Papers by Eniko Anna Viragh
Society and economy, Feb 7, 2024
Subjective entrepreneurial success has emerged as an area of academic interest. However, no resea... more Subjective entrepreneurial success has emerged as an area of academic interest. However, no research study has yet been conducted on startup founders as a specific group of entrepreneurs. Although 'success' has been prominently covered in existing startup literature, studies predominantly focus on the possible reasons behind startup success, measuring it solely in economic terms. Drawing upon the qualitative analysis of 22 in-depth interviews with Hungarian startup founders, this paper aims to explore the complex structure of subjective startup success from the founder's perspective along with its gendered patterns. The five dimensions of subjective startup success emerging from the data are similar to those of subjective entrepreneurial success: firm performance, team, personal fulfilment, community impact and personal financial reward. Nevertheless, results reveal that there exists considerable difference between the substance of firm performance dimension in the subjective entrepreneurial success model and in our subjective startup success model. Further, it is found that the interplay among indicators of success could range from synergies to tensions. Finally, personal fulfilment is found to be the only dimension that reflects a marked gender difference in the sample.
Society and Economy, 2024
Subjective entrepreneurial success has emerged as an area of academic interest. However, no resea... more Subjective entrepreneurial success has emerged as an area of academic interest. However, no research study has yet been conducted on startup founders as a specific group of entrepreneurs. Although 'success' has been prominently covered in existing startup literature, studies predominantly focus on the possible reasons behind startup success, measuring it solely in economic terms. Drawing upon the qualitative analysis of 22 in-depth interviews with Hungarian startup founders, this paper aims to explore the complex structure of subjective startup success from the founder's perspective along with its gendered patterns. The five dimensions of subjective startup success emerging from the data are similar to those of subjective entrepreneurial success: firm performance, team, personal fulfilment, community impact and personal financial reward. Nevertheless, results reveal that there exists considerable difference between the substance of firm performance dimension in the subjective entrepreneurial success model and in our subjective startup success model. Further, it is found that the interplay among indicators of success could range from synergies to tensions. Finally, personal fulfilment is found to be the only dimension that reflects a marked gender difference in the sample.
Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat
A #MeToo magyarországi leágazása sokak szerint nem váltotta be a hozzá fűzött kezdeti reményeket,... more A #MeToo magyarországi leágazása sokak szerint nem váltotta be a hozzá fűzött kezdeti reményeket, ami szorosan összefügg a középpontjában álló, szimbolikussá váló Sárosdi Lilla és Marton László nevével fémjelzett ügy alakulásával. Jelen tanulmány célja a médiabíráskodás és a nyilvános leleplezés elméleti keretét és a kvalitatív diszkurzuselemzés módszerét felhasználva választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a Marton László-ügy médiabíráskodása az idő előrehaladásával lendületét vesztette, és Marton László elkövető helyett egyre inkább áldozatként konstruálódott meg a médiában? Az eredmények szerint az ügy ellentmondásossá válásában és a médiabíráskodás kritikájának felerősödésében komoly szerepet játszottak az ügy szereplői közötti távolságok és az ügyre jellemző különböző aránytalanságok, valamint az ügy során kialakuló áldozati versengés. Sárosdi és Marton viszonylatában ezért nem tudott egyértelműen kialakulni a "megkérdőjelezhetetlen áldozat – valódi elk...
Szociológiai szemle
A tanulmány a vállalkozók megítélését vizsgálja a média tükrében, kevert módszerrel. Azt a kérdés... more A tanulmány a vállalkozók megítélését vizsgálja a média tükrében, kevert módszerrel. Azt a kérdést járja körbe, hogy a 2015 és 2019 közötti időszakban milyen képet közvetített a főáramú online média a vállalkozásokról és a vállalkozókról. A kvantitatív tartalomelemzés fő eredménye, hogy a vizsgált időszakra és médiumokra nézve nem tartható az a szakirodalomban korábban meghatározónak tűnő következtetés, hogy a médiában uralkodó vállalkozókép alapvetően negatív lenne, ami a média vállalkozóképének változására utalhat. Ugyanakkor az általános értelemben vett vállalkozásokról vagy vállalkozókról a média sokkal inkább hajlamos negatív keretezésben írni, mint a konkrét vállalkozásokról és vállalkozókról. Emellett a magyarországi vállalkozások és vállalkozók reprezentációja a külföldiekéhez képest továbbra is kevésbé kedvező a hazai médiában. A kvalitatív tartalomelemzés és az empirikusan megalapozott típusalkotás módszerének segítségével a tanulmány azonosítja és bemutatja a médiában elő...
HETFA Discussion Paper supporting the framing and conceptualization of an educational programme for Research Managers and Administrators, 2019
Thesis of Doctoral (PhD) Dissertation, 2021
My dissertation examines public discourses on rape and sexual harassment. Sexual violence and har... more My dissertation examines public discourses on rape and sexual harassment. Sexual violence and harassment have long been considered a taboo subject. Recently, however, there has been a steady emergence of public revelations and media scandals surrounding the issue, with media-induced moral judgments, so-called ’trial by media.’ The alleged perpetrator is then convicted and punished by a ’court of public opinion.’
Trial by media is a problematic phenomenon from many aspects, however it also has emancipatory potential and can facilitate an alternative informal justice. On the other hand, the discourses of trial by media are also embedded in a socio-cultural context that is fundamentally determined by the specific hierarchies between men and women, masculinities and femininities within a given society.
The main question of my dissertation is: to what extent does trial by media fulfill emancipatory potential in cases of sexual violence and harassment, and on what does that fulfillment depend? How and when can trial by media triumph and as a part of that achieve that the victim is positioned as the ’unimpeachable victim’. Additionally, I examine the extent discourses reproduce or attempt to dismantle the stereotypes and gender hierarchies surrounding sexual violence and abuse.
I will try to answer the above questions through a comparative analysis of two case studies on two selected cases: the László Kiss case and the László Marton case. First, the László Kiss case is certainly outstanding in that it was the first time that a rape victim came forward, identified herself and spoke out, and the perpetrator publicly apologized. The second case, the László Marton case is a flagship case of #metoo in Hungary. The two offenses, rape and sexual harassment, significantly differ in gravity. Yet, at the same time, they are both considered abuses of power in the sexual terrain and are thus likely to set in motion similar discursive patterns embedded in unequal gender relations. The two cases also differ in terms of fade-out and closure, which provides an opportunity to explore possible causes through examples of a successful and a less successful trial by media.
Szociológiai Szemle, 2022
The paper examines the media representation of enterprises and entrepreneurs between 2015-2019 in... more The paper examines the media representation of enterprises and entrepreneurs between 2015-2019 in the Hungarian mainstream online media by using mixed methods. The quantitative content analysis found that the fundamentally negative entrepreneurial image widely held in the literature does not seem to apply perfectly for the examined part of media and time period suggesting that the media image of entrepreneurs has changed to some extent. On the other hand, the representation of enterprises and entrepreneurs in general tends to be more negative than the representation of specific enterprises and entrepreneurs. Furthermore, there is some evidence that the portrayal of Hungarian enterprises and entrepreneurs is not as favorable than that of their foreign counterparts in the Hungarian media. By using qualitative content analysis and empirically grounded typology method the paper identifies and describes the following entrepreneurial media types: the born entrepreneur, the fairy tale hero, the idea-driven entrepreneur, the slow builder, the hobby-entrepreneur, and the social entrepreneur.
A tanulmány a vállalkozók megítélését vizsgálja a média tükrében, kevert módszerrel. Azt a kérdést járja körbe, hogy a 2015 és 2019 közötti időszakban milyen képet közvetített a főáramú online média a
vállalkozásokról és a vállalkozókról. A kvantitatív tartalomelemzés fő eredménye, hogy a vizsgált időszakra és médiumokra nézve nem tartható az a szakirodalomban korábban meghatározónak tűnő következtetés, hogy a médiában uralkodó vállalkozókép alapvetően negatív lenne, ami a média vállalkozóképének változására utalhat. Ugyanakkor az általános értelemben vett vállalkozásokról vagy vállalkozókról a média sokkal inkább hajlamos negatív keretezésben írni, mint a konkrét vállalkozásokról és vállalkozókról. Emellett a magyarországi vállalkozások és vállalkozók reprezentációja a külföldiekéhez képest továbbra is kevésbé kedvező a hazai médiában. A kvalitatív tartalomelemzés és az empirikusan megalapozott típusalkotás módszerének segítségével a tanulmány azonosítja és bemutatja a médiában előforduló vállalkozótípusokat: a született vállalkozót, a népmesehőst, az ötletvezérelt vállalkozót, a lassú építkezőt, a hobbivállalkozót és a társadalmi vállalkozót.
Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2023
It is widely accepted that #MeToo in Hungary has not fulfilled its promise, which is closely co... more It is widely accepted that #MeToo in Hungary has not fulfilled its promise, which is closely connected to the (negative) development of its central, symbolic media story about Lilla Sárosdi and László Marton. Building on the concepts of trial by media and public exposure and using the method of qualitative discourse analysis, this paper aims to explain why trial by media in the Marton László case seemed to lose its power, and how it happened that as the case developed over time Marton’s figure became constructed more and more as a victim instead of a perpetrator. The main factors behind the strengthening of the discourse criticizing trial by media are the distance between the players, various imbalances and the ‘competition of victims’ developing throughout the case. As a result, Sárosdi, the actual victim and Marton could not be constructed as ’unimpeachable victim and real perpetrator’ which would have been essential for the success of trial by media. Moreover – given the symbolic status of the Marton case –, its positive outcome would have been crucial for the perception of success of the whole Hungarian #MeToo movement, as well.
A #MeToo magyarországi leágazása sokak szerint nem váltotta be a hozzá fűzött kezdeti reményeket, ami szorosan összefügg a középpontjában álló, szimbolikussá váló Sárosdi Lilla és Marton László nevével fémjelzett ügy alakulásával. Jelen tanulmány célja a médiabíráskodás és a nyilvános leleplezés elméleti keretét és a kvalitatív diszkurzuselemzés módszerét felhasználva választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a Marton László-ügy médiabíráskodása az idő előrehaladásával lendületét vesztette, és Marton László elkövető helyett egyre inkább áldozatként konstruálódott meg a médiában? Az eredmények szerint az ügy ellentmondásossá válásában és a médiabíráskodás kritikájának felerősödésében komoly szerepet játszottak az ügy szereplői közötti távolságok és az ügyre jellemző különböző aránytalanságok, valamint az ügy során kialakuló áldozati versengés. Sárosdi és Marton viszonylatában ezért nem tudott egyértelműen kialakulni a „megkérdőjelezhetetlen áldozat – valódi elkövető” konstrukciója, ami kulcsfontosságú lett volna a Marton feletti médiabíráskodás sikeréhez, de – tekintettel arra, hogy a Sárosdi-Marton történet vált a magyar #MeToo szimbolikus történetévé – a magyar #MeToo mozgalom sikerességének percepciójához is.
Trauma, Violence & Abuse, 2023
Alarmed by research that reveals Hungary as having one of the lowest reporting rates in cases of ... more Alarmed by research that reveals Hungary as having one of the lowest reporting rates in cases of sexual violence in Europe, this article provides an overview of the research that explains why, historically, sexual violence has been and continues to be underreported all over the globe, from law enforcement and criminal justice perspective. Furthermore, we describe the unique circumstances that might influence Hungarian victims of sexual violence to make formal reports. Among other possible factors, we discuss rape myth acceptance, victim blaming, feminist activism, institutional betrayal, and media representations of rape. In an effort to provide insight into Hungarian gender politics, this article raises salient theoretical works on gender ideology and gender policy in contemporary Hungary. This article concludes with a discussion on what implications such research in Hungary may have on a global understanding of sexual violence reporting.
Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, Jun 1, 2019
This paper explores the construction of masculinities and femininities in discourses about rape, ... more This paper explores the construction of masculinities and femininities in discourses about rape, building on Raewyn Connell’s (2000) concept “complicity”, which is one of the possible relations between masculinities in his theory on patriarchy. Complicity strengthens hegemonic masculinity and the gender order, thus it works against solidarity with the victim. According to Bourdieu (2000), women also play a part in the maintenance of patriarchy. During the process of socialization, they internalize the rules that restrict them, so they contribute to the reproduction of their oppression via their habitus. This means it is worth analyzing the comments of both men and women in a rape case. The paper examines the so-called “Kiss László case” (2016), which has been one of the rape cases to get some of the most media attention in the recent years in Hungary. The analysis shows that due to the dual sexual and power character of rape, gender stereotypes influence the assessment, and the construction of masculinities and femininities are of particular importance in the discourse. The paper explores how gender identities are constructed in men and women speakers’ narratives and how rape myths serve the relations within masculinities and affect the patriarchal gender order.
A tanulmány a maszkulinitások és feminitások nyilvános nemi erőszak diszkurzusokban történő konstrukcióját vizsgálja a cinkosság fogalmából kiindulva. A cinkosság Raewyn Connell (2000) patriarchátus-elméletében a maszkulinitások közötti egyik lehetséges viszonyt jelöli, amely a patriarchális osztalék reményében a hegemón maszkulinitás megerősítésére, így a nemi rend fenntartására irányul és mint ilyen, az áldozattal való szolidaritás ellen hat. Bourdieu (2000) habituselmélete szerint a férfiuralom fennmaradásában a nők is szerepet játszanak: szocializációjuk során internalizálják a rájuk szabott korlátokat, így akaratlanul is hozzájárulnak saját elnyomásuk újratermeléséhez. Ezért a cinkosság kapcsán a nemi erőszak ügyben megszólaló férfiak mellett a női megszólalók narratíváit is érdemes vizsgálni. A tanulmány egy konkrét esetet, a 2017-es Kiss László-ügyet elemzi, amely egyike volt az elmúlt években nagy médiavisszhangot kapott hazai nemi erőszakkal kapcsolatos ügyeknek. Elemzésemben kimutatom, hogy a nemi erőszak tematizálódása során, annak szexualizált és hatalmi jellege miatt, azonnal működésbe lépnek a nemi sztereotípiák, amelyek az ügy megítélésére is kihatnak, ezért a maszkulinitások és feminitások konstrukciója kiemelt jelentőséggel bír. A tanulmányban azt vizsgálom, hogyan formálódnak a gender-identitások a férfi és női megszólalók narratíváiban, hogyan szolgálják a nemi erőszak mítoszok a maszkulinitások közötti viszonyokat, hogyan kapcsolódnak a társadalmi nemek fennálló hierarchikus rendjéhez, illetve azt, hogy milyen mögöttes okok állhatnak ezek hátterében.
socio.hu, 2021
This paper focuses on gender-based violence ’trial by media’ (TBM) cases in the Hungarian context... more This paper focuses on gender-based violence ’trial by media’ (TBM) cases in the Hungarian context. Guiding principles and mechanisms of TBM are explored based on ten semi-structured interviews made with journalists of the independent, non-tabloid, online media. The paper identifies and elaborates the following factors relevant in the escalation and fall-off of TBM: (1) the newsworthiness of celebrities, (2) the reaction
of the accused person, and the consequences he has to face, (3) systematic issues, (4) a history of similar cases, (5) the journalists’ personal attitude and drive, (6) the market-driven logic of commercial media, (7) the percieved disproportion of symbolic violence, and finally (8) the political instrumentalization of the cases.
A tanulmány a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos médiabíráskodást (trial by media) vizsgálja a magyarországi online médiában. Tíz félig strukturált, újságírókkal készült interjú eredményei alapján térképeztem fel, hogy milyen mozgatórugók és vezérelvek működtetik a folyamatot a kormányfüggetlen online média nem bulvárhoz tartozó részében. A tanulmány azonosítja és bemutatja az ügyek felerősödésében és lecsengésében szerepet játszó faktorokat, amelyek: (1) az ismert és/vagy köztiszteletben álló ember hírértéke, (2) a vádlott reakciója és a személyét érintő következmények, (3) a rendszerszintű problémák, (4) az ügyek egymásra épülése, (5) az újságírók személyes elkötelezettsége és felháborodása, (6) a kereskedelmi média piacvezérelt működési logikája, (7) a szimbolikus erőszak aránytalanságának percepciója, valamint (8) az ügyek politikai térbe kerülése.
Szociologiai Szemle, 2020
A tanulmány a 2016-os Kiss László-ügyet vizsgálja a médiabíráskodás fogalmából kiindulva a legolv... more A tanulmány a 2016-os Kiss László-ügyet vizsgálja a médiabíráskodás fogalmából kiindulva a legolvasottabb hat online híroldalon megjelenő cikkek alapján, különös tekintettel az újságírói véleménycikkekre. A médiabíráskodás Greer és McLaughlin (2011, 2012) értelmezésében olyan folyamat, amelynek során a hírmédia egyfajta morális alapokra hivatkozó populista igazságszolgáltatást gerjeszt és működtet. A tanulmány egyfelől azt vizsgálja, hogy mennyiben alkalmas a brit média működésére kitalált médiabíráskodás fogalma a magyarországi Kiss László-ügy leírására. Másfelől a nemi erőszak mint az ügy fontos dimenziója is vizsgálat tárgyát képezi, hiszen a Kiss-ügyben egy 55 évvel korábbi, jogilag már lezárt csoportos nemi erőszak elkövetéséről van szó. A tanulmány bemutatja, hogyan épül fel, és miként terjed ki az ügy egyéni szintről intézményi és társadalmi szintre, mi jellemzi a diskurzus eme szintjeit, illetve hogyan működik az egyes szinteken a médiabíráskodás mechanizmusa.
Socio.hu Társadalomtudományi Szemle, 2021
This paper focuses on gender-based violence ’trial by media’ (TBM) cases in the Hung... more This paper focuses on gender-based violence ’trial by media’ (TBM) cases in the Hungarian context. Guiding principles and mechanisms of TBM are explored based on ten semi-structured interviews made with journalists of the independent, non-tabloid, online media. The paper identifies and elaborates the following factors relevant in the escalation and fall-off of TBM: (1) the newsworthiness of celebrities, (2) the reaction of the accused person, and the consequences he has to face, (3) systematic issues, (4) a history of similar cases, (5) the journalists’ personal attitude and drive, (6) the market-driven logic of commercial media, (7) the percieved disproportion of symbolic violence, and finally (8) the political instrumentalization of the cases.
A tanulmány a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos médiabíráskodást (trial by media) vizsgálja a magyarországi online médiában. Tíz félig strukturált, újságírókkal készült interjú eredményei alapján térképeztem fel, hogy milyen mozgatórugók és vezérelvek működtetik a folyamatot a kormányfüggetlen online média nem bulvárhoz tartozó részében. A tanulmány azonosítja és bemutatja az ügyek felerősödésében és lecsengésében szerepet játszó faktorokat, amelyek: (1) az ismert és/vagy köztiszteletben álló ember hírértéke, (2) a vádlott reakciója és a személyét érintő következmények, (3) a rendszerszintű problémák, (4) az ügyek egymásra épülése, (5) az újságírók személyes elkötelezettsége és felháborodása, (6) a kereskedelmi média piacvezérelt működési logikája, (7) a szimbolikus erőszak aránytalanságának percepciója, valamint (8) az ügyek politikai térbe kerülése.
Szociológiai Szemle, 2020
This paper examines the Kiss László case (2016) as ’trial by media’ based on the articles publish... more This paper examines the Kiss László case (2016) as ’trial by media’ based on the articles published in the most popular online magazines and newspapers with a special focus on op-eds. According to Greer and McLaughlin (2011, 2012) ’trial by media’ is a moral-based form of populist justice driven by the news media. The paper explores to what extent is trial by media as a phenomenon born to describe the operation of the British press applicable to the Hungarian Kiss László case, on the other hand the judgement of sexual violence as an important dimension is also considered – as this case is about a gang-rape committed and convicted 55 years ago. The paper shows how the case built up and spread from individual to institutional and social levels, how these discoursive levels are structured and how trial by media works on each of them.
A tanulmány a 2016-os Kiss László-ügyet vizsgálja a médiabíráskodás fogalmából kiindulva a legolvasottabb hat online híroldalon megjelenő cikkek alapján, különös tekintettel az újságírói véleménycikkekre. A médiabíráskodás Greer és McLaughlin (2011, 2012) értelmezésében olyan folyamat, amelynek során a hírmédia egyfajta morális alapokra hivatkozó populista igazságszolgáltatást gerjeszt és működtet. A
tanulmány egyfelől azt vizsgálja, hogy mennyiben alkalmas a brit média működésére kitalált médiabíráskodás fogalma a magyarországi Kiss László-ügy leírására. Másfelől a nemi erőszak mint az ügy fontos dimenziója is vizsgálat tárgyát képezi, hiszen a Kiss-ügyben egy 55 évvel korábbi, jogilag már lezárt csoportos nemi erőszak elkövetéséről van szó. A tanulmány bemutatja, hogyan épül fel, és miként terjed ki az ügy egyéni szintről intézményi és társadalmi szintre, mi jellemzi a diskurzus eme szintjeit, illetve hogyan működik az egyes szinteken a médiabíráskodás mechanizmusa
Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2019
This paper explores the construction of masculinities and femininities in discourses ... more This paper explores the construction of masculinities and femininities in discourses about rape, building on Raewyn Connell’s (2000) concept “complicity”, which is one of the possible relations between masculinities in his theory on patriarchy. Complicity strengthens hegemonic masculinity and the gender order, thus it works against solidarity with the victim. According to Bourdieu (2000), women also play a part in the maintenance of patriarchy. During the process of socialization, they internalize the rules that restrict them, so they contribute to the reproduction of their oppression via their habitus. This means it is worth analyzing the comments of both men and women in a rape case. The paper examines the so-called “Kiss László case” (2016), which has been one of the rape cases to get some of the most media attention in the recent years in Hungary. The analysis shows that due to the dual sexual and power character of rape, gender stereotypes influence the assessment, and the construction of masculinities and femininities are of particular importance in the discourse. The paper explores how gender identities are constructed in men and women speakers’ narratives and how rape myths serve the relations within masculinities and affect the patriarchal gender order.
Beyond Obstacles: Toward Justice for Victims of Sexual Violence in Hungary. A Literature Review, 2021
Alarmed by research that reveals Hungary as having one of the lowest reporting rates in cases of ... more Alarmed by research that reveals Hungary as having one of the lowest reporting rates in cases of sexual violence in Europe, this article provides an overview of the research that explains why, historically, sexual violence has been and continues to be underreported all over the globe, from law enforcement and criminal justice perspective. Furthermore, we describe the unique circumstances that might influence Hungarian victims of sexual violence to make formal reports. Among other possible factors, we discuss rape myth acceptance, victim blaming, feminist activism, institutional betrayal, and media representations of rape. In an effort to provide insight into Hungarian gender politics, this article raises salient theoretical works on gender ideology and gender policy in contemporary Hungary. This article concludes with a discussion on what implications such research in Hungary may have on a global understanding of sexual violence reporting.
Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2020
The discussion of rape cases – in the absence of witnesses and evidences – are often reduced to t... more The discussion of rape cases – in the absence of witnesses and evidences – are often reduced to the question of ‘Who is telling the truth?’ both in the courtrooms and in the media. In this process the credibility and reputation of the accuser and the accused gets evaluated and judged (Phipps 2009). The criminal justice system, the general public and the media usually draws a line between the ‘undeserving’ and ‘unquestionable’ rape victim, which influences the evaluation of the case, the perceived credibility of the victim and thus the level of public sympathy for and solidarity with the victim (Greer 2017, Phipps 2009). ‘Unquestionable victimhood’ is connected to the victim’s perceived position in the gender order (Connell 2000, Schippers 2007) as well as her social class position (Skeggs 1997). This paper analyses the narrative of the rape victim in the 2016 media coverage of the national swimming coach, László Kiss, focusing on gender and class related self-representations. The paper shows how ‘unquestionable victimhood’ and thus credibility is produced discursively through the narrative construction of various gender and class-related identities, how gender and class-related identity positions strengthen and weaken each other, and finally, the ways these discursive acts shape the patriarchal gender order.
A nemi erőszakos ügyek tárgyalása (szemtanúk és bizonyítékok híján) a tárgyalótermekben és a médiában is gyakran a „Ki mond igazat?” kérdésre szűkül, ahol végső soron a vádló és a vádlott hitelessége kerül mérlegre (Phipps 2009). Mind a büntetőjogi rendszer, mind a közvélemény, mind a média határt húz az „érdemtelen” és a „megkérdőjelezhetetlen” nemi erőszak áldozat közé, ami befolyásolja az ügy megítélését, az áldozat hitelességét és ezzel a felé irányuló szimpátia és a vele vállalt szolidaritás mértékét is (Greer 2017; Phipps 2009). A megkérdőjelezhetetlen áldozatiság pedig összefüggést mutathat a nemi rendben elfoglalt pozícióval (Connell 2000; Schippers 2007), és az osztályhelyzettel is (Skeggs 1997). Tanulmányom középpontjában a Kiss László-ügyben szereplő áldozat narratívájának elemzése áll. Elemzésemben a hangsúlyt a genderrel illetve az osztállyal kapcsolatos önreprezentációk vizsgálatára helyezem. Annak bemutatására teszek kísérletet, hogy az áldozat narratívájában milyen f...
Thesis Chapters by Eniko Anna Viragh
PhD értekezés, 2021
Disszertációm a nemi erőszakról és szexuális zaklatásról szóló nyilvános diskurzusokat vizsgálja.... more Disszertációm a nemi erőszakról és szexuális zaklatásról szóló nyilvános diskurzusokat vizsgálja. A szexuális jellegű erőszak és zaklatás sokáig tabutémának számított, a közelmúltban azonban folyamatosan bukkantak fel a téma körül formálódó nyilvános leleplezések és médiabotrányok, melyek során a média által gerjesztett morális ítélkezés, úgynevezett médiabíráskodás zajlik le. A vélelmezett elkövetőt ilyenkor a „közvélemény bírósága” ítéli el és bünteti meg.
A médiabíráskodás sok szempontból problematikus jelenség, ugyanakkor emancipatorikus potenciállal is bír, az alternatív igazságszolgáltatás eszköze is lehet. Másfelől viszont a médiabíráskodás diskurzusai is olyan társadalmi-kulturális kontextusba ágyazódnak, amelyet alapvetően meghatároz a férfiak és nők, illetve férfiasságok és nőiességek között kialakult sajátos hierarchia az adott társadalmon belül.
Disszertációm fő kérdése, hogy mennyire lehetséges, és mitől függ a szexuális erőszakkal és zaklatással foglalkozó médiabíráskodás-ügyekben az emancipatorikus potenciál beteljesítése? Mikor tud a médiabíráskodás diadalmaskodni, aminek része az is, hogy az áldozat „megkérdőjelezhetetlen áldozatként” pozícionálódjon. Másrészt a diskurzusok mennyiben termelik újra, vagy mennyiben igyekeznek lebontani a szexuális erőszakot és zaklatást övező sztereotípiákat és a társadalmi nemek hierarchikus rendjét?
A fenti kérdéseket két esettanulmány összehasonlító elemzésével igyekszem megválaszolni két kiválasztott esetre: a Kiss László-ügyre és a Marton László-ügyre vonatkozóan. A Kiss László-ügy abból a szempontból mindenképpen kiemelkedő, hogy itt került először sor egy nemierőszak-áldozat előlépésére, arccal és névvel vállalt megszólalására, majd ezt követően az elkövető bocsánatkérésére. A Marton László-ügy pedig a magyarországi #metoo zászlóshajó-ügyeként tarthat számot az érdeklődésünkre. Bár a két ügy súlyosságában igencsak eltér, mind a kettő a szexualitás terrénumán lejátszódó hatalmi visszaélésnek minősül, így hasonló, a nemek közti egyenlőtlen viszonyokba ágyazott diszkurzív mintázatokat hoz működésbe. Emellett a kifutásukat, lezárásukat tekintve is eltérnek egymástól, ami lehetőséget ad arra, hogy egy sikeres és egy kevésbé sikeres médiabíráskodás példáján kutassuk a lehetséges okokat.
Uploads
Papers by Eniko Anna Viragh
Trial by media is a problematic phenomenon from many aspects, however it also has emancipatory potential and can facilitate an alternative informal justice. On the other hand, the discourses of trial by media are also embedded in a socio-cultural context that is fundamentally determined by the specific hierarchies between men and women, masculinities and femininities within a given society.
The main question of my dissertation is: to what extent does trial by media fulfill emancipatory potential in cases of sexual violence and harassment, and on what does that fulfillment depend? How and when can trial by media triumph and as a part of that achieve that the victim is positioned as the ’unimpeachable victim’. Additionally, I examine the extent discourses reproduce or attempt to dismantle the stereotypes and gender hierarchies surrounding sexual violence and abuse.
I will try to answer the above questions through a comparative analysis of two case studies on two selected cases: the László Kiss case and the László Marton case. First, the László Kiss case is certainly outstanding in that it was the first time that a rape victim came forward, identified herself and spoke out, and the perpetrator publicly apologized. The second case, the László Marton case is a flagship case of #metoo in Hungary. The two offenses, rape and sexual harassment, significantly differ in gravity. Yet, at the same time, they are both considered abuses of power in the sexual terrain and are thus likely to set in motion similar discursive patterns embedded in unequal gender relations. The two cases also differ in terms of fade-out and closure, which provides an opportunity to explore possible causes through examples of a successful and a less successful trial by media.
A tanulmány a vállalkozók megítélését vizsgálja a média tükrében, kevert módszerrel. Azt a kérdést járja körbe, hogy a 2015 és 2019 közötti időszakban milyen képet közvetített a főáramú online média a
vállalkozásokról és a vállalkozókról. A kvantitatív tartalomelemzés fő eredménye, hogy a vizsgált időszakra és médiumokra nézve nem tartható az a szakirodalomban korábban meghatározónak tűnő következtetés, hogy a médiában uralkodó vállalkozókép alapvetően negatív lenne, ami a média vállalkozóképének változására utalhat. Ugyanakkor az általános értelemben vett vállalkozásokról vagy vállalkozókról a média sokkal inkább hajlamos negatív keretezésben írni, mint a konkrét vállalkozásokról és vállalkozókról. Emellett a magyarországi vállalkozások és vállalkozók reprezentációja a külföldiekéhez képest továbbra is kevésbé kedvező a hazai médiában. A kvalitatív tartalomelemzés és az empirikusan megalapozott típusalkotás módszerének segítségével a tanulmány azonosítja és bemutatja a médiában előforduló vállalkozótípusokat: a született vállalkozót, a népmesehőst, az ötletvezérelt vállalkozót, a lassú építkezőt, a hobbivállalkozót és a társadalmi vállalkozót.
A #MeToo magyarországi leágazása sokak szerint nem váltotta be a hozzá fűzött kezdeti reményeket, ami szorosan összefügg a középpontjában álló, szimbolikussá váló Sárosdi Lilla és Marton László nevével fémjelzett ügy alakulásával. Jelen tanulmány célja a médiabíráskodás és a nyilvános leleplezés elméleti keretét és a kvalitatív diszkurzuselemzés módszerét felhasználva választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a Marton László-ügy médiabíráskodása az idő előrehaladásával lendületét vesztette, és Marton László elkövető helyett egyre inkább áldozatként konstruálódott meg a médiában? Az eredmények szerint az ügy ellentmondásossá válásában és a médiabíráskodás kritikájának felerősödésében komoly szerepet játszottak az ügy szereplői közötti távolságok és az ügyre jellemző különböző aránytalanságok, valamint az ügy során kialakuló áldozati versengés. Sárosdi és Marton viszonylatában ezért nem tudott egyértelműen kialakulni a „megkérdőjelezhetetlen áldozat – valódi elkövető” konstrukciója, ami kulcsfontosságú lett volna a Marton feletti médiabíráskodás sikeréhez, de – tekintettel arra, hogy a Sárosdi-Marton történet vált a magyar #MeToo szimbolikus történetévé – a magyar #MeToo mozgalom sikerességének percepciójához is.
A tanulmány a maszkulinitások és feminitások nyilvános nemi erőszak diszkurzusokban történő konstrukcióját vizsgálja a cinkosság fogalmából kiindulva. A cinkosság Raewyn Connell (2000) patriarchátus-elméletében a maszkulinitások közötti egyik lehetséges viszonyt jelöli, amely a patriarchális osztalék reményében a hegemón maszkulinitás megerősítésére, így a nemi rend fenntartására irányul és mint ilyen, az áldozattal való szolidaritás ellen hat. Bourdieu (2000) habituselmélete szerint a férfiuralom fennmaradásában a nők is szerepet játszanak: szocializációjuk során internalizálják a rájuk szabott korlátokat, így akaratlanul is hozzájárulnak saját elnyomásuk újratermeléséhez. Ezért a cinkosság kapcsán a nemi erőszak ügyben megszólaló férfiak mellett a női megszólalók narratíváit is érdemes vizsgálni. A tanulmány egy konkrét esetet, a 2017-es Kiss László-ügyet elemzi, amely egyike volt az elmúlt években nagy médiavisszhangot kapott hazai nemi erőszakkal kapcsolatos ügyeknek. Elemzésemben kimutatom, hogy a nemi erőszak tematizálódása során, annak szexualizált és hatalmi jellege miatt, azonnal működésbe lépnek a nemi sztereotípiák, amelyek az ügy megítélésére is kihatnak, ezért a maszkulinitások és feminitások konstrukciója kiemelt jelentőséggel bír. A tanulmányban azt vizsgálom, hogyan formálódnak a gender-identitások a férfi és női megszólalók narratíváiban, hogyan szolgálják a nemi erőszak mítoszok a maszkulinitások közötti viszonyokat, hogyan kapcsolódnak a társadalmi nemek fennálló hierarchikus rendjéhez, illetve azt, hogy milyen mögöttes okok állhatnak ezek hátterében.
of the accused person, and the consequences he has to face, (3) systematic issues, (4) a history of similar cases, (5) the journalists’ personal attitude and drive, (6) the market-driven logic of commercial media, (7) the percieved disproportion of symbolic violence, and finally (8) the political instrumentalization of the cases.
A tanulmány a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos médiabíráskodást (trial by media) vizsgálja a magyarországi online médiában. Tíz félig strukturált, újságírókkal készült interjú eredményei alapján térképeztem fel, hogy milyen mozgatórugók és vezérelvek működtetik a folyamatot a kormányfüggetlen online média nem bulvárhoz tartozó részében. A tanulmány azonosítja és bemutatja az ügyek felerősödésében és lecsengésében szerepet játszó faktorokat, amelyek: (1) az ismert és/vagy köztiszteletben álló ember hírértéke, (2) a vádlott reakciója és a személyét érintő következmények, (3) a rendszerszintű problémák, (4) az ügyek egymásra épülése, (5) az újságírók személyes elkötelezettsége és felháborodása, (6) a kereskedelmi média piacvezérelt működési logikája, (7) a szimbolikus erőszak aránytalanságának percepciója, valamint (8) az ügyek politikai térbe kerülése.
A tanulmány a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos médiabíráskodást (trial by media) vizsgálja a magyarországi online médiában. Tíz félig strukturált, újságírókkal készült interjú eredményei alapján térképeztem fel, hogy milyen mozgatórugók és vezérelvek működtetik a folyamatot a kormányfüggetlen online média nem bulvárhoz tartozó részében. A tanulmány azonosítja és bemutatja az ügyek felerősödésében és lecsengésében szerepet játszó faktorokat, amelyek: (1) az ismert és/vagy köztiszteletben álló ember hírértéke, (2) a vádlott reakciója és a személyét érintő következmények, (3) a rendszerszintű problémák, (4) az ügyek egymásra épülése, (5) az újságírók személyes elkötelezettsége és felháborodása, (6) a kereskedelmi média piacvezérelt működési logikája, (7) a szimbolikus erőszak aránytalanságának percepciója, valamint (8) az ügyek politikai térbe kerülése.
A tanulmány a 2016-os Kiss László-ügyet vizsgálja a médiabíráskodás fogalmából kiindulva a legolvasottabb hat online híroldalon megjelenő cikkek alapján, különös tekintettel az újságírói véleménycikkekre. A médiabíráskodás Greer és McLaughlin (2011, 2012) értelmezésében olyan folyamat, amelynek során a hírmédia egyfajta morális alapokra hivatkozó populista igazságszolgáltatást gerjeszt és működtet. A
tanulmány egyfelől azt vizsgálja, hogy mennyiben alkalmas a brit média működésére kitalált médiabíráskodás fogalma a magyarországi Kiss László-ügy leírására. Másfelől a nemi erőszak mint az ügy fontos dimenziója is vizsgálat tárgyát képezi, hiszen a Kiss-ügyben egy 55 évvel korábbi, jogilag már lezárt csoportos nemi erőszak elkövetéséről van szó. A tanulmány bemutatja, hogyan épül fel, és miként terjed ki az ügy egyéni szintről intézményi és társadalmi szintre, mi jellemzi a diskurzus eme szintjeit, illetve hogyan működik az egyes szinteken a médiabíráskodás mechanizmusa
A nemi erőszakos ügyek tárgyalása (szemtanúk és bizonyítékok híján) a tárgyalótermekben és a médiában is gyakran a „Ki mond igazat?” kérdésre szűkül, ahol végső soron a vádló és a vádlott hitelessége kerül mérlegre (Phipps 2009). Mind a büntetőjogi rendszer, mind a közvélemény, mind a média határt húz az „érdemtelen” és a „megkérdőjelezhetetlen” nemi erőszak áldozat közé, ami befolyásolja az ügy megítélését, az áldozat hitelességét és ezzel a felé irányuló szimpátia és a vele vállalt szolidaritás mértékét is (Greer 2017; Phipps 2009). A megkérdőjelezhetetlen áldozatiság pedig összefüggést mutathat a nemi rendben elfoglalt pozícióval (Connell 2000; Schippers 2007), és az osztályhelyzettel is (Skeggs 1997). Tanulmányom középpontjában a Kiss László-ügyben szereplő áldozat narratívájának elemzése áll. Elemzésemben a hangsúlyt a genderrel illetve az osztállyal kapcsolatos önreprezentációk vizsgálatára helyezem. Annak bemutatására teszek kísérletet, hogy az áldozat narratívájában milyen f...
Thesis Chapters by Eniko Anna Viragh
A médiabíráskodás sok szempontból problematikus jelenség, ugyanakkor emancipatorikus potenciállal is bír, az alternatív igazságszolgáltatás eszköze is lehet. Másfelől viszont a médiabíráskodás diskurzusai is olyan társadalmi-kulturális kontextusba ágyazódnak, amelyet alapvetően meghatároz a férfiak és nők, illetve férfiasságok és nőiességek között kialakult sajátos hierarchia az adott társadalmon belül.
Disszertációm fő kérdése, hogy mennyire lehetséges, és mitől függ a szexuális erőszakkal és zaklatással foglalkozó médiabíráskodás-ügyekben az emancipatorikus potenciál beteljesítése? Mikor tud a médiabíráskodás diadalmaskodni, aminek része az is, hogy az áldozat „megkérdőjelezhetetlen áldozatként” pozícionálódjon. Másrészt a diskurzusok mennyiben termelik újra, vagy mennyiben igyekeznek lebontani a szexuális erőszakot és zaklatást övező sztereotípiákat és a társadalmi nemek hierarchikus rendjét?
A fenti kérdéseket két esettanulmány összehasonlító elemzésével igyekszem megválaszolni két kiválasztott esetre: a Kiss László-ügyre és a Marton László-ügyre vonatkozóan. A Kiss László-ügy abból a szempontból mindenképpen kiemelkedő, hogy itt került először sor egy nemierőszak-áldozat előlépésére, arccal és névvel vállalt megszólalására, majd ezt követően az elkövető bocsánatkérésére. A Marton László-ügy pedig a magyarországi #metoo zászlóshajó-ügyeként tarthat számot az érdeklődésünkre. Bár a két ügy súlyosságában igencsak eltér, mind a kettő a szexualitás terrénumán lejátszódó hatalmi visszaélésnek minősül, így hasonló, a nemek közti egyenlőtlen viszonyokba ágyazott diszkurzív mintázatokat hoz működésbe. Emellett a kifutásukat, lezárásukat tekintve is eltérnek egymástól, ami lehetőséget ad arra, hogy egy sikeres és egy kevésbé sikeres médiabíráskodás példáján kutassuk a lehetséges okokat.
Trial by media is a problematic phenomenon from many aspects, however it also has emancipatory potential and can facilitate an alternative informal justice. On the other hand, the discourses of trial by media are also embedded in a socio-cultural context that is fundamentally determined by the specific hierarchies between men and women, masculinities and femininities within a given society.
The main question of my dissertation is: to what extent does trial by media fulfill emancipatory potential in cases of sexual violence and harassment, and on what does that fulfillment depend? How and when can trial by media triumph and as a part of that achieve that the victim is positioned as the ’unimpeachable victim’. Additionally, I examine the extent discourses reproduce or attempt to dismantle the stereotypes and gender hierarchies surrounding sexual violence and abuse.
I will try to answer the above questions through a comparative analysis of two case studies on two selected cases: the László Kiss case and the László Marton case. First, the László Kiss case is certainly outstanding in that it was the first time that a rape victim came forward, identified herself and spoke out, and the perpetrator publicly apologized. The second case, the László Marton case is a flagship case of #metoo in Hungary. The two offenses, rape and sexual harassment, significantly differ in gravity. Yet, at the same time, they are both considered abuses of power in the sexual terrain and are thus likely to set in motion similar discursive patterns embedded in unequal gender relations. The two cases also differ in terms of fade-out and closure, which provides an opportunity to explore possible causes through examples of a successful and a less successful trial by media.
A tanulmány a vállalkozók megítélését vizsgálja a média tükrében, kevert módszerrel. Azt a kérdést járja körbe, hogy a 2015 és 2019 közötti időszakban milyen képet közvetített a főáramú online média a
vállalkozásokról és a vállalkozókról. A kvantitatív tartalomelemzés fő eredménye, hogy a vizsgált időszakra és médiumokra nézve nem tartható az a szakirodalomban korábban meghatározónak tűnő következtetés, hogy a médiában uralkodó vállalkozókép alapvetően negatív lenne, ami a média vállalkozóképének változására utalhat. Ugyanakkor az általános értelemben vett vállalkozásokról vagy vállalkozókról a média sokkal inkább hajlamos negatív keretezésben írni, mint a konkrét vállalkozásokról és vállalkozókról. Emellett a magyarországi vállalkozások és vállalkozók reprezentációja a külföldiekéhez képest továbbra is kevésbé kedvező a hazai médiában. A kvalitatív tartalomelemzés és az empirikusan megalapozott típusalkotás módszerének segítségével a tanulmány azonosítja és bemutatja a médiában előforduló vállalkozótípusokat: a született vállalkozót, a népmesehőst, az ötletvezérelt vállalkozót, a lassú építkezőt, a hobbivállalkozót és a társadalmi vállalkozót.
A #MeToo magyarországi leágazása sokak szerint nem váltotta be a hozzá fűzött kezdeti reményeket, ami szorosan összefügg a középpontjában álló, szimbolikussá váló Sárosdi Lilla és Marton László nevével fémjelzett ügy alakulásával. Jelen tanulmány célja a médiabíráskodás és a nyilvános leleplezés elméleti keretét és a kvalitatív diszkurzuselemzés módszerét felhasználva választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a Marton László-ügy médiabíráskodása az idő előrehaladásával lendületét vesztette, és Marton László elkövető helyett egyre inkább áldozatként konstruálódott meg a médiában? Az eredmények szerint az ügy ellentmondásossá válásában és a médiabíráskodás kritikájának felerősödésében komoly szerepet játszottak az ügy szereplői közötti távolságok és az ügyre jellemző különböző aránytalanságok, valamint az ügy során kialakuló áldozati versengés. Sárosdi és Marton viszonylatában ezért nem tudott egyértelműen kialakulni a „megkérdőjelezhetetlen áldozat – valódi elkövető” konstrukciója, ami kulcsfontosságú lett volna a Marton feletti médiabíráskodás sikeréhez, de – tekintettel arra, hogy a Sárosdi-Marton történet vált a magyar #MeToo szimbolikus történetévé – a magyar #MeToo mozgalom sikerességének percepciójához is.
A tanulmány a maszkulinitások és feminitások nyilvános nemi erőszak diszkurzusokban történő konstrukcióját vizsgálja a cinkosság fogalmából kiindulva. A cinkosság Raewyn Connell (2000) patriarchátus-elméletében a maszkulinitások közötti egyik lehetséges viszonyt jelöli, amely a patriarchális osztalék reményében a hegemón maszkulinitás megerősítésére, így a nemi rend fenntartására irányul és mint ilyen, az áldozattal való szolidaritás ellen hat. Bourdieu (2000) habituselmélete szerint a férfiuralom fennmaradásában a nők is szerepet játszanak: szocializációjuk során internalizálják a rájuk szabott korlátokat, így akaratlanul is hozzájárulnak saját elnyomásuk újratermeléséhez. Ezért a cinkosság kapcsán a nemi erőszak ügyben megszólaló férfiak mellett a női megszólalók narratíváit is érdemes vizsgálni. A tanulmány egy konkrét esetet, a 2017-es Kiss László-ügyet elemzi, amely egyike volt az elmúlt években nagy médiavisszhangot kapott hazai nemi erőszakkal kapcsolatos ügyeknek. Elemzésemben kimutatom, hogy a nemi erőszak tematizálódása során, annak szexualizált és hatalmi jellege miatt, azonnal működésbe lépnek a nemi sztereotípiák, amelyek az ügy megítélésére is kihatnak, ezért a maszkulinitások és feminitások konstrukciója kiemelt jelentőséggel bír. A tanulmányban azt vizsgálom, hogyan formálódnak a gender-identitások a férfi és női megszólalók narratíváiban, hogyan szolgálják a nemi erőszak mítoszok a maszkulinitások közötti viszonyokat, hogyan kapcsolódnak a társadalmi nemek fennálló hierarchikus rendjéhez, illetve azt, hogy milyen mögöttes okok állhatnak ezek hátterében.
of the accused person, and the consequences he has to face, (3) systematic issues, (4) a history of similar cases, (5) the journalists’ personal attitude and drive, (6) the market-driven logic of commercial media, (7) the percieved disproportion of symbolic violence, and finally (8) the political instrumentalization of the cases.
A tanulmány a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos médiabíráskodást (trial by media) vizsgálja a magyarországi online médiában. Tíz félig strukturált, újságírókkal készült interjú eredményei alapján térképeztem fel, hogy milyen mozgatórugók és vezérelvek működtetik a folyamatot a kormányfüggetlen online média nem bulvárhoz tartozó részében. A tanulmány azonosítja és bemutatja az ügyek felerősödésében és lecsengésében szerepet játszó faktorokat, amelyek: (1) az ismert és/vagy köztiszteletben álló ember hírértéke, (2) a vádlott reakciója és a személyét érintő következmények, (3) a rendszerszintű problémák, (4) az ügyek egymásra épülése, (5) az újságírók személyes elkötelezettsége és felháborodása, (6) a kereskedelmi média piacvezérelt működési logikája, (7) a szimbolikus erőszak aránytalanságának percepciója, valamint (8) az ügyek politikai térbe kerülése.
A tanulmány a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos médiabíráskodást (trial by media) vizsgálja a magyarországi online médiában. Tíz félig strukturált, újságírókkal készült interjú eredményei alapján térképeztem fel, hogy milyen mozgatórugók és vezérelvek működtetik a folyamatot a kormányfüggetlen online média nem bulvárhoz tartozó részében. A tanulmány azonosítja és bemutatja az ügyek felerősödésében és lecsengésében szerepet játszó faktorokat, amelyek: (1) az ismert és/vagy köztiszteletben álló ember hírértéke, (2) a vádlott reakciója és a személyét érintő következmények, (3) a rendszerszintű problémák, (4) az ügyek egymásra épülése, (5) az újságírók személyes elkötelezettsége és felháborodása, (6) a kereskedelmi média piacvezérelt működési logikája, (7) a szimbolikus erőszak aránytalanságának percepciója, valamint (8) az ügyek politikai térbe kerülése.
A tanulmány a 2016-os Kiss László-ügyet vizsgálja a médiabíráskodás fogalmából kiindulva a legolvasottabb hat online híroldalon megjelenő cikkek alapján, különös tekintettel az újságírói véleménycikkekre. A médiabíráskodás Greer és McLaughlin (2011, 2012) értelmezésében olyan folyamat, amelynek során a hírmédia egyfajta morális alapokra hivatkozó populista igazságszolgáltatást gerjeszt és működtet. A
tanulmány egyfelől azt vizsgálja, hogy mennyiben alkalmas a brit média működésére kitalált médiabíráskodás fogalma a magyarországi Kiss László-ügy leírására. Másfelől a nemi erőszak mint az ügy fontos dimenziója is vizsgálat tárgyát képezi, hiszen a Kiss-ügyben egy 55 évvel korábbi, jogilag már lezárt csoportos nemi erőszak elkövetéséről van szó. A tanulmány bemutatja, hogyan épül fel, és miként terjed ki az ügy egyéni szintről intézményi és társadalmi szintre, mi jellemzi a diskurzus eme szintjeit, illetve hogyan működik az egyes szinteken a médiabíráskodás mechanizmusa
A nemi erőszakos ügyek tárgyalása (szemtanúk és bizonyítékok híján) a tárgyalótermekben és a médiában is gyakran a „Ki mond igazat?” kérdésre szűkül, ahol végső soron a vádló és a vádlott hitelessége kerül mérlegre (Phipps 2009). Mind a büntetőjogi rendszer, mind a közvélemény, mind a média határt húz az „érdemtelen” és a „megkérdőjelezhetetlen” nemi erőszak áldozat közé, ami befolyásolja az ügy megítélését, az áldozat hitelességét és ezzel a felé irányuló szimpátia és a vele vállalt szolidaritás mértékét is (Greer 2017; Phipps 2009). A megkérdőjelezhetetlen áldozatiság pedig összefüggést mutathat a nemi rendben elfoglalt pozícióval (Connell 2000; Schippers 2007), és az osztályhelyzettel is (Skeggs 1997). Tanulmányom középpontjában a Kiss László-ügyben szereplő áldozat narratívájának elemzése áll. Elemzésemben a hangsúlyt a genderrel illetve az osztállyal kapcsolatos önreprezentációk vizsgálatára helyezem. Annak bemutatására teszek kísérletet, hogy az áldozat narratívájában milyen f...
A médiabíráskodás sok szempontból problematikus jelenség, ugyanakkor emancipatorikus potenciállal is bír, az alternatív igazságszolgáltatás eszköze is lehet. Másfelől viszont a médiabíráskodás diskurzusai is olyan társadalmi-kulturális kontextusba ágyazódnak, amelyet alapvetően meghatároz a férfiak és nők, illetve férfiasságok és nőiességek között kialakult sajátos hierarchia az adott társadalmon belül.
Disszertációm fő kérdése, hogy mennyire lehetséges, és mitől függ a szexuális erőszakkal és zaklatással foglalkozó médiabíráskodás-ügyekben az emancipatorikus potenciál beteljesítése? Mikor tud a médiabíráskodás diadalmaskodni, aminek része az is, hogy az áldozat „megkérdőjelezhetetlen áldozatként” pozícionálódjon. Másrészt a diskurzusok mennyiben termelik újra, vagy mennyiben igyekeznek lebontani a szexuális erőszakot és zaklatást övező sztereotípiákat és a társadalmi nemek hierarchikus rendjét?
A fenti kérdéseket két esettanulmány összehasonlító elemzésével igyekszem megválaszolni két kiválasztott esetre: a Kiss László-ügyre és a Marton László-ügyre vonatkozóan. A Kiss László-ügy abból a szempontból mindenképpen kiemelkedő, hogy itt került először sor egy nemierőszak-áldozat előlépésére, arccal és névvel vállalt megszólalására, majd ezt követően az elkövető bocsánatkérésére. A Marton László-ügy pedig a magyarországi #metoo zászlóshajó-ügyeként tarthat számot az érdeklődésünkre. Bár a két ügy súlyosságában igencsak eltér, mind a kettő a szexualitás terrénumán lejátszódó hatalmi visszaélésnek minősül, így hasonló, a nemek közti egyenlőtlen viszonyokba ágyazott diszkurzív mintázatokat hoz működésbe. Emellett a kifutásukat, lezárásukat tekintve is eltérnek egymástól, ami lehetőséget ad arra, hogy egy sikeres és egy kevésbé sikeres médiabíráskodás példáján kutassuk a lehetséges okokat.