Institute of Archaeological Sciences

Adatok egy elfeledett fejedelmi építkezéshez Az erdélyi Mezőörményes (Urmeniş) "kastélya" (1. kép) soha nem volt sorsdöntő történelmi események helyszíne. Építésében nem vettek részt híres hazai vagy nyugati mesterek. A megmaradt épületek napjainkban sem jelentenek kiemelkedő látványosságot. Mindez együttesen járulhatott hozzá ahhoz, hogy a művészettörténeti irodalom mindeddig szinte egyáltalában nem méltatta figyelemre. Amitől mégis érdeklődésünkre tarthat számot, az a tény, hogy esetében páratlan módon megőrződött források világítanak rá egy 17. századi épület keletkezésének -és működése első éveinek -nagyon sok apró mozzanatára.

The castle located near Tolebi village was inhabited for a
very short period. It can be dated according to the present
state of our research to the 9th-10l h C. The cause of its
abandoning is yet unknown, but must have been peaceful,
because the population could left the site taking all
the movable and usable objects. It is very important that
this date of the castle does not allow us to identify it with
Khiam known from the l l , h -C written sources.

Castrum, 5. (2007) 65-76. mordovin maxim 1 A jelen cikk a szakdolgozatom egy fejezetének bővített és módosított része. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Ritoók Ágnesnek és Dr. Szőke Béla Miklósnak kitartó segítségükért. A kutatástörténethez l.: Mordovin 2006. 11-12. 2 radnóti 1948. 25. Ez az alaprajz szolgál az udvarház rekonstruált alaprajzának háttereként. 3 MNM Sós -Radnóti 1947. szept. 4. 4 Cs. sós 1969. 5 MNM RT, Cs. Sós ásatási naplója, S1/3. 6 Radnóti hagyaték, egy papírdarabon.

A mai Mezõörményes egy jellegtelen Maros megyei falu a Mezõség közepén, körülbelül félúton a Szászrégent Kolozsvárral összekötõ fõút mellett. 1 A magyar történelemben legfeljebb XVII. századi birtokosainak sorozatos erõszakos halálával tüntethetné ki magát, mivel az örményesi udvarházban meggyilkolták Barcsai Gáspárt, 2 majd Kozmatelkén a bátyját, Barcsai Ákos fejedelmet, egymás után estek el II. Rákóczi György és Kemény János, 3 illetve végezték ki Haller Gábort 4 és Bánfi Dénest. 5 Ennél nagyobb fontosságot ad azonban a településnek ma is meglévõ kastélya, amelyrõl páratlan részletességû források állnak rendelkezésre. 6 E források azonban nemcsak a régészet-mûvészettörténet szempontjából rendkívül érdekesek, hanem egy -elõbb fejedelmi, majd fõúri tulajdonú -uradalom belsõ életébe nyújtanak (Erdély viszonylatában egyedülálló) bepillantást. A fennmaradt forrásanyag kronológiailag két részre osztható: XVII. és XVIII. század végire. A kettõ között az udvarház és az uradalom az összekötõ kapocs. Míg a XVII. századi levelek egy fejedelmi építkezés, majd Lorántffy Zsuzsanna kedvelt tartózkodási helyének iratai, addig a második csoport már Erdély egyik legjelentõsebb családja -a Bánffyak -egy jelentõségét vesztett, de gazdaságilag még mindig értékes uradalmának gazdálkodási témájú levelezése. Mivel a jelen közlést egy önálló tanulmány kiegészítésének szánom, amely az örményesi udvarház építéstörténetét dolgozza fel, így a XVIII. századi forrásokat, amelyek egy udvarbíró tevékenységét és bukását mutatják be, és témájukban nagyon különválnak, egy késõbbi közlésben kívánom feldolgozni. 7 A kutatás fõ bázisát és kiindulópontját Beszterce város levéltárának missilis anyaga adta. Örményes a középkori és kora újkori Beszterce-vidéke közvetlen szomszédságában feküdt. Miután I. Rákóczi György az 1638. évi dési határozatok nyomán megszerezte magának a települést, 8 és az örményesi-kóródszentmártoni uradalom központjává tette, 9 Örményes jelentõsége megnõtt. Ekkor -1639-tõl -93 Mordovin Maxim Mezõörményesi udvarbírák XVII. századi levelezése XVII. századi örményesi építkezésekre vonatkozó közöletlen források 1 Mezõörményes (ma: Urmeniş, RO) 2 BETHLEN, 1993. 87.; EOE XII. 51., 57.; KRAUS, 1994. 415-416.; SZALÁRDI, 1980. 641. 3 Állítólag Barcsai Gáspár megölése során Örményesen szerzett lovon indult Kemény János a végzetes nagyszõllõsi csatába, ahol utána még a holttestét sem találták meg.

A szécsényi belváros felújítása során, 2005 nyarán nagyfelületű megelőző feltárásokra nyílt lehetőség a történeti városmag több pontján, ill. a Forgáchkastély környezetében. Az ásatásokat Tomka Gábor, Bodnár Katalin, Majcher Tamás és Mordovin Maxim vezették . Jómagam az Ady Endre és Haynald Lajos utcákban, a várkastély előtti parkoló területén, ill. az egykori Járási Bíróság és az 1980-as években épült Művelődési Központ között zajló munkálatokat irányítottam. (MORDOVIN -TOMKA 2005, 319-320, lásd 1. kép) Az ásatások során rendkívül sok régészeti emlék látott napvilágot: leégett paticsfalú házak, gazdasági épületek és erődítések, mindez hatalmas mennyiségű leletanyaggal kísérve. Sajnos e munka eredményeiből ezidáig mindössze csak egy szűkszavú előzetes jelentés közlésére került sor. Jelen tanulmányban egy kisebb, zárt leletegyüttes üvegleleteit szeretném bemutatni a rendelkezésre álló keretek adta lehetőségeken belül.

Medzi 2. májom a 31. júlom 2011 sa v obci Hont na maďarskoslovenskom pomedzí pri budovaní inžinierskych sietí naskytla možnosť realizácie niekoľko etapového predstihového archeologického výskumu a odborného dohľadu. 1 Počas výskumu sme v obci, v časti zvanej Szög, odkryli časť valu už predtým známeho komitátneho hradu, v iných prípadoch sme skúmali paleolitické nálezy (obr. 1). V štúdii predstavím odkryté zvyšky hradu a stav náleziska.

The small leaden, seal-like objects used to note and testify the origin, type and quality of different sorts of cloth fabrics are almost unknown in the Hungarian scholarly literature. This paper gives the evaluation of the 115 medieval and early modern cloth seals from the Hungarian National Museum.

In: Dissertationes Archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae ser. 3. 2 (2014), 485-500.
The Department of Hungarian Medieval and Early Modern Archaeology carried out three excavations in 2014,
including two castles (Drégely and Čabraď) and a monastic site (Sáska – Bakonyszentjakab). The first two provided
mainly early modern material, while the last one existed from the 13th until the mid-16th century.

Der Bezirk Nógrád gehört zu den von den ungarisch-osmanischen Kriegen schwerwiegend betroffenen Gebieten. Da es nach dem Fall von Buda sehr bald angegriffen wurde, gab es weder Zeit noch Geld, um neue, moderne Festungen zu bauen. Die einzige Lösung war, etwas weniger veraltete mittelalterliche Burgen wiederzuverwenden und die restlichen zu zerstören, damit sie vom Feind nicht verwendet werden konnten. Im Folgenden werde ich die bekannten Lösungen für die Reparatur der Verteidigungslinie in diesem Teil der sehr instabilen Grenze vorstellen. Während des 16. und 17. Jahrhundert wurden viele mittelalterliche Burgen von beiden Seiten neu befestigt, einige von ihnen hielten bemerkenswert gut der damaligen Feuerkraft stand, vor allem aber fanden nur kleinere Umbauten stand, die in Abhängigkeit zur verfügbaren menschlichen Kraft und dem
finanziellen Hintergrund standen. Nur sehr wenige komplett neue Befestigungsanlagen wurden auf dem Territorium des Bezirks Nógrád gebaut und unter ihnen kaum irgendwelche richtig modernen Festungen.

The development of the ecclesiastical organisation was initiated from the above by the ruling dynasties similarly to the whole process of Christianisation. Although the first Přemyslid princes were baptised already by the end of the 9th century, the organisation of the Church started only in the late 10th century, almost simultaneously with the baptism of the Polish and Hungarian ruler families. This explains the fact that the main phases of the development of Church-organisation in three counties went on almost at the same time, and the differences between them can be traced only in the character of their subjection (two independent archdioceses of Kingdom of Hungary against a single one of Gniezno in Poland, suffragens of Magdeburg, and a single (until 1130) diocese of Prague in Bohemia, suffragens of Mainz). The beginnings of the parish-net were in all cases joined to the central castles.
Analysing the church-graveyards I faced a quite disputable theory existing in the Hungarian scholarly literature. This theory concerns the relationship between the archdeaconry churches and their right of burial. By the end of the 11th century in the Church-organisation of Bohemia, Poland and Hungary the level of arch-cathedrals and cathedrals was followed by the so-called “great parishes” [English: minsters] served as baptismal churches. The archdeaconries were established not earlier than the end of the 11th – beginning of the 12th century. Thus the identification of the early churches with archdeaconries is a simple anachronism, even in those cases where the latter was founded on the preceding “great parish”. Rather strange the other part of the mentioned theory which states that the ecclesiastic institutions with archdeaconry rank possessed no rights of burial and no graves supposed to be around this type of churches. The theory mostly represented in Mária Wolf’s and Péter Németh’s works cannot be confirmed by any written or archaeological data. There are no known restrictions concerning the burying practice around the archdeaconry churches.
In reference to the question why there were no burials around some of the early churches two answers can be given. The first one can be drawn from the observations already described above, namely, from the tendency that the use of the church-graveyards as burial site started generally from the mid-11th century. That means there might have been such churches, which were destroyed yet before the appearance of the first burials around them. These churches may be dated in Bohemia already from the late 10th century, in Hungary from the beginning of the 11th century. On my opinion another answer is more likely. According to Bohemian and Polish analogies I suggest that the absence of the burials around some of the early churches can be explained by their special function. In Bohemia and Poland such ecclesiastic institutions were in most of the cases connected to the princely and castellan palaces or manor houses serving as private castle chapels. The Hungarian examples, on my opinion, can be interpreted similarly and most of the churches excavated inside the castles or in some cases outside the fortifications served as chapels of the royal or comital palaces or courts.

A középkor végi magyarországi kerámiaanyagban
feltűnően előzménymentesen egy újfajta díszkerámia
jelent meg. A szakirodalomban már száz éve ismert,
egyes részleteiben több alkalommal feldolgozott típus
egyik legfontosabb, de méltánytalanul elhanyagolt lelőhelye
– Szécsény. A jelen tanulmány célja éppen e
régi hiány pótlása, még ha csak vázlatosan is.
A kerámiatípus edényeinek alapvető jellemzői között
a következő elemeket kell kiemelni: fehér színű,
többnyire soványítatlan vagy finom szemcséjű homokkal
soványított agyagból készültek és mind gyorskorongolt.
A felületükön bekarcolásokkal változó
összetettségű geometrikus vagy stilizált növényi – ritkábban
állati – elemekből álló mintát alakítottak ki.
Az így létrejövő mezőket más-más színű és – gyakran
jellegű – mázzal töltötték ki (így egyszerre lehetett ónés
ólommázas díszítésű). Az eltérő jellegű máz esetében
jött létre az ún. vegyesmázas díszítés. A bekarcolt
mintákat plasztikus rátét- és bepecsételt díszítésekkel
egészíthették ki. A rátétdíszeknél a klasszikusabb
„szedres” applikációk mellet, talán a legjellegzetesebb
az ún. „sárkánytaraj”. Ez egy fogazott szalag, melyet
leginkább függőlegesen helyeztek el a korsók testére,
ritkábban a fülére. A bepecsételések típusainak csak
az egykori fazekasok fantáziája szabhatott határt, de
így is megfigyelhető, hogy alapvetően összetett – kombinált
– formákkal találkozunk: a sima vagy fogazott
végű, kerek átmetszetű nádszállal kialakított virágokkal,
csillagokkal stb. Mindezek együttesen előrevetítik,
hogy e kerámiacsoportban lényegében nem lehetett
két egyforma edény.