Une vie Quotes

“One sometimes weeps over one's illusions with as much bitterness as over a death.”
― Guy de Maupassant , Une vie

“After all, life is never so jolly or so miserable as people seem to think.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Then she added, no doubt in answer to her own thoughts: 'You see, life is never as good or as bad as one thinks.'  ”
― Guy de Maupassant, Une vie

“A szerelem! Két év óta növekvő szorongással töltötte el a közeledése. Most már szabad volt szeretnie; már csak találkoznia kellett vele!
Milyen lesz? Pontosan nem is tudta, és nem is kérdezte magától. Ő lesz, a többi nem fontos.
Csak annyit tudott: imádni fogja, és mindent megtesz érte. Együtt sétálnak ilyen esténként, mint a mai – kettesben a csillagoktól porzó ragyogásban. Egymás kezét fogják, s összesimulva mennek majd, és hallgatják egymás szívének dobogását, érzik válluk melegét, és szerelmük elvegyül a nyári éjszakák lágy tisztaságával. Annyira eggyé válnak, hogy könnyedén, gyöngédségük erejével megértik egymás legrejtettebb gondolatát is.
És ez örökké így lesz; az elmondhatatlan szeretet nyugalmában.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“She hardly gave a thought to Julien; nothing in him surprised her any longer. But the double treachery of the Countess, her friend, disgusted her. Everyone in the world was a traitor, a liar, a deceiver, and tears came into her eyes. One sometimes weeps over one's illusions with as much bitterness as over a death.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“But this pleasure was not unalloyed with pain, and it seemed as if the universal joy of the awakening world could now only impart a delight which was half sorrow to her grief-crushed soul and withered heart.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Savo širdyje ji pyko ant Žiuljeno, kad jis to nesupranta, kad visai neturi to subtilaus drovumo, to instinktyvaus delikatumo; ir ji pajuto tarp savęs ir jo tarsi uždangą, tarsi kažkokią kliūtį, pirmą kartą pastebėjusi, kad du žmonės niekada negali prasiskverbti iki vienas kito sielos, iki minčių gelmių, kad jie gali eiti šalia vienas kito, kartais apsikabinę, bet ne susilieję, ir kad dvasinė mūsų esmė visą gyvenimą klaidžioja vieniša.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Alors, elle s'aperçut qu'elle n'avait plus rien à faire, plus jamais rien à faire... La douce réalité des premiers jours allait devenir la réalité quotidienne qui ferait la porte aux espoirs indéfinis,aux charmantes inquiétudes de l'inconnu. Oui, c'était fini d'attendre. Alors plus rien à faire aujourd'hui, ni demain, ni jamais.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Elle en voulait en son coeur à Julien de ne pas comprendre cela, de n'avoir point ces fines pudeurs, ces délicatesses d'instinct; et elle sentait entre elle et lui comme un voile, un obstacle, s'apercevant pour la première fois que deux personnes ne se pénètrent jamais jusqu'à l'âme, jusqu'au fond des pensées, qu'elles marchent côte à côte, enlacées parfois, mais non mêlées, et que l'être moral de chacun de nous reste éternellement seul par la vie.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“A small lighted window at the end of the yard indicated the farmhouse.

It seemed to Jeanne that her mind was expanding, was beginning to understand the psychic meaning of things; and these little scattered gleams in the landscape gave her, all at once, a keen sense of the isolation of all human lives, a feeling that everything detaches, separates, draws one far away from the things they love.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Cambrant sous le ciel son ventre luisant et liquide, la mer, fiancée monstrueuse, attendait l'amant de feu qui descendait vers elle. Il précipitait sa chute, empourpré comme par le désir de leur embrassement. Il la joignit ; et, peu à peu, elle le dévora. Alors de l'horizon une fraîcheur accourut ; un frisson plissa le sein mouvant de l'eau comme si l'astre englouti eût jeté sur le monde un soupir d'apaisement.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Le soleil, plus bas, semblait saigner.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“La jeune fille se retrouvait dans ces histoires d'autrefois, s'étonnant de la similitude de leurs pensées, de la parenté de leurs désirs ; car chaque cœur s'imagine ainsi avoir tressailli avant tout autre sous une foule de sensations qui ont fait battre ceux des premières créatures et feront palpiter encore ceux des derniers hommes et des dernières femmes.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“…kad du žmonės niekada negali prasiskverbti iki vienas kito sielos, iki minčių gelmių, kad jie gali eiti šalia vienas kito, kartais apsikabinę, bet ne susilieję, ir kad dvasinė mūsų esmė visą gyvenimą klaidžioja vieniša.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Le soleil, plus bas, semblait saigner; et une large traînée lumineuse, une route éblouissante courait sur l'eau depuis la limite de l'Océan jusqu'au sillage de la barque.

Les derniers souffles de vent tombèrent; toute ride s'aplanit; et la voile immobile était rouge. Une accalmie illimitée semblait engourdir l'espace, faire le silence autour de cette rencontre d'éléments : tandis que, cambrant sous le ciel son ventre luisant et liquide, la mer, fiancée monstrueuse, attendait l'amant de feu qui descendait vers elle. Il précipitait sa chute, empourpré comme par le désir de leur embrassement. Il la joignit; et, peu à peu, elle le dévora.

Alors de l'horizon une fraîcheur accourut; un frisson plissa le sein mouvant de l'eau comme si l'astre englouti eût jeté sur le monde un soupir d'apaisement.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“On pleure parfois les illusions avec autant de tristesse que les morts.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Le cœur a des mystères qu’aucun raisonnement ne pénètre.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Human nature itself seemed to her obscene, when she thought of all the filthy secrets of sensuality, the degrading caresses, all the mysterious connexions that cannot be broken off, at which she guessed.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“As her figure coarsened, her soul became ever more romantic, and when her corpulence riveted her to her chair, her imagination continued to wander through tender adventures, of which she was the heroine.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“She [Aunt Lison] was a short, silent, unobtrusive woman, only appearing at meal-times and then retiring to her room, where she remained closeted all day. She had a friendly manner and was beginning to feel her age, though she was only forty-two. Her eyes were soft and sad and she had never counted for anything in the family. As a child no one had ever kissed her, for she was neither pretty nor noisy; she was like a shadow or some familiar object, a living piece of furniture that one sees every day without noticing it.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“His generosity was his great strength and his great weakness; he had not enough hands to caress, to embrace, to give; it was the generosity of a creative power, without method and without toughness, which as it were sapped the muscles of his will and almost amounted to a vice.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“– Látja…az élet nem olyan jó…De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Nagyon szomorú napok következtek; komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltűnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad a halott valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg a napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi. Itt a karosszéke, a napernyője ott maradt az előcsarnokban, ez az ő pohara, amelyhez a lány még hozzá sem nyúlt. És minden szobában hányódik valamilyen apróság: az ollója, egy kesztyű, az a könyv, melynek lapjait elnehezedett ujjai meggyűrték; ezer semmiség fájóan jelentős lesz, mert ezer apró részletre emlékeztet.
És üldöz a hangja! Azt hisszük, hogy őt halljuk. Menekülni szeretnénk, bármerre, bárhová, kiszökni ennek a háznak kísérteti közül. De maradni kell, mert mások is vannak, akik maradnak, s ők is szenvednek.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Hát minden csak nyomorúság, bánat, szerencsétlenség és halál? Mindenki csal, hazudik, szenvedést és könnyeket hoz? Hol találhatunk valamelyes nyugalmat és örömet? Bizonyára egy másik létben. Amikor a lélek megszabadul a földi megpróbáltatásoktól.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Hát mindenki aljas, hazug és álnok? Szeme könnybe borult.
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Jeanne úgy érezte, lelke kinyílik, a megfoghatatlant érti most; és amint a mezőn szerteszórva ott látta az apró fényeket, hirtelen megvilágosodott benne, mennyire magányos minden ember – hogy minden csak elszakítja, messzire sodorja őket attól, amit szeretnek.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Most először vette észre, hogy két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Egymásra néztek, azzal a mozdulatlan, éles, belehatoló tekintettel, amikor két lélek komolyan hiszi: eggyé tud olvadni. Egymást keresték a másik szemében, a szeme mögött, a létezés megfejhetetlenségében s ismeretlenjében. Néma, makacs kérdéssel kutatták egymást. Mit jelent majd egyik a másiknak? Milyen lesz az élet, amit együtt kezdenek? Milyen örömöket, boldogságot, csalódást tartogatnak egymás számára a házasság hosszú, felbonthatatlan, bizalmas kettesében? És mind a ketten azt érezték, hogy még sohasem látták egymást.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“Ennek a reggelnek tiszta fényében szívük egymás hangját visszhangozta.”
― Guy de Maupassant, Une vie

“A fiatal lány mintha önmagával találkozott volna ezekben a régi történetekben: elcsodálkozott, mennyire hasonlók a gondolataik, s mennyire azonosak a vágyaik. Mert minden szív azt képzeli: ő remegett meg először attól a sok élménytől, ami megdobbantotta már az első emberek szívét, és meg fogja dobogtatni az utolsó férfiét és az utolsó asszonyét is.”
― Guy de Maupassant, Une vie