How To Beat The French Defence The Essential Guide To The Tarrasch 1st Edition Andreas Tzermiadianos

Full download ebook at ebookgate.
com
How to Beat the French Defence The essential

guide to the Tarrasch 1st Edition Andreas
Tzermiadianos
https://ebookgate.com/product/how-to-beat-the-
french-defence-the-essential-guide-to-the-
tarrasch-1st-edition-andreas-tzermiadianos/
Download more ebook from https://ebookgate.com

More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
The French Tarrasch Variation 1st Edition Steffen

Pedersen.
https://ebookgate.com/product/the-french-tarrasch-variation-1st-
edition-steffen-pedersen/
The Modernized French Defense Volume 2 Against the

Tarrasch 1st Edition David Miedema
https://ebookgate.com/product/the-modernized-french-defense-
volume-2-against-the-tarrasch-1st-edition-david-miedema/
The Essential Guide to Flex 3 Essential Guide 1st

Edition Charles E Brown
https://ebookgate.com/product/the-essential-guide-to-
flex-3-essential-guide-1st-edition-charles-e-brown/
The Essential Guide to Portraits 1st Edition Daniel

Lezano
portraits-1st-edition-daniel-lezano/
How to beat your kids at chess an adult beginner s
guide to chess 2nd ed Edition Macenulty
https://ebookgate.com/product/how-to-beat-your-kids-at-chess-an-
adult-beginner-s-guide-to-chess-2nd-ed-edition-macenulty/
The official cambridge guide to IELTS 1st Edition

Amanda French
https://ebookgate.com/product/the-official-cambridge-guide-to-
ielts-1st-edition-amanda-french/
The Essential Guide To Intellectual Property 1st

Edition Aram Sinnreich
intellectual-property-1st-edition-aram-sinnreich/
Knitting Brioche The Essential Guide to the Brioche 1st

Edition Nancy Marchant
https://ebookgate.com/product/knitting-brioche-the-essential-
guide-to-the-brioche-1st-edition-nancy-marchant/
The Essential Guide to Bollywood Second Impression 2006

Edition Jha
https://ebookgate.com/product/the-essential-guide-to-bollywood-
second-impression-2006-edition-jha/
Andreas Tzermiadianos
how to beat
the French defence
the essential guide to the Tarrasch
EVERYMAN CHESS
Gloucester Publishers pic www.everymanchess.com
First published in 2008 by Gloucester Publishers pic (formerly Everyman Publishers
pic), Northburgh House, 10 Northburgh Street, London EC1V OAT
Copyright © 2008 Andreas Tzermiadianos
The right of Andreas Tzermiadianos to be identified as the author of this work has
been asserted in accordance with the Copyrights, Designs and Patents Act 1988.
All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a re
trieval system or transmitted in any form or by any means, electronic, electrostatic,
magnetic tape, photocopying, recording or otherwise, without prior permission of
the publisher.
British Library Cataloguing-in-Publication Data

A catalogue record for this book is available from the British Library.
ISBN: 978 1 85744 567 1
Distributed in North America by The Globe Pequot Press, P.O Box 480,
246 Goose Lane, Guilford, CT 06437-0480.
All other sales enquiries should be directed to Everyman Chess, Northburgh House,
10 Northburgh Street, London EC1V OAT
tel: 020 7253 7887 fax: 020 7490 3708
email: info@everymanchess.com; website: www.everyrnanchess.com
Everyman is the registered trade mark of Random House Inc. and is used in this
work under licence from Random House Inc.
To Vassilios Kotronias, the leader of all Greek chess players

And to Helen Bokou, the kindest person I have ever met
EVERYMAN CHESS SERIES

Chief advisor: Byron Jacobs
Commissioning editor: John Emms
Assistant editor: Richard Palliser
Typeset and edited by First Rank Publishing, Brighton.

Cover design by Horatio Monteverde.
Printed and bound in the UK by Clays, Bungay, Suffolk.
C o n te n ts
I
Bibliography and Acknowledgements 5
Preface 7
Part One: General Themes
1 How We Work in the Opening 9
2 Middlegame Strategy 13
3 Typical Endgames 27
Part Two: 3rd Move Alternatives after 3 lLld2
4 Unusual 3rd Moves for Black 42
5 3...lbc6 53
6 3...a6 59
7 3...i.e7 64
Part Three: 3 ltJd2 cs
8 3...c5 4lbgf3: Unusual Lines 76
9 3...c5 4lbgf3 cxd4 5 exd5 'ifxd5 79
10 3...c5 4lbgf3lbc6 5 exd5 exd5 6 i.b5: Unusual Lines 121
11 3...c5 4lbgf3lbc6 5 exd5 exd5 6 i.b5: Main Lines 132

12 3...c5 4 ltJgf3 ltJf6 149
Part Four: 3 tbd2 tbf6

13 3...ltJf6 4 e5 ltJe4 and 4...ltJg8 164
14 3...ltJf6 4 e5 ltJd7 5 �d3: Black Plays ...b6 174
15 3...ltJf6 4 e5 ltJd7 5 �d3: Lines without ...£6 180
16 3...ltJf6 4 e5 ltJd7 5 �d3: Black Plays ...f6 before ...cxd4 193
17 3...ltJf6: Main Line with 8...'ifb6 200
18 3...ltJf6: Main Line with 9 ...'ii'xf6 221
19 3...ltJf6: Main Line with 11...0-0 234
20 3...ltJf6: Main Line with 1l...ifc7 252
Part Five: 3 tbd2 dxe4 4 tbxe4
21 Rubinstein Variation: 4th Move Alternatives 266
22 Rubinstein Variation: 4...ltJd7 295
Index of Variations 317
Index of Games 319

Bibl i o g ra phy
I
Books
COS-06 French Defense, Evgeny Bareev (Chess Informant 1995)
Dangerous Weapons: The French, John Watson (Everyman Chess 2007)
Encyclopaedia of Chess Openings, Volume C, 4th Edition, (Chess Informant 2000)
French Defence: Tarrasch Variation, Raymond Keene and Shaun Taulbut (Batsford
1990)
French Defence 3 ti:Jd2, Lev Psakhis (Batsford 2003)
How to play the French Defence, 2nd edition, Shaun Taulbut (Batsford 1991)
Mastering the Endgame, Shereshevsky and Slutsky (Pergamon 1991)
Mastering the French, Neil McDonald and Andrew Harley (Batsford 1997)
My System, Aron Nimzowitsch (Hays 1991)
Opening for White according to Anand, Vol. 6, Alexander Khalifman (Chess Stars 2006)
Pawn chains, Colin Crouch (Olbrich 1994)
Play the French, 3rd edition, John Watson (Everyman Chess 2003)
Simple Chess, John Emms (Everyman Chess 2001)
The Complete French, Lev Psakhis (Batsford 1992)
The French: Tarrasch Variation, Steffen Pedersen (Gambit 2005)
The Modern French Tarrasch, Eduard Gufeld (Cadogan 1996)
Winning with the French, Wolfgang Uhlmann (Batsford 1995)
Periodicals
Chess Informant 1-100
Chess Today
New in Chess Magazine
New in Chess Yearbook 1-86
The Week in Chess 1-71 0
5
How to B e a t t h e Fre n c h D efe n c e
Databases, Software and Websites

ChessPublishing.com
Correspondence Database 2006
Greekbase 2007
Mega Database 2007
MegaCorr4
Acknowledgements
I would like to thank:
Vassilios Kotronias, who trusted me and helped me to understand how much
work was needed to become successful.
Everyman Chess, for giving me the opportunity to write a book the way I
wanted to.
John Emms, for his help during the writing of this book; for providing mate-
rial, interesting ideas and support in all aspects of the project.
Anestis Mihailidis, for helping me organize the material in Chapters 21-22.
Kostis Tsiamis, for his valuable analysis in many critical variations.
All my pupils, who help me every day with suggestions and ideas.
My family, who have supported me throughout, and finally. . .
Sweet Helen, for her patience, support and understanding.
6
Preface
I
Theory, theory, theory! Please write a book explaining the ideas behind the opening moves.
This was the reaction of my pupils after my first book, Beating the Petroff, was pub
lished in 2004. That book was co-written with a great opening expert, GM Vassil
ios Kotronias, and it was directed to chessplayers with ratings over 2200. As I
promised many pupils and friends, my new book had to be different. This is what
you hold in your hands. Believe me; I spoke with more than 100 chess players of
varying strengths in order to find a scheme to represent the material in such a way
that players of all levels would benefit from reading it!
We live in a world of widespread information, but it is very difficult to find the
borderlines between theory, ideas, and instructive games that are played in each
opening. In order to produce this work, many important games have been stud
ied, the existing theory has been filtered and the results were enriched by ideas
from my twenty years of experience with the Tarrasch Variation. This doesn't
mean that the material in this book is 'light', or that additional effort is not re
quired. The French is a very solid defence that has been used by many world
champions and strong grandmasters. As a result, many interesting or unusual
ideas have been played, and attention must be given to all of these.
I am sure that this book will help you to increase your chess understanding as
a whole, because unlike 3 ltJc3 the Tarrasch Variation is not based on a tactical
treatment of the position. With 3 ltJd2 the battle has a positional nature and there
are many different pawn structures that Black can choose from . The study of differ
ent pawn structures is an indispensable way to improve your understanding of chess
strategy. For instance, after we study variations with an isolated d-pawn, as in the
3 . . . c5 variation, we increase our understanding in all positions with an isolated d
pawn. In this book you will sometimes come across guidelines given in italics.
Please give special attention to these, as they are rules you can apply in all phases
7
How to B e a t t h e Fre n c h D efe n ce
of your game, not just in the opening part.

A characteristic I see very often in chess players is laziness. Do not trust anyone
and check everything for yourself Try to understand the ideas behind each move. Do not
use analysis engines blindly, but only as an additional tool to check your analysis.
How the material is divided

To begin this book, a chapter covering the way we should work in the opening
seemed highly appropriate. When I started to play chess, I wrongly devoted most
of my time to openings. This was time consuming, but it was also highly educa
tive on reaching certain conclusions as a trainer. This chapter will help you realize
what deserves your time and what isn't worth it at all!
The second chapter is devoted to typical middlegame positions and it contains
the basic ideas that you can use in practice. These ideas are illustrated with heav
ily analysed games, in order to demonstrate some of the important nuances in
French-type positions. For example, the importance of the dark squares (especially
eS), Black's 'bad' bishop on c8 and the use of the d4-square by White's pieces.
The third chapter deals with typical endgames that can arise. There are exam
ples with an isolated d-pawn, the dynamic centre (d4 vs. dS and e6) and the
queenside majority. The section investigating the bishop pair with a queenside
pawn majority is especially instructive as this scenario can occur in other open
ings.
After these explanatory chapters, where the main ideas are clearly demon
strated, the reader will be ready to study the long theory sections. These chapters
do, however, include some illustrative games with more ideas for the reader to
absorb.
I hope that after reading this book your chess understanding will improve and
you will be able to delve into the deepest ideas behind the Tarrasch Variation. In
this way your results will improve and my aim will be fulfilled. Good luck in your
games, my friends!
Andreas Tzermiadianos,
Athens,
August 2008
8
Chapte r One
I
How We Wo rk
in the Ope n i n g
Believe those who are seeking the tru th. point of view here. When I started
Doubt those who find it. playing chess, I wrongly devoted most
Andre Gide of my time to studying the opening.
Although this is a misguided approach
Information and technology have for a beginner, it did at least help me to
influenced all aspects of our lives. Boris find an efficient method of working on
Vasilievich Spassky once said that openings. I used this method to pre
chess is like life. As a consequence pare sufficiently for my games, even
chess is quite different now when when there wasn't enough time.
compared to the days of the past. In Nowadays, this method is easier to
formation and computers have 'forced' adopt, as the collection and the check
chess players to look for the ultimate ing of the required material demands
truth, and the importance of the open less time.
ing phase has increased. Some main I will use the French Defence as an
lines have been refuted and additional example. The richness of this old open
study is required in order to play sharp ing will help us to understand the
openings. The most intense example of methods I suggest in order to be able to
this is the 2007 World Championship study any given opening.
in Mexico, where we saw only four
games (out of the 1 12 played) with the 1) Study the Classics
Sicilian Defence! Why did this happen? Study the games that the world champions
What is the most appropriate way played in the opening in question. Start
to work on openings? This important with world championship matches and
topic is not clearly covered in chess continue with the games of the world
literature, and I will try to give my champions who used the opening
9
regularly with either colour. In the Rublevsky, Kr. Georgiev, Rozentalis,

French Defence there was a real fight in Navara, Timofeev and Emms. From the
two matches between Karpov and black side I always investigate the
Korchnoi (1974 and 1978) and these games of Korchnoi, Uhlmann, Psakhis,
games must be studied carefully to un Short, Dreev, Nikolic, Vaganian, Dol
derstand the deepest ideas behind the matov, Yusupov, M.Gurevich, Bareev,
moves. After the study of these Morozevich, Radjabov, Ulibin, Glek,
matches, continue with the games of Graf, Speelman, Nogueiras, Vysochin,
Karpov in the Tarrasch Variation. Ana Kiriakov, McDonald, Pert, Berg and
toly Yevgenyevich was an expert on Socko.
the Tarrasch, not only for his opening
preparation but also because his style is 3) Study positions with the same
suited perfectly to the strategic nature pawn structure, even if they arise
of the resulting positions. World from a different variation
champions who often used the French In the above mentioned world champi
Defence with Black include Alekhine, onship match between Karpov and
Euwe, Botvinnik and Petrosian. Their Korchnoi, Karpov adopted a different
games, especially their annotations, variation to the one I propose in this
must be examined with special atten book. This is quite understandable
tion. given that the variation most players
Also study the games of famous use today hadn't even been tried in the
grandmasters from the past who used 1970s, when these matches took place!
this opening. Tactical motifs and stra But the study of games with an isolated
tegic ideas are repeated regularly and pawn on d5 for Black will help us to
we must become familiar with them. understand better the basic ideas in
The examination of the games of strong similar positions. Computer programs
grandmasters like Geller, Keres and can be very helpful with this aim, as
Rubinstein (to name but a few) will there is an option to search games with
strongly improve our understanding of a specific placement of the centre
the French Defence. pawns.
2) Study the games played by the 4) Study the typical endings that
experts of that opening can arise
The study of the French Defence is not For example, in the variation with 3 . . . c5
complete if we do not pay special at and 5 .. .'ii'xd 5 (Chapter 9), we reach a
tention to strong grandmasters who position with a queenside pawn major
use the Tarrasch Variation nowadays. ity for White. The same pawn structure
On the white side I follow closely can occur in many other openings and
games played by Svidler, Adams, Kot examining numerous examples of a
ronias, Tiviakov, Motylev, Akopian, queenside majority can be achieved via
10
How we Work in t h e Ope n i n g
the study of endgame books. In such a C. Use chess engines to analyse

way it will become easier to decide the your ideas in order to avoid tactical
type of endings that favour us during mistakes.
the game.
8) Deviate as early as possible
5) Adjust the opening according to Find an interesting idea that deviates
your style quickly from the main line. It is very
Every chess player has his own per difficult to play a strong novelty on
sonal playing style. It is very important move 25, as this position will probably
to direct the game to the path that best never occur in your games. It's better
suits your style. Even in the sharpest to find a novelty around move 10 or 15,
openings there is the chance to play as then you will have a good chance to
positionally. Analyse your games, find be able to play it over the board. Of
your style of play and drive the game to course this depends very much on the
wards it. chosen opening, but it is very impor
tant to bear this idea in mind.
6) Collect any available information
Look extensively in the available chess These were the thoughts I wanted
databases and at the material you have to share with you, my readers, and I
on your computer. Then search the think that these methods will help you
Internet, as there you can collect a lot to prepare efficiently in the opening.
of material even on the strangest open They might appear difficult at first
ings. Be aware of new games annotated glance but, believe me, this is not the
on various Internet sites and of new case at all! Much depends upon the
books that have been published on opening you choose. For instance, if
your opening. These books will help you opt for the fashionable lines of the
you to understand the opening, will Sicilian your preparation will be hard,
offer many new ideas and will show but with lesser known openings things
you the places you must concentrate are much easier. In recent years I have
your analysis on. worked on the Scandinavian Defence
with 3 ... 'ii'd6, and the methods above
7) Use your computer efficiently helped me considerably. I played
The computer is a very useful tool that through the games of David Bronstein,
can help in many ways. You should: who used this variation, studied one or
A. Learn to use a program (e.g. two passages in books, and found
ChessBase) in order to improve speed some interesting new ideas. I found in
and efficiency, and to make study more my games it was possible to play nov
fun. elties as early as the 8th move! Faced
B. Input your analysis and ideas, us with having to analyse on their own
ing words to explain important points. from an early stage, my opponents
11
found it difficult to handle their time with success. Good luck, and try to
(many were in time trouble after the work hard to fulfil your ambitions.
15th move!). Overall, my results were
extremely good. The man who tries something and fails is
I hope that you will use my experi infinitely better than the man who does
ences and thoughts as guidelines to nothing and succeeds.
formulate your own way of studying Lloyd Jones
openings and the ideas behind them
12
Cha pte r Two
I
Mid d l egame St rategy
The aim o f this chapter i s to help you in White's control. But this is not per
understand the basic ideas behind the manent: the battle will be decided on
French Defence. For this reason it is the dark squares, and Black will try to
important to study some games that do conquer them with the moves ... cS and
not occur in our repertoire but are very ... f6. White, on the other hand, tries to
instructive for the deeper understand keep his centre intact and the impor
ing of the opening. tant base on d4 safe, in order to be able
The most essential thing to under to organize an attack on Black's king.
stand is the importance of controlling So what do we do if Black manages
the dark squares. to exchange the white pawns on d4
and eS?
First, do not panic! Then arrange
your pieces to control the central dark
squares in order to diminish the mobility of
Black's pawns on dS and e6.
Let's take a great lesson on this idea
from 'Professor' Nimzowitsch:
A.Nimzowitsch-G.Salwe
Karlsbad 1911
1 e4 e6 2 d4 ds 3 es cs 4 c3 tLlc6 5 tLlf3
With his first two moves Black de- ,.,b6 6 ..td3 ..td7?1
dares his intentions: he plays on the 6 ... cxd4 7 cxd4 and only then
light squares, leaving the dark squares 7 . . . ..td7 was better.
13
7 dxcsl �xes 8 o-o f6? As stated above, the white pieces

replace the pawns on the central dark
squares.
12 ...ltJf6
Trying to exchange the bishop with
12 ... i.f6? is logical strategically, but it
fails for tactical reasons. White wins
after 13 'ii'h5+ g6 14 i.xg6+ hxg6 15
'ii'xg6+ 'it>e7 16 i.xf6+ ltJxf6 1 7 'iig7+.
13lL'ld21
Every White piece is coming to con
trol the important e5-square.
13 'iic2? is a big mistake as it
Here 8 . . . a5 was stronger. Black doesn't fit in with White's basic plan.
hoped that after the exchange of the e5- After 13 . . . 0-0! 14 i.xf6 .l:!.xf6 15 i.xh7+
pawn he could free his pieces by play 'it>h8 16 i.g6 e5!, by sacrificing a pawn
ing ... e6-e5. However, White is ready to Black has succeeded in freeing his posi
replace his pawns on the central dark tion with ... e5 and stands better, with a
squares with pieces, holding the e5 point. mobile pawn centre and very active
This is a very important strategic con pieces. It is important to stick consistently
cept. If Black manages to exchange to your plan!
White's pawns on d4 and e5 and White 13 ... 0-0 14l"Df3 i.d6
cannot control these squares with 14 . . . i.b5? is punished by 15 l"Dg5!
pieces, Black is able to push his e-pawn i.c4 (15 . . . i.xd3 16 'iix d3 g6 17 'iih3 !
to e5 and White's strategy completely wins for White) 16 l:te1 and White will
fails. devour the e6-pawn for breakfast!
All this is very well illustrated in 15 'iie 21
Nimzowitsch's bestseller My System,
the best book I've ever read. This is the
first book that every chess player must
read in order to improve his under
standing of the game.
9 b4!
White starts to fight for the control
of the dark squares!
9 ... i.e 7 10 i.f4
Overprotection of the strong point
e5. This development is possible now
that the b-pawn is no longer hanging.
1o ... fxes 11lL'lxes ltJxes 12 ..txes A very strong move: White doesn't
14
Middleg ame Stra tegy
lose sight of the eS-square, not even for 16 ..td41

a moment. After 15 ..td4? Black can Only now, when the knight is ready
win the battle with 15 .. .'it'c7 16 'iie2 to jump into eS and stay there.
ltJg4! 17 h3 eS!, when once again 16...'iic 7 17 lDes
White's strategy has failed.
15 ...l:.a c 8?!
I don't like this move. 15 ... ltJg4 was
Black's best defence and it's strange
that this move is not mentioned any
where. For example:
a) After 16 ..txh7+?! �xh7 17 ltJgS+
�g8 18 ..txd6 'iix d6 19 'iixg4 eS! 20.
'ii'hS ..tfS Black is back in the game.
b) 16 c4! ? is a typical idea to in
crease the pressure on Black's centre,
but here it doesn't promise much for
White as the pawn on b4 is hanging all The reward for White's strategy. He
the time. For example, 16 ...ltJxe5 1 7 occupies both central squares with his
ltJxeS i.xeS 18 'iixeS dxc4 19 .ixc4 pieces and enjoys a clear advantage.
'iixb4 20 ..txe6+ ..txe6 21 Wxe6+ llf7 and 17 ...i. e 8
Black has no real problems. What else? Black tries to activate his
c) The best choice for White is 16 bishop.
lbe1 ltJxe5 (or 16 ... llxf3!? 17 i.d4 'iid8 18 llae1 ..tx e s
18 Wxf3 'ii'h4 19 h3 liJh2 20 We2 lDxfl 21 After 18 . . . i.h5 White can simply
llxfl llf8) 17 ltJxe5 ..txe5 18 'fixeS .l:tf6 continue with 19 We3 a6 20 'ii'h3 ! llce8
and White holds only a small advan 21 f4 and Black will be strangled. After
tage because Black has the f-file as 21.. .l:.e7 there follows 22 g4 i.e8 23 g5
compensation for the weak e6-pawn. ltJe4 24 llxe4! dxe4 25 i.xe4 g6 26 lDg4
and Black can only choose which mat
ing pattern to allow.
19 ..txes Wc6 20 i.d4 ..td 7 21 'iic 2
In order to start a successful attack
on the opposing king it's compulsory
to meet the following three conditions:
1 . Control of the centre;
2. Weaknesses around the opposing
king; and
3. More pieces than the opponent
on the side where his king is placed.
In this game White has secured con-
15
trol of the centre and tries to force is ready to promote. An instructive

weaknesses in Black's position. He will game on the subtleties of the central
transfer a rook into the attack via the dark squares.
third rank and suddenly all the obliga Control of the central dark squares
tory preconditions will be fulfilled. is so important that it sometimes war
21 ....l:tf7 22 .l:.e3 ! b6 23 l:tg3 rants material investment. In the next
White is winning. game I sacrificed my rook for the main
23 ...'it>h8 24 i.. x h7! defender of them, the dark-squared
bishop.
24...e5!
The best practical try. If 24 ... lt:Jxh7? A.Tzermiadianos-B.Socko
25 'ii'g 6! intending 26 .l:.h3 wins. European Championship,
25 i.. g 6?! Warsaw 2005
25 'ii'g 6! .l:tc£8 26 i..xe5 lt:Jxh7 27
i..xg7+ 'it>g8 28 i.. f6+ would have been In this position my opponent
quicker. played 16 ... lt:Jxd3? and I replied with
25 ... .l:.e7 26 .l:.e1 'ii'd 6 27 i.. e 3 17 cxd3 1 1. The idea behind this capture
Nimzowitsch plays it safe. A faster makes this game one of the best I have
way win is 27 'ii'e 2! exd4 28 'ii'x e7 'ii'xe7 ever played! Instead of playing it safe
29 .l:.xe7 dxc3 30 i.. c2 threatening 31 with a small advantage, White goes
.l:.gxg7, and if 30 . . . d4 there follows 31 into a position where his pieces are
l:hd7! lt:Jxd7 32 l::th3+ 'it>g8 33 i..b3+ 'it>f8 pinned in a seemingly deadly way! But
34 l:th8+ 'it>e7 35 .l:.xc8. if we take a deeper look, we notice that
27 ... d4 28 i.. g5 nxc3 29 .l:.xc3 dxc3 30 White simply opens the c-file in order
'ilixc3 'it>g8 31 a3 'it>f8 32 i.. h 4 i.. e 8 3 3 to sacrifice his rook for Black's dark
i..f5 'ii'd 4 34 'ii'xd4 exd4 3 5 J:txe7 'it>xe7 squared bishop to gain full control of
36 i.. d 3 'it>d6 37 i.. xf6 gxf6 38 'it>f1 i.. c6 the dark squares.
39 h4 1-0 After 17 'ii'xd3 White has a small
Black resigned, as White's h-pawn advantage but it's not enough because
16
Middleg ame Stra tegy
of the weakness of the c-file, and espe pawns; 22.. .£4 23 .i.£6+! fxg3 24 'ii'h6
cially the c3-square. l:tx£6 25 exf6 'iff8 26 'ii'g6+ �h8 27 liJf3
17 ...ltJxd4 18liJxd4 .i.cs wins for White) 23 .i.f6+ �f8 (or
The position seems to be winning 23 ... �h7 24 'iff3 'ii'xf2+ 25 'ii'xf2 .i.xf2 26
for Black because of the pin on the a7- �xf2 with a clear advantage for White)
g1 diagonal, but the truth is that Black 24 'ii'h6+ �e8 25 �g1 ! ! 'ii'xf2+ 26 �h2
must already find a unique way to sur �d7 27 'ii'g6 l:te7 28 .i.xe7 and White
vive! wins.
19 l:.c1 The only move for Black was
19 ... b6!, which contains four defensive
ideas:
1. The seventh rank is opened for
the move ... l:ta7 protecting g7;
2. It is more difficult for White to
sacrifice the exchange because Black
would react with ...bxc5 when the d4-
square wouldn't be available to the
white knight;
3. Black is ready to develop his
bishop to a6, putting pressure on the
d3-pawn (and on the king on f1 ) thus
19 'ifb6
... tying down White's queen; and
If Black tries to avoid the exchange 4. The bishop stays on the c5-square
sacrifice with 19 ... .i.b6 White continues keeping e7 and f8 under control, a very
with 20 l:tg3 and now: important detail as we will see later.
a) 20 ... �h7 21 l:txg7+! �xg7 22 Moves that offer many ideas at the same
.i.xh6+ �£7 23 'ii'g5 and White has a time are always useful, and the discovery of
winning attack. For example: 23 ... .i.c5 such moves can save us from a very diffi
(or 23 ... .i.xd4 24 'ii'f6+ �e8 25 'ifxf8+ cult position.
�d7 26 'ii'£7+ �d8 27 .i.g5 mate) 24 After 20 .i.xh6 l::t£7 21 .l:tg3 'ii'b4 22
ltJxe6! .i.xe6 (24 ... �xe6 25 .i.xf8 .i.xf8 26 l:txc5 (if 22 .i.xg7 'ifxd4 23 .i.f6+ �f8 24
'ii'f6+ �d7 27 e6+ �d6 28 e7+) 25 'ii'f6+ 'ifh6+ �e8 25 �g1 'ifxf2+ 26 �h2 �d7
�e8 26 'ii'xe6+ .i.e7 27 .i.g5 .l:f.£7 27 'ii'g6 l:te7 the importance of control
(27 ... 'ii'b4 28 l:tc7 l::t £7 29 l:tc8+ .l:txc8 30 ling e7 with the dark-squared bishop
'ii'xc8+ .i.d8 31 'ii'x d8 mate) 28 'ii'g 6! becomes obvious) 22 ... bxc5 23 'ifg5 f4
.i.xg5 29 e6! and White wins. 24 .i.xg7 fxg3 25 .i.f6+ �f8 26 'ii'h6+ �e8
b) 20 ...l:tf7 21 .i.xh6 'ii'b4 22 .i.xg7 27 'ii'h8+ l:tf8 28 'iih5+ neither side can
'ifxd4 (if 22 ... l:txg7 then 23 l:txg7+ �xg7 escape the draw.
24 'ii'g5+ �£7 25 'iff6+ �e8 26 ltJxe6 20 nxcs! 'ii'x cs 21 l:tg3 l:tf7 22 .i.xh6 f4?
.i.xe6 27 'iii'xe6+ devours all Black's This decoy of the dark-squared
17
bishop doesn't promise much. Another <t>h8 31 'ii'g6! 'ifxd3 (3l ... 'ifh1+ 32
try for Black was 22 ... 'il'c3, in order to <t>g3) 32 'ii'xf7! 'ifaxd4 33 �g5 and 'iif6
create immediate counterplay based on cannot be stopped.
the poor position of White's king: 23 b) 26 ... 1i'b2 27 il.h6 'ifxf2 (after
c;!;>g1 ! 'il'a1+ 24 c;!;>h2 (White transfers his 27 ... "ii'c3 28 lt:Jb5 ifb4 29 'ii'g3! 1i'f8 30
king to the safe h2-square and is ready lt:Jd6 .l:.d7 31 lt:Je8! all White's pieces
for the final assault) 24 ... 'il'xa2 25 'il'g5 focus on the final aim: the g7-square)
'il'xf2 26 'il'd8+ (not 26 �xg7? 'il'xg3+! 27 28 'ii'g51i'f4+ 29 'ifxf4 llxf4 30 il.xf4 a2
'il'xg3 l:r.xg7) 26 ... c;!;>h7 27 �e3! and Black 31 lt:Jc2 at'ii' 32 lt:Jxa1 l:txa1 33 iLh6!
has unsolvable problems as ltJf3-g5 is �h7 34 l:.xg7+ �xh6 35 l1c7 l1a8 36
the threat: for example, 27 ... 'il'b2 28 b4! b6 37 b5 d4 (after 37 ... l:.b8 38 d4!
tt:\f3!, 27 ... .:Id7 28 'il'e8, or 27 ... 'il'xg3+ 28 Black is permanently paralyzed) 38 g4
c;!;>xg3 f4+ 29 �xf4 a2 30 tt:\c2. l:tb8 39 �g3 il.b7 40 h5! il.d5 (or
The best try for Black was to con 40 ... �g5 41 l:tg7+ �h6 42 l:tg6+ �h7
tinue with 22 ...b6, although after 23 43 l:txe6 il.a8 44 l:td6) 41 �h4 llg8 42
c;!;>g1 he still has serious problems to l:tf7! and White wins as g5+ is coming.
solve. c) 26 ...b6! ? 27 1i'g3 ltaa7 28 lt:Jb5!
23 �xf4 l:tad7 (28 ... l:tae7 29 il.g5! 'ii'xb3 30 lt:J d6
a2 31 lt:Jxf7, 28 ... l:tab7 29 lt:Jd6 'ii'c2 30
il.h6 1i'c7 31 lt:Jxf7, and 28 ... 1i'h2 29
lt:Jxa7 a2 30 il.h6 all win) 29 lt:Jd6 1i'c2
30 l:txe6! a2 31 l:te8+ l:tf8 32 e6 l:txe8
(32 ... a1 'ii' 33 exd7 i.xd7 34 il.e5 1i'xe5
35 l:t.xe5) 33. lt:Jxe8 l:te7 34 i.e5 and
White wins.
Returning to 23 ... .i.d7:
23 �d7?1
...
Postny gives 23 ... Wc3!? as winning

for Black (!) but it is only a better try for
the reason that White has to play accu
rately to find the win. 24 �g1 'ii'a 1+ 25
c;!;>h2 'ilt'xa2 26 .:tg6! (making room for
'ii'g3) and now:
a) 26 ... il.d7 27 h5! "ii'b1 28 h6 a2 29
'iVg3 a1 'iV (29 ... �h8 30 hxg7+ �g8 31 We are at the critical stage of the
'ii'h4 also wins for White) 30 lhg7+ game. Material is equal, as White has a
18
Middleg a me Stra tegy
knight and two pawns for a rook, but 27... 'ikxa2 28 'iVg5 'ifxe2 29 .i.xg7.
White's position is already winning . 27 ...l:.c8
Why is this? Or 27 ... J:i.e8 28 'ii'g5 'ii'x d4 29 �xg7
Often we forget that the chessboard 'ikf4 30 'ii'xf4 J:i.xf4 31 �h6+.
consists of both light and dark squares. 28 l:tg41
Essentially we are not fighting one battle,
but two: one on the light squares and one
on the dark squares.
In this position all the white pieces
can conquer the dark squares, yet only
the black queen can try to defend them
- it's simply an uneven battle.
Before the final assault White must
consider the only counter-chance Black
has: the position of the white king.
Now everything becomes clear.
24 'iii>g 1!1 'ii'c 3 25 'iii> h 2
White has secured the position of The knight on d4 is protected in the
his king and is ready for the final as simplest way and Black has no defence
sault. to 'iVg5.
25 'ii'b 2 26 �h6 :af8
••• 28 ... �e8 29 lt:Jxe6 �d7 30 �xg7 �xe6
Black tries to prevent the arrival of 31 'iVh6 1-0
White's queen on g5, but there is no According to my 'no-brain' Fritz
defence as we can see in the following friend White has mate in seven:
variations. 3l ...l:te7 32 'it'h8+ 'iii>f7 33 l:.f4+ �f5 34
If 26 ... J:i.xf2, then 27 'ii'g5 is winning l:.xf5+ 'iii>e6 35 'it'h6+ 'iii> d 7 36 'ikd6+ 'iii>e8
for White. If 26 ... 'ii'x a2 White plays 27 37 :£8 mate.
lt:Je2!!, closing the queen's route to the One of my best games! My friend
f2-pawn after which there is no defence Mastrovasilis, who was playing against
to 28 'ii'g5 (the immediate 27 'ikg5? is Radjabov on the same day, spent most
met by 27 ... 'ii'xf2 28 iLxg7 'ikxg3+! 29 of his time looking at my board rather
'ii'xg3 :xg7). than his. In body language terms this
27 f31? means congratulations! Thank you
A computer would play 27 'ii'g5 very much Dimitrios!
'ikxd4 28 :g4! (but not 28 �xg7? 'ii'f4,
as after 29 'ii'xf4 l:.xf4 30 �h6+ 'iii>h7 the Although the main concern for both
rook on f4 is protected and suddenly players is the control of the dark
Black has a winning position - this was squares in the centre, most of the time
the idea behind 26 . . .l:taf8). the light squares also play an impor
27 lt:Je2! is also winnin g after tant role.
19
Let's take the Guimard variation af The idea of .1i.b5 is very strong even
ter 1 e4 e6 2 d4 ds 3ll:\d2ll:\c6!? 4ll:\gf3 without a pawn on e5 - there's a battle
ll:\f6 s es ll:\d7 6 c3 f6 . for this square regardless of whether or
not it contains a pawn . .1i.b5 can be par
ticularly effective after an exchange of
dark-squared bishops, whereupon the
e5-square loses its main defender. In
this event White constantly uses the
.1i.b5 idea in order to eliminate a second
defender of e5, the knight on c6. This
plan often occurs in the 3 ...ll:\f6 varia
tion.
Black's plan is clear: he will try to

break White's pawn chain with .. .f6.
The main problem with this plan is that
White has the powerful response 7
ii.bs ! protecting the e5-square. After
7 ...fxes 8 dxes .1i.e7 9 ll:\d4!
S. Tiviakov-A.Dgebuadze
Apeldoom 2001
Black has lost valuable time in the

opening and White is able to play our
well-known idea:
18 ii.bs l .l:tae8 19 .1i.xc6 .1i.xc6 20 'ii'd 21
After the exchange of the queens,
Black has no counterplay.
White puts additional pressure on 20 ...'ii'xd2 21 lbxd2 rM7 22 lLlf3 <Ji;e7 23
the light squares in order to parry lbes <Ji;d6 24 f3
Black's attack on the dark ones! This White has a lasting advantage in the
remarkable idea, found by Kotronias, endgame and Tiviakov converted this
immediately puts Black on the back into a win.
foot, as will be demonstrated in Chap Although the above idea is well
ter 5. known, less experienced players often
20
Middlegame St ra tegy
make a mistake by allowing it in a dis main defenders have been removed.

guised form. 15 ... �d7 16 .!Des
White has secured a clear advan
tage.
Sometimes Black can induce White

into playing an early .!Df3-e5, perhaps
to deal with the threat of ... e5 or the
exchange sacrifice .. Jhf3. If White's
control of e5 is insufficient, a trade will
result in a white pawn taking the place
of a piece on the beautiful outpost.
Do not lose faith in White's posi
tion! If your play has been consistent
J.Thorn Leeson-A.Fediv then something else must be gained to
Correspondence 2003 compensate for this. Do you see what
this is? It's the d4-square, which is now
13 ....!Db4? available for the white pieces.
This is a bad idea. After the trade of Let's look at some examples of this
dark-squared bishops, Black mustn't transformation from one advantage to
allow the bishop for knight exchange. another:
At the moment �b5 is prevented by
the queen on b6, but Black's misguided
idea does the work for White and even
loses two tempi!
14 �xd6 1i'xd6
S.B.Hansen-S.Brynell
Excelsior Cup, Gothenburg 1998
Although in the game White chose

the logical 16 'ii'd 2!, and this is the sug-
15 .Ue11 gested move in our repertoire, he has
White fights for e5 now that the an interesting alternative in 16 .!DeS!?.
21
After 16 ... t2Jxe5?! 1 7 dxe5 t2Jf5 18 'ii'd2 Finally, the dxe5 recapture can be
..id7 19 .l:!.fe1 ..ib5 White can continue used as a weapon against the activation
with 20 ..ixf5! .l:hf5 21 t2Jd4, obtaining a of the black knight.
clear advantage as the knight is a mon
ster on d4 and White has the plan of f2-
f4, g2-g4 and f4-f5 after further prepa
ration.
The idea of dxe5 can also be effec
tive if Black has moved his g-pawn and
White has a knight on g3.
T.Nurmukhanov-D.Eiizarov
Dagomys 2004
19 tbes tbxes 20 dxesl

The 'normal' 20 .l:txe5 would allow
Black to activate his knight with
20 . . . t2Jd6!. On this square the knight
S.Tiviakov-T.Ciarke acts like an octopus, targeting all the
Kilkenny 1998 important light squares!
20 ... ..ic6 21 .l:.e3 1
Sergei continued with: A good move. White wants to play
18 tbesl tbxes 19 dxes t2Je8 tbe2-d4, so the e5-pawn needs protec
Although Black has the f6-square tion.
under control for now, White can fight 21 'ii'd 7 22 t2Je2 tbg7 23 tbd4 .:.ac8 24
•..
for it by opening the f-file. 'ii'g4

20 f41 ..ibs 21 l:.f2 �hs and White enjoyed a clear advan
2l ...gxf4 22 tbh5 is also a disaster for tage, as 24 . . . t2Jf5? can be met by 25
Black. ..ixf5! exf5 26 'ii'f4 with a strategically
22 fSI winning position.
The problem in such positions is
that White has many ideas available Another way to prevent ... e5 is with
and Black cannot stop them all. the manoeuvre ..id2-c3. In the follow
22 ...l::tg 8 23 fxe6 'ii'xe6 24 'ii'c 2 'ii'e 7 25 ing example Black unwittingly helps
e6 1-o White to achieve this aim.
22
Middleg a me Stra tegy
Black continued with 13 .. Ji'd6 14

g3 es, but after 1 S dxes tbxes 16 tbxes
'ii'xes 17 'iib 31 �d7 18 l:tfe1 'iid 6 19
l:tad1 �e6 20 .l:.e6 'iie s 21 'ii'e 2 'iixe2 22
�xe2 l:tae8 23 �b3 l:txe6 24 tbxe6 l:te8
2S tbd4 �d7 26 f3 White had a lasting
advantage in the endgame.
Finally, White mustn't forget that
the whole complex of dark squares is
weak, not just the e5-square.
S. Tiviakov-E.Gieizerov
Port Erin 2001
Black played 14 ... h6?!, dubious as

the bishop is now transferred to a bet
ter square. Tiviakov gained a clear ad
vantage after 1S �d2 'ii'e 7 16 �b1 �d7
17 �e31 �e8 18 'ii'd 3 followed by l:tcel,
achieving total control over e5 (this
game is fully annotated in Chapter 20).
A.Tzermiadianos-I.Spirakopoulos
White can also allow Black to play Ikaros 1995
...e5, and then concentrate on pressur
ing the d5-pawn. Here I concentrated my forces on
the c5 outpost. After 1S tbd2! (a strong
idea from Tiviakov that has obliged
Black to abandon this variation)
1s ...tbf6 16 tbb3 �d7 17 tbes �xes 18
.l:.xes I had achieved a clear advantage.
Black has some typical ideas to help

him to achieve the ... e5 advance. The
most noticeable of these are directed
against White's knight on f3:
1 . The manoeuvre . . . �d7-e8-h5. This
is often difficult to achieve, and if Black
J.Timman-M.Kuijf does succeed White can prepare to an
Dutch Championship 1987 swer it with tbe5.
23
2. The exchange sacrifice on f3. This Another way to deal with the .. .lhf3
idea can be compared to . . . l::txc3 in the sacrifice is to ignore it if this is possible.
Sicilian Defence. It's always in the air In the position, after 13 ... a6 14 �h41
and White should be aware of it. Let's lt:\h5 15 'ifc2 h6 16 �h7+ 'ifolhs 17 �g6
look at two examples of ... .Uxf3: .l:txf3!?, the best move is 18 �xh51 (see
Chapter 20, Line A).
If Black cannot easily organize ... e5
he can choose a simpler plan: utilizing
the semi-open f-file and the f4 outpost
with ... lt:\h5-f4. This idea is something
we will become familiar with in the
theory section.
In some variations (with 3 ... �e7 or

3 . . . a6), when it's not easy to redeploy
the knight on d2, White has another
way to control the dark squares: ex
This is one of the main lines after pansion on the queenside with a2-a3
l l . ..'ifc7. Here I propose 14 �b11, al and b2-b4. After b2-b4 (which gains a
lowing the sacrifice, as Black has yet tempo by attacking a bishop on c5) and
not completed his development. A sac �b2, White's dark-squared bishop con
rifice that looks threatening may in fact be trols the important square e5.
harmless if the remaining pieces are not in
a position to justify it. After 14...l::txf 3?!
15 gxf3 �xh2+ White refutes the sacri
fice with 16 'ifilh11, when the g-file is
useful (see Chapter 20, Line E for de
tailed analysis).
S.Galdunts-L.Kritz
Griesheim 2003
Here White continued with 9 a31

0-0 10 e5 lt:\g4 11 b41 �e7 12 �b2 (see
Chapter 7, Line C for detailed analysis).
24
Midd leg a me St ra tegy
In the 3 . . ..lte7 variation White has

. position would be in his favour he can
another idea, which is based on e4-e5. avoid the capture, leaving Black's
bishop buried on c8. Even here White's
basic plan is to organize c4.
A.Tzermiadianos-F .Sigalas
1st Summer Cup, Litohoro 2006
S. Tiviakov-S.Lputian
9 es a4 10 lLlbd4 ttJxcs 11 o-o lLlc6 12 c3 European Championship, Ohrid 2001
White has secured the d4-square,
and he doesn't mind parting with his 1s ...fs?! 16 exf6 gxf6
light-squared bishop. What remains on 1 6 . . .'ihf6 is less risky, but 17 lLle5 is
the board is important, not what is ex still better for White.
changed. 17 c41
12 ttJxd3 13 'iixd3 ttJxd4 14 lLlxd4 'ilc7
•.. This idea is especially effective in
15 :e1 b6 16 'flg31 positions where Black has recaptured
White has the centre under control, on f6 with the g-pawn.
and now he transfers his pieces to the 17 ... dxc4
kingside to provoke weaknesses (see 17 . . . d4 loses a pawn, as after 18
Chapter 7, Line A). ..ltxg6 hxg6 19 'i/e4 the pawns on b7, d4
and g6 are all hanging.
Lesser Known Ideas 18 . ..ltxc4 'fle7 19 h41
White rightly increases the pressure.
1) Black's ...fs answered by c4 19 .. J:Ife8
The move .. .f5 usually presents White 19 . . . 1:.£7! ? can be answered by 20
with a dilemma: whether to capture 'en l:tfdl intending lLld4 or lLld2-e4.
passant' or to leave the f5-pawn alone. 20 l:.fd1 �h8?
If White enjoys better development he A losing move in a bad position.
can open the position with exf6 and 21 hs ttJfs 22 ttJes l
follow up with the pawn break c4. If and White was winning, a s 22 . . fxe5
.
White is unsure whether opening the is met by 23 .i.xe5+ �g8 24 'iig4+.
25
Of course sometimes . . . f5 i s a good defend these key squares.

plan for Black. When this is the case,
White should try to prevent it or take
prophylactic measures against it.
Here Black should quickly bring his

knight to c7 to support d5 and e6. If
Black immediately starts his aggressive
This position arises from the 3 . . . l2Jf6 plan with 9 b5?1, White can hit all the
...
with ... b6 variation. With his last move, light squares in Black's camp with 10
10 . . . l2Jc7, Black protected e6 and set a a41 b4 11 c41, when Black must be ex
positional trap. tremely careful (see Chapter 14, Line
10 .l:.e1! B).
10 'ii'g4?! is met by 10 .. .£5!, but after
10 !tel the advance of the f-pawn is 3) Checking with i.. b s after ... b6
unwise. For example, 10 .. .£5? 1 1 exf6! Black often tries to solve the problem of
'ii'xf6 1 2 c4! i..e 7 13 t2Jf3 dxc4 14 i..g5 the light-squared bishop by developing
'ii'f7 15 i.. f4 t2Jd5 1 6 l2Jfg5 i..xg5 1 7 t2Jxg5 with . . .b6 and . . . i..b7, but White has an
'ii'xf4 18 l2Jxe6 and White wins. See annoying idea up his sleeve. For exam
Chapter 14, Line C, for further analysis. ple:
1 e4 e6 2 d4 ds 3 t2Jd2 b6 4 t2Jgf3 i.. b 7 5
2) White plays c4 after the exchange i.. b S+! c6 6 i.. d 3
of light-squared bishops With the check on b5 White pro
Black's worst piece in the French is his vokes the move ... c6 before retreating
light-squared bishop. It is therefore the bishop to d3. As a result, the bishop
natural to exchange it and some varia on b7 is blocked and won't put pres
tions, like 3 . . .t2Jf6 with . . .b6, are based sure on the light squares in the centre
on this exchange. However, Black must (see Chapter 4, Line 01). The same idea
pay close attention to his light squares can occur in the Rubinstein after
in the centre. If White manages to play 3 . . . dxe4 4 t2Jxe4 b6 5 t2Jf3 i..b 7 6 i..b5+!
c4, Black no longer has the bishop to c6 7 i..d 3.
26
C h apte r Th r e e
I
Typica l En d games
In this chapter w e will analyse typical take place on this square, driving the
endings that arise in the French De game into a slightly better ending for
fence. The material is divided accord White. Let's look at a classic example
ing to basic pawn structures. (of course I couldn't write a book on
the Tarrasch Variation without a trib
1) The Classical Centre ute to Tarrasch himself!).
This is a typical pawn structure in 5.Tarrasch-R.Teichmann

the French. It usually arises from the 3 San Sebastian 1912
ll)c3 ll)f6 variation, but it can also occur
in the Tarrasch when White takes on cS The main problem in Black's posi
(for example 3 ll) d2 i..e 7 4 .i.d3 cS 5 tion is that he has played . . . h6. This
dxcS). Control of the d4-square is very gives White an easy target, and he can
important and often many exchanges use this little pawn move to open up
27
the kingside with the push g3-g4-g5. White opens the kingside, where all
Bear in mind that all the basic plans his pieces are positioned.
are connected with pawn breaks, from the 31 ... hxgs 32 fxgs l:txh s 33 .l:txhs gxhs
opening through to the endgame. 34 .l:txhs <j;fg 3 5 l':E.h8+ <j;e7
In this position other pawn breaks
will just help Black to activate his
bishop. Only g3-g4 and f4-f5 has some
point, but then White must consider
the response . . . i.c8 and ... l:r.ce7 when
Black puts pressure on the eS-pawn.
It is very useful when we enter the end
game stage to consider which exchanges
favour us and which favour our opponent.
In this position, if White manages to
exchange all the rooks, the bishop end
ing is winning because Black's pawns
are fixed on the same colour as his White has an overwhelming advan
bishop and the cS-square allows tage. This is the moment when usually
White's monarch to invade. things go wrong, as we relax and think
26 g4! that the position will win by itself. No!
Fixing the target on h6. White The most diffic ult positions to win are
doesn't want to allow Black the oppor winning positions.
tunity to play . . . hS, . . . g6, ... <j;g7 and 36 g6?
. . . .l:th8, creating a barrier. White would 36 .l:th7 is the right way to win - the
then have to play h2-h3 and g3-g4, ex threat is more powerful than the execu
changing more pawns and making tion! After 36 . . . <j;f8 37 g6 fxg6 38 i.xg6
Black's defensive task easier. incredibly it seems that Black is
26 ...i.c8 27 h4 zugzwang. This is the type of position
White now threatens 28 gS. If Black that the computer cannot 'understand'
takes, White will recapture with the h at all, as it can 'see' only 3-4 moves
pawn and invade via the h-file. If Black ahead. Until we reach the final move of
responds with 28 . . . h5 then 29 g6! is some magnificent analysis by Neish
very strong. tadt, the computer evaluates this posi
27 ... g6 28 .l:thll tion as only slightly better for White!
Now White's hidden plan comes to After 38 . . . <j;g8 39 .l:tf7 b4 (39 ... <j;h8 40
light! He is threatening not only g4-g5 i.h7) 40 i.hS! aS 41 i.g6 a4 42 i.hS a3
but also h4-h5. After this move the 43 i.g6 Black has run out of moves.
weakness of the h6-pawn becomes ob Zugzwang decides many end
vious. games, so it is always useful to ask
2s .. <j;g7 29 hs .l:ths 30 .l:tfh2 i.d7 31 gs!
. ourselves: If it were my opponent's turn
28
Typic a l En dg ames
to move, what would he play? It is of course impossible to analyse

3 6 ...fxg6 3 7 Ji.xg6 b4 38 .l::t h 7+ 'i&i>d8 39 all the endings arising from the iso
Ji.d3 .l::tc 3? lated d-pawn. There are some books on
39 ... l:tc6 would put up tough resis this subject, and a very good one is Ba
tance, as White has no clear way to tar burin's Winning Pawn Structures. How
get the e6-pawn. White would still ever, we can generalize some guide
hold the advantage but it might not be lines to help us to understand these
enough for the win. endgames more easily.
40 a3! as 41 .l:r.h8+ 'i&i>e7 1-0 The easiest positions to hold (as
Black resigned before White could Black) are pawn endgames and knight
play the decisive 42 :ta8. 4l . . .'i&i>c7 endgames, assuming there are no fur
wouldn't make any difference after 42 ther weaknesses to defend. Looking at
.l::ta8 'i&i>b6 43 l:ta6+. bishop endings, Black should also hold
the position without much difficulty
2) The Isolated d-pawn Centre when both sides have dark-squared
bishops, or when the bishops are oppo
site coloured. However, same-coloured
bishop endings where Black has the
'bad' light-squared bishop are not easy
to hold, especially if Black has played
the ... b5 advance weakening the c5-
square.
In contrast, endings with major
pieces are difficult to hold, and the de
fender must try to keep a minor piece
(especially a knight) to help.
Let's take a look at some typical ex
This pawn structure can arise after 3 amples:
c!bd2 c5 4 exd5 exd5 or 3 c!bd2 a6 4 c!bf3
c5 5 exd5 exd5. Black accepts an iso
lated pawn in order to obtain easy
piece-play. But things are not so simple
for Black if we compare this position
with the classical isolated d-pawn posi
tions that White usually accepts. First,
White's bishop on c1 is not blocked
and can put immediate pressure on the
dS-pawn with Ji.gS. Second, Black is a
tempo down and it is not easy to or
ganize an attack.
29
S.Tiviakov-B.Ziotnik The transformation of one advantage to

Groningen 1991 another is very common in positions with
an isolated pawn, and we must constantly
22 l:.d21 bear this in mind.
White protects the b2-pawn and is 34...l:tas 35 a4 llcs 36 c4 tt'lh s?
ready to double on the d-file. Black makes a critical mistake and
22 ...'ili'd6 allows White's knight to land on the
If 22 ...tt'le4 White keeps the advan fantastic d5 outpost. Even so, the posi
tage with 23 l:te2, with similar ideas to tion was already difficult as White
those in the game. threatened to play llb6 and if 36 ... l:tc7
23 'ili'd1 a6 24 tt'lc2! 37 l:txf6 wins on the spot. Maybe Black
Heading for e3 - a typical regroup should try 36 . . . l:.c6, although after 37
ing to exploit Black's weakness. .l:txc6 bxc6 38 b4 White's advantage is
24...'ili'cs 2 S l:td3 'ii'c4 26 b3 'ii'c s 27 tt'le3 beyond doubt.
g6 37 tt'ld s bs 38 axbs axbs 39 g4
27 . . . b5 and ... aS is the right idea in Goodnight, bad knight!
these positions. Black must look for 39 ...bxc4
counterplay on the queenside. Or 39 ... tt'lg3 40 'itf2 tt'lh1 + 41 'itg2.
28 'ili'f3 'itg7 29 h3 l:tes 30 'ili'g3 'ili'e7 31 40 bxc4 :xc4 41 gxh s l:.d4 42 hxg6
f4 l:ths 3 2 'ili'f3 'ili'e4 33 'ii'xe4 dxe4 34 hxg6 43 'itg2 .Ud2+ 44 'itg3 l:td3+ 45
l:td6 'itg4 l:td2 46 tt'lc7 .Ug2+ 47 'ith4 e3 48
.Ud3 e2 49 l:te3 f6 so tt'le8+ 'itf7 51
tt'ld6+ 'itg7 52 tt'le4 'itf7 53 tt'lg3 e1'ili' 54
l:txel l:ta2 55 .l:.e3 l!a4 56 'itg4 l:ta8 57
h4 l:ta4 58 l:tb3 llc4 59 .l:tb7+ 'ite6 60
l:tg7 l!c3 1-0
Black has managed to change the

pawn structure so there is no longer an
isolated pawn to worry about. But
White's position is still preferable, as
he has the d-file, the better rook and an
excellently placed knight in front of A.Karpov-V.Hort
Black's passed pawn. Budapest 1973
30
Typic a l En dg ames
28 f3 ! White also wins after 4l . . . ..ie2 42 £5

White protects the e4- and g4- ..ih5 43 £6.
squares, and makes room for his king 42 ..ib3 ..if7 43 ..id1 ..ie6 44 ..if3 ..if7
to enter the endgame. 45 .ltg4 1-0
28 ....l:!.c8 There is no defence to 45 ..ic8.
Sooner or later Black will have to
play this move.
29 ltxc8+ ..ixc8 30 '1ti"2 '1W7 31 'it>e3
'it>e7
3l . . .b4 is not possible due to 32 tbc6.
V.Kotronias-J.Kekki
Rilton Cup, Stockholm 1988
Here Black's control of the e-file

gives him compensation for the iso
32 b41 lated pawn. Instead of occupying it
White fixes Black's pawns on the with . . ..l:te8, restricting White's advan
same colour as his bishop. Crucially tage to a minimum, Black has just
earlier in the game Black played . . . b5, played . . . tt:::Jc7-e6 offering White the
so now the c5-square is very weak. opportunity to increase his advantage.
32 ...g6 33 g4 tbd7 34 f4 tbf8 35 g5 �d6 34 'ii'e 31 'ii'xe3 35 fxe3
36 �3 White has voluntarily accepted
White is now ready to push with damage to his structure, but receives
g2-g4 and £4-£5, mobilizing his kingside two major benefits from this exchange:
majority. Then the passed £-pawn will 1 . Better control of the d4-square;
decide the outcome. and
36...tbe6 37 tt:::Jxe6 ..ixe6 38 'itte 3! 2. The possibility to further open
By simple means Karpov shows the position with e3-e4, after which his
that the bishop ending is lost for Black. bishop will gain in strength.
3 8 .i.g4 39 ..id3 .i.e6 40 �d4 ..ig4
.•. 35 ...tbc7 36 e41 .l:!.e8
Or 40 . . . ..ic8 41 .i.e2 .i.d7 42 .i.£3 .i.e6 The only move not to lose immedi
43 g3 .i.£7 44 ..ig4 and .i.c8. ately, but it is not enough.
41 .i.c2 .i.e6 37 'ittf3 dxe4+ 38 .i.xe4 b6 39 :d6 .l:tb8
31
40 .l:.d7 ingly, the example I've chosen involves

White occupies the seventh rank (in the master of technique, Anatoly Yev
the way Nimzowitsch showed us!) and genyevich Karpov.
is ready to move his bishop to the ideal
square dS, targeting f7. White is simply
winning.
40 tt:Je6 41 .i.d5 tt:Jd8 42 'iW4 'iW8 43
•••
'it>e5 b5 44 'it>d6
The king's invasion is decisive.
44 tt:Je6 45 b4 .Ub6+ 46 .i.c6 g5 47
•••
hxg5 hxg5 48 'it>d 5 f5 49 .l:td6 tt:Jc7+ 50

'it>c5 .l:tb8 51 .l:tf6+ 'it>e7 52 llxf5 tt:Je6+ 53
'it>d5 .l:td8+ 54 'it>e4 .l:td2 55 .i.d5 'it>d6 56
.i.b3 1-0
3) The Symmetrical Centre A.Karpov-L.Ljubojevic

Monte Carlo (rapid) 1998
Karpov won a similar ending

against Uhlmann, a great French ex
pert, in Madrid (1973), where he used
two rooks to launch a deadly attack on
the black king. However, this ending,
which occurred from a different open
ing, is more instructive because it is a
purely technical example!
25 'iW2 .i.b3 26 .l:ta7 .l:te7 27 .l:ta3 .i.c2 28
'it>e1 g5 29 'it>d2
This pawn structure is a hybrid of White's idea is to bring the king to
the isolated d-pawn centre, which only d6 via c3-b4-c5.
arises if White allows Black to ex 29 .i.f5 3o g4!
•••
change a piece on d4 and recaptures Usually we shouldn't put our

with the c-pawn. White normally only pawns on the same colour as our op
lets this happen if he gains some addi ponent's bishop, but this is only true
tional advantage (usually a good ver when there are no other pieces on the
sus bad bishop, or better develop board. When each side also has a rook
ment). After this exchange the pawn (as in our example) this idea actually
structure is symmetrical and very good helps to restrict the piece. It can also be
technique is required to bring home applied in opposite-coloured bishop
any advantage. Perhaps unsurpris- endings.
32
Typi c a l Endgames
30...�e6 31 :aS+ �g7 3 2 �d3 .l:tc7 33 Black has recaptured with the b-pawn .
.:bs �6 34 b61
The rook must leave the c-file and
White's king is ready to invade. Also,
the target on b7 is now fixed.
34 !te7 3 5 'ottc 3 h5 36 h3
.••
It is very important for this struc

ture which pieces have been ex
changed; usually these positions occur
with a white knight on cS versus a
black bishop on c8!
The idea behind the f3-g4-h3 pawn
structure becomes clear. Black cannot
break this chain and invade with his
king.
36 h4 37 �b4 'ott g 7 38 �C5
•••
White's monarch has arrived.

38 ... f5 39 gxf5 �f7 40 �b5 �6 41 'ottd 6
.l:.e3 42 llxb7 .l:.b3
If 42 ... .l:.xf3 43 .l:.xf7+! and the b
pawn promotes.
43 �c6
In reality White is fighting with an
extra king and bishop! The b-pawn will S.Tiviakov-J.Van der Wiel
win the game. Groningen 1994
43 ...l:tb4 44 .:tbs �h5 45 �xd5 :xd4 46
b71 �f7 47 :tal :xd5+ 48 'ottc6 :d1 49 White has a strategically winning
bS'ii' :c1+ 50 'ottd 6 .l:.d1+ 51 'ottc 5 1-o position. He controls the e-file, his
knight is on the 'ultimate outpost', and
4) The Backward c-pawn Centre Black's bishop on c8 cannot move at
This is another classic hybrid arising all. Tiviakov chooses the easiest way to
from the isolated pawn centre, where the win: exchanging the major pieces.
White has exchanged knights on c6 and 28 'ii'xf6 :xt6 29 :es+ :ts 30 l:txfB+
33
'it>xf8 31 'it>g1 'it>e7 32 'it>f2 ..ltd7 3 3 We3 l2Jd2 l2Jf6 variation, and it can also oc
..ie8 34 'it>d4 cur with the black pawn on c6 instead
Even the silicon master 'feels' that of b7 (after the exchange ..ib5xl2Jc6 - a
the position is winning for White. very typical manoeuvre).
34 'it>d6 3 5 l2Jb7+ 'it>c7 36 ttJa s 'it>d6 37
••• Control of the e5-square is of para
C41 mount importance here and this is the
When we cannot easily improve our reason why White always tries to ex
pieces, we should consider pawn breaks. change the dark-squared bishops, em
After pawn exchanges we gain more space phasizing the weakness of this square.
to manoeuvre our pieces.
37 dxc4
•..
If 37 ... ..id7 38 cxd5 cxd5 39 l2Jb7+

'it>c6 40 l2Jc5 ..ic8 41 'it>e5; or 37 ... ..ih5 38
c5+ 'it>d7 39 'it>e5.
38 t2Jxc4+ 'it>e6 39 'it>cs g5 40 g3 gxf4 41
gxf4
White now has many ways to win.
Tiviakov chooses the simplest.
41 'it>d7 42 ttJes+ 'it>c7 43 t2Jf3 ..id7 44
••.
l2Jd4 ..ie8 45 ttJxfs ..id7 46 l2Jxh6 ..ixh3

47 a s ..ic8 48 l2Jf7 1-0
After 48 ... ..ie6 (or 48 ... ..id7 49 l2Je5 S. Tiviakov-D.Komarov
..ie8 50 f5) 49 l2Jd6 ..ig4 50 f5 'it>d7 51 f6 Kherson 1991
..if3 52 l2Jc8! Black will lose all his
pawns. The position is strategically win
ning for White. Comments are based
5) The Dynamic Centre (d4 versus d5-e6) on Tiviakov's instructive notes in New
in Chess magazine (3/1991).
29 b3 l:lb6 30 f3
White's king is ready to enter the
endgame battle.
30 ... 'itf8 3 1 'it>f2 l:ta6 32 .l:.c2
White doesn't want to play l:le2 to
protect the a2-pawn, because the e2-
square is needed for the transfer of the
knight to c5 via e2-cl -d3.
32 'it>e7 33 l2Je2 'it>d6 34 l2Jc1 l:lb6 3 5
..•
t2J d 3 ..ic8 36 'it>e3 l:lfs 37 g4?

This complicates the win considera
This pawn structure arises in the 3 bly, as the f3-pawn becomes weak and
34
Typi c a l En dg ames
the e5-rook is in an awkward position. White mustn't hurry to open the h

3 7 ...ltf8 38 h4 ltb7 39 hSI file because Black could then take con
Remember, pawn breaks provide the basic trol of it himself, e.g. 42 hxg6?! hxg6 43
plans in endgames. .:tg5 ltf6 44 tL'ld3 l:th8! 45 tL'le5 lth6.
3 9 .. J%.bf7 40 .:.t2 i.. a 6 41 tt:Jcs i.. c8 42 ...l:tf6 43 a3 i..d 7 44 f4
The first two parts of the plan have
been executed.
44...l:tg8
44 ... i..e 8? is met by 45 g5, while if
44 ... i.. c8 45 J:lg5 with the idea tL'ld3, tL'le5
and l::!.h2 etc.
According to Tiviakov the ideal

plan is to play l::!.g5, transfer the knight
to d3 and e5, exchange the h-pawn,
occupy the h-file and then penetrate
the enemy's camp.
But White must carry out this plan
correctly. The right way is: 4S l:!h21 ltf7
1 . Play b3-b4 and a2-a3 to deal with If 45 ... ltgf8 46 tL'ld3 i.. c8 47 hxg6
the breakthrough ... c5; hxg6 48 l:th6! ltg8 (or 48 ... i.. a 6? 49 g5
2. Play l:.g5 and f3-f4; lt6f7 50 ltxg6 i.. x d3 51 l:texe6+) 49 l:th7
3. Combine the threats of the and White is simply winning, while
knight's transfer to e5 with the inva 45 ... gxh5 is met by 46 g5.
sion down the h-file; and 46 .l:.gs �e7 47 tL'ld3 �6 48 tt:Jes .:tfg7
4. Organize pressure on g6. 49 hxg6 hxg6 50 lth6
It's always difficult to defend such a The plan has been fully executed
position, and his opponent didn't put and now the win is easy.
up very strong resistance. so ...i..e s 51 .l:.ghs as?
42 b41 This loses quickly, but Black didn't
42 .:tg5?! is met by 42 ... e5! 43 hxg6! want to just sit and wait.
(43 ltxe5 i..xg4) 43 ... exd4+ 44 �xd4 52. bxa s lta7 53 .:.hs gxhs 54 .:txg8
ltf4+, although this position is not los hxg4 55 .:txe8 .:txas 56 J:tg8 l:txa3+ 57
ing for White as Tiviakov thought, due tL'ld3 lta1 58 J:txg4 l:th1 59 tt:Jes lth3+ 6o
to the resource 45 �e3 h6! 46 .:.e5!. tL'lf3 l:thB 61 lth4 .:.as 62 tt:Jes 1-o
35
How to B e a t th e Fre n c h D efe n c e
6) The Rubinstein Centre White's majority on the dark squares

(queenside majority) with ... aS and ...b6 (especially after
White has played c4).
This is the kind of position we see

very often as it can arise from many S.Rublevsky-K.Sakaev
different openings; it is usually under European Club Cup, Panormo 2001
the term 'queenside majority'.
In the French Defence this position This game decided the winner of
can arise from: the European Club Cup, which took
1 . The Rubinstein Variation (3 tbd2 place on the beautiful island of Crete.
dxe4) after Black's . . . cS and the ex Comments are based on Rublevsky' s
change with the d4-pawn; and instructive notes in New in Chess maga
2. The 3 tbd2 cS 4 exdS 'ji'xdS varia zine (7/2001 ) .
tion. 15 .l:.fd11 0-0
This structure is supposed to favour It seems illogical to move the king
White slightly, but is this really the away from the centre as we enter the
case? I remember discussing this with endgame, but there is hardly any other
GM John Nikolaidis, who told me he choice as after the sequence 1S . . . tbf6?!
always liked this structure for Black, 16 .i.bS+!? �f8 (16 ... .i.d7? 1 7 l:txd7!
mainly because everybody thinks it is tbxd7 18 tbeS wins) 17 c4 White has a
better for White! clear advantage.
There are some important factors 16 ttJes tbf6 17 c4 l:tds
that can turn the position in White's or There is no time for Black to organ
Black's favour: ize a blockade on the dark squares, as
1. Control of the open d-file; after 17 ...b6 18 a4! .i.cS 19 aS .i.xe3 20
2. Control of the eS-square (because fxe3 White has a serious advantage.
with ... eS Black can launch his major For example: 20 ... bxaS 21 l:txaS l:tb8 22
ity); and l:tb1 ! ? a6 23 b4; or 20 ... .i.b7 21 a6 .i.e4 22
3. Whether Black can blockade .i.xe4 tbxe4 23 tbc6 and 24 b4.
36
Typic a l En dg a mes
18 .ie2 lt:ld7 19 lt:lxd7 :txd7 23 .'it>f7

.•
19 . . . .ixd7 seems more logical, but Giving up a pawn and trying to

after 20 .if3 Black is under heavy pres find some counterplay. 23 . . . .ic8!? was
sure on the queenside. Notice the dif the lesser evil, but after 24 l:.acl eS 2S
ference between White's and Black's .if3 Black can only observe as White
pair of bishops! For example, 20 . . . .ic6 makes progress.
21 .:!.xd8+ and now: 24 .if4 e5 2 5 .ixe5 .ixg4
a) 2l . . . .ixd8 22 .ixc6 bxc6 23 b4! After 2S .. .fxeS 26 l:.xd7 l:txd7 27
(and not 23 .l:td1 aS!) 23 . . . .if6 24 lld1 .ixd7 l:td8 28 .ifS White is close to win
and White advances his queenside ma ning in spite of the opposite-coloured
jority. bishops: 28 .. .l�d4 29 a3 aS 30 .l:lb1 axb4
b) 21 . ..llxd8 22 .ixc6 bxc6 23 .ixa7 31 axb4 g6 32 .ic8 b6 33 c6!
.if6 24 a4 .ixb2 2S .:!.b1 .ic3 26 �fl and (Rublevsky); or 28 ... g6 29 .ie4 .l:td4 30
the a-pawn is very strong. Black must .ixb7 l:txb4 31 .idS+ �f6 32 c6.
always reckon with the possibility of 2S . . . .l:.xcS is met 26 .ihS+! (not 26
.l:.b8, transposing into a very favourable bxcS? .ixg4) .
bishop ending. 26 .ixc7 .ixd1 27 .l:!.xd1 �e6?1
20 .if3 .l:4c7 21 c51 27 . . .aS? loses to 28 .ixaS .ixcS 29
Not even allowing Black to think .l:.d7+. 27 .. Jk8! ? is the best try, but 28
about blockading on the cS-square. .if4! (28 .id6? l:td8!) 28 ... b6 29 .Ud7
21 f6
••• bxcS 30 bxcS l:txcS 31 .l:Ixa7 reaches a
Intending . . . .id7, which was impos theoretically winning endgame accord
sible here because of .if4. ing to Dolmatov.
22 b4 .id7 28 �1 l:!.c8
If 28 . . . aS 29 .id6! .ixd6 30 llxd6+
�eS 31 a3 axb4 32 axb4 l:ta1+ 33 �e2
l:ta2+ 34 �e3 .l:ta3+ 3S .l:td3 .l:.a4 36 f4+
and White wins: for example, 36 ... �fS
(36 . . . �e6 37 .l:f.d6+ �e7 38 .l:tb6) 37 �dS+
�g6 38 bS .l:.b4 39 b6.
29 .id61
The rook endgame is hopeless for
Black.
29 .ixd6 30 l:txd6+ �e7 31 l:t.d31? b6
•••
32 l:ta3 .:.c7 33 cxb6 axb6 34 J:ta6 b5 3 5

�e2 l:t.c2+ 36 �e3 f 5 37 a 3 g 5 38 l:th6!?
23 .ig41 .l:.c3+ 39 �d4 l:txa3 40 �e5 ! l:ta2 41
After this great move Black's posi J:.xh7+ �e8 42 .l:th5 .l:[e2+ 43 �6 .l::!.xf2
tion starts to deteriorate. There is no 44 .l:.xg5 f4 45 h4 f3 46 gxf3 .l:txf3+ 47
easy defence to l:txd7. :tf5 l1h3 48 h 5 1-o
37
7 ) The Bishop Pair with a vade with the king on the opposite
Queenside Majority coloured squares to the opponent's
bishop (the dark squares in the dia
gram above).
A good example of a successful
strategy is the game Dolmatov
Burmakin, Elista 2001, which is ana
lysed in John Emms's very nice book
Simple Chess. Here's a slightly more
complicated example:
The ending with a queenside major

ity and the bishop pair against bishop
and knight arises very often (for exam
ple, after an exchange of a black bishop
on d6 for a white knight on eS).
We will look at a few examples, but
firstly I would like to offer some guide
lines that we can use in any endgame
where we have two bishops against J.Smeets-U.Andersson
bishop and knight: Amsterdam 2006
1 . Exchange all the other pieces,
leaving only the two bishops against 19 ... .:txd1+ 20 :xd1 .:tdB 21 l:te1l?
the bishop and knight. White doesn't hurry to exchange
2. Force the opponent's pawns to rooks; first he wants to improve his
move forward by threatening them, position. However, 21 lhd8+ 'iti>xd8 22
thereby leaving weaknesses behind �f8!, trying to provoke weaknesses on
them. the dark squares, is also very logical.
3. Open up the position further be 21 ...li:Jd7 22 'iti>c2 f6 23 �e7 .:teB 24 �d6
cause the power of the bishop pair will li:JfB 25 �d3 'iti>d7 26 cs li:Jg6 27 'iti>c3?1
increase dramatically, but do not ex 27 I:!.d1 ! is the best move, as after
change too many pawns. 27 ... �d5! 28 'iti>c3 li:Jh4 29 �g3 Black has
4. At any given moment one of the no time to coordinate his pieces as in
bishops can be exchanged for either the game and 29 ... li:Jxg2 loses to 30
bishop or knight in order to increase or .:td2.
transform the advantage. 27 ...li:Jh4 28 :d1 'iti>cB!
5. The basic aim is to eventually in- Black could have grabbed the pawn
38
Typic a l En dg a mes
with 28 ... ti'lxg2!? to complicate matters. .l:.xd6! (and not 33 cxd6 b6! 34 a4 'itt d 7
Although White seems to keep an ad 3S aS .l:.b8 with counterplay) 33 ... .l:.xd6
vantage after 29 l:tg1 ! ..i.xf3 30 ..i.e2! 34 cxd6 b6 3S a4 'itt d 7 36 aS bxaS+! 37
..i.xe2 31 lhg2 ..i.f3 32 l:txg7+ 'ittc6 33 'ittx aS eS! and now:
l:tc7+ ! (33 l:txh7?! eS 34 .:.f7 .:.e6 leaves a) 38 g4? even loses after 38 ... g6 39
Black with decent counterplay) 'ittx a6 fS 40 gxfS gxfS 41 'ittbS (or 41 exfS
33 ... 'itt d S! (33 ... 'ittb S? 34 a4+ 'ittaS 3S e4 42 f6 'ittx d6) 41 ...£4 .
.:.xb7! - with the idea of 36 ..i.c7 mate - b) 38 'ittx a6 fS 39 'ittbS fxe4 40 'itt c4
3S ... .:.c8 36 'ittb 2! ..i.xb7 37 'itt a3 and 'ittx d6 41 'itt c3 'itt cS 42 'itt d 2 'ittb4 43 'itte3
Black is mated in study-like fashion) 34 'ittxb3 44 'itt xe4 'itt c3 4S 'ittxeS 'itt d3 46
ltxb7, Black can hold the position after 'itte6 'itte3 47 'itt£7 gS! with a draw.
34... h6! 3S .l::th 7 eS 36 l:hh6 fS 37 b4 f4! 32 'itta s !
38 a4 ..i.g4! when there is no forced win Now Black suffers a s White's king
for White: for example, 39 bS axbS 40 enters b6.
axbS f3 41 b6 e4 42 ..i.g3 'ittxcS 43 b7 e3 32 ... ..txe4
44 l:tf6 e2 4S .:.f4 ..i.d7 46 Itxf3 ..i.c6. 32 ... ti'lxd6 loses to 33 cxd6 'ittd 7 34
Of course Andersson doesn't see 'ittb 6.
any reason to put himself under such a 32 . . . ti'le7 was the last chance, but af
test, trying to find a series of only ter 33 a4 ti:JdS 34 b4 ti'le3 3S ..i.d3 White
moves for Black. Instead he chooses the will finally play the decisive bS push.
most logical and easiest path. 33 fxe4 ti'le7
29 l:td2 ti'lfs 30 .ll e4 l:r.d8 31 'itt b4 Or 33 ... ti:Jxd6 34 cxd6 eS 3S 'ittb 6.
34 'itt b 6 ti:Jc6 35 l1b21 es 36 b4 g6
Black is also losing after 36 ... h4 37
a4 ti'ld4 38 bS.
37 l:tf2
The simplest way.
37 fs 38 exfs gxfs 39 l:lxfs e4 40 .Uf7
•••
.:.d7 41 .:.xd7 'ittxd7 42 'ittx b7 ti'lxb4 43

..i.f4 as 44 a4 ti:Jc6 45 h3 1-0
After 4S ... ti:Jd8+ 46 'ittb6 ti'lc6 47 g4
White's second passed pawn leaves
Black with no hope.
Of course things are not always so
31 hs?
••• complicated. Generally we have to con
But this mistake gives White the sider the basic pawn breaks, as seen in
time he needs to get his king to the aS our next two examples. In the first ex
square. ample the break is not yet visible as
Black's salvation lies in the pawn Black's b-pawn hasn't moved, but in
ending after 3l ...�xe4! 32 fxe4 ti:Jxd6 33 the second everything is clear.
39
The simplest way.

33 ... bxa4 34 i.xa7 l:txc4 35 i.cS+ �7
36 ltd6 1-0
Preventing ...i.c6, and 37 a7 is com
ing. There is no defence.
G.Sosonko-V.Smyslov
Tilburg 1982
22 a4!
White starts his queenside offensive.
22 ... lZ:ld7 23 lle2 lZ:lcs 24 b3 b6 J.Hicki-E.Kieser
Or 24 ... h6 25 aS �f8 26 b4. Bad Ragaz 1995
24 f3! lZ:lf6
If 24 . . . lZ:ld2 25 i.e2!, and 24 ... lZ:ld6 is
met by 25 .l:tdl .
2 5 a41
The pawn break provides the plan. As
the c5 break gives Black the d5-square
and the rook is waiting patiently on a1,
is there a more logical move?
25 ...�8 26 �2 �e7 27 as l:tc7 28 i.c3
l:td7 29 �e3 lZ:le8 30 axb6 axb6 31 i.d4
As simple as possible.
25 a s l lZ:lb7 31 ... bs 32 cxbs lZ:ld6 33 i.cs �6 34
25 ...bxa5 is met by 26 i.xa5 l:.b8 27 l:ta7 1-0
b4 lZ:lb7 28 i.c7 .l:lc8 29 i.g3.
26 a61 lZ:lcs 27 b4 lZ:la4 28 1:td2 .l:lc8 29 Okay, but I'm sure you are wonder
i.d4 ing about the best way for Black to
The knight on a4 is 'sleeping with play. The answer is that he must mobi
the fishes' . lize his kingside pawns as quickly as
29 ... i.e8 30 i.b3 �8 31 �2 f6 3 2 f4 possible, as he does in this example
bS 3 3 i.xa41 from the distant past:
40
Typi c a l En dgames
Black has enough resources in this

position, as White must always be
wary of ideas connected with ... tiJf3 or
... tiJd3.
27 �c3 �e6?
Black chooses a 'normal' move, but
he should have continued his dynamic
play with 27 ... b5! 28 cxb5 (or 28 c5 �e6)
28 ... axb5 29 �d4 �e6. Black's position
is as solid as Alcatraz, and after 30 �c5
tiJd3+ 31 �d4 (31 �b6 �d5) 3l.. . .ic6 32
.ixd3 exd3 33 �xd3 �d5 it's an easy
P .Michei-H.Rossetto draw.
Mar del Plata 1944 28 bs axbs 29 cxbs �ds 30 a4 tiJd3 1 31
.id1! �d6 32 .ib3
1B ... fs! 19 .if3 �7 20 g3 a6 21 .ib6 White has the initiative, although in
.id7 22 b4 esl 23 c4 e4 24 .ie2 ttJes 2 5 the game Black eventually managed to
�c2 g S l 26 .ie3 g4 hold the draw.
41
C h a pt e r F o u r
I
U n u s u a l T h i rd
Moves fo r B l a c k
1 e4 e6 2 d4 d S 3 lDd2 as this move opens the centre in

In this chapter we will look at some White's favour: 5 exd5 exd5 6 i..b5+
variations that are not played regularly i.. d 7 7 i.. x d7+ lDxd7 8 0-0 i..g 7 9 .l:.e1 +
but must still be considered: l2Je7 10 'ii'e 2! and Black experienced
problems in E.Ermenkov-M.Czemiak,
A: 3 ...fs?! Vratsa 1975) 5 i.. d3 l2Je7 6 0-0 0-0 7 l:.e1
8: 3 ...l2Je7!? l2Jd7
C: 3 ... h6?1
D: 3 ... b61?
Less important alternatives include:

a) The idea behind the paradoxical
3 ... l2Jd7?! is to organize a quick ... c5.
White shouldn't commit his fl-bishop,
only moving it to b5 after . . . c5: 4 l2Jgf3
c5 5 exd5 exd5 6 i..b 5! l2Jgf6 7 0-0 cxd4 8
l:te1 +!? i..e 7 9 'ii'e2 a6 10 i..x d7+ 'ifxd7! ?
1 1 l2Jb3! ( 1 1 l2Jxd4? 0-0 12 'ifxe7 l:.e8
was the idea of 10 .. .'ii' d 7) 1 1 ... d3 12
cxd3 'ife6 13 i..g 5! 'ifxe2 14 lhe2 'it>f8 15 and now:
.l:tae1 and White has a strong initiative. b1) 8 c4! (White strikes first in the
b) 3 ... g6?! is not good as it weakens centre, not waiting for ... c5) 8 ... c5?!
the dark squares in Black's camp: 4 (8 ... dxe4! ? 9 l2Jxe4 e5 10 i.. fl ! ? exd4 -
l2Jgf3 i..g7 (if 4 . . . l2Jf6?! there follows 5 10 .. .£5? 1 1 l2Jeg5 - 1 1 l2Jxd4 .U.e8 12 i.. f4
e5 l2Jfd7 6 h4!; 4 ... c5?! is also inadequate and White has the initiative) 9 exd5
42
U n u s u a l Th ird Moves for B l a ck
exd5 10 lZ:\b3 cxd4 1 1 ii.g5! lZ:\f6 12 best move.

lZ:\bxd4 dxc4 13 ii.xc4 lZ:\ed5 14 lZ:\e5 lZ:\b6 6 ... ..td6 1 lZ:\e2 o-o
15 ii.b3 'ti'd6 (M.Palac-P.Levacic, Zadar After 7. . . c6 8 0-0 'ii'c7 9 c4! 0-0 10 c5
1994) 16 lZ:\b5! is very good for White. i.e7 1 1 b4 lZ:\e4 12 a4 lZ:\d7 13 lZ:\e1 f4 14
b2) 8 exd5!? also has some point: 'ii'c2 g5 15 f3 lZ:\ef6 16 g3! White enjoys a
8 ... exd5 (if 8 . . . lZ:\xd5, 9 lZ:\e4 preventing clear advantage, G.Ginsburg
... c5 is better for White) 9 lZ:\f1 b6 10 ii.f4 E.Schmittdiel, German League 2004.
lZ:\f6 1 1 lZ:\g3 c5 12 c3 lZ:\c6 13 'ifa4! ii.b7?! 8 0-0
(1 3 ... ii.d7 was better) 14 dxc5 and the
Greek player enjoyed a clear advantage
in M.Chatzidakis-O.Issel, German
League 2003, as 14 . . .bxc5 can be met by
15 'ifb5 'ti'b6 16 ii.d6.
A) 3 .. .fs?!
Black provokes White into an early
choice over the central pawn structure,
but this move is dubious.
4 exfs exfs
8 .. lZ:\e4
.
Alternatively:
a) 8 . . . c6 9 c4! dxc4 10 ii.xc4+ �h8 1 1
lZ:\e5 lZ:\d5 12 lZ:\f4! ii.xe5 1 3 dxe5 lZ:\xf4 14
ii.xf4 'ili'e7 15 e6! is virtually winning
for White, C.Kindermann-J.Vengels,
Ruhrgebiet 1996.
b) 8 . . . c5! ? 9 dxc5 ii.xc5 10 c3! lZ:\c6 1 1
'ili'b3 i s slightly better for White.
c) After 8 . . . �h8 9 ..tf4 lZ:\e4 10 'ili'cl !?
lZ:\d7 1 1 c3 lZ:\df6 12 lZ:\e5! lZ:\h5 13 f3
S lDdf31 lZ:\xf4 14 lZ:\xf4 lZ:\c5 (better was 14 . . . ii.xe5
This idea of Karpov' s is the best 15 dxe5 lZ:\c5 16 .l:td1 c6 17 c4 with a
way of handling the position. White small advantage for White) 15 'ili'e3
wants to continue with ii.d3 and lZ:\e2, lZ:\xd3 1 6 lZ:\fxd3 g5 1 7 f4 I held a clear
and Black will have problems with the advantage in A.Tzermiadianos
e5 -square (and also sometimes with the G.Tantsis, Aegina 1996 - the c8-bishop
pawn break c2-c4). will remain passive for a long time.
s ...lZ:\f6 6 .i.d3 1 9 ..tf41
Karpov played 6 ii.g5, but this i s the White doesn't know yet whether he
43
will go for c2-c3 or c2-c4, so he opts for i.xe4 dxe4 19 'ii'xf4 i.e6 20 'ifxe4! gxf3
a move he is certain he wants to play. 21 'ii'g6+ 'it>h8 22 tLlf4 winning easily.
This is a sound logic to follow in the
opening. B) 3 ...tLle71?
9 ... i.e6 10 'ii'c 1! This is an interesting sideline. Black
There is no need to hurry with the waits for White to commit to his set-up
exchange of bishops, as then Black's and then plays accordingly. The prob
queen on d6 would control the impor lem is that the knight is not well
tant f4-square. placed, and after ... tLlg6 there is always
10 ...tiJc6 the idea of h2-h4 for White.
10 ... c5 1 1 i.xd6 'ii'x d6 12 dxc5 tLlxc5 4 tLlgf3 !
13 'ii'f4 and 10 .. J:te8 1 1 i.xd6 'ii'x d6 12
'ii'f4 are both better for White.
11 c3 i.e71?
Black tries to avoid exchanging the
dark-squared bishops. White keeps an
advantage after 1 1 ... tLle7 1 2 tLle5! i.xe5
13 i.xe5 tLlg6 14 tLlf4.
12 'ii'e 3 i.f6 13 l:tad1!
White wants to put the bishop on
e5, so he prepares for the opening of
the d-file.
13 ... i.f7 14 .l:tfe1 gs 15 i.es h6 16 'ii'c 1
f4 17 C4! 4... g6
Alternatively:
a) 4 ... tLlbc6?! 5 c3 tLlg6 6 h4! e5 7
exd5 'ilfxd5 8 i.c4 'ii'd 7 9 tLlg5 tLld8 10
h5 tLlf4 1 1 g3 b5 12 gxf4 bxc4 13 fxe5
was winning for White in
E.Prandstetter-M.Netusil, Czech
League 2005.
b) 4 . . . c5?! is also dubious: 5 dxc5!
tLlec6 (5 ... tLld7? 6 i.b5!; 5 . . . 'ii'a5 6 i.d3!?
'ii'xc5 7 0-0 tLlbc6 8 a3 i.d7 9 b4 'ii'c3 10
l:!.b1 tLle5 1 1 i.b2 tLlxf3+ 12 tLlxf3 was
clearly better for White in I.Donev
We have been following the game R.Emst, Swiss League 1996) 6 exd5
F.Sanfrutos Lopez-A.Mueck, corre 'ii'xd5 7 i.c4 'ii'xc5 8 0-0 tLld7 9 b3!? tLlf6
spondence 2002. White has an advan 10 i.b2 i.e7 1 1 'iie2 0-0 12 .l::.fd1 l::t d8 13
tage here, as 17 . . . g4? can be met by 18 a3 tLlb8 14 tLleS tiJdS 15 'ilfhs g6 1 6 'ii'f3
44
U n u s u a l Th ird Moves for B l a ck
£5 and here 1 7 lt:\e4! led to a win for nez-G.Garcia Gonzalez, Havana 1978) 9
White in N.Lakos-L.Toth, Budapest dxc5! i.xc5 10 0-0 i.e7 1 1 lt:\g5! 1i'd7 12
2003. lt:\c4 •xd1 13 llxd1 and White has the
c) 4 ... lt:Jd7! ? (another waiting move; advantage.
this position can also arise via 3 . . . lt:Jd7 4 5 h41 h6
lt:\g£3 lt:\e7) 5 i.d3 c5 6 exd5! lt:Jxd5 White has the initiative after 5 ... h5 6
(6 ... exd5 7 dxc5 lt:\xc5 8 i.bS+ i.d7 9 i.d3 i.g7 7 c3 lt:Jd7 8 e5 c5 (H.Schau
i.xd7+ •xd7 10 0-0 lt:\c6 1 1 lt:Jb3 gives felberger-E.Turunen, Groningen 1969)
White an edge, S.Cela-B.Certic, Obren 9 0-0 lt:\£5 10 i.x£5 gx£5 11 c4! cxd4 12
ovac 2005) 7 0-0 i.e7 8 lt:\e4 cxd4 9 .U.el . Note that Black must not hurry to
lt:\xd4 tt::\e5 10 ..tbS+ ..td7 (H.Hofstetter capture on d4 as this give the c3-square
M.Koch, correspondence 1990) 1 1 �5! to White's knight: 9 ... cxd4?! 10 cxd4
and White has the initiative. lt:Jf5 1 1 i.x£5 exf5 (or 1 l . . .gxf5 12 lt:Jb3
d) 4 ... lt:\g6 5 h4! is a standard idea and i.gS) 12 lt:Jb1 ! followed by lt:\c3 to
that sets Black problems: add pressure to the d5-pawn.
6 hs!?
6 i.d3 i.g7 7 c3 lt:Jd7 8 e5 c5 9 0-0
lt:\c6 10 i.b1 ! 'ii'b6 1 1 lt:Jb3 is the easy
way to protect the d4-pawn and obtain
a stable advantage.
6 ... gs 7 es cs s c3
5 ... h5! (5 ... c5 6 h5 lt:\e7 7 dxc5! •as 8

h6 1i'xc5 [8 .. g6? 9 a3! 'ii'xc5 10 b4 'ii'b6
.
11 i.b2] 9 exd5 'ii'x d5 10 i.c4 'ii'c6 1 1

'ii'e2 with a clear advantage; or 5 ... ..te7
6 h5 lt:\£8 7 c3 lt:Jbd7 8 i.d3 c5 9 e5 lt:Jb8
10 dxc5 i.xc5 11 1i'a4+ lt:\c6 12 'iig4 and
Black's position is terrible, K.Ras 8 ... cxd4
mussen-D.Rej, Copenhagen 1993) 6 g3! 8 . . . lt:Jbc6 9 lt:Jb3 c4?! 10 lt:Jbd2 is bet
(the only move that poses problems to ter for White, as b2-b3 is coming.
Black) 6 ... c5 7 i.g2 (7 exd5! ? 1i'xd5 8 9 cxd4 lt:Jbc6 10 lt:Jb3 Wb6 11 i.d3 i.d7
i.c4 looks slightly better for White) 12 o-o ..tg7 13 lt:Jh21 lt:Jxd4?
7 ... lt:\c6 (7 ... cxd4 8 lt:\xd4 e5 9 lt:\£5!) 8 Black should play 13 ...lt:\f5 but
exd5 (8 c3! ?) 8 . . . Wxd5 (S.Garcia Marti- White is still better after 14 iLe3 0-0 15
45
lL!g4 l:tac8 16 'ii'd 2 lL!b4 1 7 lLlc5. 4 ... c5! ? (4 ... dxe4 5 lL!xe4 transposes to a
After 13 . . . lL!xd4, E.Geller-A.Maka Rubinstein in which White's g3 is
rov, Ukrainian Ch., Kiev 1959, contin much more useful than ... h6, and White
ued 14 ..ie3 ..ixe5 15 lL!g4 ..ig7 1 6 lLlxd4 has a slight advantage after 5 ... lL!f6 6
'ii'd 8 (16 . . . ..ixd4 1 7 · lL!f6+ ..ixf6 - lL!xf6+ 'ii'xf6 7 ..ig2 lL!d7 8 f4 c5 9 ..ie3) 5
1 7. . . �d8 1 8 lL!xd7 - 1 8 ..ixb6 axb6 was exd5 'ii'x d5 6 lL!gf3 cxd4 7 ..ig2 lL!c6 8
forced, although White would still 0-0 lL!f6 9 lL!b3 d3 (9 . . . 'ii'd 8?! 10 lL!fxd4
keep a clear advantage after 19 'ii'b 3) 1 7 lL!xd4 1 1 'ii'x d4 'ii'xd4 12 lL!xd4 ..ic5 13
lL!f3 lL!c6 1 8 ..ic5 'ii'c7 19 :e1 �d8 20 lL!b3 led to an advantageous ending for
l:k1 'ii'f4 21 lL!fe5 lL!xe5 22 .l:lxe5 f5 23 White in A.Kveinys-V.Sakalauskas,
'ii'e 1 fxg4 24 1:txd5 l:tc8 25 .l:txd7+ �xd7 Vilnius 2004) 10 c3! . White has a small
26 ..ib5+ �d8 27 l1d1+ �c7 28 'iia5+ advantage here, as the d3-pawn will
and Black resigned. fall and the pressure of the g2-bishop
on the long diagonal will be very an
C) 3 ... h6?1 noying for Black.
Black plays a waiting move in order 4 ... cs
to react accordingly to White's set-up. 4 ...lL!f6? is out of question, as after 5
White must try to find a plan where the e5 lL!fd7 6 ..id3 c5 7 lL!e2 we reach a
move ... h6 will be of no use. main line except that Black has ex
4 C31 pended a move on ... h6. This doesn't
I think this is the best move for allow him to play the typical .. .£6 be
White and it is wrongly underesti cause all the light squares on the king
mated by theory. side would be fatally weakened.
4 ..id3 c5 5 dxc5 ..ixc5 has been 4 ... dxe4 5 lL!xe4 lL!d7 transposing to
played many times but I don't think Rubinstein has been proposed by some
it's the right approach as Black's sources, but I don't like this idea.
bishop has taken just one move to
reach c5 (compare 3 ... ..ie7 - Chapter 7).
We can also compare this idea with
3 ... a6 4 ..id3 5 dxc5 ..ixc5 (Chapter 6),
but I am not convinced that the move
... h6 is less useful than ... a6.
It is not easy for White to prove an
advantage after 4 lL!gf3 lL!f6!. I think
White's best shot is to concentrate on
ideas with c2-c4: for example, 5 ..id3 c5
6 e5 lL!fd7 7 c4! ? (G.Ginsburg
V.Eingom, Metz 2003), or 5 e5 lL!fd7 6
c4! ? (L.Nisipeanu-S.Biro, Predeal 2007). After 6 lL!f3 lL!gf6 7 lL!xf6+ lL!xf6
4 g3 is also an interesting idea: (7 . . . 'ii'xf6 is inferior - as we'll see in
46
U n u s u a l Third Moves for B l a ck
Chapter 21, in the variation with After 6 ... tt:'lf6 7 .ltb5+ .ltd7 8 .ltxd7+
... 'iixf6 the knight must go to c6) 8 tt:'le5! tt:'lbxd7 9 0-0 I have to disagree with
we get a position very close to one John Watson that this is a standard,
reached in a very dangerous line of the balanced position. If we compare this
Rubinstein, where c2-c3 is useful and to the main line in Chapter 12, after
of course . . . h6 only helps the white 9 . .lte7 10 dxc5 tt'lxc5 1 1 tt'ld4 0-0
. .
knight to stay on e5. Those of you curi (1 l . . .'it'd7 12 'Wf3 0-0 13 tt'lf5 is good for
ous to see some ideas should look at White, as it is not easy to remove the
the game G.Kasparov-R.Ponomariov, knight from f5 now that ... h6 has been
Linares 2002, where Garry demolished played) 12 tt'lf5 .ltd6 13 tt:'lb3 tt:'lce4 14 f3
his young opponent. tt'lg5 (D.Breder-M.Rupp, Internet 2004)
5 exd s 15 tt:'lxd6 Wxd6 16 .lte3 White has a
5 tt:'lgf3!? tt:'lf6 6 exd5! exd5 trans solid advantage.
poses. Instead 6 . . . tt:'lxd5 7 tt:'lb3 tt:'ld7 7 .ltbs cxd4
(G.Lane-N.Short, Calvia Olympiad White gained a clear advantage in
2004) 8 .ltb5! cxd4 9 'iixd4 is better for P.Roberson-M.Huerga Leache, Sibenik
White. 2007, after 7 . . . Wb6 8 'ii'e2+! .lte6 9 0-0
s ... exds tt:'lf6 10 dxc5 .ltxc5 1 1 tt:'lb3 a6 12 tt'lxc5
After 5 . . . Wxd5?! 6 tt:'lgf3 tt:'lc6 (or Wxc5 13 .ltxc6+ 'ii'xc6 14 tt'ld4 'ii'd 7 15
6 ... cxd4 7 .ltc4 and again c2-c3 is more .ltf4 0-0 1 6 .lte5.
useful than . . . h6) 7 .ltc4 'ii'd 8 8 tt:'lb3!
cxd4 9 tt:'lbxd4 tt:'lxd4 10 tt:'lxd4 White
gets a favourable version of the line 3
tt'ld2 c5 4 tt'lgf3 cxd4 5 exd5 Wxd5,
where h7-h6 is useless (compare Chap
ter 9).
6 tt:'lgf3
s o-ol?
8 We2+ is of course at least slightly
better for White (compare the 3 . . . c5
variation).
8 tt:'lxd4 is also interesting: 8 ... .ltd7
(if 8 . . . We7+ 9 tt:'le2 and Black's devel
opment on the kingside is terrible) 9
6 ...tt:'lc6 tt:'l2f3 .ltd6 10 0-0 tt'lge7 1 1 lle1 0-0 12
47
Ji.e3 and White has the advantage. 3 . . . b6 is not a good move, as long as
8 .....11i. d 7 White knows exactly what to do and
8 ... dxc3 9 l:te1+ Ji.e7 10 bxc3 gives gives special attention to some details.
White a dangerous initiative, as 4 ti:lgf3
10 . . . ti:J£6? can be met by 11 ti:ld4 Ji.d7 12 Now we will look at:
Ji.a3.
01: 4 .....11i. b 7
D2: 4 ... dxe4
03: 4 ...tt:Jf6
01) 4 ... ..11i. b 7 5 Ji.bS+I
With 8 . . . ..11i. d 7 we have been follow

ing the game S.Conquest-E.Bricard,
Reykjavik 2000. Here 9 .l:te1+! Ji.e7 10
cxd4 tt::l£6 11 ii.xc6 ii.xc6 1 2 'iie2 .:.c8 13
ti:Jb3 a6 (13 ...llc7 is met by 14 Ji.£4) 14
ti:Jh4 g6 15 tt::l £3 'iii £8! 1 6 tt::le5 Ji.b5 1 7 'ii£3 This is a typical check which is seen
'iit g7 18 Ji.£4 would give White a slight in many French lines with . . . b6. White
advantage. provokes . . . c6 and then puts his bishop
on d3. In this way the b7-bishop's path
D) 3 ... b61? is blocked and Black must prepare . . . c5
to re-open it.
Although Ji.b5+ is a basic idea,
White mustn't play this move without
care, as in some positions Black can use
the extra tempo to continue with the
set-up ... c6, . . . tt:Jd7, ... 'iic7 and ... 0-0-0.
s ... c6 6 Ji.d3 Ji.e7
6 ... c5 allows White to open the posi
tion with 7 exd5!. B.De Wolf
B.Coulding, correspondence 2001, con
tinued 7 ... ..11i. x d5 8 0-0 tt::l c6 9 dxc5 il.xc5
10 a3 (10 c4! ?) 10 . . . a5 1 1 c4 Ji.xf3 12
48
U n u s u a l Th i rd Moves for B l a ck
lbxf3 lLlf6 13 i.g5 lbd4 14 lLle5! h6 tion to White's advantage in T.Hor

(1 4 . . . 0-0 15 i.xf6! gxf6 16 it'g4+ 'it>h8 1 7 vath-I.Lovass, Budapest 1982) 8 it'e2!
it'h5 f5 18 lDxf7+ and White wins) 15 i.e7 9 lDeg5! (this is a typical idea)
i.h4 i.d6 16 lLlf3 lLlxf3+ 1 7 it'xf3 and 9 .. .lDgf6 10 lDx£7! i.xf3 (or 10 ...�xf7 1 1
White enjoyed a clear advantage. lDg5+ �e8 1 2 lDxe6 it'c8 13 lDxg7+ with
7 o-o dxe4 8 lbxe4 lLlf6 9 lDxf6+ i.xf6 a winning attack) 1 1 'ii'xe6 lDf8 12 lDxd8
10 i.f4 o-o 11 it'e2 lbxe6 13 lDxe6 i.xg2 14 .l:r.g1 and Black
resigned, V.Kotronias-S.Peric, Linares
2002.
7 i.d3 lDd7
Black wants to transpose to posi
tions similar to those in the Rubinstein
Variation, but there is one small detail
exposed by White's next move.
After 7 ... i.e7 8 it'e2 lDf6 (compare
8 ... lDd7 9 i.f4! lDdf6 10 lDeg5! to the
main line below) 9 0-0 lDbd7 (9 . . . lDxe4
10 it'xe4! lDd7 1 1 it'g4 is good for
White) 10 lDeg5 0-0 1 1 l:te1 c5 12 lDxe6!
G.Kasparov-S.Agdestein, Tilburg i.xf3 13 gxf3 fxe6 14 it'xe6+ �h8 15
1989, continued 1 l ...it'd5 12 i.e4 'ii'h5 it'xe7 it'c7 (L.Nielsen-H.Kirkmeester,
13 a4! when White had a small advan Haderslev 1981) 1 6 l:te6! l:tae8 (16 ... cxd4
tage which Kasparov converted in a 17 it'd6) 17 it'd6 it'xd6 (if 17 ... it'b7 18
model game: 13 ... lDd7 14 aS bxa5 15 d5) 1 8 l:hd6 .l:te1+ 19 �g2 cxd4 20 b3
i.d6 .l::tfc8 1 6 it'd2 i.d8 1 7 lDe5! lDxe5 1 8 White will continue with 21 i.b2, ob
dxe5 i.a6 19 l:tfe1 f5 2 0 exf6 i.xf6 2 1 taining a clear advantage.
l:ha5 i.b5 2 2 c4 an d White won. 8 i.f41
I am sure that on 1 1 ...c5 Kasparov
had prepared 12 dxc5! i.xb2 (12 ...bxc5
13 .:ad1 it'b6 14 c3 is better for White)
13 i.xh7+! 'it>xh7 14 lDg5+ �g8 15 'tli'hs
i.e4 1 6 lDxe4 with a winning attack, as
16 ... i.xa1? can be met by 1 7 lDg5.
02) 4 dxe4 5 lDxe4 i.b7 6 i.bS+! c6

...
Sometimes Black tries to avoid play

ing ... c6, but without success: 6 ... i.c6
(Black must also avoid 6 . . . lDd7? 7 lDe5!)
7 i.d3 lDd7 (7... lDf6 8 lDxf6+ gxf6 9 0-0
it'd5 10 c4 it'h5 1 1 d5! opened the posi- Now the d6-square is very weak
49
Another random document with
no related content on Scribd:
erényeseket nagyon sokszor. Borzasztó megpróbáltatásokon és
öntapasztalatokon kellett átmennie, nem csak gyermekei részéről,
hanem férje részéről is, ama végteleneknek tetsző napokban,
melyekről már senki sem tudhat semmit; ama napokban, midőn a
király még nem volt egészen őrült, miről soha sem nyugvó nyelve
őrültséget, dühöt és üldözést dadogott: neki pedig mosolyognia,
tisztelettel hallgatnia kellett e kiállhatatlan kínok közepett. A királyné
minden kötelességét állhatatosan betöltötte s megvárta, hogy más is
betöltse az övéit épen úgy. Egy állam-keresztelés alkalmával a
gyermeket tartó hölgy elfáradt, elhalványodott s a walesi herczegné
kérte, hogy hadd ülhessen le szegény. „Csak hadd álljon!“ mondá a
királyné, lefricskázva a burnótot ruhája újjáról. Ő állva maradt volna,
a milyen állhatatos volt és hogyha addig kellett volna is azt a
gyereket tartania, mig a szakála megnőtt volna. – „Immár hetven
esztendős vagyok“, mondá a királyné egy hordszékét megállitó
tömeg garabonczásnak, „ötven évig voltam Anglia királynéja s még
senki illetlenül nem bánt velem.“ Szegény rettenthetlen, szigoru, ki
nem békülő királyné! Nem csodálom, hogy fiai megugrottak tőle.
A Györgyöt és nejét körülvevő nagy család minden tagja közt,
ugy hiszem, a legcsinosabb az atya beczéje, Amelie herczegasszony.
Szépsége, szeretetreméltosága, kora halála s a rendkivüli
szenvedélyes gyöngédség, melylyel atyja szereté: megnyerik
számára az ember szivét. A királyét is ő nyeré meg minden
gyermeke közül leginkább, mig fiai közt York herczeget szerette
legjobban. Burney egy nagyon szomoru történetet beszél a
weymouthi szegény öreg emberről és hogy mily erősen óhajtá, hogy
kedvencz fia nála legyen. A király háza nem volt elég nagy, hogy a
herczeget is befogadhassa s ezért a király épen a magáé mellett
roppant költséggel épittetett számára egy hordozható házat, csak
hogy az ő kedves Friczikéje közelében lehessen. Mig a fiu ott ült:
nem is eresztette el karját, mással nem is ereszkedett szóba s az
előtt sem beszélt – jó darab ideig – másról. De az oly igen régen várt
herczeg egyetlen éjjel maradt ott. Más nap már dolga volt
Londonban, a mint mondá. Az öreg király udvarának unalmassága
kétségbe ejté Yorkot s III. György többi vaskos fiát is. Különben a mi
azt nézi, ezek is kétségbeejték a lovászmestereket és udvarhölgyeket
s hangos beszédeikkel és darabos modorukkal elrémitették ez
illemteljes kis házi kört. Azt meg kell adni, hogy valami nagy
boldogságára nem igen voltak a királynak ezek az ő fiai.
Hanem a szép kis Amelie, az már kedvencze volt s ez a kis lány, a
mint fecsegve és mosolyogva pihen az öreg atya ölelő karjai közt:
igazán kedves csak rágondolni is. Burney könyvében egy családi kép
van lerajzolva, melyet nagyon kőszivü embernek kell lennie, a ki ne
szeressen. A királyi család egyik délutáni sétáját irta le Windsorban.
„Igazán kedves egy séta volt ez“, irja Burney kisasszony. „A kis
herczegasszony – csak most töltötte be a három esztendőt – piros
alju musszlin szoknyácskában, arczácskájához simuló fejkötőben,
fehér keztyüvel és legyezővel, egyedül ment elől; arcza ragyogott a
boldogság miatt, hogy ily fényben jelenhetett meg, s tovahaladtában
ide-odaforgott, hogy mindenkit láthasson, mert minden sétáló a fal
mellé állott, hogy a királyi családnak – mihelyt odaér – helyet
adhasson. Utána a király és királyné következtek, magok is egész
boldogan a kis becze boldogságán. A walesi herczegné Waldegrave
Erzsébet asszonyra támaszkodva, Auguszta herczegasszony Ancaster
herczegnő karján és Erzsébet herczegasszony Bertir Sarolta
asszonytól vezetve következtek aztán sorban.“ „Itt a hivatal a rang
előtt járja“, jegyzi meg Burney asszony, hogy megmagyarázza a
megfoghatlant, hogy t. i. Waldegrave asszony, egy komorna, egy
herczegasszony előtt hogy mehetett! „Bude tábornok, Montague
herczeg és Price őrnagy, mint lovászmester, képezék a menet
utócsapatját.“ Mintha látná az ember! A zenekar régi dallamait fújja;
a nap fényesen ragyog e boldog, loyalis környezet fölött,
megvilágitván az agg várfokokat, a terebélyes szilfákat, a rózsapiros
tájat és csillogó zöld pázsitot. A királyi zászló meglobog ott túl a
nagy tornyon, mig a vén György tovahalad, nyomában családja,
előtte a gyönyörü gyermek, ki ártatlan mosolyával édesgeti a bámuló
sokaságot.
„A király Delany asszony láttára azonnal megállt, hogy
beszélgessen vele. A királyné, a kis herczegasszony és a többiek is
természetesen, mind megálltak. Jó darab ideig társalogtak az áldott
öreg asszonynyal, miközben a király egyszer vagy kétszer hozzám is
szólott. Tekintetem találkozott a királynééval, s mintha egy kis
meglepetést olvastam volna ki szeméből, épen nem boszankodást
azonban, hogy én is részt veszek a társalgásban. A kis
herczegasszony mindjárt Delany asszonyhoz szaladt, mert igen
szereti s úgy bánik vele, mint egy kis angyal. Azután meg a
kiváncsiság és megemlékezés tekintetével Delany asszony mögé
került, hogy engem is láthasson. „Félek“, mondám susogva,
lehajolva hozzá, „királyi felséged nem is emlékszik már reám“.
Felelete egy angyali mosoly volt s avval hozzám hajlott,
összeszedvén ajkait, hogy megcsókoljon.“
A herczegasszony maga is próbált verseket irni, s a neki
tulajdonitott panaszos sorok közt van egynehány csinos, melyek
sokkal meginditóbbak, mint sok jobb költemény.
„Valék gondatlan, fiatal,

Járta mosoly, táncz, tréfa, dal,
Intett az életteljnek kedve.
Bánat, gond, kín lőn elfeledve,
S hivém az élv e szép óráiban:
Csak érettem van minden a mi van!
„De jött a próba ideje:

Testem gyötré láz hidege;
A kedv, a vigság eltünének,
Nem kelle már se táncz, sem ének,
S milyen szomorú volna – gondolám –
Ha értem lenne, a mi van csupán!“
És e szegény ártatlan teremtés idehagyott mindent, a mi van –

de a bánat terhe alatt leroskadt király már azelőtt olyan állapotban
volt, hogy a körülte levő hivatalnokok kényszeritve voltak, hogy
felügyelőket rendeljenek mellé s 1810 novemberétől kezdve III.
György immár nem volt többé király. Ország, világ tudja
betegségének történetét s az egész történet sem képes szomorúbb
alakot fölmutatni, mint ezét a szeme és esze világától megfosztott
öreg emberét, ki nagy palotája termeit összebarangolja, képzelt
parliamentekhez szónokol, álmodott seregek felett szemlét tart és
kisérteties kihallgatásokat osztogat. Láttam ez időben levett
arczképét; ott függ lányának, a hessen-homburgi őrgrófnénak egyik
termében – windsori könyvek és bútorok s száz meg száz édes
emlék közepett, a herczegasszony angol hazájából. A szegény agg
király biborban van levéve, hófehér szakálla mellére omlik, melyen
hires rendének csillaga még most is ott ragyog, hiában! Szegény,
nem csak vak volt, végre egészen meg is süketült. Minden fényt,
minden értelmet, az emberi szó minden hangját, az isten földjének
minden gyönyörét: mind, mind elveszité! Néha volt még egy-egy
világos pillanatja. A királyné egyszer ilyenkor akarta látni s bement
hozzá: ott ült a zongora előtt, dicséneket zengve s maga kisérve
magát. Midőn a dalt elvégezé: letérdelt és fönhangon könyörgött a
királynéért, aztán egész családjáért, a nemzetért s végre önmagáért,
hogy legyen hozzá kegyelmes az isten, s fordítsa el róla lesujtó
nyomorát és ha nem: hogy adja neki a türelemnek lelkét, hogy
tovább is hordozhassa. Ekkor könyűkbe tört ki és elméje megint
elborult.
Micsoda papnak kell e históriából erkölcsi tanulságot huzni?
micsoda szavakkal lehet elbeszélni, mint épen a legegyszerübbekkel?
Rémitőbb, hogysem könyűket fakaszthatna! Ily nyomor gondolata az
alázat poráig ver le az emberek és királyok királya előtt, a
császárságok és köztársaságok legfelsőbb uralkodója előtt, élet és
halál, szerencse és győzelem kifürkészhetlen osztója előtt! „Oh
testvérek“, szólék azokhoz, kik először hallának engem Amerikában,
„oh testvérek! kik egyazon édes anyanyelvet beszélitek – oh
bajtársak! kik immár nem vagytok ellenségek, nyujtsuk egymásnak
megilletődve jobbjainkat e királyi hulla fölött, hüvelybe téve a
kardot! Mélyen alant fekszik ő, ki előtt egykor a legbüszkébbek
térdre borultak, s ki mélyebbre volt lesujtva, mint a legszegényebb.
Meghalt ő, kiért milliók hiába könyörögtek. Trónusától letaszítva,
kiméletlen kezektől ide-oda hányatva; gyermekeivel örökös
harczban; agg korának vigaszától időtlen megrabolva – ott csüng a
mi Learünk kiszenvedt lánya megdermedt ajkain és fölkiállt:
„Cordelia, Cordelia várj egy keveset!“
„Ne gyötörd lelkét. Hagyd, menjen. Nem barátja

Ki e konok világnak kinpadán
Tovább is nyújtóztatja.“17)
Szt! némuljatok el harcz és visszavonás ez ünnepélyes sir fölött!

Harsonák! gyász-indulót harsogtassatok! és te, setét függöny, omolj
alá e látványosság büszkesége, kínja, iszonyu tragédiája fölé!
IV.
NEGYEDIK GYÖRGY.
Twiss mulatságos „Eldon életé“-ben olvassuk, hogyan jutott

York herczeg halálakor az öreg korlátnok az elköltözött királyfi egy
hajfürtjének birtokába, – és hogy oly lelkiismeretes volt a reliquia
ugyanazonságának (autenticitasának) kérdésében, hogy neje, Eldon
Böske, saját szobájába hivatta a „Hamlet“ fodrászbolt segédjét, hogy
a fürtöt külön tincsekre oszsza, melyeket aztán az Eldon család
minden tagja viselt. – Azt is tudjuk jól, hogy midőn IV. György
Edinburghba ment: egy nála érőt erőbb férfi szállt a királyi hajó
fedélzetére, hogy a királyt Scotia részéről üdvözölje és hogy e férfi
fölkapva egy poharat, melyből ő felsége ivott, felfogadta, hogy szent
ereklyéül őrzi meg örökre családja számára; evvel aztán zsebre
dugta a nagybecsü poharat – haza érve pedig ráült s szerencsésen
összetörte. Feltéve, hogy a derék megye-biró zsákmánya most is
épen ott állna Abbotsfordon: ugyan nem olyan szánakozásforma
mosolylyal tekintenénk-e rá? Feltéve, hogy a jó protestáns herczeg
egy amolyan hajtincse lenne eladó Christie-éknél: q u o t l i b r a s e
d u c e s u m m o i n v e n i e s ? ugyan hány fontot kapnál a felséges
herczeg után? – Madame Tussand18) megszerezte György király
koronázási öltönyeit – ugyan van-e most csak egy teremtett lélek is,
a ki megcsókolná azoknak a lomoknak szegélyét? A király már
harmincz éve aluszik – ugyan nem bámul-e közületek egyik másik, a
ki emlékszik rá, hogy egykor hódolva, bámulva éljenzétek?!
Eleinte ugy tetszett, hogy nem sok bajomba fog kerülni arczképét
lerajzolnom. Ott van kabátja, rendcsillaga, parókája és alóla
kivigyorgó ábrázatja. Itt mindjárt ez asztal mellett le tudnám egy
palatáblára egy kőplajbásszal ugy rajzolni, hogy akárki ráismerhetne.
És mégis, miután az ember köteteket végig olvasott róla, miután
végig kisérte régi folyó-iratokban és lapokban, miután itt egy bálban,
ott egy nagy ebéden, amott a lóversenyen s igy tovább látta volna:
az ember csak azon veszi észre magát, hogy nem kapott semmit,
épen semmit, csak egy kabátot, egy parókát és egy alóla kivigyorgó
ábrázatot, semmit, csak nagy festett képet. Atyja, nagyatyja: férfiak
valának. Mindenki tudja, milyenek voltak, mire valának képesek az
adott viszonyok közt; hogyha kellett, úgy harczoltak, úgy kiállták a
sarat, a mint jó katonákhoz illett. Voltak barátjaik, kiket – a maguk
módja szerint – szerettek; voltak ellenségeik, kiket szivökből
gyűlöltek; és hogy megvoltak mindeniknek szenvedélyeik, tetteik,
meg egyéniségük. A György után következő tengerész-király férfi
volt; York herczeg férfi volt, vaskos, termetes, lármás, élénk,
káromkodó, vitéz. De ez a György, ugyan mi volt ez? Végig tekintem
egész életét s egyebet sem látok, mint hajlongást, vigyorgást. Azt is
megpróbálom s részekre szedem, s egyéb sem marad a kezemben,
mint selyem harisnyák, katona-folt, füző-váll, egy bojtos prémes
kabát, egy érdem-csillag és kék rend-szalag, egy csodamód
illatszeres zsebkendő, Trufitt egyik legszebb gesztenye-barna, olajtól
gőzölgő parókája, egy sor ál-fog és egy rémitő nagy fekete
nyakkendő, alsó mellények, még több alsó mellény és aztán – egyéb
semmi. Nincs az a gondolat, melyet valaha tisztán kifejezett volna.
Adtak ki iratokat az ő nevében – de azokat más irta neki – küldtek
magány-leveleket, de azokat is más irta helyette. Ő odairta a lap
aljára nagy kövér betükkel: „György P“-(rinceps) vagy „György R“-
(ex), s abban a szép hitben volt, hogy az egész levelet ő irta. Egy
könyvárus-segéd, egy szegény iró, egy szóval egy e m b e r
elvégezte e munkát, kijavitotta a helyesirási hibákat, kisimitgatta a
hányt-vetett mondatokat és megtámogatta innen is túl is a tántorgó
irka-firkát. Kellett volna rajta valami egyéninek lenni: a
tánczmesteren, a kit utánzott – nem, a kit fölülmúlt – a fodrászon, a
ki fölfodoritotta haját, a szabón, ki ruháit varta: volt is, – de
Györgyön a föld hátán semmi valódit sem tud az ember felfedezni. A
külső fele – a felől már bizonyos vagyok – csupa töltelék és szabó-
munka; talán van valami belül? de ugyan mi? Jelleméig sehogy sem
képes az ember elhatolni, annyi már kétségtelen. Hát ugyan a jövő
embereinek nem lesz semmi jobb dolguk, mint hogy ezt a régi királyi
múmiát kibongyolgassák és magyarázgassák? Megvallom: volt idő,
midőn azt hivém, hogy derék egy hajtás lesz üzőbe vennem, nyakon
csipnem, leteritnem. De most már igazán röstelem, hogy felüljek, jó
kutyákat uszitsak rá, szabad térre kapjak s aztán ezt a szerencsétlen
vadat vegyem üzőbe!
1762-ki augustus 12-én a braunschweigi ház Anglia trónjára
jutásának negyvenhetedik évforduló-napján London valamennyi
harangja üdvözölve zúgott, hirdetve, hogy III. Györgynek fiu örököse
született. A király öt nap mulva „indittatva érzé magát“, hogy egy
nagy pecsétes nyilt-parancsot bocsásson ki, melyben Ő királyi
Felségét, Nagy-Britannia herczegét Braunschweig-Lüneburg választó-
fejedelmévé, Cornwall és Rothsay herczegévé, Carrick grófjává,
Renfrew bárójává, a szigetek lordjává, Scótia főkormányzójává,
Wales herczegévé és Chester grófjává nevezé ki.
E nagy férfiú születése után boldog-boldogtalan sietett
nyakrafőre, hogy láthassa ezt a lelkem kedves gyermeket, – és Sz.
Jakab palotájában, aranyozott porczellán rácsozat mögött, a három
fejedelmi strucz-tollal ékitett bölcsőben ott volt a királyi gyermek
közszemlére kitéve, hogy gyönyörködtesse a hű alattvalók szemeit. A
lábához rakott hódolatnyilvánitások közt egyik legelső volt, a mint
olvasom, „egy sajátságos indus ij és nyilak, melyeket a herczegnek,
atyja new-yorki hű alattvalói küldtek.“ Örömest is játszott az eféle
semmiségekkel, s egy öreg államférfi, nagy szónok és elméncz –
még nagyatyja és szüleatyja idejéből – nem is fáradt belé, hogy őt
efélékkel mulattassa, mert – szivén feküdvén, hogy hajlott korában
is számitson az udvarnál – sokat játszott a kis herczeggel. Mikor ő
felsége utána lőtt játék-ijával: tette magát, hogy meghalt s leesett, s
megint felkelt s megint leesett, ismét és ismét meghalva – a
gyermek roppant gyönyörüségére. Igy hizelegtek neki már
bölcsőjétől kezdve, s mielőtt kis lába még lépni tudott volna:
államférfiak és udvaronczok törték magukat, hogy megcsókolhassák.
Van egy szép képe ennek a kiralyi kis gyereknek, – a mint piros-
pozsgás kis fejecskéjét anyja ölébe hajtva aluszik; az anyja pedig
vissza van fordulva s egyik ujját ajkán tartja, mintha kérné a
körülálló udvaronczokat, hogy respektálják a baba álmát. Ettől a
naptól óta haláláig – hatvannyolcz esztendő alatt – azt tartom,
többször vették le ő magasságát, mint akárki más teremtett lelket, a
ki csak valaha élt és meghalt, mindenféle egyenruhában és minden
lehető udvari öltözetben: hosszu szőke hajjal, beporozva, czopffal és
a nélkül, – minden elképzelhető kalapban, – dragonyos
egyenruhában, windsor-egyenruhában, – tábornagyi ruhában, – scót
szoknyácskában és koczkás nyakbavetőben, tőrrel és széles késsel
(sajátságos egy alak!), – bojtos frakkban, prémes gallérral, szűk
nadrágban és selyem harisnyákban, – mindenféle szinü parókában:
szőkében, barnában, feketében, – és végre hires koronázási
öltönyeiben, melyek képmásába annyira beleszeretett, hogy Európa
minden udvarához s minden angol követséghez küldött egy példányt
belőle s még ezen kivül számtalan klubnak, városháznak és
személyes ismerősének. Emlékszem jól, hogy fiatal koromban nem
volt az a vendéglői ebéblő, hol arczképe ne lett volna meg.
A herczeg gyermekkoráról életrajzi adatokat özönnel beszélnek.
Mondják, hogy bámulatos gyorsasággal tanult meg minden nyelvet,
ót ugy mint újat; hogy gyönyörüen lovagolt, elragadólag énekelt s
igen ügyesen játszta a kis bőgőt. Hogy maga is szép volt, mindenki
láthatta, a kinek szeme volt a látásra. Bátorsága is volt, s egyszer,
midőn atyjával összeszólalkozott, berontott a királyi terembe s
felkiáltott: „Éljen Wilkes, éljen a szabadság!“ Annyi esze volt, hogy
valamennyi nevelője csak volt, mind zavarba hozta, sőt az egyiket –
Bruce lordot – ki egy görög verset nem szépen hangsulyozva idézett:
abban a nyomban kiigazitotta. Bruce lord e megaláztatás után nem
maradhatott többé nevelő, hivataláról lemondott s hogy gyöngéd
érzelmét kiengeszteljék, azonnal kinevezték earlnek! Soha életemben
ilyen csodálatos eredetü előléptetést nem láttam! Bruce lord earllé
lett egy vers-mértani botlás miatt, Nelson pedig báróvá a nilusi
győzedelemért!
Nagy összegek kedvelői összeszámitották a milliókat meg
milliókat, melyeknek ez az egyetlen herczeg ragyogó létének
folytában nyakára hágott. 50000, 70000, 100000, 120000 font évi
jövedelmén felül: a parliamentben még három inditványnak lehet
nyomára jőni; kifizették 160000 meg 650000 fontnyi adósságait,
ezeken kivül pedig még titokzatos külföldi kölcsönöket vett föl,
melyeknek bevételét is zsebrerakta. S ugyan mit csinált evvel a sok
pénzzel? Ugyan mért kellett ezt nekie megkapnia? Ha egy gyár-
város, vagy egy népes vidéki kerület, vagy egy ötezer főnyi sereg lett
volna: akkor sem került volna többe. De ő kopogó fejére, ki se nem
dolgozott, se nem font, se nem küzdött – ugyan hát mit tehetett egy
teremtett lélek, hogy igy beczéztették?
1784-ben huszonegy éves korában Carlton palotát kapta, melyet
a nemzet annyi fényüzéssel szerelt föl, a mennyi csak belefért. A
zsebei tömve voltak aranynyal: ő azt mondta, hogy nem elég; szórta
ki az ablakon: csak a takarók a hátára, a kabátok 10000 fontjába
kerültek évenkint. És a nemzet adott neki még több pénzt, még
többet és még is többet, annyit, hogy azt a számot ki sem lehet
mondani. Olyan szép egy herczeg volt, hogy csupa gyönyörüség volt
csak reá nézni is, s mindjárt első világba léptekor Florizel herczegnek
nevezték el. Hogy a föld kerekségén nem volt több oly szép herczeg:
sok férfi, s fájdalom! sok nő is elismerte.
Magam is azt hiszem, hogy nagyon kecsesnek kellett lennie;
modorának bájáról annyi bizonyitékunk van, hogy nagy elegáncziáját
és hatalmas hóditó voltát el kell ismernünk. Ő és a franczia király
testvére, Artois grófja, egy elragadó fiatal herczeg, ki a
legpompásabban tánczolt a kifeszitett kötelen – (egy szegény, öreg,
összeesett, számüzött király, ki György király utódjának
vendégszeretetéhez folyamodott, s egy darabig Stuart Mária
palotájában lakott) – ők ketten osztoztak ifjuságukban Európa első
lovagjának czimén. Mi angolok természetesen a mi lovagunknak
adtuk az elsőséget. György haláláig alig is vonta valaki kétségbe ez
elismerés helyes voltát, vagy ha igen: lázadónak, árulónak nevezte
mindenki. Csak a napokban is olvasgatám North Kristóf gyönyörü
„Noctes“-ének új kiadását. A hűséges scót atyafi mind csupa nagy
kezdő-betükkel iszik A KIRÁLY egészségére; azt hinné az ember,
hogy ő volt az első hős, bölcs, államférfi, emberek és királyok
példányképe. Scott Walter volt, kivel a fennebb emlitettem pohár-
törési szerencsétlenség történt. Ő volt a király scót előharczosa, ő
toborzotta fel Scótiát számára, ő hozta divatba a loyalitást s dühösen
szabdalkozott széles kardjával a herczeg ellenei közt. A
braunschweigiaknak olyan védőjük nem volt, mint ez a két Jakab-
párti követ: az öreg Johnson Samu, a lichfieldi kereskedő fia és Scott
Walter, az edinburghi ügyvédé.
Természet és körülmények a mit csak tehettek, mindent
megtettek, hogy a herczeget örvénybe sodorják. Az apa udvarának
rémitő unalmassága, izetlen mulatságai, badar foglalatosságai,
megőrjitő taposó malom volta, az egy huron pendülés kétségbeejtő
józansága: egy sokkal kevesbbé hevesvérü herczegből is élvhajhász
fityfirityet csináltak volna. A mint a herczegek csak egy kicsit birták
szárnyukat, azonnal mind kirepültek az unalom e kastélyából, hol az
öreg György király székelt, könyveit vezette s Händeljén törte fejét,
az öreg Sarolta királyné pedig burnótos szelenczéjét kopogatta
himző rámája mellett. A bátor, nyakas fiakból nagyobb részt komoly
férfiak váltak, miután kijárták a bolondját, s hűséges alattvalói lettek
apjoknak és testvéreiknek, s a nép is szivelhette őket, mert ez nagy
készségesen megbocsátja a fiatalkori kikapiságot, valahol csak
bátorságot és jóakaró természetességet lát.
A gyermek a férfi atyja. Herczegünk világba való léptét oly tettel
jelölte meg, mely későbbi életéhez egészen méltó volt. Egy új
czipőcsatot talált fel. Hosszusága egy hüvelyk, szélessége öt hüvelyk
volt. „Majdnem az egész lábfejet elboritotta ugy, hogy mindkét oldalt
érte a földet.“ Nagyszerü találmány! ép oly kecses és hasznos, mint
maga a herczeg, kinek lábán ragyogott. Meg van irva, hogy midőn
először jelent meg udvari bálban: „kabátja halvány vörös selyemből
volt, fehér hajtókára, mellénye fehér selyem, tarkára kihimezve,
teleaggatva franczia csillengekkel. Kalapját két sor aczél gyöngy –
számszerént ötezer – ékitette, szintén aczél gombbal és csattal tüzve
fel ujdonat-uj katonai modorban.“ Oh te Florizel! Vagy talán
triviálisak e részletek? Igen, de: életének fontos eseményei ezek
voltak. Életirói azt mondják, hogy midőn mint walesi herczeg amaz
uj nagyszerü palotában kezdé meg háztartását: sebtiben azon
jártatta eszét, hogy majd ő hogy felkarolja az irodalmat,
tudományokat, művészeteket; hogy majd ő milyen irói társaságokat
gyűjt maga köré és mily egyleteket alapit a csillagászat, földrajz és
füvészet emelésére. Csillagászat, földrajz, füvészet? Majd bizony!
Franczia tánczosnők, franczia szakácsok, lovászok, bohóczok,
liferánsok, szabók, ököl-vivók, vivó-mesterek, porczelán-, ékszer- és
csecsebecs-árusok – ezek voltak a neki való pajtások. Eleinte adta,
hogy milyen nagy barátságban él Burke-kal, Pitt-tel, Sheridan-nel.
De hát, ugyan hogy állhatták volna meg a kaczagást ilyen férfiak,
egy ilyen ficzkó, egy ilyen káposzta-lével töltött fej láttára? Fox
beszélhetett vele a koczka-játékról, Sheridan a borról, – de ezeken
kivül ugyan mi érdekelhette volna közösen a szellem ez embereit és
Carlton-housei kikent-fent fiatal gazdájukat? Ez a szélhajtó lett volna
olyan embereknek, mint Burke és Fox, vezetőjük?! E n n e k az
embernek érhettek volna valamit nézetei az alkotmányról, az indiai
törvényjavaslatról, a katolikusok egyenjoguságáról – s egyátalán
akár miféle kérdésről, mely fontosabb volt egy mellény-gombnál,
vagy egy fogolymadár-mártásnál?! A herczeg és a whigvezetők közti
barátság lehetetlen volt. Képmutatás volt az egész, ha ezek adták,
hogy tekintetbe veszik; s igy ha ő megtörte a köztük levő üres
szerződést: ugyan ki hibáztathatja érette? Természetes szövetségesei
divat-uracsok és tányérnyalók voltak. Egy szakácscsal vagy egy
szabóval tudott beszélni, de a ki egy ilyen tunya, tétlen, közönyös,
bolond, szörnyükép hiú, javithatlan könnyelmü teremtést egy sorba
akar nagy államférfiakkal állitani: már az mégis igen nevetséges
dolgot akar. Eleinte fel akarták használni, s egy darabig ment is, de
meg kellett ismerniök, hogy milyen gyáva, mily végkép szivtelen és
alattomos, s készen lehettek elpártolására. Legbensőbb pajtásai
seregét csak is evőtársak képezék, s ezekkel is hamar jóllakott.
Azután ott látjuk nagyon kevés választott élődi körében, valóságos
iskolás gyerekek vagy testőrök közepett, kiknek élénksége
csiklandozta képzelmét a kiélt kéjencznek. De hát nem mindegy-e,
hogy kik voltak barátai? Hisz úgy is hátat forditott minden barátjának
s igy nem is lehettek soha igaz barátai. Egy trón-örökösnek mindig
vannak hizelgői, kalandorok tolongnak körüle, nagyravágyók mindig
felhasználják – de a barátság soh’sem jut osztály-részébe.
És az asszonyok, azt tartom, azok is csak oly csalfák és önzők
egy ily jellemü ember iránt való magaviseletükben, mint a férfiak.
Leporello szerepét vállaljuk magunkra, e királyi Don Juan
hóditásainak hosszú lisztáját terjesztvén elő s elsoroljuk neveit a
választottaknak, kiknek György herczeg zsebkendőjét rendre-rendre
odadobálta? Ugyan mi haszna beszélnők el, hogyan űzte, fogta,
hagyta Perditát, s ki következett utánna? Ugyan mi haszna tudnók,
hogy Fitz-Herbert asszonynyal a római katolikusok szertartása szerint
meg is esküdött, hogy házassági szerződésüket látták is Londonban,
hogy esküvői tanuik nevei ismeretesek? A bűn e neme, melyre im’
rátérünk, nem tud semmi újat, az erkölcsök semmi új oldalát
feltüntetni. Kicsapongó, szivtelen, hűtelen, gyáva kéjenczek, mióta
csak a világ áll, mindig voltak. Ennek az egynek már több kisértetet
kellett kiállnia, mint a legnagyobb résznek – s legalább ennyit hadd
emlitettünk legyen meg mentségére.
Elég nyomoruság volt boldogtalan fejének, a mi folyton
mindinkább is csalogatta az ördög utján tovább, hogy a mellett,
hogy szeretetreméltó volt – úgy, hogy a nőket megigézte – s a
mellett, hogy trón-örökös volt – úgy, hogy az egész világ hizelgett
neki: még szép hangja is volt, a mi toronyirányt a bor mellé vitte, s
igy valamennyi kedves ördög csak van, mindnyája hizelgett ennek a
szerencsétlen Florizelnek: a szenvedélyek, a semmit-tevés, a hiuság,
a részegség, mindnyájazajosan pengetvén czimbalmát hivókául.
Turbékoló érzelgős dalait legelőször Kew-palota falai alatt
hallhatjuk, a Themse holdsütte partjain, mig lord Leporello ő nagy
méltósága őrt áll, nehogy valaki megzavarja a hangicsálást.
Az ebéd és vacsora utáni dalolás az napság átalánosan
divatozott. Másként nem képzelhetjük az akkori Angliát, mint hogy
az egész mind csupa – részint mocskos, részint ártatlan – dalokat
zengedez, minek órjási mérvü szeszes ital fogyasztás volt
következése.
„A vidor múzsa lakomát soha el nem kerül,

Csapong, nyilall kehely fölött, mint fecske tó körül“,
zengé Morris egyik finom anakreoni dalában, melyre a herczeg

sokszor fújta karban a visz-sort:
„S igy méltán mondom, azt hiszem, igyál és tölts megint!“
Hanem a herczeg e derék, jó torku pajtása is nem sokára

„méltán“ felejtette a töltögetést és üritgetést, mert csakhamar
belátta életmódjának káros voltát, lemondott dalról és kupáról s
nagy visszavonultságban, isteni félelemmel szivében, halt meg. A mi
azt illeti, a herczeg konyhája, tagadhatlan, vonzó egy konyha volt. Az
elménczek el is látogattak hozzá s minden tőlük telhetőt megtettek
mulattatására. Bámulatos: hogy felvillanyozódik a szellem, hogy
csillognak az élczek, hogy megzamatosodik a bor, ha egy nagy férfiu
ül az asztal-főn. Scott, a hűséges lovag, a király igaz alattvalója,
korának legkitünőbb elbeszélője: kiapadhatlan bőkezüséggel
árasztotta szét régi világi ismereteinek, szivjóságának és humorának
kincshalmazát. Grattan csodálatos ékesszólásával, képzeletével és
érzelmével adózott. Moore Tamás is leszállt közibök egy darab időre,
s legválasztékosabb kis szerelmi dalait csicseregte el, de csakhamar
méltatlankodó csiripolással röppent tova s megtámadta a herczeget
csőrével, körmével. Bizony nem csoda, hogy ilyen társaságban soká
tartott az ülés s a pinczemester bele is fáradt a dugók kihuzgálásába.
Ne feledjük el, mi volt akkor a szokás és hogy Pitt Vilmos, miután
otthon megivott egy üveg bort, elment az alsó-házba s onnan
Dundas-szel Bellamy-ékhez s még egynehány kiüritésnél derekasan
megtette a magáét.
Az ember herczegünk életéről végig lapozza egyik kötetet a
másik után, s kap úgy egy fél tuczat törzs-históriát – bizony aligha
sokkal többet – a melyik egyikben úgy meg van, mint a másikban. A
herczeg jámbor volt, közönyös volt, kéjencz volt, s a szive sem volt
rosz. Az egyik história – valamennyi közt bizonyára a
legdicséretesebb reá nézve – az, hogy uralkodói helyettes korában
nagy igyekezettel kivánta megtudni mind azt, a mit csak a halálra
itélt foglyok mellett fel lehetett hozni, s nagyon a szivén feküdt, hogy
– ha csak lehet – megkegyelmezzenek nekiek. Cselédeihez nagyon jó
volt. Mindenik életrajzában ott van Málinak, a szolgálónak, históriája;
a herczeg tudniillik valami nevetséges ujitásokat akart háztartásában
tenni, s midőn e miatt a régi személyzetet elbocsátotta, az épen
székeket porozó Máli keserves zokogásba tört ki, mivel olyan
gazdától kell megválnia, kinek mindig volt egy jó szava minden
cselédjéhez. Egy másik történet a herczeg egyik lovászáról szól, kit
rajta kaptak, hogy rozsot és zabot sikkasztott el s e miatt a fő-
lovászmester elbocsátotta szolgálatából; a herczeg neszét vette a
Jancsi esetének, szivére beszélt nagyon szeliden, nagylelküleg
visszafogadta s megigértette vele, hogy soh’sem lop többet – s
Jancsi meg is tartotta szavát. Meg más kedvencz története az
életrajz-iróknak, hogy a herczeg fiatal korában egy katona-tiszt
elszegényedett családjáról hallott; azonnal kölcsön vett hat vagy
nyolczszáz fontot, hosszu szőke haját besimította kalapja alá, s igy
ismerhetlenné téve magát, elvitte a pénzt az éhező családnak. A
haldokló Sheridannek is küldött pénzt, s bizonyosan többször is
küldött volna, ha a halál el nem metszte volna földi utját e nagy
szellemnek. Ezeken kivül még egy csomó kedves, barátságos,
kegyelmes beszélgetését jegyezték fel, melyeket a vele érintkező
egyénekhez intézett. Hanem aztán túlfelől husz barátját hagyta
cserbe. Egy nap bizalmas, barátságos volt irányukban, más nap
elment mellettök s meg sem ismerte őket. Használta, kedvelte, talán
a maga módja szerint szerette is őket – s aztán ismét megvált tőlök.
Hétfőn ölelte, csókolta szegény Perditát, kedden találkozott vele s rá
sem nézett; szerdán a lehető legjobban volt a szerencsétlen
Brummell-lel, csütörtökön elfeledte; sőt még meg is csalta egy
burnót-szelenczéig, melylyel adós volt a szegény uracsnak; azután
évekkel látta megint: elrongyosodva, elnyomorodva, mikor a tönkre
ment divatfi ismét egy burnót-szelenczét küldött neki, tele kedvencz-
burnótjával, csekély jeléül a megemlékezésnek és hódolatnak, – és a
király elfogadta a burnótot, avval előrendelte lovait, elvágtatott s régi
pajtására, kegyenczére, vetélytársára, ellenségére, legyőzőjére még
csak ügyet sem méltóztatott vetni. Wraxall is jegyzett néhány
pletykát fel róla. Midőn a gyönyörü szép, nemesszivü Devonshire
herczegnő meghalt – az a kedves hölgy, kit egykor legdrágább
herczegnőjének szokott nevezni, s azt mondta, hogy imádja, a mint
hogy egész Anglia imádta – igy szólt: „no akkor Anglia legműveltebb
nőjét veszitők el.“ „Anglia legjobb szivét veszitők el!“ mondá a
nemes Fox Károly. – Egy más alkalommal, midőn három nemes
ember kapott térdszalagrendet, Wraxall igy ir: „Egy magas állásu
személy azt jegyezte meg, hogy soha még nem volt három ember, ki
ily jellemző modorban fogadta volna el a rendjelt. A herczeg
közönyösen, hidegen, faragatlan módon járult a felség elé, mint egy
paraszt; B. lord hizelegve mosolyogva közeledett, mint egy
udvaroncz; C. lord fesztelenül, komoly nyugodtsággal lépett föl, mint
egy lovag!“ Ezek azok a históriák, melyeket a herczegről, a királyról
össze lehet gyűjteni: barátság egy szolgálóhoz, nagylelküség egy
lovász iránt, birálat egy meghajlásra. Hiában! jobb históriák
n i n c s e n e k róla – a mi van, az mind közönséges, triviális, épen őt
jellemzik.
A birodalmak és óriások nagy tusája foly. A bátrak minden nap
csatákat nyernek, vesztenek. Elrongyollott, füstös zászlókat,
szétzúzott sasokat facsarnak ki a hősi ellen kezéből és az ő lábaihoz
rakják, – és ő ott ül trónusán és mosolyog s a vitézség diját nyújtja a
diadalmasnak. Ő! – Elliston, a szinész, a „Koronázás“ czimü
darabban, melyben ő vitte a főszerepet, igazi királynak szokta magát
képzelni, könyükre fakadt s áldást zokogott a népre. Elhiszem, IV.
Györgygyel is igy volt, s ő is annyit hallott már háborukról, annyi
embert ütött lovaggá, oly roppant mennyiségü tábornagyi
egyenruhát, háromszögü kalapot, kakas-tollat, bibort és paszományt
viselt, hogy a végén maga is elhitte, hogy volt ő már egynéhány
ütközetben s hogy a német légio rémitő rohamát Waterloonál Brock
tábornok név alatt ő vezette.
Még csak harmincz éve hogy meghalt, s már kérdezgetik: hogyan
türhette el e nagy társadalom? Vajjon mi most eltürnők? Mily
hallgatag forradalom folyt le a jelen évszáz-negyedben! Hogy
elszakitott bennünket a régi időktől és szokásoktól! Hogy
megváltoztatta magokat az embereket! Látok most is közöttünk öreg
urakat: műveltek, szolidok, hajuk tisztes ősz, unokáikat beczéztetik,
– és rájok nézek, és elbámulok, hogy milyenek lehettek egykor! Az
az ur, a régi nagy iskolából, midőn a tizedik huszár-ezredben szolgált,
s a herczegnél ebédelt: úgy leitta magát minden este, hogy az asztal
alá került. Egyik éjjel úgy, mint a másikon, ott ült a koczka mellett,
Brookesnál vagy Raggettéknél. Ha játéktól vagy bortól fölhevülve
egy kemény szót szólt szomszédjához: más nap reggel menthetlenül
kiálltak egymásnak, s azon voltak, hogy egyik a másikat lelője. Ez az
ur kivitte barátját, Richmondot, a „fekete ökölharczost“, Moulseybe,
tartotta kabátját, orditozott, káromkodott és ujjongott örömében,
mig a „fekete“ a hollandus Samu zsidót elegyebugyálta. Ennek az
úrnak az is gyönyörüségre szolgált, hogy maga is levesse kabátját és
jól elnyújtson egy fuvarost, egy utczai verekedésnél. Ez az úr sokszor
hált a pricscsen. Ez az ur, ki a hölgyek elfogadó termében a
legfinomabb, a legudvariasabb, a legméltóságosabb, ha ma köztünk
ugy beszélne, a mint férfiak közt szokott fiatal korában: olyan
káromkodást vinne végbe, hogy a hajunk szála is felállna belé. Nem
régiben egy nagyon öreg német urral beszéltem, ki ez évszáz
kezdetén seregünkben szolgált. Azóta jószágán lakott, csak néha
napján találkozva egy-egy angollal, de nyelvünket – már tudniillik az
ötven év előtti angol nyelvet – tökéletesen birta. Mikor ez a magas
műveltségü öreg ur beszélni kezdett velem angolul, minden második
szava káromkodás volt, – a mint szokta volt (Flandriában ugy
káromkodtak, mint a záporeső!) York herczeggel, Valenciennes előtt,
vagy Carlton-houseban, a kupa vagy a kártya mellett. Olvassátok
csak Byron leveleit. A fiatal ember annyira hozzászokott a
káromkodáshoz, hogy még barátságos leveleit is ezekkel fűszerezi, s
ugy szólván postán káromkodik. El kell csak olvasni, hogy mit ir a
cambridgei ifjuság életmódjáról, a kicsapongó professorokról, kik
közül egyiknek „ugy ömlött a görög a szájából, mint egy részeg
helotának,“ és kihágásai még az ifjakéit is fölülmúlták. El kell csak
olvasni, hogy mit ir Matthew a gyerekes urfi háztartásáról
Newsteadben, – a körben járó kaponya-kehelyről, a jelmez-intézet
barát-csuháiról, melyekben hajnalig szoktak a fiatal tivornyázók ülni,
oda illő dalok mellett hajtogatván a bort. „Két vagy három órakor
jövünk reggelizni“, irja Matthews. „A mulatni vágyók számára vannak
víkeztyűk és vítőrök is, vagy czelet lövünk pisztolylyal a csarnokban,
vagy a farkast hergeljük.“ Pompás egy élet, mondhatom! A nemes
fiatal házigazda maga is ir ezekről a dolgokról barátjának, Jackson
János ökölharczos úrnak – Londonban.
A herczeg egész kora a szokásokról és mulatságokról mind ilyen
csodálatos históriákat beszél. Wraxallnál olvashatni, hogy maga a
miniszter-elnök, Pitt Vilmos is, kitől ugy félt mindenki, szintén élte
világát, nem kisebb jelentésü férfiakkal, mint Thurlow lord, a
főkorlátnok, és Dundas, a tengerészi kincstárnok. Wraxall beszéli,
hogy e három államférfiu Addiscombeból, ebédről visszajöttében
nyitva lelt egy vámsorompót s átvágtatott rajta vám nélkül. A
vámszedő azt hivén, hogy utonállók: golyót küldött utánok, de biz a
nem találta. Itt van a tengerészeti kincstárnok, a főkorlátnok ő
méltósága és a miniszter-elnök, mindhárma kétségbevonhatlanul
csinyen érve. Elden jóformán akkori Emlékirataiból megláthatod,
hogy a törvénybiró csak ugy szerette a bort, mint a képviselő. Scott
János már nem, ez már mindig jó gyerek volt – s habár szerette is a
port-bort, mégis sokkal jobb szerette dolgát, kötelességét, illetékeit.
Ez az Eldon egy szép históriát beszél el amaz időből. Valami
Fawcett nevü ügyvéd ugyanis mindig nagy ebédet szokott adni a
törvényszéknek, midőn az északi megyék törvénykezési körjárata
helységéig eljutott.
„Egyszer“ – beszéli Eldon lord – „hallom, hogy Lee igy szól:
„Fawcett borát nem hagyhatom itt. Azt tartom, Davenport maga
ebéd után azonnal haza mehetne, s átnézhetné a pör-iratokat a
reggel tárgyalandó ügyre nézve.“
„Nem én“, szólt Davenport. „Egy pár pór-irat végett hagyjam itt
ebédemet s boromat?! Szó sincs róla, szó sincs róla Lee; de már azt
nem teszem!“
„Hát akkor mit csináljunk?“ viszonzá Lee. „Ki van itt még?“
D a v e n p o r t : „Hát itt van Scott öcsém.“
L e e . „Akkor hát neki kell mennie. Scott ur, önnek azonnal haza
kell mennie, tanulmányozza ez ügyet, mielőtt még este az előleges
tanácskozást megtartanók.“
„Ez már aztán szomoru volt rám nézve, de csak elmentem s ott
kaptam egy cumberlandi birót, egy northumberlandit s magam sem
tudom még hány embert. Jó későn aztán Lee Jakab is eljött, de
olyan részegen, mint a föld.“
„Ma este nem tanácskozhatom, – le kell feküdnöm“ – dadogá s
avval odább állott.
Ekkor jött Davenport Tamás uram s hangosan kiáltá:
„Wordsworth ur – (azt tartom Wordsworth-ot mondott; annyit
tudok, valami Cumberlandi név volt,) ma este nem tarthatunk
tanácskozást; ’sz láthatja, milyen részeg Scott ur; ma lehetetlen
tanácskoznunk.“
„Szegény fejem! kinek ebédem is nagyon vékonyka volt s minden
borom odaveszett: én voltam olyan részeg, hogy nem lehetett
tanácskoznom! No de a pörünket el is vesztők s az oka mindennek a
Fawcett ügyvéd ebédje volt. Kértünk aztán uj tárgyalást s a biróság
dicséretére legyen mondva: Lee Jakab és Davenport Tamás uraimék
meg is fizették az első tárgyalás minden költségeit. Tudtomra ez volt
az egyetlen ilyen eset, hanem biz ők még is megtették. Mondom uj
tárgyalást kértünk, (ugy tetszik, az alatt a szin alatt, hogy a tanács
nem volt egészen eszén) – s meg is nyertük. Midőn, azután való
esztendőben, rá került a sor, az elnök felállt s igy szólott:
„Uraim! ebédelt-e tegnap valamelyik önök közül Fawcett
ügyvédnél? mert ha igen: ez ügyet elhalasztom a jövő évre!“
„Orjási kaczaj tört ki. Hanem ezuttal a mienk volt a győzelem.“
Egy más alkalommal, Lancasterben, midőn az északi megyékbe a
szegény Boswell volt törvénykezési körütra kiküldve: „ott leltük
őkemét – mondja Scott ur – a kövezeten, részegen. Vacsoránál
gyüjtöttünk egy aranyat az ő, s egy felet a segédje számára“ – (a
törvénykezési gyülekezet bizonyosan népes volt és Scott urnak nem
sokjába került e tréfa) – „s midőn másnap reggel felébredt:
elküldtünk neki egy pör-iratot azon utasitással, hogy hivatkozzék, a
mint mi nevezők – a q u a r e a d h a e s i t p a v i m e n t o ?19)
aktára. A jegyzetek sem hiányoztak, bölcsen arra számitva mind,
hogy elhitessék vele: mily nagy tanulmány szükséges arra, hogy a
pör tárgyalását vezető elnököt meggyőzze a hivatkozás
helybenhagyásának mulhatatlansága felől.“ Boswell az egész város
minden ügyvédjétől összeszedte a könyveket, melyekből remélte,
hogy kitehet magáért – de mind hasztalan. Hanem azért mégis
inditványozta az akta kiadását és segitett magán, a hogy lehetett, a
levélben levő jegyzeteket mindenképen fölhasználván. A biró
majdnem kővé meredt, a hallgatóság elképpedt. A biró végre igy
szólt:
„Soha hirét sem hallottam ennek az aktának – ugyan mi lehet a
mi a d h a e r e t p a v i m e n t o ? Talán tud valaki a jelenlevő
törvénytudó urak közül fölvilágositást adni e tárgyban?“
A törvénytudók kaczagtak. Végre az egyik felszólalt:
„Elnök ur, Mr. Boswell mult éjjel a d h a e s i t p a v i m e n t o . Jó
darab ideig meg sem tudtuk mozditani. A végén hazavittük,
lefektettük s bizonyosan magáról és a kövezetről álmodott.“
A hamis öreg urat az ilyen tréfák vidítják föl. Midőn Lincoln
püspököt eltették a Sz. Pál esperességből, beszéli, hogy tanácsot
kért egy tudós barátjától, névszerint Hay Vilmostól, hogyan
költöztethetne el egynehány üveg kitünő finomságu klaret-bort,
melyet ott nem hagyna sokért.
„Bocsánat, méltóságos püspök ur – viszonzá Hay – hány üveggel
lehet abból a borból?“
A püspök mondá, hogy hat tuczattal.
„Ha csak annyi – mondá Hay – csak hatszor kell hogy ebédre
hivjon méltóságod, s a mennyi csak van, mind elszállitom magam.“
Abban az időben még voltak óriások, de ez a bor-tréfa nem oly
borzasztó, mint volt az, melyet tiz évvel később a franczia forradalom
hevében, egy Thelwall nevü szónok mondott egy kancsó habzó
sörre. Ez lefujta a sör habját, s szólt: „igy szeretnék elbánni minden
királylyal.“
Immár magosabb személyekhez értünk, kiknek tetteit
megtaláljuk följegyezve a félénk kis Burney kisasszony Naplójának
pironkodó lapjain, hol egy kék vérü herczeg van lerajzolva igazán
királyi állapotban. Ugy látszik, hogy a fiatal herczeg hangos volta,
csete-patéja, darabossága, recsegő csizmái és pattogó esküdözései
egészen elrémitették a windsori gyönge idegzetü háztartást és
megreszkettettek minden theás-csészét a tálczán. Egy névnap-esti
bálon, midőn egyik szeretetreméltó kedves herczegasszonyt épen
először vezették be a nagy világba: ugy volt elrendezve, hogy
testvére, Vilmos Henrik herczeg tánczolja vele az első menuetet, s ez
el is jött látogatóba ebédkor.
„Ebédnél Schwellenberg asszony ült az asztal-főn, gyönyörüen
öltözködve; Goldsworthy kisasszony, Stanforth asszony, Du Luc és
Stanhope urak is ott ebédeltek s mi még gyümölcsöt evénk, midőn
Clarence herczeg belépett.
Épen akkor kelt volt fel a királyi asztaltól s csak arra várt, hogy
fogata előállhasson, s haza mehessen és öltözködhessék a bálra.
Hogy az olvasó helyes fogalmat nyerhessen magának ő királyi
felsége beszédének erőteljességéről: kénytelen vagyok legyőzni
bizonyos erős szavak leirása vagy is inkább sejtetése ellen felkelő
ellenszenvemet, s azon vakmerőségre vállalkozom, hogy egy királyi
tengerészt a maga leplezetlenségében mutassak be.
„Beléptekor természetesen mindnyájan felálltunk, a két ur széke
mögé állt, a cselédek pedig kimentek a szobából. De megint
leültetett mindnyájunkat, visszahivta a legényeket, hogy bort
hordozzanak. – Rendkivül magas kedve volt, s a világgal, ugy
látszott, nagyon meg volt elégedve. Oda ült az asztal-főre,
Schwellenberg asszony mellé, s arcza ragyogott a szépségtől,
vigságtól, hamisságtól s az okosság mellett a nedélyességtől.
„Ma volt először, hogy a királylyal születése napján együtt
ebédeltem St. Jamesben. Ugyan ittak-e mindnyájan ő felsége
egészségére?“
„Nem, királyi felség; de királyi felséged megtétethetné velünk“,
viszonzá Schwellenberg asszony.
„De, ter–, meg is tétetem! Hé, te, (az inashoz), ad’sza sámpányit!
még egyszer iszom a királyért, s ha mindjárt bele is halok. Biz’ úgy!
már meglehetősen megtettem a magamét s meg a király is,
mondhatom! Azt tartom, még soha ennyire nem gondoskodtak a
királyra; jó kedvet csináltunk neki, mondhatom! Megtettünk mindent,
hogy kibirja a nagy munkát, mely előtte áll s én magam is többet
tettem volna, ha nem lett volna ez a bál és Mari; megigértem, hogy
tánczolok Marival; józanon kell maradnom Mari végett.“
A fáradhatlan kis Burney kisasszony egy tuczat lapon végig
folytatja a királyi felség társalgásának följegyzését, s „Evelina“ okos
kis szerzőjéhez nem méltatlan humorral rajzolja a fiatal tengerész-
herczeg felhevült állapotának folytonos fokozását; elbeszéli, hogyan
ivott a herczeg mindig több, több sámpányit; hogyan hallgattatta el
Schwellenberg asszony ellenvetéseit, megcsókolván az öreg hölgyet
s azt mondván, hogy fogja be „pityóka vermét“ s hogyan n e m
maradt „józanon Mari végett“. Marinak erre az estére más tánczost
kelle keresnie, mert a királyi Vilmos Henrik a lábán sem tudott
megállani.
Akarjátok látni egy más királyi herczeg mulatságainak képét is?
Ott van York herczeg, a chlumi köd tábornoka20), a sereg szeretett
főparancsnoka, a testvér, kivel IV. György sok éjet tivornyázott át, s
ki addig élte vigasságos világát, mig ki nem ütötte a halál poczakos
teste alól lábait.
Pückler Muskau, a német herczeg „Leveleiben“ lerajzolt egy
dáridót ő királyi felségével, ki a maga virágjában olyan hatalmas egy
ivó volt, hogy „ebéd után hat üveg klaret alig okozott csak
valamennyire is észrevehető változást rajta.“
„Emlékszem, – mondja Pückler – hogy egy este, igaz: éjfélt már
meghaladta volt, bevitte vendégeit (ott volt az osztrák követ, gróf
Meervelt, gróf Beroldingen, s magam is) szép fegyvertárába.
Megpróbáltuk, hogyan tudnánk megsuhogatni egy pár török
szablyát, hanem a markunk egyikünknek sem igen tudott már
szoritni; e közben úgy esett, hogy a herczeg és Meervelt valami
egyenes indus kardokkal megkarczolták egymást, úgy hogy vér is
folyt. Erre Meervelt azt akarta megnézni, hogy vajon vág-e olyan jól
ez a kard, mint egy damaskusi, s ketté akarta szelni az egyik
viaszgyertyát az asztalon. A kisérlet oly roszul sült el, hogy mind a
két gyertya, gyertyatartóstól, mindenestől, földre hullott és kialudt. A
mig mi a sötétben tapogatózunk s keressük az ajtót: a herczeg
hadsegédje nagy rémülettel kiált fel: „Istenemre herczeg! jól
emlékszem hogy a kard meg van mérgezve!“
„Lehet képzelni, mily kellemes érzelmek lepték meg a
sebesülteket e felkiáltásra! A későbbi vizsgálatnál szerencsére kisült,
hogy klaret és nem méreg volt az ezredes felkiáltásának okozója.“
És már most van még egy ilyen bakhanália-féle történetem,
melyben Clarence és York és az állam legelső személye, a nagy
uralkodó-helyettes, mind szerepet visznek. A lakoma a brightoni kerti
lakban folyt le, s nekem egy olyan ember beszélte el, ki maga is
jelen volt az egész jelenetnél. Gilray torzképein és Fox vig pajtásai
közt szerepel egy előkelő nemes, Norfolk herczeg, a maga idejében
köznéven Norfolk lovász, hires asztal melletti hős-tetteiről. A
királylyal nem élt jó egyetértésben, mint a többi Whig-párti sem, de
mégis olyan kibékülés forma történt közöttük, s mivel Norfolk már
öreg ember volt: a herczeg meghivta, hogy vacsoráljon és háljon a
kerti lakban; az öreg herczeg át is jött Arundel kastélyából hires
almás-szürke fogatán, melyre még most is emlékeznek Sussexben.
A walesi herczeg bámulatos elmés tervet főzött ki fejedelmi
testvéreivel, hogy az öreg embert leitassák. Minden vendégnek ki
volt adva, hogy koczintson az öreg herczeggel, – a mi különben oly
felszólitás volt, melyet az öreg ivó nem szokott visszautasitani. Nem
sok idő kellett azonban, hogy észre vegye az összeesküvést ellene;
de azért csak üritette egyik poharat a másik után s nem egy vitézt
ivott az asztal alá. „Európa első nemes lovagja“ végre inditványozá,
hogy igyák a szilvoriumot vizes-poharakból. Az egyik királyi testvér
egy nagy pohárral töltött az öreg herczegnek. Ez fölállt és kiitta egy
hajtásra, s szólott: „No már most hol a kocsim, hadd megyek haza!“
A herczeg emlékeztette korábbi igéretére, hogy azon fedél alatt fog
hálni, mely alatt annyi vendégszeretettel látták el. Nem – mondá –
elég volt már neki az ilyen vendégszeretetből; cselt vetettek ellene, s
azonnal el akarja hagyni e helyet, hogy többet soha még a küszöbét
se lépje át.
Nem volt mit tenni, szólitották a kocsit s elő is állott, de ez
beletelt egy fél órába s ez alatt a szilvoriumnak volt ideje, hogy
megmutassa igen erős voltát az öreg embernek; a gazda nemes
vágya betelt, s a herczeg szürke agg feje elkábulva hanyatlott az
asztalra. De azért, midőn kocsiját jelentették, a mennyire birta,
felétántorgott, belebotorkázott s mondta a kocsisnak, hogy vigye
Arundelbe. De a helyett fél óráig kerülgették vele a kerti lak gyep-
terét – s a szegény öreg ember azt hitte, hogy haza felé halad. Mikor
más nap reggel fölébredt: a herczeg brightoni ocsmány házában
lelte magát. Most is megnézheted azt az ágy-helyet hat pennyért:
zene is van ott minden nap; néha még erőmüvészek és
csodagyógyszerek árusai bérlik ki a lovardát, ott végezvén
mutatványaikat és szemfény-vesztéseiket. A fák még ott állnak, s a
kavicsos útak is ott nyúlnak el, melyek alatt s melyeken a szegény
öreg bűnöst kereken hordozták. Mintha látnám a királyi herczegeket,
nekipirult arczczal, a mint a csarnok oszlopainak dülöngve nézik az
öreg Norfolk vereségét, hanem azt nem tudom elképzelni, hogyan
hihattak nemes lovagnak embert még azután is, hogy e vereséget
előidézé?
A „vidor Múzsa“ az ivástól most a játékhoz fordul, miben a mi
herczegünk szintén nem maradt hátra fiatal korában. Derék egy
galamb volt minden játékosnak, kik abból éltek, hogy őt
kopasztották. Azt tartották, hogy Egalité Orleans nem egyszer fűzte
be. Egy nemes lord, nevezzük Steyne marquisnak, azt mondják,
hogy orjási összegekig fejte meg. Mindennapos volt a klubokban, hol
a játék – az időtt – átalános volt, s mivel tudták, hogy becsületbeli
adósságait szenteknek tartotta: mig ő ottbenn játszott, odakünn
zsidók állongáltak, hogy utalványait megvegyék. A lófuttatásoknál ép
oly szerencsétlen volt, mint a mily nemtelenül viselte magát – néha,
isten neki, elhiszem, hogy ő is, lovásza is, Escape – a lova – is, mind
ártatlanok voltak az egész dologban, mely akkora botrányt okozott.
Arthur, Almack, Bootle és White klubjai voltak azok a nóbel
helyek, hova az előkelő fiatal emberek jártak. Játék folyt
mindenikben, s megbukott nemesek s tönkrejutott szenátorok
kopasztották a vigyázatlanokat. Selwyn „Levelei“ megmondják, hogy
Carlisle, Devonshire, Coventry, Queensberry, mind kiállták a próbát.
Fox Károlyt, egy szenvedélyes kártyást, még jó későn is kijátszták s
vesztett két millió forintott. Gibbon beszéli, hogy egy ülőhelyében
huszonkét óráig játszott, s óránként 5000 forintot veszitett21). Ez a
javithatlan játékos azt mondja, hogy a világ legnagyobb gyönyöre –
a nyerésen kivül – a vesztés. Mennyi órát, mennyi éjet, mennyi
egészséget fecsérelt el az ördög könyve mellett! Azt is hozzá
akartam tenni: mennyi lelki nyugalmat – de vesztéseit nagyon
filozofus módon hordozá. Midőn egyszer az egész éjen át dühösen
játszott s – e g y e n kivül – a világ legnagyobb gyönyörét élvezé: ott
lelték a diványon, nagy nyugalommal olvasgatva Virgil egyik ecclogá-
ját.
A játék azután is soká tartotta még magát, miután a vad herczeg
és Fox már rég felhagytak a koczka-pohárral. A divat-uracsok
folytatták. Byron, Brummell – hány nevezetes embert emlithetnék,
kik annak lettek nyomorultjai! 1837-ben azonban egy hirhedett
bűnvádi kereset folyt, mely jóformán véget vetett a játéknak
Angliában. Egy birodalmi peert csaláson kaptak a whistben s
többször vették észre, hogy végrehajtja azt a fogást, mit ugy hivnak,
hogy s a u t e r l a c o u p e . Klub-pajtásai látták, hogy csal, de azért
játsztak vele tovább. Egy balek is rajta kapta a hamis játékon s
megkérdezte egy tapasztalt kozáktól, hogy mit csináljon? „Hogy mit
csinálj?“ kérdé az ebül szerző Mammon, „add vissza a kölcsönt,
bolond“. Minden lehetőt megtettek, hogy megmentsék. Irtak neki
névtelen leveleket s figyelmeztették; de ő csak csalt tovább s végre
le kelle rántani álarczát! Az napságtól fogva aztán, hogy ő lordsága
gyalázata napfényre került: a játék-asztal elveszté minden varázsát.
Mocskos zsidók és iparlovagok csúszkálnak még a lófuttatásokon és
korcsmákban s elszéditenek még egyszer másszor egy-egy együgyü
birkát a vasuti kocsikban, zsiros kártyákkal – de maga a játék immár
trónjáról letaszitott istenség, imádói tönkre jutottak, oltárai porba
omoltak.
Igy érte meg bukását egy más hires angol intézmény is: a gyürü,
– az angol ökölharcz nemes szokása, mely ifjuságomban még
majdnem virágjában volt.
A herczeg ifju korában nagy pártfogója volt e nemzeti
mulatságnak, épen mint nagy nagybátja, Cumberland Culloden, ő
előtte. – Midőn azonban egyszer Brightonben végig nézett egy ily
viadalt, melyben a küzdők egyike nyakát szegte: évdijt rendelt a
küzdő özvegyének, s felfogadta, hogy soha többé ilyen viadalnál
meg nem jelenik. „Hanem azért“, olvasom a nemes irályu Egan
Piercenél, (olyan szerencsés vagyok s nekem is meg van az
ökölharczról irott kisebb műve) „férfias és sajátlagos angol vonásnak
tartotta ezt, melynek nem szabad kipusztittatnia. Ő felsége
hálószobájában mindig ott függött egy kép, a kitünőbb küzdőket
tüntetve föl a ví-téren, hogy emlékeztesse korábbi hajlamára s a való
bátorság támogatására; és ha királylyá léte után figyelemre méltó
kérdés fordult elő: kivánságára jelentést olvastak fel neki felőle. Ez
már aztán egyszer gyönyörü egy képét adja az enyhülést kereső
királynak: kényelmesen beburkolózva királyi slafrokjába, méltóságán
alólinak tartván, hogy maga olvasson, berendeli a miniszter-elnököt,
hogy olvassa föl jelentését a viadalról: hogyan üti ki Cribb a
Molyneux szemét, vagy hogyan töpöri le Randall Jakab a másikat.
A miben már az én herczegem csakugyan kitünt: a hajtás volt.
Egyszer négy s fél óra alatt hajtott el Brightonből Carlton-houseba –
ötvenhat (angol) mértföldet. Az akkori fiatalok mind nagy kedvelői
voltak e mulatságnak. De a gyors hajtás divata elhagyá Angliát s azt
tartom, átiramlott Amerikába. Hová tűntek ifjuságunk mulatságai?
Most hallani sem lehet kártyázásról, haneha obskurus zsebmetszők
között, – sem ökölharczról, haneha a legsöpredékebb söpredék
között. Egyetlen négyfogatu robogott még London parkjaiban végig
a tavaly, de e kocsikázónak is nem soká el kell tűnnie. Már a tavaly is
jó öreg volt; az 1825-ki divat szerint öltözködött. Nem sok idő kell,
hogy Styx partjaira kocsikázzék, hol már várakozik rá a hidas, hogy
átszállitsa a már előrement lakmározók közé, kik még György
királylyal vívtak, kártyáztak, ittak, kocsikáztak.
A braunschweigi ág bátorsága, hogy a család minden tagja
részese volt, hogy Györgynél sem hiányzott, – ezek azok a pontok,
melyekben minden angol iró egyhangulag megegyezik: és mégis, én
be nem tudom látni, hogyan lehetett volna e szép tulajdon IV.
Györgyben is meg? Teljes világi életében pihés dunnákba pólálgatva,
tunyán, lomhán, folyton iva, éve: egészen más volt neveltetése, mint
a milyenben edzett öreg ősei felnövének. Eldődei megismerkedtek
nélkülözéssel, háboruval; bátran szeme közé néztek a halálnak s neki
vágtatva rásütötték pisztolyaikat. Atyja legyőzte a fényüzést és erőt
vett a tunyaságon. Ő ellenben az az ember volt, ki soha kísértetnek
még ellent nem állott; kinek soha olyan vágya nem kelt, melyet ne
táplált és ki ne elégitett volna, – s ha volt benne valami kis erély: azt
is szakácsok, szabók, borbélyok, kárpitosok és tánczosnők közt
forgácsolta el. Micsoda izmok ne petyhüdtek volna meg ilyen élet
mellett – ilyen élet, mely soha tettre nem hevült – mely mind csak
Capua volt ütközet nélkül, és czini-czini, és virág, és lakoma, és
hizelgés, meg bolondság!
Midőn III. György a katolikus kérdés meg az indiai törvény-
javaslat miatt sarokba szorult: kinyilatkoztatta, hogy inkább
visszamegy Hannoverába, mintsem hogy akármelyikben is egy
hajszálnyit is engedjen – és megtartotta volna szavát. De mielőtt
visszalépett volna: el volt határozva, hogy megküzd minisztereivel és
a parliamenttel – s meg is küzdött, s meg is győzte őket. És eljött az
idő, mikor IV. György is sarokba szorult a katolikus követelések
miatt; az előrelátó Peel e párthoz csapott át, a mogorva öreg
Wellington is odahajlott – s Peel „Emlékiratai“-ban elbeszéli, hogyan
tartotta magát a király. Eleinte nem engedett; Peel és Wellington
benyujtották lemondásukat, s kegyelmes urok el is fogadta. Sőt
abban a kegyben részesité e két nemest – mondja Peel – hogy
kijöttükkor mindkettőt megcsókolta. (Képzeld az öreg vasgyúró
Arthur mérges tekintetét meg sas-orrát, midőn a fejedelem
megcsókolja!) De mikor eltávoztak: a király utánok küldött, megadta
magát s levelet irt nekik, melyben megkérte, hogy tartsák meg
hivatalukat, s megengedte, hogy csináljanak a mit tetszik. Azután
Eldonnel volt ő felségének hosszu beszélgetése, melyet Eldon egész
terjedelmében közöl „Emlékirataiban“. Mondott egy csomó
hazugságot az uj katolikus áttértekkel való társalgásáról, egészen
tévutra vezette az agg volt korlátnokot; sirt, óbégatott, nyakába
borult s őt is megcsókolta. Tudjuk, Eldon köny-csatornái is nagyon
könnyen megeredtek. Vajon e két forrás egymásba szakadt-e?
Igazán nem tudok kevésbbé férfias, tehetetlenebb, szánalomra
méltóbb magaviseletet képzelni. S ez lenne a hitnek őre! Ez a vezér
egy nagy nemzet válsága közt! Ez a Györgyök bátorságának
örököse!?
Hallgatóim közül kétségen kivül sokan elutaztak már abba a szép
régi városba, Braunschweigba, ama derék, eszélyes, mivelt lovag,
Malmesbury gróf kiséretében s Karolina herczegasszonyt elhozták
epedő férjének, a walesi herczegnek. Az öreg Sarolta királyné
nagyobbik fiát egyik unoka-hugával szerette volna összeházasitni, a
hires Strelitzi Luizával, a későbbi porosz királynéval, ki a mult
évszázban a szépség és szerencsétlenség szomoru magaslatán Mária
Antóniával áll egy sorban. De III. Györgynek is volt egy unokahuga
Braunschweigban s ez gazdagabb herczeg-asszony volt mint a
strelitzi ő magassága – száz szónak is egy a vége: Karolina herczeg-
asszonyt választották az angol trón örökösének hitestársul. Követjük
Malmesbury grófot, ki őt felkeresi; minket is bemutatnak felséges
atyjának és királyi anyjának; szemtanui vagyunk az agg udvar
estéinek és tánczvigalmainak; bemutatnak magának a szép szőke
haju, kék szemü és ingerlő vállú herczeg-asszonynak is, ez eleven,
fürge, életvidor herczegnőnek, ki udvarias angol mentorának
tanácsát nagyon kegyesen és barátságosan fogadja. Ha kedvünk
tartja, még öltözésénél is jelen lehetünk, melyre nézve az angol
udvaroncz kéri – tudja ő miért! – hogy kiváló figyelmet forditson.
Milyen csodálatos egy udvar! Milyen különös, sajátságos szokások és
erkölcsök szöknek itt szemünkbe! A predikátor, az erkölcstanitó
szemével nézzük-e azokat és vészt kiabáljunk a leplezetlen bűnök, az
önzés, a romlottság miatt, – vagy pedig csak ugy nézzük, mint
szoktuk a báb-szinház báb-királyát és báb-nejét s báb-udvaronczait,
kiknek összeütögeti vaskos fejüket, kiket jól elpáhol báb-királyi
botjával, kiket börtönbe küld, báb-poroszlói kiséretében, mig ő maga
leül báb-puddingja mellé? Komoly, szomoru, a legsajátságosabb
téma akár erkölcsi, akár politikai elmélkedés alapjául; szörnyüséges,
torz, nevetséges bámulatos kicsinykedéseivel, illemkedéseivel,
szertartásaival, festett szégyenpirjával; komoly, mint egy prédikáczió
és képtelenség, tulzás, mint a Paprika Jancsi báb-játéka!
Malmesbury elbeszéli a herczegnek, Karolina herczeg-asszony
atyjának életét, kinek, épen mint harczias fiának, a francziák ellen
kelle elesnie. Bemutat udvaronczainak, kedveseinek; nejének – III.
György nővérének, ennek a mérges, vén herczegnőnek, ki félre
vonta az angol követet s régi ocsmány történeteket beszélt el neki,
régi ocsmány elköltözött népekről és időkről; ki később, midőn
unoka-öcscse trónra lépett, Angliába jött, s itt egy kopottas, régi,
füstös, elhagyott és izléstelen, de némi tekintetben mégis királyilag
bútorzott házban lakott. És elvezet bennünket a herczeghez, hogy
annak rendi szerint megkérjük tőle lánya kezét, s meghalljuk a
braunschweigi ágyuk dörgését, tiszteletet és búcsut mormogva, a
mint ő királyi felsége a walesi herczegné tél idején viz-utra kél, – és
átkelünk az osnabrücki herczeg-primás – a mi korai időnk Yorki
herczegének – területén, – és félre térünk, hogy kikerüljük a franczia
forradalmiakat, kiknek rongyos seregeik elözönlik Hollandiát és
Németországot és vigan tiporják szilakra a régi világot, a „ça ira“
dallama hanginál; aztán hajóra lépünk Stadenél s partra szállunk
Greenwichnél, hol a herczeg-asszony hölgyei és a herczeg hölgyei
várakoznak, ő királyi felsége elfogadására.
S mi következik most! Londonba érve, kiváncsian siet a vőlegény,
hogy elfogadja menyasszonyát. „Midőn az első bemutatás volt“,
beszéli Malmesbury, „a herczeg-asszony – a mint illik – le akart
térdelni. De a herczeg barátságosan felemelte, megölelte, s hozzám
fordulva szólt:
„Harris, roszul érzem magam; kérem, adjon egy pohár
szilvoriumot.“
„Én pedig feleltem: Felség, nem jobb lenne egy pohár viz?
Erre türelmét veszitve, káromkodva mondá: „Nem – megyek a
királynéhoz!“
Mit lehetett várni egy ilyen kezdetü házasságtól – egy ilyen
vőlegénytől s ilyen menyasszonytól? Nincs szándokomban, hogy
végig hurczoljam önöket e botrány-történeten, vagy hogy elkisérjem
a szegény herczeg-asszonyt minden kanyargásain; báljain és
tánczain, jeruzsálemi és nápolyi útjain, bolondságain, lakomáin és –
könyein. A mint ügyét a történetben olvasom: én „ártatlan“-ra
szavazok. Nem mondom, hogy részrehajlatlan itélet lenne ez – de ha
történetét olvassa az ember: elszorúl szive e jólelkü, nemes, sokat
kinzott teremtés iránti részvéttől. Ha igaztalanság történt: azt terheli

How To Beat The French Defence The Essential Guide To The Tarrasch 1st Edition Andreas Tzermiadianos

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

How To Beat The French Defence The Essential Guide To The Tarrasch 1st Edition Andreas Tzermiadianos

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

How To Beat The French Defence The Essential Guide To The Tarrasch 1st Edition Andreas Tzermiadianos

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Full download ebook at ebookgate.

How to Beat the French Defence The essential

Download more ebook from https://ebookgate.com

The French Tarrasch Variation 1st Edition Steffen

The Modernized French Defense Volume 2 Against the

The Essential Guide to Flex 3 Essential Guide 1st

The Essential Guide to Portraits 1st Edition Daniel

The official cambridge guide to IELTS 1st Edition

The Essential Guide To Intellectual Property 1st

Knitting Brioche The Essential Guide to the Brioche 1st

The Essential Guide to Bollywood Second Impression 2006

Copyright © 2008 Andreas Tzermiadianos

British Library Cataloguing-in-Publication Data

To Vassilios Kotronias, the leader of all Greek chess players

EVERYMAN CHESS SERIES

Typeset and edited by First Rank Publishing, Brighton.

Bibliography and Acknowledgements 5

Part One: General Themes

1 How We Work in the Opening 9

Part Two: 3rd Move Alternatives after 3 lLld2

4 Unusual 3rd Moves for Black 42

Part Three: 3 ltJd2 cs

8 3...c5 4lbgf3: Unusual Lines 76

9 3...c5 4lbgf3 cxd4 5 exd5 'ifxd5 79

10 3...c5 4lbgf3lbc6 5 exd5 exd5 6 i.b5: Unusual Lines 121

11 3...c5 4lbgf3lbc6 5 exd5 exd5 6 i.b5: Main Lines 132

Part Four: 3 tbd2 tbf6

14 3...ltJf6 4 e5 ltJd7 5 �d3: Black Plays ...b6 174

15 3...ltJf6 4 e5 ltJd7 5 �d3: Lines without ...£6 180

16 3...ltJf6 4 e5 ltJd7 5 �d3: Black Plays ...f6 before ...cxd4 193

17 3...ltJf6: Main Line with 8...'ifb6 200

18 3...ltJf6: Main Line with 9 ...'ii'xf6 221

19 3...ltJf6: Main Line with 11...0-0 234

20 3...ltJf6: Main Line with 1l...ifc7 252

Part Five: 3 tbd2 dxe4 4 tbxe4

21 Rubinstein Variation: 4th Move Alternatives 266

22 Rubinstein Variation: 4...ltJd7 295

Index of Variations 317

Index of Games 319

Databases, Software and Websites

of your game, not just in the opening part.

How the material is divided

regularly with either colour. In the Rublevsky, Kr. Georgiev, Rozentalis,

the study of endgame books. In such a C. Use chess engines to analyse

7 dxcsl �xes 8 o-o f6? As stated above, the white pieces

lose sight of the eS-square, not even for 16 ..td41

trol of the centre and tries to force is ready to promote. An instructive

Postny gives 23 ... Wc3!? as winning

Black's plan is clear: he will try to

Black has lost valuable time in the

make a mistake by allowing it in a dis­ main defenders have been removed.

Sometimes Black can induce White

Although in the game White chose

19 tbes tbxes 20 dxesl

for it by opening the f-file. 'ii'g4

Black continued with 13 .. Ji'd6 14

Black played 14 ... h6?!, dubious as

Black has some typical ideas to help

In some variations (with 3 ... �e7 or

make a mistake by allowing it in a dis main defenders have been removed.

It is very important for this struc

the e5-rook is in an awkward position. White mustn't hurry to open the h

The ending with a queenside major

With 8 . . . ..11i. d 7 we have been follow

lbxf3 lLlf6 13 i.g5 lbd4 14 lLle5! h6 tion to White's advantage in T.Hor

Sometimes Black tries to avoid play