Bevezetés...........................................................................................................5
IV. A történelemtanítás funkciói..............................................................................6
V. A helytörténet ...................................................................................................13
1 Várostörténeti kutatások Erdélyben a II világháború után........................16
VI. A helytörténet oktatásának lehetőségei...........................................................21
VII. A helytörténet oktatásának módszertana........................................................24
1. A prezentációs stratégia.............................................................................25
2. Optimalizációs stratégia............................................................................29
3. Kooperatív tanulás.....................................................................................31
4. A tanítási dráma.........................................................................................35
5. A projektmódszer.......................................................................................36
6. Multikulturalizmus.....................................................................................38
7. Médiapedagógiai stratégiák......................................................................40
8. Felfedezéses és kutatásos tanulás..............................................................42
9. Számítógép az oktatásban..........................................................................43
VIII. Segédanyag Székelyudvarhely történetének oktatásához.............................45
1. Bevezetés....................................................................................................45
2. Székelyudvarhely története röviden...........................................................47
3. A városhoz csatolt falvak...........................................................................48
4. Gazdasági élet tegnap és ma......................................................................53
5. Műemlékeink..............................................................................................56
6. A város művelődési élete tegnap és ma......................................................69
7. Székelyudvarhely fürdőtörténete................................................................91
8. Udvarhely híres személyiségei...................................................................94
9. Szobraink....................................................................................................99
10. Székelyudvarhely ma................................................................................102
IX. Könyvészet....................................................................................................105
X. Jegyzetek.........................................................................................................107

4
 III. BEVEZETÉS

Dolgozatom témája semmi újszerűt nem sejtet. Mégis a jelen dolgozat egy új
próbálkozás szeretne lenni, hisz célközönsége nem a tudományossággal és kutatással
foglalkozó kisebbség, hanem a gyerekek. Témaválasztásomnál ugyanis a gyakorlatiasság volt
a fő szempont. Nem íróasztalfiókban porosodó tanulmányt kívántam készíteni, hanem
használható segédanyagot a helytörténet, és ezen belül Székelyudvarhely történetének
oktatásához.
Ma, amikor tantárgyunk oktatása, a lecsökkent óraszám és egyéb oktatáspolitikai okok
miatt egyre kisebb teret kap, alternatívákra van szükség. A tanterv, az ún. kurikulum,
lehetőséget biztosít helyi jellegű, választható tantárgyak oktatására. Itt a történelem tanárok
számára is több lehetőség nyílik különböző témák kiemelésére. Egy ilyen, érdeklődésre
számottevő téma lehet a helytörténet, mely amúgy épp reneszánszát éli. Jelen munkám célja
ez lenne: munkaeszközt adni azoknak, akik Székelyudvarhely történetét választható tantárgy
keretében kívánják tanítani. A segédanyag persze nem teljes, hisz szükség volt az információ
megszűrésére. De bővíthető és rugalmasan használható, átalakítható.
A dolgozat első felében a helytörténetről, mint jelenségről is szó lesz, és az erdélyi
helytörténeti kutatás rövid vázlata is bemutatásra kerül. A történelem és ezen belül a
helytörténet oktatásának funkciói is elemzésre kerülnek, hisz egyre gyakoribb a kérdés, hogy
mért van szükség erre az információhalmozó tantárgyra. És arról is szó lesz, hogy hol a helye
a helytörténet oktatásának, illetve mi lenne ennek a szerepe. Külön fejezet foglalkozik a
helytörténet oktatásának módszertanával, a didaktikai stratégiák és módszerek színes
tárházával, mely a hagyományos mellett sok alternatív módszert és eljárást is felvonultat.
Bár a helytörténet oktatása nem új törekvés, nálunkfelé még nincs nagy hagyománya.
Ezen az úton szerettem volna ezzel a dolgozattal elindulni, és egyben az érdeklődőknek is
segítséget nyújtani.
Remélem, használható és érdekes olvasmány lesz mindazoknak, akik kezükbe veszik.

5
 IV. A TÖRTÉNELEMTANÍTÁS FUNKCIÓI

Az elmúlt évszázadban a történelemtanárok egymást követő nemzedékeit folyamatosan

sokkolták a politikai és ideológiai rendszerváltások. A századfordulón az egyoldalúan
nacionalista történelemtanítás érvényesült, majd fokozatosan megjelent a polgári
demokratikus, illetve radikális történelemszemlélet, azután pedig a szocialista eszmerendszer.
A történelemtanároknak sokszor kellett „megtapasztalniuk” azt, hogy a politika közvetlenül is
beavatkozik a történelem oktatásába, másképp fogalmazva: a „történelem nem az élet
tanítómestere, hanem a politika szolgálólánya lett”i.
A történettudomány ma már nem képes a korábban megszokott egységes, egyféle
nézőpontú történelmi képet közvetíteni az iskolai történelemoktatás számára. A történelem
tantárgy tehát nem épülhet a tudomány által jelenleg kínált, folyamatosan változó, sok
szempontú tananyagra. A tárgy oktatáspolitikai funkciói, valamint a diákok szocializációs
igényei ugyanis a történettudománynál egyértelműbb rendszert, egyszerűbb történelmi
modelleket, kiszámíthatóbb szemléletet és ismereteket igényelnekii
Érdemes számba venni a új évezred világméretű és hazai kihívásait, a közoktatás s ezen
belül a történelem oktatása számára.
A társadalmi elvárások megváltoztak, roppant differenciáltakká váltak. A
rendszerváltás óta a közoktatásnak sokszínűbb tanuló társadalmat kell kiszolgálnia. Más-más
családi háttérrel, különböző érdekekkel és célokkal érkeznek a diákok az iskolába. Ráadásul
nagyon eltérő felkészültséggel és eltérő motivációval, tanulási igénnyel rendelkeznek
Napjaink egyik meghatározó fejlődési tendenciája a globalizálódás, a nemzetek feletti
úgynevezett „világfalu” kialakulásának folyamata. Miközben iskoláinkban sok helyen még
ma is a 19. század ideáljai határozzák meg az oktatás szellemét, mindennapi életünket már a
határok nélküli gazdaság, politika és kultúra alakítja.
Számunkra az új évezred alapvető kérdése a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz
való csatlakozás, ami történelmi hagyományaink szempontjából számtalan kérdést vet föl.
Hogyan értelmezzük, és hogyan védjük meg nemzeti hagyományainkat egy nemzetek feletti
keretben, abban az ellentmondásos helyzetben, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozás
egyfelől számtalan előnyt ígér számunkra, ugyanakkor viszont meglehetősen szigorú és
bürokratikus feltételeket állít elénk az „euroharmonizációra” hivatkozva?
Az új évezred alapvető oktatásügyi kihívását a számítógépes hálózatok (elsősorban az
internet) elterjedése jelenti. Az internet széles körű elterjedése ugyanis nyilvánvalóvá teszi azt

6
a folyamatot, amelynek nyomán a hagyományos értelemben vett ismeretátadás jelentős része
már nem az iskolában történik, már nem az iskolától várható, ami szükségképpen kihat a
történelem oktatására is. Mit tanítson a továbbiakban az iskola az egyre átláthatatlanabb
információözönben, hisz egyre nagyobb arányban jelennek meg a diákok fejében az
„ellenőrizhetetlen helyekről érkező” különböző szemléletű és különböző igazságtartalmú
történelmi információk?
Egyre nyilvánvalóbb az is, hogy nemcsak az információátadás terén csökken a család
és az iskola szerepe, hanem a társadalmi normák, minták terén is. A média mind nagyobb
szerepet játszik a felnövekvő nemzedékek világnézetének, gondolkodás- és
viselkedésmódjának formálásában. Az iskolának fokozatosan megszűnik korábbi értékrend
formáló és kultúraátadó szerepe, és diákjainkat egyre nagyobb erővel szippantja be a
nemzetek feletti médiakultúra megállíthatatlan terjedése.
Az ezredforduló iskoláiban mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a nagyobbrészt
ismeretátadásra épített tanítási mód elavult, hiszen az információk gyors ütemben
„romlanak”. A felnövekvő nemzedékeket érdemesebb olyan tanulási, gondolkodási,
kommunikációs készségekkel ellátni, amelyek révén folyamatosan meg tudják majd szerezni
a számukra fontos tudást.
Napjainkban az iskolákat is elérték a mindent maguk alá gyűrő piaci mechanizmusok, s
ennek következtében a tanári pálya is egyre inkább szakmává, foglalkozássá válik, amelyet
nagyobbrészt már a kereslet és kínálat törvénye határoz meg, és egyre inkább kérdésessé
válik az általunk nyújtott tudás gyakorlati használhatósága.
A következőkben a nevelés és oktatás célrendszerét elemezzük.
Ha a tanár személyes szándékait nézzük, ilyeneket találunk, mint „túl lenni az órán”,
„rendben lezárni az osztályt”, „sikeres tanárrá válni” stb. de, még ha ki is lépünk ebből az
egocentrizmusból és a tanulókra vonatkoztatott célokat vizsgáljuk, azok akkor is ritkán
mutatnak túl a „felkészíteni az osztályt az eredményes középiskolai tanulmányokra,
képességvizsgára, érettségire” típusú formulákon. Ha konkretizáljuk a kérdést, akkor azt
vizsgáljuk, milyen fejlesztő hatásokat akarunk elérni a történelemtanítással. Az alábbiakban
nem a történelemtanítás céljáról, hanem lehetséges funkcióiról beszélünk. Ezzel azt akarjuk
hangsúlyozni, hogy tantárgyunk nagyon sokféle szerepet tölthet be a társadalmi tudás
áthagyományozásának összetett folyamatában, és a tanár választani kénytelen: mely
funkciókat állítja előtérbe, azaz mi az ő személyes célja a történelemtanítással.
Ha feltesszük a kérdést, hogy miért is tanítunk történelmet, a leggyakoribb válasz, hogy
ez az általános műveltség része. Történelmi tudásra is szükség van ahhoz, hogy művelt

7
emberekké váljunk. Már nehezebb kérdés, hogy miért is van szükség általános műveltségre és
ezen belül történelmi tudásra? A közös kultúra a kommunikáció eszköze: egy bizonyos szint
fölött a társas érintkezés fenntartásához nem elég azoknak a szavaknak az ismerete, amelyek a
közvetlen környezetünkben is fellelhető dolgokat jelölik, szükség van olyan kifejezések
értelmezésére és helyes használatára is, mint például Pragmatica Sanctio, aranyláz,
rabszolgaság vagy forradalom. Bizonyos kommunikációs formákból eleve kirekesztődnek
azok, akik számára az ilyen fogalmak üresen csengenek, nem rendelkeznek azokkal az
ismeretekkel, amelyek értelmezésüket lehetővé teszik. Ez a válasz persze a felszínen mozog,
hiszen továbbkérdezhetünk: miért kell egyáltalán olyan dolgokról beszélni, amelyek
nincsenek jelen? Miért része a művelt beszédnek a történelemre való utalás, az emlékezés?
A feleletet keresve először a közösségi identitásról kell elgondolkoznunk. Egyéni
emlékeinken túl közösségi emlékeink is vannak, amelyek túlmutatnak létezésünk tér- és
időbeli korlátain. Az emlékek felidézése a közösség összetartozásának tudatát erősíti. Akinek
fontos az emlékek összegyűjtése, felidézése, továbbadása, az valamilyen mértékben azonosul
a közösséggel és az is fontos neki, hogy a közösség a jövőben is fennmaradjon. Az
emlékekhez másfelől, pozitív vagy negatív, értékítéletek is kapcsolódnak Az emlékek
felidézése ily módon a közös értékrend felidézését és megerősítését is jelenti, arra is alkalmat
adva, hogy kritikusan viszonyuljunk hozzá. A közös emlékek harmadszor alapvető szerepet
játszanak az érzelmi közösség megteremtésében. A közös élményvilág sajátossága, hogy
bizonyos hívószavak, képek, mozdulatok stb. segítségével felidézhető, és ezzel megteremti az
affektív és kognitív összehangolódás alapját. Az utalás csak akkor működőképes, ha a
közösség tagjai rendelkeznek a közös élményekkel, és a ráutaló gesztusok nagyjából
ugyanazokat a sémákat aktivizálják bennük
A közös múlt csak szélesebb és erőteljesebben intézményesedett közösségek esetében
válik történelemmé. A történelemtanítás hagyományosan, a 19. századtól kezdve, a
nemzetállamot tekinti a kialakítandó azonosulás elsődleges alapjának, történelemtanításának
középpontjában egy olyan fejlődéstörténet áll, amelynek főhőse a nemzet, cselekményét
pedig annak származása, születése, megerősödése, fénykora és veszélyeztetettsége, az egység
és függetlenség felé vezető útja, továbbá többé-kevésbé mai sikerei és kudarcai alkotják. A
nemzeti orientáció azonban soha nem volt kizárólagos.
Elsősorban a középiskolai oktatásban volt jelen mindig a „művelt emberek”
országhatárokon átnyúló közösségéhez való tartozás szempontja. A 20. század derekától
jelentkeznek világszerte azok az új identitásformák, amelyek kihívást jelentenek a
történelemtanítás hagyományos nemzetállami elkötelezettségével szemben. Köztük Európa

8
népeinek egymásra találása és az oktatás európai dimenziójának igénye. Bár Európa története
mindig is jelen volt a hazai történelemtanításban, az európai identitás megalapozása mint
funkció, és különösen annak politikai követelményként való megjelenése, viszonylag új elem.
Az európai integráció fejlődése és országunk hangsúlyozott csatlakozási szándéka ugyanis az
elé a feladat elé állítja a történelemtanítást, hogy kiemelten foglalkozzék az Európa népeit
összekötő közös sajátosságokkal, a közös európai kultúra alapjaival. Az európaiság fogalma
ebben az összefüggésben azokra a jellegzetességekre is utal, amelyek ezt a kultúrát más
kultúráktól, elsősorban a világot a média által rohamosan internacionalizáló amerikai
kultúrától, megkülönböztetik. Európa egyszerre jelenti a világ agresszív leigázását, a
természetet kizsákmányoló individualizmust, másfelől a vallási és kulturális toleranciát, az
emberi jogokat, az elesettekkel való szolidaritást.iii
De Európa nemcsak sokarcú, regionálisan is tagolt. Szemben azonban az európai
dimenzióval, a regionális identitás jelenléte alig hatott az iskolai történelemtanításra. Az
egyetemes történet tanítása nálunk hagyományosan nyugati orientációjú, a szomszédos
országok története csak érintőlegesen szerepel a tananyagban.
Az emberiség egészével való azonosulás, mint érzés és vezérlő eszme legalábbis a
felvilágosodás óta jelen van az európai gondolkodásban, az utóbbi néhány évtizedben
azonban ezen a téren is lényeges változások következtek be. Radikális változásokat hozott a
globalizációs folyamat. Az információs és kommunikációs technológia forradalma
testközelbe hozta a legtávolabbi népek életét is, még jelentősebb azonban az a változás,
amelyet az ún. globális problémák felismerése indított el a közgondolkodásban. A természeti
környezet rohamos pusztulása, az erőforrások kimerülése, a túlnépesedés egy olyan átfogó
válság megnyilvánulási formái, amely kétségkívül egyszerre fenyegeti az egész emberiséget,
és amely megteremti az emberiséggel, mint konkrét közösséggel való azonosulás lehetőségét.
Egyre jelentősebb a helyi társadalom és hagyományrendszer, a lokális identitás, a
lokálpatriotizmus felfedezése. E téren újdonság a helytörténet és helyismeret tanításának
igénye. A lakóhelyhez, illetve a szülőföldhöz való kötődés mindig is elevenen élt az emberek
jelentős részében, de az önkormányzatiság újraéledése a rendszerváltás után felerősítette
ezeket a törekvéseket.
Egyre inkább helyet követelnek a történelemtanításban a kisebbségi identitások is.
Éspedig két szempontból: egyfelől a különböző kisebbségek tagjai igényelhetik jogosan, hogy
az oktatás az ő identitásuk megalapozását is biztosítsa, másfelől azonban a többségi
társadalom azonosságtudatának is szerves részét kell képezze az a felismerés, hogy többség
és kisebbség együtt alkotják a társadalmat, együttműködésük és együttélésük, egymás

9
sajátosságainak tisztelete és megértése a társadalmi béke elemi előfeltétele. Itt mindenekelőtt
a nemzeti-etnikai kisebbségekről kell szót ejteni.
Miért része a művelt beszédnek a történelemre való utalás, az emlékezés. Az emlékek
kétségkívül kognitív jelentőséggel is bírnak: tanulságosak. A történelem, régóta tudjuk, az
idők tanúja, az élet tanítómestere. Kérdés azonban, hogy mit tanulhatunk belőle?
Legáltalánosabb szinten bizonyára történelmi tudatot meríthetünk a múlttal való
foglalkozásból. A történelem mindenekelőtt arra tanít, hogy a dolgoknak történetük van:
keletkeznek, változnak, elpusztulnak. A történelmi tanulmányok tehát lehetőséget adnak arra,
hogy a tanulók szinte észrevétlenül elsajátítsanak egy lehetséges gondolkodásmódot a
társadalmi jelenségekkel kapcsolatban: a történeti elemzés igényét. Azt a megközelítésmódot,
amely mindig rákérdez arra, hogy a szóban forgó jelenség adott állapotát milyen korábbi
állapotok előzték meg, a változások mögött milyen feltételek húzódnak meg, milyen
mozgástér nyílik az aktív emberi cselekvés számára, és a jövőre nézve milyen lehetőségek
rejlenek az adott állapotban.iv
Vannak, akik ugyanezt a gondolatot nem a szemlélet, hanem az eredmény oldaláról
közelítik meg. Eszerint a történelem nélkül nem érthető meg a jelen. Ebben a felfogásban a
történelem az ok és a jelen az okozat, a történelem a jelen megértésének eszköze. A jelen egy-
egy jelensége bizonyosan jobban megérthető, az adott jelenség megértése céljából
összeállított történelmi tanulmányok révén. De nem szabad azt hinni, hogy a történelem
egésze képes arra, hogy megmagyarázza a jelen egészét. Minden társadalmi jelenség mögé
többféle történeti magyarázatot építhetünk fel. Egy olyan történelmi tananyag, amelyet
teljesen jelenelvűen válogatnánk össze, valójában sokkal inkább tükrözné saját filozófiánkat
és egyéni elkötelezettségeinket, mint a valóságot.
Az élet tanítómesteréről szóló aforizmát úgy tekintettük, mintha az elvont
általánosításokról szólna. Eszerint az egyedi esetek vizsgálata során valamiféle sablon
képződik az elménkben, amelyet azután új egyedi esetek értelmezéséhez fel tudunk használni.
A történelmi megismerés azonban valószínűleg nem így működik. Sokkal gyakoribb, hogy a
tanulmányozott esetek konkrét sajátosságaik, részleteik egy részével együtt rögzülnek a
memóriánkban, és ebben a formában vesszük hasznukat. Folytonosan analógiákat
alkalmazunk történelmi tanulmányaink során: a tanult történeteket összevetjük személyes
tapasztalatainkkal, ezek segítségével értelmezzük őket, később azonban a most tanult történet
válik összehasonlítási alappá, az információ befogadását elősegítő sémává. IV. Henrik
Canossa-járása például, aligha lenne megérthető a harcról, a megaláztatásról, az átmeneti
engedményekről szóló korábbi személyes tapasztalataink nélkül, másrészt a Canossa-járásról

10
szóló történet ezekkel a jelenségekkel kapcsolatos repertoárunkat egy konkrét esettel bővíti,
amely analógiás alapként segíti újabb hasonló esetek megértését és elemzését — nemcsak a
történelemórán, hanem az „életben” is. A történelem ebből a szempontból elemzésre alkalmas
esetek hihetetlenül gazdag tárháza.v
Személyes közvetlen tapasztalataink óhatatlanul korlátozottak. A történelem újabb és
újabb ablakokat nyit azon a szűk cellán, amelybe személyes tapasztalataink bezárnak. Így a
történelem arról is szól, hogy élni és gondolkodni sokféleképpen lehet, úgy is, ahogy
közvetlen környezetünkben senki sem él és gondolkodik.vi A történelmi esetek
befogadhatatlanok lennének, ha a különbségek mellett nem tartalmaznák az azonosságokat is,
amelyek rendkívül tanulságosak. Az embernek, az emberi közösségeknek minden korban és
minden kultúrában nagyon is hasonló problémákat kellett megoldaniuk, az emberi érzelmek
és reakciók minden korban és kultúrában figyelemre méltó hasonlóságokat mutatnak, és ez a
hasonlóság sokszor éppen olyan érdekes lehet, mint a különbség.
A történelemórán nemcsak a műveltséget szerezhetik meg a tanulók: azt is
megtanulhatják, hogyan jussanak hozzá, és mit kezdhetnek vele. Ha az ismeretszerzés és
alkalmazás folyamatát állítjuk a középpontba, egészen más típusú célrendszerek kialakítására
nyílik lehetőség. Így válhat a történelemtanítás lényeges funkciójává a képességfejlesztés és
értékközvetítés.
Ma az információ könnyen hozzáférhető és rendezhető, nem vagyunk azonban
felkészülve az iszonyatos adattömegek feldolgozására, hasznosítható formára hozására. A
történelemtanítás szerepe azonban abban áll, hogy itt ismerkedhetnek meg a tanulók a
társadalmi tartalmú ismeretszerzés módszereivel. Ahogy a történész a források kritikai
vizsgálata és összevetése útján rekonstruálja a valóságot, úgy kell nekünk is az újságokból, a
tévéből, a szóbeszédből, az Internetről származó információinkat kritikai elemzésnek
alávetnünk, ha képet akarunk szerezni arról, mi is az igazság.
A tanárok általában egyetértenek abban, hogy a történelem tanítása során nem
egymástól elszigetelt tényekkel és adatokkal, hanem mindig valami értelmes egésszel, a
tények egy összefüggő rendszerével foglalkozunk. Ha ezeket az összefüggéseket eleve
adottaknak és megtanulandó tananyagnak tekintjük, akkor ebben az esetben a
történelemtanítás műveltségközvetítő szerepe kerül előtérbe. Ha az összefüggések módszeres
keresése, hipotézisek felállítása és megerősítése vagy elvetése, érvek és ellenérvek
felsorakoztatása és ütköztetése válik a történelemóra valódi tartalmává, akkor a
történelemtanítás a problémamegoldó gondolkodás iskolájává válhat. A problémamegoldás
során egyszerre élhetik át, hogy lehetséges a társadalmi problémákat racionális úton

11
megközelíteni, hogy az egyik oksági magyarázat érvényesebb lehet, mint a másik, illetve,
hogy a magyarázatok mindig relatív érvényességűek, bizonytalanok és vitathatóak.
Ha a múltat érzékletes és átélhető formában akarjuk rekonstruálni, nem
támaszkodhatunk kizárólagosan a forrásokból kiolvasható információkra. Ezek az
információk csak a képzelőerő mozgósításával állnak össze egésszé. Ez nem feltétlenül jelenti
azt, hogy tudásunk hézagait légből kapott gondolatokkal, fantáziákkal töltjük ki. A
történelemóra olyan laboratóriumnak is tekinthető, amelyben a múlt rekonstrukciója zajlik
verbális, dramatikus, kézműves, rajzos stb. eszközökkel. Ennek a rekonstrukciós folyamatnak
egyik szembeötlő funkciója éppen a képzelőerő fejlesztése.
IV. Béla politikájának rekonstrukciója nehezen képzelhető el anélkül, hogy
átgondolnánk a király belső vívódásait, az őt mozgató belső motívumokat. Az „átgondolás”
nehezen választható el az átéléstől. A történelmi empátia arról szól, hogy képesek vagyunk
egy történelmi szereplő szemével nézni a dolgokat: a rendelkezésünkre álló adatok alapján
elképzeljük, mit élhetett át az adott személyiség egy bizonyos történelmi szituációban, és ezek
az átélések hogyan hatottak magatartására. Az empátia természetesen eszköz is, hiszen a
megismerést segíti, motivációt jelent, szerencsés esetben fokozza a tanulók érdeklődését a
téma iránt, ugyanakkor cél is: a szempontváltás képessége lehetővé teszi, hogy megértsünk
másokat, és hogy bonyolult szituációkat árnyaltan tudjunk elemezni. Ebben a
megközelítésben különösen fontos a történelmi események több szempontú megközelítése.
Ugyanazt az eseményt különböző helyzetű emberek különbözőképpen élték át. A történelmi
rekonstrukció akkor kerek, ha mindezeket az átéléseket tartalmazza.
A történelem tanulmányozásakor nemcsak tényekkel és összefüggésekkel, forrásokkal
és problémákkal, hanem értékekkel is szembesülünk. A történelmi tudás különböző elemeihez
óhatatlanul értékítéletek kapcsolódnak: bizonyos szereplőket rokonszenveseknek, másokat
ellenszenveseknek találunk, bizonyos döntéseket helyeselünk, másokat elítélünk, bizonyos
fejleményeket pozitívaknak tartunk, mások kibontakozására sajnálattal tekintünk.
Értékítéleteink nem feltétlenül szubjektívek, mögöttük egy értékrend sejlik föl, s ez lép
működésbe az egyes jelenségek megítélésekor. A történelemtanítás, ebben az esetben ahhoz
próbálja hozzásegíteni a tanulókat, hogy saját értékrendjüket kialakítsák és tudatosítsák,
tanuljanak meg racionálisan érvelni egy-egy értékválasztás mellett, illetve legyenek képesek
átalakítani saját értékválasztásaikat az ellenérvek megfontolása nyomán.vii
Fontos célja és értelme lehet a történelemtanításnak a demokratikus politikai eszmények
elfogadtatása, az emberi jogok, az emberi méltóság tiszteletének megerősítése.

12
 A történelemtanítás jelentős részben az ember sokféleségéről szól, ezért kiemelten
alkalmas a másság elfogadásának, a toleranciának, a más kultúrák és életformák
elismerésének a gyakoroltatására. Mindez úgy is fogalmazható, hogy egyfajta nyitottság
kialakítása a cél, amely nemcsak eltűri a másként gondolkodó embert, hanem meg is érti, és
gondolkodásmódjának értékeit igyekszik beépíteni saját értékrendjébe. Ez is értékközvetítés,
amelynek lényege éppen az értékrend önálló fejlődésének támogatásában áll.

A történelemtanítás lehetséges funkcióinak áttekintéseviii

nemzeti identitás,
patriotizmus,
európai identitás,
Identitás közép-európai identitás,
globális identitás,
lokális identitás,
Eredményorientált kisebbségi identitás
funkciók történelmi tudatosság,

(műveltség- és Tanulságok a jelen megértése,

értékközvetítés) törvényszerűségek,
ablakok a világra,
demokrácia,
Politikai és emberi emberi jogok,
értékek tolerancia,
információfeldolgozás,
Folyamatorientált problémamegoldó
funkciók Képességek gondolkodás,
képzelőerő és empátia,
értékválasztások

V. A HELYTÖRTÉNET

13
 A Magyar Nemzeti Bibliográfia új számainak történelmi tételei, és a Honismeret c.
folyóirat bibliográfiai rovatából tájékozódhatunk a leginkább frissen megjelent helytörténeti
kiadványokról. Noha pontos számvetést sosem készült, évente úgy 200-300 között mozoghat
a Magyarországon és a szomszédos országokban élő magyarság körében kiadott
helytörténetinek minősülő könyvek, évkönyvek száma. Ennek többszöröse lehet a
tanulmánykötetekben és a folyóiratokban megjelent közlemények mennyisége. A napi- és
hetilapok, a városi és községi újságok szintén sok ezernyi cikknek, forrásmunkának adnak
helyet. Újabban a helyi rádiók és televíziók, olykor az országos adók is foglalkoznak
helytörténeti kérdésekkel, sőt az Interneten is mind gyakrabban fordulnak elő ilyen témák.
Miért ez a nagy érdeklődés?
Az alapvető, eredendő ok az emberi élet, a társadalmi mozgás földrajzi tagolódásában
rejlik, vagyis abban a magától értetődő tényben, hogy az események valahol történnek, a
folyamatok valahol zajlanak. Az ember legközvetlenebbül egy szűkebb helyhez kapcsolódik:
szülőföldjéhez, lakó- és munkahelyéhez, egykori iskolájához; erről szeretne legtöbbet (vagy
relatíve legtöbbet) tudni, és ebből a szoros érzelmi-értelmi kötődésből fakad a vágy a szűkebb
haza múltjának megismerésére is.
Van egy másik nagyon fontos indíték is: az a tudományos felismerés, hogy egy-egy
nemzet, ország múltja, jelene jelentős részben a helyi jelenségekből, folyamatokból tevődik
össze, és ez utóbbiak, tehát a mikrostruktúrák beható tanulmányozása, részletező, szinte
mikroszkopikus feltárása mintegy feltétele a makro világ, vagyis az ország, a nemzet kellően
árnyalt története bemutatásának.
Napjainkban még egy, mindinkább érzékelhető motivációra figyelhetünk fel. A
globalizálódás hatalmas és alighanem feltartóztathatatlan, ám az egyes ember számára
nehezen megfogható, átélhető, ugyanakkor bizonytalanságokkal terhelt áramlatában a nemzeti
és a helyi értékek, a történelmi hagyományok jelentik a biztos fogódzót, a lelki és erkölcsi
támaszt. Ezen értékek feltárásában, megismertetésében, az azonosságtudat erősítésében
felbecsülhetetlen szerepe van a helytörténetírásnak és ezen belül az iskolatörténeti kutatásnak
is. Eddigi eredményeik és a lokális iránt világszerte növekvő érdeklődés láttán reménykedő
bizakodással olvashatjuk a jeles perui író, Mario Vargas Llosa optimista jóslatát: „a
globalizáció nem fogja megszüntetni a helyi kultúrákat: egy nyitott világban valamennyi
értékes és túlélésre méltó részük megtalálja majd azt a termékeny talajt, amelyen virágba
borulhat.”ix
Miben jelölhető meg napjainkban a helytörténeti kutatás jelentősége?

14
 Négy tényezőt kell kiemelnünk: a tudományos hozadékot, a gyakorlati-közéleti
szerepet, a spontán érdeklődés kielégítését és az érzelmi-tudati hatást.
A tudományos hozadék:
A helytörténeti kutatás számottevő mértékben hozzájárul a történettudomány
gazdagodásához. Maga a helytörténet fogalma kettős értelemben használható. Egyrészt jelöli
az adott hely (egy település, egy megye, egy kisebb táj, egy városrész, egy intézmény stb.)
múltját, pontosabban a múltra vonatkozó feltárt vagy a forrásokban rejtőző információkat,
tehát egy ismerethalmazt. Másrészt a történettudomány azon irányának megnevezésére
szolgál, amely az adott hely múltját, a helyhez kötődő valamely személy életét, történeti
szerepét tanulmányozza a források segítségével, illetve a történeti események,
jelenségsorozatok helyi tényezőit, sajátosságait mutatja be. Az utóbbi értelmezés kizárja azt a
megközelítést, amely az országos (a nemzeti) és a helytörténeti kutatást a történettudomány
két különböző szintjeként vagy fokaként képzeli el; e tekintetben igen találó Vörös Károly
megjegyzése: „a helytörténeti kutatás nem alacsonyabb, hanem mélyebb szintű munkát tesz
lehetővé – sőt kötelezővé. Alacsony és mély pedig egymástól nagyon is különböző
fogalmak…”x Vagyis a mérce nem a téma, hanem a szakmai színvonal. Másként fogalmazva
– az angol R. Douch megállapítását idézve – „a helytörténet, a hazai történelem és a
világtörténelem nélkülözhetetlen kiegészítői egymásnak.”xi
A helytörténet korszerű felfogásában átfogó, komplex diszciplína, mégpedig hármas
vonatkozásban: tartalmilag, kronológiailag és metodikailag. A társadalmi mozgás, az emberi
tevékenység mindenoldalú rekonstruálására törekszik, sőt újabban a természeti körülmények
(a földrajzi környezet, az időjárás stb.) változásait is igyekszik felderíteni; ugyanakkor itt is
megfigyelhető a specializálódás, a helytörténeti irodalom tematikai változatossága. A
helytörténet időben is totális: az adott hely múltjának teljes feltárására vállalkozik a
kezdetektől, vagyis az első források keletkezésétől napjainkig. A metodikai komplexitás
mindenekelőtt azt takarja, hogy a történettudomány egyik kutatási irányaként integrálja a
különböző társadalomtudományok, sőt a természet- és alkalmazott tudományok történeti
vizsgálódásainak eredményeit, felhasználható módszereit.
A gyakorlati-közéleti szerep:
Ez is igen sokrétű és sokirányú. Csak néhány példát említenék: az önkormányzati és
vállalati döntések elősegítése a történeti előzmények feltárásával; az évfordulók,
megemlékezések, névfelvételek stb. előkészítése, szervezése; az újságírás, a közművelődés, a
honismereti mozgalom stb. támogatása. A helytörténeti feldolgozások és forráskiadványok a
felvilágosodás óta segédanyagul szolgálnak az iskolai oktatásnak is.

15
 A spontán érdeklődés kielégítése:
Könyvtárosok sűrűn tapasztalják, hogy az olvasók nem csekély hányada a jó
értelemben vett tudásvágytól vezérelve fordul hozzájuk: pl. a hely múltját, a helyi
nevezetességeket vagy a híres emberek helyi kötődéseit, egy-egy iskola vagy más intézmény
történetét kívánja megismerni. Idesorolható a családfa-kutatás is.
Az érzelmi-tudati hatás:
Szinte közhely, de mélységesen igaz: a helytörténeti kutatás a szülőföld, a lakó- és
munkahely, az egykori iskola múltjának feltárásával erősíti a szűkebb környezethez való
érzelmi-értelmi kötődést, a hajdani örökség és a mai eredmények megbecsülését, és ez által
hatékonyan közreműködhet az összetartozás érzésének felkeltésében, a nemzeti öntudat
erősítésében, a hazaszeretet elmélyítésében. A lokálpatriotizmus ugyanis az egyik
legnemesebb emberi tulajdonság, a hazafiság megnyilvánulási formája
Thomas Mann írja híres regénye, a József és testvérei első sorában: „Mélységes mély a
múltnak kútja.”xii Ám ha a történetbúvár belenéz, mégsem szédül meg, nem riad vissza,
sokkal inkább arra gondol: mennyi mindent kellene még a felszínre hozni. S valóban: a
helytörténetben is a feltáratlan témák sokasága várja kutatóját, kutatóit. Ösztönzést adhat
mindannyiunk számára annak tudata, hogy minden kis adalék, minden új meglátás, minden
közlemény múltunk tüzetesebb, árnyaltabb megismerését teszi lehetővé, szakmai
önismeretünket gazdagítja, hozzájárul a magyarságtudat, a nemzeti identitás
megszilárdításához.

1. Várostörténeti kutatások Erdélyben a második világháború után:xiii

Románia második világháború utáni történetírásában nem szerepelt kiemelt helyen a

várostörténet. Jelentek meg ugyan szép számmal tanulmányok, kisebb közlemények, sõt
monográfiák, tanulmánykötetek is városokról, de ezek többsége nem ütötte meg a század eleji
pozitivista vagy a két világháború közötti munkák mércéjét. A 70-es–80-as években aztán
egyre nyomasztóbbá vált az ideológia eluralkodása; a várostörténet egyre inkább
munkásmozgalom- és párttörténtté vált. Az egyes városokkal kapcsolatos történeti irodalom
egy másik vonulatát képezték a Turisztikai Könyvkiadónál megjelent monográfiák, amelyek
azonban erőteljesen magukon viselték a népszerűsítés bélyegét, és általában nagyon kevéssé
tettek eleget a forráskritika követelményeinek. Az évfordulós megemlékezések vagy a megyei
múzeumok évkönyvei szintén publikációs lehetőséget biztosítottak az ilyen jellegű írások
számára.

16
 Természetesen a várostörténeti témájú tanulmányok között is akadtak értékesek, és még
több olyan, amelyik egyik vagy másik város történetéhez szolgáltat értékes adatokat. A
továbbiakban az erdélyi városok történetével kapcsolatos kutatásokról ejtünk szót.
E városokat a kezdetektől fogva több etnikum lakta, ez tükröződött jó ideig a
történetírásban is: szászok, románok, magyarok egyaránt közöltek a témáról.
Az erdélyi szászokat – érthetõ módon - elsősorban saját múltjuk, a szász városok
története foglalkoztatta (Maja Philippi Brassó társadalomtörténetét feldolgozó könyve,
valamint más Brassó történetével foglalkozó tanulmányai, Paul Niedermaier a középkori
erdélyi városokat urbanisztikai szempontból tárgyaló könyve, Maja Philippi, Gustav
Gündisch és Konrad Gündisch az erdélyi szász patríciusrétegre vonatkozó kutatásai, Hermann
Fabini a nagyszebeni gótikát bemutató könyve, Gernot Nussbächer több szász városra –
köztük Segesvárra és Brassóra –vonatkozó adatközlései).
Az erdélyi magyar történetírás nem fordított túl nagy figyelmet a várostörténet
kérdéseire. Jó ideig a falu, a parasztság története volt előtérben, a várostörténet eléggé
elhanyagolt terület maradt.
Az erdélyi polgárosodás és az urbanizáció kérdéskörével az említett időszakban
behatóbban Egyed Ákos foglalkozott. Falu, város, civilizáció című tanulmánykötetében külön
fejezetben tárgyalta az iparosodás és a városfejlődés kérdéseit a dualizmus korában, valamint
ezzel összefüggésben a vasúthálózat kiépülését, a hitelrendszert és ennek etnikai vonásait.
Az ezt megelőző korszak erdélyi városfejlődéséről egyetlen átfogó tanulmány készült
(román nyelven), amelyben a szerzők, Csetri Elek és Imreh István, felvázoltak néhány fontos
kérdést, de később nem folytattak ezirányú kutatásokat.
Ezen kívül született néhány tanulmány egy-egy város történetének bizonyos
kérdéseiről. Ezek közül csak néhányat ragadunk ki: Jakó Zsigmond Dés legrégibb
kiváltságleveleinek kritikáját végezte el, valamint az otthon művészetét mutatta be a XVI–
XVII. századi Kolozsváron a városi levéltár oklevelei és jegyzőkönyvei alapján, Kiss András
több tanulmányának tárgyát merítette szintén a fejedelemségkori Kolozsvár életéből és a
város levéltárának fejlődését mutatta be, Szabó T. Attila szintén e településnek szentelte
1946-ban megjelent könyvét, B. Nagy Margit és Kovács András Erdély városainak
jelentősebb műemlékeit vizsgálták művészettörténeti szempontból, Magyari András a
székelyudvarhelyi nemesek és polgárok évszázados küzdelméhez tárt fel új adatokat, Kovách
Géza a zilahi céhek történetét dolgozta fel, Binder Pállal közösen pedig az erdélyi
céhszabályzatok gyűjteményét jelentette meg.

17
 Több vidéki városban dolgozó tanár és muzeológus pedig városuk történetének
feltárásával foglalkozott.
A román történetírás az erdélyi városokra vonatkozó eredményeinek áttekintése jóval
nehezebb feladat. Az ideológia befolyásán túl érezhető volt egy olyan kényszer is az erdélyi
városok esetében, amely a „román múlt” minél hangsúlyosabb bemutatását várta el, sokszor a
történelmi tények elhallgatása vagy tendenciózus bemutatása árán. Művészettörténeti
szempontból jelentősek a Vasile Drãgus Segesvárral és más erdélyi városokkal, Mircea Poca
Kolozsvárral, Nicolae Sabãu Szamosújvárral foglalkozó írásai. A régész Adrian Rusu többek
között a nagyváradi ásatásokról közölt értékes adatokat, Radu Heitel pedig Százsebesről,
valamint Gyulafehérvárról.
Szakmailag sokkal ellentmondásosabbak az ebben a korszakban készült
városmonográfiák, amelyek gyakran a Román Kommunista Párt megyei vagy városi
bizottságainak utasítására, ezeknek támogatásával, de egyben ellenőrzése alatt is készültek.
Több ilyen reprezentatív vállalkozásnak a korszak vezető történésze, a szakmai szempontból
vitatott személyiség, Ştefan Pascu volt a főszerkesztője.
Az 1989-es fordulat után némi változás történt a várostörténet terén is, főképp a
szervezést illetően. Paul Niedermaier javaslatára, aki a Nemzetközi Várostörténeti Bizottság
tagja volt, 1992-ben, Nagyszebenben létrehozták a Romániai Várostörténeti Bizottságot,
amely a Román Akadémia égisze alatt fejti ki tevékenységét. A Bizottság elnökévé Paul
Niedermaiert választották, aki a nagyszebeni Társadalomtörténeti Kutatóintézet keretén belül
létrehozott egy várostörténeti kutatócsoportot is. A Bizottság havonta megjelentet egy
hírlevelet, amelyet szétküld a tagoknak, a tudományos intézeteknek, külföldi neves
szakembereknek és kutatóhelyeknek, valamint a várostörténet iránt érdeklődőknek.
A Nagyszebenben működő várostörténeti kutatócsoport – a Nemzetközi Bizottság
ajánlására –, két alapvető munka elkészítését tűzte ki célul, ezek: Románia várostörténeti
bibliográfiája és várostörténeti atlasza. A Bizottság évente egy-egy ülésszakot is szervezett:
1992-ben, Nagyszebenben, 1993-ban Brãilán a vásároknak a városfejlődésre gyakorolt
hatásáról, 1994-ben Besztercén az utak városképző szerepéről, 1995-ben Giurgiuban a
városok védelmi és katonai funkciójáról, 1997-ben Iaşiban a városi művelődésről, 1998-ban
Segesváron pedig a kézművesség és az ipar szerepéről a városfejlődésben. 1996-ban egy
nemzetközi konferencia keretében Târgoviştén neves külföldi és romániai szakemberek a
középkori fejedelmi székhelyek kérdéséről tartottak előadásokat. 2000-ben egy újabb
nemzetközi konferencia szervezésére került sor a Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel
közösen „A központi és a helyi intézmények szerepe a városok életében” címmel.

18
 Ezen kívül több kerekasztal-megbeszélést is szerveztek, ahol néhány lényeges kérdést
vitattak meg: például a várostörténeti terminológiáét, elsősorban a „város” és „mezőváros”
fogalmakat, a várostörténeti atlasz problémáit, valamint a régészeti kutatások eredményeinek
beépítését a várostörténetbe, különös tekintettel a havasalföldi és moldvai városok kezdeteire.
A Bizottság két urbanisztikai ülésszakot is rendezett: a „tervezett” városokról, valamint a
„városrombolásról” és újjáépítésről.
A Bizottság megjelentet egy várostörténeti folyóiratot is, a Historia Urbanát. Ez a
román nyelvű tanulmányok és könyvismertetések mellett minden számban közöl
idegennyelvű írásokat is. A folyóirat, amely évente kétszer jelenik meg, általában a
várostörténeti konferenciák anyagát közli.
Az 1990-es évek publikációi között is nagy számban találunk évfordulós
megemlékezéseket. Tovább gyarapodott a monográfiák száma is, bár ezek egy része megint
inkább csak turisztikai jellegű. Monográfia jelent meg az utóbbi években többek között a
következő városokról: Arad, Aranyosgyéres, Fogaras, Karánsebes, Kolozsvár, Medgyes,
Nagyvárad, Tusnád stb.
Ezek között vannak – részben vagy egészben – komoly tudományos teljesítmények,
úgyszintén teljesen ideologikus fércmunkák, de sokszor egyazon köteten belül is nagyon
eltérő a színvonal.
Bár nem Romániában jelent meg, de itt kell megemlékeznünk Konrad Gündisch a
középkori erdélyi városok patrícius-rétegéről szóló könyvéről, amely korábbi romániai
munkásságának a szintézise, és föltétlenül az utóbbi évtizedek legjelentősebb erdélyi
várostörténeti munkái közé tartozik. Ugyancsak Németországban jelent meg Paul
Niedermaier újabb kötete, amely a tatárjárás előtti erdélyi városépítészetet tárgyalja.
A nagyszebeni műépítész, Hermann Fabini pedig szintén német nyelven jelenteti meg
füzeteit a jelentősebb szász műemlékekről, közülük a brassói Fekete-templomról, a
szászsebesi, a nagyszebeni evangélikus templomokról stb.
Ennek mintegy magyar változata Kolozsváron jelenik meg, Kovács András és más
szerzők tollából. Ugyancsak megfigyelhető az urbanisztikai témájú kutatások megélénkülése
is.
Az erdélyi magyar történetírás köréből megemlíthetjük Egyed Ákos 1997-ben
megjelent tanulmánykötetét, valamint Kiss András hasonló könyvét; mindkettő tartalmaz
várostörténeti jellegű írásokat is. Az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában jelent meg

19
 Benkő Elek munkája a középkori székely mezővárosokról, amely főképp
Székelykeresztúr régészeti feltárása révén több új, érdekes adattal gazdagította az erdélyi
mezővárosok nem túl bő szakirodalmát.
Egy másik, részben várostörténeti vonatkozású kötet szintén 1997-ben jelent meg Pál-
Antal Sándor és Szabó Miklós szerkesztésében. A kötet nagyrészt Marosvásárhely
történetével foglalkozó tanulmányokat tartalmaz. Ugyanazok szerkesztettek egy másik,ezúttal
kimondottan Marosvásárhely történetére koncentráló kötetet, amelyben egy-egy írás taglalja a
helység szabad királyi várossá való alakulását, valamint különböző intézmények, egyházak,
épületek múltját. A Marosvásárhelyre vonatkozó gazdag anyagot gyarapítja a református
kollégium 1848 előtti diáknévsorainak közzététele Tonk Sándor által, a város utcáinak
történeti névtára, Pál-Antal Sándor tollából, valamint a marosvásárhelyi helynevek lexikona.
Megemlíthetjük még az időközben meghalt Hermann Gusztáv könyvét
Székelyudvarhely művelődéstörténetéről, Fleisz János munkáját a dualizmuskori
Nagyváradról, Pál Judit kötetét a székelyföldi városfejlődésről, Vofkori György képes
várostörténetét Székelyudvarhelyről, valamint több tanulmányt fiatalabb szerzők tollából
különböző folyóiratokban és kötetekben (pl. a székelyudvarhelyi Areopolis Történelmi és
Társadalomtudományi Kutatócsoport tanulmánykötetei).
Nagyon fontosak a forráskiadványok is: Pap Ferenc a kolozsvári harmincadjegyzékeket
tette közzé, Kovács András Gyulafehérvár város kora újkori jegyzőkönyveit, Wolf Rudolf
pedig Torda tanácsi jegyzőkönyveit; e két utóbbi az Erdélyi Múzeum Egyesület újjáindult
sorozatának, az „Erdélyi Történelmi Adatok” keretén belül jelent meg.
Közvetlenül az 1989-es fordulat után jelent meg a Kriterion Könyvkiadó ún. „Fehér
sorozatában” egy nagyon hasznos válogatás kolozsvári emlékírók munkáiból. Itt említhetjük
meg a Csíkszeredára vonatkozó két emlékiratot is T. Nagy Imre és Nagy András tollából,
amelyek sok érdekes adatot szolgáltatnak a kisváros dualizmuskori és két világháború közötti
történetéhez, vagy egy szatmári cívis emlékiratainak közreadását.
Megjelent néhány emlékkönyv is, a helytörténeti közlemények jó része azonban
továbbra sem lép ki a megszokott keretek közül.

20
 VI. A HELYTÖRTÉNET OKTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

Európa nem arra

kíváncsi,
amit átvettünk az európai művelődésből,
hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk.”
(Györffy István)

A korábbi fejezetekben már kifejtettem a helytörténet meghatározását, ennek helyét a

történettudományos kutatások terén. Szó esett az erdélyi helytörténeti kutatások
lehetőségeiről és eddigi eredményeiről is. Ebben a részben a helytörténeti kutatások
eredményeinek átszármaztatását próbálom felvázolni.
Tudom, interdiszciplinaritása révén ez az ismerethalmaz igen sok módon és igen sok
tárgyba beillesztve oktatható. A kerettanterv is több lehetőséget kínál, csak ki kell használni a
gyakorló pedagógusoknak e lehetőségeket.
Nyilván nem új keletű ez a tárgy, hisz amint már korábban is említettem, már a két
világháború közt is tanították a magyar oktatási intézmények némelyikében.
Szó volt arról is, hogy globalizálódó világunkban az integrálódás mellett egyre nagyobb
hangsúlyt kap a diverzitás is A világ sokszínű, Európa is hihetetlenül sokszínű. Ezt az
egyetemes történelem keretein belül csak kis mértékben lehet megfogni, az információáradat
szinte csak a nagyobb folyamatok és sorsfordító események vázolását teszi lehetővé
tanóráinkon. A népek színes és változatos kultúrája vajmi kevés teret kap a nagyobb
nemzetek, vagy épp saját nemzetünk történetének árnyékában. Nem csoda hát az a sok
tartózkodás, sőt ódzkodás a számunkra idegen népektől. A tolerancia amúgy sem nagyon
jellemző a magyar társadalom jó részére. Annál inkább a nemzeti identitás megőrzésének, és
a lokálpatriotizmusnak a kultúrája. Jelen munka is egy kis próbálkozás akar lenni, az említett
lokálpatriotizmus szellemében, így próbálva közelebb vinni a történeti kutatást és ennek
eredményeit a nebulókhoz.
A kommunizmus korának politikai és ideológiai háttérjelenségei nem tették lehetővé
szülőföldük múltjának és helyi jellegzetességeinek oktatását. Kevés kivétellel- és tisztelet
azon kivételes tanerőknek, akik ezt felvállalták - próbálkoztak ezen akadályok ellenére is
csöpögtetni néhány fontosabb cseppet ebből a hatalmas tudásalapból. Leginkább a tanítók és
magyar szakos tanárok érdeme ez, és azon történelem szakosoké is természetesen, akiknek
volt olyan szerencséjük, hogy magyar anyanyelvű lévén, magyar iskolában taníthattak. És

21
persze fel tudták és merték vállalni ennek lehetséges következményeit. Lényegesen jobb a
helyzet az ún. rendszerváltás után, amikor a magyarországi könyv és információ áradat
lehetővé tette nemzeti kultúránk behatóbb tanulmányozását. Nem mellékes a politikai-
ideológiai akadályok mérséklődése sem. 1997-től aztán zöld utat nyert jogszabályozás
szintjén is nemzetünk múltjának tanulmányozása a kerettanterv részeként. Sok évtizedes vágy
vált valóra ezzel az - amúgy időszerű és jogos igényünk - kielégítésével. Most már rajtunk
volt/ van a sor, hogy tartalommal tölthessük meg ezt a lehetőséget. És hamarosan jöttek is
segédeszközök, igaz többségük az anyaországból. Nagy öröm volt számunkra a saját
tankönyv megjelenésexiv, hisz csak ez foghatta át Erdély és a romániai magyarság sajátos
helyzetének legfontosabb kérdéseit. Ma már - hála Istennek- szép számmal jelennek meg
segédanyagok, munkafüzetek, oktatócsomagok diákok és tanárok számára egyaránt. Van még
munka bőven, de jó úton haladunk. Mára talán a nagy szabadság adta lehetőségek idején a
pedagógusok legnehezebb feladata felkelteni vagy éppen fenntartani a múlt tanulmányozása
és - miért ne?- kutatása iránt érdeklődő fiatalok kíváncsiságát. Ez a mai gyakorló történelem
tanárok számára a legnagyobb kihívás. Hisz a médiadömping és a világháló korában nehéz
motiválni a tanulókat önálló munkára és kutatásra.
És akkor lássuk, hol és hogy is állunk ma?
A helytörténeti kutatások napjainkban, legalábbis kisvárosukban igencsak fellendültek.
Ebben természetesen élen jár az Areopolis Történelem és Társadalomtudományi
Kutatócsoport, és néhány lelkes történelemtanár, de nemcsak. Ennek eredményei azonban
elsősorban szakemberekhez, vagy a téma után érdeklődő felnőttekhez szólnak.
Régóta megfogalmazódott már az igény, hisz gyakran kértem tanulóimtól dolgozatot
helyismereti témában, hogy a gyerekekhez is kéne szólni. Összefoglaló munka kéne
számukra, az ő „nyelvükön”. Gyakran találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a tanulók a
könyvtárakban kértek „anyagot” a témához és aztán azt lemásolva, megértés nélkül, üresen
maradtak, a „letudott” feladat silány sikerének tudatában. A képek, néha a helyszíni
látogatások már jobban megmozgatták őket. Néha igencsak érdeklődtek egyes események,
helyszínek, kérdések iránt. Ebből leszűrtem azt a következtetést, miszerint a gyerekek
szeretnék tanulni szülővárosuk történetét, hisz az közelebb áll hozzájuk, megfoghatóbb,
érthetőbb. Erről még lesz szó a dolgozat egy külön fejezetében, ahol a diákok vallanak erről.
Sokan azt gondolnák, hogy a helytörténet oktatása kizárólag a történelemtanárok
feladata. Hát igencsak nehéz jelen tantervi körülmények közt - kevés óraszám, egyre bővülő
tananyag, néha nehezen használható, vagy éppen használhatatlan tankönyvek stb.-ezt a

22
feladatot lelkiismeretesen felvállalni. Ezért is gondolom, hogy alternatív megoldásokat kell
találni ennek a „tantárgynak” az oktatására.
Hogyan?
Talán kezdhetnénk az elemi oktatással. A tanítók több lehetőséget találhatnak erre, akár
anyanyelvi, akár készségtantárgyaik oktatása során, akár választható tantárgyként is
ajánlhatnák tanulóiknak. És akkor még rendelkezésükre állnak az erkölcsi nevelés órák is.
A gimnáziumi szakaszban van erre más lehetőség is. Az egyetemes történelem
eseményeinek vizsgálatakor utalhatunk helytörténeti érdekességekre, melyek kapcsolódnak a
témához. Tudom, erre kevés az idő, mégis sokan élünk ezzel a lehetőséggel. A polgári
műveltség tárgyunk is lehetőséget nyújt hasonló kutatásokra, különösen a helyi közösségek
című téma tárgyalásánál, de más helyen is.
Sokkal több eséllyel lehet beemelni e témákat a romániai magyar kisebbség története és
hagyományai nevű tantárgyunk keretébe. Itt már sokkal több idő és tér juthat az ez irányú
foglalkozásoknak.
És tudomásom szerint néhány órában foglakoznak helytörténettel a technológia órák
keretében, ahol épp van ilyen és a tanár is alkalmas e témakör feldolgozására.
Mégis a legideálisabb eset a külön tárgyként való szerepeltetés lenne. Hisz erre néhány
éve a román kerettanterv is lehetőséget biztosít az ún. választható tárgyak „Ember és
társadalom” elnevezésű fejezetében. Heti egy órában ideális lenne ezt a tárgyat tanítani. Erre
pedig iskolánkban volt már példa, hisz a 2001-2002–s tanévben Novák Károly kollégám
tanította e tárgyat, sok diák érdeklődését felkeltve ez irányban. Úgy gondolom, ez igazán jó
lehetőség lehet történész kollégáknak. E célt szolgálná ez a dolgozat is, remélhetőleg aki
kedvet kap ehhez, használható munka- és munkáltató eszközt talál majd ebben.
Felvetődik a kérdés, és akkor mi a helyzet a középiskolai oktatásban? Természetesen itt
nagyjából azok a lehetőségek vannak, mint az általános iskolák alsó tagozatán: a
társadalomtudomány órák keretében, de ott is talán a leginkább a választható tárgyak
lehetőségeit kihasználva lehetne helytörténetet tanítani.
Ez a segédanyag elsősorban a kisdiákokhoz szólna, az ő érdeklődési körüknek talán
jobban megfelel.
Nem könnyű manapság- és ezt nap mint nap megtapasztalhatja majd minden gyakorló
pedagógus- a gyerekeket motiválni a tanulásra, különösképp egy nem vizsga tantárgyból. De
talán az, ami közvetlen környezetükről és végső soron róluk szól, az tapasztalataim szerint,
jobban felkelti és fenn is tartja unalomtól fáradt nebulóink amúgy is lankadozásra hajlamos
figyelmét.

23
 VII. A HELYTÖRTÉNET OKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA

A következő fejezet feladata a tanítás során alkalmazott módszerek áttekintése.

A tanuló oldaláról tekintve a módszer nem más, mint tevékenység. A tanulók a tanórán
elvileg mindig tevékenyek (aktívak), még ha tevékenységük nem is több annál, hogy
figyelemmel kísérik a tanár magyarázatát. A tanár oldaláról a módszer nem más, mint a tanár
által a tanulóknak adott feladat. A tanár elvileg mindig ad feladatot, még ha ez nem is több
annál, mint hogy hallgassák figyelmesen a tanári magyarázatot. Az alábbiakban arra a
meglehetősen komplikált feladatra vállalkozunk, hogy rendszerezzük a módszereket, azaz a
lehetséges feladattípusokat, ill. tanulói tevékenységeket.

Stratégiákról és technikákról fogunk beszélni. Egy tanítási stratégiát jellegzetes célok és

jellegzetes pedagógiai alapelvek határoznak meg, miközben ezekhez a célokhoz és
alapelvekhez jellegzetes módszerek, tanítási technikák kapcsolódnak. Ha felteszünk egy
gondolkodtató kérdést az osztálynak, ez csak egy tanítási technika, elvileg nagyon sokféle
tanítási stratégiához illeszkedhet. Lehet, hogy csak a tanulók lankadó figyelmét akarjuk ezzel
feléleszteni. De ha munkánkat a felfedezéses stratégia határozza meg, akkor nem
mellőzhetjük az ilyen típusú feladatokat, mert alapelvünk, hogy a tanulók problémák
megoldása révén értsék meg a tananyag lényegi mondanivalóját. A következőkben tanítási
stratégiákat fogunk sorra venni, és ezekhez rendelve ismertetünk néhány konkrét technikát.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a mai iskolai gyakorlatban néhány módszer (technika)
uralkodó helyzetben van. Ilyen a tanári előadás (ideértve az elbeszélést, a magyarázatot stb.
is, tehát minden olyan helyzetet, amikor alapvetően a tanár beszél az egész osztálynak, és a
tanulóknak rá kell figyelniük), a szemléltetés, a tanári kérdezés és (ritkábban) a tanulói
kiselőadás. A módszereknek (technikáknak) e négyrétű együttesét nevezhetjük a mai iskolai
gyakorlat uralkodó paradigmájának, mivel mind a tananyag, mind a különféle
vizsgakövetelmények, mind az uralkodó taneszközök, mind pedig a tanárképzés domináns
formája mintegy kikényszerítik ennek a módszerkészletnek a használatát, és az ettől való
eltérés feltűnően nagy nehézségekbe ütközik.

A továbbiakban ezt a domináns paradigmát prezentációs stratégiakéntxv fogjuk

emlegetni, mert fő célja a tananyag – minél befogadhatóbb formában való – megjelenítése.

24
Alapelve így foglalható össze: a tanár tud valamit, amit a tanulók nem tudnak – meg kell
mondani nekik.

A prezentációs paradigmával való elégedetlenség, és az ebből az elégedetlenségből

kinövő alternatív tanítási stratégiák a századforduló óta jelen vannak az iskolai gyakorlatban.

A továbbiakban több tanítási stratégiátxvi tekintünk át oly módon, hogy közben

igyekszünk szólni az egyes stratégiákhoz szorosabban vagy lazábban kötődő tanítási
technikákról is.

1.A prezentációs stratégia

Az előadás

Előadásnak nevezünk minden olyan eljárást, amikor a tanár az egész osztálynak

egyszerre (azaz frontálisan) döntően szóban – esetleg szemléltetéssel kiegészítve – prezentálja
a tananyagot. Tekintsük át a jó előadás néhány fontos feltételét:

• felkészültség.

• felépítettség. (gondolati ív)

• előzetes terv.

• hasonlatok, analógiák. (az ismeretlent az ismerthez, a távolit a közelihez hasonlítjuk,

hogy elősegítsük a megértést)

• ismétlések (összegző, ritmikus, sulykoló).

• személyesség és humor (jó, ha mértékkel bekapcsoljuk saját személyes élményeinket)

• kontaktus a hallgatókkal.

A jó előadás kiválóan fejleszti a tanár előadókészségét, de kevésbé világos, hogy mit

fejleszt a tanulókban. Általában akkor van rá szükség, amikor a későbbi munka közös alapjait
akarjuk megvetni a tanulókban, vagy éppen egy befejezett munka lezárásaként ki akarjuk
emelni azt, amit szerintünk mindenkinek egyformán tudnia kell.

Kérdezés

Előadás során a tanár ritkán mellőzheti a kérdezés technikáját. Az előadást megszakító

kérdések legfontosabb funkciói a következő:

25
 • a tanár ezek segítségével tájékozódik a hallgatóság felkészültségéről, z előadást a
kapott válaszok alapján a tanulókhoz igazíthatja.

• átgondolkodásra késztetik a tanulókat, aktívabbá teszik figyelmüket.

• aktivizálják azokat a sémákat, előzetes ismereteket, amelyekre szükség van az előadás

befogadásához.

• fenntartják a figyelmet.

A kérdések lehetnek reproduktívak (amikor egyszerűen fel kell idézni a helyes választ)
és kreatívak (amikor önállóan kell létrehozni a választ). A reproduktív kérdésnek is van
funkciója (a fenti felsorolásban a két utóbbi funkciót ez is szolgálhatja), de túltengése
rendkívül unalmassá teheti az órát. A reproduktív kérdés ugyanis bántóan könnyű, ha tudjuk a
választ (kár válaszolni rá, mert a válasz nyilvánvaló), és reménytelenül nehéz, ha nem tudjuk
a választ. A kreatív kérdések nagyjából a következő kategóriákba sorolhatók:

• látens tudást felidéző kérdések: a tanulók sok mindent tudnak, ami releváns a téma
szempontjából, de nem az iskolában tanulták, és esetleg nem is gondolják, hogy ide tartozik.
Felidézése elősegíti, hogy az újat a már ismerthez kapcsolja.

• gondolkodtató, problémamegoldó kérdések: itt tulajdonképpen hipotéziseket kell

felállítani oksági összefüggésekre stb. vonatkozóan.

• anticipáló kérdések: az előző kategória speciális alesete: történetmesélés közben

merül fel, hogy gondolják végig, mi lehet a folytatás.

• véleményt firtató kérdések: személyes állásfoglalás kialakítására ösztönöznek a

tananyaggal kapcsolatban.

A kreatív kérdések is lehetnek nyitottak és zártak. A zárt kérdésre a tanár csak egy
helyes választ fogad el, a “helytelen” válaszokkal nem tud mit kezdeni. A gondolkodást
igazán a nyitott kérdések viszik előbbre: itt minden válasz megfontolást érdemel, az előadás
gondolatmenete a válaszokban kifejezésre jutó személyes konstrukciókat figyelembe véve
alakul.

Azonban a frontálisan feltett kérdések mindig csak a tanulócsoport kisebb részét

képesek megmozgatni. A válaszokból kapott visszajelzés csak néhány tanulóra igaz,
miközben azt az illúziót kelti, hogy állandó visszacsatolással rendelkezünk előadás közben.
Ez a kérdésekkel színesített előadás nagy csapdája.

26
 A szemléltetés

A szemléltetés alapelve, hogy amit meg lehet mutatni, arról ne csak beszéljünk, hanem
mutassuk is meg. Szemléltetésről akkor beszélünk, amikor elvont mondandónkat konkrét-
érzéki anyaggal illusztráljuk. Legtipikusabb esetben ez képi-vizuális megjelenítést jelent,
ezért először a szemléltetésnek ezzel a modalitásával foglalkozunk.

A vizuális szemléltetés
A vizuális szemléltetés számos gyakorlati problémát vet fel. Nem könnyű ugyanis
képeket, tárgyakat stb. egy egész osztály számára láthatóvá, sőt vizsgálhatóvá tenni. Vegyük
sorra a lehetséges technikákat!

• Maguknak a dolgoknak – vagy háromdimenziós modelljüknek – a bemutatása.

Humán területen idesorolható a múzeumi foglalkozás, a történelmi séta, az
intézménylátogatás stb. Néha lehetőségünk nyílik életnagyságú vagy kicsinyített, nagyított
modellek, tárgymásolatok használatára. Egy őskori kősarló másolata természetesen nem
azonos az eredeti eszközzel, mégis több mint a puszta kép, mert hitelesebben idézi fel
nemcsak a formát, hanem a funkciót is.

• Képek bemutatása eszközök nélkül. A képi szemléltetésnek leggyakoribb módja,

hogy a tanár magyarázat közben körbehordoz egy nyitott könyvet, és igyekszik azt
mindenkinek megmutatni, de a tanulók csak rövid ideig és messziről látják a képet, ráadásul
gyakran mozgásban. Másik módja a könyvek vagy képek ún. körbeadása, ennek hátránya,
hogy a tanulók nem tudnak egyszerre figyelni a képre és a tanári magyarázatra, különösen
mivel a kétféle információt ilyen esetben lehetetlen időben összehangolni, másrészt a tanulók
szívesen merülnek el a képek nézegetésében, a könyv egy ponton elakad, az osztály egy
részéhez már nem jut el.

• Képek bemutatása vetítéssel: dia. A vetítés kinagyítja a képet, így lehetővé válik,
hogy az egész osztály egyszerre ugyanazt a képet szemlélje, akár a magyarázattal
párhuzamosan is.

• Képek (és szövegek) bemutatása vetítéssel: írásvetítő. Az írásvetítő rendkívül

elterjedt prezentációs eszköz, és ez annak köszönhető, hogy a diához képest néhány
kézzelfogható előnnyel rendelkezik (általában elsötétítés nélkül vagy csekély mértékű
elsötétítés mellett is használható, így alkalmazása jóval kevesebb előzetes szervezést igényel,

27
a képes fóliát könnyebb létrehozni, mint a diát, az írásvetítővel bemutatott vázlatok jól
használhatók arra, hogy a tanulókat jegyzetelni tanítsuk).

• Képek bemutatása képernyőn: videó. A videó rendkívül könnyen használható,

Előnye, hogy a képernyőn megjelenő kép világosban is viszonylag jól látható, hátránya
viszont, hogy az osztályterem távolabbi pontjairól nézve a kép már zavaróan kicsinek
bizonyulhat. Egy festmény, táj vagy műemlék állóképen is bemutatható, de lehet, hogy
elérhetőbb videokazettán, és a mozgókép szeriális technikája, a bemutatott tárgy folyamatos
végigpásztázása még előnyös is lehet. Igazán persze akkor használjuk ki a videót, ha valódi
audiovizuális, a mozgókép előnyeit is figyelembe vevő szemléltetésben gondolkodunk. Ez
azért is különösen fontos, mert a mai fiatalok az elektronikus média által meghatározott
közegben nőnek fel, és ez a szimbólumrendszer ismerősebb számukra, mint bármi más.
Néhány, a szemléltetés szempontjából fontos mozgóképtípus: animáció, előadás, szövegek
művészi előadása, dokumentumfilmek, riportok, játékfilmek.

• Képek bemutatása képernyőn: számítógép. A számítógép olyan komplex

technológia, amely minden korábban említett demonstrációs eljárást képes magába integrálni,
projektorral kombinálva helyettesítheti a diát, az írásvetítőt, a videót, sőt azokat kombinálva
fokozhatja a hatást. Külön előny, hogy igen nagyszámú kép tárolására és gyors előhívására
alkalmas, a digitalizált képgyűjtemény nagyon könnyen és gyorsan előállítható szkenneléssel
vagy a Világhálóról való letöltéssel, az ily módon létrehozott képek minősége nagyon jó
lehet, szemben a videóval az optimális látvány megvalósításához nem szükséges projektort
használni, mert az iskolák nagy részében számítógépterem segíti az oktatást. (Más kérdés,
hogy a gépterem nagysága, leterheltsége és a felszerelés színvonala iskolánként drámaian
eltérő lehet.)

Az auditív szemléltetés
A kép és a hang ma már egyre inkább kombinálva jelenik meg, erről fentebb már esett
szó. Érdemes azonban röviden kitérni a szemléltetés azon eseteire, amikor kifejezetten a
hangokon van a hangsúly. Lássunk néhány kiragadott példát történelemből: archív
rádiófelvételek, korabeli zene, politikai zene stb.

A tanulók kiselőadásai

A tanári előadáson, frontális megbeszélésen és szemléltetésen alapuló uralkodó tanítási

stratégiába jól illeszkednek a tanulók által az egész osztálynak tartott rövid kiselőadások.
Ezek mindenekelőtt az előadókra vannak fejlesztő hatással: nemcsak az előadókészség

28
fejlődik, hanem a kiselőadásokra való felkészülés során könyvtárhasználatot és
szövegfeldolgozást is tanulnak a tanulók. Ám ezek az előnyös hatások csak azoknál
érvényesülnek, akik önkéntes alapon vagy a tanár által kijelölve kiselőadást vállalnak. Mivel
a tanár érthető módon azt akarja, hogy a kiselőadásból az osztály is hasznot húzzon, általában
a legjobban teljesítő tanulókat biztatja erre, így a kiselőadás egyike azon pedagógiai
hatásoknak, amelyekre nézve az “akinek van, annak adatik” elve érvényesül

Az alábbiakban néhány olyan szempontot tekintünk át, amelyekre figyelni kell, ha

kiselőadást szervezünk. Ha nem akarjuk, hogy unalomba fulladjon a referátum, korlátozni
kell az időtartamát – természetesen a tanulók életkorától és figyelemkoncentrációs
képességétől függően. A következő probléma “a minőség biztosítása” elsősorban a hallgatók
érdekében. Hasznos, ha a tanár előzetesen tájékozódik arról, hogy mennyire sikerült az
előadónak felkészülnie a produkcióra. Végül nagyon fontos a hallgatóság motiválása arra,
hogy figyelemmel kísérjék az előadást. Ha az osztály kellően érdeklődő ahhoz, hogy ez ne
okozzon problémát, akkor minden rendben van. Ellenkező esetben célszerű világossá tenni,
hogy az elhangzottak tudására szükség lesz még az órán vagy az elkövetkező órák
valamelyikén. A kiselőadás módszerének alkalmazása nem ér véget akkor, amikor a tanuló a
helyére megy: a tanár feladata, hogy az elhangzottakat integrálja a tananyag egészébe, és
adott esetben ellenőrizze is a tanulók tudását.

2. Optimalizációs stratégiák
Azokról a stratégiákról lesz szó, amelyek a célok pontos meghatározásával és az
elérésükhöz vezető technológiák aprólékos meghatározásával próbálják eredményesebbé
tenni az oktatási folyamatot. Igényük abból a felismeréséből fakad, hogy a hagyományos
iskolában nem világos, hogy milyen tanulási folyamatok játszódnak le az egyes tanulókban.

Programozott oktatás

A programozott oktatás az ötvenes évek végén és a hatvanas években fejlődött ki, még
a hetvenes években is sok szó esett róla, azután lassan elfelejtődött. A számítógépek mai
térnyerése azonban újra aktuálissá teheti alapelveit. Egyénileg, általában önálló munkával
alkalmazható programokról van szó, amelyeket a tanuló önállóan, tanári irányítás nélkül
használ. A tananyag általában egy jól körülhatárolt ismeretrendszer, amelyet a program elemi
egységekre, ún. tanulási feladatokra bont. Minden tanulási feladat egy közlő részből áll,
esetleg gyakorló feladatból és egy vagy több ellenőrző feladatból. Az ellenőrzés
eredményéről azonnal visszajelzést kap a tanuló. Ez információ, de egyben megerősítés is,

29
segíti a tanultak rögzítését. A következő feladatra csak akkor térhetünk át, ha az aktuális
feladatot elvégeztük (azaz ha az ellenőrző kérdésre helyesen válaszoltunk).

A programozott oktatás fenti modelljét lineáris programnak szokták nevezni.

Különbözik ettől az elágazó program. Ebben az esetben az ellenőrző kérdésekre nemcsak
helyes és helytelen válaszok adhatók, hanem a lehetséges válaszok egy sorozata adott (pl.
feleletválasztásos teszt formájában), és a kiválasztott felelet jellegétől függően irányítja a
program a tanulót a következő tanulási feladathoz. Az elágazó program tehát bizonyos
mértékben képes alkalmazkodni a tanulóhoz, esetleges tévedéseinek, félreértéseinek,
tudásbeli hiányosságainak jellegéhez.

Megtanítási stratégiák

1963-ban John Carroll dolgozta ki az iskolai tanulás egy modelljét, majd erre alapozva
alakította ki Benjamin Bloom a mastery learning elméletét és néhány gyakorlati megvalósítási
formát. Carroll a tanuláshoz szükséges idő kérdését állította modelljének középpontjába, és a
mastery learning alapgondolata ennek megfelelően így fogalmazható meg: a legtöbb szokásos
iskolai anyagot szinte mindenki meg tudja tanulni, a kérdés csak az, hogy kinek mennyi időre
van ehhez szüksége.

A tanulásra fordított időt alapvetően két komponens határozza meg: a tanuló által a
tanulásra szánt idő (amely a tanuló motivációjától és kitartásától függ), valamint az iskola (a
tanterv, a tanmenet stb.) által az adott tanulási feladat megvalósítására biztosított idő. Végül
szólni kell arról, hogy a tanár munkája képes a tanulásra szánt időt megrövidíteni (a tanítás
minőségének emelésével), illetve a tanulásra fordított időt meghosszabbítani (a tanuló
motiválásával).

A mastery learning alapgondolata, hogy mindezeknek a tényezőknek a szem előtt

tartásával úgy irányítsuk a tanulási folyamatot, hogy a tanulásra fordított idő minden gyerek
esetében elérje a tanuláshoz szükséges időt. Valójában Bloom úgy vélte, hogy ezzel a
stratégiával a legtöbb iskolai tananyag a tanulók 95 %-ának megtanítható.

Feladatrendszeres oktatás

Erősen támaszkodik a programozott oktatás elveire és tapasztalataira az elsősorban

Lénárd Ferenc és Balogh László által kifejlesztett ún. feladatrendszeres oktatás. Ez a stratégia
a programozott oktatás folytatója, amennyiben pontosan tisztázza a pedagógiai célokat,
mindenekelőtt a kialakítandó ismereteket és készségeket, alaposan elemzi a tananyag logikai
struktúráját, és ennek alapján dolgozza ki és építi egymásra a feladatokat. Ugyanakkor túl is

30
lép az erősen individuális jellegű programozott oktatáson, mivel a fenti elveket a tanórán, a
normál osztálytermi szituációban kívánja alkalmazni, határozottan igényli a tanári
közreműködést, a pedagógus irányító szerepét.

A stratégia nagyon sokféle módon valósítható meg, közös vonása azonban, hogy
feladatlapok formájában kell feldolgozni a tananyagot, amelyet a tanulók ezeknek a
feladatlapoknak a segítségével önállóan sajátítanak el, és időnként a tanár vezetésével
közösen is megbeszélik a problémákat és az eredményeket. A feladatlapok tartalmazhatnak az
új anyag feldolgozását segítő, az új ismeretek alkalmazását gyakorló, összefoglaló, illetve
ellenőrző feladatokat.

A feladatrendszeres oktatás előnyeit a hagyományos, prezentáción alapuló oktatással

szemben:

• a tanulók szellemileg – de sokszor manuálisan is – folyamatosan aktívak az órán, a

módszer tehát a szokásosnál sokkal intenzívebb tanuló részvételt igényel.

• a feladatlapok révén mind maga a tanuló, mind a tanár folyamatos visszajelzést kap a
tanuló felkészültségéről, ismereteinek és képességeinek aktuális szintjéről.

• ennek figyelembe vételével lehet kiválasztani a megfelelő feladatlapokat, ily módon

tehát lehetségessé válik az oktatás differenciálása.

3. Kooperatív tanulás

A következőkben a kooperatív tanulásról lesz szó, amely kritikai válasz a hagyományos

iskolai oktatásnak a tanulócsoportokat mesterségesen atomizáló tendenciájára. Csak azokkal a
módszerekkel foglalkozunk itt, amelyek az osztályt 3–6 fős kiscsoportokra osztják, azaz
kooperatív csoportmunkát alkalmaznak. Érdemes röviden áttekintenünk azokat a pedagógiai
szempontokat, amelyek a csoportmunka kiterjedt alkalmazása mellett szólnak:

• Adaptivitás: kulcsszerepe lehet a tanulókhoz alkalmazkodó tanítás, a differenciálás

megvalósításában, lényege az önállóság és a munkamegosztás.

• Szociális tanulás: a tananyag megértését az teszi a leghatékonyabbá, ha a tanulók

szót váltanak a témáról, ez azzal az előnnyel bír, hogy a kortársak gondolkodási mintái,
kognitív sémái közelebb állnak egymáshoz, mint a tanáréihoz, így sokszor könnyebben
megadják egymásnak azt a kicsi, de döntő lökést, amely a dolgok összefüggéseinek és
jelentőségének megértéséhez szükséges

31
 • Kooperáció: az élet egyre több területén válik nélkülözhetetlenné az együttműködő
teammunka, éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az iskola felkészít-e az ilyen
helyzetekre.

• Motiváció: csoportmunka alkalmas lehet arra, hogy oldottabbá és kellemesebbé

tegyük a tanóra légkörét, így az nem kényszeríti passzivitásba a tanulók többségét, minden
tanulónak szereplési, megnyilvánulási lehetőséget biztosít, a megnyilvánulás
stresszmentesebb, biztonságosabb lehet a kortársak intim csoportjában, mint az egész osztály
– plusz a tanár – nyilvánossága előtt.

A csoportmunka kiterjedt alkalmazása azonban olyan nehézségekkel jár, amelyekkel

érdemes már a kezdet kezdetén számot vetni: időigényes, felborítja a rendet, munkaigényes,
nehezen kontrollálható. Egy másik probléma, hogy az erős egyéniségek, a domináns tanulók
elnyomhatják, háttérbe szoríthatják a gyengébbeket. Fontos megjegyezni, hogy a
csoportmunka nem jelenthet tanári passzivitást.

Nem minden feladat alkalmas arra, hogy csoportmunkát szervezzünk rá. A feladatnak
olyannak kell lennie, hogy megoldása igényelje a csoport tagjai közötti kooperációt. Az
alábbiakban áttekintünk néhány alapvető feladattípust, amelyek alkalmasak kooperatív munka
szervezésére. A csoportosítás alapja a középpontban álló pedagógiai cél, bár hangsúlyozni
kell, hogy a kooperatív feladatokkal mindig komplex célokat valósítunk meg.

Látens tudás mozgósítása

A csoportmunka legegyszerűbb és ezért leginkább elterjedt formája nem új ismeret
megszerzésére irányul, és nem is az új ismeretek alkalmazását célozza, hanem egyszerűen azt
próbálja előbányászni a tanulókból, amit már eleve tudnak. Ez az előkészítés történhet
játékkal, dramatikus megjelenítéssel, kézműves vagy rajzos feladattal, egyszerűen
beszélgetéssel, és természetesen csoportmunka formájában. A csoporttöbblet itt abból
származik, hogy a tanulók kölcsönösen inspirálják egymást. Az egyik tanuló válasza
asszociációs hívószó a másik számára: a gyermek olyan teljesítményre lehet képes, amire
egyedül nem lett volna.

Ismeretszerzés
Először is különbséget kell tenni az iskolai önálló ismeretszerzés két formája között. Az
első esetben az információforrásokat előre kiválogatjuk a tanulók számára, és a feladat
megoldásához az összes előkészített anyag alapos tanulmányozása szükséges. Az ilyen feladat

32
tipikus és legegyszerűbb esete, amikor egy forrásrészletet kell elolvasni (vagy egy képet
tanulmányozni), és meghatározott szempontok szerint le kell vonni a következtetéseket. Az
ilyen feladatot tág értelemben vett olvasási feladatnak nevezhetjük, ha szem előtt tartjuk,
hogy egyfelől nemcsak olvasásról, hanem az olvasottak feldolgozásáról és kritikájáról is szó
van, másfelől nemcsak szövegeket, hanem képeket, mozgóképet, zenét is “olvashatunk”.
Olvasni persze egyedül kell, az ilyen típusú feladatoknak tehát szükségszerűen van egy
egyedül végzendő fázisa. Az ismeret megszerzése azonban nem fejeződik be a szűken
értelmezett olvasással. A csoportmunka tipikus menete ilyenkor a következő:

• a csoport egyes tagjai különböző szövegekkel (képekkel stb.) ismerkednek.

• az így megszerzett összetartozó részismeretekből egy újabb feladat nyomán a csoport

hozza létre a szintézist.

A részismeretek egymásra vonatkoztatása és ennek alapján a szintézis létrehozása: ez

az ismeretszerzés döntő fontosságú mozzanata. A szintézis létrehozáshoz az ismeretek
alkalmazására van szükség, és ennek nyomán egyfelől jobban rögzül a tudás, másfelől
világossá válnak az összefüggések és így a tudás valódi értelme. A szintézis lehet egyszerűen
egy közös feladatlap kitöltése vagy egy összefoglaló szöveg megalkotása.

Az önálló ismeretszerzés másik formáját kutatásnak nevezhetjük. Ilyenkor a

rendelkezésre álló információforrások összessége nem “olvasható el” maradéktalanul. A
feladat éppen az, hogy elválasszuk egymástól a releváns és az irreleváns részleteket. Itt a
kooperáció nemcsak a szintézis során jelenik meg, hanem már a munka elején, amikor a
tanulók valamiféle munkamegosztást alakítanak ki egymás között, és közben is, pl. amikor
egy-egy információs blokkról el kell dönteni, hogy érdekes-e a téma szempontjából. A
kutatásos munkák természetesen könyvtárban is megrendezhetők, így még nagyobbra nő a
felhasználható források mennyisége. Tudni kell, hogy az ilyen feladatok gyakran nem férnek
bele egy órába, és lehet, hogy több tanórán keresztül folyamatosan biztosítani kell a
lehetőséget a csoportos kutatómunka számára.

A képzelőerő fejlesztése
A csoportmunka számtalan lehetőséget kínál arra, hogy a maga konkrétságában
elképzeljük és megpróbáljuk megjeleníteni a gyakran nehezen elképzelhető tananyagot.

33
 Problémamegoldás
A csoport sokszor akkor van a leginkább elemében, ha egy nyitott problémára kell –
közösen – a választ keresni. A problémamegoldás legtöbbször az összefüggések – pl. az
oksági összefüggések – feltárására irányul. Az ilyen kérdés feltehető az egész osztálynak is
abban a reményben, hogy egy-két tanulónak lesz erről gondolata. De kiadható
csoportmunkában is: gondolkodjon el mindenki a problémán! A feladat akkor is értelmes, ha
csak arról van szó, hogy alakítsanak ki egy csoportálláspontot a kérdésben. Hipotézisek
fogalmazódnak meg, bizonyítások és cáfolatok csapnak össze. A problémamegoldás azonban
valóságosabb, ha a fentebb értelmezett kis kutatással kapcsolódik össze. Az érveket ilyenkor
alá is kell támasztani olyan információkkal, amelyeknek nem kell feltétlenül a tanulók fejében
lenni: a szakirodalomból (az Internetről stb.) összegyűjthetők.

Ítéletalkotás
Ha vélemények csapnak össze, e mögött gyakran értékrendbeli különbségek állnak. A
csoportmunka megfelelő munkaforma arra, hogy ezeket az értékrendbeli különbségeket
felszínre hozzuk és ütköztessük. Az értékrend csak megbeszélések és viták nyomán képes
formálódni, csak mások véleményének ismeretében érthetem meg igazán a saját
álláspontomat is. Sok tanár az ilyen megbeszéléseket és vitákat csak frontális (plenáris)
formában tudja elképzelni, pedig a kiscsoportos vita nyilvánvaló előnye, hogy sokkal többen
vehetnek részt benne aktívan, mint ha az egész osztály együtt vitázik. Szinte minden emberi-
társadalmi témával kapcsolatban merülhetnek fel személyes állásfoglalást igénylő kérdések.
Nemcsak az az érdekes itt, hogy egy-egy csoport végül hogy foglal állást, sokkal fontosabb,
hogy mennyire szellemes érvek alapján, milyen tudás birtokában, mennyire szilárd belső
értékrend talajáról ki hogyan foglalt állást.

Ahogy nem a csoportmunkával kezdődik a kooperatív tanítás, úgy nem is azzal ér

véget. Amikor a csoportok végeztek a feladattal, illetve lejárt az erre szánt idő, sort kell
keríteni arra, hogy közzé tegyék eredményeiket. Fontos látni, hogy erre nemcsak a tanár
tájékoztatása miatt van szükség: a gyerekek is természetesnek tartják, hogy munkájukról
beszámolhatnak az osztály nyilvánossága előtt. Ugyanígy általában kíváncsiak is a tanulók a
többiek munkájára. A kérdés persze másként vetődik fel, ha ugyanazon a feladaton dolgozott
minden csoport, mint ha a feladatok különbözőek voltak. Az utóbbi esetben az ismeretek
bővítése végett is szükséges, hogy minden tanuló megismerkedjék minden csoport
munkájával. De az előbbi esetben is fontos a beszámoló: érdekes lehet, hogy ki milyen módon

34
és milyen eredménnyel birkózott meg a feladattal. A csoportok között gyakran versengés
alakul ki, és ez nem baj, ha ösztönzést ad a munkának.

Plenáris beszámolók: a beszámolás legegyszerűbb formája, ha sorban minden csoport

szóvivője ismerteti az eredményeket. A beszámoló komplex prezentáció formáját is öltheti, ha
a gyerekek tablót, makettet, rajzot, elektronikus anyagot stb. készítettek, és ahhoz
kapcsolódva adják elő mondandójukat

Mozaikos megoldások: a beszámoló bonyolultabb, de szellemes formája, ha a

tevékenység még erre az időre sem válik frontálissá, hanem megmarad a kooperatív munka
keretei között. Az ún. mozaikmódszer lényege, hogy új csoportokat szervezünk, amelyeknek
tagjai korábban különböző csoportok tagjai voltak, így maga a beszámoló is csoportmunka
formájában valósítható meg. Ez egyfajta megoldás a fenti három problémára, másfelől
hátránya, hogy a tanár által kevésbé kontrollálható. Maga a tanár is természetesen képet
kaphat a végzett munkáról, ha csatlakozik valamelyik csoporthoz.

4. A tanítási dráma
A produkcióorientált színjátéktól megkülönböztetjük a tanítási vagy kreatív drámát. Itt
mellékessé válik, sőt legtöbbször el is marad a közönségnek szóló előadás, fontosabbak azok
a folyamatok, amelyek a színjátszókban játszódnak le, miközben – gyakran improvizatív
módon – szerepekkel próbálnak meg azonosulni.

A hagyományos tanítási órán a tanulók általában olyan dolgokról tanulnak, amelyek

távol állnak tőlük. De ha egyszerűen csak beszélünk nekik ezekről a dolgokról – mondjuk, a
jobbágy–földesúr viszonyról vagy a bíróság munkájáról –, nem is kerülnek közelebb a
tananyag igazi mondanivalójához, nem értik meg, hogy nekik mi közük van ehhez, saját
életproblémáik megoldásához az új tudás nem jelent segítséget.

Korábban “idegen tudásnak” neveztük az így kialakuló áltudást. Nagyjából tudom, mi a

tőzsde, felelni is tudok belőle, de – ahogy mondani szokás – nem “érzem”, korábbi tudásom
és gondolkodásom csak kevés szálon kapcsolódik a tőzsdéről szóló tudásomhoz. A kreatív
dráma kísérlet a tudás személyessé tételére. Kulcsfogalmai: szerep és azonosulás. A tanulók
szerepbe lépnek: elképzelik, hogy mit tennének egy adott szerepben, illetve helyzetben.
Valójában a feladattól függ, hogy mennyire adhatják magukat, csak a helyzet van-e
meghatározva vagy a karakter bizonyos vonásai is. De az utóbbi esetben is interakcióba lép a

35
tanuló saját személyisége és a karakter, amellyel átmenetileg azonosulnia kell, és jó esetben
bekövetkezik a helyzetben rejlő probléma belsőleg átélt megértése.

Az alábbiakban ismertetendő gyakorlatok természetesen nem merítik ki a dráma

tanítási alkalmazásának lehetőségeit: egyszerű empátiagyakorlatok, dilemmák, döntési
helyzetek, közös döntések, helyszínépítés, ismert történetek dramatizálása, szituációs játékok,
szimulációs játékok, tablók, bírósági tárgyalás, disputa. Felmerül a kérdés, hogy a dráma
megelőzze, vagy kövesse az új ismeretek tanári kifejtését. A hagyományos tanári felfogás
szerint a dráma játék, amely csak követheti a “komoly munkát”, és különben sem lehet
eljátszani a tananyagot addig, amíg meg nem tanulták a gyerekek a tényeket. Ez néha így van,
néha azonban nincs így. Az “eljátszás” sokszor már nem érdekes akkor, amikor pontosan értik
a tanulók, hogy mit is kell eljátszani. A pestisre váró városi tanács vitája puszta
reprodukcióvá süllyedhet, ha a pestis témáját már alaposan átvettük korábban. Igaz, ha előtte
kell eljátszani, a gyerekek sok anakronisztikus döntést fognak hozni. Ez azonban később
korrigálható, és éppen ez a lényeg: így kiderül, hogy mi a különbség a gyerekek fejében levő
sémák és az elsajátítandó sémák között. Így van mihez kötni az új tudást, mintegy felszántjuk
a talajt az új ismeretek befogadása számára.

5. A projektmódszer
A projekt szót a pedagógiában szűkebb értelemben használjuk, mint a hétköznapi
nyelvben. Azokat a tanulásszervezési formákat értjük rajta, amelyek során a tanulók közösen,
együttműködve, belső indíttatásból és valamely a tágabb közösség érdekeit szolgáló
produktum, termék létrehozása érdekében dolgoznak.

A projektmódszer az Egyesült Államokban született a huszadik század elején a

tradicionális iskola kritikájaként. A hagyományos iskolában az ismeretek alkalmazása elválik
maguktól az ismeretektől, nem világos, hogy az egyes tantárgyak révén megtanult tudás
voltaképpen mire is használható. A projekt ezzel szemben jellemző módon interdiszciplináris,
viszont az elsajátítandó tudásanyag mindig szorosan kapcsolódik valamely megoldandó
gyakorlati problémához. A projektmódszer kialakítása John Dewey (1859–1952) elvein
alapult, amelyek egyebek mellett a következő összefüggéseket hangsúlyozták: a tanulásnak a
személyes tapasztalaton kell alapulnia, a tanításnak figyelembe kell vennie a tanulók fejlődési
szükségleteit, a tanulónak aktívan részt kell vennie saját tanulási folyamatainak alakításában,
a tanulót a közösség ügyeiben való aktív részvételre, a közösségért felelősséget érző polgárrá
kell nevelni. A projekt csak nagyon ritkán egyeztethető össze az iskola mechanikus

36
időbeosztásával, a tanórák rendszerével, gyakran átlépi az osztálykereteket, sőt az évfolyamok
által megszabott életkori kereteket is. Interdiszciplináris jellegénél fogva áttöri a tantárgyi
választóvonalakat. Hagyományos osztályozással nehezen vagy egyáltalán nem értékelhető.

Tekintsük át a mai iskolákban alkalmazott tanítási projektek leggyakoribb tartalmi

típusait, bár ezeken kívül még nagyon sokféle projekt képzelhető el és valósul is meg a
gyakorlatban: technikai projektek, művészeti projektek, környezeti nevelési projektek,
gazdaságismereti projektek, kutatási projektek.

Az alábbiakban áttekintjük a projektszervezés egyes állomásait.

A projekt klasszikus leírásához tartozik, hogy olyan tevékenység, amit a tanulók “teljes
szívvel”, azaz szívesen és saját elhatározásból, belsőleg motiválva végeznek. Ebből
következik, hogy normálisan a tanulók részt vesznek a téma kiválasztásában. Ezt persze
korlátozhatják egyéb szempontok, így elsősorban a tanárnak az az érthető törekvése, hogy a
projekt témája kapcsolódjék a tantervi anyaghoz. Tipikus a kompromisszumos megoldás,
amikor a fő témát a tanár határozza meg, a megvalósítás konkrét módját, az altémákat stb.
azonban a gyerekekkel közösen alakítják ki. Ehhez természetesen előre tisztázni kell, hogy
pontosan milyen célokat is szolgál az adott projekt: miben kell ragaszkodni a tanárnak az
eredeti elképzeléséhez, és miben engedhet szabad utat a tanulói ötleteknek. A kollektív
témaválasztás folyamatát jól segítheti az ötletroham (brain storming) technikája.

A projekt sajátossága, hogy mindig kettős célmeghatározásban kell gondolkodnunk. A

külső cél a produktum, amelyet a tevékenységgel létre akarunk hozni. Nem beszélhetünk
azonban pedagógiai projektről, ha nem gondoltuk végig a tanulási célokat is. A március 15-i
ünnepség megszervezése tekinthető pedagógiai projektnek, de csak akkor, ha meg tudjuk
határozni, hogy milyen tanulási célokat akarunk elérni vele – pl. történelemmel, irodalommal,
kommunikációval, drámával kapcsolatban – és a folyamatot úgy tervezzük meg, hogy
valóban esélyt is adunk e célok megvalósulására.

Mit kell tennünk, ha tisztáztuk a célokat és meghatároztuk a projekt tárgyát is?

Fel kell mérni, hogy mire van szükség. Kell-e pénz a projekt megvalósításához? Ha
igen, honnan fogunk szerezni (iskola, szülők, szponzorok)? Milyen eszközökre lesz szükség?
(Könyvek és más információhordozók, szerszámok, közlekedési és szállítási lehetőségek stb.)
Milyen információkra lesz szükség? (Azaz minek kell még utánanézni?) Kik a lehetséges
partnerek: akik segíthetnek, vagy akikkel egyeztetni kell? (Kollégák, szülők, helyi
társadalom, önkormányzat, egyházak stb.)

37
 Feladatok kiosztása, munkacsoportok szervezése. Figyelni kell arra, hogy olyanok
kerüljenek össze, akik várhatóan nagy konfliktusok nélkül tudnak egymással dolgozni. De
arra is, hogy ún. testhezálló feladatokat adjunk, vagy inkább a fejlesztés szempontjait tartsuk
szem előtt.

Időterv készítése. Bonyolultabb feladatok esetén érdemes táblázatos formában rögzíteni

egyfelől a határidőket, másfelől, hogy mikor kinek mi a feladata. Egy ilyen táblázat
természetesen tartalmazhatja a korábban említett szempontokat is: a szükséges eszközöket,
partnereket stb. Precíz időterv nélkül a kaotikus végkifejlet valószínűsége ugrásszerűen
megnő.
Miután lezajlott a projekt, feltétlenül sort kell keríteni az értékelésre. Az értékelésnek
valójában egy hármas szempontrendszert kell követnie.

• értékelni kell a munkát a produktum szempontjából: mennyire volt eredményes a

munka annak a szükségletnek a kielégítése szempontjából, amelyre szerveződött, mennyire
volt elégedett a közönség

• értékelni kell a munkát a tanulás szempontjából: milyen tanulási folyamatok zajlottak

le a projekt megvalósítása során (pl. tesztelés)

• értékelni kell a munkát a társas kapcsolatok alakulása szempontjából: hogy tudott

együttműködni a csapat, voltak-e konfliktusok, és képesek voltak-e az azokat kezelni

Természetesen minél konkrétabb és személyre szólóbb az értékelés, annál jobb.

Másfelől biztos, hogy a projektben való részvétel a hagyományos módon nem osztályozható.

A projektek csoportosítására aszerint, hogyan illeszkednek be az iskolák mindennapi

életébe, lehetnek: projekthét, külső projekt, a tanítást kísérő projekt, órai projekt,
interkulturális nevelés.

6. Multikulturalizmus

A multikulturalizmus kifejezés nem pedagógiai szakszó, a jelenség, amelyre

vonatkozik, nem tisztán pedagógiai jelenség, hanem a kulturális különbségek kezelésének egy
sajátos módja. Ennek a szemléletnek ugyanakkor nagyon határozott pedagógiai vonatkozásai
vannak. Az iskola ugyanis a maga hagyományos formájában elsősorban szöveges
információk átadását végzi, és ez csak kulturálisan homogén közegben mehet végbe
hatékonyan, amennyiben azonos nyelvet és azonos normarendszert feltételez a
kommunikációs folyamat résztvevőiről. A kulturális, etnikai kisebbségek így eleve hátrányos

38
helyzetbe kerülnek: részben az általuk használt szimbólumrendszer mássága következtében
nehezebben értik az iskola nyelvét, részben az általuk elfogadott normarendszerek mássága
következtében nehezebben fogadják el az iskola szabályait. A multikulturális tanítási
stratégiák ezt a problémát állítják a középpontba és kívánják meghaladni.

A multikulturalizmus értéknek tekinti a kulturális sokféleséget: a nevelés célja a

kommunikatív tolerancia, amely nem egyszerűen a másság elviselése, hanem a törekvés
egymás megismerésére, az interkulturális kommunikációra. A multikulturális törekvések a 20.
század második felében erősödtek fel. Ha a történelmi hátteret keressük, kézenfekvő a
következő jelenségekre gondolni: a kisebbségi tanulók iskolai kudarcai, és a mindezekből
fakadó társadalmi feszültségek, a szerte a világon megfigyelhető etnikai reneszánsz, a nagy
népességmozgások, vándorlások, elsősorban a vendégmunkások tömeges megjelenése
Nyugat-Európában.

Ha sorra vesszük az interkulturális oktatás különböző modelljeit, ezek között az első és

legegyszerűbb, ha a kisebbség kultúrája megjelenik a mindenki számára oktatott
tananyagban. A kisebbség önbizalmát és öntudatát növeli, ha az ő kultúrája, szokásrendszere,
történelme, művészete, mentalitása mintegy szimbolikusan részévé válik az ország
kultúrájának. Ennek a stratégiának ugyanakkor mégis a domináns kultúrához tartozó fiatalok
számára van elsősorban fejlesztő ereje: módjuk nyílik némileg megismerni azokat a
honfitársaikat is, akik mások, mint ők. Bár puszta felvilágosítással nehéz – vagy lehetetlen –
az attitűdöket megváltoztatni, más pedagógiai eljárásokkal együtt a tananyag átalakításának
fontos szerepe lehet az antirasszista nevelésben is, ami a multikulturális törekvések egyik
központi célja.

Az integráció kifejezés a pedagógiában általában kétféle összefüggésben kerül elő. Itt a

különböző kultúrákhoz tartozó gyerekekből kialakított közös tanulócsoportokra utalunk ezzel
a szóval. Arról van szó, hogy ne csak a tananyag közvetítésével ismerjék meg egymást a
különböző – és egymást gyakran bizalmatlanul, sőt negatív előítéletekkel szemlélő – etnikai
csoportok, hanem alakuljanak ki közöttük személyes kapcsolatok is. Innen nézve a kisebbségi
kultúra tananyagként is másként jelenik meg, mert lehetővé válik, hogy a tanulók maguk
mutassák be társaiknak saját etnikai (vagy vallási stb.) csoportjukat. Az interkulturális
kapcsolatok bátorítása, sőt esetleg kényszerítése természetesen növeli a konfliktusok
lehetőségét, és adott esetben igen nehezen kezelhető pedagógiai problémahelyzetek
alakulhatnak ki. Másfelől éppen ezek a konfliktusok nyithatják meg az utat az előítéletek
felszámolásához és így a későbbi konfliktusok elkerüléséhez. A kisebbség megjelenése az

39
elitiskolákban, ebben a felfogásban már nemcsak a kisebbség érdeke, hanem mással nem
pótolható eszköz a többség nevelésének folyamatában is.

A pozitív attitűdök kialakulásának bázisa a képességek, elsősorban a kommunikációs

képességek fejlődése. Egymás megértése csak akkor jöhet létre, ha a tanulók képessé válnak
az interkulturális kommunikációra. A kultúrák közötti hatékony kommunikáció
előmozdításához néhány speciális képesség tudatos fejlesztése szükséges:

• tudni kell úgy kommunikálni, hogy tudatosan törekszünk a félreértések elkerülésére,

ehhez tudnunk kell, hogy mi is az megszokott beszédünkben vagy gesztusainkban, ami
félreérthető

• meg kell ismerni a másik kultúra kommunikációs gesztusait, sajátos kifejezésmódját,

illetve törekedni kell azok megértésére

• rutinná kell válnia annak, hogy kevéssé érthető megfogalmazásaink helyett

alternatívákat kínáljunk fel.

• képessé kell válni bizonyos empátiára: arra, hogy átmenetileg, a kommunikáció

idejére mintegy hipotetikusan elfogadjuk a másik értékrendjét, és azon belül próbáljuk
értelmezni gondolatmenetét.

Sok jel mutat arra is, hogy a családszerkezetben megmutatkozó különbségek – így
végül is a kulturális különbségek – kihatnak a tanulók kognitív stílusára is, így a kognitív
stílusokhoz alkalmazkodó pedagógia szintén releváns lehet a multikulturalizmus
szempontjából.

7. Médiapedagógiai stratégiák
A média – és különösen a televízió – azért különleges jelentőségű a pedagógia
szempontjából, mert szerepe sok szempontból analóg az iskoláéval, így annak egyfelől
konkurense, másfelől gyakran helyettesítője. A média ugyanis ismereteket közvetít, formálja
értékrendünket, és azonosulási mintákat nyújt, ablakot nyit a világra, bekapcsol a tágabb
közösségbe, leköti a gyerekeket. A média tehát egyfelől pótolni tudja az iskolát, azaz néha
jóval hatékonyabban nyújtja azt, amit korábban egyedül, vagy csaknem egyedül az iskola volt
képes nyújtani, másfelől egészen más irányba képes terelni az ifjúság szellemi fejlődését,
mint azt az iskola szeretné, ezért az iskola veszedelmes vetélytársaként jelenik meg. Mindkét

40
jelenségből ugyanaz következik az oktatás számára: nem lehet ma már ugyanazt és ugyanúgy
tanítani, mint akár néhány évtizeddel korábban.

A tévé dominanciája veszélyeket hordoz, amelyek azonban bizonyára csökkenthetők, és

ebben a csökkentésben nagy szerepe lehet az iskolának. A tévé: feldolgozatlan és félreérthető
információk tömegének a forrás, újraértelmezi a gyermekkort, felgyorsítja a percepció,
észrevétlen azonosulási mintákat nyújt, folyamatosan frusztrál és kisebbrendűségi érzést
generál, leegyszerűsíti a valóságot, rosszabbnak, kegyetlenebbnek mutatja be a világot a
valóságosnál, passzivitásra kényszerít, összezavarja az értékrendünket, összekeveri a
valóságot és a fikciót, könnyen válik a manipuláció eszközévé.

A médiapedagógia középponti célja a tudatos médiafogyasztási szokások kialakítása.

Ez vértezheti fel a fiatalokat a fent felsorolt veszélyekkel szemben.

• A hírközlés, a kommunikáció és a manipuláció, mint tananyag. A tudatos

médiafogyasztási szokások akkor alakíthatók ki, ha a legkülönbözőbb tudásterületek
feldolgozásakor megjelennek azok a kulcsfogalmak és alapvető összefüggések, amelyek a
média jelenségének megértését megkönnyítik. A kommunikáció szabályszerűségeiről
tanulhatunk nyelvtanból, technikából, informatikából, irodalomból, művészeti tárgyakból és
természetesen történelemből, illetve társadalomismeretből is.

• A mozgókép nyelvének megismerése. Ez természetesen tanítható külön tantárgy

keretében is, de szinte minden tantárgy élhet a mozgóképes információ feldolgozásának
lehetőségével. Miközben történelem-, irodalom- vagy társadalomismeret-órán videó
segítségével közlünk ismereteket, lehetőség nyílik a mozgóképnek, mint információforrásnak
a megismerésére. Ha csak megnézetünk egy filmet a gyerekekkel, természetesen nem jutunk
előbbre. De ha pl. kérdésekre kell válaszolniuk a látottak alapján, vagy kiscsoportban közösen
értelmeznek egy jelenetet, már szembesülhetnek a film sajátos kifejezésmódjával,
eszközeivel, a kifejezés különböző síkjaival, az érzelmi hatások elérésének technikáival stb.

• A műsorok direkt elemzése. Szintén több tantárgy keretei között helyet kaphat a
tévéműsorok elemzése. Ez egyfelől konkrét műsorokat jelenthet, amelyeket a gyerekek láttak,
és amelyek hatottak rájuk. A fiktív műfajoknak helyük lehet az irodalomórán, a
tényműfajoknak, a szórakoztató műfajoknak a társadalomismeret órán. Az ilyen elemzés
feltárhatja a tévé hatásmechanizmusát, segíthet kialakítani a kritikus tévénézési szokásokat.
Másfelől az egyes műfajok sajátosságainak elemzéséről van szó általánosságban, hiszen

41
fontos tudatosítani, hogy mást várhatunk el egy szappanoperától, mint egy oknyomozó
riporttól.

• Kreatív média. Minden kifejezési forma úgy ismerhető meg a legjobban, ha magunk
is megpróbálkozunk vele. Ahol lehetséges, tehát a technikai feltételek adottak, ott érdemes
élni a saját videóműsorok készítéséből adódó előnyökkel.

8. Felfedezéses és kutatásos tanulás

Az információk a rendelkezésünkre állnak különféle adatbázisok formájában, amit az
iskolában meg kell tanulnunk, az inkább az, hogyan dolgozzuk fel, hogyan rendszerezzük
ezeket az információkat. Egyre inkább előtérbe kerül tehát a megismerés folyamata. A
felfedezésre és kutatásra építő tanítás éppen erről szól. Ebbe a kategóriába sorolhatunk
minden olyan tanítási stratégiát, amelyben a tanár inkább kérdéseket tesz fel, problémákat
fogalmaz meg, dialógusra ösztönöz – ahelyett, hogy ismereteket, eszméket, elsajátítandó
képességeket tárna a tanulók elé. A felfedezés és kutatás rendkívül időigényes, de az önálló
felfedezés és kutatás a tanuló kíváncsiságát, érdeklődését próbálja bevonni a tanulási
folyamatba, így hatalmas motivációs erő rejlik benne. A felfedezés nemcsak érdekesebb, mint
odafigyelni a magyarázatra, hanem ennek során némileg mást is tanulunk.

A téma talán legtekintélyesebb ismerője és népszerűsítője Jerome Bruner amerikai

pszichológus. Bruner a transzfer fogalmát állítja a középpontba. Tanulni azért érdemes, mert
amit egy helyzetben, egy konkrét anyagon megtanultunk, azt képesek leszünk más
helyzetben, más anyagon is alkalmazni. A felfedezéses tanulás nem arról szól, hogy egyedül
hagyjuk a gyereket a problémával, csak arról, hogy gondolkodásra késztetjük, lehetőséget
biztosítunk arra, hogy a meglévő tudás és az új szituáció találkozásából, új, magasabb rendű
tudással kerüljön ki. Nem az a cél, hogy egyedi esetekből általános tanulságokat vonjunk le,
hanem hogy általános sémáink segítségével egyedi problémákat oldjunk meg, miközben
általános sémáink is fejlődnek.

A tanulói problémamegoldás folyamatában a tanár facilitátori szerepet játszik, azaz

megfelelő körülmények megteremtésével próbálja előmozdítani a tanuló gondolkodását. E
szerep tisztázásához azonban szükséges, hogy logikai szakaszokra bontsuk magát a
folyamatot:

42
 a probléma megértése (Mi a probléma? Mit tudunk, és mit nem tudunk? Mi a megoldás
akadálya?)

a probléma elemzése (néhány eljárás: a releváns és irreleváns információk elkülönítése,

hasonló feladat keresése, a feladat leegyszerűsítése, a feladat modellezése, a megoldás
megtervezése)

a megoldás folyamata (a problémamegoldás folyamatát a tanár számos eszközzel

segítheti: érdeklődő figyelem, kérdések, vita, közvetlen segítség, szünet, értékelés)
A felfedezéses tanulással rokon stratégia, de attól néhány ponton mégis jellegzetesen
eltér a kutatásos tanulás. Itt arról van szó, hogy hogyan juthatunk hozzá a számunkra
szükséges információkhoz, és hogyan rendezhetjük őket számunkra értelmes egésszé. A
kutatásos feladatok tehát egyrészt arra szolgálnak, hogy a megismerés módszereit
megtanulják a tanulók, másrészt arra, hogy az így szerzett ismeretek személyesebbé váljanak,
és jobban rögzüljenek, harmadrészt azonban arra is, hogy már meglévő ismereteiket
alkalmazzák, és ezáltal szilárdabban rögzítsék.

Kutatásos feladatnak nevezek minden olyan feladatot, amelyben a rendelkezésre álló

információ teljes egészében nem tanulmányozható és elemezhető, hanem a tanulónak ki kell
választania a releváns információforrásokat. Ez néha olyan egyszerű formában valósul meg,
hogy már nem is emlékeztet valódi kutatásra. A legegyszerűbb feladat bizonyára az, ha
bevisszük az osztályba a szükséges információforrásokat, pl. könyveket vagy éppen csak egy
könyvet, és a gyerekeknek egyéni vagy csoportmunkával kell egy feladatlap kérdéseire
válaszolniuk vagy összefoglalót készíteniük egy témáról stb. Már közelebb áll a kutatás
hétköznapi fogalmához a könyvtári vagy internetes óra, amikor az órakereteken belül, de
gazdagabb információs bázisra támaszkodva kell a feladatokat megoldani. Végül igazi kihívás
lehet a tanulók számára a házi dolgozat megírása. A házi dolgozat a mai oktatási gyakorlatban
legtöbbször szorgalmi feladatként szerepel, ez azonban nem szükségszerűen van így.
Kötelező házi dolgozat esetén különösen fontos a paraméterek (pl. a terjedelem) pontos
meghatározása, az elbírálás szempontjainak tisztázása. A konkrét helyzettől, elsősorban a
tanulók felkészültségétől függ, hogy ajánlunk-e szakirodalmat, vagy teljesen a tanulókra
bízzuk az irodalomkutatást is.

9. Számítógép az oktatásban

43
 Ezúttal nem beszélhetünk átfogó stratégiáról: a számítógép csak egy eszköz, amely a
legkülönbözőbb tanítási stratégiákhoz tud illeszkedni, és nagyon sokféle módon használható
fel. Ugyanakkor olyan eszköz, amely egész pedagógiai szemléletünket átformálhatja, hatása
túlmutat a módszerek, tanulói tevékenységek kérdéskörén, és közvetlenül érinti a tanítás
céljait és tartalmát is. Hiszen ha igaz, hogy ma a tanítás egyik központi célja szinte minden
tantárgyból az információszerzés, -kezelés, -továbbítás, -feldolgozás, -rendszerezés stb.
technikáinak elsajátítása kell, hogy legyen, akkor ebben a folyamatban főszereplővé válhat a
számítógép. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül tekintsük át a számítógéppel támogatott
oktatás néhány jellegzetes formáját.

Képek prezentálása: ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen szemléltetésről van már szó,
hanem lehetőség nyílik a képekkel kapcsolatos aktív feladatmegoldásra. A tanulók megadott
szempontok szerint kereshetnek képeket, csoportosíthatják őket, leírásokat és elemzéseket
készíthetnek róluk, képaláírásokat fogalmazhatnak, párosíthatják a képeket és a szövegeket
stb. Külön érdekes kérdés a multimédiás CD-ROM-ok oktatásban való felhasználása. Ezek az
összeállítások általában nem oktatási célból készültek, ezért gyakran jól szolgálják az egyéni
tanulást vagy a pedagógus órára való felkészülését, de ha a tanár magán az órán akarja
felhasználni őket, könnyen úgy érezheti, hogy túlságosan megkötik a kezét. Képek
prezentálására azonban sokszor nagyon is alkalmasak

Oktatóprogramok és szimulációk: mind az Interneten, mind a CD-ROM-ok világában

egyre gyakrabban találkozunk kifejezetten oktatási célból készült szoftverekkel. A
számítógép lehetővé teszi bonyolult, a tanuló egyéni üteméhez és – főleg – tanulási stílusához
igazodó elágazó programok megtervezését. Érdemes elgondolkodni az interaktivitásra építő
számítógépes játékok iskolai felhasználásának lehetőségein is. Valószínűleg fontos dolgokat
tanulhatunk meg a tőzsdéről, a háborúkról, a civilizációk fejlődéséről, ha – legalább
virtuálisan – magunk is aktív részesei lehetünk az ezekhez kapcsolódó folyamatoknak.

Mindezek a stratégiák számos formában kombinálhatók, kiegészíthetők és

továbbfejleszthetőbbek. Mert ezek révén válhat a történelem oktatása hatékonyabbá,
színesebbé és korszerűbbé, a modern kor kihívásainak megfelelően.

44
 VIII. SEGÉDANYAG SZÉKELYUDVARHELY
TÖRTÉNETÉNEK OKTATÁSÁHOZ
1. BEVEZETÉS

Kedves gyerekek!
Bizonyára jártatok már saját városotokon kívül. Valószínűleg kérdezték akkor tőletek,
hogy honnan jöttetek? És fogadtatok már vendégeket, akik kíváncsiak voltak városotokra?
Minden bizonnyal elgondolkodtatok akkor, mit is kellene válaszolni. Azt sem tartom
kizártnak, hogy felmerült bennetek a kérdés, milyen is lehetett itt az élet, amikor ti még nem
voltatok? Lehet, hogy egy-egy épület, vagy szobor kapcsán elgondolkodtatok, hogy vajon mi
zajlik odabent, kik is voltak azok az emberek, akiknek emléket állítottak utódaik?
Nos, ilyen és ehhez hasonló kérdésekre szeretne választ adni ez a kis munkafüzet. Szó
lesz majd olyasmiről is, amit már történelem órán tanultatok, de sok olyan hasznos és érdekes
dolgot is megtudhattok, amit más órán talán nem. Remélem, ha ezeket a feladatokat közösen
elvégezzük, másként fogjátok majd látni szülővárosotokat, és nem jöttök majd zavarba, ha
faggatnak ezzel kapcsolatos kérdésekről.
A város rövid története mellett körbejárjuk majd műemlékeinket, hisz van mit védenünk
az utókor számára. Vizsgálódunk majd
gazdasági kérdésekről is, hogyan éltek
elődeink, mivel foglalkoztak, mivel lehet ma
foglalkozni, milyen fejlődési lehetőségek
voltak, vannak. Számba vesszük művelődési
intézményeinket, iskoláinkat, a Múzeumot és
könyvtárakat is. Beszélünk majd a városhoz
csatolt falvakról is, hisz sokuk már a feledés
homályába merült. Elsétálunk majd a Szejkefürdőre is, és utána nézünk híres honfitársainknak
is: kik is voltak, mit is tettek, miért őrizzük ma is emléküket? Mindezeket, és remélhetőleg
egyéb érdekességeket is fogunk együtt vizsgálgatni.
Munkára fel!
Kezdődjék hát „sétánk” bölcsőhelyünk körül!

45
 TARTALOM

1. Bevezetés
2. Székelyudvarhely története röviden
3. A városhoz csatolt falvak: Szombatfalva, Bethlenfalva, Kadicsfalva, Gyárosfalva,
Szentimre falva, Cibrefalva
4. Gazdasági élet tegnap és ma
5. Műemlékeink: Jézus kápolna
Székely támadt vár
Ferences templom
Szent Miklós Plébániatemplom
Központi református templom
A városháza és a központ
6. A város művelődési élete tegnap és ma:
Iskoláink:Tamási Áron Gimnázium
Benedek Elek Tanítóképző /Backamadarasi Kis Gergely
Református Kollégium
Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola
Bányai János Szakközépiskola
Kós Károly Szakközépiskola
Általános iskoláink
Könyvtáraink: Dokumentációs Könyvtár
Városi könyvtár
Művelődési Ház
7. Székelyudvarhely fürdőtörténete
8. Udvarhely híres személyiségei
9. Szobraink
10 .Székelyudvarhely ma

46
 2.SZÉKELYUDVARHELY TÖRTÉNETE RÖVIDEN

A képen láthatod a várost madártávlatból. Ez a

bölcsőhelyünk, melyet együtt fogunk körbejárni. De
nézzük, hol is helyezkedik el Székelyudvarhely.
Városunk az Erdélyi-
medence délkeleti részén, a
Nagy-Küküllő felső folyása
mentén fekszik, a Hargita hegység nyugati oldalán. A várost a Küküllő
menti dombvidék határolja.
Mióta is él ember ezen a környéken?
A régészeti ásatások szerint már az őskortól, azaz évezredek óta,
folyamatosan lakott a város és környéke.
A város fejlődése a
székelységhez köthető, akik bizonyíthatóan a
XIV. századtól (de lehet, hogy még azelőtt)
laknak a környéken. A települést először
1332-ben említi egy
pápai tizedjegyzék,
mint a Telegdi
esperesség központját,
Uduorhel néven. Az
Udvarhely nevet először egy Hunyadi János korabeli oklevélben
találhatjuk, 1448-ban. Mezővárosi rangján: Oppidum Udvarhely, egy 1485-ben készült oklevél
nevezi. 1558-ban Izabella királyné adómentességet adott a mezővárosnak, valamint felruházta
pecsét és címerhasználati joggal is.
A városban több alkalommal is tartottak székely nemzetgyűlést és hadiszemlét (lustrát), és
rövid ideig itt működött egy székely főtörvényszék, mely az egész Székelyföld peres ügyeit
ellátta. Innen származik az anyaszék, illetve az a székely anyaváros elnevezés.

47
 A XVI. századtól kezdődött meg a városhoz közeli falvak csatlakozása a településhez.
A fejelemség korában fokozatosan vesztették el a
székelyek önállóságukat, harcoltak is ezért több ízben is
(1562). Ennek emlékét őrzi a Székely támadt vár is. A
Rákóczi szabadságharc idején a város a kurucok oldalára
állt. Gyakoriak voltak a belső ellentétek, pestis és a török
pusztította több alkalommal is. A XVIII. században,
amikor a Habsburgok lettek Erdély urai, felépült a város
fontosabb műemlékeinek egy része (lásd a Műemlékek résznél). Kiépült a céhes ipar, az
iskolák egy része is.
A lassú polgárosodás folyamata a XIX. században gyorsult fel, ekkortól beszélhetünk
polgári városról. Még a XIX. században kiépült a vasút, és a városközpont mai arculatát is
akkor nyerte el.
A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásának székhelye volt.
A XX. Században, annak is inkább a második felében kezdődött az iparosodás, a
kommunizmus idején gyárak épültek, és ezek mellé felhúzták a munkásnegyedeket, az ún.
blokkokat is.
1992-ben 39 959 lakosából 38 926 magyar (97, 41%), 1996-ban 39 484 lakosa volt.
2002-ben 36 926 lakosából 35 355 magyar és 1077 román volt.
Megélt több lázadást és háborút, szabadságharcok, forradalmak és világháborúk
pusztították, többször is módosították fölötte a határokat. A város ma is él és fejlődik, de
minden időkben megmaradt kisvárosnak, annak minden előnyével és hátrányával.
Feladatok
1. A mellékelt térképen jelöld be Székelyudvarhely
városát!
2. Azonosítsd a hegységet, amelynek nyugati lábánál
helyezkedik el a város:
__________________________________________
3. Írd le a folyó nevét, amelyik átfolyik a városon:
__________________________________________
4. Írd le azoknak a domboknak a nevét, amelyek
körülveszik a várost.

48
5. Melyeket látod a fenti kis képeken? Nevezd meg őket:
___________________________________________________________________________
_
6. Milyen történelmi korokat ismersz? Nézz utána, milyen történelmi korokban éltek
városunkban emberek!
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
__
7. Írj egy néhány soros ismertetőt a székelyekről!
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
______
8. Írd le saját szavaiddal a város címerét!
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
__
9. Nézz utána, ki volt Lakatos István és mi volt az 1702-ben kiadott munkájának címe!(tipp: a
barátok templománál kezd a keresést!)
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
_
10. Nézd meg a fenti régi ábrázolást a városról! Mely mai épületeket tudod beazonosítani
rajta?
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
_
11. Próbálj meg minél több udvarhelyi lakótelepet felsorolni:
___________________________________________________________________________

49
_
12. Szerinted melyek lehetnek a kisvárosi lét előnyei és hátrányai?
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___

3. A VÁROSHOZ CSATOLT FALVAK

Bizonyára észrevetted, hogy a város egyes részeit falvaknak nevezik. Ez nem véletlen.
Ugyanis az idők folyamán a város növekedett és a határában fekvő falvakat is hozzá csatolták.
Ismersz ilyen falvakat, vagy legalább neveket? Egyesekről talán sosem hallottál,
másokról esetleg nem tudod, hogy korábban falvak voltak.
Most röviden azokat tekintjük át, amelyekről vannak biztos adataink.
1571-ben csatolták, fejedelmi rendeletre a városhoz a Jézus kápolna tövében, a
Nagyvölgyben elterülő Gyárosfalvát. 1577-ben pedig a Szarkakő felé vezető út mentén fekvő
Szentimrét. Ez utóbbi falu korábbi templomának helyét és alapjait 2006-ban fedték fel a
régészek. A XVII. Század elején két másik kis falucska lakói telepedtek be a városba, a
Küküllő jobb partján, a Budvár alatt fekvő Cibrefalváról és a Szentimre közelében
elhelyezkedő Dánfalváról van szó. Ezekről ma már szinte alig tudni valamit.
A három nagyobb falu –ha lehet őket így nevezni- melyek a XIX. illetve XX. századtól
részei a városnak: Bethlenfalva, Kadicsfalva és Szombatfalva. Ezekről bővebben szólunk,
hisz több biztosabb információnk van róluk.
Szombatfalva csatlakozott ezek közül hamarabb a városhoz, 1859-ben.
Aki Székelyudvarhely központjából a Szejke irányába utazik, elhalad a város részét alkotó

Szombatfalván. 1333-ban Szentgyörgy néven említik először. Mai nevén először 1497-ben
nevezték. 1895-ben Székelyudvarhelyhez csatolták. Azóta teljesen összeépült a várossal.
Római katolikus temploma 1796-ban épült. Volt egy elõdje 1638-ban, amikor
Székely-udvarhelyhez csatolták a plébániát.

Itt áll az Ugron család kúriája, amely 1853-ban Jókait is

vendégül látta.
Valamikori ura a Szombatfalvy
nemesi család volt, lányait az Ugron család

50
fiai vették el, így leányágon a kúria az Ugron családé lett. Az Ugron család ismert képviselője
az 1847-ben született Ugron Gábor országgyűlési képviselő, ellenzéki politikus, lapszerkesztő
és tudósítóPesten halt meg 1911-ben, koporsóját kívánsága szerint Székelyudvarhelyre
szállították, a Nagy-Mál oldalába épített kápolnaszerű kriptához négyökrös szekérrel vitték fel,
és ott temették el.
Irodalmi nevezetessége Szombatfalvának még az is, hogy a harmincas években, a Kós
Károly tervei alapján épült házban lakott a negyvenes évekig Nyírő József és felesége.
Székelybethlenfalva a város Csíkszereda felé vezető kijáratánál fekszik.
1505-ben Bethlenfalvának írják. 1714-i adat szerint ekkor lakói Kadicsfalvára és Szenttamásra
jártak szentmisére. Ennek oka csak a katolikus paphiány lehetett, mert amikor Udvarhelyen
folyt a templom miatti vita, az udvarhelyiek egy ideig Bethlenfalvára jártak templomba.
Mindez Bethlen Gábor idejében történt. Később Udvarhely filiája volt.
A XVIII. századra romossá lesz a templom annyira, hogy 1774-ben új templomot kell
építeni. A régi kápolna a mai templomtól feljebb állott a Kápolnakert nevű helyen.
1802-től közös a plébánia Kadicsfalvával. Mindvégig megmaradtak katolikus hitükben.
Bethlen Gábor rendeli el, hogy papot tarthassanak. Székelybethlenfalván 1802-től volt
katolikus iskola. 1948-ban államosították.
1952-től lett a város része, különösképp amióta az új lakótelepek ebbe az irányba
kezdtek felépülni.
Kadicsfalva Bethlenfalva szomszédságában helyezkedik el.
1566-ban Kadichfalva néven írják. 1614-i vallomás szerint a pápás papok idejében a
bethlenfalviak Kadicsfalvára jártak templomba. 1715-ben egy másik vallomás
úgy emlékezik, hogy az udvarhelyi kápolnát vitték Kadicsfalvára. Ez az elõzõ
században történhetett. 1656-ban egyenesen templomról van adat. A mai
templomot 1770-ben építették. Már elõbb kérték önállósításukat, amelyet
1802-ben kaptak meg. Katolikus iskolája volt 1802-tõl, amelyet 1948-ban államosítottak.
1952-ben csatolták Udvarhelyhez.

Feladatok:

1. Ki írhatta az alábbi sorokat? Milyen alkalomból?

„ Estére Szombatfalvára érkezünk, hol Ugron Lázár úr, hajdan hosszas ideig Udvarhely szék
királybírája fogadott bennünket, s szívességét oly mértékben engedé éreznünk, hogy saját

51
maga, mint a környék emlékezetes helyein legjáratosabb, vezetett bennünket a tájék históriai
emlékű pontjaira…” xvii

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
_

2. Az alábbi térképen jelöld be azokat a falvakat, melyeket be tudtál azonosítani az említettek

közül:

3. Készítsetek csoportos projektet „A Székelyudvarhellyel összenőtt falvak” címmel.

Tipp: használjatok kartont, filcet, várostérképet és képeket!

Használhatjátok az alábbi táblázatot is modellként:

A falu neve Helye Legrégebbi Csatlakozása Műemlékei Hírességek

említése a városhoz

52
 4. GAZDASÁGI ÉLET TEGNAP ÉS MA

Mielőtt a város gazdaságáról ejtenénk néhány szót, szólnunk kell a népességéről is.

A várost, története során számos természeti csapás érte, árvizek, szárazság, sáskajárás
sújtották, járványok, betegségek terjengtek több ízben is, és sokat szenvedett tatár és török
dúlás miatt is. Gazdasági fejlődése, lakosságának száma is ezeknek függvényében változott.

Legkorábbi népességi adataink a XVII. századból vannak:

1602-ben 84 családfő, azaz kb. 400 lélek élt itt, 1786-ban 2548
fő. Az 1850-es népszámlálás adatai szerint a várost 3825-ön
lakták, gyorsabb növekedés e téren csak a XIX. század második
felében tapasztalható.

Az 1870-es népszámlálás már pontos adatokat nyújt a város nemi, vallási és

foglalkozásbeli megoszlásáról. 1910-re a lakosság száma meghaladta a 10000 főt, de a
világháborúk idején visszaesett. Erőteljes növekedést csak a szocializmus éveiben
tapasztalhatunk, amikor a környékbeli falvak lakói, a városiasodás és az iparosítás
következtében, tömegesen telepedtek be a városba.
1992-ben 39 959 lakosából 38 926 magyar (97, 41%), 1996-ban 39 484 lakosa volt.
2002-ben 36 926 lakosából 35 315 magyar és 1087 román volt.
Most pedig lássuk, mivel is foglalkoztak az évszázadok
során a város lakói!
A mindenkori mezőgazdaság mellett a XVI-XVII.
századoktól indult el a céhes ipar kialakulása és ez jellemezte a
város kézműiparát egész a XX, század kezdetéig. A fazekasok
céhe feltehetően 1572-től működik, de csak 1613-ban nyeri el

53
alapszabályzatának hatósági elismerését. A XVII. században újabb céhek alakultak, a szabók,
lakatosok, mészárosok, csizmadiák, kereskedők hozták létre ezeket, de számuk csak 16-ig
nőtt.
Bár a céheket 1872-ben, központi rendelettel, megszüntették, a helyükbe lépett
ipartestületekben a céhes hagyományok továbbéltek. A céhek épületei a városközpontban, a
mai központi park helyében álltak, és az 1900-as évek elején, egy tűzvészben pusztultak el.
Élénk volt a városban az áruforgalom/ kereskedelem, híresek voltak heti vásárai (a
mindenkori keddi vásárok) és sokadalmai. De a céhmesterek termékei kelendők voltak Erdély
többi városában is, és Moldvában is.
A XIX. század, ipari tőke hiányában, nem hozott sok változást. Az 1888-ra megépült
vasútvonal nem hozta meg a nyitást a város számára, továbbra is végállomás maradt. S bár
1908-ban bevezették a villanyáramot a város jó részében, az ipar ettől sem fejlődött
erőteljesebben. Annak ellenére, hogy a két világháború közt 13 „gyár” létezett Udvarhelyen (3
téglagyár, 1 sör-, 2 ecet-, 1 bőrgyár, 1 szeszfinomító, 2 szeszgyár, 2 fűrésztelep), ezekben alig
ezer embert foglalkoztattak.xviii
A szocializmus éveiben, az erőszakos iparosítás során
gyárakat és üzemeket hoztak létre, és a betelepülő falusi lakók
számára ekkor épültek fel az új
lakótelepek, az ún. proletárnegyedek.
De a létrejött gyárak állami tulajdonban voltak, és a rendszerváltás
után sokuk nem volt képes felvenni a versenyt, vagy épp a
magánosítás során szűnt meg, alakult át.
Manapság kis üzemek, néhány nagyobbacska gyár és fejlődő szolgáltató és
kereskedelmi tevékenység jellemzi városunk gazdaságát.

Feladatok:
2. Sorold fel a városban azonosítható gazdasági ágazatokat!
___________________________________________________________________________
_
3. Magyarázd meg, mik voltak a céhek:
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

54
___
3. Mi volt az iparosítás és mikor, hogyan zajlott ez városunkban?
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
____
4. Sorolj fel minél több udvarhelyi gyárat és üzemet a kommunizmus korából! Kérj segítséget
szüleidtől!
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
_
5. Ismerve a gazdasági tevékenységeket, próbáld meg azonosítani a város társadalmi
csoportjait (pl. polgárok, kereskedők, munkások stb.):
___________________________________________________________________
___________________________________________________________________
___________________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________
6. Hasonlítsd össze az alábbi leírásokat a városról! Milyen változások figyelhetők
meg? Vajon miért?

„Az utcák hosszas esőzés idején hónapokig sárral telvék. (…) Az éjjeli kóborlások, ivások,
lármák, az éjjel-nappali gyakori puskalövések (éjjeliőröknek még hírök sincs) a békés lakósok
nyugalmát zavarják. A mészárszékek a mészárosok tetszése szerint kezeltetnek, a marhákat a
városháza előtt a piacon vágják, ahol a kifolyó vér nyaranként a levegőt megfertőzi.” (1765-
ös feljegyzés)

„Házcsoportjai, utcái, útjai, a csinos, részben emeletes házak csoportjaiból kiemelkedő

templomtornyok, az utcákon pezsgő élet, egy fejlődésben levő, gyarapodó takaros város
benyomását teszi az emberre”. (Hankó Miklós, 1895)xix

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

55
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

7. Nézzetek körül a városban és állapítsátok meg, miből élnek manapság az udvarhelyi

emberek. Készítsetek csoportosan, képes beszámolókat az alábbiak szerint:

Társadalmi Foglakozások Munkahelyek Tulajdonviszonyok Gazdasági

csoportok tevékenység

5. MŰEMLÉKEINK

Ebben a kicsit hosszabb fejezetben a város és közvetlen környezetének műemlékeiről

lesz szó. Már láthattad a tartalomjegyzékben, hogy van belőlük több is. Tegyük hozzá, hogy
még.

Na, de mi is az a műemlék?- tehetjük fel a kérdést. A legegyszerűbb válasz az lenne,

hogy olyan alkotások, amelyek régen készültek. De ezeknek van egy művészeti és egy
erkölcsi értéke is. Ezeknek védelme az utókor számára mindannyiunk kötelessége. Ahhoz,
hogy tudjuk, mit védjünk, ismernünk kell műemlékeinket. Ezt a célt szolgálja ez a fejezet.

Elsősorban régi épületeinket fogjuk számba venni, szobrainkat és egyéb művelődési

intézményeinket új fejezetben fogjuk tárgyalni.

Régi épületeink elsősorban egyházi épületek, az egyházak használták és használják ma

is, bár a „Székely támadt” vár ez alól kivétel. A régi épületeknél elsősorban arról lesz szó,
hogy mikor és kik építették, miért kellet esetleg átépíteni, milyen stílusjegyeik vannak stb.,
De ahol van ilyen, megvizsgáljuk létrejöttük vagy történetük legendáit is.

Vágjunk hát bele! Először vegyük számba értékes épületeinket: legrégebbi

műemlékünk a Jézus Szíve kápolna, majd a már említett Székely támadt vár, a ferences
templom, a Szent Miklós Plébániatemplom, a központi Református Templom, a városháza.
De megnézünk néhány régi lakóházat, a városközpont századfordulós épületeit is

56
 1. Jézus (Szíve) Kápolna:

A város déli kijáratánál, a Budvárral átellenben, áll a

város legrégebbi épülete, a Jézus-kápolna. Lakatos István
Udvarhely leírásában már úgy említi, mint az Úrnapi
ájtatosságok színhelye. Máig is az.

Létrejöttéről sok a vita. A hasonlóságok szerint a

XIII. században építhették, de az 1973-as régészeti ásatások, pénzleletek alapján, a XVI.
századra teszik építésének idejét. Valószínűleg a környékén levő Gyárosfalva
temetőkápolnája volt. Környékén pedig több sós, gyógyforrás volt, melyek mára kiapadtak.

Kőfal veszi körbe, melyet három támfal erősít. A kőfalon két bejárat van, egy a keleti
oldalon, ez a kisebb. A díszesebb, csak ünnepi alkalmakkor használt főbejárat a fal déli
oldalán van, háromszögű díszes oromzattal. Középen áll a 3, 40 *3, 40-
es négyzetalapra szerkesztett négykaréjos (mint a négylevelű lóhere)
kápolna. Bejárata a déli fél karéjon nyílik, szembe vele, egy apszisban
(félköríves záródás) helyezkedik el az oltár. Padlója téglákkal van
kirakva, és négy méter magasan kazettás mennyezete van. Ezen az 1677
szám látható, valószínűleg ekkor készítették az eredeti kazettás
mennyezetet. A mostani ennek gyengébb másolata. Az udvaron, a kőfal belső falához építve
áll egy tornácos ház, a kápolna mindenkori gondozójának lakása.

Több történet is fennmaradt keletkezésének körülményeiről.

Jókai Mór írta 1853-ban:

„Alant egy középkori kápolna áll, Jézus kápolnája, néhány század előtt a tatároktól
űzött székelyek a Budvár romjaira vonták fel magukat, s onnan egy székely íjász a sátorban
ülő tatár kánra egy nyilat lőtt el a Jézus nevében, mely azt szíven találta. A távolság, melyen
a nyíl átrepült, mintegy hétszáz lépés. Azon a helyen építék, a lövés emlékére a kápolnát.”xx

Orbán Balázs, akinél szintén megtalálható ez a történet, lejegyzett egy másik, hasonló
mondát is:

57
 ”A tuhudunok (pogányok, talán Tuhutum vezérről neveztetve így) jártak oda áldozni.
Budvára akkor még sértetlenül állott a szembe (innen 1000 lépésnyire fekvő) büszke szikla
ormon. A várban keresztény vitézek voltak, ezek közül a leghíresebb íjász Jézust! kiáltva
röpíté közibük nyilát. Ezek ijedtökben Jézust kiáltva lettek keresztényekké, s a csodás lövés
emlékére építék oda a Jézus Kápolnát.”xxi

Feladatok:

1. Nézz utána, miért és mikor tartottak Úrnapi ájtatosságokat a kápolnánál! Ma van ehhez
hasonló esemény itt? Ismerkedjetek meg a fenti legendákkal és játsszátok el őket!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Szerinted miért fontos a pénzlelet egy régészeti ásatás során?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Nézz utána, vannak még hasonló építésű kápolnák magyar területen? Hol?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

4. Szerinted, miért van annyi legenda egy-egy eseménnyel vagy épülettel kapcsolatban?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Látogasd meg a Jézus kápolnát és keresd meg a fent leírt részeket! Mit sikerült
beazonosítanod?

58
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

6. Próbáljatok együtt készíteni egy alaprajzot a kápolnáról! Figyeljetek oda a négykaréjú

alapra! A rajz legyen méretarányos, és használjatok hozzá külön kartonlapot. Kérjétek a
tanárotok segítségét!

2. A Székely Támadt vár:

A helybéliek Csonkavárként emlegetik, az oklevelekben Udvarhelyi- illetve Székely

Támadt vár néven jelenik meg.

Helyén az ókorban castrum állott, melyben

valószínűleg a Cohors I. Ubiorum és a Cohors IV.
Britanica alegységei állomásoztak.

Többen is úgy vélték, hogy az Árpád-korban itt

vár állott, de nincs hiteles bizonyíték erre. Az biztos,
hogy a középkorban szerzetesek laktak az itt álló kolostorban, előbb a domonkos rendiek,
majd a ferencrendiek. Ezt a kolostort próbálta meg várrá alakítani Báthory István erdélyi
vajda, de azután a megerődített kolostor visszakerült a szerzetesek kezébe. 1562-ben, a
székely köznép lázadásának elfojtása után, János Zsigmond
erdélyi fejedelem a korábban megerődített épületet korszerűsítve
hozta létre a ma romjaiban álló várat. Azóta nevezik Székely
Támadt várnak, a felkelés emlékére egy társával együtt
(háromszéki Várhegyen Székely Bánja néven). 1599-ben a
székelyek Mihály vajda engedélyével lerombolták, de ezt követően nekik kellett újjáépíteni.
A Rákóczi szabadságharc idején az utolsó kuruc vezére, Pekri Lőrinc végleg leromboltatta,
hogy ne kerülhessen az osztrák ellenség kezére. Azóta sem épült újjá. A város 1852-ben

59
megvásárolta a romokat a Kornis családtól, és 1891-ben felépítették a belső vár helyébe az
Állami Főreáliskola neoklasszicista épületét.

Az 1562-ben felépített vár ún. olaszbástyás építmény volt. A szabálytalan négyszög

alakú védfal sarkainál épített bástyák falból kiugró szögleteiben elhelyezett ágyúk az
oldalozási tűzvédelmet biztosították. A bástyákat egy-egy várkapitányról nevezték el: Fóris,
Hajdú, Telegdy és Bánffy. Az erődítményt körülvevő árokba a Küküllő vizét vezették.xxii

Feladatok:

1. Magyarázd meg a vár neveit!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Mik voltak a castrumok és kik használták azokat? Mi célból?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Nézz utána, kik voltak a domonkos és a ferences szerzetesek! Ma valamelyik jelen van–e a
város életében? Mivel foglalkoznak?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

60
___________________________________________________________________________
____________________________

4. Mit gondolsz, miért volt 1562-ben székely felkelés? Mit jelenthet ezzel kapcsolatosan az
ironikus szójáték a két vár nevében: Székely Támadt- Székely Bánja?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Elemezzétek a vár alaprajzát! Vizsgáljátok meg a helyszínen, mi látszik még ebből!

Próbáljátok meg beazonosítani a bástyákat és ezek megnevezéseit! Használjatok ehhez
forrásanyagokat!

3. A ferences templom:

A városközpont nyugati oldalán helyezkedik el a város

legrégebbi temploma, a lakosok által barátok templomaként
ismert épület. És mellette húzódik a hozzátartozó zárda.

Mindkettő története a ferences rendhez kapcsolódik.

Assisi Szent Ferenc rendjének tagjai a XVI: században
telepedtek le Udvarhelyen, és az állandó protestáns zaklatások sem űzték el őket. Kezdetben a
Székelytámadt várban helyezkedtek el, majd 1705- től saját lakhelyet alakítottak ki Lakatos
István csíkkozmási pap jóvoltából, aki saját udvarhelyi házát adományozta a barátoknak. Ezt
alakították kápolnává Szent Péter tiszteletére. 1712-ben hozzáfogtak az új, kéttornyú templom
építéséhez. A templom alapkövét 1730 aug. 10-én tették le, maga az építkezés 1779-ben
fejeződött be, bár a tornyok építése ennél tovább tartott.

A templom 36 m hosszú, 17 m széles, 14 m magas. Keleti

tornyában két harang van. A templom barokk stílusban épült, bár a
bejárat reneszánsz ihletésű. Széles hajója van, és hét oltár van benne.

61
A szemközti főoltáron a Szűzanya szobra látható 1770-től, a szószék még korábbi (1747).
1780-1781-ben festették ki és aranyozták a templombelsőt és a főoltárt, de mai formáját
1928-ban nyerte el, amikor újrafestették. .xxiii A templomhoz kapcsolódó zárda és a szent
Antal kollégium építése 1737 és 1779 közt zajlott. 1752-ben emelték kolostori rangra. Falai
közt 143 évig (1784-1929) elemi iskola működött. Ma a Klarissza rendbéli apácák kolostora
működik az épületben. A templom védőszentjei szent Péter és Pál apostolokxxiv

Feladatok:

1. Vizsgáld meg a helyszínen a templom barokk elemeit! Melyek ezek?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Készítsetek esszét „A ferencesek szerepe Székelyudvarhely életében” címmel!

4. A református templom

A reformáció terjedésével városunkban is felmerültek a

templomhasználati kérdések, az ellentétek néha az
erőszakosságig fajultak. 1563-tól, egy országgyűlési határozat
szerint, a két felekezet (katolikus és református) felváltva kellett
használja a középkori plébániatemplomot. Ez egyik félnek sem
volt jó megoldás, ezért gyakran foglalta el a templomot a két
felekezet, felváltva, egymást kiutasítva. 1630. április 16-án Brandenburgi Katalin
fejedelemasszony a templomot bezáratta, a két felekezetet pedig arra kötelezte, hogy közösen
építsenek a város piacán új templomot azoknak, akik kevesebben voltak. 1633-ban, I. Rákóczi
György fejedelem parancsára népszámlálást tartottak, mely szerint a katolikusok többen
voltak, őket illette a régi templom, az újat a reformátusok számára kellett felépíteni. Még
abban az évben elkészült a mai helyén a református templom elődje. A XVIII. század végére
ez a templom már nem volt elég a növekvő gyülekezet számára, ezért 1780-1781 között
felépült a mai templom.

A templom késő barokk, erősen klasszicizáló stílusúxxv. Barokk

díszítésre utal a keleti és az északi bejárat, az északi oldal három

62
félköríves ablaka fölötti kagyló- és levéldísz és a torony meg a torony bejárat. Belső terét
fiókos dongaboltozat fedi, középen van a szószék és az Úr asztala, melyeket pilléreken
nyugvó oldalkarzatok fognak közre, a pillérekre félköríves árkádok támaszkodnak.

Feladatok:

1. Mit tudsz a reformációról? Mikor és miért zajlott? Mely keresztény felekezetek (vallások)
alakultak ki ennek során?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Mit gondolsz, miért voltak viták a templomhasználat körül?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Azonosítsd a helyszínen a templom legfontosabb barokk és klasszikus elemeit!

4. Nézz utána, mit jelent a templom tetején a KG 1781 monogram!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

63
___________________________________________________________________________
___

5. Készítsetek közösen egy összefoglalót „ A reformáció Székelyudvarhelyen” címmel!

6. Milyen eseményre utalhatott Orbán Balázs a következő megjegyzésben: „egy vak

cigánnyal többre ment a katolikusok száma”xxvi? Mire célozhatott ezzel a gúnyos
kijelentéssel?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. A Szent Miklós Plébániatemplom

Valószínűleg már a XIII. században állott a Szent Miklós hegyen templom, melynek
papja lehetett István pap, akit az 1333-as pápai tizedjegyzék említ. Feltételezik, hogy itt volt a
Csíkszéket és Udvarhelyszéket magába foglaló Telegdi főesperesség központja. A XVI.
századtól, mint már említettük, templomfoglalási viták zajlottak a helyszínen, és talán pont
ennek köszönhetően telepedtek le a szomszédságba a jezsuiták. A
XVII. században, bár a török háborúk megnehezítették az
építkezéseket, mégis a templomot átépítették, feljavították. Miután a
XVIII. század végén a templom erősen megrongálódott és beomlással
fenyegetett, új templom építését vették tervbe a régi helyére. Az első
tervek 1781-ben születtek meg, az építkezés csak 1787-ben indult el
és 1791-re fejezték be. 1793. május 27-én szentelte fel Batthyány
Ignác püspök.

64
 A templom klasszicizáló barokk stílusú. Háromhajós belső terét egymástól pillérek
választják el, a mellékhajók két sekrestyében folytatódnak. A
szentélyben van a díszes főoltár, melyet a főhajótól két mellékoltár
választ el. Tükörboltozat fedi a templombelsőt. Barokk ihletésű a
stukkódíszítés a bejáratnál, a főoltár négy aranyozott fejű korinthoszi
oszlopa és a rajtuk felfutó szalagfüzér, az oltárkép feletti dísz, az
oltárképek keretei. A templom értékes darabjai a szószék és a
főoltáron elhelyezett négy szobor.xxvii Mindezek barokk vonásokat
hordoznak. A templomot Szent Miklós püspök tiszteletére
szentelték, búcsúünnepe december 6- án van.

Feladatok:

1. Nézz utána az alábbi fogalmaknak:

Főesperesség:________________________________________________________________

Templomhajó:_______________________________________________________________

Szentély:____________________________________________________________________

Sekrestye:___________________________________________________________________

Oltár,oltárkép:_______________________________________________________________

2. Mikor alakult ki a barokk stílus és melyek a legfontosabb jellemzői?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Kik voltak a jezsuiták? Milyen szerepük volt a város életében?

65
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________

4. Elemezd a helyszínen az alábbi leírás szerint a főoltár szobrait! Mit veszel észre rajtuk?

„Kosztka Szaniszlón a magába mélyedő áhítat érzik, Xavéri Ferenc arcán látszik, hogy
könyörög, Borgia Ferenc pedig csodavárón tárja szét kezeit. A legkifejezőbb áhítattal talán
Loyola Ignácot mintázta meg (a mester), akinek töprengő, elmélyült arcán mérhetetlen
szkepszis tükröződik.” xxviii

B Nagy Margit

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Miért szentelik a katolikus templomokat szentek tiszteletére? Protestáns templomokban van

ilyen szokás? Milyen szenteket ismersz? Városunk többi templomai kinek a tiszteletére
vannak szentelve?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

6. A városháza

A mai városháza igazából a vármegyeháza jogutódja. Udvarhely sokáig a szék, majd a

vármegye központja volt, így hivatali épületre is szükség volt. Az első ilyen épületet 1733-ban
építették fel, és 100 évig állt sértetlenül. 1828-ban
megnagyobbították. Az 1876-os megyésítés után

66
megyeháza lett. Ekkor már felmerült egy új épület emelésének kérdése, de pénz hiányában
elnapolták a kérdést. A döntésre 1895-ig várni kellett. Ekkor megkezdődött a praetoriális
(hivatali) ház lebontása. Mivel nem sikerült a lebontott ház telkét megnagyobbítani, az új
megyeházat a régi helyében építették fel. Az építkezés 1895-ben kezdődött el, Stehlo Ottó
építész tervei alapján, Ferenczi Endre főmérnök vezetésével. Az új, többféle stílusjegyet
viselő eklektikus épület 1897-re készült el, egy évvel a millenniumi emlékév után, amikorra
tervezték eredetileg az átadást, ennek ellenére a homlokzatán az 1896-os év szerepel.

A régi városháza a református templom mögött, a mai

központi park helyén, a céhépületek szomszédságában
helyezkedett el. Egy 1828-as feljegyzés szerint itt egy „igen
régi és elrongyollott faépület” állt. Ezt a következő évben kőből
újjáépítették. Ez egy emeletes klasszicista épület volt, melynek
földszintje üzlethelységekként szolgált, de itt kapott helyet a tűzoltóság is, az emeleten volt a
tanácsterem. A városháza és a céhek épületei közé emelték fel a millenniumi emlékoszlopot
(ezt 1918 után a román karhatalom eltávolította). 1912-ben az Udvarhelyi Híradó arról
cikkezett, hogy „a régi városháza és a csizmadiák árucsarnoka akadályozza a város
piacterének rendezését”.xxix Pénzügyi okok miatt ez a terv is
tolódott és a véletlen szülte megoldás, az 1916-os tűzvész a
téren, megpecsételte az épületek sorsát. 1917-re lebontották
a céhek épületeit, 1918-ban pedig a régi városházát is.
Megkezdődött a főtér parkosítása. A városháza feladatait
már amúgy is ellátta az új, 1897-ben felavatott impozáns épület.

7. A város központja:

Bár maga a városközpont nem egy műemlék, összességében mégis műemlék értékű.
Már csak azért is, mert egyike azon romániai magyar városközpontoknak, melyeknek a
kommunista város- és falurombolást sikerült megúszniuk. A városközpont többé-kevésbé a
XIX-XX. századok fordulóira jellemző, ún. szecessziós arculatát őrzi ma is.

67
 A mindenkori főtér századokon át a város piactere is volt.
A neve is hasonlóképpen
hangzott: Piactér. Ide jártak a
városiak és a környékbeliek,
gyakran pedig távoli vidékek
lakói is, a hagyományos keddi
vásárokba és sokadalmakba. A református templom építése óta kettéoszlott: Felső Piactér
(ma Márton Áron tér) és Alsó Piactér (ma Városháza tér). Innen indultak ki a város főbb útjai,
a kereskedő utcák, a Kossuth (volt Botos) és a Bethlen utca (egykor Darabont), de később
(1915) az Új út is.

A Felső Piacteret az iskolák uralták és uralják ma is: a katolikus egyház régi és újabb
iskolaépületei a tér fölé magasló Szent Miklós heggyel és annak templomával, a református
templom főbejárata és a református kollégium épülete. A tér keleti oldalának házai a XIX-
XX. századok fordulóján épültek.

Az Alsó Piactér nagyobb kiterjedésű, ebből nyílik a város mindenkori kereskedő utcája,
a Kossuth Lajos utca. A tér legfontosabb épületei a már
említett városháza és a barátok temploma. A tágas téren a
parkot az első világháború éveiben kezdték kialakítani. A
szökőkút viszont új,
kommunizmus kori építmény,
régen itt a millenniumi
emlékoszlop állott, körülötte pedig a céhek épületei és a régi
városháza. A tér számos háza a szecesszió hangulatát őrzi. A tér
barátok temploma felöli oldalán indul az egykori Új út (ma Tamási Áron Út), mely a várost
összeköti Szombatfalvával. Az Új út átszeli a Küküllőt, melyen a XX. század elején vashidat
építettek. Ezt később vasbeton szerkezetes híddal cserélték ki.

A tereken az utókor számos szobrot emelt, melyek közül egyesek már nem léteznek,
vagy épp viszonylag újak. A szobrokról külön fejezetben szólunk, itt csak felsoroljuk őket. A
legrégebbi szobor a Szent Miklós hegy lábánál elhelyezkedő Krisztus szobor. A Felső
Piactéren állt a mai Vasszékely hasonmása baldachinos tetővel.xxx Ezt a román karhatalom a
két világháború közt leromboltatta, de az 1990-es években ennek másolatát visszaállították a
tér közepére. Az Alsó Piactér talán leghíresebb szobra a legnagyobb székelynek állított

68
emlék, Orbán Balázs bronzszobra. És az új millennium, a XXI. század kreációja az
Emlékezés Parkja, a barátok templomával szemben.

Feladatok:

1. Keressétek meg a helyszínen a Piactér nevezetesebb épületeit és szobrait. Azonosítsátok be

az említett, de ma már nem létező épületeket is. Melyeket találtátok meg?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Milyen eseményt takar a millennium kifejezés? Hogyan próbált a város tisztelegni ez előtt?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________

3. Olvasd el Jánosfalvi Sándor István lókodi születésű unitárius lelkész 1829-ben írt sorait
Udvarhely főteréről! Változott-e azóta a kép?

„Piaca egy volna Erdélyben a legszebbek között, ha némely ízlés nélküli emberek
indíttatására nemhogy az ott állott régibb épületet is lebontották volna, hanem még egy újabb
is ne építessék oda: de így semmi szép kinézés, semmi kényelem ottan. Derék, sőt valamire
való vendéglője pedig, hová egy nagyobbszerű utazó beszállhasson s ottan kényelmet
találhasson, még eddig egyetlen egy sincs.”xxxi

69
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
_____________________________

4. Ha rád bíznák a városrendészeti terv elkészítését, mit változtatnál meg a város

központjában? Miért?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Készíts rajzott arról, hogy hogyan képzeled el a várost és központját 100 év múlva!
Használd a fantáziádat! Példának álljon itt egy száz évvel ezelőtti fantáziarajz a városról.

70
 6. A VÁROS MŰVELŐDÉSI ÉLETE TEGNAP ÉS MA

A művelődés magába foglal minden tudással és a tudás megszerzésével kapcsolatos

cselekvést. Művelt embernek azt tartjuk, aki kiismeri magát a világ dolgaiban és tud a
társadalom elvárásainak megfelelően viselkedni. Így tehát az oktatás, a művészetek és a
tudományos kutatás is része a művelődésnek. Ezeket a tevékenységeket fogjuk megvizsgálni
Udvarhely viszonylatában is.

Kezdjük egy rövid művelődéstörténettel.xxxii

A középkorból viszonylag kevés információ maradt ránk. Akkor a tudás birtokosa (írás-
olvasás, vallási ismeretek) az egyház volt, pontosabban a szerzetesek. Valószínű, hogy
Udvarhelyen már a XIII.-XIV. századtól jelen voltak a domonkos vagy/és a ferences rendek
tagjai. Ezeket a koldulórendeket a XIII. században szervezték meg, az eretnekség
megfékezése céljából. A szerzeteseket felkészítették a megfelelő tudással, hogy fel tudják
venni a harcot a szakadárokkal. Népszerűek is voltak, de nem csak tudásuk miatt, hanem a
szegénységi fogadalomnak köszönhetően. Valószínűleg az első iskolát is ők hozták létre a
városban, a vár területén álló kolostorban. Érdekes adat, hogy Udvarhelyről nem mentek
diákok külföldre tanulni, ahogy az akkor szokás volt, de a környező településekről néhány
diák eljutott ilyen tanulmányi útra.

A XVI század elejéről maradt ránk egy kézzel írott alkotás, a Székelyudvarhelyi Kódex
néven írott vallásos gyűjtemény. Többen írták, legalább hat kéz írása azonosítható benne. A
szerzőnek Nyújtódi András ferences szerzetest tartják, aki húgának, Juditnak írta művét, aki
maga is szerzetes volt.

A XVI. század nagy vallási forrongásai eljutottak a Székelyföldre is. Itt, így
városunkban is, terjedni kezdett a reformáció és megkezdődtek a hitviták is a két nagyobb
felekezet, a katolikusok és a reformátusok közt. Amikor 1579-ben Báthory István fejedelem
behívta Erdélybe a jezsuitákat, akkor azok eljutottak hozzánk is és létrehozták a város első

71
középfokú iskoláját, természetesen jezsuita mintára. A következő évszázadban a
megerősödött református egyház is létrehozta saját középfokú oktatási intézményét. 1671-ben
Bethlen János erdélyi kancellár javaslatára jött létre az az iskola, amelyik sokáig a
tudományosság fellegvára volt Udvarhelyen. Ekkortól számít városunk iskolavárosnak. Talán
erre a névre szolgált rá a legjobban. Hisz ettől kezdve a műveltség fellegvárai voltak
Udvarhely és környéke számára.

A XVIII. századtól, amit a felvilágosodás korának is szoktak nevezni, ezekben az

iskolákban is elindult egy lassú irodalmi és nyelvművelő tevékenység. Az iskolákban
színjátszás, énekkar működött, megkezdődött a református kollégium múzeumának a
kiépítése is. Ide is eljutnak, bár kis késéssel, az új tanok és elméletek, főleg a református
kollégium külföldön képzett tanárai által.

A Reformkorban, a XIX század elején, megjelentek városunkban is a művelődési

egyesületek, melyek folyóirat gyűjteményekkel rendelkeztek, irodalmi estélyeket szerveztek.
Megjelentek a városban az első vándorszínész társulatok is. De a művelődési élet továbbra is
iskolaközpontú maradt. A főszerep a Református Kollégiumé volt, amelyet akadémiai rangra
emeltek a jogi képzés beindítása után (1830).

A XIX század második fele igazi pezsgést jelentett kisvárosunk életében. A Katolikus
Gimnázium és a Református Kollégium új épületekbe költöztek, de új, állami iskolák is
létrejöttek. 1871-re létrejött az Állami Főreáliskola, melynek épületét a vér helyében 1891-
ben építették. 1884-től működött az Állami Polgári Leányiskola, 1893-tól az Állami Kő- és
Agyagipari Szakiskola stb. Bővült az oktatási kínálat, és egyre többen tanultak ezekben az
iskolákban. Az 1870-es évektől élénk műkedvelő és tudományos tevékenység kezdődött a
városban. Kisiparos és kereskedő művelődési és művészeti egyesületek és egyletek alakultak,
pl. Polgári Olvasókör, Nőegylet, Ipari Önképző és Segélyegylet, Polgári Dalegylet, vagy a
Székely Dalegylet. A diákszínjátszás mellett, főleg értelmiségiek közreműködésével, kezdetét
vette Udvarhelyen is a műkedvelő színjátszás. 1869-ben létrejött a város első nyomdája,
Becsek Aladár kezdeményezésére. Egyre több újságot nyomtattak: Udvarhely, Udvarhelyi
Híradó, stb. Ezek inkább közéleti szerepet töltöttek be, politikai, gazdasági és kulturális
kérdésekkel foglalkoztak, kevés helyet kapott bennük az irodalom.

1918 után a megmaradásvágy élénk művelődési életet eredményezett. Az oktatásban

azonban változások következtek be. Az állami iskolák román tannyelvűekké váltak, egyes

72
egyházi iskolák nehéz anyagi körülményeik miatt megszűntek, pl. a Református Kollégium,
melynek helyébe a nagyenyedi Tanítóképzőt helyezték.

Az élénk néprajzi kutatás eredménye volt a Haáz Rezső által létrehozott néprajzi
gyűjtemény, a későbbi Múzeum alapja. Dr. Bányai János ekkor állította össze híres
mineralógiai és geológiai gyűjteményét, és foglakozott a székelyföldi ásványvizekkel.

Irodalmi és tudományos előadásokat szerveztek, színdarabokat, zenés előadásokat és

szavalóesteket tartottak a Nőegylet, a Polgári Önképzőkör és a Szabadlíceum szervezésében.

1919-1944 közt 21 hírlapot és 6 folyóiratot szerkesztettek Udvarhelyen, ebből 6 kiadása

állandósult, pl. Székely Közélet, Hargita, Udvarhelyi Hírlap, Székelység stb.

Fellendült a helyi irodalmi élet, Tompa László, Tamási Áron, Tomcsa Sándor csak
néhány az írók közül, akik itt éltek, vagy innen indult írói tevékenységük. Tovább működött a
Székely Dalegylet, a Filharmonikus Társaság is, és a bemutatott színjátékok nagy része zenés
darab volt.

A második világháború után a kultúra egyre inkább a Román Kommunista Párt

ellenőrzése alatt állt. Az egyházak szerepét visszaszorították, államosították az iskolákat, az
egyházakat kizárták az oktatási folyamatból. Több új általános és középiskolát is építettek a
gyarapodó gyermeksereg számára. Ezek kezdetben magyar tannyelvűek voltak, de a 80-as
évektől egyre inkább kétnyelvűekké váltak. Az oktatás erős politikai szerepet kapott és
Bukarestből irányították.

Miután Udvarhely megye megszűnt, a lapkiadás is visszaszorult, a csíkszeredai és

bukaresti újságokhoz lehetett csak hozzájutni, ezek pedig kommunista ellenőrzés alatt álltak,
erős volt a cenzúra. A könyvkiadás is beszűkült, Bukarestben működtek magyar nyelvű
könyvkiadók (Kriterion). Az irodalom a cenzúrának volt kiszolgáltatva. De tovább bővült a
néprajzi tevékenység, elindult a táncházmozgalom is. Udvarhelyen létrejött a Múzeum és
felépült a Művelődési Ház, amely otthont adott a műkedvelő kulturális tevékenységek
számára.

A diktatúra és a cenzúra ellenére sikerült a város magyarságának megőriznie és

gyarapítania kulturális értékeit.

73
Feladatok:

1. Magyarázd meg a következő fogalmakat:

Oktatás: ____________________________________________________________________

Művelődés: _________________________________________________________________

Tudomány: _________________________________________________________________

2. Melyek voltak városunk első iskolái? Ma léteznek-e? Milyen volt akkor a viszony ezek
között? Miért?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Melyik városunk legrégebbi, ma is létező újságja? Van-e ennek ma közéleti szerepe?

Miben áll ez a szerepe?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

4. Keress minél több olyan híres személyt, aki a XIX. században és a XX. század első felében
élt vagy alkotott Udvarhelyen!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Nézz utána, hogy mi volt a cenzúra és mi volt a feladata! Ma van-e ilyen hatóság, és
szerinted szükség van-e ilyenre?

74
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

A város régi és új iskolái:

1. A Tamási Áron Gimnázium

Városunkban már a XIV. századtól működtek iskolák

a római katolikus plébánia és domonkos zárda keretében.
Erre a hagyományra építkeztek a jezsuiták, akik 1593-ban
létrehozták itt az első középfokú iskolát, mely a várban
működött. Az ellenreformáció idején a jezsuiták olyan
iskolát alapítottak, mely nemcsak Udvarhely, de a szék és a távolabbi vidékek oktatási
igényeit is szolgálták. A gimnázium alapítója Vásárhelyi Gergely jezsuita szerzetes volt. A
XVI. század végén uralkodó zavaros időkben (felekezeti viták a templomhasználat körül,
melynek következtében a jezsuitákat kiűzték innen, a katolikusok misére is Bethlenfalvára
jártak) a gimnázium beszüntette tevékenységét és csak a jezsuiták újbóli
visszaköltöztetésével 1651-tõl szerveződött újjá. Második alapítója az Erdély szerte ismert
hitvitázó Sámbár Mátyás volt. Az 1660-as években építettek önálló iskolaépületet (a
„tanoda”), mely kétszáz évig adott otthont a katolikus oktatásnak. Az iskola fenntartója a
jezsuita rend volt 1773-ig, ettől kezdve pedig a Római Katolikus Egyház, egészen az 1948-as
államosításig. Az iskola latin nyelvű korszakában és később is tanulóinak döntő többségét a
székelyföldi katolikus ifjak soraiból toborozta. Itt tanultak többek között Zöld Péter, Baróti
Szabó Dávid és Orbán Balázs. Az 1848-49-es forradalom után egyike az erdélyi római
katolikusok magyar nyelvű fõgimnáziumainak. 1892-tõl új, neoklasszicista épülettel
gyarapodott, amely ma bentlakásként működik. 1910-ben épül fel az újabb, nagyobb
iskolaépület (nov. 20-án Majláth Gusztáv Károly püspök szentelte fel), amelyben ma is
működik az iskola. Ez az épület szecessziós stílusban épült, gazdag, magyaros majolika
díszítőelemekkel. Tamási Áron, az iskola névadója, már ebben az épületben végezte
tanulmányait 1910-18 között. Ugyancsak itt tanultak még Demeter Endre prépost, Boros
Fortunát egyháztörténész, Nyírõ József író, Tomcsa Sándor író, Mihály László költő, Szemlér
Ferenc költő és sokan mások. Az 1918-ban kisebbségi sorba jutott erdélyi magyarság és az

75
anyagi tulajdonaitól megfosztott egyház csak nagy erőfeszítések árán tudták fenntartani az
iskolát. Érthető, hogy tanárok, diákok és szülők nagy felháborodással fogadták az 1948-as
államosítást. Ezután az oktatás a kommunista állam által megszabott tantervek alapján történt,
az iskola elszakadt az egyháztól. Ebben az időszakban többször változott
az iskola jellege, többnyire vegyes tannyelvű (román, magyar) elméleti
középiskolaként működött, 1984-től pedig ipari jellegű középiskola lett.
Különösen nehezek voltak ezek az évtizedek, amikor a kommunista
rendszer valóságos hadjáratot folytatott a magyar nemzeti kisebbség
erőszakos beolvasztásáért. Ebben a nehéz időszakban az iskola azt a
feladatot vállalta fel, hogy tovább éltesse a több száz éves iskola
szellemét, hogy mentse a hagyományokat, és hogy megőrizze az értelmiségi pályák felé
elindító nemzetiségi intézmény szerepét. Az 1989 decemberében bekövetkező változások
után az iskola a szülők, tanárok és diákok határozata értelmében magyar tannyelvű elméleti
középiskola lett. 1990 tavaszán iskolai népszavazás döntött arról, hogy az iskola egyik jeles
véndiákjának, Tamási Áronnak a nevét vegye fel. Zászlót és jelvényt terveztek ebből az
alkalomból, az iskolazászlón pedig Tamási Áronnak a mindenkori utódokhoz szóló üzenete
olvasható: „Rátok bízom az itt maradó kincseket".

Ma a Tamási Áron Gimnáziumhoz tartozik a valamikori Római Katolikus

Leánynevelő Intézet. Ez a múlt század utolsó negyedében épült. A lányok iskoláztatásának
kérdése városunkban 1818-ban merült fel. Ekkor határozták el a lányok oktatását, az akkori
kántori lakás alsó szobájában. A lányokat, női tanerő hiányában, a kántor tanította. 1858-ban
nyitottak lányok számára magániskolát, de csak két évig működött, mert 1860-ban a katolikus
egyház megalapította a lánynevelő iskolát, amelynek épületlét 1879-1880-ban emelték. Az
iskolában kezdetben világi tanerők, a plébános és a káplánok tanítottak. 1881-től az irgalmas
nővérek vették át az iskola vezetését.xxxiii 1948-ban államosították, épületében később az
Egészségügyi Líceum, majd 1990-es évektől a Baróti Szabó Dávid Elméleti Líceum működött.
Ma ez a Tamási Áron Gimnázium alsó tagozatának székhelye.

Feladatok:

1. Mit taníthattak a XVII.-XIX századokban a jezsuita iskolákban? Milyen nyelven? Miért?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

76
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Mit jelenthetett az 1948-as államosítás az iskola és az egyház életében?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Keress minél több híres közéleti személyiséget, akik a Katolikus Főgimnázium tanulói
voltak az évek során!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

4. Mért éppen a Tamási Áron nevet vette fel az iskola 1990-ben?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Készítsetek közösen adatlapot Tamási Áronról! Használjátok az alábbi támpontokat:

Életrajzi adatok Írói pályafutása Legfontosabb művei Irodalmi megítélése

6. Olvasd el az alábbi sorokat, melyeket tamási iskolája volt tanárának, Jaklovszky Dénesnek
írt:

„Másfélesztendei amerikai hazátlanságom alatt sokszor kellett erősítenem magamat

emlékeimmel. Ezekkel kapcsolatban aztán sokszor eszembejutott Ön, sok hálaérzés és
ragaszkodás mellett. (…) Szemlér igazgató úrtól éppen a napokban vettem egy nagyon kedves
és értékes levelet, s elindult írói pályámon figyelemmel kísér. Ha erre az elindulásra
gondolok, mindig meghatott hálával emlékszem Önre és Szemlérre, kik ezen a téren első
nevelőim és serkentőim voltak. Sokszor jut eszembe Esztergom megvétele, amit saját
művemként mondtam el a katedráról, némi büszkeséggel a sok fapennájú nebulónak. Hát még
a Magyar nemes pipaszó mellett! Ilyen sikereim azóta sem voltak.(…)xxxiv

77
Mit tükröznek Tamási sorai? Hogyan emlékszik diákéveire és tanáraira?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. A református Kollégium

A kollégiumot 1670-ben Bethlen János gróf, Apafi Mihály

erdélyi fejedelem kancellárja alapította. Régi neve "Gymnasium
Bethlenianum " volt

A jezsuiták tevékenységének ellensúlyozására, - akik

„ingyen tanítanak és ingyen ártanak" - alapította Bethlen János
kancellár a kollégiumot. Az Apafi fejedelem és Bethlen kancellár
családjának támogatását élvező iskola látványos fejlődést mutat a
Habsburg korszakban is. Különös jelentőségű e korban Backamadarasi
Kis Gergely rektorsága 1768 és 1787 között. Kis Gergelynek fontos
szerepe volt az építkezésben, tantervek szerkesztésében, tankönyvek
beszerzésében, a diákok étkeztetési rendszerének kidolgozásában.

A reformkorban az intézmény elemi iskolával, nyolcosztályos gimnáziummal, 1832-től

pedig a jogi, majd a bölcsész és teológiai tanszék felállítása nyomán, főiskolával is
rendelkezett, akadémiai rangra emelték. A főiskolai státust 1870-ben szüntette meg az
egyházi Főtanács.

Az első világháború után, az 1927. évi augusztus 13-15. napján Kolozsvárt tartott
egyházkerületi közgyűlés úgy határozott, hogy az iskola működését (az 1926/27. iskolai év
végén 153 volt a tanulói létszám) bizonytalan időre felfüggeszti, csak az internátust tartja fenn
és helyébe Nagyenyedről áthelyezi az ott 1917-ben létesült református tanítóképzőt. A
kezdetben négyosztályosnak tervezett intézet Trianon után a román tanítóképzésnek
megfelelő hét, majd 1935-től nyolcosztályosra bővült. Az 1940-es uralomváltást követően az
intézet alsó négy osztálya leánygimnáziummá, a felső négy osztály pedig tanítóképző
líceummá alakult. Az 1941-42-es tanévtől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelete
értelmében a gimnáziumi alsó tagozatok fokozatosan polgári leányiskolává alakulnak. A
második világháború után a fokozatosan kiépülő totalitarizmus az 1948-as tanügyi reform

78
segítségével megszünteti a felekezeti iskolákat, így az udvarhelyi református tanítóképzőt is.
Az évszázados kálvinista szellem helyét egy új, Bukarestből kényszerített szellemiség veszi át

Az első épület fából készült. Állapota gyorsan romlott. Baczkamadarasi Kis Gergely
professzor és báró Dániel István főgondnok idején, a XVIII. század végén egy új, a kor
igényeinek megfelelő iskola építésébe kezdtek. 1771 áprilisában megkezdődtek a munkálatok,
és 1772-ben fejeződtek be barokk stílusban. 1886-ban egy második
emeletet húztak. A belső udvart Baczkamadarasi Kis Gergely
emlékoszlopa uralja. Újabban róla nevezték el az iskolát.

Két tervszerűen összekapcsolt épület alkotja az iskolát: a 300

éves, vastag falú, kúria rendszerű kétemeletes ókollégium és az 1913-
ban felavatott, Magyar Vilmos tervei
alapján épült modern, központi fűtésű,
vízvezetékkel felszerelt kétemeletes
főépület

Az iskola mindig aktívan rész vett a város életében. Falai közül a kultúra és közélet
számtalan személyisége került ki, mint Baczkamadarasi Kis Gergely, Szigethy Gyula Mihály
vagy Gönczi Lajos, hanem az egyetemes magyar kultúrtörténet olyan kiemelkedő alakjai is,
mint Barabás Miklós, Orbán Balázs és Benedek Elek. És itt kezdte meg Haáz Rezső, az iskola
tanára, híres néprajzi gyűjteményének kialakítását 1911-1913 között. Ez a gyűjtemény ma a
róla elnevezett Múzeum tulajdona.xxxv

Ma az 1913-ban felépült szárnyban működik a Benedek Elek nevét

viselő Tanítóképző. Az épület előtti udvaron, az író bronzból készült szobra áll.

Az 1990-es évektől, nehézkesen ugyan, de beindult újból a felekezeti

oktatás, és az iskola visszakerült a református egyház birtokába. Így ma az
épületegyüttes régi szárnyában működik a Baczkamadarasi Kis Gergely Református
Kollégium.

Feladatok:

1. Mire utalhatott Bethlen János kancellár, amikor a jezsuiták tevékenységét így jellemezte
„akik ingyen tanítanak és ingyen ártanak”xxxvi?

79
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Milyen szerepe volt Baczkamadarasi Kis Gergelynek az iskola életében? Még milyen más
eseményhez fűződik a neve?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Nézz utána, mit tanítottak a református kollégiumban az évszázadok folyamán!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Próbáld meg elolvasni és lefordítani az iskola címerében

található írást! Egyetértesz az állítással?

________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
______________________________________________________

5. Készítsetek közösen adatlapot Benedek Elekről! Használjátok az alábbi táblázatot!

Életrajzi adatok Írói munkássága Legfontosabb művei Irodalmi megítélése

80
6. Mit olvasol ki Benedek Elek alábbi soraiból? Minek nevezi Udvarhelyt?

„Három év folyamán harmadszor mutattam fehér hajamat a tündérvárosnak, s

mindannyiszor az volt az érzésem, hogy a tündérváros az én édesanyám, aki végtelen
szeretettel öleli keblére fehér hajú fiát.”xxxvii

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola

A XIX század második fele városunkban az iskolaalapítások kora is volt. A sort az első
állami oktatási intézményként alapított Főreáliskola nyitotta meg. Akkor, Dániel Gábor
vármegye főispán kezdeményezésére és közbenjárására, a
magyar oktatási miniszter, Eötvös József jóváhagyta
Udvarhelyen egy állami középiskola alapítását. 1871-től az
iskola, székhely hiányában, a városháza vagy a ferences
zárda helységeiben működött. A város vezetése a vár
területét jelölte ki az új iskola székhelyéül. Ez a munka, az
építkezések előkészületei miatt, sok gonddal járt. A vár udvarán álló épületmaradványokat
lebontották, az első bástyákat a várfallal egyszintbe hozták. Mai alakját a vár 1889-1890-ben
kapta. Az új, neoklasszikus épületet 1893-ban adták át rendeltetésének. Az iskola mellé
tanműhelyeket építettek, a szakképzés feladatainak ellátására.xxxviii

Mint a többi erdélyi magyar oktatási intézmény, az Állami Főreáliskola is román

tannyelvűvé vált az első világháború után, majd a kommunizmus idején a városi
szakképzésben játszott fontos szerepet, kétnyelvű szakközépiskolaként, líceumként. Az 1990-
es évek nagy névadó folyamatában az iskola felvette Eötvös József író és tanügyminiszter
nevét. Ma ezen a néven működik, a vár helyén, a város első magyar nyelvű
szakközépiskolája.

4. A Bányai János Szakközépiskola

A XIX. század vége felé egyre sürgetőbbé vált városunkban az ipari fejlesztés, ezt a
célt szolgálták az újonnan alapított szakközépiskolák. Ebbe a sorba a második, szintén állami
rendszerű oktatási intézmény a Kő- és Agyagipari Szakiskola

81
volt.xxxix Az iskola profiljának kiválasztása a helyi hagyományokra épült. A várostól kapott
telken, a mai Petőfi utca 24 szám alatt épült fel az iskola első, egyemeletes épülete, melyet az
idők folyamán bővítettek. Az iskolát 1893. október 8-án nyitották meg, és 1920-ig magyar
tannyelvű ipariskola volt. Az első világháború idején, 1916-1917-es tanévben, az iskola
Budapestre menekült.

A román hatóságok, a háború után, 1922-ben a kőipari szakot

Zalatnára helyezték át, így az udvarhelyi iskola faipari jellegű maradt.
1942-től még fazekas és cserépkályha készítő szakokat is indítottak, majd
1944-től villamosipari tagozattal bővítették. 1945 után az iskola fa-, fém-
és agyagipari szakosztályokkal működött, majd újabbakkal egészült ki.
Az 1973-1974-es tanévtől az intézmény új épületet kapott, a Budvár utca
8/a szám alatt, amelyben a mai napig is működik. Az 1990-es években felvette a Bányai
János geológus és mineralógus nevét. A régi iskolaépület általános iskolává alakult (először
1-es, majd 4-es iskola), majd 1990 után az épületet magkapta az újonnan alapított Palló Imre
Zene-és Képzőművészeti Középiskola.

5. A város többi iskolája

A fent említett iskolák mellett városunk még másokkal is büszkélkedhet. Általános és

középiskolák sora egészíti ki ezeknek a sorát. Sokuk a kommunista rendszer terméke, hisz
akkor, a növekvő gyermeklétszám kényszerítette ki ezeknek építését.

A város legrégebbi általános iskolája az 1896-ban alapított

szombatfalvi, ma Tompa Lászlóról nevezett iskola, melynek mai
épületét 1934-1935 között emelték a szombatfalvi lakosság
hozzájárulásával.

Az 1970-1980-as években a gyarapodó városi lakosság

számára lakótelepeket építettek, ezekben pedig egymás után
emelték az iskolákat. Ebben az időszakban épült a Tábor negyedi,
akkor 2-es számú általános iskola, mely ma Orbán Balázs nevét
viseli, valamint a Bethlen negyedi, akkor 6-os számú, ma Bethlen
Gábor Általános iskola.

82
 Középiskolákkal is bővült a város, hisz az erőszakos iparosítás következtében
létrehozott gyárakban szakképzett munkaerőre volt szükség. Így épült fel az akkor 1-es számú
Ipari Líceum nevet viselő, ma Bányai János Szakközépiskola új épülete, majd pedig a 2-es
számú Ipari Líceum, mely ma a híres erdélyi építész és író, Kos Károly nevét viseli. A
szakmunkásképzést szolgálta a kisipari szövetkezet iskolája, az akkori UCECOM, mely ma
Spiru Haret Szakiskola néven ismert.

Az 1990-es évek már nem hoztak ilyen bő termést. A

Bethlen lakótelepen, az igények miatt, már korábban elkezdték
építeni az új általános iskolát, melyet befejezve, a híres íróról,
Móra Ferencről neveztek el. És felépült városunk egyetlen román
tannyelvű iskolája, a Marin Preda Líceum is a Csereháton.
Sikerül városunkban a zene és képzőművészet oktatását is külön ilyen profilú intézményben
megoldani, és ez az iskola a híres udvarhelyi operaénekes, Palló Imre nevét viseli.

Mindezek ma is intenzíven bekapcsolódnak a város kulturális életébe, és bár az idők és

az igények sokat változtak az idők folyamán, városunk ma is méltón rászolgál az évszázados
„iskolaváros” névre.

Feladatok:

1. Olvasd el Vofkori György alábbi sorait:

„A környékről, de távolabbi vidékekről is több ezer diákot vonzott magához a város:

szeptembertől júniusig a képéhez éppúgy hozzátartozott a diáksereg, mint a kézműiparosok
sátrai vagy a deszkát, tűzifát áruló „székely fások” szekerei, a bivalyok vontatta Szejke-
borvizes szekér.

Ezt a szerepkört - az iskolavárosét- jól betöltötte Udvarhely. (Talán a legjobban ezt töltötte
be.) Sok tehetséges székely fiatal ismerkedett itt meg a tudományokkal, és vált a nemzet jeles
vagy egyenesen kiemelkedő személyiségévé.”xl

Kik voltak ezek a jeles személyiségek és miben alkottak maradandót?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

83
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Készíts egy rövid ismertetőt iskoládról. Használd az alábbi táblázatot:

Iskolám neve Alapítása Múltja Az épület Híres tanárok és Jelene

tanítványok

3. Készítsetek közös projektet „Székelyudvarhely, iskolaváros” címmel. Csoportokra osztva

gyűjtsétek össze a lényeges információkat és összesítsétek azokat az alábbi minta szerint:

Az iskola Formája és Múltja Jelene Épülete Hírességei Méltatás az

neve/nevei profilja iskoláról

4. Írj egy rövid fogalmazást „Az én iskolám” címmel. Arról írj, hogy mi tetszik, vagy nem
tetszik az iskoládban, és mit változtatnál meg!

84
A művelődés fellegvárai

A Tudományos Könyvtárxli

A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár a valamikori református kollégium

könyvtárának töretlen fejlődésű jogutódja. Ma a Haáz Rezső Múzeum részlegeként működik.
A református kollégium könyvtára egyidős magával az 1670-ben alapított
kollégiummal. Egy 1596-ban, Oxfordban nyomtatott könyv előlapján található 1698-as
bejegyzés szerint a diákok önkormányzati közösségének könyvtára 23 címet számlált. A
könyvtár állománya egyre gyarapodott, míg végül az egykori szerény méretű könyvtárból
értékes gyűjtemény alakult ki.
A református könyvtár adományokkal gyarapodott. Az adományozók között találunk
székely köznemest, értelmiségi polgárt, orvost, ügyvédet, tanárt, lelkészt, világi és egyházi
főurat, az államigazgatás magas rangú tisztviselőjét, alispánt, nemes asszonyt. (17, az
adományozó nevét viselő téka/állomány)
A könyvek között az egyházi vonatkozású kötetek mellett megtaláljuk a korabeli vagy
régebbi jogi, történelmi, politikai, gazdasági, természettudományos, irodalmi, filológiai,
filozófiai vonatkozásúakat is, eredetiben vagy fordításban, legtöbbjük nyomtatásban, de
kézirati másolatban is.
Possessor jegyek, lapszéli, lapalji bejegyzések
árulkodnak tulajdonosaik kilétéről, a könyvek
használatáról, illetve olvasottságukról. A korabeli
Európa leghíresebb nyomtató- és könyvkötő
műhelyeinek termékeivel gazdagították a gyűjteményt.
Ennek köszönhetően a könyvtárban a könyvkötészet
technikai és művészeti mintapéldányait is
tanulmányozhatjuk az erdélyi és magyarországi

85
kötéseken át egészen a XVI. századi jeles németországi mesterek által készített, bőrbevonatú
vagy fatáblás kötetekig. A valamikori kéttucatnyi könyv más könyvtári egységekkel
kiegészítve, közel 78000-re emelkedett napjainkra.
A könyvtár mai állományának több mint egy kilencedét jelentő 8300 régi könyv közül
2600 könyv (31%) 1700 előtt megjelent külföldi nyomtatvány, közel 4500 kötet (54%) 1701-
1800 között megjelent külföldi nyomtatvány, míg 11, 5%-ot kitevő közel 950 könyv hazai
(erdélyi) nyomtatvány. Kézirat 245, 3 ősnyomtatvány (1500 előtt nyomtatott könyv) van
nyilvántartásban (1489-, 1490- és 1492-ből).
A hazai nyomtatványok zömét Kolozsváron nyomtatott kiadványok, szebeni,
nagyváradi, enyedi, gyulafehérvári, marosvásárhelyi, illetve csíksomlyói, brassói,
nagykárolyi, besztercei, balázsfalvi kiadványok jelentik.
Több unikum jellegű (egyedi példány) kiadvány létezik az állományban.
Az 1830-ban létesült ifjúsági olvasóegylet könyvtárának kötetei, az ifjúsági Olvasó
Egylet könyvtára, a Gyermekkönyvtár, 1905-től a Szegény tanulók könyvtára társult,
természetesen jóval szerényebb és állandó változásban lévő állománnyal a korábbihoz. A
kollégium különböző tékákban bekerült folyóiratok mellett szép periodika gyűjteménnyel is
rendelkezett, amelyben a régebbi magyar nyelvű bécsi, magyarországi, erdélyi, udvarhelyi
újságok, folyóiratok mellett megtalálható az Osztrák-Magyar Monarchia és utódállamai
tudományos intézményeinek, egyházainak, társulatainak irodalmi, nyelvészeti,
természettudományi, társadalomtudományi, ideológiai, neveléstudományi időszaki
kiadványai is.
Megbecsült az Osztrák-Magyar Monarchia majdnem 800 iskolájától származó közel
9000 kötetet számláló évkönyvgyűjtemény, melyek iskolatörténeti adatokban gazdagok.
A tudományos könyvtár közepes nagyságrendű könyvtár. A volt református kollégium
1912-ben felépült impozáns épületében található. Állománya olvasótermi szinten kutatható. A
kutatók rendelkezésére hagyományos, szerző szerinti, kéziratos, valamint elektronikus
katalógus áll. Anyaga 1944-el zárult le.

A Haáz Rezső Múzeum

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum az egykori Udvarhelyszék néprajzi,

helytörténeti, képzőművészeti és természetrajzi múzeuma.xlii A jelenlegi gyűjtőterülete Hargita
megye nyugati részeit, vagyis a két Homoród, a Nagy- és
Kisküküllő felső folyása menti területeket foglalja magába. A

86
város tudományos-művelődési intézményeinek legrégebbike a Haáz Rezső Múzeum,
ugyanakkor egyik legrégebbi Erdélyben is. A székelyudvarhelyi múzeum történetét a XVIII.
század második felétől követhetjük nyomon. A Gróf Bethlen János udvarhelyszéki főkapitány
által alapított református kollégium könyvtárának első, 1797-ből fennmaradt leltárkönyve
szerint a könyvtár mellett már lerakták a régiség-, az érem- és az ásványtár alapjait.
Ugyanakkor már létezett a fizikai-természetrajzi szertár, a csodás természeti ritkaságok, a
klenódiumok, a támogatók címereinek, és a zászlóknak a gyűjteménye. Az 1848-1849-es
forradalom és szabadságharcot követő katonai megszállás, a világháborúk viszontagságai
jelentős károkat okoztak a gyűjteményekben, de lassú gyarapodásuk töretlen maradt. 1849-
ben az "alakuló" múzeum számára gyűjtötték be a Székelyudvarhely területén előkerült római
anyagot. 1900-ban már a vármegye törvényhatósági bizottsága ad utasítást Domokos Andor
alispánnak a kérdés tanulmányozására. Lassan létre is jött az "Udvarhely vármegyei múzeum-
egyesület", igazgatója Csehély Adolf, az Állami Főreáliskola matematika tanára. Az
összegyűlő anyagot az 1897-ben felavatott vármegyeháza díszterme mellett helyezték el.
Azonban 1908-ban a múzeumi tárgyakat és könyveket az egylet átadja a sepsiszentgyörgyi
Székely Nemzeti Múzeumnak. Ezelőtt is állandóan folyt a történelmi emlékek kiáramlása a
megyéből. Daniel Gábor Főispán 1876-ban, a vármegye szervezésekor az Erdélyi Múzeum
Egyletnél helyezi el megőrzésre a "székely nemzet pecsét nyomóját". A Székely Nemzeti
Múzeum megalapítása után (1879), amelynek Udvarhely vármegye is tulajdonosa volt, évente
anyagi támogatást utalnak ki. A székelyudvarhelyi újságok is rendszeresen adnak hírt a
Sepsiszentgyörgyre küldött régiségekről, 1848-as ereklyéről. Legnagyobb tételben 1908-ban
engedtek át tárgyakat a Székely Nemzeti Múzeumnak, amely önmagában is felért egy kisebb
múzeum gyűjteményével.
A Haáz Rezső (1883-1958) rajztanár által létrehozott népművészeti gyűjtemény közel
négyezer tárgya megvetette az önálló múzeum alapjait. A gyűjtemény 1913-tól nyilvános és
1950-ben lett állami (rajoni) múzeum. Amikor a néprajzi múzeum, kiegészítve a kollégium
érem- és régiséggyűjteményével, régi képeivel, 1949-ben állami tulajdonba került, a tanári
pályáról nyugdíjba vonult Haáz Rezső lett az első igazgatója (1949-1952).

Saját székházat 1953-ban kapott, mikor megkapta mai épületének földszintjét. Innen
1959-ben a frissen elkészült Művelődési Ház alagsorába zsúfolták, majd miután a helyi
hatalmasságok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire lehetetlen helyzetben van,
1968-ban visszaköltöztették régi székházába. Az 1970-es években meglehetősen hosszú
előkészítő munka után létrejöhettek a múzeumhoz tartozó emlékszobák. Ebben nagy szerep

87
jutott Hermann Gusztávnak. 1972. július 4-én megnyílt a Tompa László-emlékszoba a költő,
lapszerkesztő egykori lakóházában (Tompa László utca 11. szám,). Röviddel ezután avatták
fel Farkaslakán Tamási Áron emlékművét és emlékszobáját szülőházában, 1972. szeptember
24-én a megyei múzeum gondozásában. Ezt követte a Tomcsa Sándor író, humorista
emlékszobájának megnyitója 1973. június 11-én, amelyet, sajnos, később kénytelenek voltak
felszámolni, amikor Ferenczi Erzsébet halála után az örökösei
visszaigényelték a helyiséget. Bányai János emlékszobája a
múzeum épületében nyílt meg, a borvízkutató
geológusmérnök hagyatékából. Józsa Béla antifasiszta író
emlékszobája szülőfalujában, Hodgyában nyílt meg, a
művelődési házban.
Az emlékházak megnyitásával egyidőben indult széleskörű mozgalom eredményeként jött
létre a Szejkefürdőn a kapusor Kovács Mihály, majd Vofkori György tanárok fáradozásának
eredményeképpen. 1971-ben már készültek a tervek az első kapu felállítására, a következő
évben fel is állították az Orbán Balázs által 1888-ban faragott kaput, amelyet az évek során
nyolc másik követett.

Sajnos, közben érzékeny veszteség érte az intézményt, a múzeum levéltári anyagát

bekebelezte az állami levéltár (Udvarhelyszék levéltára, melynek legértékesebb része, a
"székely láda" anyaga Kolozsvárra, Székelyudvarhely város privilégiumlevelei a bukaresti,
Udvarhely vármegye levéltára és a városi intézmények iratanyaga a csíkszeredai levéltárba
kerültek az átszervezések nyomán).

Újonnan kialakult gyűjtemény a régészeti, amely 1956-1983 között Ferenczi Géza és

Ferenczi István régészek terepbejárásai és ásatásai nyomán keletkezett, eredménye a több
mint 120 ismeretlen régészeti lelőhely feltérképezése volt. A
helytörténeti gyűjtemény elsősorban a helyi céhek és ipartársulatok
emlékanyagát foglalja magába. 1978-ban megkapta a Képtár épületét
is. Az állandó képtár megteremtését Maszelka János festőművész
szorgalmazta hosszú időn keresztül, amely végül 1979-ben nyílhatott
meg. Ugyanekkorra elkészült a népi ipari szerkezetek kiállítási
csarnoka is a főépület udvarán. A természetrajzi gyűjtemény is újonnan keletkezett, Kováts
Lajos ornitológus tevékenysége nyomán, s ennek legnagyobb részét Bányai János geológus
hagyatéka képezi.

88
 1990-ben újra egyesült a város muzeális jellegű, 74. 000 kötetes Tudományos
Könyvtárával, amelyből egykor a múzeum maga is kinőtt.

A múzeum gyűjteményei 1993-ban a következő nagyságot érték el: helytörténet (a

dokumentumtárral és a fegyvergyűjteménnyel) 4052, éremtár 1784, régészet 41. 263, néprajz
3761, képzőművészet 623 db. A Tudományos Könyvtár 74.268 kötetet, a múzeum könyvtár
15.741 kötetet számlál. Az intézmény új fejlődési lehetőséget kapott 1994-ben önálló
intézmény lett. A Szejke-fürdőn megkapta az Orbán Balázs sírja előtti egyhektáros területet,
melyen az 1972-től kezdődően felállított székelykapu-sor alkotja egy szabadtéri múzeum
kezdeteit. Lehetővé vált a Szejke-fürdőn, az ásványvíz-forrás körül a Székelyföld fürdő- és
ásványvíz múzeumának felépítése is, amelyre az elkövetkező években kerülhet sor.

A Művelődési Ház

Bár a művelődési életnek nagyon régiek a gyökerei városunkban, igazi otthonra csak a
XX. század derekán talált. Egy művelődési ház felépítése szükséges lett volna korábban is,
de anyagiak miatt ez csak az 1950-es években történhetett meg.
Akkor is csekély állami támogatással. Fontos szerepe volt ebben
a munkában a város és környéke lakosságának, akik
közadakozásból és közmunkával építették fel a kultúra új
otthonát.xliii Az épület helyszínének kiválasztása vitákat
eredményezett, végül a Sétatérből vettek el egy részt erre a célra. A munkálatok 1956
tavaszán kezdődtek meg, és 1959. május 2-án avatták fel Thália új hajlékát. Hogy ez mekkora
ünnep volt az akkoriak számára, jelzi az a tény, hogy az udvarhelyiek és a környék lakói
népviseletben jelentek meg az avatóünnepségen. 180 tagú vegyes kórus, 16 pár táncos, 32
tagú kiszenekar, fúvószenekar és gyermekegyüttes vett részt ezen az ünnepen.

Az új hajlék betöltötte szerepét. Színi előadásoknak, kiállításoknak, táncházaknak adott

hajlékot. Rövid ideig itt működött a városi múzeum is, és sokáig itt volt a városi könyvtár
székhelye is. Kórusok, zenekarok, műkedvelő csoportok szerveztek benne tevékenységeket.
Itt tartották az átkosban az ún. Megéneklünk Románia kierőszakolt
ünnepségeit.

Az rendszerváltás után az intézmény a város kulturális

életének központja, fellépési keretet biztosít saját együtteseinek,

89
néptánc és népdal műsoroknak, filmvetítéseknek, író-olvasótalálkozóknak, kerek asztal
értekezleteknek, tudományos ülésszakoknak, továbbképzőknek, vetélkedőknek,
megemlékezéseknek, képzőművészeti tárlatoknak, népi iparművészek kiállításainak, cégek
bemutatkozó vásárainak, iskola műsoroknak, tanfolyamoknak.
Keretén belül működik a "Székely Dalegylet", a
"Cantinella"kamarakórus, az "Alla Breve" ifjúsági vegyes kórus, a
"Balázs Ferenc" vegyes kórus, a városi fúvószenekar, a " Venyige "
népzene és néptáncegyüttes. A Népi Egyetem évente 16 tanfolyamot
szervez.

Az 1998-ban a város elöljárói kezdeményezésére létrejött a Tomcsa Sándor

Színtársulat, képzett színészekkel, akik minden évadban újabb darabokat visznek színpadra.
És itt működik, ugyancsak 1998-tól, az Udvarhelyi Néptáncműhely is, akik a népi ihletésű
művészetet tárják a nézők elé.

A Művelődési Ház ma is változatos tevékenységek helyszíne, nemcsak színház, hanem

közösségi rendezvények alkalmas tere.

A Városi Könyvtár

A város számára közkönyvtárat először 1951-ben hoztak

létre. Helyszíne változatos volt, működött
a Művelődési Házban, a Kossuth utcában.
1996 -2000 között, a város híres, egykori
Szabó Károly nevű vendéglőjét
alakították át a könyvtár modern székhelyének. Azóta működik itt, a
Kőkereszt téren, korszerű olvasóteremmel és modern Hangzó és
Látványanyagtárral. Ez utóbbi ad helyet fotókiállításoknak,
filmvetítéseknek és zeneaudícióknak.

A Városi Könyvtár állományában 100438 könyv, publikáció található. Gyarapodását

tekintve Hargita megye leggyorsabban fejlődő könyvtára, ehhez nem kis mértékben járul
hozzá a támogatásra létrehozott Bibliofil Alapítvány, amely az állomány gyarapodásának több
mint felét biztosítja.

90
Feladatok:

1. Milyen művelődési intézményeket ismersz városunkban?

___________________________________________________________________________

2. A Tudományos Könyvtár legrégebbi könyvei mikor készültek?

___________________________________________________________________________

3. Mit értünk az alatt hogy „ősnyomtatványok”?

___________________________________________________________________________

4. Hogyan és miből állt össze a Tudományos Könyvtár mai állaga?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Miért viseli a Múzeum Haáz Rezső nevét?

___________________________________________________________________________

6. Értelmezd Haáz Rezső alábbi szavait:

"Arra törekedek mindig, hogy akik megnézik a gyűjteményt, megszeressék a népet és vele
együtt a művészetüket, vagyis a lelküket." xliv

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Sorold fel a Múzeum tárlatait!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

91
6. Milyen színdarabokat láttál eddig a Tomcsa Sándor Színtársulat és a Néptáncmühely
előadásában?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

7. SZÉKELYUDVARHELY FÜRDŐTÖRTÉNETE

Városunkban az idők folyamán több gyógyvizes fürdő is működött. Ezeket vesszük

számba a következőkben.
A két világháború közötti korszakban Bányai János még fürdővárosként emlegette
Székelyudvarhelyt. Erre az adott alapot, hogy a város területén több kis helyiérdekű fürdő
működött, melyeknek virágkora az első világháborút megelőző fél évszázadra esett.
Lakatos István 1701-ben megjegyzi: "A város környékén régidők óta teljes épségben áll
… a Jézus kápolna. … Ugyanott sóér, betegeket gyógyító forrás van, amelyekben rengeteg
ember nyeri vissza egészségét.”xlv
Szeles János, a város "krónikása” is említi a sósvizek gyógyító hatását: "Bizonyos
helyeken bővön forr. Különös emlékezetet érdemel a kápolnán felyül a Köszörűkő tövéből
kifolyó Fekete nevezetű s színű víz, amelynek sok nyavalyák, kiváltképpen a fekélyek
gyógyításában természeti hatásos erejét a sok vélle élő közel s távol népek naponként
örömmel tapasztalják.”xlvi
A Solymossy-féle sósfürdő

A székelyudvarhelyi "Sóskerti" sósfürdőt 1879-ben

(más adatok szerint 1872- ben) Solymossy János
gyógyszerész alapította. 1897-ig csak hideg sósfürdő volt
egy - 24 köbméter vizet tartalmazó, deszkaburkolatú
medencével. 1897-ben a hideg fürdőt cement medencébe
vezették s az egész fürdőt újraépíttették. A közönség kívánságára meleg sósfürdőt is építettek
1900-ban. A fürdőtelep egy 6 hold területű gyümölcsös kertben volt, a Jézus kápolnája
mellett a várostól másfél kilométer távolságra, egy szűk völgyel végén, gyönyörű kilátással a
Nagy-Küküllő völgyében húzódó dombokra. A meleg sósfürdőt májustól októberig, a hideg
fürdőt júniustól szeptemberig használta a közönség. Orvosi vélemény szerint ez a jódos-

92
brómos sósfürdő alkalmas volt izületi bajok ellen, csontbetegségek, mirigydaganatok
valamint altesti és női bajok egyes eseteiben.xlvii
A Gergely (Fernengel)-féle sósfürdő
A Nagyküküllő bal partján 1892-ben épült fel a Gergely-féle sósfürdő. Itt is nyíltvízi
tükörfürdő és 12 kád állt a közönség rendelkezésére.
Fernengel Gyula kereskedő 1919-ben vásárolta meg a fürdőt és újabb befektetésekkel
korszerűsítette. Ezután, mint a Fernengel-féle sósfürdőt emlegetik. Ez is gyógyfürdő volt. A
14 kádba felmelegítették a vizet. Köszvény, csúz, aranyér, görvélykor, angolkor, sápkor,
vérszegénység, táplálkozási zavarok, női és altesti bántalmak, idült vese- és hólyaghurut,
idegzsába és ideggyengeség ellen javallották. A fürdő 1944-ig működött.xlviii
Gyógyforrás a Fekete-tónál
Gyógyforrás létezett a Fekete-tónál is, amely napi 5 000 l, 17 C fokos, Karlsbad-
típusú, metánnal telített vizet hozott a felszínre. Ez a vasút mellett volt az egykori Kollégium-
kert magasságában. Vizét és a tó iszapját népi, kiépítetlen fürdőként használták. Az ötvenes
évekre eltömődött a forrás és feltelt a medence, később már csak egy kis iszapos nádas jelezte
a helyét.xlix
A Szejke-fürdõ története l
Első ízben, 1766-ban említik források a szejkei gyógyvizeket.
Használata valószínűleg korábban kezdődött, mert már a
XVI. században is használták gyógyításra, fürdőzésre a
székelyföldi ásványvizeket. Kezdetben az ún. parasztfürdők
szokásos képét mutatta. Az első állandó épületet 1846-ban
Verebélyi építette. Az első hatszobás lakóházat, 12
fürdőszobát és kabinokat a tükörfürdő körül Horváth Dániel emelte, aki 1860-tól vette át a
bérletet. A Szejkei birtok 1866-ban került a lengyelfalvi Orbán család birtokába, mikor
Orbán Jánosné megvásárolta, majd 1871-ben átadta fiának Orbán Balázsnak, aki 1890-ben
bekövetkezett haláláig birtokolta. Orbán Balázs korában érte el a legnagyobb fejlődését a
fürdő.
A főforrást (Attila forrás, óránkénti hozama 7 800 l víz)
kőmedencébe foglalták. Új meleg fürdőket (16 fürdőszoba 24
káddal), vendéglőt (Székely Mózes fejedelemről nevezték el),
több villát (Zrínyi Ilona-, Béldi Pál-, Bercsényi-, Rákóczi-, Thököly- Mikes-, Kossuth lak),
istállót, szekérszínt, fürdőfelügyelői lakást építettek. A vendégek szórakoztatását kávézó,
kuglipálya, térzene és a Nagymál oldalába vágott erdei sétányok

93
szolgálták. Székelyudvarhelyről rendszeres omnibuszjárat szállította a fürdőzőket. 1876-ban
már dr. Cseh Károly fürdőorvost is említik, majd dr. Kassay Albert volt az orvosa. A fürdőt,
mint "székely Gasstein”-t ajánlják a közönségnek. Ekkor már 340 férőhelyes volt a teljes
kapacitása.
Későbbi bérlői, majd tulajdonosai nem tudták üzemeltetni a fürdőt. Utolsó épületeit a
II. világháború éveiben bontják le, csak a fürdőmester háza maradt meg.
Az 1950-es években a városi kórház alkalmazottai Dr. Bakk Elek belgyógyász főorvos
és munkatársai, dr. Balla Árpád, dr. B. Takács Sára foglalkoztak a
helyi gyógytényezők kihasználásának kérdésével, a
fürdőgyógyászattal. Ez a munkaközösség tanulmányozta a szejkei
kénes víz hatását ivókúrák formájában a bélrendszer és epeutak
megbetegedéseiben. A szejkei gyógyiszapot mozgásszervi megbetegedések kezelésére
használták.
Mára a fürdő jelentősége csökkent, strandolásra használják a nyári hónapokban.
Újabban a forrás vizét ivásra alkalmatlannak tartják.
A Szejke-fürdő mégis megmaradt a város egyik fő
látványosságának, szinte a város jelképévé vált mára, Orbán Balázs
síremlékének és a hozzávezető kapusornak köszönhetően.

Feladatok:

1. Keresd meg a várostérképen a régi fürdők helyét!

2. Melyik működik ma is ezek közül?

___________________________________________________________________________

3. A régi fürdők emlékét mi őrzi ma?

___________________________________________________________________________

4. Milyen betegségek gyógyítására alkalmas a Szejke-fürdő?

___________________________________________________________________________

5. Kinek a síremléke található a Szejke-fürdőn? Miért?

94
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
____________________________________

8. UDVARHELY HÍRES SZEMÉLYISÉGEI

Udvarhely ugyan kisváros volt minden időben, de azért tudott sok nagy egyéniséget
adni a magyar kultúra és közélet számára. A teljesség igénye nélkül méltatjuk ezeknek
szerepét és munkásságát ebben a fejezetben.

Városunk, iskoláinak köszönhetően, íróknak, költőknek, politikusoknak, tudósoknak és

fejedelmeknek volt több-kevesebb ideig otthona, nemegyszer ihletadó forrása. Ezek közül
márt sokat említettünk. A következőkben Udvarhely híres szülötteiről szólunk, illetve
azokról, akik itt alkottak jelentőset.

A sort Erdély egyik fejedelmével, Székely Mózessel (1550-1603) kezdjük.

Udvarhelyszéki székely közrendű családból származott. Báthory István hadnagyaként

érdemeket szerzett. Követte Báthoryt Lengyelországba is, ahol a magyar gyalogság
parancsnokaként végigharcolta a király orosz hadjáratát. Báthory Zsigmondtól nemesi címet
és földadományt kapott. Báthory Andrásnak, majd Mihai vajdának volt fővezére. 1601-ben
szembefordult a vajda és Basta tábornagy rémuralmával; előbb Báthory Zsigmondot
igyekezett a trónra visszahozni, majd a goroszlói csata után maga állt a császárellenes párt
élére. Ekkor vette fel a fejedelem címet is. 1603-ban török segítséggel tört Erdélybe és kiverte
a császári seregeket, azonban még ebben az évben Brassó mellett elesett a Basta seregei ellen
vívott csatában

Udvarhelyen született, Lakatos István (1620?-1706) író. Csíkkozmási plébánosként írta

meg, elsőként városunk történetét. Munkája latin nyelven íródott 1702-ben, és kéziratban
maradt ránk. 1942-ben jelent meg magyar fordításban, Jaklovszky Dénes munkája nyomán,
Székelyudvarhely legrégibb leírása címen. 1706-ban hunyt el
Csíkkozmáson.li

95
 Akire városunk méltán a legbüszkébb, az a lengyelfalvi bárói család sarja, a
legnagyobbnak nevezett székely, Orbán Balázs (1829-1890).lii

Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született régi udvarhelyszéki székely

családban. Apja, Orbán János a francia háborúk katonatisztje, anyja, Knenchtel Eugenia
német-görög családból származik. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, de már 1846
tavaszán elhagyja szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazik, a fanarióta görög
nagymama, Foresti Eugenia örökségének átvételére. Felhasználva a lehetőséget a nyugtalan
ifjú beutazta a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a
Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, bejárta Kis-Ázsiát, tanulmányozta az antik görög
kultúra emlékeit, csodálattal írt a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit később hat
kötetben jelentette meg: „Keleti utazás” címmel.. Athénban szerzett tudomást a magyar
forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben kapta a
hírt, hogy a szabadságharcot elfojtotta a túlerő. Ezután a magyar emigránsokat segítette
szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye, hogy Kossuth környezetébe
is került. Nem térhetett haza, a császári hatóságok ellenségként
lajstromozták és a terhes katonaság várta. Londonba utazott, ahol
Teleki Sándorral barátkozott. Nagy hatással volt rá a Jersey
szigeten, emigrációban élő Victor Hugo. Haza csak 1859-ben
térhetett. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés időszakát arra
használta fel, hogy bejárta a Székelyföldet. Eljutott minden
településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett.
Munkája eredményeként 1868-1873 között hat kötetben kiadta főművét, a „Székelyföld
leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból” címen. Nem tudott
ellenállni a politika csábításának, 1872-től élete végéig tagja volt a magyar országháznak,
’48-as, függetlenségi programmal az ellenzéket erősíti. Parlamenti beszédeit is hat kötetben
adta ki. Közben az általa kiépített Szejke-fürdőn dolgozik: történelmi tanulmányokat ír,
nagyon sok újságcikket közöl az ellenzéki lapokban. Ugyanakkor küzdelmes életének vannak
árnyoldalai is. Székelyei buktatják ki egy választáskor, nem mindig értik meg a "Csont
bárót”. Késői elismerésként csak 1888-ban lesz az Akadémia levelező tagja. Utód nélkül halt
meg.
Egyetlen örökösének népét tette, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezett.

96
 Temetésén határozzák el, hogy szobrot érdemel, de erre is egy bő évszázadot, 1995-ig
kellett várni. Végrendelete szerint a Szejke-fürdőn temették el. Sírja elé, az utókor
székelykapu-sort állított.
Több híres író és költő élt és alkotott városunkban.

Ebben a sorban talán elsőként Benedek Eleket (1859-1929) kell

említenünk. A híres mesemondó, író, újságíró, Székelyudvarhelyen a
Református Kollégiumban végezte tanulmányait. Jogot tanult Budapesten, de tanulmányait
félbeszakítva újságíró lett. Több lapot és újságot szerkesztett, köztük az első magyar
gyermeklapot, az Én Újságomat. 1922-től Kisbaconból szerkesztette a Szatmáron megjelenő
Cimborát.liii

Tompa László (1883-1964) Betfalván született. Középiskoláit

Székelykeresztúron, Segesváron és Nagyszebenben végezte, majd
Kolozsváron tanult jogot. 1907-től vármegyei tisztviselő volt
Székelyudvarhelyen. Ebből az állásból küldték kényszernyugdíjba 1920-ban.
Ekkortól szerkesztette az általa alapított Székely Közélet című hetilapot.
Közben több kötetnyi verset írt, irodalmi díjakat kapott, és támogatta korának tehetséges
fiataljait.liv

A XX. század egyik legnagyobb magyar írója is erős kötelékekkel kötődik

Udvarhelyhez. Tamási Áron (1897-1966) Farkaslakán született.
Középiskoláit az udvarhelyi Katolikus Gimnáziumban végezte, majd
Kolozsváron, a Kereskedelmi Akadémián tanult. Rövid ideig
hivatalnokoskodott Amerikában, majd hazatérve az irodalomnak élt
Kolozsváron, majd Budapesten. Novellákat, regényeket, önéletrajzi írásokat
és színpadi műveket írt. Híres regényei az Ábel trilógia, Szűzmáriás királyfi, Bölcső és bagoly
stb.lv

Tomcsa Sándor (1897-1963) Udvarhelyi író és karikaturista nevét méltán viseli a helyi
színtársulat. Udvarhelyen született, a Katolikus Gimnáziumban tanult és
életét itt élte le. Több erdélyi lap munkatársa volt, humoros és szatirikus
karcolatokat és novellákat írt. Kötetei: Vese velővel (1956), Tinta és tus
(1959), Őszi tárlat kisvárosban (1965), A fellázadt pofozógép (1973)

97
többnyire önéletrajzi vallomások, melyekben gyakran megnevettetett mindenkit remek
ötleteivel, figuráival, történeteivel és rajzaival. lvi

A XX. század egyik jeles erdélyi költője, ifjabb Szemlér Ferenc (1906-1978) is
városunkban született és itt végezte tanulmányait a Katolikus Gimnáziumban. Tanult még
Brassóban is, majd Bukarestben járt jogi egyetemre. Brassóban és Bukarestben élt,
újságíróként és ügyvédként. Jelentős szerepe volt a romániai magyar könyvkiadás
kiépítésében, és az Írószövetség magyar tagozatának létrehozásában és tevékenységében.
Több mint 20 verseskötete, közel 20 fordításkötete, több mint 15 prózai kötete jelent meg: pl.
Éjszakai kiáltás, Ember és táj, Búvópatak, stb.lvii

Politikusok is többen indultak városunkból. Kettőt mindenképp illik megemlíteni.

Ugron Gábor (1847-1911) politikus és közírólviii Szombatfalván született a híres grófi

család sarjaként. Jogi tanulmányokat végzett Bécsben és Pesten, a francia-porosz háborúban
Garibaldi seregében harcolt. A Kommün idején Párizsban tartózkodott
és cikksorozatban számolt be élményeiről. 1873-ban Baloldal címmel
lapot indított Udvarhelyen. 1878-1887 között Udvarhely vármegye
országgyűlési képviselője volt Budapesten. Családja sírhelyén, az Ugron kápolnában temették
el, Szombatfalván.

Magyarország híres baloldali politikusa volt Rajk László (1909-1949),lix aki szintén
városunkban született. Iskoláit szülővárosában végezte, majd Budapesten tanult a
Bölcsészkaron. 1930-ban bekapcsolódott az illegális munkásmozgalomba, és belépett a
kommunista pártba. Építőmunkásként dolgozott, sztrájkakciókban vett részt majd a párt
utasítására Prágába költözött. aztán a spanyol polgárháborúban harcolt a
fasiszták ellen. 1939-ben Franciaországba internálták, de 1941-ben hazatért és
az ellenállási mozgalom tagja volt. A háború után magas párt- és állami
tisztséget töltött be Magyarországon, volt külügyminiszter és koncepciós perek
indítója, majd 1949-ben koholt vádak alapján halálra ítélték és kivégezték. 1955-ben
rehabilitálták, 1956-ban a magyar forradalom az ő újratemetésének kapcsán robbant ki.

A fent említettekkel közel sem merült ki a sora városunk jeles személyiségeinek. Itt
tanultak vagy tanítottak és éltek még: Áprily Lajos író, Bakk Elek orvos szakíró, Bányai János
geológiai szakíró, Baróti Szabó Dávid jezsuita szerzetes és költő, Barabás Miklós festő,

98
Bethlen János politikus és író, Boros Fortunát egyháztörténész, Csanády György költő, a
Székely Himnusz szerzője, Cserei Mihály történetíró, Gyerkes Mihály lapszerkesztő, Haáz
Rezső és Haáz Ferenc néprajzkutatók, Hermányi Dienes József író, Jaklovszky Dénes
műfordító és író, Józsa Béla munkásmozgalmi harcos, költő publicista, Kányádi Sándor
költő, Baczkamadarasi Kis Gergely egyházi író, Lukinich Imre történetíró, Magyarósi Szőke
József író, Méhes György író, Nyírő József író , Nyújtódi András kódexíró, Paál Árpád
újságíró és irodalomszervező, Palló Imre operaénekes, Rősler Károly festőművész, Sámbár
Mátyás jezsuita egyházi író, Szabó Dezső író, kritikus és publicista, Tompa Miklós színházi
rendező, Tóró Tibor atomfizikus, Vámszer Géza néprajzi író, művészettörténész, Vásárhelyi
Gergely egyházi írólx, és mások.
Feladatok:

1. Milyen területeken alkottak kiemelkedőt a fent említett személyek?

___________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________

2. Szerinted miért kapta Orbán Balázs a „legnagyobb székely” nevet?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Hogyan próbált az utókor emléket állítani a fenti személyek némelyikének?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

4. Olvassatok el egy-két Tomcsa karcolatot vagy novellát és elemezzétek benne a humor

szerepét!

5. Nézz utána az Ugron család történetének és értékeld szerepüket a város történetében!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

99
6. Válasszatok ki, tetszés szerint, egyet-egyet a felsorolt személyek közül és vizsgáljátok meg
munkásságukat. Értékeljétek röviden!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

9. SZOBRAINK

Az előbbi fejezetben láthattátok, hogy van kire büszkének lenni városunk múltjából. Az
utókor gyakran úgy emlékezik meg híres elődjeiről, hogy szobrot állít nekik. Ez városunk
esetében is így van. Oly sok szobor van már városunkban, hogy akár újabb jelzőt is kaphatna,
„a szobrok városa” néven. Szobrot emeltek a hősi halottaknak, akik háborúkban adták
életüket a hazáért, de szobrot emeltek híres íróknak és költőknek, akik városunkban éltek
vagy tanítottak. Néhány szobor vagy emlékmű mára már a múlté, hisz a hatalom nem mindig
nézte jó szemmel ezeket. Sokat azonban épp az 1990-es években emeltek.

Vegyük sorra tehát a legfontosabbakat.

Városunk mindenkori főterén állt a Millenniumi emlékmű, melyet a honfoglalás ezer

éves évfordulójára emeltek a mai központi park helyén. Ezt a román
hatóságok még 1919-ben eltávolították. Helyén ma szobrokkal díszített
szökőkút áll. Hasonló sors várt az 1917-ben felállított
első világháborús emlékműre is, a Vasszékelyre, melyet
fából készítettek, vaspikkelyekkel borítottak, és kis tetőzettel láttak el.
Helyébe 1941-ben egy kopjafát állítottak az országzászlóval. Az emlékmű
hasonmását 2000-ben újból elkészítették, ezúttal bronzból és a két
világháborúban elesett katonák emlékének ajánlottáklxi. A szobrot a Márton Áron téren
állították fel.

Ugyancsak a Márton Áron tér egyik éke és talán városunk legrégebbi

szobra, a Szent Miklós hegy lábánál, a Krisztus Szobor, melyet
1901-ben emeltek. Nem messze tőle helyezkedik el a nagy
katolikus mártír püspök, Márton Áron mellszobra, akiről a nevét

100
egyébként a tér is kapta. A katolikus egyház emléket állított 2005-ben a híres jezsuita írónak,
Baróti Szabó Dávidnak is a Szent Miklós plébániatemplom mellett.

Az 1990-es években városunk iskolái híres személyiségek nevét vették fel. Közülük
soknak aztán szobrot is állítottak Így lett szobra városunkban Tamási Áronnak, Benedek
Eleknek, Eötvös Józsefnek. A Backamadarasi Kis Gergely emlékoszlopot a református
Kollégium belső udvarán is helyreállították, és az iskola mellett szobrot is
állítottak neki.

Városunk egyik leglátogatottabb szobra az 1995-ben emelt egészalakos

Orbán Balázs bronzszobor, mellyel a városháza előtt állítottak emléket a
legnagyobb székelynek.

De a legnagyobb magyar, Széchenyi István is szobrot kapott

városunkban. Mellszobra a Tamási Áron úton, a
Művelődési Ház előtt áll. A művelődési Ház mellett
található Tomcsa Sándor mellszobra is.

A ferences templom mellett található, az ugyancsak

az 1990-es években felállított emlékmű a kommunizmus ideje alatt
meghurcolt politikai foglyok tiszteletére.

2004-ben, a város akkori nyugdíjasok parkjának korszerűsítése

során, a város főtere újabb szobrokkal bővült. Ezúttal egy szoborparkot építettek itt
fel, mely az „Emlékezés Parkja” nevet viseli. A szoborpark 13 bronz mellszoborból
áll: 11 magyar történelmi személyiség és két allegorikus alak (Csaba királyfi,
Bujdosó Székely).

Feladatok:

1. Nézz utána, kinek az emlékére készült az 1917-es Vasszékely, és kinek az emlékét őrzi a
jelenlegi szobor?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

101
2. Olvasd el a Márton Áron téren álló Krisztus Szobor talapzatán a latin nyelvű szöveget!
Nézz utána, mit jelenthet?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Miért nevezzük Márton Áron püspököt mártírnak?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

4. Kiket nevezünk ma nemzetünk „legnagyobbjainak”? Miért?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Kinek a szobrát látod az alábbi képen? Hol áll ez a szobor? Miért emeltek neki itt szobrot?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
_______________________

6. Kiket neveznek politikai foglyoknak? Miért?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

7. Kiknek állít emléket az „Emlékezés Parkja”? Sorold fel őket!

102
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

8. Készítsetek szobortérképet! Egy várostérképen jelöljétek be a legfontosabb szobrok helyét

és ragasszátok rá azoknak fényképét!

10. SZÉKELYUDVARHELY MA

Változott a városkép a fent vázoltakhoz képest?

Minden bizonnyal. Ugyanakkor megmaradt kisiparos-kereskedő városnak. Ugyanúgy

kisváros, mint eddig. A 2002-es népszámlálási adatai szerint 36948 lakosa van, ebből 97 %
magyar. Megmaradt Románia legmagyarabb településének.

Gazdasági szempontból fejlődik talán a leggyorsabban. De továbbra sincs nagyipara. A

kommunizmus egykori gyárai megszűntek vagy kisebb magán vállalkozásokká alakultak a
privatizáció során. Gyarapodik azonban a kisvállalkozások sora. Ma sincs nagy üzletláncunk,
bevásárlóközpontunk, de sok a kis üzlet.

Gyorsan fejlődik a szolgáltatások piaca. Különösen a turizmus és a szállítás terén

gyarapodnak a kezdeményezések. Egyre több és színvonalasabb a vendéglátó egységek
száma.

A két vásárló utca, a Kossuth és Bethlen utca megtartották szerepüket. Bár az épületek
átalakításakor gyakran nem veszik figyelembe a régi épületek kialakítását és megfosztják őket
régi bájuktól és értéküktől. Itt elkelne még több odafigyelés.

Útjaink most is borzalmas állapotban vannak. Ennek a kérdésnek a megoldása még

várat magára. A város forgalma, a helyi és az átmenő is, jelentős mértékben megnövekedett
mára. Vasút szempontjából is megmaradt végállomásnak.

103
 A város terjeszkedése az adott lehetőségekhez mérten történik. Minden irányba
terjeszkedik. Lassan összenő Fenyéddel, hisz ebbe az irányba növekszik a város „ipari
zónája”. De délre is megközelíti Boldogfalvát. Terjeszkedik Szombatfalván is minden
irányba, és a Szarkakő felé, a Csalókán is. Egyszóval folyamatos növekedésben van a város.

A 90-es évektől kezdve már kevesebb

lakótelep épült, de befejeződött a Rákóczi
negyed és a Kuvar negyed, és felépült a
Cserehát lakótelepe is. A jellegtelen
tömbházak mellett azonban egyre több ízléses, vagy kevésbé ízléses lakóház is épült, és épül.
ma is.

Az új lakótelepeken épülő templomok is új építészeti ízlésről árulkodnak. Átalakult a

kulturális élet is.

Rendezvények sokasága kínálja

magát. Van állandó színtársulat,
néptáncműhely és néptánccsoportok, bővül
a könyvkiadás, az információ áramlik az írott és az elektronikus
médiában egyaránt. Civil szervezetek, tudományos műhelyek
működnek szép számban. Bővültek a szórakozási lehetőségek. Bár a sportolási feltételek még
mindig korlátozottak.

És bővült az oktatási kínálat is. Jó hírű középiskoláink mellett több főiskola is

megnyitotta kapuit a helyi és környékbeli fiatalok számára. A Gábor Dénes
Főiskola mellett, beindult a szakemberképzés a Modern Üzleti Tudományok
Főiskoláján is. A Kolozsvári egyetem kihelyezett tagozataként működik a
Tanítóképző Főiskola, a Benedek Elek Tanítóképző épületében. Beindult a
felnőttképzés is. Városunk tehát ma is megőrizte iskolaváros jellegét.

Alapjában véve tehát a város megmaradt ugyanannak a polgári kisvárosnak, ami volt.
Bár sok területen sikerült alkalmazkodni a kor modern követelményeihez, a fogyasztói
társadalom szellemisége ide is
betört, van és mindig lesz, amit

104
tenni. Jó lenne eközben odafigyelni épített és szellemi örökségünkre, amíg még van mit
védeni.

Feladatok:

1. Milyen gyárak működnek ma városunkban?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

2. Milyen turizmussal kapcsolatos vállalkozást ismersz városunkból?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

3. Keressetek a városban olyan épületeket, melyeket átalakítottak és olyanokat, amelyeket

helyreállítottak!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

4. Milyen sajtóorgánumok (írott és elektronikus sajtó) vannak Udvarhelyen?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

5. Sorolj fel minél több városunkban működő civil szervezetet, és kulturális vagy tudományos
szervezetet!

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

6. Milyen hagyományos rendezvényeknek színtere évről-évre városunk?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

105
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

7. Véleményed szerint, mire nincs lehetőség Udvarhelyen? Mire lenne még szükség? Ha te
vezetnéd a várost, mit változtatnál meg?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

IX. KÖNYVÉSZET

1. Albert Dávid: 4oo éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium,

Székelyudvarhely,
1991
2. Bálint Sándor: Iskola és honismeret, www.vjrktf.hu/carus/honisme/hoooo515htm
3. Bényei Miklós: Helytörténet és iskolatörténet, www.opkm.hu
4. B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Bukarest, 1977
5. Boros Fortunát: A ferencrendiek Székelyudvarhelyen. IN: Székely Közélet, IX.
évfolyam, 1926. 46 szám
6. Derzsy András: A székelyudvarhelyi Szent Miklós plébániatemplom 2oo éves
története, 1993
7. Dávid László: A középkori Udvrhelyszék művészeti emlékei. Kriterion Könyvkiadó,
Bukarest, 1981
8. Hankó Vilmos: Székelyföld. Budapest, é.n.
9. Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Kriterion, Bukarest, 1993
10. Hermann Gusztáv: Székelyudvarhelyi műemlékkalauz,
11. Jakab György: A történelemtanítás az ezredfordulón, in Új Pedagógiai Szemle, 2000.
július-augusztus
12. Jakó Zsigmond: A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története. IN: Jakó
Zsigmond, Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történetéhez.
13. Knausz Imre: A tanítás mestersége, Egyetemi jegyzet
14. Knausz Imre: A történelemtanítás funkcióiról, in Történelemtanítási kézikönyv, é.n.,
Műszaki Könyvkiadó, Bp.

106
15. Kelemen Albert: A Székelyudvarhelyi Kő-és Agyagipari Szakiskola fennmaradt
művészeti emlékeiről, in AREOPOLIS Történelmi és Társadalomtudományi
tanulmányok, Székelyudvarhely, 2002
16. Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása.(ford. Jaklovszki Dénes),
Kolozsvár, Minerva, 1942
17. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti
szempontból. I kötet, Pest. 1868
18. Oroszlány Péter: A tanulás tanítása. Tanári kézikönyv, Budapest, 1998
19. Pál Judit: Várostörténeti kutatások Erdélyben a második világháború után
20. Paun, Stefan: Didactica Istoriei, Bucuresti, 2003
21. Roth András Lajos: A Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. Haáz Rezső
Kulturális Egyesület, 1996
22. Szeles János: Nemes Székely-Udvarhely és ezen nemes szék anya-városának
eredetéről, gyűléseiről, fekvéséről, határáról, nevezetéről, privilégiumáról,
nyomorúságáról, és több rend szerint kitett sok eseményeiről való könyvecske, mely
munkáltatott s több más hiteles írásokból összeszedetett sz. udvarhelyi szeles János által,
Erd.Múz. Kv., 1898 XV.
23. Tanasa, Gheorghe: Metodica predarii –invatarii istoriei in scoala, Iasi,1996
24. Vofkori György: Székelyudvarhely várostörténete képekben. Kolozsvár, 1998
25. Vofkori László: Székelyudvarhely. 2. kiadás, Székelyudvarhely, 1991
26. Zepeczaner Jenõ: Székelyudvarhely. Múzeum. Székelyudvarhely, 1994. HRKE
27. Zepeczaner Jenő: Orbán Balázs, in www.hrmuzeum.ro
28. Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely rövid fürdőtörténete és a fürdők jelenlegi
helyzete, in www.hrmuzeum.ro

107
X. JEGYZETEK

108
i
Jakab György: A történelemtanítás az ezredfordulón, in Új Pedagógiai Szemle, 2000. július-
augusztus
ii
Jakab György: i.m.
iii
Knausz Imre: A történelemtanítás funkcióiról, in Történelemtanítási kézikönyv, é.n., Műszaki
Könyvkiadó, Bp.
iv
Knausz Imre: i.m.
v
Knausz Imre: i.m.
vi
Knausz Imre: i.m.
vii
Knausz Imre: i.m.
viii
Knausz Imre: i.m.
ix
Mario Vargas Llosa in Bényei Miklós: Helytörténet és iskolatörténet
x
Bényei Miklós: Helytörténet és iskolatörténet
xi
Bényei Miklós: i.m.
xii
Thomas Mann: József és testvérei, Bp., 6 o.
xiii
Pál Judit: Várostörténeti kutatások Erdélyben a második világháború után
xiv
A szóban forgó tankönyv László László- Vincze Zoltán: A romániai magyar nemzeti kisebbség
története és hagyományai, Stúdium Könyvkiadó, Kv., 1999

xv
Knausz Imre: A tanítás mestersége, Egyetemi jegyzet, 45 o
xvi
Knausz Imre: i.m., 45-79 o.
xvii
Vofkori György: Székelyudvarhely várostörténete képekben, Polis Könyvkiadó, Kv., 1998, 153
o.
xviii
Vofkori György: i.m., 20 o.
xix
Hankó Miklós. Székelyföld, Bp. é. n., 79. o
xx
Jókai Mór úti levele, in Székelyudvarhelyi műemlékkalauz, é.n., h.n., 2 o.
xxi
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti
szempontból, I kötet, Pest. 1868
xxii
Székelyudvarhelyi műemlékkalauz, é.n., h.n., 5 o.
xxiii
Vofkori György: i.m., 25-28 o.
xxiv
Székelyudvarhelyi műemlékkalauz, é.n., h.n., 7 o.
xxv
Székelyudvarhelyi műemlékkalauz, é.n., h.n. 11 o.
xxvi
Orbán Balázs: i.m.
xxvii
B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek, Bukarest, 1981
xxviii
B. Nagy Margit: i.m.
xxix
Vofkori György: i.m., 34 o.
xxx
Vofkori György: i.m., 58 o.
xxxi
Vofkori György: i.m., 33 o.
xxxii
Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Kriterion, Bukarest, 1993
xxxiii
Vofkori György: i.m., 48-56 o.
xxxiv
Hermann Gusztáv: i.m., 174-175 o.
xxxv
Hermann Gusztáv: i.m, 195 o.
xxxvi
Hermann Gusztáv: i.m, 43 o.
xxxvii
Hermann Gusztáv: i.m, 168 o.
xxxviii
Vofkori György: i.m., 102-105
xxxix
Kelemen Albert: A Székelyudvasrhelyi Kő-és Agyagipari Szakiskola fennmaradt művészeti
emlékeiről, in AREOPOLIS Történelmi és Társadalomtudományi tanulmányok, Székelyudvarhely,
2002, 96-98
xl
Vofkori György: i.m., 20 o.
xli
Roth András: A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története
xlii
Zepeczaner Jenõ: Székelyudvarhely. Múzeum. Székelyudvarhely, 1994. HRKE
xliii
Vofkori György: i.m.,142 o.
xliv
Zepeczaner Jenõ: i.m.
xlv
Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása.(ford. Jaklovszki Dénes), Kolozsvár,
Minerva, 1942
xlvi
Szeles János: Nemes Székely-Udvarhely és ezen nemes szék anya-városának eredetéről,
gyűléseiről, fekvéséről, határáról, nevezetéről, privilégiumáról, nyomorúságáról, és több rend
szerint kitett sok eseményeiről való könyvecske, mely munkáltatott s több más hiteles írásokból
összeszedetett sz. udvarhelyi szeles János által, Erd.Múz. Kv., 1898 XV.
xlvii
Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely rövid fürdőtörténete és a fürdők jelenlegi helyzete, in
www.hrmuzeum.ro
xlviii
Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely rövid fürdőtörténete és a fürdők jelenlegi helyzete, in
www.hrmuzeum.ro
xlix
Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely rövid fürdőtörténete és a fürdők jelenlegi helyzete, in
www.hrmuzeum.ro
l
Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely rövid fürdőtörténete és a fürdők jelenlegi helyzete, in
www.hrmuzeum.ro
li
Hermann Gusztáv: i.m, 314 o.
lii
Zepeczaner Jenő: Orbán Balázs, in www.hrmuzeum.ro
liii
Hermann Gusztáv: i.m, 281 o..
liv
Hermann Gusztáv: i.m, 341 o.
lv
Hermann Gusztáv: i.m, 340 o.
lvi
Hermann Gusztáv: i.m, 341 o.
lvii
Hermann Gusztáv: i.m, 337 o.
lviii
Hermann Gusztáv: i.m, 343 o.
lix
Hermann Gusztáv: i.m, 327 o.
lx
Hermann Gusztáv: i.m.
lxi
Vofkori György: i.m., 58-59 o.