Department of Social Communication

Absztrakt: A new media kifejezés mind a hazai, mind a nemzetközi felsőoktatási intézményekben egyre inkább meghonosodik -egy tantárgy egyik alfejezetétől az önálló képzésekig. A tendencia vizsgálatra érdemes a vonatkozó képzések oktatási/kutatási környezete, az intézményi struktúrában elfoglalt helye, strukturális jellegzetességei tekintetében. Az előadás elsősorban mintaadó példákra koncentrál, így az angolszász gyakorlat kerül előtérbe.

Each city is in possession of a representative and meaningful digital identity. This identity is complex and interactive: it implies and entails patterns of human urban participation, “the experience of a city”. It also implies and entails the interpersonal profiles required for communication in urban scenarios. This complexity of representation is constituted by meaningful data complexes processed online via the metropolis of digit(al) convergence and divergence and operates the “common” platforms of the city online.
Urban digital representation constitutes a/the digital identity of a town and is organized via multiple networking. Online city networks traffic city contents, including real time, real space people online and within – some of them via professional (marketing) communication and via user-generated contents. This networking environment is a virtual blazon of the city, its space and timing are interfaces within networking: it defines symbolic loci and events (time) with platforms and applications and focuses on probable social-cultural collaboration real time in and among public places. These are the common places of the urban algorithms. This virtual Other may provide some reflection for real time life (e.g. geotagging), and, also, for various virtual projections of the city (c.f. “Second Life”).
Cities represent, communicate and mediate their operations both real time offline and online. The city is the media and this defines its attributes, organizes its loci.
This presentation interprets the city within online digital New Media environments as a digital identity with branded contents for collaboration, with multiple user-networking – and with online chains of channels with chances of engagement.

We have identities and we can communicate online on the internet and in social networks. The question is how we can define and manage social roles/online representations on digital platforms and in social media? "Digital identity" is in the focus in this exploratory phase of our research the aim of which has been to map how identity refers to a driver in a digital setting with digital footprints, visibility or nonvisibility, professionalism and privacy in online publicity. Our empirical research has been trying to explore this phenomenon of the digital media for online personal strategy with segmentation. The first exploratory phase focused on the students' segment prior to initial employment. We were wondering which points of decision were relevant in digital identity strategy for them and how they would replace their strategy consciously prior to employment. We had a qualitative research with semi-structured interviews. Our results show that digital identity phenomena define social roles/online strategies and representations on digital platforms and in social media. Members of the research segment have some strategies to manage their digital footprints. They would like to change their profile from "student" to that of a "professional" assuming less activity in digital context.

A digitális identitás egy online elérheto adatkészlet, amely az Én kivetülése és leképezodése a digitalizált
színtereken. Az itt bemutatott kutatás alapkérdése az, hogy milyen stratégiák mentén épül fel a digitális
identitás, milyen döntések születnek az online környezetben az offline identitás megjelenésérol, milyen
érzelmi-kognitív mintázatok, motivációk, aktivitások határozzák meg az online kommunikációt. A többlépcsos
kutatási projekt elso lépése az egyetemisták munkavállalás elotti online stratégiájának vizsgálata volt.

This paper focuses on digitally mediatizated patterns and on the impact their representations might make on users. Hypothesis: new media merge communication-technology with users’ networking and social conduct and, consequently, they constitute metapatterns framing society and social networks. Platforms and contents are vehicles for messages and data for the purpose of identification via interfaces; and platforms with uploaded/formed universal or personal contents might as well generate user-experience. Consequently, we need to find the main directions among new media phenomena in order to interpret digital mediatization and its impact on contents and user experience. This paper illustrates the new media metapatterns of convergence, divergence and transvergence and frames them through a CDT model that can be used to map both the dynamics and the consumption patterns of new media development.

Users have digital and digitally mobilised footprints. These online data sets are defined and identified within their different networks. These result data sets and interactive markers via personal media such as digital/mobile/smart devices. These compass-devices support to manage everyday life and to define digitally mobilised identities in online networking society, culture and business.
This chapter studies the digitally mobilised identitiy in multitasking context. The origo is the reorganised lifestyle and real time self-definitions by  new media and online/mobile network systems. The mobile devices provide patterns of contents effect users’ thread and when these are transmitted via algorithms or other users. This mobile environment supports economy and society to develop a new logic for life with users who are responsible for their own digital-mobile footprints and considering, also, other users. Public, semi-public and closed information are questions of decision: control and possible positive reputation, professional or other relevant content representation “on air”.
Frameworks of security, surveillance, privacy settings are sensitive points for digitally mobilised identity design, protection and control. To manage and control social networks, collaborative solutions and further connectivities becomes basic functions of mobilisation and digital footprints after smart turn. Users need to realise consequences of their digital and mobile activity and passivity: they are “amphibian” and live parallel online and offline that is fixed exponentially by mobilisation. This blended-amphibian identity has risky existence and willy-nilly becomes a participant or pro(ducer/con)sumer of online contents. In the similar way organisational and corporate identities develop their digitally mobilised identity in connectivity with employer and consumer digitally mobilised identities.
What digital trends shape this personal/organisational mobile identity? What emerging technologies, services, cases support these changes and challenges? Our brief overview is looking for answers via depicting global trends, via observations and insights and via providing instructive insights.

According to our research companies that have closer connections with their clients, suppliers and research institutes use the latest digital/network tools proactively, their organizational and inter-organizational relations are technology oriented, they are more likely to achieve success in research and development (innovation). Existence and development of network competences have a positive impact on corporate culture, inter-organizational technical co-operation, on openness and integration as well as on further innovations. The research plan envisaged making 30 interviews. In the preparation of the sample, we planned to interview in 80% representatives of companies where either digital innovation or the use of digital networks plays a crucial part in their business profile. The remaining 20% were intended to be made up of manufacturing and service companies. The analysis of the sample monitored the way companies and organizations allocated supplementary resources on behalf of information management in order to develop competences and to implement digital innovations. From the results - as suppositions for a future quantitative survey to test - we can state the followings: Using digital network solutions for the purposes of networking is mostly typical of large B2C enterprises, or firms and organizations where the development of (natural) networks plays a crucial part in their business profile (non-governmental organizations). The staff of companies with a “digital profile” play a leading role in terms of utilizing informal professional communities and networks (both online and offline). This mostly involves professional communities, professional platforms and meetings.

Authors: Zoltan Veres, Katalin Feher, Adel Balogh
Keywords: network, competence, digital embeddedness, education

Az internet nem web, a web nem az új média. Az új média kiter- jesztés a web és a digitális eszközkészlet szinergiájában. Ebben a dinamikusan változó környezetben folyamatokról, párhuza- mosságokról, átfedésekről, átmenetiségről van szó, ahol a felhaj-
tóerő az új média üzleti modelljeinek keresése – ami kölcsönhatásban van az új média közönségével, pontosabban hálózataival, alulról jövő kezdeményezéseivel. A folyamatosan átalakuló strukturálási és részvé- teli lehetőségek, valamint az üzleti modellek beválása vagy likvidálása határozza meg az elkövetkező jelenségeket, címkéket és médiameta- forákat. A hangsúly a változáson van: azon az átalakuláson, ahogyan a valóság virtualizálódik, s újrahuzalozza a valóságos és a lehetséges hálózatokat. Az írás célja az internet–web–új média ív összefoglalása. (Teljes tanulmány: http://szazadveg.hu/ld/u8j3l1h0w8s7h8v7n6i8_SzF66_Kommunikacio.pdf)

A digitális identitás fogalma többrétegű jelentéssel bír: egyaránt vonatkozik a vállalatra és személyre is, illetve további entitásokra is. A digitális identitások egy-egy hálózatban hatnak és visszahatnak egymásra.
A digitális személyes identitások a digitális vállalati kommunikáció meghatározó csomópontjai. Ennek az az oka, hogy a tömegfogyasztáshoz, illetve a tömegmédia korábbi gyakorlatához képest olyan kommunikációs trendek és eszközök, olyan mérési lehetőségek, olyan algoritmusokra és platformokra épülő hálózatok jöttek létre, melyek a személyes identitások szerepét a vállalati identitáshoz képest újrapozícionálták. Mindez annak a hálózati tematikának köszönhető, melynek mintázatát maga az internet adja. „Nem létezik egyetlen objektív hálózat. Nincs »helyes« vagy teljes leírása a hálózatoknak. A hálózatok nem egy adott vállalat hálózatai. Egyetlen vállalat sem birtokolja. Egyetlen vállalat sem irányítja, bár mindegyik azt szeretné. Egyetlen vállalat sem áll a hálózat középpontjában. Nincs „központja”, bár sok vállalat azt gondolhatja, hogy ők állnak a középpontban.” (Håkansson 2010; 37). Nem centralizált, hanem összekapcsolt: különböző nézőpontjai a termeléstől a brandig, a tervezéstől az esetlegességig egyaránt vizsgálandók. A következőkben ezt az ívet tekintjük át.

Részlet az esszéből:

Kutatóként nem vagyok sem internetpesszimista, sem internetoptimista. Bár magam is eszközhasználó vagyok, „függőségem” erősebb, mint valaha, mégis úgy látom, mi magunk lassabban változunk. Észlelésünk, befogadásunk, feldolgozásunk, viszontválaszunk folyamatosan értelmezi azt a technológiai környezetet, amelyet létrehozunk, de a korábbi rutinok és mechanizmusok adják ehhez az alapot. Az írás és az olvasás kultúrája, a képernyőről befogadott képek sora, a hangok elektronizálása majd digitalizálása, az online játékok vagy a játékosítás egyaránt rendelkeznek hosszabb vagy rövidebb múlttal, s hatottak gondolkodásunkra. A médiatörténet korábbi fejezetei adják meg a válaszokat arra, milyen mintázatokat hozunk létre és/vagy fogadunk be, s mi az, amit reprodukálunk, remixelünk vagy mutálunk.  A gondolkodás tehát bizonyos értelemben nem változott. Abban az értelemben viszont igen, hogy az újmédia-környezet újabb problémákat, kérdéseket termel, új szakmákat hoz létre korábbi szakmák ötvözetéből, s az újabb generációknak eszközöket ad az önkifejezésre, önmegvalósításra.

Az internet és a gondolkodás egyik részről az emlékezés dimenziójában mutat rá alapvető kérdésekre. Nem mindegy, hogy például külső tárolókon valami megkereshető-e, megtalálható-e vagy sem. Hogy ha valami nem jut eszünkbe, csak rá kell-e keresni egy algoritmussal vagy a polcon kell előbb keresni hozzá könyveket, vagy ismerősöket kell megkérdezni. A kódolás-rögzítés–tárolás-előhívás folyamata ébren tartja a figyelmünket, s ha ezt a folyamatot nem nekünk kell elvégezni, automatizálódhat a nem-emlékezés rövid és hosszú távon is. Különösen érdekes ez abban az értelemben, hogy az emlékezet számára az élmény kiemelt szerepet játszik. Ha az az élmény, hogy valahol történik valami, lefényképezzük, megosztjuk, erre like-ok, kommentek, megosztások érkeznek, az nem azonos az „itt és most” átélt élménnyel. A mediatizált és digitalizált élménystruktúrák őrzik az emlékeket, s azt, hogy ki, melyik fotója mellett adott rá választ. Ez eltér a kommunikáció azon „ősi” formájától, hogy valaki, aki ott volt velünk, személyesen adott választ, és talán a szája sarkában egy mosoly is megjelent. A finomhangolás ilyen részletei eltűnnek az algoritmusok mentén, észlelésünkig nem juthatnak el. Viszont más részletek éppen azért kerülnek elénk, mert az algoritmus ezzel együtt kódol: például határozott választ kér, és ehhez válaszlehetőségeket kínál fel: tetszik vagy nem tetszik? Követem vagy nem követem? Aktív vagyok vagy passzív vagyok egy platformon? Melyik mit jelent a másik számára? És én miért döntök így?

Az eredmény végül: átrendeződés a gondolkodásban – mert máshogy emlékezünk. (...) A teljes szöveg a kötetben érhető el.

Digitális lábnyomokat hagyunk. Adatokban, képekben, szavakban. Digitális lábnyomokat hagynak rólunk mások adatbázisokban, címkékben, közösségi hálókban. Profiljaink egyszerre szólhatnak zárt csoportokhoz, szakmai vagy más közösségekhez, avagy a szélesebb nyilvánossághoz.
A digitális identitás témakörében zajló empirikus kutatásunk első, feltáró szakasza többek között azt vizsgálja, hogy milyen módon azonosítják a felhasználók az Én digitális kivetüléseit és hogyan próbálják tudatosan építeni, kontrollálni online megjelenésüket (Fehér 2013, 2014). Az eddigi európai és ázsiai összehasonlító eredmények alapján a profil oldalak állnak első helyen az azonosításban, a kereshetőségben és a megtalálhatóságban.  Ezen belül a fotó szerepel kiemelt helyen, míg a név hátrébb áll a sorban. Viszont csak egyes profilok és fotók nyilvánosak, a legtöbb felhasználó már részben vagy egészben korlátozza a további hozzáférést. Ez az eredmény összhangban van azzal a trenddel, amit az Egyesült Államokban mértek: 2013-as adatok szerint a fiatalok már 60%-ban csak privát elérést tesznek lehetővé, és évről évre csökken a nyilvánossá tett személyes adatok száma (Madden és szerzőtársai, 2013).
A profil és a nyilvánosan elérhető fotók azonosító funkciója,  az erősödő online kontroll, valamint a mobil eszközök újabb szolgáltatásai egyenes úton vezettek a selfie-jelenség elterjedéséhez. A selfie ugyanis önkifejezés, önigazolás, önpromóció is lehet egyben – ahol a felhasználó szó szerint kezében tartja  a képrögzítés pillanatát. Az előadás ebben a megközelítésben definiálja a digitális profil és a selfie fogalmát, melyeket a digitálisidentitás-építés meghatározó elemeiként értelmez és elemez.

Az okostelefon-alkalmazásokhoz, a közösségi hálózatokhoz, a márkákhoz kapcsolódó selfie- képek megosztása megkerülhetetlen trenddé vált az új médiában. Kérdés, hogy a selfie, illetve a többszereplős ussie mennyiben járulhat hozzá a márkaértékhez, mennyire tekinthető hatékony marketingeszköznek, valamint mennyire kontrollálható üzeneteket szállít az online hálózatokban, a vírusmarketingben és a mémgyárakban. Az előadás az önarckép műfaja és a digitális-vizuális reprezentáció eszközei alapján definiálja a selfie fogalmát, és rövid esettanulmányokkal ad válaszokat a feltett kérdésekre. A cél összefoglaló képet adni a kirajzolódó selfie- és ussie-alkalmazásokról, rámutatni a közös és eltérő mintázatokra, a selfie-kutatások kezdeti lépéseire, illetve egy selfie-ellentrendre is. A téma hátterében a digitális identitás kutatása áll az azonosíthatóság és a reputáció kérdésköreivel.
Kulcsszavak: digitális identitás, kontroll, reputáció, selfie

A technológiai és médiadeterminizmus elméletei (Innis, 1950, McLuhan 1962, Eber- sole, 1995) rámutattak arra, hogy a (kommunikációs) technológia innovációi társadalmi és kulturális változásokat eredményeznek – és vica versa. Az újmédia-technológia olyan trendekkel igazolja a médiadeterminizmus elméletét, mint például a valós idejű keresés napi gyakorlattá válása, a közösségi média tömeges használata, az online marketing és fo- gyasztás megkerülhetetlensége, a felhasználói tartalom alulról érkező megoldásai. Ezek a trendek a gazdaság, illetve az üzlet meghatarozó komponenseivé, motorjaivá váltak, illetve a társadalmi párbeszéd egy része is átköltözött az online felületekre. A tömegmé- dia és a távközlés funkcióit is digitalizálta az online média: a tartalmak, az üzenetek, va- lamint az adatok forgalmazása, tárolása és védelme külön iparági szektorokat jelent. Az eredmény: az újmédia-determinizmus, ahol az új media azt a digitális eszközrendszert és online hálózati környezetet jelenti, ami valós idejű és interaktív tartalmak tranzakcióját teszi lehetővé, és formálja a társadalmi, kulturális és gazdasági trendeket.
A digitális platformok és interfészek újrahuzalozzák a kommunikáció korábbi for- máit és eszközeit. Kérdés, hogy hogyan alakul át a médiakörnyezet, milyen feltörekvő eszközei vannak, s mindez hogyan foglalható össze metaszinten.
A következő gondolatmenet a digitális platformok és az online tartalmak összefüg- géseit vizsgálva keresi a választ erre a kérdésre: vizsgálja azokat a mintázatokat, melyek modellezik a digitális technológia és a tartalomipar közös dinamikáját. Alaphipotézis, hogy a platformok és a platformokon megjelenő tartalmak közös mintázatokat hoznak létre. Ezek a mintázatok a társadalmi-gazdasági jelenségek felül nézve makrojelensé- gek, s ebben az értelemben metamintázatok. A tanulmány a tartalom, a platform és az interfész fogalmaival vizsgálja a hipotézis érvényességét, s metamintázatként definiálja a konvergenciát, a divergenciát és a transzvergenciát.

We assume that the digital turn and the mobile-computing environment facilitate the corporate management functions. This is in order to support both offline and online network competences for developments and for innovations. Our goal was to examine the above thesis applied to both online and offline networks mapping them on an interface of two measurable success-indicators. One of these indicators has been defined as a set of achievements gained by a competitor. The indicator of visible success has been generated from the results of marketing, brand awareness and loyalty. We conducted a series of expert-interviews in selected industries. The focus of the interviews was the level and the impact of corporate network competencies concerning the competitiveness. The segments examined show different patterns regarding the intensity of use and efficiency of online networks and digital tools. Also highlighted is risk management according to the size of the network expansion, the type and quality of the network, the kind of industrial and business embeddedness. The highest level of digital competencies was found in large enterprises, companies with a “digital profile” and such small and medium sized enterprises whose clientele include multinational companies and large corporations. The lowest level of digital competencies was experienced in small companies and manufacturing firms.

A dinamikusan változó, virtualizálódó környezetben egyes marketingeszközök uniformizálódnak, mellyel párhuzamosan innovatív/kreatív kísérletek is születnek. A rutinválaszokra kondicionált fogyasztók óvatosabban reagálnak az újdonságokra: a már ismert eszközökre hagyatkoznak, biztonságosnak vélt mintázatokat, promóciókat és lojalitásépítő programokat részesítik előnyben. Az innovátorok és a korai felhasználók, azaz a fogyasztók 16%-a (Rogers 1971) azonban szűri a homogén megoldások zajából a kísérletező-előremutató lehetőségeket, s felmutatja a tömeges elterjedés potenciáját (Gladwell 2007). Vannak eszközök és innovációk, melyek ebben a folyamatban láthatóan nem találják a helyüket, még ha akadnak is lelkes követői/evangelistái/fogyasztói, míg mások látványosan előre törnek. A kettő közötti stádiumban egy-egy kísérlet még ha kiforratlan is, már elérheti a figyelem határát. A marketing szerepe ezen a ponton megnő.
Az előadás első körben a feltörekvő technológiák aktuális térképére koncentrál (Gartner Hype Cycle Report, 2014), rámutatva arra, hogy milyen fázisokon szükséges áthaladni az elterjedéshez, illetve hol lehetnek elakadási pontok. Ezt követően két esetre koncentrálunk a konferencia évének aktualitásaiból. Egyrészt a Project Glass, vagy ismertebb nevén Google Glass hosszú bevezetésére, majd visszavonására. Kérdés, hogy a hangvezérelt, kiterjesztett valóságot megjelenítő speciális mobil eszköz miért torpant meg – a márkakommunikációs lehetőségek és más előnyök ellenére. Másik esettanulmányunk egy olyan területre világít rá, mely szó szerint a szemünk előtt bontakozik ki. A kamera drón (Stahl, 2013) is alkalmas valóságkiterjesztésre, szintén komoly etikai és jogi aggályokat vet fel, elterjedése viszont már most gyorsabb a Project Glass indulásához képest – és marketingeszközként is egyre több változatban használják. A letűnő és feltűnő digitális technológiák ezen eseteinek összevetésével értelmezzük az innovatív eszközök használhatóságát a marketingben, kiemelve a fogyasztói online visszajelzések hatását.