merénylő

Hungarian

Etymology

merényel +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛreːɲløː]
• Hyphenation: me‧rény‧lő
• Rhymes: -løː

Noun

merénylő (plural merénylők)

1. assailant

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	merénylő	merénylők
accusative	merénylőt	merénylőket
dative	merénylőnek	merénylőknek
instrumental	merénylővel	merénylőkkel
causal-final	merénylőért	merénylőkért
translative	merénylővé	merénylőkké
terminative	merénylőig	merénylőkig
essive-formal	merénylőként	merénylőkként
essive-modal	—	—
inessive	merénylőben	merénylőkben
superessive	merénylőn	merénylőkön
adessive	merénylőnél	merénylőknél
illative	merénylőbe	merénylőkbe
sublative	merénylőre	merénylőkre
allative	merénylőhöz	merénylőkhöz
elative	merénylőből	merénylőkből
delative	merénylőről	merénylőkről
ablative	merénylőtől	merénylőktől
non-attributive possessive - singular	merénylőé	merénylőké
non-attributive possessive - plural	merénylőéi	merénylőkéi

Possessive forms of merénylő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	merénylőm	merénylőim
2nd person sing.	merénylőd	merénylőid
3rd person sing.	merénylője	merénylői
1st person plural	merénylőnk	merénylőink
2nd person plural	merénylőtök	merénylőitek
3rd person plural	merénylőjük	merénylőik

Derived terms

Expressions

• öngyilkos merénylő

 

Further reading

• merénylő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN