A f�lsz�vegek term�szetszer�leg patetikusabbak mint maguk a k�nyvek.

Jelenesetben
is csupa emelkedett dolgot olvastam a Derszu Uzal�r�l, holott magam is tudtam, hogy
ez egy unalmas k�nyv. Ha m�sb�l nem, hogy �vek �ta tervezem, hogy elolvasom, de az
els� n�h�ny oldal ut�n t�bbsz�r is letettem. Meg kellett v�rnom az alkalmas
pillanatot. V�g�l is nem csal�dtam benne, �gy van, ahogy hittem. Unalmas. A
cselekm�nye el�g egys�k�. �lland�an �ton vannak, �s n�ha t�rt�nik vel�k valami.
T�z-h�sz ember, a sz�ls�s�ges k�r�lm�nyek k�z�tt is minden interakci� n�lk�l van
jelen a t�rt�netben. Nem �tk�znek jellemek, nem fesz�lnek egym�snak indulatok,
pedig elt�vedtek, �lelmiszer�k elfogyott, sz�mtalan vesz�ly leselkedett r�juk
napmint nap.

Amint ezen t�ltettem magam, kezdett �rdekess� v�lni az �tle�r�s. R��reztem azokra a
t�jle�r� 2-3 mondatokra amiket Arszenyev a t�ltel�k sz�vegek k�z�tt elhelyezett. A
sz�veg t�rzs�t alkotja az utvonal m�dszeres �s alapos le�r�sa, hogy A-b�l hogyan
jutottak el B-be. A sz�veg nem tartja fel olvas�j�t, t�m�ren, precizen gyorsan
haladunk az expedici�val, hegynek f�l, hegynek le, nincs semmi f�l�sleges
elm�l�z�s, filoz�f�lgat�s. Azt�n a legsz�ls�s�gesebb k�r�lm�nyek k�z�tt is n�ha
meg�ll, vagy let�boroz, vagy be�r az erd�be �s 2-3 lirikus mondattal �t�lhet�v�
teszi az eg�sznek a hangulat�t. Minden sallang �s emelkedetts�g n�lk�l, a
legterm�szetesebb m�don. Eleinte �t is siklottam ezeken a mondatokon, v�rtam a
"t�rt�netet". Id�be telt mig r�j�ttem, itt nem lesz t�rt�net. Addigra m�r
elvar�zsoltak ezek az egyszer�, t�jle�r�, �letk�peket �s tudom�nyos megfigyel�seket
tartalmaz� r�vid szakaszok. Igaz�n Derszu sem jelenik meg tolakod�an el�tt�nk.
Fokozatosan tudunk meg r�la egyre t�bbet, ami a v�g�re sem lesz sok, de
visszafogott karaktere nem is indokol t�bbet. A szerz� sem idealiz�lja. Nem t�bb �
�s nem kevesebb, mint az egyszer� bensz�l�tt vad�sz, aki harm�ni�ban �l a
k�rnyezet�vel. Ez m�r �nmag�ban szerethet�v� tesz b�rkit �s tartjuk nemes
jellemnek.

Ek�zben beesteledett. Kihamvadt az esti p�r, megs�t�tedett a leveg�, �s a k�zeli,

meg a t�volabbi f�k olyan sz�nbe folytak �ssze, melyet nem lehetett sem z�ldnek,
sem sz�rk�nek, sem feket�nek nevezni. K�r�s-k�r�l akkora lett a csend, hogy szinte
a f�lem is csengett bel�. A s�t�tben valami bog�r rep�lt el nagy z�g�ssal
mellettem. �vatosan l�pdeltem, nehogy belebotoljak valamibe. Egyszerre csak hangos
szuszog�st hallottam: valami nagy �llat f�jtatott a k�zelemben. L�ni akartam, de
meggondoltam magam.