Töredékek, Kopáncs falu fémleletei, Régészeti Magazin 2021.1.

KOPÁNCS FALU FÉMLELETEI RÉGÉSZETI MAGAZIN >> 2021 > 01 Az ember ott szedi a tudományt, ahol találja Móra Ferenc Jelmagyarázat Régészeti lelőhely Templom 3 4 6 7 11 12 14 16 20 25 30 BEVEZETŐ GONDOLATOK Gyimesi László KIADVÁNYUNK ELÉ Rózsa Zoltán KORA VASKORI KANTÁRDÍSZ Mogyorós Péter SZARMATA ÉS GEPIDA KORI TÁRGYAK Masek Zsófia EGY 7. SZÁZADI BIZÁNCI APRÓPÉNZ Prohászka Péter AVAR KOR TÁRGYAI Rózsa Zoltán, Szigeti Judit HONFOGLALÁS KORI TÁRGYAK ÉS AZOK KAPCSOLATRENDSZERE Szigeti Judit EMLÉKEK AZ ÁRPÁD-KORBÓL Kerekes György, Rózsa Zoltán KOPÁNCS FALU GYŰRŰI Szigeti Judit ÉREMFORGALOM A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN Zsikai Rajmund Péter MÉRLEGSÚLYOK Zsikai Rajmund Péter 32 37 41 43 48 52 57 59 63 64 66 67 68 69 TEXTILPLOMBÁK Mordovin Maxim KAPCSOK Rácz-Schliszka Borbála GOMBOK Rácz-Schliszka Borbála CSATOK, VERETEK Bíró Gyöngyvér GYŰSZŰK Bíró Gyöngyvér KÉSEK DÍSZÍTŐELEMEI ÉS EGYÉB ALKATRÉSZEI Pomázi-Horváth Viktória KÖNYVVERETEK Ujhelyi Nóra KÖZÉPKORI KERESZTEK Pető Zsuzsa „BORT HAMAR, BORT!” – DUGÓK Tóth Balázs HÓDOLTSÁG KORABELI SZÓRVÁNY ÉRMEK Szilágyi Mihály KÉZILŐFEGYVER-LÖVEDÉKEK Polgár Balázs SZABLYA KERESZTVAS TÖREDÉKE Polgár Balázs „PIPAKUPAK GYEREK” Tóth Balázs ZÁRSZÓ – NYITÁNY Rózsa Zoltán TÖREDÉKEK >> KOPÁNCS FALU FÉMLELETEI >> 2021 Kiadja: Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt. 1013 Budapest, Ybl Miklós tér 1519 Budapest, Pf. 365 ISSN: 2786-1643 H a a Föld teljes eddigi tör­ ténetét 24 órába próbál­ nánk belesűríteni, akkor az emberrel körülbelül 23 óra 58 perckor találkoznánk. Ha pedig az emberi faj eddigi történetét te­ kintjük 24 órának, elmondhatjuk, hogy az addig gyűjtögető és vadászó életmódot folytató őseink csak az utolsó hat percben kezdtek el föld­ műveléssel foglalkozni, alakítani környezetüket, és csak másodper­ cekben mérhető az az idő, amikor ez a beavatkozás már hovatovább végzetes méreteket ölt – számunkra. Kiadványunkkal azokba az időkbe repülünk vissza, amikor ember és környezetének kapcsolata alap­ vetően más volt: amikor az ember együtt élt a természettel, és álta­ lában nem rabolta, nem zsigerelte ki azt. Amikor az emberek azt et­ ték, azt öltötték magukra és abból építették hajlékukat, amit a kör­ nyezetük adott a számukra. Az idő­ utazásnak nagy létjogosultsága is van, hiszen ha mélyen magunkba nézünk, mi magunk is érezzük eltávolodásunkat a természettől magától, és olykor erős nosztalgiával fordulunk szüleink, nagyszüleink, dédszüleink világa felé. Az ember alkotta világ új technoló­ giai vívmányai képesek az ember és a természet távolodásának felgyor­ sítására, de közöttük sorolhatjuk fel azokat az eszközöket is, melyek alkalmasak arra, hogy a hétköz­ napi mókuskerékből kiszakítsanak. Kinek­kinek másra van szüksége Gyimesi László Térkép: Pokorni László 72357 BEVEZETŐ GONDOLATOK ahhoz, hogy ezt az állapotot elérje. Többünk szenvedélye, hogy régi, letűnt korok tárgyi emlékeit felku­ tassuk, és a régészeti korok tár­ gyait a múzeumok gyűjteményébe eljuttassuk. Múlt és jelen furcsa ötvözete ez, amely megrajzolja közös jövőnket is: a változás önmagában ugyanis nem jelent rosszat, de sosem szabad megfeledkeznünk gyöke­ reinkről, és nem szakadhatunk el múltbéli értékeinktől! Tudatosan kell élni mindennapjainkat! A fémkeresős tevékenység öröm­ források láncolatát hordozza a magamfajta „fertőzötteknek”. A „következő lépésnél vajon csi­ pog­e?” érzése, a találat öröme, a földből kiforduló tárgyra vetett első pillantás, a múlt megismeré­ sének ténye, majd a kihívás a tárgy azonosításában mind­mind érdekes feladat elé állítja a folyamatban részt vevők mindegyikét. A fémke­ resőzés legális csatornáin keresztül soha nem látott mennyiségben és minőségben kerülnek elő tárgyak, és jutnak múzeumi gyűjtemények­ be. A gyűjtésben való közreműkö­ désen túl ma már a nyilvántartó, feldolgozó­bemutató tevékenység­ ben is együttműködve jelennek meg az érdeklődő civilek és a szakmai oldal résztvevői. Együttműködésük során inspiráló jelleggel hatnak is egymásra, így egyre többen látják feladatuk értelmét: felhívni a figyel­ met a kapcsolatok fontosságára. Ezek a kapcsolatok nagyon szer­ teágazóak és sokrétűek, ám végső soron arról az emberről szólnak, aki saját magával, társaival és az őt körülvevő természettel egyensúly­ ban tud létezni ebben a változó világban. A Várkapitányság Nzrt. kiemelt feladatának tekinti a kulturális örökség védelmét, és eme minősé­ gében nemcsak a tárgyak megmen­ tését tartja fontosnak, hanem a fent vázolt üzenetek eljuttatását is. Jelen kiadvánnyal egy Békés megyei, a mai Tótkomlós határába eső kö­ zépkori falu emlékeit mutatja be a szerzőgárda, amely egyaránt tömö­ rít civileket és kutatókat, helyieket és távolról bedolgozókat. Ezt a köte­ tet terveink szerint újabbak követik majd, hasonló szellemiségben, az ország más­más régiójának bemutatásával. A cél a középkori templomos falvak hálózatának fel­ térképezése, közös múltunk megis­ merése és megismertetése. Vezető szerkesztő: Pomázi-Horváth Viktória, Rózsa Zoltán | Társszerkesztő: Szigeti Judit Fotó: Kárász Karolina | A kiadványban megjelenő rajzok: Tarbay Anna Mária TÖREDÉKEK | 3 2018 nyarán mutatta be a Nagy Gyula Területi Múzeum azt a ki­ adványt, melyet az intézmény eme kapcsolat jegyében a civil segítők számára dedikált, a felkért közel 40 szerzővel egyetértésben. A Fé­ mek a földből címet viselő könyv példaértékű kezdeményezés volt az országban, hiszen egy olyan lehet­ séges utat vázolt fel, melyen a két oldal együtt, egymást segítve halad. 4 | TÖREDÉKEK Ebben a kiadványban a szerkesztők igyekeztek térben és időben egy­ aránt lefedni a múzeum gyűjtőterü­ letét, és egy laza koncepció mellett felvillantani néhány érdekes tárgyat. Ezek közül a fénypontok közül je­ len esetben kiemeljük azt a gepida kori fibulatöredéket, mellyel most kiadványunkban is találkozhat az olvasó. Mostani közös munkánk fé­ nyéhez ez a darab is hozzájárul ter­ mészetesen, de annak erejét ismé­ telten az egység adja: jelen esetben ugyanis először kerül közlésre olyan régészeti anyag, amely egy adott lelőhelyen, fémkeresős tevékenység során gyűjtött tárgyakból áll össze. Kiválasztott lelőhelyünk, Kopáncs (Mezőkopáncs, Nagykopáncs) rég­ óta ismert volt a szakirodalomban, területén ásatások is folytak ko­ rábban, de 2016 őszét megelőzően fémkeresős tevékenységet nem végeztek rajta. Itt elsősorban Zsikai Rajmund Péter és Zsikainé Náfrádi Krisztina tevékenykedett, de Bene András, Benkő József, Biró Gábor, Bíró Gyöngyvér, Kerekes György, Kvak Róbert is megfordult, mind­ annyian az orosházi múzeum külsős segítői; munkájukat egy alkalommal a bajai Türr István Múzeum keresősei is segítet­ ték Dömötör József és Sza­ bó Zsolt személyében. Négy év gyűjtőmunka után 1200 tárgy került elő, mindegyi­ kének pontos lelőhelyét rög­ zítették. Jóllehet ezen adatok összevetéséből nem sikerült messzemenő következtetéseket levonnunk, de a leletanyag közreadása akkor is fontos, ha a lelőhely pontos kiterjedése még nem ismert, illetve a fémanyagot megtámogató kerámiaanyag fel­ gyűjtése sem történt meg. A fém­ anyag is torzó, hiszen vastárgyakat nem tudunk innen bemutatni: egy­ részt azok nem kerültek begyűjtés­ re, másrészről restaurálásuk a legna­ gyobb nehézséget jelenti – minden múzeum esetében. A bemutatott színesfémek esetében is érzékelhető a restaurátor hiánya, ami országos probléma, túlmutat írásunkon, bár kétségkívül további közös ügyünk részét képezi. Kopáncs a mai Tótkomlós nyugati határában, a Kopáncs­ér egyik ágá­ nak kanyarulatában helyezkedik el, a Békés­Csanádi­löszhát peremén, kiterjedt legelők közelében. Föld­ rajzi adottsága az itt élők számára meglehetős biztonsággal rajzolta ki a mindennapi élet lehetőségeit, amely a legtöbb történeti korban az állat­, döntően a marhatartás volt. Kimondva­kimondatlanul, jelen kiadvány írói sem kerülhetik meg ezeket a tényeket akkor sem, Pünkösdi zarándoklat, fotó Kecskeméti Krisztina, a Petőfi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt hozzájárulásával A z orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum vezetése 2015 márciusában kötött együttműködési megállapodást négy, majd hamarosan újabb öt, a múlt emlékeit és szülőföldjét egy­ aránt szerető, fémkeresős tevékeny­ séget folytató külsős munkatárssal, akikkel az elmúlt bő esztendőben igen gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. A múzeumba juttatott tárgyak száma is rendkívül sokatmondó, hiszen a 20 000 darabos kollekció az intézmény régészeti gyűjtemé­ nyének igen jelentős részét képezi, és országos szinten is kiemelkedő, de a mennyiségi mutatók helyett célszerű a minőségire koncent­ rálni. Nem feltétlenül a tárgyak minőségéről van szó jelen esetben, bár az sem megvetendő szempont, sokkal inkább az együttműködésről magáról, a kapcsolat mélységéről. Az elmúlt években ugyanis a civil és a szakmai oldal között baráti szálak szövődtek, az élet különféle terü­ letén tevékenykedő fémkeresősök pedig a gyűjtésen túl kezdettől fog­ va részt vesznek a nyilvántartó, sőt a feldolgozó munka folyamataiban, mint amire jelen eset is kiváló példa. Rózsa Zoltán KIADVÁNYUNK ELÉ ha jelenleg csak óvatos kijelentése­ ket fogalmazhatnak meg általuk. Óvatosat, hiszen a lelőhely anyaga bármennyire is kiváló, összehason­ lító anyag hiányában mégis lóg a levegőben. Ha ugyanis konkrétan az éremforgalmat és a szintén kiváló indikátornak számító textilplom­ bákat hasonlítjuk össze egymással, érdekes képet kapunk. Mint látni fogjuk, a 13 textilplomba között a 16. század második felére keltez­ hető darabok nem fordulnak elő, szemben az érmékkel, melyek a település pusztulásáig, a 16. század végéig folyamatos életet mutatnak az egykori falu területén. Mi lehet ennek a látszatellentmondásnak az oka? A plombák hiánya lehet véletlenszerű, és a következő évek keresőzései során majd előkerülnek a most hiányzó időszakok emlé­ kei is? Vagy netán arról van szó, hogy a 16. század második felére a kisjégkorszak okozta felvizesedés miatt visszaesik a marhatartás, és elzárulnak a marhahajtó útvonalak – aminek következtében a település vásárlóereje is csökken, előidézve az import, plombákkal megjelölt posz­ tó elmaradását, miközben a pénz­ forgalom mégis töretlen marad? Olyan kérdések ezek, melyekre Kopáncs önmagában sohasem tudja megadni a választ, a közelebbi és távolabbi környezet feltérképezése, az eredmények közreadása és közös, együtt gondolkodás szükséges. A lelőhely területén a legkorábbi ismert megtelepedés nyoma a vas­ korba nyúlik vissza, jóllehet nem kizárt, hogy a bronzkorban vagy még régebbi korokban is éltek itt emberek. A Kopáncs­halom környé­ kén, a fentebb ismertetett földrajzi környezetben a népvándorlás kora különféle etnikumú csoportjai is megtelepedtek. Váltották egymást, talán össze is olvadtak egymással az évszázadok, évezredek során. A 10–11. században honfoglalás kori népesség hagyatékát találjuk, illetve vélhetően leszármazottaik Árpád­kori emlékeit. A területet, az egykori falut az alább olvasható írá­ sokban Kopáncsnak, Mezőkopáncs­ nak nevezzük. Mező­ előtagja a me­ zőségre, a folyóvizektől távoli létére utal, megkülönböztetve a Tisza előterében lévő, a mai Hódmezővá­ sárhely részét képező Rétko­ páncstól. Györffy György történeti földrajzában két okleveles adatot is említ, mindkét Kopáncs esetében egyet­egyet. En­ nek okát nem látjuk világosan, véleményünk szerint nem lehet az ismert okleveles adatok ho­ vatartozását biztonsággal meghatározni. A tatár­ járás nagy valószínűség szerint véget vetett az életnek Kopáncson, és – mint látni fogjuk – Luxemburgi Zsigmond koráig egyetlen érme sem került elő, és biztonsággal egyetlen olyan tárgy sem, amely ebbe a hiá­ tusba beilleszthető lenne. A tár­ gyi anyag megjelenése feltűnően egybevág a késő középkori források dátumával, amikor a csapadékosabb klíma következtében az egykori falvak területei, a prédiumok fel­ értékelődnek, és adásvétel tárgyát képezik. Kopáncs a környező te­ lepülések, főként marhatartásra és ­hajtásra berendezkedett útját járja, és gazdagodik, még ha nem is oly látványosan, mint egyes társai. A 15 éves háború során azonban a krími tatárok a régió települései között Kopáncsot is elpusztítják olyannyira, hogy az élet teljesen megszűnik a területén. Kopáncsról a 17. századtól kezdve csak elvétve tudunk leleteket fel­ vonultatni. Később területéért az izmosodó mezővárosok felől indult meg a verseny, amit Makó nyert meg, Hódmezővásárhely ellené­ ben. A 18–19. században a tágabb régióból még több adatunk van középkori templomok meglétére, de ezeknek utolsó tégláit is elhord­ ták a 20. század elejéig. Kopáncs azon kevesek közé tartozik, ahol a templomból egyáltalán megmaradt valami. A templomot és a temető 118 sírját Makó városa feltáratta, új­ raépíttette, az mind a mai napig áll, fontos eleme a tájnak, az itt élőknek és az ide látogatóknak pedig lelki feltöltődés színhelye, a mai időkben zarándoklatok állomása. TÖREDÉKEK | 5 KANTÁRDÍSZ Alföldön főleg a Tisza és a Körös, valamint a Tisza és a Maros össze­ folyásánál jelennek meg, elszór­ tan Délnyugat­Szlovákiában is találkozni velük. Leginkább kincs­ együttesekből és csontvázas rítusú temetőkből ismerjük emlékeiket, amelyek közül a korszak talán leg­ jelentősebb újdonságai a fémből készült lószerszámok. Bronz­ és vaszablák, illetve szíjelosztók mel­ lett a kantárt dekoráló, egyszerűbb és összetettebb kis bronzdíszek is készültek a kora vaskorban. A hogy a Körös vonalától délre, úgy Orosháza környékén is az újkő­ korban – a Kr. e. 6. évezredben – születtek meg az első tartós tele­ pülések. A Tótkomlóshoz közeli Kopáncs­halom környezetében azonban csak később találkozni emberi jelenléttel. Jelenlegi isme­ reteink szerint itt egy, a kora vas­ korban készült bronzlelet lehet a legkorábbi ember alkotta tárgy. Ám, mivel csak egy szórványlelettel van dolgunk, nem jelenthetjük ki biztosan, hogy egy hosszabb ideig fennálló település bizonyítékáról van szó esetében. Az emberi tevékenységeknek már az őskorban is jelentős hatásuk volt a környezetükre. A késő bronzkor második felére kisebb­nagyobb falvak és tanyák sűrű hálózata ala­ kult ki az alföldi folyók mentén, 6 | TÖREDÉKEK > Őskori emlék(ek) valamint a folyóktól távolabbi lösz­ hátságokon. Az ilyen települések építéséhez szükséges nyersanyag kitermelése, valamint az irtásos mezőgazdaság miatt azelőtt nem látott mértékben folyt az erdők pusztulása, ami átalakította az Alföld és ezzel együtt Tótkomlós környezetének földrajzi képét. Emellett társadalmi és kulturális változások is végbementek. E tényezők a Kr. e. 9. századra, vagyis a kora vaskorra lehetővé tet­ ték nagyállattartó, sztyeppei jellegű, lovas nomád közösségek megjele­ nését a Kárpát­medencében, ame­ lyek régészeti hagyatékát a szakiro­ dalom Mezőcsát­kultúrának nevez. Ennek a régészeti kultúrának a lelőhelyei a közlekedési utakként használt nagyobb folyók mentén fekszenek. Túlnyomó részük az Észak­Alföldön található, a Dél­ Ilyen kantárdísz a kopáncsi temp­ lom közelében felfedezett, kis, gyű­ rűtalpas bronzgomb is (1). Erre egy­ részt abból következtetünk, hogy ilyen tárgyak az Alföldön többször megjelennek zablaoldaltagokkal és zablaszájrészekkel együtt, másrészt abból is, hogy a Kárpát­medencétől keletre találkozunk olyan esettel, ahol az eltemetett ló koponyáján sikerült megfogni hasonló leleteket. A gyűrű­ vagy négyszögtalpas kantárdíszeknek több altípusát lehet megkülönböztetni, az itt bemutatott példányhoz formailag legközelebb álló darabok fő elterje­ dési területe a Kárpát­medence. 1 SZARMATA ÉS GEPIDA KORI TÁRGYAK A kopáncsi lelőhelyről a feldolgozásig nyolc római kori és három népvándor­ lás kori fibula töredékei kerültek be a múzeumi gyűjteménybe. A római kor további tárgytípu­ sokon keresztül is megjelenik: szar­ mata övkarikák, karperecek és egy övcsat árulkodik a férfi­női viselet­ ről, valamint a lelőhely pontosabb korszakáról. A szarmata lelőhelyen – „természetesen” – római érmeket is rejt a föld: az eddig talált érmek Hadrianus császár (117–138) ezüst­ denárjától a 4. századi kisbronzo­ kig, azaz kis méretű, csekély értékű váltópénzekig ter­ jednek. A leletek viszonylag nagy száma és szóródása alapján a kopáncsi középko­ ri település területén való­ színűleg a római korban is kiterjedt település létezett. A római kori fibulák (ruha­ kapcsoló tűk) elterjedt tárgytípust alkotnak, és rendkívül változatos formai variációkkal rendelkeznek. A főbb típusok széles körben, a birodalom nagy területén elterjedtek: ezekben a folyama­ tokban a kereskedelem mellett az emberi mobilitás, elsősorban a római kori katonaság és a katona­ sággal terjedő sajátos anyagi kultúra is jelentős szerepet játszott. A for­ mai részletek aprólékos vizsgála­ tával azonban számos összefüggés tárható fel velük kapcsolatban, hiszen rengeteg önálló műhelyben gyártották őket. A Római Biroda­ lom területén kívül élő népekhez, például az iráni eredetű alföldi szarmatákhoz is nagy számban elju­ tottak. Bizonyos római típusok igen kedveltté váltak, más, a provinciák­ ban gyakori formák alig találhatók meg az Alföldön. Egyes típusok ese­ tében kifejezetten a „barbárok” felé irányuló kereskedelem is felmerül a régészeti kutatásban. Más fibula­ típusokat az alföldi lakosság elkez­ dett utánozni, saját maguk számára gyártani, amelyekről öntőformák 2 szolgáltatnak bizonyítékot. Ezért gyakran igen nehezen, vagy egyálta­ lán nem állapítható meg, hogy egy­ egy tárgy a provinciákban készült­e, vagy már a szarmata területeken. Önálló formai változatok minden provinciában és a különböző „bar­ Masek Zsófia Mogyorós Péter KORA VASKORI bár” népek között is kialakulhattak. A fibulák tehát a környező provin­ ciákkal – az Alföld esetében Pan­ nonia, Moesia, Dacia – és a biro­ dalmon kívüli barbár területekkel kialakult kapcsolatrendszerekről is árulkodhatnak. A kopáncsi római fibulák közül a legkorábbi típusokhoz az a két töredék tartozik, amelyekből csak a fibula lábának vége és a tűtartó maradt meg (8). Az ívelt, gombos végű lábak és a magas, négyszög­ letes, viszonylag keskeny tűtartók alapján ezek az erős profilú fibulák közé tartoztak. A típus Pannóni­ ában és az Alföldön is elterjedt, de az Alföldön viszonylag korai keltezésük miatt nagyobb figyelmet érde­ melnek. Azonban helyi, Tisza­vidéki készítésük bizonyítható, így a hagyo­ mányos keltezésnél – 1. század második fele és 2. század – később is számolhatunk velük. Két kis fibulatöredék áttört, geometrikus díszű fibulákhoz tartozott. A fibulacsoport elter­ jedését elsősorban a rajnai és a du­ nai római limes mentén állomásozó katonasággal hozzák összefüggésbe. A szarmata Alföldre igen ritkán jutottak el. Az egyik darab egy tég­ lalap alakú, középen rombusz alakú áttört dísszel ellátott csuklós zár­ szerkezetű fibulához tartozott. A forma pontos párhuzamait köz­ ölték Rákoscsabáról (186. sír, bronz) és Tápéról (32. sír, ezüst, díszített), TÖREDÉKEK > Római kor | 7 mindkettőt női sírból. A másik­ hoz (7 a­b) legközelebb eső tárgy egy négyzetbe komponált, stilizált szasztikamotívumot formázó fibula, amely feltehetően balkáni lelőhely­ ről származik. Ezeket a típusokat a 2. századra és a 3. század első felére keltezik. A következő tárgyak a térdfibulák csoportjához köthetők, amelyek leggyakoribb típusai az Alföldön ívelt, kiszélesedő kengyelhajlattal és félkörös fejlappal rendelkeznek. Ezek nem találhatók meg a lelő­ helyen: helyettük három igen ritka változat tűnik fel. A (6) képen látható darab az ún. germán térdfibulákhoz sorolható, de azok között is ritka variációt al­ kot. A típusra jellemző a végig azo­ nos szélességű, derékszögben meg­ hajló, majd egyenes kengyel. Fejük támlappal nem rendelkezik, vagy az félkörös kiképzésű: a kopáncsi pél­ dány széles, téglalap alakú támlapja szokatlan megoldás. Bizonytalan, hogy a germán térdfibulák valóban a római területeken kívül, vagy eredetileg a provinciákban alakul­ tak­e ki. Emellett arra is rámutat­ tak a típus felgyűjtésével, hogy az észak­európai Barbarikumban a germán területek helyett elsősorban a balti térségre jellemzőek. Minden­ esetre kis számban a szarmata terü­ leteken is megtalálhatók (Endrőd, Törökszentmiklós, Öcsöd, Horto­ bágy, Madaras), sőt, a tiszaföldvári műhelylelet alapján Tisza­vidéki készítésükkel is számolhatunk. Keltezésük: 2. sz. második fele – 3. sz. eleje. A hetedik példány a rugótokos térdfibulák közé tartozik. A szer­ kezettípus a provinciákban eltérő 8 | TÖREDÉKEK > Római kor arányban jellemzi a térdfibulákat, például Pannóniában viszonylag ritka, míg Daciában elterjedtebb megoldás. Az Alföldön ritkán, de széles körben elterjedt (Madaras, Makó­Igási járandó, Rákoscsaba). Azonban a kopáncsi fibulán a fej és a kengyel kiképzése (négyszög­ letes fej, derékszögű kengyelhaj­ lat, elkeskenyedő, tagolt kengyel) az alföldi anyagban egyedülálló. Egyedül Daciában találunk hozzá pontos párhuzamokat: Porolissum (Mojgrád), Napoca (Kolozsvár) és Ulpia Traiana (Sarmizegetusa, Várhely) erődjeiben tűnik fel, azaz feltehetően a daciai katonaság környezetében gyártották őket. A típust a 2. század második felére és a 3. század elejére keltezik. A következő fibula (3) szintén szo­ katlan részletmegoldásokkal rendel­ kezik. Szerkezete és támlapja a térd­ fibulákhoz közelíti, ugyanakkor a nagy rugószerkezet, a rugónál jóval keskenyebb téglalap alakú fejlap és az ívelt kengyel későbbi típusok felé utal. Hasonló fejkiképzésű példányokat Törökszentmiklósról és Kunszentmártonról közöltek; utóbbin a kengyel is a kopáncsihoz hasonló, a térdfibuláktól mesz­ sze eltávolodott kiképzésű. Vaday Andrea a törökszentmiklósi fibulá­ hoz balkáni és daciai párhuzamokat idézett, és valószínűsítette, hogy a típus nem pannoniai közvetítéssel jelent meg az Alföldön. A fibulatípus nagy számban és szá­ mos változatban fordul elő az Alföl­ dön, hasonló szerkezetű példányok ezüstből, bronzból és vasból is készül­ tek. A kopáncsi a kéttagú, aláhajtott lábú fibulák ritkább, de az Alföldön széles körben elterjedt változatához sorolható, aminek jellegzetessége 3 a rugó felé kiszélesedő, lemezes ken­ gyel. A kopáncsi fibula egyik közeli párhuzamát a madarasi halomsíros temetőben találjuk meg, ahol a ken­ gyel és a láb csatlakozásánál szintén trébelt geometrikus dísz látható. A fibulák a 3. század második felére és a 4. századra keltezhetők. Ez az egyetlen kistárgy a pénzérmék egy ré­ szén túl, amely a késő szarmata korra keltezhető a lelőhelyen. A szarmata területek jellegzetes leletét alkotják az ezüst vagy bronz szarmata csatok, amelyek a férfiviselethez tar­ toztak a 2. század végén és a 3. század első felében. A hosszú, egy­ vagy kéttagú csatokhoz hosszú, keskeny szíjvégek tartoztak. A kopáncsi tárgy (5 a­b) egy kéttagú csat része volt, amelynek csattestébe illeszkedett egy­ koron a csuklós veret. A trapéz alakú csattestnek pl. Kunszentmártonon pontos párhuzamát találjuk. Hasonló kialakítású garnitúrákat övcsatként és bokaszíjak összefogására is használ­ tak. Szórvány tárgy esetében csak a méretek segíthetnek a funkció eldöntésében. Több együttesben mindkét funkciót szarmata csa­ tok látták el (pl. Kunszentmárton, Hévízgyörk). E garnitúrák alapján a kopáncsi 2,5 cm hosszúságú kis csat övcsatként határozható meg. 4 A 2–4. századi szarmata női vise­ let részét képezték a textilövek, amelyeket főként a 2–3. században gyöngyözött díszítéssel és különféle csüngőkkel is elláttak. Ezeket az öveket zárt karikákkal rögzítették, amelyek vasból, ritkábban öntött bronzból készültek. Két kopáncsi bronzkarika ilyen szarmata övkari­ kaként határozható meg. Az ép példány egymással szembeni, erős, széles kopásnyomai is erre a funkcióra utalnak. A kisleletek többsége – a legtöbb fibula és a szarmata csat – a 2. szá­ zadra, főként annak második felére és a 3. század első felére keltezhető. Az Alföldön a római kistárgyak hosszú használatával és rossz kelte­ ző értékével számolunk, azonban a ritka és különböző tárgytípusok egymással párhuzamos keltezése szinte biztosan egy 2. században induló településre utal. Ezt az idő­ szakot egy hosszú háborús időszak (markomann–szarmata háborúk) és az azt követő hosszú béke határozta meg, amely a római provinciákkal való szorosabb viszonyt és fellendü­ lő kereskedelmet hozott magával. Az aláhajtott lábú fibula és az ér­ mek egy része késő római kori: a két forráscsoport egymást kiegészíti, a lelőhelyen a 4. században is folyha­ tott az élet. A római kori leletanyag 5 a-b töredékességében is utal arra, hogy a Kopáncs­ér mentén a 2. században megtelepedett szarmata közösség nemcsak Pannonia, hanem a közeli Dacia irányában is rendelkezett kapcsolatrendszerrel. A következő periódust a lelőhely életében az 5. század hozta el. A nagy méretű hun kori fibulákból az 5. század során számos külön­ böző, egyszerűbb fibulatípus szüle­ tett. Ezeket a tárgytípusokat a régé­ szeti kutatás korábban jellemzően germánokhoz kötötte. Ugyanakkor ma már látjuk, hogy őket a hun kori hagyományokat és reprezentációt követő, de temetkezési szokásaik­ ban és viseletükben is eltérő ha­ gyományú, valószínűleg különböző etnikai hátterű közösségek egyaránt használták. Egy ilyen kisfibula­típushoz (4) tartozik az egyszerű, bronzlemezből készített töredék is (Bratei­Vyškov típus). Széles körben elterjedt: az Alföldtől nyugati, déli és keleti irányban is előfordul egészen a Fekete­tengerig. Ugyanakkor az Alföldről eddig csak a közeli Tápéról ismertünk egy kisebb mé­ retű aranyozott ezüst, poncolt díszű példányt egy sírleletből, amely a kopáncsinál kicsit korábbi lehet. A kopáncsihoz hasonló, egyszerűbb, bronzból készült változatok az 5. század közepe táján, elsősorban az 5. század 3. negyedében lehettek használatban. Az alföldi gepida kori temetőkből ez a típus már hiányzik. Hasonló korszakra keltezhető a háromgombos kengyelfibula­ töredék (9) is. Tűlemeze lehetett egyenes végződésű, rombusz alakú, ugyanakkor néhány közeli párhu­ zama alapján madárfejben is vég­ ződhetett. Szintén egyszerű, „olcsó” változat, hiszen párhuzamait gyak­ ran ékvésett díszítésekkel látták el nemcsak a gombok tövénél, ha­ nem a rugólemez teljes felületén. Az 5. század középső harmadára – második felére keltezhető. Hasonló kisfibulák már megjelennek a gepi­ da kori soros temetők korai fázisá­ ban (Hódmezővásárhely, Szentes), azaz használatuk az előző típusnál valószínűleg tovább tarthatott. Az anyag „legfényesebb” tárgya az az ezüstfibula, amelynek két egymáshoz illő töredékét (2) két különböző alkalommal találta a Zsikai házaspár. Az aranyozott ezüst, niellódíszes, germán állat­ stílussal díszített fibula típusa dél­skandináviai eredetű; pon­ tos párhuzamát a Rajna­vidéki Mannheimben találtuk meg. A töredék a korábbi két fibulától TÖREDÉKEK > Római kor | 9 6 7a A három 5–6. századi fibula kelte­ zése tehát eltérő. Hárman együt­ tesen fedik le az 5. század középső harmadától a 6. század közepéig tartó időszakot, amely a hun kor végétől a gepida királyság fény­ koráig tartó évtizedeket jelenti. Az 5. században a szarmata te­ metőket felhagyták. A hun kor mozgalmas évtizedei után az Alföl­ dön megtelepedő közösségek vagy kisebb, tanyaszerű településeik közelében temették el halottaikat, vagy olyan sírcsoportokat létesítet­ tek, amelyek az 5. század második felében induló gepida kori temetők 7b 8 10 | TÖREDÉKEK > Római kor 9 legkorábbi sírjaivá váltak, azzal a folyamattal párhuzamosan, aho­ gyan a Gepida Királyság hatalma konszolidálódott, és a gepida kori településrendszer megszilárdult. A három fibulát településtörténeti szempontból ezért nehéz értékel­ ni. Egyelőre egy­két sírcsoportra, nagyobb temető részleteire, vagy településen elszórt sírokra is utal­ hatnak, esetleg település közelében elhagyott szórványleletekként is értelmezhetők. További kutatások talán erre is fényt deríthetnek. EGY 7. SZÁZADI BIZÁNCI APRÓPÉNZ 10 a Zsikai Rajmund Péter a lelő­ helyen egy 7. századi bizánci réz­ érmet (10 a­b) talált, 2016. szep­ tember elején, amely ritka lelet a Kárpát­medencében. Ugyanakkor Orosháza tágabb környezetéből a fémkeresővel végzett terepbejá­ rásoknak köszönhetően egyre­másra kerülnek elő a 6–7. századi bizánci réz „aprópénzek”. Az érem előlapján a [δδNNhεRACLIЧSεThεRACONSτPAV] felirat fut körbe, alatta Heraclius bizánci császár és mellette fia, Heraclius Constantinus szemből ábrázolva, akik mindketten jobb­ jukban egy keresztes glóbuszt tar­ tanak. Mivel az érmet egy korábbi follisra verték, így az éremkép elmosódott, az álló bal oldali alak mellett és felett a korábbi érem fel­ irattöredékei láthatók. A korábbi császári veretek újrahasznosítása, átverése bevett gyakorlat volt a korszakban. A hátlapon baloldalt AN[NO], középen nagy M, felette krisztogram, alatta egy Δ. Mellette a jobb oldalon egymás alatt két­két rovás látható. A mezőben a felirat az átverés miatt nem látható. Az érem Heraclius császár (610–641) rézverete, amely az M jelzés alapján 40 nummiás, azaz egy follis értékű, amit Konstantinápolyban vertek a császár uralkodásának 4. évében (613–614). Az érem a MIB 160b (613–614) típusba tartozik, súlya 9,87 g, átmérője 33 mm. A follis a legnagyobb értékkel bíró bizánci aprópénz volt, amely I. Anastasius (491–518) bizánci csá­ szár 498. évi pénzügyi reformjának köszönhetően került bevezetésre. A follist további rézpénzekkel osztották, melyek megköny­ nyítették az érmek min­ dennapi életben való használatát, ugyanis központilag szabá­ lyozták az arany­ solidushoz való értékét. A 498. évi reform során bevezetett súlya 9 gramm volt, amit egy újabb reform 512­ben 18 grammra emelt, majd a 6. század utolsó harmadától fokozatosan csökkent a súlya. A 7. században egy follis a napi szükségleteket fedezte, ami alapján a korszakban Prohászka Péter eltérően már nem a Kárpát­meden­ cei hun kori hagyományokból to­ vábbfejlődött helyi típus, hanem a gepida kori elit nyugat­ és észak­európai kapcsolatait bizo­ nyító, térségünkben egyedi emlék. komoly értékkel bírt az alapvető szükségletek ellátásának fedezésére a Bizánci Birodalomban, mégis a birodalom határain kívül a fedezet hiányában pusztán rézdarabok­ nak tekinthették őket. Heraclius császárnak 11 rézérme ismert a Kárpát­medencéből, melyek közül ugyancsak a MIB 160b típusba tar­ toznak a solt­tételhegyi (613–614), valamint a várpalota­gimnáziumi (612–613) példányok. Heraclius follisainak Kárpát­medencébe kerülését nehezen magyarázhatjuk a kiskereskedelemmel, sokkal in­ kább a balkáni hadjáratok alkalmá­ val vagy egy diplomáciai küldetés során szerzett „emlékről” lehet szó esetükben. 10 b TÖREDÉKEK > Népvándorlás kora | 11 Rózsa Zoltán Szigeti Judit A VAR KOR TÁRGYAI A népvándorlás korának későbbi évszázadai alatt sem volt lakatlan a Ko­ páncs­halom és környezete. Rövid írásunkban azokat a tárgyi emléke­ ket vesszük sorba, amelyek az avarok népéhez köthetők. A dön­ tően ázsiai gyökerekkel rendelkező, a Kárpát­medencét több hullámban megszálló avarok csoportjai a 6–7. század folyamán érkeztek a Kárpát­medencébe. A szarma­ tákhoz hasonlatosan kapcsolatokat ápoltak a keleten maradt rokonaik­ kal, vagy – mint arra alább utalunk – példának okáért Bizánccal, a ko­ rabeli magas kultúrával. Lelőhe­ lyünkön hagyatékuk sorát egy rop­ pant érdekes tárgy ismertetésével kezdjük. Egy övveretről van szó, amely azért különösen izgalmas a számunk­ ra, mert igazából sohasem volt rendeltetésszerűen használatban (14 a­b). A veret az úgynevezett – geometrikus, sematikus ábrázolású – „maszkos veretek” közé tartozik, mely veretek részteles tipokronoló­ 11 12 | TÖREDÉKEK > Népvándorlás kora giája jól ismert, alaposan kutatott: a Martinovka típusú veretek egyik csoportját alkotják. A préselt masz­ kos vereteket az öntött veretek helyi másolatának tartja a kutatás, erre az ötvössírokban talált préselő­ magok, préselőminták is utalnak. Ám csekély számuk alapján felté­ telezik, hogy nem igazán nyerték el az avar megrendelők tetszését. Föld­ rajzilag széles területen elterjedtek, az Altáj­vidéktől a Kárpát­meden­ céig és a Bizánci Birodalomnak elsősorban a balkáni területein. Legnagyobb számban a délorosz sztyeppe térségében, elsősorban nomád temetkezésekből származ­ nak, míg a balkáni darabok döntő többsége Várna tágabb környékén látott napvilágot, ahol a rengeteg félkész és öntött példány alapján a 6–7. században komoly gyártási központ működött. Az avar kor első felére jellemző ötvössírok készleteként többek között az ötvöstűzhely tartozékai (fúvócső), a plasztikus alakítás szerszámai, öntőkanalak, tégelyek, 12 kalapácsok, poncolók, préselő­ és trébelőminták, a mérés eszkö­ zei (súlyok, mérlegek), daraboló, forgácsoló, polírozó szerszámok, nyersanyagok és félkész termékek is napvilágra kerültek. Ezek a félkész préselt lemezek több információt közölnek számunkra, mint hinnénk. Alapvetően bizonyságul szolgál­ nak arra, hogy a préselőmintákat valóban használták, továbbá létezé­ sükkel elviekben kiegészíthetjük az ötvös eszköztárát ilyen típusú, esetleg még elő nem került préselő­ mintákkal, végül pedig az általunk bemutatott darab hűen mutatja meg milyen méretű lemezzel dol­ goztak, mennyi fölösleg keletkezhe­ tett a veretek gyártása során. nek is betudható. Feltűnő ugyanak­ kor, hogy darabunk ugyanott került elő, mint a bizánci éremanyag. Jelen kiadvány lapjain Prohászka Péter felveti a bizánci érem nyersanyag­ ként való hasznosításának lehető­ ségét is. A bizánci érmék ötvös­ nyersanyagként való felhasználása elképzelhető, de nem bizonyított. Maradjunk még egy rövid időre a kora avar kori ötvösségnél. Ebből a korból több ötvössírt is ismerünk, ezek közül számunkra a még közö­ letlen, szerszámokat, félkész termé­ keket, préselőmintákat tartalmazó békéssámsoni lehet a legfontosabb, amely lelőhelyünktől 7 km­re észak­ ra helyezkedik el, a Száraz­ér part­ ján. Ugyanakkor itt szeretnénk em­ lékeztetni arra a préselő­öntő min­ tára is, amely szintén fémkeresős tevékenység során került elő a középkori Fecskés falu területén, a mai Kardoskút határában. Az avar kori bronzcsatok igen nagy formai változatosságát érzékeltetve két kis méretű példányt szeretnénk bemutatni, szintén a kora avar kor időszakából. Ezek övtartozékként, illetve apró méretük miatt fegyver­ szíjak csatjaiként vagy lábbeli csa­ tolására szolgáló darabokként is értelmezhetők. Az első csat (12) ovális karikával, téglalap alakú csattesttel jellegzetes típus az avar korban. A másik csat (11) egybeön­ tött, díszítetlen bronz csattesttel és ovális karikával kialakított, mely bordázott díszű. A pecek helyén mélyedéssel, annak vonalában kerek lyukkal. A csat hátoldalán a letörött két szegecs helye jól látható. A csat a kora avar kor jellegzetes csattípusa (Környe, Várpalota­Gimnázium, Csákberény), de megélte a közép avar kort is (Ozora). Keltezését a 7. század közepére helyezzük. Átugorva a késő avar korra (8. század), egy áttört öntött öv­ veret kis darabját szeretnénk bemu­ tatni. A tárgy töredék, de téglalap formáját sarkos kialakítása való­ színűsíti. A sarokban szegecsnek kialakított kerek lyuk látható, mellette peremes széllel már a min­ ta részlete vehető ki (13). A veret legjobb párhuzamaként, különösen földrajzi közelsége okán az Oros­ háza­Bónum téglagyár 62. sírjában előkerült veretet említenénk. A veretek az állatábrázolásos öv­ veretek csoportjába tartoznak, miti­ kus lényt (griff) jelenítenek meg áttört plasztikus formában. A teljes kompozíció a kopáncsi veret töredé­ kessége miatt nem rekonstruálható. A kopáncsi veret egyik oldala sé­ rült, de meglehetősen eltérő a feleslegként keletkezett bronz­ lemez mérete a tárgy különböző pontjain (0,1–6 mm). A sérülés alapján gondolhatnánk arra, hogy csonkasága miatt nem értékesí­ tették, ám a töredezett szél akár az elmúlt 1300 év földben töltött idő­ 13 14 a-b TÖREDÉKEK > Népvándorlás kora | 13 15 A fémkeresős anyagban gyű­ rűk, csatok és veretek, azaz viseleti tárgyak és ékszerek sorolhatók a honfoglalás korába. Elsőként tárgyalt gyűrűnk, melyből egy példány ismeretes a kopáncsi anyagban, az úgynevezett négygöm­ bös vagy hólyagos fejű gyűrűk egyik altípusába tartozik (15). A kétféle elnevezés a technikai kivitel eltérése miatt született. A négygömbös fejű gyűrűk öntéssel készültek, több­ nyire ezüstből, bronzból és ritkán aranyból, míg a hólyagos fejű gyű­ rűket arany­ vagy ezüstlemezből ki­ vágva, majd forrasztva alakították. A gyűrűk feje maga a foglalat, benne kő (rubin, karneol), üveg, gemma vagy félbevágott gyöngy­ szem ül, melyet felhajlított négy kis karmocska tart. A kövekbe néha feliratokat, mintákat véstek, alájuk térkitöltő és stabilizáló anyagként 14 | TÖREDÉKEK > Honfoglalás kora ragasztó is került. A gyűrűk pár­ huzamait a 8–10. századi Don és Volga menti temetőkben, illetve a bizánci kultúrkörben találjuk meg. Az ilyen gyűrűk rangos hon­ foglalás kori sírok egyik tipikusnak mondott ékszertípusai, keltezésüket a Kárpát­medencében a 10. száza­ don belül pontosabban nem lehet szűkíteni. A gyűrűk felgyűjtésével és tipologizálásával már a 20. század kezdete óta foglalkozik a kutatás, több tanulmányban értekeznek típusaikról, eredetükről, ötvös­ technikai vizsgálatukról. A következőkben elemzett honfog­ lalás kori gyűrűtípus a pajzs alakú, kiszélesedő, díszített fejű pántgyű­ rűk csoportja. A gyűrűk anyaga bronz, lemezvastagságuk 1­2 mm, a pajzs alakban kiszélesedő fej mellett sokszor a váll is díszített. A gyűrűk öntéssel, viaszveszejtéses technikával készültek, a mintát a viaszba karcolhatták, és néha a gyűrűt utánvéséssel díszítették, majd belső felületét simára reszel­ ték. A gyűrűket díszítő motívum lehet szemből ábrázolt vagy oldalra néző madár (vízi madár/kacsa vagy sas kiterjesztett szárnyakkal, mely néha csőrében ágat tart), penta­ gramma, és hat­, illetve négyszirmú rozetta. A gyűrűk megjelenése bizánci területeken a 8–9. század fordulójára tehető, és ezzel párhu­ zamosan Al­Duna vidéki, bulgáriai sűrűsödésük is jól megfigyelhető. Kárpát­medencei megjelenésüket jelenleg a 10. század középső harma­ dára datálják, elterjedésük a század második felére tehető, és nem kizárt a 11. századi viseletük sem. A tár­ gyakon ábrázolt szimbólumok vallá­ si tartalommal, óvó­védő szereppel bírhattak, mely ábrák keresztény környezetben is tovább terjedtek. Sokszor nők, gyermekek ujján talál­ ták őket, holott átmérőjük inkább felnőtt férfi ujjára illeszkedik. A kopáncsi kiszélesedő fejű gyűrűk egyikén sasmadár, míg a másikon négyszirmú rozetta látható. A szir­ mok találkozási pontját két egyenes keresztezi (16), melyek a szirmok kö­ zötti területet tagolják. A négyszir­ mú virágmotívum a közép­bizánci művészet kedvelt szimbóluma volt, de még a 12–13. században is elősze­ retettel alkalmazták. A jobbra néző ragadozó madár legtöbb esetben kerek poncolt vagy vonalas karcolt mezőben, kiterjesztett szárnyakkal 17 Szigeti Judit KORI TÁRGYAK ÉS HONFOGLALÁS AZOK KAPCSOLATRENDSZERE 16 ábrázolt. A kutatók sasmadarat lát­ nak a mintában, mely már a római időktől birodalmi jelképpé vált (19). Nem kell kiemelni a honfoglaló ma­ gyarok eredetmondájában szereplő turulmadárral való összecsengést, a később keresztény motívumokkal kiegészített sasábrázolásban (csil­ lag, nap, hold, kereszt) minden nép megtalálhatta a maga kultúrájában az asszociációt. Így a bizánci, bolgár területekről érkező ékszer a közis­ mert szimbólummal kedvelt viseleti darabbá válhatott. További négy tárgy keltezhető még a 10. századra a fémkeresős anyag­ ból. Egy kerek, aranyozott ezüst lábbeliveret (20), mely nagy bizton­ sággal beilleszthető a honfoglaló magyarság anyagi kultúrájába, míg egy bronzból öntött, rovátkolt testű, líra alakú csat szintén a 10–11. szá­ 18 zadi vise­ let részét képezhette. Bulgáriai eredetre utal, és így azonos kultúrkört képez a fent leírt gyűrűkkel két övveret, melyek részletesebb taglalása nem haszon­ talan. Az első, csepp alakú veret (18) egészen ritkán fordul elő a Kárpát­medencében: két szlová­ kiai és egy magyarországi lelőhelye ismeretes csupán, utóbbi a Karos II. temető 16. lovas sírjából. A pár­ huzamok zöme az Al­Duna vidékére vezet, úgymint a másik övveret (17) esetében is, mely szív alakú kivágá­ sával, pajzs formájával szintén beil­ leszthető az itt működő műhelyek termékei közé. A veretek szórványos Kárpát­medencei feltűnése 19 a 10. század középső harmadára, jelenlétük a 11. század első feléig adatolt. A vereteket 10. századi szaltovói területen oguz­besenyő sírokhoz kötni nem példa nélküli. Így mind a gyűrűk, mind a külön­ leges veretek együttes előfordulása rangos honfoglalás kori temetőt, esetleg temetőket sejtet a középkori Kopáncs falu területén. 20 TÖREDÉKEK > Honfoglalás kora | 15 E Kerekes György Rózsa Zoltán MLÉKEK AZ ÁRPÁD-KORBÓL „érvénytelenítették” lyukasztás­ sal, azaz átfúrással vagy átütéssel. Innen ered a „Nem ér egy lyukas garast sem” kifejezés. Esetünkben az ezüstpénzhez szokott lakos­ ság – bizánci mintára bevezetett – rézpénzéhez való viszonyulását látjuk. 21 a-b A magyar honfoglalás korá­ nak emlékeit a Kopáncs­ér kanyarulatában lévő lelő­ hely több pontján is megtalálták fémkeresőzés során. Ezek a leletek temetkezésekből származhattak, és a 10–11. századra keltezhetők. Újabb, markáns horizontot a 12–13. század tágabb értelemben vett for­ dulója jelenti számunkra, amit az érmék mellett ólomsúlyok, illetve a külön ismertetett gyűrűk is je­ leznek. Ezek a tárgyak valószínűleg nem sírokból származnak, a min­ dennapi élet tartozékainak véljük őket. A gyűrűkről Szigeti Judit írása szól kiadványunk hasábjain, mi elsősorban az ólomsúlyok és a pénzérmék kapcsolatáról kívánunk néhány gondolatot megosztani. Az előkerült leletek első látásra a 12. század első felében „lyukat” jeleznek a lelőhelyen, de ez nem feltétlenül lehetett így a valóságban. Az Árpád­kor évszázadaira alap­ vetően jellemző a leletnélküliség, azaz a késő középkori, kora újkori lelőhelyekhez képest szerényebb 16 | TÖREDÉKEK > Középkor a felhozatal, ami párhuzamba állít­ ható a fémkeresősök hozzáállásával, így a korszak lelőhelyein való ku­ tatás fokának alacsony voltával is. Bizonyos lelettípusok keltező értéke is tágabb besorolást enged meg, így szinte biztosra vehetjük, hogy a honfoglalás korától kezdve a tatár­ járásig biztosan számolhatunk az élet folyamatosságával a templomos falu területén, esetleg annak tágabb környezetében. Feltételezzük, hogy a 10–11. századi temetőben, illetve az időközben felépülő templom kö­ rül eltemetettek egy közösség eltérő időszakban itt élő lakosai lehettek. A környező falvakhoz hasonlatosan Kopáncs temploma és falumagja is a 11–12. század fordulóján jöhetett létre, ám a pénzforgalom a közös­ ségben csak lassan terjedt, és csak a 12. század második felére válha­ tott általánossá. Erről tanúskodik III. Béla öt darab rézpénze (22­23), melyek közül az egyik középen má­ sodlagosan lyukas (23a­b). Az elér­ téktelenedett vagy hamis érmeket a történelem folyamán gyakran A másik jelentős, időben is követ­ kező csoportot azok a főleg idegen eredetű, osztrák és német érmék je­ lentik, melyek az orosházi lelőhelyen is viszonylag szép számmal képvi­ seltették magukat. Az egyre kisebb méretű és egyre kevesebb ezüstöt tartalmazó magyar veretek helyét az idő múlásával a Karintiából és kör­ nyékéről származó, friesachi típusú érmék vették át. Ennek bizonyítéka a nyolc friesachi darab (21, 26, 27). Azt, hogy ezek a pénzek valóban sokat értek, jól mutatja a ha­ mis pénzek megléte (26 a­b). Értek annyit, hogy megérte kockáztatni a büntetést, ha a hamisító lebukott. A nyugati kereskedelmi folyosók nem csak délnyugat irányában áll­ tak ekkor nyitva a kereskedők előtt, hiszen azok távolabbi vidékekre is eljuthattak: talán ezt demonstrálja Engelbert kölni püspök denárja (27 a­b) is. Az idegen fizetőeszközök visszaszorítására II. András vezetett be bizonyos pénzverési reformo­ kat, ezt az időszakot reprezentálja II. András obulusa a lelőhelyen elő­ került éremanyagban (25 a­b). szakára. A korábbi ásatások során a lelőhelyről és közvetlen környe­ zetéből nem került elő Árpád­kori érme, 2016–2019. évi kutatásaink során – mint láttuk – Kopáncson összesen 15 darab veret vált ismert­ té ebből a korból. Ezek összetétele alapján jól látható, hogy a 12–13. század fordulóján izmosodó gazda­ sági tevékenység lehetett itt, amely jellegét tekintve az orosházi lelő­ hellyel hozható kapcsolatba. budai márka súlyrendszeréhez iga­ zodnak. Ezek a tárgyak általában hengeres formát mutatnak, kettő közülük teljes (29­30), míg egy pe­ dig negyedelt. Az egyik ép példány felületén bekarcolt kereszt látható (30), amely négyes osztást mutat. A darab súlya 4,86 g, ami talán – számolva a súlyveszteséggel – egy pondusnak feleltethető meg (eredeti súlya 5,11 g lehetett, ami a márka­ súly 1/48­ad része). Az érmék által megrajzolt halvány képet a lelőhelyen előkerült súlyok teszik markánsabbá, színesebbé – mondhatni: súlyosabbá. Az érmék­ hez hasonló szóródást mutatnak azok az ólomból készült tárgyak, melyeket pénzváltó súlynak tar­ tunk, és melyek nagy valószínűség szerint a pénzváltáshoz köthető A súlyok közé soroltunk egy lapos, lyukas példányt is, finom kidolgo­ zottsága miatt (vö. a záró fejezetben közölt, rosszul eldolgozott dara­ bokkal, melyek nagy valószínűség szerint hálósúlyok lehettek), illetve egy profilált, csonka kúp formájú példányt (28), melyhez hasonlatos szintén előfordul többek között a viszonylag közeli orosházi anyagban. Az orosházi példa nyomán csak sejtjük, hogy az ólomsúlyok és az érmék összetartoznak, és nagy részük ahhoz a pénzváltáshoz kap­ csolható, mely a korszak jellemző tevékenysége volt itt, ezen a lelő­ helyen is. Ennek lényege a követke­ ző volt: az új pénzt kezdetben két­ évente, majd a 12. század középső harmadától évente, minden év április 24­én, Szent György napján – az állatok kihajtásának napján – vezették be, az előző évihez képest gyengébb ezüsttartalommal és elvi­ leg kényszerbeváltással. A középkor évszázadaiban a pénzek keltező értéke jónak mondható, fokozottan igaz ez az Árpádok idő­ TÖREDÉKEK > Középkor | 17 A pénz és az állatállomány közti szoros kapcsolat a lelőhelyen kézen­ fekvő, hiszen a tágabb környezet kiválóan alkalmas nagy testű ha­ szonállatok tartására, majd azok messze földre történő elhajtására, értékesítésére. Minderre írásos adatunk a későbbi időszakból van csupán, de a felhalmozódó érem­ kincsek kiválóan mutatják a távolsági kereskedelem ilyen korai meglétét, annak fokát, sőt irányát is. Kiváló példa erre a közeli kopáncs­pusztai kincslelet. A két részletben, 1919­ben és 2017­ben megtalált éremegyüttes jelentős részét adják a friesachi típusú ér­ mek, de található benne – a korábbi magyar veretek mellett – kölni de­ nár, angol és skót penny is. A kincs­ lelet része annak a lelethorizontnak, mely a tatárjáráskor történt pusz­ títás és emberveszteség következté­ ben maradt a földben. A kincs elrej­ tője minden bizonnyal kapcsolatban állt Kopáncs falu lakóival. Ha nem is ott lakott – a jelek arra utalnak, hogy a kincs közelében is volt egy kisebb Árpád­kori falu –, de min­ den bizonnyal megfordult a kopán­ csi piacon, és talán vasárnaponként oda járt misére is. A tatárjárás utáni időszakról szin­ te semmit sem tudunk, jó kétszáz évre hallgatnak a források, keltező erejű éremanyag nem került elő, és nem igazán találunk egyéb, megbízhatóan a 13–14. századra keltezhető tárgyat sem a gyűjtött fémanyagban. Csatlakozunk Zsikai Péter felvetéséhez: a tatárjárás vajon teljes pusztulással járt a régióban, vagy egyszerűen a 12. század közepe előtti időszak színvonalára süllyesz­ tette a vidéket és esetleges lakóit? MAGYAR KIRÁLYOK VERETEI III. Béla (1172–1196) rézpénz rézpénz CNH. I. – 98 CNH. I. – 101 4 db 1 db II. András (1205–1235) obulus CNH. I. – 308 1 db FRIESACHI VERETEK Salzburg érsekei (1170–1200) pfennig CNA I. Ca 9 2 db II. Eberhard (1200–1246), Salzburg érseke pfennig CNA I. Ca 14 1 db 25 a 26 a 27 a 25 b 26 b 27 b Bernhard (1202–1256), Karintia hercege pfennig CNA I. Cn 4 1 db Ismeretlen verde pfennig „barbár” másolata hamis friesachi pfennig 1 db 3 db KÖLNI VERETEK Engelbert (1215–1225), Köln püspöke denár Hävernick 622 1 db 22 a 23 a 24 a 28 22 b 23 b 24 b 29 18 | TÖREDÉKEK > Középkor 30 TÖREDÉKEK > Középkor | 19 GYŰRŰI Szigeti Judit KOPÁNCS FALU és 19 db esetében a fejet kő­ vagy üvegbetéttel díszítették. A gyűrűk négy kivételével (három ezüstből, egy aranyozott) bronzból készültek, harmaduk üveg­ vagy kőbetéttel a gyűrű fejének foglalatában. A kopáncsi kollekcióra tekintve – azok között válogatva – feltűnik, hogy férfiujjakra kicsik, nők szá­ mára pedig túl nagyok az ékszerek. Mi lehet ennek az oka? Egyes véle­ mények szerint a gyűrűket kesztyű­ re húzva viselték a középkorban, így a nagy átmérő talán ezzel ma­ gyarázható. A gyűrűk nagy száma is elgondolkodtató, feltételezhető, hogy a mai viselethez hasonlóan azokat többedmagukkal viselték. A gyűrűk viseletének korai feltűnése azok olcsó alap­ anyagában és egyszerű elkészíthetőségében rejlik. A tár­ sas kommunikáció eszközeként információkat közöltek viselője családon belüli státuszáról (eljegy­ zési gyűrűk), hivatali pozíciójáról (pecsétgyűrűk), vagyoni helyzetéről (arany­ és drágaköves gyűrűk), illet­ ve a gyűrűknek lehettek gyakorlati funkcióik (méreggyűrű, íjászgyűrű) is. Az értékesebb gyűrűket a kö­ zépkorban családtagok örökölték, hagyatéki listába helyezték, így azok csak kivételes esetben kerül­ tek a halottal együtt eltemetésre. Gyűrűket többnyire temetkezések feltárásakor, települések kutatá­ sakor találnak a régészek, melyek vizsgálata számos érdekes informá­ cióval szolgál a kutatóknak. Meg­ ismerhetjük az adott településen élők vagyoni helyzetét, esetleges 20 | TÖREDÉKEK > Középkor származását, magának a település­ nek a korszakolását, azaz mikor és milyen minőségű élet volt a faluban, de felgöngyölíthetjük a település kereskedelmi szálait, kapcsolat­ rendszerét is. A gyűrűket szemlélve, azok szerke­ zeti leírását megfogalmazva először a karika/pánt vagy abroncs elneve­ zést használjuk; ha ennek egy része kiugró, díszes, hangsúlyos, a gyűrű ezen részét fejnek nevezzük. A fej mellett a karika kezdeti részét váll vagy szár elnevezéssel illetjük. A gyűrű lehet nyitott és zárt, készí­ téstechnikáját nézve lehet karika, pánt vagy huzal. A fejes gyűrűk leírását pontosíthatjuk a fej rész­ letes elemzésével (pecsétlő, vésett díszű, lépcsős, köves, gemmás stb.). A gyűrűk többnyire nemesfémből készültek, kalapálással, forrasztás­ sal, poncolással vagy öntéssel és A kopáncsi gyűrűk elemzése alap­ vetően három történeti korszakra osztja a falu életét. Első a 10. század, azaz a honfoglalás kora, amit a ta­ utánvéséssel. A kalapálással készült Árpád­kori gyűrűk feje többnyire lapos, kerek, a minta keretelt mező­ be került véséssel, poncolással. Az öntött gyűrűk karikája/abroncsa kerek, ovális, szögletes átmetszettel készülhet, vastagságuk igen eltérő lehet. A fejen lévő minta vagy már öntéskor végleges, vagy utánvésik azt. A gyűrű válla többnyire a fej mintakincsét követve díszül, lehet jellegtelen, csupán átmenet a fejtől a karikába, vagy lépcsős, kiugró. Mind a váll, mind a karika belső felülete sima, hogy viselője ujját ne sértse fel. A karika belső átmé­ rője igazodik az emberi ujj adott­ ságaihoz, mely felnőtt esetében 18–24 mm között mozoghat. Kopáncs falu területéről 66 db gyű­ rű került napvilágra, közülük 4 db öntött bronzkarika, 43 db öntött/ kalapált, díszített fejű (pecsétfejes), 33 34 tárjárás előestéjének időszaka követ. A két korszakba csupán 4 gyűrű sorolható, sajátos díszítéssel és érdekes kapcsolatrendszerrel. A következő a tatárjárás után, a pénzérmék alapján a 15. század elején újraéledő falu: ez időre da­ tálják a magán­írásbeliség – így a pecsétgyűrűk nagyszámú – elter­ jedését hazánk területén. Ide tar­ tozik a gyűrűk többsége változatos formával, anyaggal és díszítéssel. Itt kell megjegyezni, hogy az éremfor­ galomra mutató adatok nélkül a gyűrűk negyedét csak nagy bizonytalansággal tudnánk datálni. Meglátásunk szerint a gyűrűk kö­ zött vannak darabok, melyek talán a 13–14. századra keltezhetők. A bi­ zonytalanság oka, hogy hazánk területén a késő középkori gyűrűk tipologizálása még nem történt meg, elemzésükkel csupán néhány kutató foglalkozott. Elsőként egy 12. századi ezüstgyűrűt szeretnék kiemelni, mely egy hátra­ felé forduló oroszlánt vagy mitikus lényt ábrázol (39). Az ilyen díszítésű gyűrűk kivétel nélkül a tatárjárás elé (12. század vége – 13. század ele­ je) keltezhetők, többnyire ezüst­ lemezből készültek, kalapálással, majd a fejen poncolással, véséssel „rajzolt” szimbólummal, mely egy nyitott szájú, felcsapott farkú, hátrafelé forduló négylábú állatot ábrázol. A magyar művészetre gya­ korolt perzsa­szászánida hatásként értelmezték a lények feltűnését mű­ vészettörténeti alkotásokon; szar­ vas­ vagy lófejű stilizált állatként, Agnus Dei­ként, illetve Árpád­kori pénzeken feltűnő állatalakok má­ solataként írták le azokat. 2019­ben jelent meg írásunk, amely ezeket a 12–13. századi gyűrűket, azok magyarországi előfordulását elemzi. 31 32 Megfigyelésink szerint az eddig ismert három tucat ilyen gyűrű a kereskedelmi utak mentén, a bal­ káni kapcsolatrendszerhez köthető települések környékén jellemzőek. A szimbólum értelmezésére bol­ gár régészek tettek kísérletet. Egy Sumenből származó gyűrű alapján – melyen fejét felhajtó, farkát fel­ csapó, mozgásban lévő lény látható – azonosításra került Khimaira/ Chimaira, mely egy kecsketestű, oroszlánfejű és kígyófarkú mitoló­ giai lény. A különféle ábrázolások ezeket az elemeket némileg eltérő módon kombinálják. A gótikus ha­ gyományban Khimaira a bűn alle­ gorikus ábrázolásának tekinthető, és annak hatalmát szimbolizálja. Az amuletteken (pecsétlőkön), gyűrűkön való ábrázolásának egyik célja lehetett, hogy visszaszorítsák a gonoszt, a rossztól védjék viselőjét. TÖREDÉKEK > Középkor | 21 A pecsétgyűrűk legizgalmasabb cso­ portját a geometrikus motívumok­ kal díszített fejű gyűrűk alkotják. Az ilyen díszű gyűrűk formája, ki­ alakítása is igen változatos, a szim­ bólumok eredetének felkutatása, párhuzamok felgyűjtése szinte soha véget nem érő kihívás elé állítja a kutatót. Elsőként egy minden bizonnyal a Balkán irányába muta­ tó, bizánci eredetet sejtető gyűrűt mutatok be (38). A pecsétgyűrű feje egyenlő kereszt formájú, az öntés után utólag véséssel kialakított, elnagyolt – a fejet követő – keretelt mező négyágú geometrikus mintát mutat. A gyűrű válla lépcsős, hosz­ szított, szintén vésett díszű, a ka­ rika lapos háromszög átmetszetű, enyhén domborhátú, belső felülete reszeléssel simított. A karika átmé­ rője alapján női viseleti elemre gon­ dolhatunk, külső felületén lekopott párhuzamos vésetek díszítik. Frantz Binder ötvösmester (1608) Die Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftungen Amb. 279.2° Folio 76 recto (Landauer I) A szimbólumot erősítheti a csilla­ gokkal (poncolt vésetekkel) keretelt mezőben történő ábrázolás, ami a bőség és kreativitás megtestesítője. A csillagok a fényt jelenítik meg a sötét erőkkel szemben. A szerzők úgy vélik, a gyűrűknek egyértelműen védő funkciót kell tulajdonítanunk. A kopáncsi pecsétgyűrűk 15–16. századra keltezett darabjain az ala­ posabb vizsgálat a rajtuk látható motívumok és szimbólumok alapos elemzésével végezhető el. Ezeket alapvetően három csoportra tudjuk osztani, úgymint állatalakos (mada­ ras), geometrikus és liliomos díszű­ ek. E három szimbólum eredetének és értelmezésének – amit viselője talán még ismerhetett is – kibogo­ zása igen szerteágazó, hiszen térben és időben messzire nyúló gyökereik vannak. A „liliom"­m motívumot a bizánci ikonográfiában megjele­ nő, majd az Árpád­korból ismert, 22 | TÖREDÉKEK > Középkor keretelt, kerek mezőben, sokszor terpeszben, tunikában ábrázolt, csípőre tett kezű alakból, annak stilizált (antropomorf) formájából lehet levezetni. A 15–16. században a motívum eredetét már homály fedte, heraldikus ábraként, kedvelt mintaként alkalmazták, és igen elterjedt a kopáncsi gyűrűkön is (31, 37). Az Árpád­kor végén jelent meg egy hosszú lábú, oldalról ábrázolt vízi­ madár (pelikán) ábrázolása. El kell választani a fentebb tárgyalt 10–11. századi sasmotívumtól őket, hiszen ezeket a madarak a gyűrűk egy ré­ szén hosszú lábbal, lépő pózban áb­ rázoltak, tollaikat kihangsúlyozzák, fejüket felemelik, oldalt tekintenek (35, 43). A vízimadarakat előszere­ tettel ábrázolják életfa mellett. A délszláv szakirodalomban ezeket a motívumokat két ellentétesen, egymással háttal elhelyezkedő ma­ vállú darab (34). Feje kerek, vésett, keretelt, a belső mezőben egy ívvel szabdalt téglalapforma látható, a körülötte lévő mező pedig sűrűn, aprólékosan rovátkolt díszű. A mo­ tívum szerb párhuzamok alapján stilizált pajzs, korát az ottani szak­ irodalomban a 14–15. századra te­ szik. A gyűrű hosszú válla bordával tagolt, és két keretben mellette szin­ tén sűrűn rovátkolt. A váll végén 36 a domborhátú karika kezdetén ke­ retelt, duplán vésett kiugró dísz lát­ ható. A gyűrű nyaka szintén vésett. A gyűrűk elemzését a köves gyű­ rűkkel zárnám. Kőbetétes fejjel díszített gyűrűből Kopáncs közép­ kori falu területéről 18 db ismeretes. Finomabb elemzéssel hat altípust lehet elkülöníteni, melyek mind­ egyike a 15–17. századra datálható. 37 dár stilizált mintájának vélik, ahol a madarak között életfa áll, melynek szerteágazó gyökereit sűrű vésetek­ kel ábrázolják. A motívum eredete az ókorig, a hellenizmusig vezethető vissza, mely bizánci közvetítéssel a Balkánon a 12–13. században hazánk területére is eljutott. Végül megjelennek a madarak egy általam S alaknak nevezett ábrán is, ahol a madár feje és farkának tolla­ zata maradt hangsúlyos, amit telje­ sen leegyszerűsödött formában, S alaknak (33) látunk. Nem kétsé­ ges, hogy mind a gótikus forma, mind a madáralakos gyűrűk déli irányból érkeznek hazánk terüle­ tére, és elterjedésük ideje ponto­ san beleillik a kopáncsi területen mutatkozó érmék által kijelölt kronológiába. Azaz a madaras gyű­ rűk a 15–16. századra datálhatók, eredetük a mai Szerbia területéhez köthető. 35 Két korai, talán 13–14. századra keltez­ hető geometrikus díszű gyűrűt szeret­ nék még kiemelni. Mindkettő anyaga bronz, ám készítéstechnikájuk eltérő. Kalapálással és öntéssel készültek, majd igen aprólékosan vésett techni­ kával „rajzolták” meg a fejen a négyágú geometrikus motívumot (32, 42). A következő gyűrű, mely mélyebb elemzést érdemel, egy kiemelkedő fejű, szintén lépcsős és díszített 38 TÖREDÉKEK > Középkor | 23 39 40 41 42 43 24 | TÖREDÉKEK > Középkor Két ezüstanyagú gyűrű négyágú szirommotívummal, csavarhuzalú fejével klasszikus 14–15. századi típusnak (40) számít. Kiemelkedik közülük egy, a Balkánon egészen korainak tartott típus, melyből Kopáncson három, más közeli falvak anyagában újabb, nem jelen­ téktelen számú példánya ismert (36). A gyűrűk anyaga bronz, fejét úgy alakították öntéssel, hogy pe­ reme segítségével utólag követ vagy üveget, esetleg gemmát tudjanak beleragasztani. Miután a ragasztás nem bizonyult tartósnak, sajnos egyetlen gyűrűnek sem maradt meg a kődísze. A foglalat felülete vagy mélyebb kerek lyukkal kialakított, vagy egyenetlen felszínű, bizonyára a jobb tapadási felület kialakítása miatt. A szerb szakirodalomban ismert egyik ilyen gyűrű fejét üveg­ paszta díszíti két emberalakkal, korát a 11. századra helyezik. ÉREMFORGALOM A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN A késő középkori Mezőko­ páncs falu már az Árpád­ korban is lakott település volt, amit az innen előkerült egyéb használati tárgyakon kívül a pénz­ érmék bizonyítanak a leginkább. A négy évig, 2016­tól 2019­ig tartó kutatás során a lelőhelyről több mint 600 érme került elő, melyek között 562 db 15–16. századi, tehát késő középkori érme található. Az érmék jelentős mennyisége mutatja, hogy az Árpád­korhoz, különösen annak korai időszakához képest a késő középkorban már igen jelentős volt a pénzhasználat, illet­ ve, ezzel összefüggésben, kiterjedt kereskedelmet folytathatott a kör­ nyék népessége. Az érmék számából és területi szóródásából az egykori település méretére és a lakosság viszonylag nagy számára is követ­ keztetni lehet. Ugyanakkor a település szerkezetére, a lakóházak elhelyez­ kedésére vonatko­ zóan is információval szolgálhat az érmék találati helyének sűrűsödése, illetve ritkulása. Bárkiben felmerülhet a kérdés ho­ gyan került ennyi érme a földbe? Mivel abban az időben még nem létezett a mai, klasszikus értelem­ ben vett pénztárca, így az éppen aktuális vásárláshoz szükséges pénz­ mennyiséget kisebb vászon­ vagy bőrzacskókban, erszényekben hord­ ták magukkal, rosszabb esetben a markukban szorongatták. Ezek a pénzérmék nagyon aprók voltak, mindössze 8–15 mm átmérővel, de előfordultak ennél jóval kisebb méretűek is. A véletlenül leejtett vagy szétszórt érméket nem volt könnyű megtalálni és összeszedni, sem a porban, sem a sárban, sem a fűben. Zsikai Rajmund Péter Szeretnék a gyűrűk közül egy jelen­ téktelen, ám díszítését tekintve igen beszédes kis ékszert kiemelni. A bronzból öntött gyűrű fején két kis foglalat helyezkedik el, egyikben kék színű kővel, másikban csak a kő helyének foglalatával (41). A 15. században terjednek el ha­ zánkban a jegygyűrűk. A 17. szá­ zadtól már előírt szertartás szerint történt az eljegyzés, melynek része volt a gyűrűváltás. A gyűrűt a hiedelmek szerint a bal kéz gyű­ rűsujjára húzták, mert úgy hitték, innen egy ér (vena amoris) egyene­ sen a szívbe vezet. Több falu anya­ gában találhatunk eljegyzési gyűrű­ ket, melyek feje egymásba fonódó kezeket formál. Az is előfordult, hogy szándékosan dobták el az értéktelen érméket, ha felismerték annak hamis voltát. A hosszú évszázadok alatt egy­egy lakott helyen így rengeteg pénz­ érme szóródhatott szét. A Mezőkopáncs faluhelyen talált késő középkori érmék összetétele mind a címletek, mind a kibocsátó országok tekintetében nagyon ve­ gyes képet mutat: denár, obulus, fillér, parvus, quarting, félgaras, garas, magyar és külföldi érme egyaránt található benne. Ami a kutatások során hamar fel­ tűnt, hogy egy bizonyos időszak pénzérméi teljesen hiányoznak a leletanyagból. Az Árpád­kori érmék II. András (1205–1235) obu­ lusával lezárulnak, és az előkerült késő középkori érmék legelső típu­ sa Zsigmond király (1387–1437) denárja TÖREDÉKEK > Középkor | 25 (44) és kettő darab, 1387 és 1427 közé datálható parvusa. Ez azt je­ lenti, hogy a 13. század eleje és a 14. század vége közötti időszakban készült pénzérme egyáltalán nem került elő a lelőhelyen. Hová tűnt 200 év? Erre vonatkozóan több meg­ oldás is kínálkozik. Az egyik, hogy a tatárjárás során (1241–1242) az Árpád­kori falu teljesen elpusztult, és az csak jóval később, a 14. szá­ zad végén települt újra, népesedett be ismét, tehát közel kétszáz évig lakatlan volt a hely. A másik lehető­ ség, hogy a tatár támadást néhányan túlélték, és a falu nem néptelenedett el teljesen, nem szűnt meg létezni. A gazdasági visszaesés azonban oly mértékű volt, hogy a kereskedelem, ezáltal a pénzforgalom gyakorlatilag megszűnt ezen a vidéken, és csak Zsigmond uralkodása idején, a 14. század második felében indult újra. Bármelyik elmélet akkor nyerne iga­ zolást, ha a későbbi kutatások során előkerülne egy, esetleg több érme a kérdéses, II. Andrástól Zsigmondig terjedő időszakból. Darabszám tekintetében a 15. szá­ zadból 194 pénzérme került elő, amennyiben még ide soroljuk II. Ulászló (1490–1516) korai, év­ szám nélküli denárjait. A 16. szá­ zadból már jóval több, összesen 368 érme származik. Uralkodókra lebontva a darabszámot: Zsigmond 32 db, I. Ulászló 71 db, Interregnum 10 db, Hunyadi János 3 db, V. László 3 db, Hunyadi Mátyás 49 db, II. Ulászló 34 db, II. Lajos 35 db, Szapolyai János 9 db, I. Ferdinánd 167 db, Miksa 30 db, Rudolf 51 db, külföldi kibocsátó 22 db, nem azono­ sítható 15. századi érme 12 db, uralko­ dóhoz nem köthető 16. századi hamis érme 34 db, összesen 562 db. 26 | TÖREDÉKEK > Középkor Zsigmond király pénzverése első­ sorban csekély névértékű apró pénzekkel képviselteti magát a mezőkopáncsi leletanyagban. A parvus nevű kis méretű pénz (a parvus jelentése: kicsi) a denár felét érte, a quarting pedig, nevéből adódóan, a denár negyedét (quarting = negyedelés) (45). Amikor I. Ulászló király 1444­ben elesett a várnai csatában, két évig, 1446­ig király nélkül maradt az ország. Ez alatt az interregnum alatt mindössze egyetlen denár­ és egyet­ len obulustípus készült. Ez a denár több példánnyal is képviselteti ma­ gát a mezőkopáncsi anyagban (50). A 15. század első felére jellemző, hogy bár hivatalosan ezüstvaluta volt érvényben, az érméket mégis igen gyenge minőségű anyagból, úgynevezett billonból készítették. A billon egy olyan, ezüstből és réz­ ből álló fémötvözet, amelyben több a réz és kevesebb az ezüst. Az érmék ezüsttartalmát (finomságát) a késő középkorban latban fejezték ki. A színezüst érme finomsága 16 lat volt, ami megfelel 1000 ez­ relék ezüsttartalomnak. Ezzel szemben a billonból készült érmék ezüsttartalma gyakran a 4 latos, vagyis 250 ezrelékes finomságot sem érte el. Legtöbbször csak alig­alig tartalmaztak 1­2 lat ezüstöt. A pénz ilyen módon történő rontása már Zsigmond idejében elkezdődött, és I. Ulászlónál csúcsosodott ki, akitől már szinte alig lehet nagyobb ezüst­ tartalmú érmét találni (46–48). A lakosság ezeket a rossz minőségű érméket érthető okból nem szíve­ sen fogadta, hiszen az ezüstpénzek gyakorlatilag már rézpénzek voltak. Emiatt szigorú törvényekkel sza­ 44 48 49 50 45 51 52 53 46 47 bályozva, az érméket úgynevezett „kényszerárfolyamon” tartották, ami azt jelentette, hogy ezüsttartalomtól függetlenül mindenkinek ugyan­ abban a névértékben kellett elfogadnia. A pénzrontás okai a török elleni hábo­ rúkra vezethetők vissza, amelyek inflációt idéz­ tek elő, és ezzel a pénz értékének gyengülé­ sét okozták. A billonérmék időszaka egészen 1467­ig, Hunyadi Mátyás nagy pénzre­ formjáig tartott, aki hosszú idő után újra értékálló pénzt veretett. Az érmék hátoldalán ekkor jelenik meg először Magyarország patrónája, Szűz Mária, karjában a kis Jé­ 54 zussal, amely az írni­olvasni nem tudó széles tömegek számára is könnyen felismerhetővé és nagyon népszerűvé tette ezeket a pénzeket. Értékállóságát jól mutatja, hogy Hunyadi Mátyás madonnás pén­ zei még a 16. század végén, uralkodása után száz évvel is forgalomban maradtak mint törvényes fizetőesz­ közök (49, 51–52). A magyar pénzverés történetében II. Ulászló uralkodása alatt tüntetik fel először az évszámot a pénzeken. Az első, év­ számmal ellátott denárt 1503­ban verték. A mezőkopáncsi leletanyag­ ban egyaránt megtalálhatók II. Ulászló évszám nélküli és év­ számos denárjai is (53, 58). TÖREDÉKEK > Középkor | 27 A mohácsi csatában fiatalon elhunyt II. Lajos király 1521­ben, a kincstár bevételének növelése érdekében új pénzlábat vezetett be. Az így készült pénz a régi, nagyobb ezüsttartalmú Moneta Antiqua (régi pénz) dená­ rokkal szemben a Moneta Nova (új pénz) elnevezést kapta. A kezde­ ményezés azonban sikertelen volt, a kisebb ezüsttartalmú érmék na­ gyon népszerűtlenek voltak, ezért néhány év után beszüntették a ve­ résüket, és visszatértek a Moneta Antiqua denárokhoz (54, 56). a 16. század közepén érte el a falu a legnagyobb lélekszámát, és a gazdasági élet, ezzel összefüg­ gésben a pénzforgalom is ekkor volt a legélénkebb. Nem lehet nem észre­ venni, hogy ezzel együtt a hamis pénzek aránya is egyre növekszik. Noha a pénzhamisítás gyakorlatilag egyidős magával a pénzveréssel, Szapolyai János, bár 14 évig uralkodott, denárverése mindössze néhány évre, az 1527­től 1531­ig tartó idő­ szakra korlátozódott, így a vizsgált leletanyagban is csak alig néhány Sza­ polyai­denár található. Az érmeanyag legké­ sőbbi magyar veretei I. Ferdinánd, Miksa, illetve Rudolf királyok idejében készültek. A pénz­ kibocsátás az uralkodási idő­ vel arányos volt, mivel minden évben vertek pénzt. Így I. Ferdi­ nándtól nagyobb számban, Miksá­ tól, aki csak mindössze 12 évig ural­ kodott, kisebb számban találhatók érmék. Rudolf uralkodásának csak első 20 évéből kerültek elő érmék, ami a település 1596­os megszűné­ sével hozható összefüggésbe. Mind­ három királytól denár és obulus (fél denár) szerepel az anyagban, a nagyobb címletek (garas, tallér) hiányoznak (57, 60–61). A mezőkopáncsi érmeanyag je­ lentős részét, közel egyharmadát I. Ferdinánd pénzei teszik ki. Nem véletlenül, hiszen nagyjából 28 | TÖREDÉKEK > Középkor 55 Magyarországon a 16. században érte el csúcspontját. Az itt talált, I. Ferdinánd nevéhez köthető de­ nárok 25%­a, vagyis negyedrésze hamis. A teljes 16. századi érme­ anyag tekintetében ez az arány már 31%, tehát úgyszólván minden har­ madik érme korabeli hamisítvány. Ennek a jelenségnek egyrészt politi­ kai, másrészt gazdasági okai voltak. A hamisítók ügyesen kihasználták I. Ferdinánd és Szapolyai János ha­ talomért vívott belharcát, a ket­ tős királyság okozta zűrzavaros pénzügyi állapotokat. A 16. századra a jobbágyság gaz­ daságilag megerősödött. Beindult az árutermelés, amit piacra tudott vinni, illetve már a 15. században is jelen lévő, de a 16. századra kitel­ jesedő szarvasmarha­tenyésztésből is komoly jövedelemre tett szert. A szarvasmarha­kereskedelem Nyu­ gat­Európába irányult, a felhizlalt állatokat Bécsig, Nürnbergig, sőt egészen Franciaországig és Német­ alföldig is elhajtották. Nőtt az életszínvonal, a jobbágyok kezén viszonylag nagy pénzösszegek halmo­ zódtak fel. Ennek egy részét visszaforgatták az árutermelésbe, egy részén külföldi termékeket, első­ sorban posztót, divatos használati tárgyakat, ékszere­ ket vásároltak, egy részét pedig felhal­ mozták (tezaurálták), vagyis a forgalomból kivonták. A megnö­ vekedett áruforgalom lebonyolításához viszont jelentős pénzösszegre volt szükség, ami generálta a pénzhamisítást. A pénzhamisításban a társadalom szinte minden rétege érintett volt. Ennek megfelelően a hamisítvá­ nyoknak két fajtáját különböztet­ hetjük meg. Az írástudatlan falusi kontárok által készített, értelmetlen köriratú, betűimitációkat tartalma­ zó primitív másolatokat, valamint a főúri kastélyokban, várakban jól fizetett ötvösmesterek vagy pénz­ verdéből elbocsátott éremvésnökök munkáját dicsérő, az eredetihez szinte megszólalásig hasonló hamis pénzeket. Hunyadi Mátyás jó minőségű veretei­ től egészen Rudolfig, válogatás nélkül hamisították a forgalomban lévő ma­ gyar és külföldi pénzeket is. A hamis érmék többnyire rézből vagy nagyon csekély ezüstöt tartalmazó ötvözetből készültek. A felületét beezüstözték, így a hamisítás tényét csak akkor lehetett észrevenni, ha már lekopott róla az ezüstbevonat (62 – 63). Feltétlenül szólnunk kell a külföldi érmék jelenlétéről is a magyar pénz­ forgalomban. A kettős királyság belharcai és a török elleni küzdelem során kialakult anarchikus viszonyok azt eredményezték, hogy a fokozódó áruforgalom lebonyolításához nem állt rendelkezésre elegendő meny­ nyiségű pénz, illetve a nagymérvű hamisítás miatt a magyar pénzben az emberek bizalma erősen meg­ ingott. Emiatt a lakosság szíveseb­ ben használta a kereskedelem által külföldről, elsősorban Ausztriából, Csehországból és Lengyelországból beáramló pénzeket. Leggyakoribb a lengyel félgaras, garas és három­ garas („dutka”), a cseh fillér (népies nevén „babka” vagy „batka”, innen a szólás: „fabatkát sem ér”), az osztrák pfennig, valamint a porosz garas volt. Mindezt jól prezentálják a mezőkopáncsi leletanyagban is megtalálható példányok. A félgarast 1½ denár, a garast 3 denár, a 3 garast 60 9 denár, a cseh fillért pedig ½ denár, vagyis obulus értékben fogadták el a magyar pénzforgalomban. A külföldi pénzek beáramlását és használatát a hatalom nem nézte jó szemmel, de az ellene foganatosított védekezési kísérletek eredménytele­ nek maradtak. A lakosság körében továbbra is népszerűbbek voltak a külföldi fizetőeszközök a magyar­ nál (55, 59 ,62–65). A két nürnbergi számolózseton érde­ kes színfoltja az itt talált érméknek. Jelenlétük minden bizonnyal össze­ függésben van a nyugatra irányuló marhakereskedelemmel. A számoló­ zsetonok, ahogy a nevük is mutatja, egyfajta számolóeszközök voltak, melyeket egy speciális bútordarabon, az úgynevezett számolóasztalon hasz­ náltak. A számolóasztalok és az ehhez tartozó zsetonok igen elterjedtek voltak a késő középkori Európában. 56 57 58 59 61 62 TÖREDÉKEK > Középkor | 29 MAGYAR KIRÁLYOK VERETEI 63 Figyelemre méltó, hogy a leletanyag­ ban a magyar veretek közül nincse­ nek jelen a nagyobb névértékek, mint a garas és a tallér. Többszörös garas, garas, félgaras csak a külföldi pénzek között fordul elő. Ennek oka lehet az is, hogy a jobbágyság köré­ ben inkább a kisebb címletek forog­ tak, esetleg hogy a nagyobb érméket nehezebben veszítették el, vagy egy­ szerűen csak a magyar pénzek for­ galmának visszaszorulását igazolja a külföldi pénzekkel szemben. A mezőkopáncsi faluhelyen elő­ került magyar érméken szereplő legutolsó évszám 1596, a külföldi érméken pedig 1594. Mindez arra enged következtetni, hogy a telepü­ lés a 15 éves háború során, a Körös– Maros közének többi településéhez hasonlóan, a török által pusztult el 1596­ban. 66 30 | TÖREDÉKEK > Középkor 64 65 M ÉRLEGSÚLYOK A mezőkopáncsi kutatások során kettő darab bronzból készült mér­ legsúly is előkerült, a templom be­ járatától nyugatra, attól nagyjából 150 méterre. A két tárgy egymáshoz viszonylag közeli elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a késő középkori faluban talán itt lehetett a piactér, vagy pedig vala­ milyen kereskedelmi tevékenységet folytathattak ezen a helyen. A lat mint mértékegység a súlymértékek családjába tartozott a középkortól egészen a 19. századig, a metrikus rendszer bevezetéséig. Első magyar nyelvű okleveles említését 1331­ből ismerjük. Nyolc altípusa közül a bécsi (17,3 gramm), a pozsonyi (17,4 gramm) és a budai (15,3 gramm) lat volt a leggyakrabban használt súlymérték a késő közép­ korban. A Mezőkopáncs faluhelyen talált két mérlegsúly közül a na­ gyobbik tömege 52,1 gramm (67), a kisebbiké pedig 30,3 gramm (66). Ez alapján az előbbi a pozsonyi típushoz illeszkedik, mégpedig 3 lat súlyban, az utóbbi pedig a budai típushoz, 2 lat súlyban. A mérés során mindenképp figyelembe kell vennünk a tárgyak kopottságát, ami a minimális, 0,1­0,3 gramm eltérést eredményezi. Zsigmond (1387–1437) denár CNH II. – 124 parvus CNH II. – 125A quarting CNH II. – 129 1 db 2 db 29 db I. Ulászló (1440–1444) denár CNH II. – 141 CNH II. – 143A CNH II. – 145A CNH II. – 146A CNH II. – 147 CNH II. – 149A CNH II. – 163 CNH II. – ? 10 db 5 db 28 db 8 db 4 db 11 db 4 db 1 db Interregnum (1444–1446) denár CNH II. – 152 hamis denár CNH II. – 152 típus 9 db 1 db Hunyadi János (1446–1453) denár CNH II. – 156 CNH II. – 157A hamis denár CNH II. – 156 típus 1 db 1 db 1 db V. László (1453–1457) denár CNH II. – 182 CNH II. – 186 2 db 1 db Hunyadi Mátyás (1458–1490) denár CNH II. – 217 CNH II. – 218 CNH II. – 222 CNH II. – 225 CNH II. – 227 CNH II. – 228 CNH II. – 232 CNH II. – 234 CNH II. – 235A CNH II. – 239 CNH II. – 239A obulus CNH II. – 243 CNH II. – 244 hamis denár CNH II. – 232 típus 11 db 1 db 1 db 1 db 17 db 1 db 6 db 1 db 1 db 2 db 2 db 1 db 1 db 3 db II. Ulászló (1490–1516) denár CNH II. – 272A CNH II. – 272B CNH II. – 272C CNH II. – 276 CNH II. – 277 CNH II. – 278A obulus CNH II. – 283 cseh fillér Donebauer 959 hamis denár CNH II. – 278A típus 6 db 2 db 1 db 4 db 1 db 12 db 2 db 1 db 5 db KÜLFÖLDI VERETEK II. Lajos (1516–1526) denár CNH II. – 306A CNH II. – 308A hamis denár CNH II. – 306A típus CNH II. – 308A típus 15 db 15 db 1 db 4 db Szapolyai János (1526–1540) denár CNH II. – 331A CNH II. – 333 hamis denár CNH II. – 333 típus 7 db 1 db 1 db I. Ferdinánd (1526–1564) denár CNH III. – 40 CNH III. – 41 CNH III. – 48 CNH III. – 53 CNH III. – 58 obulus CNH III. – 67 cseh fillér Dietiker 5 Dietiker 9 pfennig Markl 557 hamis denár CNH III. – 40 típus CNH III. – 41 típus 108 db 6 db 1 db 1 db 1 db 1 db 1 db 2 db 1 db 42 db 3 db Miksa (1564–1576) denár CNH III. – 94 CNH III. – 95 cseh fillér Dietiker 165 hamis denár CNH III. – 95 típus 15 db 10 db 1 db 4 db Rudolf (1576–1608) denár CNH III. – 159 CNH III. – 160 obulus CNH III. – 169 cseh fillér Dietiker 251 hamis denár CNH III. – 159 típus CNH III. – 160 típus hamis cseh fillér Dietiker 251 típus 1 db 19 db 1 db 1 db 17 db 10 db 2 db Redwitz Miklós (1429–1435) szörényi bán denár MBR 230 1 db Maximilian I. (1493–1519) osztrák főherceg pfennig Schulten 4091 1 db II. Lajos (1516–1526) magyar király lengyel félgaras Kopicki 2. – 72 2 db IV. Kázmér (1447–1492) lengyel király félgaras Kopicki 2. – 384 1 db János Albert (1492–1501) lengyel király félgaras Kopicki 2. – 387 1 db Sándor (1501–1506) lengyel király félgaras Kopicki 2. – 389 2 db I. Zsigmond (1506–1548) lengyel király félgaras Kopicki 2. – 410 3 db Kopicki 2. – 413 1 db hamis garas Kopicki ? (Gdansk) 2 db hamis félgaras Kopicki 2. – 426 típus 1 db III. Zsigmond (1587–1632) lengyel király 3 garas Kopicki 2. – 981 1 db 16. századi hamis lengyel félgaras 2 db Brandenburgi Albert (1525–1568) porosz herceg garas Kopicki 1. – 40.7/S.7 1 db Kopicki 1. – 40.7/S.8 1 db 16. századi számolózseton, Nürnberg 2 db 15. századi, nem azonosítható denár 12 db 16. századi, uralkodóhoz nem köthető hamis denár 34 db 67 TÖREDÉKEK > Középkor | 31 A fémkeresős terepbejárások során az egykori Kopáncs falu területéről 13 textil­ plomba került az Orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum gyűjte­ ményébe. Országos összehasonlí­ tásban ez a mennyiség nem túl ki­ emelkedő, messze elmarad az olyan lelőhelyektől, mint Pápa–Fő tér (194 db), Újireg–Kulcsár­puszta (112 db), Rákóczifalva–Varsány (kb. 340 db) vagy akár Pest–Molnár utca (kb. 60 db), de talán nem is lenne igazságos jelentős mező­ városokhoz és piacos helyekhez mérni. Sajnos falusias települések esetében ilyen jellegű feldolgozások még alig történtek, így Kopáncs – a folyamatban lévő bugaci értékelés mellett – az elsők között fog szerepelni. Még a kopáncsi leletek részletesebb áttekintése előtt, pár mondat erejéig érdemes kitérni magára a tárgyra. Az elmúlt években már nem számít különlegességnek Magyarországon, de tíz éve a textilplombák még teljességgel ismeretlen lelettípus­ ként szerepeltek. Éppen a fémkereső használata eredményezte az ólom­ ból készült, kis méretű – átlagban 15–25 mm közötti átmérőjű – lapos, korongszerű tárgyak mennyiségé­ nek megnövekedését. Nem véletlen, hogy 2000 előtt alig néhány tucat­ nyi textilplombáról volt tudomá­ Mordovin Maxim TEXTILPLOMBÁK sunk a teljes Kárpát­medencéből, ezzel szemben most már a szakma számára ismert darabok száma elérte a 2500 darabot. A középkorban és a kora újkorban az egyik legjövedelmezőbb iparág a textilipar volt, ugyanis öltözködni mindig muszáj volt, ugyanakkor a viselet gyorsabban kopott, hasz­ nálódott el, mint a fémek. Európa északnyugati részén álltak rendel­ kezésre olyan körülmények az első évezredforduló táján, a kiemelkedő minőségű alapanyagokat (gyap­ jú, növényi festékek) és a fejlett városias kultúrát is beleértve, melyek együttesen robbanássze­ rű fejlődést idéztek elő a nagy­ bani textil­előállításban. A köz­ ponti régiója ennek a fejlődésnek Flandria lett (mai Belgium és Észak­ Franciaország), majd hozzá kapcso­ lódott Hollandia és Anglia, a mai Németország nyugati, Rajna menti régióival. A technikai újításoknak köszönhetően nagyobb mennyiségű szövetet tudtak készíteni, válto­ zatlan minőségben, de rövidebb idő alatt. Ugyanekkor a távolsági kereskedelem addig soha nem látott felfutása – a Hanza­szövetséggel együtt – összekapcsolta az ipar­ vidékeket a távolabbi piacokkal, többek között a Magyar Király­ sággal. Ez utóbbinak az lett az egyik szomorú következménye, hogy az Textilbála szobra a leideni Posztócsarnok kapuzatán, 17. század (Fénykép: Mordovin Maxim, Museum de Lakenhal, Leiden) 32 | TÖREDÉKEK > Középkor európai gazdasági rendszerbe meg­ késve bekapcsolódó Magyarország soha nem tudta behozni a lemara­ dását, s a hazai textilgyártás mindig is gyengébb színvonalú és arányai­ ban kevésbé kifizetődő maradt. A magyarországi textilbehozatalról nagyon jó forrásokkal rendelke­ zünk, ezeket már az 1960­as és 1970­es években feldolgozták és kiértékelték. Azonban akkor még nem gondolta volna senki, hogy az írott adatokat a régészeti leletek jelentősen ki tudják egészíteni. A textilplombák elsődleges szerepe – modern szóhasználattal élve – a minőségbiztosítás volt. A jelen­ tősebb textilgyártó városok számára életbevágó jelentőségű volt, hogy a vásárlók folyamatosan az ő termé­ keiket vásárolják. Emiatt már vi­ szonylag korán elkezdték festékkel, viasszal vagy hímzéssel jelezni az egyes szövetfajták származási helyét: így a vevők láthatták, hogy a vásá­ rolt termék hol készült, s ezáltal a megszokott minőségre számított. Azonban a „befutott” termékeket a kisebb, a gyártásba megkésve be­ kapcsolódó települések elkezdték utánozni (de mondhatjuk akár azt is, hogy hamisítani). Ezt a problé­ mát végül a 13. század végére úgy oldották meg, hogy a bizánci terü­ leteken már évszázadok óta haszná­ latban lévő áruplombát átalakítot­ ták oly módon, hogy a textilvégek szélére lehessen rögzíteni. Általában ez egy olyan, két korongból álló, ólomból öntött tárgy, melynél az egyik korong szegecsben végződik, míg a másik lyukasztott. A városi, megfelelő feltételek mellett külön erre a célra megválasztott vizsgá­ lómesterek, miután leellenőrizték az eléjük hozott, frissen elkészített posztóvéget, ezeket az ólomplombá­ 68 a 68 b 69 a 69 b kat ráhajtották a textilvég szélére, s összenyomták vagy összeütötték. Ezzel került a plombára valamiféle azonosító jelzés: városi címer, fel­ irat vagy akár egy szám. Idővel, a textilgyártás további fejlődésével és a szabályozások bonyolódásával egyre több készítési lépést kezdtek külön­külön ellenőrizni, s azoknak már külön jelölés járt. Sőt, a textilt készítő mester is, munkája végezté­ vel, saját plombájával jelölte meg a termékét. Ennek az lett az eredmé­ nye, hogy a középkor végén egy­egy posztó szélén már több plomba is lóghatott. A textilvéget úgy haj­ togatták össze, hogy a plombák a belső szélen legyenek, de kilógjanak a bálából. Ennek köszönhetően az utolsó rőf eladásáig a vásárlók lát­ hatták, hogy a kiszemelt textil hol készült. A kopáncsi 13 textilplomba feltű­ nően rossz megtartású, nagyon ko­ pott, a felületük sokszor sérült. Ezek mind utólagos sérülések, valószínű­ leg már a település pusztulása után, a szántás okozta. A rossz állapotuk miatt csak hét lelet származását lehetett megállapítani, a többi hat esetében erre nincs lehetőség. A hét azonosítható darab hat helyről érkezett, négy különbö­ ző régióból. Legközelebbi város a morvaországi – ma Csehország része – Nový Jičín (német: Neu­ titschein) (69 a­b). Ez egy viszonylag gyakori típus a 16. század közepéről, bár Magyarországon kívül eddig még nem került elő hasonló. Ez a plomba egy közepes minőségű, viszonylag olcsó posztón érkezett. A következő négy lelet ugyanabból a régióból származik: Szilézia és Lausitz, amely ma megoszlik Len­ TÖREDÉKEK > Középkor | 33 gyelország és Németország között. Egy­egy plomba Boroszló (lengyel: Wrocław, német: Breslau) (70 a­b), illetve Chojnów (német: Haynau) (75 a­b) városának termékeit jelezte, még kettő pedig a görlitzi szövetek jellegzetes, koronás pecsétje (72 a­b). A chojnówi darab a 16. század első felére – középső harmadára keltez­ hető, a többi pedig inkább a 15. szá­ zad végére – 16. század elejére. Szilézia és Lausitz együttesen hí­ res textilipari régió volt már a 14. századtól kezdődően, nevezetes volt jó minőségű, de nem túl drága posztófajtáiról. A görlitzi szövetek a Magyar Királyságban az olcsóbb termékek közül utolérhetetlen nép­ szerűségnek örvendtek. A chojnówi és a boroszlói termékek szintén nagyon gyakoriak voltak a Kárpát­ medencében, s mindkettő a közepes árkategóriához tartozott. 70 a ritka típust takar: két egymáshoz tartozó korong helyett ennek négy van, vagyis több adatot lehetett megadni ezeken (74). Ez a fajta megoldás a legnagyobb textilgyártó régiókra volt jellemző, pontosab­ ban kifejezetten Angliára. Sajnos, a kopáncsi lelet annyira kopott, hogy alig lehet rajta kivenni bármit. Azon kívül, hogy valamilyen, már 16. századi betűtípussal írt szöveg 70 b 71 a 72 a 73 a A következő plomba egy jóval nyu­ gatibb, már bajorországi helyszínt jelöl ki. Ez Wöhrd városa (68 a­b). A hely neve nem véletlenül nem cseng ismerősen, ugyanis már nem létezik önálló településként, mert már a középkorban megvette Nürnberg városa, s ma is annak szerves része. A 15–16. században Wöhrdben számos nürnbergi takács telepedett le, s a termékeiket Nürnberg címerével – vagyis a biro­ dalmi város minőségével –, de attól megkülönböztetve árusították. A plombáikon lévő W betű jelzi, hogy a nürnberginél valamivel ol­ csóbb, de még mindig kiváló minő­ ségű termékről van szó. A kopáncsi darab a 16. század középső harma­ dára keltezhető. Az utolsó azonosítható, ép darab kissé rejtélyes. Már formája is rend­ hagyó, Magyarországon rendkívül 34 | TÖREDÉKEK > Középkor 71 b 73 b 72 b volt rajta, illetve egy stilizált sas alakja is kivehető, semmilyen konk­ rét részlet nem segít származásának pontosabb megállapításában. Az angliai darabokhoz képest ez kissé elnagyolt, ráadásul Anglia uralkodói vagy városi címereiben nincs sas. Valószínűleg itt egy olyan textiltermék plombájáról lehet szó, amely angol gyapjúból, valószínűleg angol kereskedelmi társaság koor­ dinálása mellett, de már valamelyik kontinentális Hanza­városban ké­ szült, vagy ott fejezték be. Ez egy meglehetősen elterjedt gyakorlat volt, nem egy esetben az angol nyersposztót már Hollandiában színezték, vagy Gdańskban (mai Lengyelország) nyírták. Akármi is a pontos származási helye ennek a plombának, egyértelmű, hogy az összes azonosítható darab közül ez jelzi a legdrágább Kopáncsba érkezett textilárut. A nem azonosítható plombák is bírnak bizonyos információval. A legkisebb darab – töredékében is 3 cm hosszú – arról árulkodik, hogy egy nagyobb plomba része volt, így minden bizonnyal drágább szövetet jelöltek meg vele. Emellett van két mesterjegyes textilpecsét (71 a­b). Jellemző a középkor végi vagy kora újkori mesterjegyekre, hogy külön­ böző iniciálékat kombinálták bele a geometriai motívumokba. Sajnos az európai takácsmesterjegyek még nincsenek feldolgozva, így nem tud­ juk személyhez vagy akár városhoz kötni azokat. Csak annyi derül ki, hogy az elsőként említett töredék­ kel együtt ezek mind a 16. század első felére keltezhető leletek. Továb­ bi három plomba esetében még van remény hosszabb távon beazono­ sítani az eredetüket, csak meg kell találni az ép párjukat, melyeken ki lehet betűzni a feliratokat. Az egyi­ ken liliom látható (73 a­b), mely valószínűleg a város címere lehetett. Felmerülhetne akár Firenze is, de a körirat német nyelvterültre utal. Egy másik, kifejezetten apró töre­ déken szintén egy címerrészletet láthatunk. Itt is csak sejthetjük, hogy Németország, azon belül is Bajorország lehet a származási hely, ugyanis éppen ez a fajta TÖREDÉKEK > Középkor | 35 Nézzük végül, hogy összességében mit mesélnek ezek a nem kifejezet­ ten szép ólomtárgyak Kopáncs tör­ ténetéről. A textilkereskedelemre vonatkozó írott források bőségesen számolnak be arról, hogy nyugatról milyen szövetfajtákat hoztak be a Magyar Királyság területére, de azt már nem mondják el, hogy azokat végül kik is vásárolták meg. A plombák viszont pontosan meg­ mutatják ezen szövetek végállomá­ sát, hogy hol is használták azokat fel. A kopáncsi textilbárcák alapján láthatjuk, hogy a 15. században biz­ tosan hoztak a faluba egy nagyon drága németalföldi szövetet és egy németországi, liliomos megjelölésűt. A század végén már nagyobb vá­ laszték figyelhető meg, amit görlitzi, 36 | TÖREDÉKEK > Középkor KAPCSOK plombanyomó fogó boroszlói és egy mesterjegyes dara­ bok képviselnek. A két korábbihoz képest ezek már olcsóbb termékek. A 16. század folyamán a korábbiakat kiegészítette a wöhrdi és a konti­ nentális utófeldolgozású angol posz­ tó. Természetesen egy időben ennyi­ re szóródó, ilyen kevés lelet alapján nem lehet statisztikát készíteni, de annyi elmondható, hogy Kopán­ cson a középkor végén mindig volt vásárlóerő a drágább termékekre is, bár nagyobb mennyiségben inkább a közepes árkategóriájú szöveteket részesítették előnyben. Annyit érdemes még hozzátenni, hogy feltűnően hiányoznak a 16. század végi darabok. Ennek okát azonban csak a többi lelet ismeretében lehet kideríteni. 74 Rácz-Schliszka Borbála sasos­harántpólyás címerkép arra a vidékre jellemző. A végére ha­ gyott darab talán a legérdekesebb. Az erősen sérült, csak töredékében fennmaradt plomba egyik oldalán karéjos díszítésű címerrészlet vehe­ tő ki, míg a hátoldalán egy speciális textilkikészítő eszköz, a bolyhozó fésű látható. Az utóbbi jelzi azt, hogy az adott posztót kallózták, bolyhozták, és utána a bolyhokat lenyírták. Mindez egy kifejezetten drága, a legjobb minőségre utal. A plomba szerkezete is beszédes, ugyanis nem szegecses rögzítésű, mint a többi, hanem madzagos. Ez pedig leginkább a németalföldi és a flandriai területekre volt jellem­ ző. Láthatjuk, hogy míg ily sérült, deformált ólomdarab is milyen sok információt árul el magáról! Annyit lehet még ezekhez hozzá­ tenni, hogy a részletek stílusa alap­ ján a liliomos és a bolyhozófésűs darabok tűnnek a legkorábbiaknak, valamikor a 15. század első felére, közepére lehet őket keltezni. A középkori Kopáncs falu területén végzett fémke­ resős kutatások során nagy számban kerültek elő ruhakapcsok; mintegy 65 darab látott napvilágot. Ezek a kicsi, 1­2x1­2 cm nagyságú kapcsok kettesével alkottak egy párt, egy ún. apa­ (a kampós darab) és egy anyatagból (a hurkos darab) álltak. Leggyakrabban öntéses technikával készültek, és kis áttört lyukak figyelhetők meg a testükön, itt varrhatták fel azokat a ruhára. Alapanyagukat tekintve több mint kétharmadukat bronzból, egyötö­ düket ezüstből öntötték, de a sze­ gényesebb darabok némelyike ón­ ólom ötvözetéből készült, melyek jellemzően igen rossz megtartásúak. Érdekességük, hogy apró méretük ellenére formai sokszínűség jel­ lemzi őket. Leggyakoribb díszítő­ motívumnak a növényi mintákat tarthatjuk, de állatábrázolás is megjelenik rajtuk, sőt, emberalakos darabokat is ismerünk, utóbbira azonban nem találunk példát a kopáncsi anyagban. A növényi motívumok gyakran valós növénye­ ket mintáznak meg, ez jól illeszke­ dik a késő gótika formakincséhez. Hét formai csoportot határoztunk meg, ezek közül a leggyakoribb az ún. borostyánleveles típus. Ebből 24 példány látott napvilágot, mely­ nek jellemzője az 1,5x1 cm­es átlagos 75 a 75 b TÖREDÉKEK > Középkor | 37 méret, és a borostyán háromszög­ letű leveléhez hasonló kapocstest, amelyet négy helyen lyukasztottak át (akárcsak napjaink lapos gombja­ it), és rovátkolással díszítették őket, habár ez nem mindegyik darabon figyelhető meg. Az anyatagon lévő hurok lekerekített téglalap alakú, és egybe van öntve a kapocs testével, ahogy az apatag füle is. A legtöbb bronzból készült, de három ezüst­ darab is megtalálható az anyagban (80). Darabszámban ezt követi a tölgy­ fatípus, melyet 11 tárgy képvisel. Jellemzője a 2x1,8 cm­es méret, a stilizált tölgyfát mintázó kapocs­ test és az ágak végén helyet foglaló hat levél és három makk. A test belső részén nyolc apró lyuk teszi lehetővé a ruhán való rögzítést. Az anyatagokon lévő hurok egybe van öntve a kapocs testével, és négyszög­ letes kialakítású. A kapcsok kivétel nélkül bronzból készültek, de a motívumok díszítettségének aprólé­ kosságában különbségek mutatkoz­ nak, akadnak ugyanis aprólékosan kidolgozott, a levelek erezetét rovát­ kolással díszítő darabok, míg egé­ szen elnagyoltak is, ahol az ágak, illetve a lyukak összefolynak. Ez utóbbiak vélhetően másolatai a szebb példányoknak (76). 76 38 | TÖREDÉKEK > Középkor A következő a fészkes virágúak csoportja. Azért kapták ezt a nevet, mert közös jellemzőjük, hogy a ka­ milla virágára hasonlító lágyszárú növényeket mintáznak, azonban ide több, egyedi kialakítású darab is tartozik. Két altípusa létezik; az egy, illetve a három virágfejjel ren­ delkezők. Mindkét csoport esetében egy­egy levél keretezi a termőt vagy termőket. Méretük és alapanyaguk is változatos, míg az egyfejűek jellem­ zően 1,2x1 cm­esek, ezüstből vagy bronzból készültek, és két lyukkal áttörtek, addig a háromtermős da­ rabok között, melyek 1,8x1,8 cm­esek, és négy lyuk figyelhető meg rajtuk, az ezüst mellett ón­ólom ötvözetű példányokat is találunk (78). Talán az egyik legszebb csoportnak az akantuszleveles típust nevez­ hetjük, habár csak négy darab ke­ rült elő belőle Kopáncs területén. Közös tulajdonsguk, hogy 2x1,9 cm nagyságúak, és karéjos, szárnyasan hasogatott, három irányban leágazó levelet formáznak. Az anyatagokon a hurok kerek. Ezüstből és ólomöt­ vözetből készült példányai is ismer­ tek (82). A szőlőleveles típusba mindössze csak egy kapocs tartozik, amely, 4x1 cm­es méretével a legkisebb kapcsok egyike. Alakja a tenyeresen 77 hasadt, ezerjó szőlő levelére emlé­ keztet. Felülete sima, melyen ha volt is rovátkolásos díszítés, lekopott az idők során. Az anyatagon a hurok kerek, és egybe van öntve a kapocs testével. Ezüstből készült, és két pici lyuk segítette a felvarrását (81). A palmettás típust egy kapocspár képviseli, melyek eltérve a többi csoporttól, nem helyi növényeket mintáznak, hanem stilizált pálma­ ágakat figyelhetünk meg. A palmet­ tadíszítés antik eredetű, de későbbi korok alkotásain is gyakran meg­ jelenik. A kapcsok kicsik, 1x1 cm nagyságúak, és a test alján egy du­ dor található, innen ágazik ki inda­ szerűen a három levél, melyek vége behajlik, felületük szelvényezett. A tárgyak ezüstből készültek, az anyatagon a fül kerek kialakítású, de eltérve a többi típustól, itt a hu­ rok és a kampó sem a kapocstesttel egybe lett öntve, hanem azokat utó­ lag forrasztották rá a test hátuljára. A felvarrást négy kis kerek lyuk szolgálja (77). Az utolsó, és egyben talán legérde­ kesebb kapocs, melyből csupán csak egy darab került elő, a galambos példány. Ez a kapocs már a maga 3,4x2 cm­es méretével is kitűnik társai közül, illetve azzal, hogy míg a többinek magassága legfeljebb 0,1­ 78 Ismeretlen festő: Mária Kleofás, Simon Jakab, Júdás Táde, József, Alpheus. A leibici Szűz Mária mennybevétele templom Szent Anna-oltár bal oldali merevszárny felső táblaképe (1510–1520) Szépművészeti Múzeum, Régi Magyar Gyűjtemény 0,2 cm, addig ennek 1,2 cm, amit an­ nak köszönhet, hogy a lándzsa alakú kapocstest enyhén domború. Ha az asztal lapjára helyezzük, jól látszik oldalnézetből ez az ív, illetve hogy az egybeöntött alapra további ele­ meket forrasztottak. A test indákat mintáz, több helyen áttört, hegyes végén egy liliom látható. Az indás lándzsaalakra egy stilizált galambot illesztettek, mely fölött egy pánt ível át, amelynek a csat orrához eső vé­ gén egy ékkőfoglalat helyezkedik el, melyből a kő sajnos már kiesett. A kapocs egy bokrot ábrázol, amelyben egy madár telepedett meg. A kapcsoláshoz szükséges hu­ rok kör alakú, és a huzalt, amelyből kialakították, utólag forrasztották a testhez. Ennek a kapocsnak eddig nem ismert párhuzama, így keltezé­ se is nehézkes, ugyanakkor forma­ kincse alapján kötődhet a reformá­ cióhoz is, mely a 16. század közepén nyert teret ezen a területen (79 a­b). Most, hogy röviden ismertettük az egyes típusokat, nézzük meg, kik, mikor, hol és hogyan hordták ezeket a ruházati elemeket. A fémkeresős kutatások során legtöbbször olyan szórvány tárgyak kerülnek elő a föld felsőbb rétegeiből, melyeket egykori viselőjük veszített el, vagy pedig a lelőhelyet, ez esetben a te­ metőket a szántás vagy valamiféle földmunka, netalán sírrablás során megbolygatták. Az előkerülésnek ez a körülménye a viseleti elemekre nézve komoly hátrányt jelent, hi­ szen számos információtól megfoszt minket. Nem tudjuk meg, milyen nemű, korú emberek, a ruha mely részén viselték az adott tárgyakat, milyen szerepük volt az öltözetben, és milyen más ruházati kiegészí­ tőkkel hordták őket együtt. Értel­ mezésükhöz ezért elengedhetetlen a környező temetők leletanyagát megnézni, párhuzamokat keresni az egyes típusokra, megfigyelni, hogy a sírokban hol helyezkednek el, valamint írott vagy képi for­ rások után kutatni. Ruhakapcsok Európában már a 11. században ismertek, melyek azonban kü­ lönböznek a most tárgyaltaktól. Itthon csak a 14. század végétől, a 15. század elejétől terjedtek el: az észak­magyarországi bányavárosok polgárainak hagyatéki leltáraiban találunk említést rájuk, ezek alapján kapcsok kerülhettek kabátra, pa­ lástra, dolmány ujjára, de övre vagy akár szoknyára is. Itt esetenként említést tettek az egyes kapcsok anyagáról is, a tárgyak formáját azonban nem írják le részletesen. TÖREDÉKEK > Középkor | 39 GOMBOK A 79 a 81 Szintén ezeken a területeken, illet­ ve németországi városokban késő gótikus oltárképeken, valamint portrékon is találkozunk kapcsok­ kal. Ezeken láthatunk női szen­ teket, akiknek palástját egy pár nagyobbacska darab zárja, illetve női és férfi­felsőruházat nyakkivá­ gását fogja össze többnyire 3­5 pár. A női viseletben a 16. század folya­ mán jelenik meg a ruhaderék, mely általában elkülönül a szoknyától, és szorosan követi a felsőtest vonalait. Ezt a ruhaneműt is gyakran zárja kapocssor elöl középen. A ruhakapcsok Magyarországon egy új divat megjelenését is jelen­ tették. Míg a tatárjárás idején elrejtett kincsleletekből, illetve az azt megelőző idők temetői­ nek anyagából teljesen hiányoz­ nak, úgy a 14–15. századi temetők­ ben és később, a mohácsi vész 40 | TÖREDÉKEK > Középkor 79 b 82 környékén elrejtett hasonló lelet­ együttesekben egyaránt feltűnnek. Az általunk vizsgált térség késő középkori falvainak temetőiben szintén jelen vannak a kapcsok. Ahogy a mezőkopáncsi templom sírkertjének leletmentő ásatásai során, úgy Mezőkovácsházán, Nagybánhegyesen, Békéssámsonon, Kaszaperen is napvilágot láttak ruhakapcsok. A sírokban leggyak­ rabban csak egy­egy pár volt megfi­ gyelhető, de Mezőkovácsházán pél­ dául a 69­es sírban fekvő felnőtt nő vázán a mellkason és az alkarnál is találtak egy­egy párt. Ez utal tehát rá, hogy a mellkas mellett a ruha uj­ ját is kapoccsal zárták. A viselethez adhat további információt, hogy a 86­os sírban fekvő pártás lány­ ka maradványain áll alatt egy pár akantusz leveles típus helyezkedett el, ami nagyobbacska méretéből kifolyólag arra enged következtetni 80 minket, hogy az elhunytat palást­ ban, köpenyben helyezhették örök nyugalomra. További érdekesség, hogy a Telekgerendáson feltárt 29­es sírban az elhunyt térdeinél került elő egy pár szőlőleveles ka­ pocs. Az előbbiek alapján láthatjuk, hogy nagyon változatosan hordták, felsőruha, palást, öv, ruhaujj zárásá­ ra egyaránt használhatták ezeket a tárgyakat. További kérdés, hogy hol készül­ hettek ezek a tárgyak. Írott forrásokból tudjuk, hogy a felső­ magyarországi bányavárosokban virágzott az ötvösség, és feltehetően Budán is készülhettek ilyen tárgyak. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy Nürnberg kisfémipara ebben az időben igen jelentős volt, és számos tárgytípus esetében bizo­ nyíthatóan nagyszámú importtárgy érkezett onnan a hódoltság kori Magyarországra. Ezzel együtt az Alföldön a szarvasmarha kereskede­ lemből jelentős bevételük szárma­ zott az embereknek, és mivel a jó­ szágokat Nyugat­Európa városaiban értékesítették, így kézenfekvő lenne azt feltételezni, hogy többek között Nürnbergből szerezhették be a kapcsokat. gomb szintén egy ruhazá­ ró viseleti elem, melyből azonban már csak jóval kevesebb került elő a kopáncsi kutatások során; összesen 10 darab. A gombként funkcionáló tárgyak ugyanakkor jóval változatosabb for­ mai kialakításúak lehetnek; akad­ nak közöttük lapos, lencse, féllen­ cse, félgömb, gömb alakú példányok is, és önthetik vagy akár préselhetik őket. Készülhetnek bronzból, réz­ ből, ezüstből, aranyozott ezüstből vagy akár színaranyból is. Leggyak­ rabban réz­ és bronzgombokkal találkozunk, melyeket hajdan fényesre políroztak, így azok aranyként csillogtak. Formai alapon három típust külö­ níthetünk el. Az első egy tömör, ón­ólom ötvözetből öntött féllen­ cse alakú gomb, mely 2,3x2,2 cm nagyságú, rövid szárral és kerek hurokkal, a gombfej felső részén négykaréjos­négycsúcsos motívum figyelhető meg, a szélen pedig rovát­ kolt díszítés fut körbe. A gótikus formakincsre jellemző díszítéssel ellátott típusból Kopáncson három darab került elő. Érdekesség, hogy ez a díszítésmód más tárgyakon is megjelenik, ahol nem egy kisebb huzalfüllel van ellátva a fej, hanem egy nagyobb karikával, így feltehe­ tően nem gombként funkcionált. Ez a gomb a 14–15. századra kel­ tezhető (85 a­b). A következő típus az ún. gömb for­ ma fülesgomb, melyből négy darabot találtak a kopáncsi kutatások során. Az itt bemutatásra kerülő darab egy 2,3x2,2 cm nagyságú, aranyozott ezüst, préselt, két félgömbből össze­ forrasztott gömb alakú fülesgomb huzalfüllel, a gombtest derekánál a forrasztáson rovátkolt huzal fut körbe. Az aranyozás csak nyomok­ ban figyelhető meg, illetve a gomb­ test alsó és felső része is roncsoló­ dott. A gömbforma fülesgombok a 14. században jelentek meg, ugyan­ akkor ez a forma egészen az újkorig népszerű maradt. Ez a példány a 15–16. századra keltezhető (83). Johann Mecksepper gombkészítő (1788) Die Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftungen - Amb. 317b.2° Folio 297 recto (Mendel II). TÖREDÉKEK > Középkor | 41 A gomb története régi hagyomá­ nyokra nyúlik vissza, viseleti helyzetben lévő gomb már a Kr. u. 6. századi szogd kaftánok­ ról ismert. A honfoglalás kori ru­ házaton is jelen volt, a 12. századra viszont teljesen eltűnt a magyarság köréből – legalábbis a fémgomb –, majd aztán a 14. század elején újra felbukkant, és a késő középkorban, illetve a kora újkorban meghatá­ rozó ruhazáró elemmé vált. A gomb újonnani megjelenése két irányból érkezett: egyrészt a nyugat­európai divat térhódításával, ahol a 13. szá­ zadtól volt jelen. Ekkor még azon­ ban igazi luxusnak számítottak a fémgombok; Németalföldön a papság helytelenítette ezen világi hívságok viselését. Másfelől a kelet­ ről betelepített kun és jász népes­ ségnek volt köszönhető a gombos ruházat új keletű népszerűsége. A kora újkorban a mente­ és dolmány viselés elterjedésével a magyar nemesi férfidíszvise­ let szerves elemévé vált, de a női ruházaton is képviseltette magát, valamint az alacsonyabb társadalmi réteg körében is kedveltté vált. A fent bemutatott aranyozott ezüst gömb forma fülesgomb párhuzamai a Duna­Tisza közén fekvő, rác­vlah népességhez köthető temetőkből ismertek, többek között Bácsalmás­ ról. A török hódoltság idején ezeken a területeken nagy arányú balkáni eredetű népesség betelepítésével kell 42 | TÖREDÉKEK > Középkor számolni, akiket az elnéptelenedett területek művelésére költöztettek be. A rác­vlah népesség temetőiben ezek a gombok legtöbbször egye­ sével kerülnek elő nyaktájékról, ami arra enged következtetni, hogy valamiféle könnyű felsőruha nyakát zárták vele. Emellett ismerünk há­ rom és tíz közötti gombbal ellátott temetkezéseket is, melyekben a halotton gombsorral záródó dolmányszerű ruhák vagy mellé­ nyek lehettek. Érdekesség, hogy a hódoltság korabeli észak­bácskai területeken élő vlahok és rácok leletanyagából feltűnően hiányoz­ nak a díszesebb kapcsok. Egyszerű, huzalból hajlított párizsi kapcsokkal találkozunk náluk is, míg a gombok igen magas arányban találhatók meg a sírjaikban, és ha nem is lehet egyik tárgytípust sem kizáróla­ gosan etnikumhoz kötni, adott közösségek öltözködési szokásaira azok is rávilágíthatnak. A fentiekben ismertetett kapcsok és gombok kis méretük ellenére gazdag információt rejthetnek magukban. Természetesen az idők során megannyi apró adat elveszett: csupán a képzeletünkre hagyatkoz­ hatunk, ha a tárgyak tulajdonosára vagyunk kíváncsiak, vajon mit jelentett számára egy újonnan ka­ pott kapocspár, mit érzett, amikor először lépett be csillogó gombok­ kal ellátott ruhájában a templomba. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy Kopáncs késő középkori népe, a ma emberéhez hasonlóan, kedvelte a szépet, előszeretettel viselt igényes kiegészítőkkel ellátott ruházatot. CSATOK, Bíró Gyöngyvér A következő tárgy egy 2 cm átmé­ rőjű kerek, lapos, ón­ólom ötvözet­ ből öntött fülesgomb, melynek füle törött. A gombtest felső része éremképet utánoz, melyen körben gótikus betűk láthatók. Ennek a tárgynak egyelőre nem ismert pár­ huzama, és így keltezése is kérdéses (84). VERETEK A 83 84 85 a z öv fontos része volt a középkori öltözködésnek – nem csupán viseleti elemként szolgált, hanem arra is alkalmas volt, hogy viselője külön­ böző eszközöket, tarsolyt, fegyvert tudjon magán hordani, s ezáltal bárhová magával vinni. A veretekkel díszített ún. pártaövek használata a 15–16. században általánosan el­ terjedt, hazánkban és Európa más területein is ismerték, nők, férfiak egyaránt viselték. Az öv alapanyaga általában bőr vagy szalag, olykor ezek kombinációja volt, de előfor­ dultak fémfonalakból és fémszálak­ ból szőtt variációk is. A változatos kivitelű övekhez különböző méretű és formájú csatok, egyszerűbb vagy díszesebb veretek, valamint szíjvégek tartozhattak. A csatokat bronzból öntötték vagy vasból ko­ vácsolták, de vannak ezüst, illetve aranyozott példányok is. Az övet díszítő vereteket vékony rézötvözet vagy bronzlemezből préselték, vagy bronzból öntötték, azonban ezek között is akadnak nemesfém válto­ zatok. A pártaövek egyik típusának, a szalagöveknek az egyik végét bronzból öntött, henger alakú me­ revítő pálcán áthajtva rögzítették. A díszeket szegecsekkel erősítették fel az övre. A pártaövek egyik vál­ Csatkészítő munka közben (1560) 85 b Die Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftungen – Amb. 317b.2° Folio 11 verso (Mendel II) TÖREDÉKEK > Középkor | 43 tozata a csontból készített csattal és veretekkel ellátott öv, de a 15–16. században gyöngyös példányok is előfordulnak. Kopáncson eddig huszonöt csat, két veret és egy szíjvég látott napvilágot, amelyek – legalábbis egy részük biztosan – fémveretes övek részét képezték. A csatok többsége a 14–16. századra keltezhető, csak pár darab esetében feltételezhető, hogy esetleg ennél valamivel korábban is használhat­ ták. Az egyik ilyen egy bronzból öntött, ovális alakú és ovális átmet­ szetű, a pecek támaszkodási helyén háromszög átmetszetű és megvas­ tagodó csatkarika töredéke, melyen a pecek támasztására szolgáló ék alakú bevágás kapott helyet (93). Hasonló csatot ismerünk a Vajdaság területéről, Petrovčić temetőjének egyik sírjából. Korát az analógi­ ák alapján a 13. század közepe – 14. század közötti időre tehetjük. A következő egy bronzból öntött, ovális formájú, a pecek támasz­ kodási helyén jelenleg három, erede­ tileg feltehetően négy körkörös bordával tagolt csatkarika töredéke. A 13. század második feléből rész­ ben hasonló formájú, de kisebb, és csak felületükön díszített csato­ kat ismerünk Lauterbachból és Prágából. A kerek csatokat egy kis méretű, bronzból öntött, lapos csatkarika képviseli a kopáncsi lele­ tek között. Hasonlót találunk egye­ bek mellett a négyszállási II. temető leletei között is. Övkészítő munka közben (1425 körül) Die Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftungen – Amb. 317.2° Folio 27 recto (Mendel I) 44 | TÖREDÉKEK > Középkor A következő csattípusok többnyire a 14–16. század jellemző és gyakori övtartozékai, ezért párhuzamként csupán pár példát emelünk ki. Az egyik jellegzetes típust képviseli egy hosszúkás téglalap alakú, rövi­ debb oldalán három rovátkával, köztük egy­egy íves bemélyedéssel díszített bronz csatkarika töredéke (92), amely a 14. század második fele – 16. század eleje közötti időre keltezhető. Párhuzamait ismerjük például Kecskemét környékéről és az MNM­ból. Az utóbbinál még megvan a csathoz tartozó, a csatka­ rika egyik hosszanti oldalára hajlí­ tott, egymást vágó körök és virágok alkotta hálómintával díszített szíj­ szorító lemez, valamint a másik hosszabb oldalra ráhajlított, hengert formáló lemez. Hasonló csatkarika került elő Pécsváradról és a négy­ szállási II. temetőből. Díszítésmódja alapján feltehetően a 14. század második fele – 16. század eleje közöttre keltezhető egy téglalap alakú, egyik hosszanti oldalán ívelt és kiszélesedő, téglalap átmetszetű csat töredéke (91). A kiszélesedő rész négy­négy, átlósan elhelyezkedő, középről kifelé irányuló rovátkával tagolt, ezek között középen egy csepp alakú nyúlvány helyezkedik el. A kiszélesedő résszel párhuza­ mosan kapott helyet a rögzítéshez szükséges vasstift (szeg), amelynek már csak erősen korrodált végei láthatók. Jellegzetes darabjai a késő közép­ kori övcsatoknak a hosszúkás, ovális formájú, a szíj rögzítési helyénél 86 87 TÖREDÉKEK > Középkor | 45 88 egyenes pálcaszerű, a pecek támasz­ kodási helyénél ívelt és kiszéle­ sedő csatkarikájú csatok. Ebből a csattípusból eddig kettő került elő Kopáncson (89), illetve egy további töredék is hasonló kikép­ zésű lehetett. Ezeket a csatokat általában szíjszorító lemezzel látták el, de gyakran csak a csatkarika marad meg, ahogy ezt a kopáncsi tárgyaknál is tapasztalhatjuk. A párhuzamok között ismerünk többek között minuszkulás (kisbe­ tűs), illetve szívsormintás lemezzel ellátott példányokat is. Előfordul­ nak a 14. század második felére kel­ tezett darabok, de az esetek többsé­ gében a 15. századra valószínűsítik ezen csatok használatát. A 15. századi csattípusok egyik mí­ ves képviselője egy bronzból öntött, kétkaréjos, a pecek rögzítésénél pálcaszerű, a pecek támaszkodási helyén kiszélesedő, középen két csepp formával díszített csat bronz­ pecekkel (90). Párhuzama ismert Nagytályáról, Szegedről, illetve na­ gyobb méretű, szívsormintás leme­ zes változata került elő Perkátán. A kopáncsi övcsatok között a leg­ nagyobb számban a bronzból ön­ tött, téglalap alakú, enyhén hajlított testű, kétosztatú bronzcsatok van­ 46 | TÖREDÉKEK > Középkor 89 nak jelen. Ennél a csattípusnál a sar­ kokat egyes vagy kettes, a hosszanti oldalakat középen hármas bevá­ gások díszítik, a rövidebb oldalak közepét hármas kiemelkedés tagolja (95). Eddig hat ilyen csat látott nap­ világot Kopáncson, melyek között vannak kisebb és nagyobb változa­ tok is. Többnyire 15. századiak, de a 16. században is előfordulhatnak. A most említett csattípusok között ez az egyik legtöbb párhuzammal rendelkező, hasonló példányok ke­ rültek elő többek között Gyulán, Perkátán, Ozorán és Pécsváradon. Többnyire szívsormintával vagy egyéb ornamentikával díszített, rézötvözetből készített szíjszorító lemez tartozott ezekhez a csatok­ hoz, amely a csatkeret középső ré­ széhez kapcsolódott. A középső tag közepén helyezkedett el a csatpecek. Ennél a típusnál is sokszor csak a csatkeret marad meg. reszelésnyomok is utalnak. Eredeti­ leg ezekhez is tartozhatott szíjszo­ rító lemez. Párhuzamaikat számos helyről ismerjük, ezek között em­ líthető például Gyula–Györke és Örménykút. Nagyjából a kétosztatú bronz­ csatokkal egykorúak, és azokhoz hasonlóan gyakoriak a kisebb­ nagyobb méretű, téglalap vagy még inkább trapéz alakú, vékony csatok, melyekből négy került elő Kopán­ cson (96). Ezeket a csatokat is bronz­ ból öntötték, majd reszelővel dol­ gozták el a felületüket, amire a kopáncsi csatokon megfigyelhető A fentebbiek mellett öt vasból ko­ vácsolt csat, illetve más, egykor az övhöz tartozó tárgyak is ismertek Kopáncsról. Utóbbiak között említ­ hető egy rézötvözet lemezből préselt, középen félgömbszerűen kidombo­ rodó veret (94). A szélein kialakított két lyuk tette lehetővé a felrögzítést. Hasonló veret került elő Pécsváradon és Ozorán, amelyek a 15–16. század­ A 15–16. századi csatok egyik érde­ kes változata az a kétrészes, kialakí­ tását tekintve leginkább a modern úttörő csatokhoz hasonló típus, melynek eddig egy töredéke ismert Kopáncsról. Ez a bronzból öntött csattípus két elemből állt, össze­ kapcsolása pedig úgy történt, hogy a korong alakú részt átbújtatták a másik tag nyílásán. Az általában hatágú csillaggal díszített korong alakú fejet vékony nyúlvány kötötte össze a szíjhoz rögzített csattesttel. A kopáncsi töredék a csat egyik tagjának szíjhoz csatlakozó része. A 16. század második felére keltez­ hető egy bajcsavári töredék. ra keltezhetők. Az öv díszítésére szolgált egy bronzból öntött, áttört, virágot idéző, levéldíszes veret (87). Eredetileg öt levéldísz vette körbe a középső kerek nyílást, a levelek kö­ zött egy­egy félgömb kapott helyet. A veretet a hátulján lévő két szegecs­ csel rögzíthették a szíjra. Igénye­ sebben kidolgozott változatait egy 15–16. századi kincsleletben találjuk meg. Övhöz tartozó pálcákból eddig hét ismert a területről. Ezek 9–11 cm közötti hosszúságú, egyszerűbb, hen­ geres testű példányok, két végüket kúp vagy félgömb zárja le, ami alatt egy­egy vájat helyezkedik el (88). Egy levél alakban végződő, öntött bronz szíjvég töredéke is előkerült Kopáncson (86), korát a 14. század második felére – 15. századra tehet­ jük. Párhuzamait ismerjük például Nagytályáról. A bemutatott tárgyak a templom­ tól 50–300 méterre, elszórtan kerül­ tek elő, így feltehetően nem kizáró­ lag a temető leletanyagát képviselik. A kopáncsi csatok és övveretek ké­ szítési helyét nem ismerjük, hazai és külföldről érkezett darabok is lehetnek közöttük. Ahogy a párhu­ zamok is mutatják, jól illeszkednek a magyarországi, illetve tágabban véve az európai 14–16. századi vise­ leti emlékek közé, ezek a korszak általánosan elterjedt öltözködési elemei. 90 91 92 93 94 95 96 TÖREDÉKEK > Középkor | 47 Bíró Gyöngyvér GYŰSZŰK A z emberiség történe­ tében hosszú múltra tekint vissza a tű hasz­ nálata, s az azzal végzett tevé­ kenység, a varrás. A tű mellett fontos és hasznos eszköznek bizonyult a gyűszű is, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a mai napig használ­ juk. A gyűszű említésekor általában a kis „kupakhoz” hasonló, csonka kúp formájú, fémből készített ujjvédőkre gondolunk, azonban a gyűszűk ennél jóval változatosabb képet mutatnak funkciójukat, kialakí­ tásukat, formájukat, anyagukat és díszítésüket tekintve. Az egyik legkorábbi gyűszűtípust nem az ujjon, hanem a tenyéren viselték. A bronzból öntött, csepp formá­ jú, középen bemélyített, kétoldalt rögzítőfüllel ellátott tenyérgyűszűt (acutrudia) Kr. e. 100­tól ismerték, és a Közel­Keleten kedvelt eszköz volt a 11–15. században. Különböző kialakítású, általában kerek korong formájú, rézötvözetből öntött tenyérgyűszűket („tenyérvasakat”) a kora újkor folyamán is használtak Európa egyes területein. Ezek az eszközök általában a tű áttolását segítették a vastagabb anyagok esetében, így bőr varrásánál, vagy az újkorban például a hajóvitorlák készítése során alkalmazták őket. Azonban a gyűszű leggyakoribb és leginkább ismert változatait valóban elsősorban az ujjakra készítették, és a tű áttolá­ sára, illetve az ujj védelmére egya­ ránt alkalmasak voltak. A gyűszűk anyaga nagy változatosságot mutat, bőrből, fémből (általában nemes­ fémből vagy színesfémötvözetből, ritkábban acélból, újabban alumí­ niumból), üvegből, gyöngyházból, elefántcsontból, teknőcpáncélból, porcelánból alakították ki őket, legújabban pedig már műanyagból is készülhetnek. A modern gyűszűk egy különleges csoportját már apró­ lékos, egyedi kivitele emeli gyűjtői példánnyá. Ezeknél a díszgyűszűk­ nél háttérbe szorul a praktikusság, helyette az anyag nemessége és kidolgozottsága a fő szempont. A mindennapos használatra szánt gyűszűk jellemzően fémből ké­ szültek, előállításuk öntéssel vagy lemezmegmunkálással történt. A 15–16. századi gyűszűket eleinte bronzból vagy rézötvözetből ön­ tötték, majd utólag pergőfúróval vagy véséssel alakították ki a felü­ letükön a mélyedéseket. Jellemzően a 16. század második felében domi­ nál a gyűszűk süllyesztékes ková­ csolással történő előállítása, illetve az egyéb lemezmegmunkálási tech­ nikák alkalmazása. A felület pon­ tozását ilyenkor is általában utólag végezték el poncoló vagy vésőszer­ számmal. A nürnbergi gyűszűké­ szítők varratolással is dolgoztak, melynek során először pontozták az alapanyagként szolgáló fémle­ mezt, majd ezt követően hajtották formára, és forrasztották össze a palástot és a kupolát. A fémgyűszűk Prém varrásánál használt gyűszű (1543) Die Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftungen – Amb. 317.2° Folio 164 recto (Mendel I) 48 | TÖREDÉKEK > Középkor formai kialakítása alapján négy nagyobb csoportot különíthetünk el: gyűrűjellegű gyűszűk, kupolás gyűszűk, nyitott tetejű gyűszűk és ujjvédők. A késő középkori – kora újkori gyűszűk általában az első három kategória valamelyikébe tartoznak. A leggyakrabban elő­ forduló kupolás gyűszűk formai alapon öt alcsoportra oszthatók: méhkas vagy makk­kupacs alakúak, hengeres vagy csonka kúp formájú­ ak, alacsony hengeres alakúak, sisak formájúak és kúpos kialakításúak. Természetesen előfordulnak olyan példányok is, melyek az egyes for­ mai csoportok határain mozognak. Jellemzően a 16. század második harmadától/közepétől jelennek meg a mesterjegyek a gyűszűkön, amelyek további érdekes kutatá­ sokra, és a gyűszűk eredetének meg­ határozására adnak lehetőséget. A korszakban virágzó nürnbergi gyűszűkészítő műhelyek termékei a 16. század folyamán szétáramlot­ tak Európában, amit az angliai vagy akár a magyarországi lelőhe­ lyű, mesterjeggyel ellátott, Nürn­ bergből származtatható gyűszűk jelenléte is bizonyít. A gyűszű Kárpát­medencei meg­ jelenésének időpontja kérdéses, de maga a fogalom már ismert volt a honfoglalás korában is. Hazánk középkori régészeti emlékei között a 14. századtól mutatható ki egyér­ telműen a gyűszűk jelenléte. A leg­ korábbi példányok között említhető egy makk­kupacs és két méhkas alakú gyűszű a négyszállási I. teme­ tőből, illetve egy méhkas alakú da­ rab Perkáta–Kőhalmi­dűlőről. A 14. század utolsó harmadára kel­ tezhető obolussal együtt került elő egy méhkas alakú gyűszű Ágasegy­ házán az egyik sírból. A gyűszűk 97 98 99 100 TÖREDÉKEK > Középkor | 49 általános és a korábbihoz képest tömegesnek mondható elterjedése magyar területen a 15. századtól adatolható. Kopáncson eddig 15 gyűszű került elő, mind kupolás gyűszű. A leletek zömmel a 16. századra keltezhetők, csak egy­egy esetben merül fel en­ nél korábbi vagy későbbi datálás. A korai méhkas vagy makk­kupacs alakú és a kései kúpos gyűszűk hiányoznak, de a kupolás gyűszűk másik három típusa megtalálható közöttük. Ezekre az alcsoportokra vonatkozóan fontos megjegyezni, hogy kronológiailag nincs köztük éles váltás, legalábbis részben bizto­ san egy időben, egymással párhuza­ mosan voltak használatban. A gyű­ szűk jellemzésekor a következő főbb részeket vesszük sorra fentről lefelé haladva: kupola, palást, bordűr, perem. Az alacsony, hengeres formájú gyűszűk közül kettő bronzból öntött, enyhén kidomborodó kupolájú, egyenes palástú, rende­ zett vonalban és sűrűn pontozott, pereme felett egyszeres vonallal díszített (102). Készítési módjuk­ ra utal a többi gyűszűhöz képest másfélszeres­kétszeres súlyuk is. South Lincolnshire és London területén lelt párhuzamaikat leg­ 101 50 | TÖREDÉKEK > Középkor korábban 1450­től, általánosságban 1500–1600 körülre keltezhetjük. Ebbe a csoportba tartozik három kisebb méretű, vékony rézötvözet­ ből készített, enyhén kidomborodó kupolájú, alig érezhetően ívelt pa­ lástú, rendezett vonalban és sűrűn poncolt, pereme felett kettős vonal­ lal díszített darab is (100). Ugyan­ csak az előbbiekhez hasonló alakú, de valamivel magasabb egy H betűt idéző mesterjeggyel ellátott gyűszű, amely 1520–1600 körülre keltezhe­ tő a párhuzamok alapján. Ezeket a gyűszűket félkör, D alakú, téglalap vagy trapéz formájú pontozással látták el. Valamennyi tárgynál a kupolától lefelé jobb oldali spirális vonalban halad a minta, a mester­ jegy a pontozás végén kapott helyet. A 15–16. századi gyűszűk jellegzetes típusát képviselik az enyhén ki­ csúcsosodó kupolájú, ívelt palástú, kihajló peremű gyűszűk. Mivel alakjuk a 15. században használa­ tos, vaskalap vagy vassalap névvel illetett sisakokra emlékeztet, ezeket nevezhetjük sisak formájú gyűszűk­ nek. Kifejezetten sisak formát két kopáncsi gyűszű – egy kisebb és egy nagyobb – mutat (98), melyek rendezett vonalban és sűrűn pon­ colt, D alakú, illetve négyszögletes pontozással ellátott, peremük felett egyszeres, illetve kétszeres vonallal 102 Gyűszű felületének pontozása pergetőfúróval (1426 körül) díszített gyűszűk. Hasonló darab került elő többek között a közép­ kori Szentetornya területén (NGyTM, 2015/282). 1520/1550 és 1600 közöttre datálható sisak alakú gyűszűket ismerünk többek között Buckinghamshire és London terüle­ téről. A nagyobb példányhoz hason­ ló került elő Bajcsaváron is. A csonka kúp alakú gyűszűk álta­ lában vékony falúak és csekély sú­ lyúak (súlyuk nem haladja meg a 3 g­ot). Ezek között említhető egy kisebb méretű, vékony rézötvözet­ ből készített, enyhén kidomborodó kupolájú, egyenes palástú, sűrűn és rendezett vonalban poncolt, tégla­ lap alakú pontozással ellátott, pere­ me felett egyszeres vonallal díszített gyűszű (101). South West Dorset és a venezuelai Nueva Cadíz terü­ letéről is ismert hasonló formájú és kialakítású gyűszű. Utóbbi települést 1515­ben alapították, de 1541­ben egy földrengés követ­ keztében elpusztult, így a kopáncsi gyűszű korát a párhuzamok alapján a 16. század második harmadá­ ra, közepére tehetjük. Két másik csonka kúp alakú gyűszű vékony rézötvözetből, feltehetően süllyesz­ tékes kovácsolással készült, enyhén kidomborodó kupolájú, egyenes palástú, rendezett vonalban és vi­ szonylag sűrűn poncolt, pontozásuk félkör, illetve téglalap alakú. Ezek párhuzamaik alapján a 16. szá­ zad közepére, második felére kel­ tezhetők. Bár erősen korrodált, összelapult és a kupoláján ki is lyukadt, mégis említésre méltó egy rézötvözetből készített, csonka kúp alakú, enyhén kidomborodó kupo­ lájú, egyenes palástú, rendezett vo­ nalban poncolt, D alakú pontozással ellátott, körös­csillagos sormintás bordűrrel díszített gyűszű. Ezzel Die Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftungen – Amb. 317.2° Folio 5 verso (Mendel I) A legkésőbbi kopáncsi gyűszű már egyértelműen más készítési módot tükröz, mint az eddigiek: feltehe­ tően mélyhúzással alakították ki rézötvözetből, csonka kúp formájú, enyhén kidomborodó kupolájú, egyenes palástú és visszahajtott peremű gyűszű (99). A pontozás a kupoláján hálós elrendezésben négyszögletes, palástján körkörös vonalban és sűrűn elhelyezkedő kör alakú. Hasonló gyűszű látott napvilágot a gönci római katolikus plébániatemplom feltárása során, illetve South Devonban is találtak egy példányt. Kialakítása, felületke­ zelése és a hasonló gyűszűk alapján nagyjából 1650–1800 közöttre kel­ tezhető a kopáncsi példány. megegyező mintájú bordűrrel ren­ delkező gyűszűt egyelőre még nem találtunk, de stílusát tekintve ha­ sonlít az egyik bajcsavári példányra, így feltehetően a 16. század második felére keltezhető. Az egyik legszebb kopáncsi példány egy vé­ kony rézötvözetből készített, cson­ ka kúp formájú, nagyon enyhén kidomborodó, majdnem egyenes kupolájú, egyenes palástú, rendezett vonalban és nagyon sűrűn poncolt, háromszög alakú pontozással ellá­ tott, a kupola és a palást találkozá­ sánál két vonal között x­ek alkotta sormintával, a perem fölött két vonal között hálómintaszerű kitöl­ téssel díszített, a bordűr felett két fordított m­et idéző mesterjeggyel ellátott gyűszű (97). Ezzel megegye­ ző, ugyanilyen mesterjeggyel ren­ delkező gyűszűt találtak fémkeresős kollégáink a középkori Gerendás területén (NGyTM). Háromszög alakú pontozással ellátott és recés sávval díszített gyűszűk láttak napvilágot a középkori Csorváson (NGyTM, gy.sz. 2015/250), illetve hasonló pontozású, a palást tete­ jén és a bordűr vonalában recézett sávval díszített gyűszű került elő Pápán. Poncolását és bordűrjét figyelembe véve hasonló az egyik Bajcsaváron talált gyűszű is, amely­ nek használata a vár 1578–1600 közötti fennállása alapján pontosan keltezhető, így a kopáncsi gyűszű esetében is megengedhető a 16. szá­ zad második felére, utolsó harma­ dára történő datálás. A kopáncsi gyűszűk elszórtan kerültek elő az egykori település területéről, csak a templomtól 200 méterre nyugatra figyelhető meg egy kis csoportosulás, ahol 35 méteren belül négy gyűszű is volt, de ez még nem ad lehetősé­ get további következtetések levo­ nására. A gyűszűk tekintetében jelentős mértékben érvényesült a nyugat­európai kereskedelem hatása, a legtöbb esetben nürnbergi műhelyek termékeként értékel­ hetjük ezeket a tárgyakat. TÖREDÉKEK > Középkor | 51 A középkori Kopáncs falu területén mind ez idáig összesen 166 db, bronzból vagy rézből készült, a kések külön­ böző részeit díszítő veret, illetve egyéb késalkatrész került elő, így ezek alkotják a kopáncsi leletek egyik leggazdagabb csoportját. A jelenség oka, hogy a fémkeresős önkéntesek a kutatás során vastár­ gyakat (így az esetleges pengéket) nem, csupán a színesfémleleteket (vagyis a kések díszítő vereteit) gyűjtötték össze. A késő középkorban használt kések nyéllapját borító, szegecsekkel meg­ erősített csont­ vagy falemezeket előszeretettel díszítették különböző vésett motívumos színesfém vere­ tekkel, apró kiegészítőkkel. A kés a korabeli ember egyik leggyak­ rabban használt, magánál hordott eszköze volt, változatos szerepkörrel rendelkezett: elsősorban a férfiak kézifegyvere, de általános vágó­ szerszám, illetve a legfontosabb evőeszköztípus volt, mivel a villa csak a későbbiekben terjed el, első­ sorban a főúri étkezések körében. Konrad Zeilner késkészítő (1564) Die Hausbücher der Nürnberger Zwölfbrüderstiftung - Amb. 317b.2° Folio 17 recto (Mendel II) 52 | TÖREDÉKEK > Középkor Pomázi-Horváth Viktória DÍSZÍTŐELEMEI ÉS KÉSEK EGYÉB ALKATRÉSZEI Az alábbi írás keretein belül nincs lehetőség teljes körű elemzést vé­ gezni, így csupán néhány olyan leletcsoportot emelnék ki, amelyek­ kel kapcsolatban érdekességre bukkantam, vagy a hazai kutatás kevéssé ismeri. visszaazonosítása. Sajnos azonban ezen jegyek jegyzéke kevés eset­ ben maradt meg, így legtöbbször csupán az adott városra utaló jelek meghatározása történhet meg teljes bizonyossággal, a pontos műhely kérdéses marad. A vaskések igen gyakori leletei a késő középkori háztartásoknak, legyen szó egyszerűbb falusi vagy reprezentatívabb városi környe­ zetről. A kés mindennapi életben betöltött szerepe indokolta, hogy jelentős mennyiségben készítették helyi kézművesek, illetve az adott településre távolsági kereskedelem révén is került egy ugyanakkora, ha nem nagyobb mennyiség. A ké­ sek formai jegyei alapján a kutatás több csoportot alkotva kísérelte meg az egyes típusok eredetének meghatározását, bár a hazai és kül­ földi készítmények szétválasztása­ kor gyakran ütközött akadályba. A díszítő motívumok hasonlósága, a formai jellegzetességek egyezősége nem jelent minden esetben műhely­ azonosságot; itt is számolnunk kell az adott tárgy mellett a tudás és a technika terjedésével is. A ránk maradt források tanúsága szerint a késpengét készítő kovács­ mester és a nyelet díszítő kézműves a késő középkorban két különböző munkafolyamat szereplője volt. A pengekovács által elkészített nyers pengéket nagy mennyiségben ad­ ták el távolabbi területekre is, ahol a helyi szakember a nyél kialakítá­ sával befejezte a terméket. Az egyes műhelytársulásokra, azaz a céhekre szigorú szabályok vonatkoztak, me­ lyek betartására saját biztonságuk és termékeik hitelessége érdekében igencsak ügyeltek. A távolról behozott kések szárma­ zási helyét az egyes városi vámjegy­ zékekben rögzített adatok alapján ismerhetjük meg. A fennmaradt soproni és pozsonyi listákból tud­ juk, hogy a korabeli Európa híres késes központjai a Magyar Királyság felé is szállítottak: a nürnbergi, passaui, steyri, Bécs környéki kések igen kelendőek voltak a hazai vásár­ lók körében. A városban működő kézműves mesterek saját termékeik megkülönböztetése céljából egye­ di jelzést, a késpengébe beütött jegyet használtak, melyek alapján elméletileg lehetséges lenne azok 103 Kopáncson a késpenge és a nyél találkozásánál lévő váll­lemez, a nyéllemezt kétoldalról közrefogó borítás és az azt tagoló szorítógyű­ rűk, valamint a kést lezáró, gyakran plasztikus díszű késvégek kerültek elő. Az alábbiakban ezek közül mu­ tatunk be néhány különleges példát. A leletanyag jelentős hányadát teszik ki a sima, díszítetlen, vagy bordázott felületű, öntött bronz­ karikák, melyeket tagoló­ vagy szorítógyűrűknek nevezünk, hiszen a késnyél tagolásában volt szerepük. Könnyen összetéveszthetők a for­ mailag nagyon hasonló, ékszerként hordott pántgyűrűkkel, ám mére­ tük és az apró részletek segíthetnek eldönteni a hovatartozást (109). A lemezes kialakítású késnyeleket előszeretettel borították fa­, csont­ vagy színesfém veretekkel, melyek 104 105 TÖREDÉKEK > Középkor | 53 106 108 közül Kopáncson az egyik legegy­ szerűbb, díszítetlen forma a téglalap alakú, középen hosszanti vonalban kidomborodó, több helyen szegecs­ lyukkal ellátott lemez, mely tulaj­ donképpen merevítésre szolgált. A késnyelet díszítő veretek közül az egyik különleges típus az ún. tulipán alakú veret, amelyből Kopáncs környékén 10 db került elő. A vékony, tulipán formára préselt bronzlemez közepén kerek mélyedés, szélén két sorban rovát­ kolt díszítés helyezkedik el. Külön­ legességét viszonylagos ritkasága mellett az okozza, hogy csaknem kizárólag a Kárpát­medence egy bizonyos részéről: az Alföld, illetve a Dunántúl déli részéről, a 15–17. század közé keltezhető lelőhelyekről ismert. Lehet­e összefüggés a tárgy eredete és elterjedése között (103)? 54 | TÖREDÉKEK > Középkor 107 109 Az ismert párhuzamok lelőhelyei­ nek áttekintése után felmerült an­ nak a lehetősége, hogy a tárgytípus eredetét tőlünk délre, a Balkánon kell(ene) keresni. A Vesna Bikić szerb régésszel való kapcsolatfelvétel megerősítette a gyanút: a délvidéki, főleg várásatások során a fentiekkel teljesen megegyező veretek kerül­ tek elő szép számban (pl. Belgrád). Sajnos az anyagok döntő többsége egyelőre közöletlen. Bízom abban, hogy a közeljövőben megindul a régebbi ásatások feldolgozása, ezzel együtt az információcsere is. Az importkések egyik legjelentő­ sebb képviselői az ausztriai Steyrből és környékéről érkezett darabok, melyek hazai elterjedése a 16. szá­ zadra tehető. A veretek általában különböző rézötvözet lemezekből készültek, melyeket keretelt me­ zőben vésett indákkal, növényi és geometrikus formákkal díszítettek és formára hajtottak. Az egyik jel­ lemző típus, az ún. csizma alakú veret (104), amely Holl Imre – középkori késekkel foglalkozó – gyűjtése alapján a csontkorongokkal felszerelt nyéltüskés késekhez köt­ hető, azok végén helyezkedett el. A kopáncsi vereteken is megfigyel­ hető az alapvetően szimmetriára való törekvés, a díszített mező részekre osztása és a keretelés. Érdekesség, hogy teljesen azonos tárgyak itt nem kerültek elő, vagyis a mintákkal talán szabadon foglal­ kozhattak. Az egyik kopáncsi darab elnagyolt mintakincse imitálásra enged következtetni: a mester alig törekedett arra, hogy a fenyőfa alakját minden oldalon pontosan kidolgozza, elegendőnek tartott néhány kusza vonalat megjeleníteni (105, 110, 111). A steyri késgyártásra vonatkozó legkorábbi adat 1373­ból ismert, majd a 15. század közepétől kezdve a késkivitel óriási méreteket öltött. Nyugat­ és Kelet­Közép­Európa számos lelőhelyén kerültek elő ehhez a vidékhez köthető késalkatrészek, ami a távolsági kereskedelmi kapcso­ latok virágzását mutatja. Jóllehet kü­ lönös, hogy a londoni Temze­parton az elmúlt két évszázadban össze­ gyűjtött, a 14–17. század közé keltez­ hető kések 2020­ban megjelent kata­ lógusa (860 db!) egyetlen olyan tárgyat sem közöl, amelyet a steyri központhoz lehetne kötni. A londoni leletek között a helyben gyártott kések egyértelmű dominanciája figyelhető meg. Az, hogy a darabokkal falusi kör­ nyezetben, távolabb a központi helyektől is találkozhatunk, arra utal, hogy nem feltétlenül rangjelző tárgyakról van szó, annak ellené­ re, hogy a legnagyobb részüket várakból ismerjük. A várak felül­ reprezentáltsága minden bizonnyal kutatási anomáliával magyarázható. Legismertebbek az ozorai, nagyvá­ zsonyi, illetve Bajcsavárról szárma­ zó veretek, de középkori falvaink (Nyársapát, Szentmihály, Sarvaly) leletanyagából sem hiányoznak. Ezek a kések alapvetően nyéllemezes kialakításúak, de Túrkeve­Móricról nyéltüskés, a 15–16. század forduló­ jára keltezett kés is ismert. A következőkben tekintsük át a kések végein elhelyezkedő záró­ elemeket és vereteket. Különleges darabja a leletanyagnak egy kis méretű, korong formájú, öntött bronz záróelem, melynek mindkét oldalán, kettős vésett keretben az 1523­as évszám olvasható. Peremén vésett növényi motívum: két, egy­ mással szemben fekvő ág; a tárgy alsó részén a kés nyeléhez tartozó vasmaradvány figyelhető meg. A darab a késő középkori nyél­ lemezes kések záró­ és egyben díszítőelemeként funkcionált; az elő­ és hátlapján feltüntetett évszám feltehetően a tárgy készítési idejére utal (112). E típushoz tartozó késeket (a ko­ rong mellett lekerekített sarkú, trapéz alakú elemekkel együtt) a fellelhető, hazai példa hiányában főként Nyugat­Európában talált párhuzamok alapján egy igen rövid időszakban, kizárólag 1521 és 1539 között készítették. A hasonló dara­ bok túlnyomórészt Svájc és Anglia területére koncentrálódnak, de kö­ zöltek Dániából, Franciaországból, Ausztriából és Németországból is néhány példányt. Érdekesség, hogy a svájci és ausztriai, valamint a francia párhuzamok várakból, kas­ télyokból és nemesi udvarházakból származnak, míg az angliai darabok fémkeresős kutatások alapján, álta­ lában kontextushoz nem köthetően láttak napvilágot, döntő többségük­ ben a sziget partvidékén, a konti­ nenshez közel eső területeken. Izgalmas kérdés, hogy került Ko­ páncs faluba ez a típusú kés(vég), ki és honnan rendelte meg? A párhu­ zamok alapján könnyen köthetnénk a típust egy előkelő társadalmi réteghez, s Markus Wehmer német kutató véleménye szerint ugyanígy adódik a svájci eredet lehetősége is, tekintettel az ép kések medvefej formájú szegecseinek és a svájci főváros, Bern címerállatának hason­ lóságára. A kérdést megfelelő forrá­ sok hiányában nem lehet eldönteni, mégis érdemes ismét kiemelni a késő középkori távolsági keres­ kedelmi kapcsolatok fontosságát. Hasonlóan a kés lezárására volt hiva­ tott az alábbi, nyéllemezes kés három­ karéjos kialakítású végdísze. Stilizált liliomot formáz, mindkét oldalán 3­3 apró mélyedéssel a szirmok helyén. Másik vége nyitott, ide illeszkedett 110 a vas nyéllemez. A 16. században gya­ kori díszítmény, hazai párhuzamai többek között a Dél­Dunántúlról és a visegrádi királyi palotából ismer­ tek. Európában nagy­britanniai és német területekről közöltek ugyan­ ilyen darabokat nemesi udvarházból és középkori falvak területéről (108). A fentebb ismertetett évszámos záróelem ugyanolyan típust díszí­ tett, mint a háromkaréjos késvég. Szerencsés esetben az épen előkerült késeken megfigyelhető, hogy a nyelet fa­ és csontlemezekkel egyaránt bo­ ríthatták, közös jellemzőjük minden esetben a lemezes kiképzés, illetve az azokat rögzítő, medvefej alakú sárga­ réz szegecsek megléte. 111 TÖREDÉKEK > Középkor | 55 is. Az Európa­szerte, így hazánk területén is legelterjedtebb ilyen vereteket a kutatás nürnbergi típu­ súaknak nevezi. Egyházi és városi környezetben a feltárások gyakori leletének számítanak, de egy­egy közülük felbukkanhat falvakból, sőt néha sírokból is. Egy­egy könyv­ veretből még nem következtet­ hetünk arra, hogy igazán értékes vagy nagyobb darabszámú könyv­ állománnyal lenne dolgunk, bár nagyon ritkán ilyen is előfordul. 113 a 113 b Középkori váraink, falvaink gyakori leletei a késvéget lezáró, általában domború pajzs alakú, középen átfúrt, szegeccsel ellátott veretek, melyek közül Kopáncs környékén 60 db került elő. A típus előfor­ dul 15–16. századi templom körüli temetők sírjaiban is. A kopáncsi darabokat változatos méret jellem­ zi: a leggyakoribb 1,5–2 cm hosz­ szúságú leletek mellett előkerült egy 2,6 cm­es is, ami egy nagyobb méretű, talán már kézifegyverként is használt késhez tartozhatott. Külön alcsoportot képeznek az ön­ tött bronz, levél formájú, középen szegecselt, felső lapjukon vésett geo­ metrikus motívumokkal rendelkező késvégek (106­107). Egy másik, a 15–16. században ked­ velt késtípus végén helyezkedett el az a V alakban megtörő, patkó formájú, öntött bronz, vésetekkel 56 | TÖREDÉKEK > Középkor tagolt lelettípus, amelyből 4 db került elő a kopáncsi lelőhelyen. A tárgy egyik végén a keskeny nyílás utal a nyéllemez elhelyez­ kedésének módjára (113 a­b). A Tótkomlós­Kopáncs falu területé­ ről származó késalkatrészek áttekin­ tése után világossá vált, hogy a hazai kutatás jelentős lemaradással küzd a leletanyagok feldolgozásával és közzétételével kapcsolatban. A kor­ látozott lehetőségek miatt az egyes típusok összehasonlító értékelése nehézkes, közel sem lehet teljes körű; az elérhető analógiák gyakran Európa más területein bukkannak fel. Tekintettel arra, hogy Kopán­ cson nem volt lehetőségünk az esetleges ép(ebb) kések vizsgálatára, a díszítőelemek kapcsán tehető néhány megfigyelés. Egyes, formailag jól elkülöníthető verettípusok tanulmányozásakor felfigyeltünk a lehetséges földrajzi és kulturális kapcsolatokra. A tulipán alakú késveretek balkáni (oszmán– török), az évszámos és háromkaréjos késvégek Svájci Alpok­beli, valamint a vésett geometrikus­növényi mintás veretek hagyományosan Steyrhez kötött eredetének bizonyítása to­ vábbi, az adott régió leletanyagának elemzésével járó kutatásokat igényel. Kopáncs kedvező földrajzi elhelyez­ kedése, a nemzetközi kereskedelmi úthálózathoz való közelsége indo­ kolhatja az áruellátásban betöltött központi szerepét. A leletek kapcsán természetesen nem vethetjük el a helybeni gyártás lehetőségét sem, hiszen a középkorban elterjedt gya­ korlat szerint a külföldről importált késpengék befejezését (azaz a díszítő­ elemek, kiegészítők, a nyélborítás fel­ helyezését) helyi mesterek végezték. Ujhelyi Nóra KÖNYVVERETEK 112 114 B ár nem nagy számban, de hazánkban is megtalálhatók évszázados könyvek, néhá­ nyuk eredeti, vagy legalábbis kora­ beli kötésben. A középkor olvasó­ közönsége ezeket a köteteket nagy becsben tartotta, és minden ren­ delkezésre álló eszközzel igyekezett megvédeni őket, hiszen sérüléke­ nyek voltak, és drágább árucikknek számítottak. A könyvek védelmére – gyakorlatilag mai formájuk létezé­ se óta – vaskos kötéstáblákat alkal­ maztak, amelyeket a középkor haj­ nalán először a fémkapcsok mellett, akár teljes táblát borító – fontosabb könyvek esetében drágakő­bera­ kásos és gazdagon díszített – fém­ borítással kezdtek befedni. Később elterjedt a sarkokra és élekre, illetve a kötéstábla közepére korlátozódó veretezés, amelyet a könyvek gyako­ ri fektetve tárolásával szokás össze­ függésbe hozni. A különböző kapcsok és láncok a nem veretes könyvkö­ téseknek is gyakori elemei voltak, ezekkel rögzítették őket (polchoz, asztalhoz vagy akár övre), így a könyvtábla és a lapok vetemedését is meg lehetett akadályozni a kötet fedeleinek összeszorításával. A késő középkorban, a nyomda megjelenésével a könyvek piaca átalakult: az egyes köteteket már nem a kolostori műhelyekben készí­ tették, hanem munkafázisonként akár egymástól távol eső helyeken is, így megjelentek tömeggyártott­ nak nevezhető kötésmódok, veretek Kopáncson mindössze néhány darab került elő a néhai könyvek tartozékaiból. A kalap formájú középveret töredéke, a szintén tö­ redékes deltoid formájú sarokveret és a minusculákkal (gótikus kisbe­ tűkkel) díszített kapocs jellegzetes nürnbergi típusok, amelyeknek összepárosításához számos variá­ ció állt a készítők és megrendelők rendelkezésére. A 117­est a kutatás kalap formájú csúszógombnak nevezi, ebből általá­ ban vagy fedlaponként egy­egy ke­ rült a könyvre, vagy – akár L alakú sarokveretekkel kombinálva – a könyvtáblák sarkaira is előszere­ tettel erősítették fel őket a 15. szá­ zad második felében. Hazánkban ilyen kalap formájú veretek kerültek elő a kaposszentjakabi apátság vagy a pilisi ciszterci kolostor romjai közül. Ez az egyszerű, masszív és praktikus verettípus a leletanyag tanúsága alapján gyakorlatilag egész Európában jelen volt a 15. század végére, így Angliában vagy Szlová­ TÖREDÉKEK > Középkor | 57 Pető Zsuzsa KÖZÉPKORI KERESZTEK A 115 kiában is. Ehhez hasonló típus a (118) veret, ennek szintén számos felhasználási módja volt lehetséges a középkori könyvkötéseken. A kalap formájú csúszógombhoz és a többi nürnbergi könyvverethez hasonlóan Európa­szerte elterjedt típusról van szó, ám nem mindig le­ het egyértelműen azonosítani őket. A (119) számú darab a leggyakoribb 15. századi sarokverettípus töredéke. Alapvetően egy deltoidot vagy rom­ buszt formázó rézötvözetből préselt lapról van szó, amelyet az áttört lap, az akantuszleveles díszítés és a veret lapjából kidomborított, nem túl jelentős csúszógomb általánosan jellemez. Ezeket nagy mennyiségben gyártották, ahogy a minusculás díszítésű kapcsokat is (114), amelyeken a betűminta való­ jában csupán imitáció. A deltoid formájú sarokvereteknek és a hozzá­ juk passzoló, betűmintás kapcsoknak mind a hazai, mind az európai lelet­ anyagban számos párhuzamuk van. Igencsak ritka jelenség a hazai ré­ gészeti anyagban a könyvek egyéb tartozéka vagy bármilyen további, könyvkultúrához köthető tárgy, hiszen ezeket nagyon nehéz egyér­ telműen azonosítani. Kérdéses a (115) darab könyvkapocs mivolta. Pontos hazai párhuzama nem is­ 58 | TÖREDÉKEK > Középkor 116 mert, s rossz állapota miatt a külföl­ diek is bizonytalanok. A kopáncsi fémanyagban van viszont egy ki­ sebb méretű lánc (116), amelynél az analógiák alapján joggal merülhet fel, hogy esetleg könyv tartozéka. Bár a híres herefordi láncos könyv­ tár középkori kötetei ennél masszí­ vabb láncokkal vannak a polcokhoz erősítve, azért megfontolandó, hogy esetleg könyvhöz tartozó láncról lehet szó, amellyel akár csipeszt, könyvjelzőt erősíthettek a kötethez; vagy egy olyan lánc darabja, amely pulthoz, övhöz fogta hozzá azt. Ahogy minden ilyen nürnbergi típusú könyvveret esetében, úgy a kopáncsi daraboknál sem követ­ hető vissza, hogy vajon a középkori Magyar Királyságban vagy máshol (leginkább német területen) készültek. 119 117 118 kereszt mint jelkép hosszú utat járt be az elmúlt év­ századok alatt, s amennyi­ re egyszerűnek tűnik, olyan sokféle kivitelezésben ismert, és sokszor bő­ vített jelentéstartalommal ruházták fel az idők során – éppen ezért fon­ tos a középkort illetően is minden előkerülő példány alapos tanulmá­ nyozása. Így érthető, hogy a közép­ kori egyházas helyek, jellemzően plébániatemplomok, kolostorok, valamint a temetők kutatásakor is a keresztek – legfőképpen körmene­ ti és az ún. mellkeresztek – előkerü­ lését várja legjobban a régész. A két kereszttípus kiemelt volt a keresztény hit követői számára. A mellkereszteket többnyire a honfoglalás és a kora Árpád­kori sírokból ismerjük (egykor élő em­ berek viselték magukon őket), míg a liturgiához köthető kereszteket a templomok környezetében találjuk meg. A körmeneti keresztek jellem­ zően az Árpád­kor második felétől terjednek el; talpon állva oltárke­ resztekként funkcionáltak, míg pálcára rögzítve körmeneti keresz­ 122 120 tek voltak. A körmenetek számtalan formát öltöttek a 4. századtól fogva. Céljukat tekintve megkülönböz­ tethetjük a lusztrációs (többnyire engesztelő, könyörgő) és a hálaadó, dicsőítő (például győztes csatákat követő) körmeneteket. Szerencsés módon Kopáncsról mind­ két kereszttípus darabjai előkerültek, és ezért tanulmányozásuk, bemuta­ tásuk során olyan korszakba kalan­ dozhatunk el, amikor még kelet és nyugat világa nem vált el élesen a későbbi határterületet jelentő Kárpát­medencei régióban, külö­ nösen az ország délkeleti területein. A 9–11. század eleje közt a latin (nyugati) kereszténység elterjedése még közel sem volt olyan erős és domináns, mint a későbbi időkben, ellenben a bizánci (keleti) kultúrkör hatásai még követhetők – ez utóbbi emlékét jelentik a kopáncsi keresztek. A két (elülső és hátsó) darabból álló, belül üreges, eredendően ereklyetartóként funkcionáló mellkeresztek közt alapvetően két 121 típust különböztet meg a kutatás: a nagyobb számban jelen lévő, ún. szentföldi, és a hazánkban eddig kisebb számban előkerült kijevi típusú kereszteket. Az első csopor­ tot – ahogyan elnevezése is jelzi – leginkább a Szentföldön készítették, darabjai egész Európában ismertek voltak a 6–11. század közt. A Kárpát­ medencében a hittérítők és a zarán­ dokok révén hamar ismertté vált, már a 10. századi sírokban is megje­ lenik ez a kereszttípus, de elterjedé­ se és használata egyértelműen a 11. századra tehető. Eredetileg ereklyét, a Bizánci Biro­ dalom régiójában a Szent Kereszt egy darabját vagy Szűz Máriához kapcsolódó relikviát tartottak benne. A szentföldi típusú mell­ keresztek mindössze néhány cm­es nagyságúak, egyenes szárúak, rajtuk elsősorban Krisztus élő megváltó­ ként ábrázolt alakja látható kezeit a kereszt szárai felé széttárt pozíció­ ban, legtöbbször hosszú, ujjatlan ruházatban (colobium), feje körül glóriával. Néhány esetben további TÖREDÉKEK > Középkor | 59 nak tűnik. Ugyanakkor anyaga a készítés helyét is bizonytalanná teszi, mivel ón­ólom ötvözet – az ón igen nehezen volt beszerezhető a régiónkban. Keltezése tehát rend­ kívül nehéz, ahogy eredetét se tud­ juk pontosan. 123 a kisebb alakok is vannak a kereszt vízszintes ágainak végén (Szűz Mária és evangélista Szent János). A kereszt hátoldala néha sima, máskor Máriát ábrázolták rajta imádkozó, azaz ún. oráns póz­ ban. Mindezek legtöbbször öntött formában készültek, de vésett darabokat is ismerünk – éppen az ország ezen részéről (pl. Hódmező­ vásárhely, Orosháza és Szeged) több darabot is, amelyek párhuzamait Bulgáriában találjuk meg. Kopáncson egy kvalitásos, az em­ lített vésett (vagy karcolt) díszű, szentföldi típusú ereklyetartó mell­ keresztekkel rokon darab került elő (122), bár igen töredékes állapotban: rajta talán egy kéz ujjai rajzolódnak ki, mellette talán ruha/haj? vonalai láthattók, a kereszt vége felé egy enyhe félkörív, majd egy, a kereszt­ szár végét egyenesen átszelő vonal 60 | TÖREDÉKEK > Középkor fedezhető fel. Talán a kereszt heral­ dikai bal szárának töredéke lehetett, hiszen a Krisztus­ vagy leginkább a Mária­ábrázolásokon a kéz ujjai sokszor az ég felé mutatnak és az ereklyetartókon a kereszt felső és alsó szárán látható kapocs itt még csak töredékesen sem jelenik meg. A kis bronz mellkereszteket való­ színűleg sok helyen készítették a délkelet­európai régióban, de egyes darabok eredetét talán a Kárpát­medencében kell keres­ nünk, leginkább kolostorok melletti műhelyekben. A magyarországi leletanyagban az ereklyetartó nélkü­ li, de szentföldi ízlésű keresztekről feltételezzük, hogy azok már hazai műhely termékei. Talán ehhez köt­ hető a legkevésbé azonosítható ko­ páncsi keresztdarab (121), amelynek keresztszárai egyeneshez közelítenek és rossz megtartású, régi darab­ A szentföldi típusú kereszt után egy leheletnyivel később jelentek meg a bizánci kultúrkör északi terü­ leteiről származó, ún. kijevi ke­ resztek (11–14. század). Ezek abban különböznek a szentföldi típustól, hogy a latin kereszt végei kerek me­ dalionokban végződnek, és mindig domborművekkel vannak díszítve. Az elülső oldalon a megfeszített Krisztust ágyékkötővel ábrázolják, fejét előrehajtva. A kereszt szárain Mária és János evangélista alakjai jelennek meg a medalionokban, és sokszor az ábrákon görög és cirill betűk vannak. A hátlapon többször Mária alakja látható, a keresztek végén lévő medálokban pedig a keleti egyházban különösen tisztelt szentek mellszobrai. Egy igen töredékes kopáncsi darabot (120) tudunk talán ehhez a cso­ porthoz sorolni. Békés és Csongrád megyéből eddig kb. egy tucat mellkereszt ismert, s köztük csak egy darab tartozik a kijevi típusú mellkeresztekhez. A kopáncsi da­ rab mintha ettől valamivel kisebb méretű lenne, és úgy tűnik, hogy nem ereklyetartónak készült, illetve a felső részén látható lyuk talán másodlagosan készülhetett, miután eredeti füle letört. Korhatározása kétséges, mivel rossz megtartású; ami mankónk lehet mégis, az az erősen archaikus megfogalmazású (jellegzetesen magyar munkákon megjelenő, nyitott, vágott szemű, és talán ágyékkötőben ábrázolt) corpus, valamint a keresztszárak kerekded, talán medalionos végző­ dése. Ez utóbbi alapján sorolhatjuk a kijevi típushoz közelítő, talán késő Árpád­kori (14. századi?), akár hazai utánzatok közé. Egy korai kijevi kereszten erős bizán­ ci keresztény felfogást mutató képi program látható: az előlapon a fel­ támadott Krisztus (Maiestas Do­ mini) mellképe a kereszt szárainak metszéspontjában, az oldalsó ko­ rongokon Szűz Mária és Keresztelő Szent János a kérő imádság gesztusá­ val jelenik meg, a függőleges kereszt­ szárakban arkangyalok képei. Ez a képprogram az ún. deészisz, amely kifejezetten bizánci képtípus, a görög „kérő imádság” szóból szár­ mazik. Gyökerei a 6. századba, az Isten előtti közbenjárás teológiájába nyúlnak, amelyben különleges helye van Krisztusnak, a Szűzanyának és Keresztelő Szent Jánosnak. A hár­ mas képével felruházott keresztek (egyáltalán a figurális keresztek) csak a 9. századtól jellemzőek a bizánci világban, amelyben kitüntetett helye és jelentése lett a deészisznek. Fontos megjegyeznünk, hogy a középkori Nyugat­Európában rendkívül ritka ez az ábrázolás ebben a kontextusban. Éppen ezért különösen nagy szerencse, hogy Kopáncson – jelen ismereteink sze­ rint – egy egészen egyedi megfogal­ mazású lelet került elő, egy bizánci kultúrkörhöz kapcsolódó körmeneti kereszt egyik szárának medalionja (123 a­b). Egyik oldalán a szárnyas­ bika­ábrázolással Lukács evangélis­ ta szimbóluma látható, a másikon pedig egy bal felé tekintő alak, akit ruházata, szakálla és legfőképpen a képen lévő felirat alapján Keresz­ telő Szent Jánosként azonosítha­ tunk. De miért is izgalmas még ez a lelet? 123 b A hazánkban készült, többnyire öntött bronz Árpád­kori körmeneti kereszteken csakis Krisztus alakja jelenik meg, más nem (bár önmagá­ ban a Megváltó megformálása néha a bizánci Krisztus­felfogást idézi). Egy másik, a hazánkban a korai 13. századtól elterjedt ún. limoges­i (körmeneti és oltári) keresztekről tudjuk csak, hogy a keresztre feszí­ tett Krisztus heraldikai balján evan­ gélista Szent János, jobbján Szűz Mária, alsó és felső keresztszárakon más alakok, angyalok és egyéb szentek jelennek meg. Hátoldalán a Maiestas Domini ábrázolást veszi körbe a négy keresztszáron a négy evangélista szimbóluma (ifjú alakja – Máté, szárnyas bika – Lukács, sas – János, oroszlán – Márk). A 9–12. századi bizánci körmeneti kereszteken a fentebb leírt deészisz­ en kívül, a kereszt másik oldalán általában Mária jelenik meg oráns pózban, körülötte a keleti egyház szentjei láthatók. A nyugati ábrá­ zolásokon ismert evangélisták szimbólumai a bizánci kereszteken egyáltalán nem jellemzőek. A ko­ páncsi lelet tehát ezért is külön­ leges, hiszen nemcsak hogy egyik oldalán a bizánci körmeneti keresz­ tek előoldalára jellemző Keresztelő Szent János látható – ami feltehető­ en deészisz része –, hanem a nyugati képprogramra jellemző evangélista­ szimbólumot is láthatunk rajta, amely a nyugati keresztek hátolda­ lán jelenik meg – szintén Maiestas Domini ábrázolással. El kell gondolkodnunk azon, hogy vajon volt­e a kopáncsi kereszten egész alakos Krisztus­ábrázolás, lehetett­e a kereszten corpus, azaz a megfeszített Krisztus alakja? A bi­ zánci darabok egyik oldalán sem fér TÖREDÉKEK > Középkor | 61 A bizánci hatás ellenére a korongon lévő felirat egyértelműen latin szö­ veg (IOHS BAPTISTA), ami Ko­ páncson a latin keresztény közeg és rítus feltételezését erősíti. A kereszt korongos végű formája megtalál­ ható a hazai készítésű, Árpád­kori körmeneti keresztek közt; egyet a Kalocsai Érseki Kincstár gyűjte­ ményében láthatunk, ám ezen a kereszten is csak Krisztus megfeszített testét ábrá­ zolták. Azonban a hazai körmeneti keresztekhez hasonlóan a kopáncsi korong is öntött bronzból készült, figuráinak lágy vonalait és a feliratot vi­ aszba formázhatták meg. Az ismert Árpád­kori keresztek alapján a régió keleti bizánci réte­ gei elsősorban a szentföldi típusú keresztek jelenlétén keresztül érhetők tetten, ám ezek mellett a „kopáncsi korong” is kiváló pél­ dává vált. A régió további bizánci kötődéseire vonatkozóan az írott forrásokból tudjuk azt például, hogy a 10. század végén több déli és keleti vezér, köztük a régióban meghatározó Ajtony is felvette a bizánci kereszténységet, sőt, saját köz­ pontjában, a Kopáncshoz viszonylag közel eső Marosvárott (ma Csanád) bazilita (keleti keresztény) monos­ tort alapított Keresztelő Szent János tiszteletére. Nem sokkal később a latin keresztény királyi hatalom elérte ugyan a vidéket, de közvetett források arra utalnak, hogy a tágabb régióban a 12. század közepén még ismert volt a görög rítus – nem is beszélve a bizánci kötődésű, 11–12. században uralkodó királyaink hatásáról. Mindebből – és az ikonográfiai programból – a kopáncsi körme­ neti kereszt használatának idejét valamikor a 10–12. század között határozhatjuk meg. Sajnos ennél pontosabban ezt nem tudjuk meg­ határozni jelenleg; az azonban a fenti példák alapján is kitűnik, hogy néhány apró, első ránézésre nem is feltétlenül érdekes, talán még csúnyácska tárgy milyen jelentős témák, kultúrtör­ téneti vonatkozások bővítéséhez járulhat hozzá. „ ORT HAMAR, BORT!” – DUGÓK B újkor tekintetében sokkal jobban ismertek és közöltek a hordókhoz kapcsolható csapok, melyek várak, városok, és falvak leletanyagaiban is megtalálhatók. Ivójelenet a 14. század közepén készült ún. Cocharelli-kódexből Forrás: The British Library, Add MS 27695, f. 14r. K opáncs területéről négy érdekes, valószínűleg – talán flaskához tartozó – dugó apatagjának tartható tárgy ke­ rült elő (124–125). Felmerült a lehe­ tősége, hogy esetleg hordócsapok le­ hetnek, ez azonban nem igazolható. Az általam ismertetett záródási rendszerek két tagból, egy anya­ és egy apatagból álltak. Míg előbbi az edénybe, flaskába illeszkedett egy külső menettel, utóbbit ennek belső menetébe lehetett becsavarni. Ásatásokon, fémkereső műszeres kutatások alkalmával inkább az apatagokat találják meg: ez azért is valószínűbb lelet, mert az anyatagok a folyadéktárolóba illeszkedtek, így ritkábban veszhettek el. A tárgyak anyaga ólom, közülük három közel ugyanakkora, míg egy ezeknél kicsivel kisebb. Megtartá­ 62 | TÖREDÉKEK > Középkor Tóth Balázs meg a halott Krisztus ábrázolása, a deészisz programjába sem illesz­ kedik, ott a dicsőséges, ítélő Krisz­ tus a vezéralak. Ha a „kopáncsi korong” másik oldalát nézzük, ott már más a helyzet: ritka, de néhány középkori kereszten a corpust a négy evangélista szimbóluma veszi körbe. Tehát a felvetett kérdésre sejtésünk szerint a válasz: a kopáncsi körme­ neti kereszt képi programja egyik oldalán bizánci hatásra deészisz, a másik oldalán talán (!) a corpus lehetett a négy evangélista szimbó­ lumával; de az is elképzelhető, hogy bizánci keresztény hatásra egyik oldalon sem volt corpus. suk meglehetősen jó; kettő kissé töredékes. Hossztengelyük mentén szimmetrikusak, a menet felett min­ den esetben egy csonka kúp alakú ütköző található, melyeket egy két­ oldalú fogó zár le. Ezek talán stilizált állat­ (ló?) fejek lehetnek. A leletek közül kettő­kettő került elő egy­ máshoz viszonylag közel: nincs ki­ zárva, hogy ezek egyazon háztartás eszközkészletéhez tartoztak – ezeket azonban az intenzív mezőgazdasági tevékenység, és a feltárások eddigi hiánya miatt nem lehet igazolni. Külföldi fémkeresős oldalakon ezeket sokszor a „bizonytalan funkciójú” tárgyak között találjuk, formai párhuzamaik a 16. század felé mutatnak. Magyarországi, közölt párhuzamát nem ismerjük, noha a múzeumi gyűjteményekben valószínűleg nagy számban for­ dulnak elő. A késő középkor, kora 124 125 TÖREDÉKEK > Középkor | 63 Szilágyi Mihály HÓDOLTSÁG KORABELI SZÓRVÁNY ÉRMEK 126 a-b A z oszmán–török hódoltság korának gazdasági és pénz­ ügyi viszonyai, illetve ezek magyar vonatkozásai kifejezetten jól kutatott területei a tudomány­ ágnak. Különösen igaz ez a kije­ lentés, ha az elért eredményeket összevetjük az iszlám világ más részeire vonatkozó kutatásokkal. Tényszerűen meg kell állapítanunk azt is, hogy a korabeli források, dokumentumok tanulmányozása során az általánosan elfogadott tör­ ténelemfelfogással (és ­oktatással) nehezen összeegyeztethető, illetve gyakran azzal ellentétes eredmé­ nyekre jutunk. Ez alkalommal a Békés megyei Kopáncs területén előkerült oszmán–török éremanyag bemutatása és rövid értékelése a célunk. 64 | TÖREDÉKEK > Középkor Az oszmán–török pénzrendszer alapja az akcse volt, mely kezdetben 1,2 gramm súlyú ezüstpénz volt, de értékéből a sorozatos leértékelé­ sek nyomán fokozatosan veszített, és a hódoltság végére verését meg is szüntették. Helyét a nagyobb méretű, 3 akcse értékű para nevű ezüstpénz vette át, melyet főleg Egyiptomban vertek, de általános használatban volt a birodalom teljes területén. II. Szulejmán szultán AH (Anno Hegirae, azaz a Hidzsra utá­ ni) 1099­ben (1687) tett egy kísér­ letet rézből vert akcsék forgalomba hozatalára, de ez teljes kudarccal járt, és a rézpénzek tömege a lakos­ ság nyakán maradt. A tárgyalandó időszak kezdetén, Törvényhozó Szulejmán szultán idején az akcse súlya 0,75 gramm volt. A jószándékú, és a történelmi emlé­ kek iránt érdeklődő lelkes emberek által fellelt, a jövő kutatói számára megmentett numizmatikai anyag értékelésénél azt állapíthatjuk meg, hogy a pénzek összetétele, szultánonkénti megoszlása pontosan megfelel az ebből a korból származó eddig ismert más leletegyütteseké­ nek. Ha vizsgálódásunkat Kopáncs területére szűkítjük le, akkor 10 darab török pénzt találunk. Az első II. Murád szultán Burszá­ ban vert akcséja (126 a­b). Ezt az akcsetípust hat városban verték, AH 834 (1430) évszámmal. Itt kell megemlítenem azt az oszmán gya­ korlatot, hogy a pénzeiken mindig a szultán trónra lépésének évszáma szerepel haláláig. Például Törvény­ hozó Szulejmán AH 926­ban (1520) lépett trónra, és ez az évszám szerepel az összes pénzén, még a halálának évében, 1566­ban vert akcsékon is! Az Oszmán­ház törvé­ nye szerint 10 évente volt kötelező a pénzek kinézetén változtatni, de ezt a szabályt nem mindig tartották be, és ma már csak tipológiai szem­ pontok alapján tudjuk a forgalomba kerülés sorrendjét felállítani. Törvényhozó Szulejmán idejéből két jó fenntartású akcse került elő Kopáncson. Évszámuk termé­ szetesen AH 926 (1520), és verde­ helyeik Dzsendzse (mostani neve Gümüshane) és Novár (127 a­b) városok. Mindkét helyen a szultán uralmának teljes ideje alatt intenzív pénzverés folyt. Metrológiai szem­ pontok alapján ide sorolhatjuk azt a három kopáncsi akcsét is, melyeken a feliratok annyira lekoptak, hogy pontosabb beazonosításuk nem lehetséges. A következő uralkodó III. Murád, akinek AH 982­ben (1574), Dzsendzsében vert akcséje került elő jó állapotban (128 a­b). A sort három gyenge fenntartású ha­ mis rézakcse zárja, amelyek állapota nem teszi lehetővé a meghatározá­ sukat. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezeknek a réz­ ből készült, földben lévő kis méretű tárgyaknak a napjai meg vannak számlálva, mert a mezőgazdaságban használt kemikáliák hatására olyan erős oxidációs folyamatok indulnak el rajtuk, hogy egyszerűen eltűnnek a talajban. Illő röviden szólni az előkerült anyag korabeli értékéről is. Ez meglehetősen csekély, hiszen ebben az időben egy birodalmi tallér ára nagyjából 140–160 akcse között in­ gadozott. Az 1600­as évek közepén egy ún. oroszlános tallér (törökül: eszedi kurus) 200 akcse, egy arany­ forint 400 akcse értékben forgott. Mezőkopáncs település több mint 7000 akcsés évi adóterhe jól mutatja a fellelt éremanyag csekély értékét! Az oszmánok nem vertek nagyobb értékű ezüstpénzeket, az első tal­ lér méretű, kurus nevű pénzüket 1099­ben (1687) hozták forgalomba. Numizmatikai szempontból igazi ritka veret nincs a megtalált pénzek között. Két érdekesebb darabot tudok megemlíteni, az egyik egy két hátlapi éremképpel készült akcse III. Murád idejéből, a másik pedig egy nagyon kopott, meghatározha­ tatlan akcse, melynek mindkét ol­ dala szintén hátlap. Az ilyen hibrid veretek jól mutatják a pénzverdék­ ben uralkodó rendetlenséget, illetve a pénzügyi adminisztráció általános 127 a 127 b állapotát, mindenesetre a gyűjtők között népszerűek az ilyen ún. „hibás pénzek”. Befejezésül az oszmán–török pén­ zekkel való foglalatosság nehézségeit érzékeltetendő, szeretnék röviden idézni a nagy angol orientalista és numizmatikus Stanley Lane­Poole 1882­ben írt tanulmányából: „…úgy tűnik, hogy a Portai ható­ ságok teljesen mellőzik a pénz­ kibocsátás felügyeletét, dokumen­ tumok nem léteznek, és csakúgy, mint minden más Törökországban, a pénzverés is kapkodva, pontat­ lanul, és gyakran nem tisztességes módon zajlik.” Ebből korunkra vonatkoztatva annyi mindenkép­ pen elmondható, hogy nincs köny­ nyű helyzetben az, aki az oszmán numizmatika tanulmányozására adja a fejét! 128 a 128 b TÖREDÉKEK > Középkor | 65 LÖVEDÉKEK A vas, illetve ólom kézitűz­ fegyver­lövedékek a falu­, város­ és várfeltárások, va­ lamint a csatatérkutatások gyakori leletei, így keltezésük leggyakrabban a jól datálható párhuzamok alapján lehetséges. kézilőfegyver­lövedékek csoportosí­ tását és leíró módszertanát Daniel M. Sivilich dolgozta ki az amerikai függetlenségi háború (1775–1783) csataterein talált lövedékek alapján. A kézitűzfegyver­lövedékeket az alábbi főbb csoportokba sorolhatjuk: Nyersanyagukat tekintve a kézi lőfegyverekhez tartozó lövedékek a kora újkorra már ólomból készül­ tek, vasból öntött darabokat ekkor főleg a várak védelménél használt szakállas puskáknál találhatunk (a tüzérségi lövedékek esetében a vasból és ólomból készült töl­ telékgolyók egyaránt jellemzőek voltak a kora újkorban). Állapotuk szerint a kézitűzfegyver­lövedékek két csoportját különíthetjük el: az ép (elejtett, elhagyott) és defor­ málódott (fegyvercsőbe ledöngölt/ fegyverből kilőtt, becsapódott) darabokat. A késő középkor, kora újkor és újkor elöltöltő kézi tűzfegy­ vereiről a korabeli képi ábrázolások, írásos források, valamint a múzeu­ mok gyűjteményeiben fennmaradt darabok alapján alkothatjuk a legteljesebb képet. A történeti korú >> öntött vagy préselt gömblövedékek, illetve gömblövedékek darabolásából származó gerezd formájú darabok, illetve valamilyen kéziszerszámmal kaliberhez igazított, szabálytalan formát mutató lövedékek; 129 66 | TÖREDÉKEK > Kora újkor >> öntött, palack formájú lövedékek; >> ólomrudak vagy ólomtekercsek feldarabolásából származó hasáb, illetve hengeres testű lövedékek; >> öntött vagy préselt, kónikus testű lövedékek. A lövedékek jellemző készítési módja a késő középkortól az új­ korig a kőből, bronzból vagy vasból készült öntőmintákba való öntés volt. A készíthető lövedékek száma révén megkülönböztethetjük a csu­ pán egy vagy több lövedék együttes készítésére alkalmas öntőmintákat. A lövedékek préseléses eljárással való készítésével csak az újkortól számolhatunk. A lövedékeken jel­ legzetes öntési nyom az öntőminta­ felek illeszkedési helyénél keletkező varrat, illetve a lövedéknek az öntő­ nyílás felőli oldalán keletkező öntési csonk. A megszilárdulás folyamata után lehetőség szerint mind az ön­ tőmintafelek összekapcsolódásánál kialakuló varratot eldolgozták, mind az öntési csonkot eltávolítot­ ták. A lőfegyverből kilőtt, de be nem csapódott lövedékek felületén Polgár Balázs KÉZILŐFEGYVER- gyakran megfigyelhető a fegyver­ csőbe való ledöngöléskor, illetve a fegyver elsütésekor a csőfallal való súrlódás következményeként létrejövő szalagszerű sáv, valamint a döngölővessző okozta markáns benyomódás. A befulladt töltések eltávolításából származó darabo­ kon a golyósróf okoz jellegzetes furatnyomot. A becsapódott és ép lövedékeken gyakran megfigyel­ hetőek még– a lelőhelyre jellemző tájhasználati metódusokra is utaló – állati (őz, szarvas, sertés, szarvas­ marha) rágásnyomok. A lövedékek képezhetik anyagvizsgálat tárgyát is, ugyanakkor a vizsgálati eredmé­ nyek kiértékelésekor fontos szem­ pont lehet, hogy a szembenálló felek zsákmányból származó nyersanya­ got is felhasználhattak a lövedékek készítésekor. A lövedékeket méretük alapján leggyakrabban pisztolyokhoz, karabélyokhoz és muskéták­ hoz, illetve puskákhoz igyekszik kötni a régészeti kutatás. A ké­ ső középkor tűzcsöveihez ké­ pest a 17. századra a kézi lőfegyverek igen változatos sora formálódott ki. Pierre Surirey de Saint­Remy (1645–1716) francia tábornagy 1697­ben a Mémoires d’artillerie első kötetében a kézi tűzfegy verek hat fő csoportját különítette el: közönséges muskéta–közönsé­ ges puska–puska­muskéta vagy muskéta­puska–sáncpuska és sáncmuskéta–vontcsövű karabély– pisztoly. A kézitűzfegyver­lövedékek a csa­ tatérrégészet egyik legjelentősebb lelettípusát képezik (a csataterek leletcsoportjait tradicionálisan fegyverleletek, ruházati emlékek, felszerelésmaradványok, személyes tárgyak és pénzérmék alkotják). A rendszeresített (egységesített) kézilőfegyverek használatát az abszolutista államok kora hozta meg. Az eltérő kaliberrel rendel­ kező, rendszeresített kézi tűz­ fegyverek használata a csataterek tárgyi emlékein keresztül is tetten érhető. Magyarország esetében a napóleoni háborúk korabeli kismegyeri csatatér fémkereső műszeres terepbejárásai során jól elkülöníthetők voltak a francia 1777M puskához tartozó, megkö­ zelítőleg 16 mm­es átmérővel ren­ delkező lövedékek. Az 1849. évi segesvári (Sighișoara, Románia) ütközet régészeti kutatásakor pe­ dig jól elhatárolhatók voltak a magyar honvédsereg katonái­ hoz köthető 16 mm­es átmérővel rendelkező gömblövedékek, il­ letve az intervenciós cári orosz hadsereg katonáihoz kapcsolható 17/18 mm­es átmérőjű gömblöve­ dékek, valamint az 1843M liège­i stützer­ és Kulikov­féle lövedékek. A kopáncsi településnyomnál zajló fémkereső műszeres terep­ bejárások során talált kézitűz­ fegyver­lövedékek közül 31 leletet vontam be a feldolgozásba (129). A lövedékek közül 4 becsapódott (jelentős mértékben deformált), 27 ép darab volt. Az ép lövedékek közül 25 (öntési csonkkal rendel­ kező vagy öntési csonk nélküli) gömblövedék, 1 félgömb formát mutató darab és 1 pedig palack formájú lövedék volt. Az ép löve­ dékek méret szerinti megoszlását az 1. számú táblázatban, az ép és a deformálódott lövedékek tömeg szerinti megoszlását a 2. számú táblázatban adatolom. Az áttekintett kézilőfegyver­ lövedékekről az alábbi megfigyelé­ seket összegezhetjük. A lövedékek ebben az esetben vélhetően nem összecsapás, hanem vadászat em­ lékeiként azonosíthatók, valamint azok a kora újkor/újkor időszakára keltezhetők. Több gömblövedéken jól megfigyelhető volt az öntőmin­ tafelek rossz illeszkedésére visszave­ zethető kisebb mértékű deformáció. SZABLYA KERESZTVASTÖREDÉKE A kopáncsi fémkereső műszeres terepbejárások során egy szúró­ fegyverhez köthető lelet, egy szablya keresztvastöredéke (130) került napvilágra. A töredék teljes hossza: 29 mm, legnagyobb szélessége: 15 mm, vastagsága: 5–9 mm. A kézfej védelmét szolgáló ke­ resztvas vagy más néven hárítóvas formáját kalapálással alakították ki. Az ellaposodó végződésekkel rendelkező, hosszabb keresztvassal bíró fegyver eredetileg a kora újko­ ri magyaros szablyák csoportjába tartozott; a korszak törökös jelzővel illetett szablyái ugyanis jellemzően gömb, illetve nyomott gömb formát mutató keresztvasvégződésekkel rendelkeztek. Átmérő Darabszám 1. 9 mm 3 2. 10 mm 3 3. 11 mm 11 4. 12 mm 7 5. 13 mm 1 6. 14 mm 1 7. 15 mm 1 Az ép lövedékek méret szerinti megoszlása (összesen: 27 darab) Tömeg Darabszám 1. 4g 1 2. 6g 7 3. 8g 5 4. 10 g 12 5. 12 g 5 6. 14 g 1 Az ép és a deformálódott lövedékek tömeg szerinti megoszlása (összesen: 31 darab) 130 TÖREDÉKEK > Kora újkor | 67 131 A Fortepan / Herbály István dohányzás a török korban terjedt el széles körben Magyarországon – erről tanúskodik az a rengeteg pipalelet, amely a kora újkori lelőhelyeink­ ről (különösek várakból) előkerül. Noha a pipák tipológiájával kapcso­ Fémkereső műszeres kutatások során időről időre, a legkülönbö­ zőbb helyeken találnak pipakupa­ kokat, ami arra utal, hogy ezeket a tárgyakat gyakran „elhagyták” gazdáik, ami azért is valószínű, mert ezek a pipákhoz csak egy vé­ kony rézpálcával kerültek rögzítés­ re, ellenkező végüket pedig a peremre pattintották rá. Az újkorban Magyarország terü­ letén több pipakészítő műhely mű­ ködött, ezek között híresek voltak a dunántúliak (pl. Pápa, Körmend, Vasvár) és a bányavárosiak (pl. Sel­ mecbánya). Ezek termékei az ország minden területére eljutottak. A ko­ páncsi réz pipakupak (131) nyolc­ szögű, viszonylag lapos; tetőlemeze áttörés nélküli, hosszanti irányban három csavart rézszalaggal díszített. Hat oldallemezén (a kétoldali rög­ zítést szolgáló kapocstagot és a pe­ remre pattintható visszacsavart lemezt leszámítva) keskeny vájatok lettek kialakítva – a füst ezeken keresztül tudott távozni. Pontos párhuzamát nem ismerem; formája alapján valószínűleg valamelyik du­ nántúli műhely 19. századi terméke. Hogy a pipázás milyen mélyen meggyökeresedett a hazai nép­ kultúrában, mutatja például, hogy a palóc néphagyományból ismert egy történet „Pipakupak gyerek” címmel. ZÁRSZÓ – NYITÁNY Rózsa Zoltán latban ma már viszonylag jól áll a kutatás, ez nem feltétlenül mond­ ható el az ezeket lezáró kupakokról, melyek döntő többségben rézből készültek, azonban előfordulnak többek között agyagból (időnként rézzel körülvéve), pléhből és nikkel­ ből készültek is – ez utóbbiakra a néprajzi anyagokban ismerünk példát. Tóth Balázs P „ IPAKUPAK GYEREK” K opáncson a fémkeresős tevékenység – divatos és je­ len esetben roppant találó szóhasználattal élve – zöldmezős beruházásként indult, hiszen 2016 előtt senki sem járta a területét, nagy valószínűség szerint az illegá­ lis oldal sem. Nem meglepő tehát, hogy a 2016 és 2019 közti időszak­ ból közel 1200 darab régészeti korú tárgy került innen a Nagy Gyula Területi Múzeum régészeti gyűjteményébe. A lelőhely bizo­ nyára még hosszú évekre szolgálni fog érdekes leletekkel, mégis úgy gondoltuk, húzunk egy vonalat, 132 68 | TÖREDÉKEK > Kora újkor és abból az anyagból főzünk, ami jelenleg van, megadva a lehetőséget a későbbi korok kutatóinak is. Főztünket a fentebbiekben meg­ ízlelhették, és véleményt alkothat­ tak, mi pedig reménykedünk ab­ ban, hogy az utókor lelkes kutatói még fűszeresebbé, még ízletesebbé teszik majd azt. Annak ellenére, hogy a lelet­ anyag szórvány jellegű, felszín­ ről összeszedett tárgyakból áll, meglehetős biztonsággal lehe­ tett nagy részüket korszakhoz, funkcióhoz kötni. Van azonban 133 a néhány nem keltezhető darab is a gyűjteményben, melyet több időszakba is besorolhatunk és több funkcióval is felruházha­ tunk, illetve olyan is, melyet jelen tudásunkkal nem tudunk értelmezni. Ebben a fejezetben ezek közül mutatunk be néhá­ nyat. Fontosnak tartjuk, hogy bekerüljenek a köztudatba, bíz­ va abban, hogy több szem többet lát alapon ezeknek a tárgyaknak is sikerül a jövőben tisztázni a korát és használatuk körülmé­ nyeit egyaránt (132–138). 133 b TÖREDÉKEK > Ismeretlen kor | 69 Országszerte igaz, hogy a mú­ zeumi keretek között szervezett fémkeresőzés során megtalált tár­ gyak száma napról napra növek­ szik. Feldolgozásuk, értelmezésük ha lassabb ütemben is, de követi a terepi tevékenységet. A gyűj­ tés – nyilvántartás – feldolgozás – bemutatás folyamatában a régészek és a régészetet kedvelő civilek egyre többször jelennek meg együtt. Ezt a kiadványt terve­ ink szerint újabbak követik majd, hasonlóan széles összefogással, közös múltunk emlékeinek köz­ readásával. Nagy, felelősségteljes, ugyanakkor hálás feladat ez mind­ annyiunk számára! Éppen ezért az ismeretlen leletek sorát olyan tárgytípus bemutatásával zárnánk, mely ugyan régóta ismert a régészeti szakirodalomból, mégis itt kell szerepeltetnünk, hiszen annak funkcióját korábban a régészet­ tudomány nem (feltétlenül) fej­ tette meg (132). Az ehhez hasonló, általában kör alakú, „dudoros” bronzlapokat mérlegserpenyőnek, lószerszámnak, edénytalpnak is vélte már a kutatás, meg kell mon­ dani: ötletszerűen. Szabó Zsolt bajai civil fémkeresőssel egymástól függetlenül találtunk rá közös megoldásunkra, ezek szerintünk késő középkori tenyérgyűszűk voltak. A bronzkorongok dudoros oldalukkal illeszkedtek a tenyér­ hez, míg a szemközti oldal göd­ röcskéi támasztották meg a tűt, esetleges peremük pedig védte használóik csuklóját a tűk korong­ ról történő lecsúszásától, végső soron a sérüléstől. Kopáncson három tenyérgyűszűt találtak fémkeresőzés során, és cseppet sem számítanak egyedinek sem itt, sem pedig más lelőhelyek anyagában, hiszen a különféle fémkeresős fórumokról szerzett információk, a baráti beszél­ getések alapján tudjuk, hogy széles körben lehettek elterjedve, felté­ telezésünk szerint főként a török hódoltság területén. Jelen elképze­ lésünket cikk formájában tárjuk a nagyközönség elé, bízva a meg­ mérettetésben, a vitában, melynek a civil és a szakmai oldal gondol­ kodói egyaránt részesei lehetnek majd. Fontos alap ez, hiszen túl a kapcsolatok erősödésén, kon­ szenzus alakulhat ki a tárgy egykori funkcióját illetően. Amennyiben pedig azok tenyér­ gyűszűkként való értelmezése is elfogadásra kerülne, akkor érdemes lenne a hagyományos gyűszűkkel való összevetésük, hogy az adott településekről, azok hálózatáról még színesebb, még teljesebb képet rajzolhassunk – együtt, közösen! AJÁNLOTT IRODALOM Bálint Alajos: A makó-mezőkopáncsi középkori sírmező sírleletei. Dolgozatok 12 (1936) 222–241. Bálint Alajos: A mezőkovácsházi középkori település emlékei. Dolgozatok 15 (1939) 146–164. Balogh Csilla: Martinovka típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica 10 (2004) 241–303. Bíró Gyöngyvér – Kerekes György – Zsikai Rajmund Péter: Tatárjárás kori kincslelet Kopáncs-pusztán. In: Márvány, tárház, adomány. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Monumenta Hungariae Historica, Dissertationes. Szerk.: Fodor Pál – Molnár Antal. Budapest 2019, 165–209. Litauszki Zoltán: Árpád- és késő középkori pecsétgyűrűk a dél-alföldi régióban. Kutatások Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyékben. Egyetemi szakdolgozat, SzTE BTK, Szeged 2012. Lovag Zsuzsa: Árpád-kori pecsétgyűrűk I. Folia Archaeologica 31 (1980) 221–238. Blazovich László (szerk.): A Körös–Tisza–Maros-köz települései a középkorban. Dél-alföldi évszázadok 9 (1996). Bóka Gergely: A Körös-vidéken zajló településtörténeti változások paleoökológiai háttere a késő bronzkor végén és a kora vaskorban. In: Körös-menti évezredek. Régészeti ökológiai és településtörténeti kutatások a Körös-vidéken. Szerk.: Bóka Gergely – Martyin Emília. Gyulai Katalógusok 13 (2008) 149–169. Mordovin Maxim: Textilvégek védjegyei. A textilkereskedelem régészeti emlékei a Magyar Királyság területén. Magyar Történelmi Emlékek. Adattárak. Budapest 2018. Cowgill, Jane – De Neergard, Margrethe – Griffiths, Nick: Knives and scabbards. Medieval finds from excavations in London. London 1987 [2016]. Masek Zsófia – Miháczi-Pálfi Anett: Gepida kori fibulatöredék Tótkomlós–Kopáncs-halomról. Fémek a földből 1 (Mozaikok 19) 2018, 47–49. Rácz Zsófia – May Zoltán: Öntőminta pajzsos testű csat készítéséhez. Fémek a földből 1 (Mozaikok 19) 2018, 50–51. Dunhill, Alfred: Pipák könyve. Pusztazámor 2004. Rózsa Zoltán: Elmélkedés a budai márka eredetéről. Mozaikok 16 (2017) 39–42. Gábor Gabriella: Középkori pártaövek Békés megyében. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28 (2006) 111–142. Rózsa Zoltán – Szigeti Judit: A pénz nem játék, vagy mégis? Határtalan Régészet 3/1 (2018) 78–80. Gere László: Késő középkori és kora újkori fémleletek az ozorai várkastélyból. Opuscula Hungarica 4 (2003). Rózsa Zoltán – Szigeti Judit: Kincset őrző oroszlánok. Egy különleges gyűrűtípus a tatárjárás előestéjén. Határtalan Régészet 4/2 (2019) 78–82. Hampel József: A honfoglalási kor hazai emlékei. In: A magyar honfoglalás kútfői. Szerk.: Pauler Gyula – Szilágyi Sándor. Budapest 1900, 507–826. 135 Langó Péter: „Salamon Gyűrűi” Pajzs alakú, kiszélesedő fejű pántgyűrűk a X. századi Kárpát-medencei emlékanyagban. In: Beatus Homo Qui Invent Sapientam. Ünnepi kötet Tomka Péter 75. születésnapjára. Szerk.: Csécs Teréz – Takács Miklós. Győr 2016, 387–408. Lovag, Zsuzsa: Mittelalterliche Bronzegegenstände des Ungarischen Nationalmuseums. Catalogi Musei Nationalis Hungarici – Series Archaeologica III. Budapest 1999. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Akadémiai Kiadó, Budapest 1987. 134 Kujáni Yvett: Egy apró lelet és ami mögötte van. Balta alakú csüngők a Kárpát-medencei szarmata Barbaricumban. Fémek a földből 1 (Mozaikok 19) 2018, 40–44. Selmeczi László: A négyszállási I. számú jász temető. BTM Műhely 4 (1992). Szabó Imre: A makó-mezőkopáncsi templomrom. Csanádvármegyei Könyvtár 31 (1936). Hatházi Gábor: A kunok régészeti emlékei a Kelet-Dunántúlon. Opuscula Hungarica 5 (2004). Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibliotheca Humanitatis Historica 3, Budapest 1938. Hlatky Mária: A Magyar gyűrű. A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének Dolgozatai 55. Budapest 1938. Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok 1. Budapest 1962. Holl Imre: Kőszeg vára a középkorban. Fontes Archaeologici Hungariae, Akadémiai kiadó, Budapest 1992. Holl Imre: A középkori késes mesterség. Archaeologiai Értesítő 121–122 (1995) 159–188. Horváth Viktória: Színesfémleletek a 14–17. századi budai királyi palotából. Budapest Régiségei 49 (2016) 145–166. Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. Dél-alföldi évszázadok 15 (2000). Tóth György: A gyűszű. Textil- és textilruházati ipartörténeti múzeum évkönyve 10 (2002) 24–48. Ujhelyi Nóra – Varga Máté: Egy különleges könyvveret Kaposszentjakabról. In: Archaeologia – Altum Castrum Online. A Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumának középkori régészeti online magazinja 2017, 1–8. H. Vaday, Andrea: Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus 17–18. Budapest 1989. Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Budapest 1971. 136 70 | TÖREDÉKEK > Ismeretlen kor 137 138 Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15–17. században. Martin Opitz Kiadó, Budapest 2010. TÖREDÉKEK | 71 FEDEZZE FEL A BUDAI VÁRNEGYED TITOKZATOS TÖRTÉNELMÉT! TEMATIKUS SÉTÁINK HAUSZMANN PARIPÁI Vezetett bejárás az újjáépült Lovarda épületében BUDA VÁRA Buda világhírű látnivalói egy könnyed sétában VÁRBÓL PALOTA Séta a Budavári Palotanegyedben, a Várkápolnában és a Királypincében HABSBURGOK ÉS HOLTAK Séta József nádor nyomában a királyi kertekben és a nádori kriptában MESTERMŰVEK PANORÁMÁVAL Séta a Magyar Nemzeti Galéria történetéről a kupola látogatásával BORRAL FOLYÓ KÁNAÁN Séta a Várnegyedben és a nyugati pincerendszerében A FŐVÁROS ÉKSZERDOBOZA A Várkert Bazár, ahogy még sosem látta SISI, MAGYARORSZÁG SZERELMESE Erzsébet királyné nyomában a Budavári Palotanegyedben A program-, helyszín- és árváltozás jogát fenntartjuk. Jegyvásárlás budaivarsetak.hu és információ Budavári Palotanegyed Információs pontok