irányít

匈牙利語

詞源

irány (“方向”) +‎ -ít (動詞後綴)

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈiraːɲiːt]
• 斷字：irá‧nyít
• 韻部：-iːt

動詞

irányít

1. (及物) 指導，引導
2. (及物) 控制，管理

變位

irányít 的變位

			第一人稱 sg	第二人稱 sg 非正式	第三人稱 sg、 二複 sg 正式	第一人稱 pl	第二人稱 pl 非正式	第三人稱 pl、 二複 pl 正式
直陳式	現在時	不定	irányítok	irányítasz	irányít	irányítunk	irányítotok	irányítanak
		定	irányítom	irányítod	irányítja	irányítjuk	irányítjátok	irányítják
		二複受詞	irányítalak	―
	過去時	不定	irányítottam	irányítottál	irányított	irányítottunk	irányítottatok	irányítottak
		定	irányítottam	irányítottad	irányította	irányítottuk	irányítottátok	irányították
		二複受詞	irányítottalak	―
條件式	現在時	不定	irányítanék	irányítanál	irányítana	irányítanánk	irányítanátok	irányítanának
		定	irányítanám	irányítanád	irányítaná	irányítanánk	irányítanátok	irányítanák
		二複受詞	irányítanálak	―
虛擬式	現在時	不定	irányítsak	irányíts 或 irányítsál	irányítson	irányítsunk	irányítsatok	irányítsanak
		定	irányítsam	irányítsd 或 irányítsad	irányítsa	irányítsuk	irányítsátok	irányítsák
		二複受詞	irányítsalak	―
不定式	irányítani		irányítanom	irányítanod	irányítania	irányítanunk	irányítanotok	irányítaniuk
其他非限定 動詞形			動名詞	現在分詞	過去分詞	將來過去	副詞過去形	潛在形
			irányítás	irányító	irányított	irányítandó	irányítva	irányíthat

派生詞彙

• egyenirányító
• irányítás, átirányítás, egyenirányítás
• irányítható
• irányítószám
• távirányít, távirányítás, távirányító

 

带前缀

• átirányít
• beirányít
• elirányít
• ráirányít
• visszairányít

相關詞彙

• irányul

 

延伸閱讀

• irányít in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.