My Clippings

A forgólapátok alá érve lehajolt, és a kezét a mellére szorítva lefogta a
nyakkendőjét, hogy ne lobogjon a nagy szélben. Olyan volt ez a mozdulat, mint

amikor egy bűnös ember megesküszik rá, hogy ártatlan.
==========
A baj nem jár egyedül (Child, Lee)
- Your Bookmark Location 3672 | Added on Wednesday, June 10, 2015 11:27:18 PM
Reacher mindig mindent úgy rendezett az életében, hogy ha kell, egy szempillantás
alatt továbbállhasson bárhonnan. Ez megszállottság volt nála. Nem volt semmije, és
nem vitt magával soha semmit. Nagydarab ember volt, de kis árnyékot vetett, és
nagyon kevés nyomot hagyott maga után.
==========
10 Lee Child - Rogos ut (hirlevelem@gmail.com)
- Your Bookmark Location 1889 | Added on Monday, June 15, 2015 4:52:45 PM
Nem viseltetett semmiféle előítélettel a gyorséttermek iránt. Egy utazó számára a

gyorsétterem még mindig jobb, mint a lassú.
==========
Elveszett holnap (Lee Child)
- Your Bookmark Location 858 | Added on Friday, June 26, 2015 6:44:14 PM
==========
Derszu Uzala (V. K. Arszenyev)
- Your Highlight Location 707-709 | Added on Thursday, March 13, 2014 3:15:32 PM
A magasban fekvő helyeken ritkás hárs-, tölgy- és nyírfaerdők zöldelltek, de a

környék oly kopár volt, hogy még ezek a gyér erdők is sűrűnek tűntek.
==========
Kétoldalt felderítő hangyák szaladgáltak. A méhek a levegőből támadtak rájuk. A

megtámadott hangyák a potrohukra ültek, és szélesre tárva állkapcsukat, ádázul
védekeztek. Néha átkaroló mozdulatot hajtottak végre, és megpróbálták hátba támadni
a méheket, a légi felderítők azonban felfedezték őket, mire a méhek egy része
odaszállt, és újból eltorlaszolta a hangyák útját. Érdeklődéssel figyeltük a
küzdelmet. Vajon melyik lesz a győztes? Sikerül-e a hangyáknak behatolniuk a
méhkasba? Melyik csapat fog elsőnek visszavonulni? Lehet, hogy naplementekor az
ellenségek visszavonulnak, hogy aztán reggel újból kezdjék a harcot; az is lehet,
hogy a kaptár ostroma már napok óta tart. Nem tudni, hogyan végződött volna ez a
harc, ha a kozákok nem jöttek volna a méhek segítségére. Vizet forraltak, és
leforrázták a hangyákat. A hangyák összezsugorodtak, hatalmas kavarodás támadt
köztük, és ezrével pusztultak el néhány pillanat alatt. A méhek a legvégsőkig fel
voltak ingerelve. Ekkor valamelyik kozák elügyetlenkedte a dolgot: a méhekre is
löttyentett egy kis forró vizet.
==========
A hágóról nagyszerű kilátásunk nyílt a Vuluhóra. A nap éppen akkor bukott a

láthatár alá. Az égen úszó gomolyfelhők és a távoli hegyek csúcsai halvány
bíborvörösben izzottak. Az úttól jobbra ezüstszalagként kígyózott a folyó. A
távolban parasztházak látszottak.
==========
Az est csodálatosan csendes volt. Hallani lehetett, amint a réten legelő lovak
hersegve harapdálják a füvet; valahol a hegyekben fülesbagoly huhogott, és a
mocsarakból szakadatlan zsivajként szállt hozzánk a békakuruttyolás.
==========
Reggel nyolc órakor a napsugarak arany dárdái áttörtek a felhőkön, és ragyogó

fényükkel megvilágították a gomolygó ködöt. Ezt a képet szemlélve az jutott
eszembe, hogy ilyen látvány lehetett, amikor a föld forró felszíne fölött még
súlyos, gőzölgő párák lebegtek.
==========
Útközben valami fennakadás következtében a lovak lemaradtak, mi pedig előrementünk.

Az erdőszélen öreg, omladozó parasztház állt. Leültünk egy kőre előtte, hogy
bevárjuk a lovakat. Egyszerre csak egy hosszú fekete sáv tűnt fel mellettünk. A
lövészek odarohantak. Valami nagy csúszómászó volt, gyorsan siklott a füvön a
bokrok felé. A lövészek kétoldalt futottak mellette, de nem merészkedtek közel
hozzá, mert megijesztették őket a hüllő hatalmas méretei. Egy perc múlva a kígyó
elért egy földön heverő nagy fatörzset, és elrejtőzött benne. Körülbelül 4 méter
hosszú és 15 centiméter átmérőjű fatörzs volt, a belseje már elkorhadt. Merzljakov
botot ragadott, és bökdösni kezdte vele a nyílást. Válaszképpen dühös zümmögés
hallatszott az üregből, majd dongók bújtak elő belőle. Nyilván a fa belsejében volt
a fészkük. De hát akkor hová tűnt a kígyó? Csak nem mászott be a dongók közé? És ha
igen, akkor miért nem fújtak riadót a dongók?
==========
Házigazdánk negyvenöt év körüli, középtermetű, nagy szakállú férfi volt, homlokán

és tarkóján egyaránt körbenyírt hajjal. Barna szeméből értelem sugárzott. Keskeny
övvel összefogott bő kartoninget, bársonyhoz hasonló pamutanyagból varrt nadrágot
és lapos sarkú csizmát viselt. A házban két szoba volt. Az egyikben a szokásos nagy
orosz kemence állt, körülötte függönykékkel letakart kis polcokon edények
sorakoztak, többek között egy ragyogóra súrolt réz kézmosó-tál. A falak mentén
hosszú pad húzódott végig, az egyik sarkot pedig fehér terítővel letakart asztalka
foglalta el. Az asztal fölött nyitott szekrényke függött a falon, benne megfakult,
megbámult képek, melyek nagy fejű, füstös arcú szenteket ábrázoltak. Házigazdánk
családja feleségéből és két kis gyermekéből állt. Az asszony fehér kabátkát és a
dereka fölött összehúzott, szűk karöltőjű szarafánt[8] viselt. Kendőjét
fejékszerűen kötötte meg. Amikor
==========
Odakünn vadul tombolt a vihar. Eső és szél csapkodta az ablakokat. A sötétből

panaszos hangok hallatszottak: mintha egy kutya vonítana vagy valaki nyögdécselne a
padláson. Egy darabig hallgattuk a kísérteties hangokat, aztán elnyomott bennünket
az álom.
==========
Az álomra készülődő erdőbe rövid időre visszatért az élet: burundukok (mókusféle)

futkároztak, sárgarigók fütyültek, búbosbankák kiáltoztak. De mindez csak rövid
ideig tartott. Az égen kihunyt a fény, és az öreg fenyők meg a bokrok alól lassan
előkúsztak az éjjeli árnyak. A tábortűz lángja világosabb lett. Embereim mind ott
tolongtak a tűz körül. Panacsev a többiektől
==========
Alkonyattájt első ízben volt szerencsénk a szibériai púposszúnyoghoz, melyet a

helybeli őslakók csak "gnusz"-nak, kellemetlen féregnek neveznek. Az Usszuri menti
púposszúnyog a tajga keserves átka. Csípése helyén azonnal vérző sebecske
keletkezik, és szörnyen viszket, minél inkább vakarja az ember, annál erősebben. Ha
sok a púposszúnyog, egyetlen, pillanatra sem lehet levetni az arcot védő
szúnyoghálót. A púposszúnyog megvakítja az embert, beragad a hajába, fülébe,
bemászik a ruhaujjba és elviselhetetlenül csípi a nyakat. Az ember arca megdagad,
mintha orbánca volna. Szerencsére a szervezet két-három nap alatt immúnissá
==========
fejű taz férfi jött elém, és félénk alázatossággal üdvözölt. A kunyhó közelében
anyaszült meztelen kisgyermekek játszadoztak kutyákkal. Az ütött-kopott,
megroggyant kunyhó siralmas látványt nyújtott. A falakról erősen mállott az
agyagvakolat; az ablak mocskos, időtől megsárgult papírral volt beragasztva; a
papír több helyen beszakadozott már. A poros kangon foszladozó gyékényszőnyeg
hevert, a falon kifakult és kormos rongyok lógtak - pusztulás, piszok és nyomor
mindenütt. Először azt hittem, hogy a lustaság a mérhetetlen nyomor oka. Később
azonban meggyőződtem róla, hogy a tazok elszegényedése más okok következménye;
abból az alárendelt helyzetből adódik, amelyet a kínai lakosság között elfoglalnak.
A kérdezősködés során kiderült, hogy itt minden a "cajtung"-é (a folyó gazdájáé). A
Fudzin mentén lakó bennszülöttek tőle kapják hitelbe az ópiumot, az alkoholt, az
élelmiszert és a ruhaanyagokat. Ezért kötelesek neki beszolgáltatni mindent, amit a
vadászaton zsákmányolnak: cobolyprémet, szarvasagancsot, ginszeng-gyökeret stb.
Ennek
==========
A tazoktól visszatérőben letévedtem az útról, és a Fudzin folyónál lyukadtam ki.

Itt két kínai gyöngyhalászt pillantottam meg. Egyikük a parton állt, és erőlködve
tartotta a folyó fenekén megtámasztott póznát, a másik pedig ezen a rúdon lemászott
a vízbe. Jobb kezével a kagylókat szedte össze, másik kezével a rúdba kapaszkodott.
A folyónak itt nagyon gyors a sodra; ez teszi szükségessé a rúd használatát. A
búvár nem marad fél percnél tovább a víz alatt. Szusszal még bírná tán tovább is,
de a víz olyan hideg, hogy ki kell jönnie. Ezért nem is vetkőzik le, hanem ruhástul
merül a vízbe. Leültem a partra, és figyelni kezdtem a két kínai munkáját. A búvár
minden feljövetel után öt percig melegedett a napon. Minthogy váltakozva dolgoztak,
óránként egyikük sem szállt tíznél többször a víz alá. Ezalatt mindössze nyolc
kagylót sikerült összeszedniük, de egyikben sem volt gyöngyszem. Kérdésemre a
kínaiak elmondták, hogy minden ötvenedik kagylóban találnak gyöngyöt. Egy nyár
leforgása alatt körülbelül kétszáz gyöngyszemet hoznak a felszínre, 500-600 rubel
értékben. Ezek a kínaiak nemcsak a Fudzinban halásznak, bejárják az egész vidéket
és az öreg, eliszaposodott átereszeket is átkutatják. A legjobb gyöngylelőhelynek a
Vaku folyót tartják.
==========
A völgyekben valóságos erdei óriásokat lehet találni, amelyek 25-35 méter magasra
is megnőnek, és 3,7-4,5 méter a kerületük. Az öreg topolyafák odvaiban gyakran
medvék ütnek tanyát. Az is előfordul, hogy a vadászok egyetlen fa odvában két-három
medvevackot is találnak.
==========
Sajnos azonban hiába volt ragyogó időnk, minden örömünket megrontotta a

púposszúnyog. Nehezen lehet leírni azokat a gyötrelmeket, amelyeket az ember
elszenved nyáron a tajgában. A toll itt tehetetlen - ezt át kell élni.
==========
Eközben beesteledett. Kihamvadt az esti pír, megsötétedett a levegő, és a közeli

meg a távolabbi fák olyan színbe folytak össze, melyet nem lehetett sem zöldnek,
sem szürkének, sem feketének nevezni. Körös-körül akkora lett a csend, hogy szinte
a fülem is csengett belé. A sötétben valami bogár repült el nagy zúgással
mellettem. Óvatosan lépdeltem, nehogy belebotoljak valamibe. Egyszerre csak hangos
szuszogást hallottam: valami nagy állat fújtatott a közelemben. Lőni akartam, de
meggondoltam magam. A megijesztett állat elmenekülhet, de esetleg rám is támadhat.
A következő néhány pillanat egy örökkévalóságnak tűnt fel. Rádöbbentem, hogy egy
medve került az utamba. Erősen szimatolta a levegőt. Sokáig moccanni sem mertem, de
végül nem bírtam tovább, és elővigyázatosan bal felé mozdultam. Még két lépést sem
tettem, amikor nagy csörtetést és ágropogást hallottam. Szívem összeszorult a
rémülettől. Ösztönszerűen felemeltem puskámat, és az állat felé lőttem. A távolodó
zaj arra mutatott, hogy az állat elfutott. Egy perccel később a táborból
felhangzott a válaszlövés.
==========
Naplementével a nagy púposszúnyogok eltűntek, és helyettük megjelentek apró, szabad

szemmel szinte nem is látható éjjeli rokonaik. Ha égni kezd az ember füle - ez az
apró púposszúnyog feltűnésének első jele. Azután úgy érzi az ember, hogy maró
pókháló borul az arcára. Különösen erős viszketés érezhető a homlokon. A kis rovar
belegabalyodik az ember hajába, bemászik a fülébe, szájába és orrába. Az emberek
szitkozódnak, köpködnek, és gyakorta törlik végig kezükkel az arcukat. A lövészek
zsebkendőt húztak a sapkájuk alá, hogy legalább némileg megvédjék a nyakukat meg a
tarkójukat. Engem szomjúság gyötört; teát kértem.
==========
hatalmas, nyolckarú polip annyira közel volt a parthoz, hogy jól megszemlélhettem.
Nehezen tudnám megmondani, milyen volt a színe, mert állandóan változott: hol kékes
volt, hol vörös, hol élénkzöld, hol szürke, sőt még sárgás színt is öltött. Minél
sekélyebb vízbe nyomták a kínaiak, annál tehetetlenebb lett a hatalmas szörnyeteg.
Végre kivonszolták a partra. Hatalmas tömlőfejéből számtalan szívókoronggal
ellátott, hosszú karok nyúltak ki. Amikor a polip egyszerre két-három karját emelte
fel, fekete csőrét is látni lehetett. Ez a csőr néha erősen előrenyúlt, néha
egészen visszahúzódott, és csak egy kis nyílás maradt a helyén. Különösen érdekes
volt a két szeme. A polip mozdulatai folyvást lassúbbodtak, teste görcsösen
vonaglott, színe fakulni kezdett, és egyre nagyobb felületen vált barnásvörös
árnyalatúvá.
==========
Másnapra sűrű, nehéz köd burkolta be az egész környéket. Szürke, borongós volt az
ég, s a nyirkos, hideg levegő még a csontjainkat is átjárta.
==========
Baj van! Hiába jöttünk ide. Amba haragszik! Ez az ő helye - mondta Derszu. Ma sem
tudom, hogy saját magával beszélt-e, vagy hozzám intézte szavait. Úgy láttam, hogy
megijedt. - Mrrrrrr! - hangzott fel ismét a csendes éjszakában. Derszu hirtelen
felemelkedett a helyéről. Azt hittem, lőni akar. Annál nagyobb volt az ámulatom,
amikor láttam, hogy leteszi puskáját, és a következő szónoklatot intézi a
tigrishez: - Jól van, jól van, Amba! Nem kell mérgeskedni, nem kell!... Ez a te
helyed. Mi ezt nem tudtuk. Azonnal más helyre megyünk. A tajgában
==========
A nappal és az éjszaka közti átmenetben mindig van valami titokzatos. Az erdő

ilyentájt borússá és szomorúvá válik. Mindenütt mély és nyomasztó a csend. Azután
alig érzékelhető hangok keletkeznek. Mintha mély sóhajokat hallana az ember. Honnan
erednek? Azt hihetnénk, hogy maga a tajga sóhajtozik. Abbahagytam
==========
volt valami, ami arra csábított, hogy mindig beljebb menjünk, és egyben
==========
Öt perc múlva egy ember lépett ki a cserjésből. Amint meglátott minket, megállt,
mintha földbe gyökerezett volna a lába. Arcán riadalom tükröződött. Tüstént láttam
rajta, hogy ginszeng-gyűjtögetéssel foglalkozik. Kék anyagból készült ing és
nadrág, bőrlábbeli volt rajta, a fején pedig nyírfakéreg kalap. Bezsírozott
kötényfélét viselt, hogy ruháját megvédje a harmattól, hátul pedig egy darab
borzbőr lógott le az övéről, hogy nedves rőzsére is leülhessen. Az övében kés volt
meg egy csontpálcika, mely arra szolgált, hogy a ginszenggyökereket kiássa vele. E
két eszköz mellett egy zacskóban tartotta a kovát és a tűzszerszámot. A kezében
levő hosszú bottal a füvet meg a lehullott leveleket kaparta szét maga előtt.
Derszu odaszólt neki, hogy ne féljen, jöjjön közelebb. A férfi már ősz volt,
lehetett úgy ötvenöt éves. Arcát és két karját annyira leégette a nap, hogy egészen
furcsa volt a színe: mint amikor olívzöldet vörössel kever össze a festő. Semmiféle
fegyver nem volt nála. Amikor a kínai meggyőződött arról, hogy nem akarjuk bántani,
leült egy rönkre, kebléből elővett valami rongydarabot, és törölgetni kezdte
verejtékező arcát. Látszott rajta, hogy nagyon kimerült. Hát ilyen egy
ginszenggyűjtő - gondoltam magamban. Egy sajátságos remete, aki félrevonult a
hegyekbe, és az erdei szellemek oltalma alá helyezte magát. A kérdezősködések során
kiderült, hogy a Tingzaho felső szakasza
==========
az egész völgyet beragyogták a lenyugvó nap sugarai. A mozgalmas, munkás napot

==========
tenger felől már közeledett a feketepalástos éj.

==========
Ezen a napon nagy fürdést rendeztünk. Felállítottunk egy ablaktalan sátrat, azután
kint nagy máglyákat gyújtottunk, és nagyobb köveket dobáltunk a tűzbe, hogy jól
áthevüljenek. A kínaiaknál egy nagy üstben meg két petróleumoskannában vizet
forraltunk, a sátort kívülről leöntöztük vízzel, behordtuk a forró köveket, és gőzt
fejlesztettünk. Ily módon pompás gőzfürdőt sikerült elővarázsolnunk. Igaz, a sátor
szűk volt, úgyhogy csak páran fértünk be egyszerre; mialatt egyesek bent
mosakodtak, mások újabb köveket hevítettek.
==========
Abban az időben érkeztünk a Tietjuho folyóhoz, amikor a ketalazac a tengerből

felúszik a folyókba, hogy lerakja ikráit. Képzeljenek el ezer meg ezer halat -
három-három és fél kilósakat -, amint szinte felduzzasztják a folyót, és a sellők
felé igyekeznek. Valami feltartóztathatatlan erő kényszeríti őket arra, hogy az ár
ellen küzdjenek s minden akadályon átvergődjenek. A ketalazac ilyenkor ívás idején
semmit sem eszik, mégsem pusztul el, míg célját el nem éri, mert a tengerben
elegendő életerőt gyűjtött magának. Felülről, a magas folyóteraszokról nagyon jól
láttuk, mi történik a vízben. A halak oly roppant tömegekben vonultak, hogy
helyenként nem lehetett látni tőlük a folyó fenekét. Érdekes volt megfigyelni,
hogyan jut át a lazac a zuhogókon. Cikcakkban mozog, egyik oldaláról a másikra
forog, bukfenceket hány, de mégis halad előre. Ott, ahol vízesés akadályozza, ki-
kiugrál a vízből, és igyekszik megkapaszkodni a kövekben. Összevissza zúzódva,
agyontörődve, sebekkel borítva éri el a folyó felső szakaszát, hogy ott lerakja
ikráit - aztán elpusztuljon.
==========
A távoli hegyeket, kékes, könnyed párával vonta be az alkonyat. Közeledett az este.

Azt lehetett volna várni, hogy hamarosan mindenre mély csend borul. Én azonban
észrevettem, hogy minél jobban sűrűsödik az alkonyat, annál több titokzatos hanggal
telik meg a völgy. Emberi hangokat és vascsörömpölést lehetett hallani. Némelyik
hang távolról jött, mások egészen közelről hallatszottak.
==========
rámutatott egy nagy földkupacra. Mindent megértettem. Eszembe jutott, mit meséltek
a vadászok: ha a medve valami elpusztult állatot talál, mindig elássa a földbe.
Amikor a hús rothadni kezd, jót lakmározik belőle. Azt azonban nem tudtam, hogy ezt
a saját fajtájával is megteszi. Ez még Derszu számára is újdonság volt. Néhány
percig eltartott, míg kihantoltuk a medvét. Nemcsak földet, hanem egy csomó követ
és rőzsét is ráhordott a komája. Én tüzet raktam, Derszu meg hozzálátott a vad
kizsigereléséhez. Hatalmas testű, feketésbarna színű medve volt, rokona az amerikai
grizzlymedvének. Testhossza 2,4 méter, magassága 1,2 méter, súlya pedig a 330
kilogrammot is eléri. Pofája kissé tompa, a szeme és a füle kicsi. Félelmetes
erejét még növelik erős szemfogai és 8 centiméter hosszú karmai. Ez az állat az
egész Usszuri-vidéken el
==========
- Your Highlight Location 2529-2530 | Added on Friday, March 14, 2014 7:59:35 AM
A nap csak az imént kelt fel, sugaraival még alig világította meg a hegycsúcsokat.
Táborunkkal
==========
a patátlan kínai lovak milyen ügyesen járnak erre, sőt még jelentékeny
==========
A parasztházban két kínai élt. A ház körül, sem veteményeskert, sem szántóföld nem
zöldellt. Derszu éber szeme azonban felfedezett egy harántfűrészt, hosszú nyelű
fejszéket, háncsszövetből font kosarakat, és egy aránytalanul hosszú, fűthető
fekhelyet. Kiderült, hogy a kínaiak fákon élő gombák, és köveken növő zuzmók
gyűjtésével foglalkoznak. Az előbbiek az erjesztőgombák családjába tartoznak, és
kizárólag tölgyfákról szedik őket. Jellegzetes aromájuk van, és sok (98 százalék)
vizet tartalmaznak. Termesztésük céljából a kínaiak sok tölgyfát döntenek a földre.
Amikor a tölgy korhadni kezd, megjelenik rajta a fehér korallhoz hasonló gomba. A
kínaiak "mu-er"-nek nevezik. Ezeket a gombákat gyűjtik, és eleinte napon, később
erősen felfűtött fekvőhelyeken szárítják a kunyhóban. A sötét olivazöld színű
zuzmók (melyeket a kínaiak "sihojpi"-nek, vagyis kőből való bőrnek neveznek) száraz
állapotban megfeketednek. Meszes és palás sziklákról szedik, és mint ínyenc
csemegét fonott kosarakban szállítják Vlagyivosztokba.
==========
- Your Highlight Location 2895-2897 | Added on Friday, March 14, 2014 8:07:37 PM
Az őszi erdő nagyon vigasztalan látvány, amikor esik az eső. A hideg ködbe burkolt
csupasz fatörzsek, a megsárgult fű, a földre hullott falevelek és a megbarnult,
hervadt páfrányok arról vallottak, hogy beköszöntött az esztendő alkonya.
Közeledett a tél.
==========
Délután a szél végleg elállt. Egyetlen felhőcske sem mutatkozott az égen, az éles
napsugarak visszaverődtek a hóról, és ettől a nappal még világosabbnak tűnt. A
tűlevelű fák felöltötték téli pompájukat, a hótól elnehezedett ágak a földig
hajoltak. Néma csend honolt a tájon. Olyan érzésem támadt, mintha a természet
belefáradt volna az átélt izgalmakba, és most szenderegve pihenne.
==========
természete miatt "veszeluskának", vagyis "vidámkának" neveztek el a kozákjaim. A

vízirigóról van szó. Akkora, mint a közönséges rigó, és mindig a víz közelében
tanyázik. Egy ilyen vízirigó egészen közel engedett magához, úgyhogy jól meg tudtam
figyelni. Igen éberen viselkedett, gyakran meg-megfordult, füttyentgetett, és ennek
ütemére billegette a farkacskáját. Aztán hirtelen a vízre lebbent, és alámerült. Az
itteni lakosok azt beszélik, hogy a vízirigó könnyedén járkál a folyó fenekén,
ügyet sem vetve a víz erős sodrára. Amikor az én példányom felbukkant a víz
felszínére és meglátta az embereket, sajátságos füttyögéssel egy másik lékhez
rebbent, majd egy harmadikhoz, és így tovább. Egészen addig követtem, amíg a folyó
el nem kanyarodott.
==========
A megszemlélt terelősövényben huszonkét hurok volt. Négy kimúlt szarvas volt a

zsákmány: három tehén és egy hím. A koreaiak a nőstény szarvasok tetemeit
félrehurcolták, és otthagyták a varjak prédájául. Megkérdeztem tőlük, miért dobták
el a megfogott állatokat. Azt felelték, hogy csak a hímek szolgáltatják az értékes
pézsmát, amit a kínai kereskedők darabonként három rubelért vásárolnak meg tőlük.
Ami pedig a húst illeti, az az egy hím is elég nekik, különben is minden nap fognak
ennyit. Elmondták még, hogy egy téli idényben körülbelül 125 pézsmaszarvast ölnek
meg, s ezeknek háromnegyed része - nőstény.
==========
De hát hogy tud így dolgozni? - kérdezte tőlem. - Nem fázik? Megmondtam neki, hogy
az úton elnyűttem a kesztyűmet. - Hát majd adok én - mondta erre a derék ember. -
Van még egy pár tartalék kesztyűm. Ezzel elővett a szekérből egy pár meleg kötött
kesztyűt, és átnyújtotta nekem. Elfogadtam, és most már kesztyűs kézzel folytattam
a munkát. Két kilométert mentünk így együtt, én rajzoltam, a paraszt pedig mesélt
az életéről, s cifrán lepocskondiázott mindenkit és mindent. Lehordta a
falujabelijeit, leszidta a szomszédja feleségét, de kijutott a tanítónak meg a
papnak is. Elegem lett már ebből a szitkozódásból. A paraszt lovacskája lassan
bandukolt, és láttam, hogy ilyen ütemben nem érünk el estére Iman faluig. Lehúztam
a kesztyűt, visszaadtam a fuvarosnak, köszönetet mondtam érte, és sok szerencsét
kívánva neki, meggyorsítottam lépteimet. - Hát a fizetség? - kiáltott utánam. -
Fizetség? Miért? - kérdeztem. - Miért? A kesztyűért! - De hiszen visszakapta -
feleltem neki. - Nesze neked - szólt elégedetlen hangon "jótevőm". - Én
megsajnáltam magát, és még csak fizetni sem akar érte?! - Szép kis sajnálat ez! -
avatkoztak bele a vitába a kozákok. A legjobban Derszu gurult méregbe. Csak ment,
köpködött, s közben a legválogatottabb szitkokat szórta a fuvaros fejére. - Gonosz
ember. Ránézni sem akarok az ilyenre - mondta. - Egyáltalában nincs is arca neki.
Elvesztette az arcát. A gold azzal, hogy "nincs is arca", azt akarta mondani, hogy
a haszonleső paraszt elvesztette a becsületét. S valóban igazat kellett adnunk
neki; ez az ember arcátlanul viselkedett.
==========
Tábortüzünk körül koromsötét volt, semmit sem lehetett látni. A szél gonoszul
tépázta a bokrokat és a fákat, a viharos tenger bőszen morajlott, és a közeli
faluban vadul ugattak a kutyák. Végül pirkadni kezdett. Keleten kigyúlt a
hajnalpír, de hamarosan felhők takarták el. Most már mindent látni lehetett: az
ösvényt, a bokrokat, a köveket, az öböl partját és egy fenekével felfordított
csónakot, amely alatt egy kínai aludt.
==========
- Your Highlight Location 3676-3677 | Added on Saturday, March 15, 2014 7:58:28 AM
Az egész természet mintegy varázsütésre kivirult, minden ujjongott, csak a patak

zavaros vize, a földhöz lapuló fűszálak és a hegyekben lebegő ködfoszlányok
mutatták az ítéletidő nyomait.
==========
Másnapra beborult az idő; az égen lomha esőfelhők úsztak, és maga a levegő is olyan
volt, mintha megsötétedett volna, vagy mintha a pirkadat előtti homály nem oszlott
volna el még délre sem. A hegyek, amelyek tegnap még oly festői látványt
nyújtottak, most komoran, barátságtalanul néztek le ránk.
==========
Estefelé erős szél kerekedett, s hirtelen vége lett a csendnek, mely eddig
uralkodott a természetben. A megrekedt levegő megmozdult és egyetlen hatalmas
lendülettel lerántotta magáról eddigi fásult közönyét. A fákról leszaggatott
levelek vad körtáncba kezdtek, és felszálltak a levegőbe. A szélrohamok olyan
erősek voltak, hogy ágakat tördeltek, a földhöz hajlították a fiatal fácskákat, és
gyökerestül csavarták
==========
S valóban, este tíz órakor a miriádnyi csillaggal telehintett sötét égbolt teljesen
megtisztult a felhőktől. A ragyogó égitestek mintha csak megmosakodtak volna az
esőben, még fényesebben és barátságosabban pislogtak a földre.
==========
közepes nagyságú medve forgolódott egy nagy hársfa körül, mely szorosan egy szikla
tövében nőtt. Nyilvánvalóan méhrajt fedezett fel a fában, s kedvet kapott egy kis
mézre. A fa kérgébe vágott baltajelzés arra mutatott, hogy ezt a méhrajt már
előttünk és a medve előtt megtalálta valaki. A medve hátsó lábaira állva próbált
belenyúlni a fatörzs belsejébe, de a mancsát nem bírta bedugni az odúba, mert
akadályozta a szikla. A medve a türelmesek közé tartozott, s nagy brummogások
közepette teljes erejéből rázta a fát. Körülötte méhek keringtek és csipdesték a
fejét. A medve mancsaival dörzsölte a pofáját, vékony hangon visított,
meghempergett a földön, de azután megint csak feltápászkodott, és újból rázni
kezdte a fát. Ravaszkodása roppant komikus látványt nyújtott. Végül is kifáradt,
emberi módon leült a földre, és száját kitátva bámulta a fát. Nyilván valami
haditerven törte a fejét. Így üldögélt egy-két percig. Ekkor hirtelen
nekirugaszkodott, gyorsan a hársfához szaladt, és felmászott a tetejére. Miután
felért rá, benyomakodott a szikla meg a fa közé, mind a négy lábával
nekitámaszkodott a sziklának, és erősen nyomni kezdte hátával a fát. A fal el is
hajolt egy keveset, de a medvének, úgy látszik, közben megfájdult a háta. Ekkor
felcserélte a helyzetét: most a hátával támaszkodott a sziklának, és a lábaival
kezdte nyomni a fát. A hársfa megremegett, és ledőlt a földre. Ez kellett csak a mi
medvénknek Most már csak a kérget kellett lehántania, hogy kikaparja a lépesmézet.
- Ez nagyon ravasz ember - mondta Derszu. - El kell kergetni, különben mindjárt
felfalja az egész mézet. - És harsányan elkiáltotta magát: - Milyen ember vagy te!
Hogy mered a más mézét lopni!
==========
- Your Bookmark Location 3867 | Added on Saturday, March 15, 2014 11:41:14 AM
==========
- Your Highlight Location 3951-3957 | Added on Saturday, March 15, 2014 1:58:31 PM
A víz zajtalanul szivárog át a moha alatt. A patakok békésen folydogálnak

fenyőfával, vörösfenyővel és égerfával benőtt alacsony partjaik között. Én
szerettem volna leereszkedni a Kulumpie mentén addig a helyig, ahol tavaly az
udegékkel találkoztam, de Derszu és Csang Pao azt tanácsolták, ne távozzunk el
messzire a vízválasztótól. Azt mondták, hogy kiadós esőre lehet számítani, és
szavaik igazolásául az égre mutattak. A köd most magasabbra szállt, és esőfelhők
alakját öltötte. Az utóbbi napokban a föld igyekezett ködbe burkolózni, mintha el
akart volna rejtőzni valami fenyegető dolog elől, és most a köd hirtelen elárulta
őt: mintha csak megegyezett volna az éggel, félrevonult, és lehetővé tette az égi
elemeknek, hogy kényük-kedvük szerint bánjanak el a földdel.
==========
Szürkületkor visszatértünk. A kunyhóban már égett a tűz. Lefeküdtem, de sokáig nem

tudtam elaludni. Az eső vadul csapkodta az ablakokat, a tetőn zörgött a fakéreg, és
az állandó süvöltésből nem lehetett megállapítani, vajon az eső zúg-e, vagy pedig a
megdermedt fák és bokrok nyögnek a szélben. Egész éjszaka tombolt a vihar.
==========
A természet mintha meg akarta volna mutatni, mennyire tehetetlenné tudja tenni az
embert, aki az elemekkel harcba mer szállni. Így telt el a negyedik viharos
éjszaka.
==========
A felhők hasítékai mögül csak néha-néha tűnt elő a nap. Aztán megint elrejtőzött a
fellegekben, mintha nem óhajtana letekinteni a földre, hogy lássa, mit művelt a
vihar. Mindenfelé zavaros víz zúdult le a hegyekből harsogó vízesések alakjában; a
falevelek meg a fűszálak még nem száradtak meg és úgy csillogtak, mintha be
lennének lakkozva. A vízcseppekben visszaverődő napsugarak a szivárvány minden
színében ragyogtak. A természet megint életre kelt. A felhők elvonultak keletre.
==========
Az esti pír bíborvörösen úszott az ég alján, és az alkony hosszú ideig tartott.

==========
Amikor nyugaton kialudtak az esti pír utolsó visszfényei, és körös-körül minden éji
sötétbe borult, egy rendkívül érdekes elektro-meteorológiai jelenségnek lehettünk
tanúi: a tenger villózását és egyidejűleg a Tejút kivételes fényességét
figyelhettük meg. A tenger teljesen nyugodt volt, egyetlen csobbanás sem
hallatszott, és az egész végtelen víztükör valami homályos, bágyadt fényt sugárzott
magából. De időnként az egész tenger egy csapásra fellángolt, mintha villám szaladt
volna végig rajta. E fellobbanások egyik helyen eltűntek, másutt megjelentek, majd
elhaltak valahol a látóhatáron. Az égen oly sok volt a csillag, hogy az egész ég
egyetlen, egybefolyó opálos foltnak látszott; ebből a csillagtömegből különösen
élesen vált ki a Tejút. A levegő áttetszősége játszott-e itt szerepet, vagy valóban
létezett valamilyen kapcsolat a két jelenség között -, nem tudnám megmondani.
Sokáig nem mentünk aludni, és gyönyörködtünk hol az égben, hol a tengerben. Másnap
reggel az őrszemek jelentették, hogy a tengervíz villózása egész éjjel tartott, és
csak virradat előtt szűnt meg.
==========
- Your Highlight Location 4220-4223 | Added on Monday, March 17, 2014 12:24:28 PM
Amikor keleten kigyúlt a hajnalpír, az üstökös is eltűnt. Az erdő éji árnyai

elvesztek; az egész földön szerteáradt a reggel fakókék fénye. Majd egyszerre csak
éles napsugarak törtek elő a látóhatár mögül, és egyszeriben megvilágították az
egész tengert. - Derszu, mi tulajdonképpen a Nap? - kérdeztem tőle. Értetlenül
tekintett rám.
==========
Amikor keleten kigyúlt a hajnalpír, az üstökös is eltűnt. Az erdő éji árnyai
elvesztek; az egész földön szerteáradt a reggel fakókék fénye. Majd egyszerre csak
éles napsugarak törtek elő a látóhatár mögül, és egyszeriben megvilágították az
egész tengert.
==========
Derszu különös módszerrel sütött őzhúst vacsorára. 40 centiméter hosszú, kocka

alakú gödröt ásott a földbe, és nagy tüzet gyújtott benne. Amikor a gödör falai
eléggé áthevültek, kiszedte belőle a tüzet. Ezután fogott egy darabka húst,
lapulevélbe takarta, és leengedte a gödörbe. Fentről lapos kővel fedte be a gödröt,
és ezen a kövön másfél órára nagy tüzet gyújtott. Az ilyen módon elkészített hús
bámulatosan ízletes volt. Egyetlen elsőosztályú étteremben sem tudnák ilyen jól
megsütni: kívülről vörösesbarnára sült, de belül leves, zamatos maradt. Ettől
kezdve, hacsak lehetett, mindig ilyen módon sütöttük meg a húst.
==========
Világos éjszaka volt. A folyó egyik oldalát megvilágította a hold, a másik

árnyékban maradt. A fák levelei a holdfényben ezüstösen fénylettek, a fatörzsek
fehéreskéken derengtek, az árnyékok pedig még feketébbnek tűntek. Az alacsony
fűzfabokrok egészen ráhajlottak a vízre, mintha valamit el akarnának rejteni.
Körös-körül néma csend,
==========
Az éjszaka időközben leereszkedett a földre. Feljött a hold, és fénye

megvilágította a folyó túlsó partját. A hegygerincen sötétlő erdő oly élesen
rajzolódott ki, hogy szinte minden egyes fát meg lehetett különböztetni. Ebben a
megvilágításban az árnyak mély gödröknek látszottak, a tűz pedig vörösebbnek tűnt,
mint amilyen a valóságban. Valahol erőtlenül felbőgött egy maralszarvas, de választ
nem kapott. A folyó felett köd támadt, szétterült a vízen, és furcsa körvonalakat
öltött. Leültem a partra, és sokáig figyeltem, hogyan játszadoznak a holdsugarak az
éjszaka árnyaival.
==========
A nap már nyugovóra készült. Aranyló sugarai ferdén tűztek a fákra, és különösen
vonzóvá tették az erdőt. Keskeny, alig észrevehető ösvényünk nagyokat kanyargott, s
hol a folyó egyik, hol a másik partjára váltott át. A völgy egyre szűkebb és
szűkebb lett, azután hirtelen kitágult. A terepalakulat homályos, elmosódó
jellegűvé vált. Már a Takungcse felső szakaszánál jártunk, ahol három patak folyt
össze. Tudtam, hogy a Szihote-Aliny lábánál vagyunk. Az erősen kimosott, hegyi
patakokkal átszeldelt gerincnyúlványok egymástól elválasztott, különálló domboknak
látszottak. Mögöttük a távolban a vízválasztó gerince magas fal módjára szegélyezte
a Takungcse forrásvidékét. Úgy tetszett, hogy a természet élesen el akarta
határolni a part menti környéket az Iman medencéjétől. Ott,
==========
Lombhullás ideje volt; az erdő napról napra egyhangúbb, szürkébb, élettelenebb

lett. Minden a tél közeledtét jelezte. Csak a tölgyek tartották még meg a
lombjukat, de ez is megsárgult, és még szomorúbbnak látszott. A dús cicomájuktól
megfosztott bokrok most bámulatosan hasonlítottak egymáshoz. A lehullott
levélzettel belepett, kihűlt fekete föld letargikus álomba merült, s a növények
tiltakozás nélkül, engedelmesen készültek a halálra.
==========
Világos és hideg éjszaka volt. A csillagok sziporkázva ragyogtak az égen; fényük

hunyorogva tükröződött vissza a víz színén. Körös-körül mély csendesség borult
mindenre, még a hullámverés csobbanásait sem lehetett hallani. A vöröslő félhold
későn jött fel, és elmélázva nézett le az álomba merült földre. A magas hegyek, a
végtelen óceán és a sötétkék, mély ég - mindez oly fenséges, oly grandiózus volt!
==========
Déltájban újból sűrű köd ereszkedett le. A hegyek sötétkékek és barátságtalanok

lettek. Négy órakor zuhogni kezdett az eső, és rögtön utána havazás indult meg:
sűrű vizes pelyhekben hullott a hó. Az ösvény egyszeriben kifehéredett; most már
messzire nyomon lehetett követni a széldöntötte fák és bokrok között. A szél élessé
és hevessé vált.
==========
A patakok még zúgtak a hegyekben, de reggelenként már jéglemezkék úszkáltak a

vízen, jégrétegek jelentek meg a partok mentén, sőt imitt-amott már fenékjég is
képződött. Az emelkedő közvetlenül a tábortól kezdődött. Minél magasabbra hágtunk,
annál több lett a hó; a hegyszorosban már térdig ért. A sötétzöld tűlevelű erdő
ünnepi fehér ruhát öltött. A fenyők hótól súlyos ágai lelapultak, és így maradtak
mindaddig, amíg egy felülről lehulló gallyacska vagy fenyőtoboz le nem rázta róluk
a dús fehér takarót,
==========
A patakok még zúgtak a hegyekben, de reggelenként már jéglemezkék úszkáltak a

vízen, jégrétegek jelentek meg a partok mentén, sőt imitt-amott már fenékjég is
képződött. Az emelkedő közvetlenül a tábortól kezdődött. Minél magasabbra hágtunk,
annál több lett a hó; a hegyszorosban már térdig ért. A sötétzöld tűlevelű erdő
ünnepi fehér ruhát öltött. A fenyők hótól súlyos ágai lelapultak, és így maradtak
mindaddig, amíg egy felülről lehulló gallyacska vagy fenyőtoboz le nem rázta róluk
a dús fehér takarót, hideg hóport szórva a véletlenül arra haladó nyakába.
==========
Az időjárás reggel óta bámulatosan csendes volt. A levegőben egész nap

léghomályosság uralkodott, amely délután gyorsan sűrűsödött. A fehéren tündöklő nap
sárgává, majd narancsszínűvé vált, végül vörösen bukott le a látóhatár mögé.
Feltűnt nekem, hogy az alkony rövid ideig tartott: valahogyan túlságosan hamar
ereszkedett le a sötétség. A tenger teljesen lecsendesedett, egyetlen kis
csobbanást sem lehetett hallani. Úgy tűnt, mintha a tenger is álomba merült volna.
Este tíz órakor feljött a hold. Igen nagynak, furcsának látszott, és még éjfélkor
sem vesztette el azt a vörös színét, mely akkor jellemzi, ha alacsonyan áll a
látóhatár felett. A tengerparti sziklák, hegyek, erdők, a magányosan álló bokrok és
fák valahogy másnak látszottak, mint máskor. Éjféltájban annyira sűrű lett a köd,
hogy gomolygását közvetlen közelségben láttuk. Épp olyan volt, mint a füst, csak
persze nem volt égésszaga. Ezzel egyidejűleg a levegő bámulatosan felerősített
minden hangot: egy-egy normális hangerővel kimondott szó harsány kiáltássá
testesedett, s a fűben surranó egér neszezése olyan hangosnak tűnt, hogy az ember
önkéntelenül is összerezzent és megfordult. Mintha egy másik világba jutottunk
volna, amelyet nem a hold, hanem valami ismeretlen, bágyadt égitest világít meg.
Kisvártatva mennydörgéshez, tompa robbanáshoz vagy távoli ágyúdörgéshez hasonló
hangok töltötték meg a levegőt. Valahonnan a tenger felől jöttek. Talán ez volt az
egyetlen eset életünkben, hogy föld alatti morajlást hallottunk.
==========
A szemem elé földöntúlian szép kép tárult. Keleten vörösen lángolt a hajnali pír. A
felkelő nap sugaraival megvilágította a tengert, mely mozdulatlanul feküdt, mint az
olvasztott fém. A folyóról könnyű köd szállt fel. Lépteimtől felriadt vadkacsák
csapata rebbent
==========
A hold magasan állt az égen; a látóhatárhoz közel levő csillagok úgy szikráztak,
mint a briliánsok. Éjfél utánra járt már az idő. Mintha az egész természet
szendergő álomba merült volna. Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben
fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt A
sötét víz, a parti szirtek, a hegyeket koszorúzó hallgatag erdők csodálatos
harmóniába olvadtak össze.
==========
- Your Highlight Location 5555-5556 | Added on Wednesday, March 19, 2014 1:38:45 AM
Könnyű szellő fújt nyugat felől. Az ég felhőtlen, mélykék volt. A hegyekben hó

fehérlett.
==========
- Your Highlight Location 5582-5591 | Added on Wednesday, March 19, 2014 1:42:42 AM
A virradat homálya nyugat felé űzte az éji sötétséget. Pirkadt. Az erdőben meg-
megroppant egy-egy megfagyott gally, és ilyenkor sajátos, csengő hang hallatszott.
A hőmérő -20 C fokot mutatott. A lékekből pára szállt felfelé; a közelben növő
fákat zúzmara vonta be, és fehér korallokhoz tette hasonlatossá. A nyílások körül
két vidra játszadozott. Furcsán, kígyózva mozogtak, és fütyülésre meg vihogásra
hasonlító hangokat hallattak. Néha felemelkedtek a két hátsó lábukra, és
körülnéztek. Én a bokrok közül figyeltem őket, de mégis megszimatolták, és gyorsan
bemerültek a vízbe. Azoknak az élő erdőszigeteknek az alapján, amelyek oázisokként
maradtak meg a folyó két oldalán, következtetni lehetett arra, milyen volt e helyek
növényzete. Nagy számban nőtt itt cédrus-, topolya- és nyárfa, imitt-amott
bokorszerű juharfákat is láttunk, melyeknek barnásszürke ágai tele voltak száraz,
rózsaszín terméssel. Az Amur menti orgonát most csak sötétszürke kérgű, csupasz
ágainak végén csüngő, száraz termésének csomóiról lehetett felismerni. Közelebbi
vizsgálódás után sikerült felfedeznem néhány jázminbokrot és amuri borbolyát, rajta
maradt megfagyott termésével...
==========
- Your Bookmark Location 5612 | Added on Wednesday, March 19, 2014 10:55:46 AM
==========
A hegyekről lefutó víz gyorsan leömlik, anélkül hogy különösebben észrevehető

nyomokat hagyna maga után. Télen viszont egészen más a helyzet. A víz betölti a
gödröket, kátyúkat, tocsogókat, és befagy. A jég felületén újabb jégrétegek
keletkeznek, amelyek egyre vastagodnak és terjednek. Ez jelentős mértékben
megkönnyítette utunkat. A széldöntötte fákat a nagy folyók tovasodorják, viszont a
kis patakokban ott marad, ahová éppen leesett.
==========
de a széldöntötte fák, a jeges területek, a zsombékos mocsarak, a hóval beborított

hasadékok
==========
csendes és fagyos reggelre virradtunk. A nap vörösen kelt fel, és sokáig semmi
meleget sem adott. A csúcsokon a hó halványrózsaszínben tündökölt, az árnyékos
helyeken pedig kékes árnyalatot öltött. A környék megszemlélése közben észrevettem,
hogy egy helyütt pára gomolyog elő a földből.
==========
Egész nap tiszta, napfényes, jó idő volt. A hőmérő -17,5 C fokot mutatott, a
barométer 685 mm-en állt. Könnyű szellő kis gomolyfelhőket kergetett kelet felől;
távolról úgy látszott, hogy magasan úsznak az égen, de amint egyre magasabbra
hágtunk, mintha lejjebb ereszkedtek volna. A vízválasztó felett a felhők egészen
alacsonyan keltek át és minden kis felhőcskéből végtelenül finom, szikrázó porhó
szitált. Ekkor szivárványszínű koszorúk tűntek fel a nap körül, de amint a felhő
túlhaladt a napon, a fényjelenség eltűnt.
==========
- Your Highlight Location 5662-5664 | Added on Tuesday, March 25, 2014 6:13:26 AM
A Szihote-Aliny nyugati lejtője elég lankás, de meredekebb, mint az Armu

eredeténél. A hágó után luc-, jegenye- és vörösfenyőből álló erdő következik. A kis
patakok partján molyhos, sárgás kérgű nyírfa, hegyi juharfa és különösen sok égerfa
nő.
==========
A Szihote-Alinyt borító erdő öreg, gyér, és csak tűzifának való. Az éjjeli

táborhely kikeresése az ilyen erdőben mindig sok nehézséggel jár: az ember vagy
fagyökerekkel körülfont kövek, vagy moha alatt lappangó rőzse közé kerül. Még több
gondot okoz a tűzifa. Városi ember valószínűleg furcsának találja ezt, és
csodálkozva kérdezi: hogyan, az erdőben nem találni tűzifát? Pedig így van. Az
erdei, jegenye- és vörösfenyők sok szikrát hánynak; a szikráktól meggyulladhat a
sátor, az ember ruházata és takarója. Az égerfa vastag belű, sok vizet tartalmaz,
és több füstöt ad, mint lángot. Így csak a nyírfa marad hátra. Ebből azonban csak
szórványosan akad a Szihote-Aliny tűlevelű erdői között. Szungcaj, aki jól ismerte
ezeket a helyeket, hamar megtalált mindent, ami a táborozáshoz kellett.
==========
A tábor közelében három császármadarat vettem észre. A havon járkáltak, és nem is

hederítettek ránk. Lőni készültem, Derszu azonban megállított. - Nem kell, nem
kell! Amúgy is meg lehet őket fogni. Már az is meglepett, hogy Derszu minden
óvatosság nélkül közeledik a
==========
Este megünnepeltük a Szihote-Alinyon történt átkelésünket. Vacsorára megsütöttük a

császármadarakat, azután csokoládét főztünk, rumos teát ittunk, elalvás előtt pedig
elmeséltem a lövészeknek Gogol egyik hátborzongató elbeszélését.
==========
Világos éjszaka volt. A felhőtlen, tiszta égbolton telihold úszott. A hó szikrázott

a jégen, és ettől még világosabb volt. Az éjszakai levegőbe megint nyugalom
költözött...
==========
- Your Bookmark Location 5796 | Added on Tuesday, March 25, 2014 6:36:06 AM
==========
- Your Bookmark Location 5822 | Added on Tuesday, March 25, 2014 6:37:47 AM
==========
Napközben mindenféle játékokat rendeztünk a folyón. Jégbe vert karóhoz két hosszú
zsinórt kötöttünk, ezek végét két ember övéhez erősítettük, akiknek a szemét is
bekötöttük. Az egyiknek csengőt, a másiknak egy összefont törülközőt adtunk a
kezébe. Akinél a csengő volt, annak csengetnie és távolodnia kellett, a másik pedig
a hang után tájékozódva üldözte a csengetőt, s ha elérte, jókat sózott rá a
törülközővel. Ez a játék mindenkit remekül elszórakoztatott. A bennszülöttek csak
úgy gurultak a nevetéstől a földön, úgyhogy komolyan félteni kezdtem az
egészségüket. Besötétedéskor bengáli tüzet gyújtottunk. Csendes, tiszta este volt.
==========
Március vége volt. A nap magasan állt az égen, és erős sugarakat küldött a földre.
A levegőben még érezni lehetett az éjjeli fagyok frisseségét, különösen az árnyékos
helyeken, de az olvadó hó, a patakok csörgedező vize és a fák vidám, ünnepi rügyei
elárulták, hogy már nem veszedelmes az éjszakai hideg.
==========
Az Üvegvölgy szélessége nem mindenütt egyforma: néhol száz méterre összeszűkül,

helyenként pedig egy kilométernél is szélesebb, és az Usszuri-vidék völgyeinek
többségéhez hasonlóan bámulatosan sík. Görbe törzsű tölgyfák növik be, és
függőlegesen égnek meredő hegyek szegélyezik. A síkság és a hegyek között rendkívül
éles a határvonal. Mindez arról tanúskodik, hogy itt nagy
==========
- Your Highlight Location 127-132 | Added on Tuesday, March 25, 2014 1:01:33 PM
Délben elértünk a hegygerinchez. Meredek és nehéz emelkedő állt előttünk. A lovak

bukdácsoltak, botladoztak, az erőlködéstől reszketett a lábuk, és kitágult
orrcimpával, nehezen, szaggatottan lélegeztek. Az út megkönnyítése végett
cikcakkban mentünk, gyakran meg kellett állnunk, és megigazítanunk a málhákat.
Végre felértünk a hegyhátra. Itt félórás pihenőt tartottunk. Erdővel borított
hegyháton mindig elővigyázatosan kell haladni, gyakran meg kell állni és körül kell
nézni, mert ellenkező esetben könnyen eltéved az ember, különösen ködben.
Emlékszem, régebben többször elvesztettem az irányt ily módon, és mivel nem akartam
még egyszer így járni, felmásztam a gerinc legmagasabb pontjára.
==========
hegyszoroson túl álnok szakadékba jutottunk. A tönkökkel eltorlaszolt mély

omladékok, a vízzel telt hasadékok, a mohával lepett sziklák - a Valpurgis-éj
színhelyét juttatták eszembe. Nehezen lehet kietlenebb és barátságtalanabb helyet
elképzelni, mint amilyen ez a szurdok volt.
==========
A hegyszoroson túl álnok szakadékba jutottunk. A tönkökkel eltorlaszolt mély

omladékok, a vízzel telt hasadékok, a mohával lepett sziklák - a Valpurgis-éj
színhelyét juttatták eszembe. Nehezen lehet kietlenebb és barátságtalanabb helyet
elképzelni, mint amilyen ez a szurdok volt. Néha vonzó és vidám képet nyújtanak a
hegyek és az erdők. Ilyenkor úgy érzem, hogy szívesen ott maradnék mindörökre. De
néha vadnak, zordnak mutatkoznak, és mily különös dolog - ilyenkor nemcsak engem
fog el valami nyomasztó érzés, hanem a csoport többi tagján is meg lehet figyelni
ezt a kedélyváltozást. Sokszor
==========
A füsttel együtt felemelkedő meleg levegőben ide-oda himbálóztak annak a vén

fenyőfának az ágai, melynek tövénél elhelyezkedtünk, és hol eltakarták, hol
felfedték a csillagokkal telehintett sötét égboltot. A fák végtelen hosszú
oszlopsora egészen az erdő mélyéig húzódott, és ott észrevétlenül beleolvadt az
éjszaka homályába.
==========
A fához támasztotta a puskáját, levette hátáról az iszákját, ruhája ujjával

letörölte verejtékes arcát, és letelepedett a tűz mellé. Most jól megszemlélhettem.
Úgy negyvenöt éves, alacsony növésű, zömök, és szemmel láthatóan izmos férfi volt.
Mellkasa erősen kidomborodott, kezéről látszott, hogy nagy erő lakozik benne,
lábszárai kissé görbék voltak. Napbarnította arca az errefelé élő emberek tipikus
vonásait viselte: pofacsontjai kiálltak, orra kicsi volt, szeme mongol vágású,
széles szájában erős fogak ültek. Felső ajkát világosbarna bajuszka nőtte be, állát
kicsiny, rőt színű szakáll díszítette. A legfeltűnőbb mégis sötétszürke szeme volt,
amely nyugodtan, kissé naivul tekintett a világba, és határozottság, egyenes
jellem, jólelkűség tükröződött benne.
==========
Még sötétség borította az eget és a földet, s csak keletről, ahol egyre újabb és
újabb csillagok jöttek fel, lehetett érezni a hajnal közeledtét. Bőséges harmat
hullott a földre, biztos előjeléül annak, hogy holnap szép idő lesz. Körös-körül
ünnepélyes csend honolt. Mintha a természet is pihenne.
==========

My Clippings

Uploaded by

Document Informationclick to expand document informationMy Clippings

Document Informationclick to expand document information

Copyright:

Available Formats

My Clippings

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

My Clippings

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A forgólapátok alá érve lehajolt, és a kezét a mellére szorítva lefogta a

nyakkendőjét, hogy ne lobogjon a nagy szélben. Olyan volt ez a mozdulat, mint

Nem viseltetett semmiféle előítélettel a gyorséttermek iránt. Egy utazó számára a

A magasban fekvő helyeken ritkás hárs-, tölgy- és nyírfaerdők zöldelltek, de a

Kétoldalt felderítő hangyák szaladgáltak. A méhek a levegőből támadtak rájuk. A

A hágóról nagyszerű kilátásunk nyílt a Vuluhóra. A nap éppen akkor bukott a

Reggel nyolc órakor a napsugarak arany dárdái áttörtek a felhőkön, és ragyogó

Útközben valami fennakadás következtében a lovak lemaradtak, mi pedig előrementünk.

Házigazdánk negyvenöt év körüli, középtermetű, nagy szakállú férfi volt, homlokán

Odakünn vadul tombolt a vihar. Eső és szél csapkodta az ablakokat. A sötétből

Az álomra készülődő erdőbe rövid időre visszatért az élet: burundukok (mókusféle)

Alkonyattájt első ízben volt szerencsénk a szibériai púposszúnyoghoz, melyet a

A tazoktól visszatérőben letévedtem az útról, és a Fudzin folyónál lyukadtam ki.

Sajnos azonban hiába volt ragyogó időnk, minden örömünket megrontotta a

Eközben beesteledett. Kihamvadt az esti pír, megsötétedett a levegő, és a közeli

Naplementével a nagy púposszúnyogok eltűntek, és helyettük megjelentek apró, szabad

A nappal és az éjszaka közti átmenetben mindig van valami titokzatos. Az erdő

az egész völgyet beragyogták a lenyugvó nap sugarai. A mozgalmas, munkás napot

tenger felől már közeledett a feketepalástos éj.

Abban az időben érkeztünk a Tietjuho folyóhoz, amikor a ketalazac a tengerből

A távoli hegyeket, kékes, könnyed párával vonta be az alkonyat. Közeledett az este.

természete miatt "veszeluskának", vagyis "vidámkának" neveztek el a kozákjaim. A

A megszemlélt terelősövényben huszonkét hurok volt. Négy kimúlt szarvas volt a

Az egész természet mintegy varázsütésre kivirult, minden ujjongott, csak a patak

A víz zajtalanul szivárog át a moha alatt. A patakok békésen folydogálnak

Szürkületkor visszatértünk. A kunyhóban már égett a tűz. Lefeküdtem, de sokáig nem

Az esti pír bíborvörösen úszott az ég alján, és az alkony hosszú ideig tartott.

Amikor keleten kigyúlt a hajnalpír, az üstökös is eltűnt. Az erdő éji árnyai

Derszu különös módszerrel sütött őzhúst vacsorára. 40 centiméter hosszú, kocka

Világos éjszaka volt. A folyó egyik oldalát megvilágította a hold, a másik

Az éjszaka időközben leereszkedett a földre. Feljött a hold, és fénye

Lombhullás ideje volt; az erdő napról napra egyhangúbb, szürkébb, élettelenebb

Világos és hideg éjszaka volt. A csillagok sziporkázva ragyogtak az égen; fényük

Déltájban újból sűrű köd ereszkedett le. A hegyek sötétkékek és barátságtalanok

A patakok még zúgtak a hegyekben, de reggelenként már jéglemezkék úszkáltak a

A patakok még zúgtak a hegyekben, de reggelenként már jéglemezkék úszkáltak a

Az időjárás reggel óta bámulatosan csendes volt. A levegőben egész nap

Könnyű szellő fújt nyugat felől. Az ég felhőtlen, mélykék volt. A hegyekben hó

A hegyekről lefutó víz gyorsan leömlik, anélkül hogy különösebben észrevehető

de a széldöntötte fák, a jeges területek, a zsombékos mocsarak, a hóval beborított

A Szihote-Aliny nyugati lejtője elég lankás, de meredekebb, mint az Armu

A Szihote-Alinyt borító erdő öreg, gyér, és csak tűzifának való. Az éjjeli

A tábor közelében három császármadarat vettem észre. A havon járkáltak, és nem is

Este megünnepeltük a Szihote-Alinyon történt átkelésünket. Vacsorára megsütöttük a

Világos éjszaka volt. A felhőtlen, tiszta égbolton telihold úszott. A hó szikrázott

Az Üvegvölgy szélessége nem mindenütt egyforma: néhol száz méterre összeszűkül,

Délben elértünk a hegygerinchez. Meredek és nehéz emelkedő állt előttünk. A lovak

hegyszoroson túl álnok szakadékba jutottunk. A tönkökkel eltorlaszolt mély

A hegyszoroson túl álnok szakadékba jutottunk. A tönkökkel eltorlaszolt mély

A füsttel együtt felemelkedő meleg levegőben ide-oda himbálóztak annak a vén

A fához támasztotta a puskáját, levette hátáról az iszákját, ruhája ujjával

You might also like