Ugrás a tartalomhoz

Aacheni Albert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aacheni Albert
Született1080 előtt
Elhunyt1119 után
Írói pályafutása
Jellemző műfajokkrónika
Alkotói évei1100-as évek körül
Fontosabb műveiHistoria Hierosolymitanae expeditionis
A Wikimédia Commons tartalmaz Aacheni Albert témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aacheni Albert, latin nevén Albertus vagy Albericus Aquensis (fl. 1100 körül) középkori történetíró és pap, az első keresztes hadjárat történetét elbeszélő Historia Hierosolymitanae expeditionis írója.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Aacheni Albert életéről semmilyen adat nem áll rendelkezésre azon kívül, hogy Aachenben volt előbb kanonok, később őrkanonok (canonicus et custos Aquensis ecclesie).[1][2][3] Az, hogy Aachen környékén élt, bizonyosnak tűnik helyismeretéből és a környékről származó keresztesek iránt tanúsított érdeklődéséből,[4] anyanyelvére ellenben már nem lehetséges következtetni.[5] Keresztneve, az Albert avagy Adalbert nem szerepel a legkorábbról fennmaradt kéziraton, egy 13. századin tűnik fel először.[4] Krónikája előszavában megemlíti, hogy maga is szerette volna felvenni a keresztet 1096-ban, ám mivel ez nem állt módjában, a keresztes háború történetének megírása mellett döntött. Minthogy az első keresztes hadjárat kezdetén fegyverre fogható korúnak kellett lennie, születését legkésőbb 1080 körülre lehet datálni.[5]

Műve, a tizenkét könyvet tartalmazó, latin nyelvű Historia Hierosolymitanae expeditionis, röviden Historia Hierosolymitana (Jeruzsálemi történet) az első keresztes hadjárat leghosszabb és legrészletesebb krónikája.[2] A Historia Hierosolymitana az 1095–1119 közötti időszakot öleli fel: első hat könyve a Jeruzsálemi Királyság létrejöttéig bezárólag történt eseményeket írja le, a 7–12. könyv pedig I. Balduin jeruzsálemi király teljes regnálásáról, illetve II. Balduin uralkodásának első két évéről számol be.[4] A 12. könyv némiképp hirtelenül ér véget, az 1119. esztendő második felének eseményei – úgymint a jelentős ager sanguinis csata – már nem szerepelnek benne. Susan B. Edgington történész nem tartja kizártnak, hogy Aacheni Albert halála miatt szakadt félbe a krónika, esetleg hogy a kézirat utolsó oldalai elvesztek.[6] Az egyes fejezetek előszavának megfogalmazásából, valamint szövegbeli utalásokból arra lehet következtetni, hogy az 1–6. könyv a benne foglaltakkal körülbelül egy időben íródott,[7] míg a 7–12. könyv keletkezési ideje legkorábban 1119-re tehető; egy 1128–1130 közötti kolostori katalógus nagy valószínűséggel ezen könyveket is tartalmazza, tehát legkésőbb az 1119–1128 közötti időszakban íródhattak.[6] A krónikából tizenhárom kódexpéldány maradt fent, közülük a legrégebbi 1158-ból származik.[8][3]

Maga Aacheni Albert sosem járt a Szentföldön, feltételezések szerint az onnan hazatérő keresztes lovagok és zarándokok szemtanúi beszámolóit használta fel krónikájához.[9] Aacheni Albert vélhetően nem ismerte a többi korabeli tudósítást – Foucher de Chartres, valamint Raymond d’Aguilers krónikáját, továbbá az ismeretlen szerzőjű Gesta Francorumot –, melyek gyakran egymásra hagyatkoznak; a Historia Hierosolymitana eltérő látásmódja ezért felbecsülhetetlen, ugyanakkor problematikusnak is bizonyulhat azon esetekben, amelyekben jelentősen eltér a többi műtől.[4][10] Ellenben Aacheni Albert Historia Hierosolymitanája és Guibertus de Novigento krónikája, a Dei gesta per Francos bizonyos részletekben és a keresztes lovagokról szóló anekdotákban egyezést, de legalábbis szoros összecsengést mutat; erre több magyarázat és elképzelés született – például hozzáfértek egymás művéhez, közös krónikát, sanzonokat vagy szemtanúkat használtak forrásként.[11] Szintúgy vannak hasonlóságok Aacheni Albert Historiája és a Chanson d’Antioche(wd) epikus költemény között; a történészek körében a 19. század óta vita tárgyát képezi, hogy Aacheni Albert merített a Chansonból, vagy fordítva, a Chanson alapul a latin krónikákon, többek között a Historia Hierosolymitanán.[12] Susan B. Edgington 21. századi történész a Chanson első újkori kiadójával, Paulin Paris-val és Suzanne Duparc-Quiockal egyetértve azt valószínűsíti, hogy Aacheni Albert dolgozta fel a Chansont, noha bizonyos félreértések arra utalnak, hogy csak hallomásból ismerte a költeményt, és nem állt rendelkezésére írott formában.[13] A 19. században Bernhard Kugler felvetette, hogy Aacheni Albert egy elveszett lotaringiai krónikát dolgozhatott fel művében, de a rendelkezésre álló információk alapján ez nem tűnik valószínűnek.[14][15]

Aacheni Albert rendszerint tárgyilagosan viszonyul a krónikában szereplőkhöz: nem jellemző rá sem a keresztesek iránti túlzott részrehajlás, sem a korban általános, bizánciakkal és muszlimokkal szembeni ellenszenv.[16] Az elesett keresztesek mártíromságát alig hangsúlyozza.[17] Más krónikások többnyire „frankokként” utaltak a keresztesek összességére, dacára annak, hogy a seregben a frankokon kívül normannok, németek, lotaringiaiak és egyéb nemzetiségűek is voltak; Aacheni Albert a „frankok” helyett sokszor a „gallok” vagy a „zarándokok” (peregrini) megnevezést használja ugyanebben az értelemben.[18] A török népek közötti hatalmi viszonyokkal, vezetőik nevével kapcsolatban jobban informált a többi latin krónikásnál.[19] Klerikus mivolta ellenére kevésszer idéz a Bibliából, és a kortárs történetíróktól eltérően nem von párhuzamokat a keresztes hadjárat eseményei, résztvevői és a biblikus események, szereplők között. Egyes frázisok alapján ismerhette Ovidiust és Vergiliust, de csataleírásai nem támaszkodnak az ókori klasszikus költeményekre.[20] Bouillon Gottfried jeruzsálemi fejedelemmé választásától eltekintve a korban kedvelt narratív elemek, a mennyei látomások és jövendölések nem töltenek be lényeges szerepet elbeszélésében.[21] A kalandos epizódok, az ütközetek mozgalmas leírása miatt a Historia Hierosolymitanát Thomas Andrew Archer viktoriánus történész a történelmi regények előfutárának, mások romantikusnak és epikusnak, Ernest Baker(wd) politológus „valódi sagának” tartotta.[22][23][24]

A krónika a saját korában mérsékelten volt ismert: a népszerűbb 1–6. könyv alapul szolgált a keresztes háborúk későbbi történetíróinak, például Türoszi Vilmosnak,[25] és Párizsi Gilónak(wd), aki az első keresztes hadjáratot költeményben elmesélő Historia de via Hierosolymitanához használta fel,[26] a 7–12. könyv azonban nem került bele a köztudatba.[27] A 19. században feltámadt az érdeklődés a krónika iránt, azonban Heinrich von Sybel forráskritikai észrevételei[28] nyomán a történészek sokáig nem tekintették megbízhatónak; értékelése a 20. század második felében kezdett megváltozni annak köszönhetően, hogy Aacheni Albert egyedi látásmóddal tudósított az eseményekről.[27][15][10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Albert of Aix. In The Encyclopaedia Britannica Vol. 1. Szerk. Hugh Chisholm. 11. kiadás. New York: Cambridge University Press. 1910. 499. o.  
  2. ↑ a b Veszprémy 2005  501. oldal
  3. ↑ a b Beaumont 1928  103. oldal
  4. ↑ a b c d Edgington 2016 A  1. oldal
  5. ↑ a b Edgington 2016 A  2. oldal
  6. ↑ a b Edgington 2016 B  3. oldal
  7. ↑ Edgington 2016 A  3. oldal
  8. ↑ Edgington, Susan B: Albert of Aachen. In The Encyclopedia of the Medieval Chronicle. I. kötet. Főszerk. R. Graeme Dunphy. Leiden: Brill. 2010. 24. o. ISBN 9789004184640  
  9. ↑ Veszprémy 2005  501–502. oldal; Edgington 2016 A  4–5. oldal
  10. ↑ a b Beaumont 1928  101. oldal
  11. ↑ Rubenstein 2014  35–36. oldal
  12. ↑   A különböző álláspontok összefoglalójához ld. Edgington 1998  24–28. oldal
  13. ↑ Edgington 1998  28. oldal
  14. ↑ Edgington 2016 B  3–4. oldal; Rubenstein 2014  36. oldal
  15. ↑ a b Veszprémy 2005  502–503. oldal
  16. ↑ Veszprémy 2005  503. oldal
  17. ↑ Morris 1990  108. oldal
  18. ↑ Morris 1990  102–104. oldal
  19. ↑ Beaumont 1928  118. és 137. oldal
  20. ↑ Edgington 1998  36. oldal
  21. ↑ Morris 1990  106. oldal
  22. ↑ Archer, Thomas Andrew: The Council of Clermont and the First Crusade. Scottish Review, 26. sz. (1895) 274–295., különösen 293. o.
  23. ↑ Baker, Ernest: The Crusades. London: Oxford University Press. 1939. 107. o.  
  24. ↑ Edgington 1998  30–31. oldal
  25. ↑ Veszprémy 2005  502. oldal
  26. ↑ Edgington 1998  30. oldal
  27. ↑ a b Edgington 2016 A  10. oldal
  28. ↑ Zweites Capitel: Albert von Aachen. In Sybel, Heinrich von: Geschichte des ersten Kreuzzugs. (németül) Düsseldorf: Schreiner. 1841. 7–107. o. Hozzáférés: 2019. január 7.  

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Beaumont 1928: Beaumont, André Alden, Jr: Albert of Aachen and the County of Edessa. In The Crusades, and Other Historical Essays: Presented to Dana C. Munro by His Former Students. Szerk. Louis J. Paetow. New York: Crofts. 1928. 101–138. o.  
  • ↑ Edgington 1998: Edgington, Susan B: Albert of Aachen and the Chansons de Geste. In The Crusades and their Sources: Essays Presented to Bernard Hamilton. Szerk. John France, William G. Zajac. Abingdon, Oxon és New York: Routledge. 1998. 23–37. o. ISBN 9780860786245  
  • ↑ Edgington 2016 A: Aacheni Albert – Edgington, Susan B: Albert of Aachen’s History of the Journey to Jerusalem: Volume 1: Books 1–6: The First Crusade, 1095–1099. London: Routledge. 2016. = Crusade Texts in Translation, 24. ISBN 9781409466529  
  • ↑ Edgington 2016 B: Aacheni Albert – Edgington, Susan B: Albert of Aachen’s History of the Journey to Jerusalem: Volume 2: Books 7–12: The Early History of the Latin States, 1099–1119. London: Routledge. 2016. = Crusade Texts in Translation, 25. ISBN 9781409466536  
  • ↑ Morris 1990: Morris, Colin: The aims and spirituality of the first crusade as seen through the eyes of Albert of Aachen. Reading Medieval Studies, XVI. évf. 1. sz. (1990) 99–117. o. ISSN 0950-3129
  • ↑ Rubenstein 2014: Rubenstein, Jay: Guibert of Nogent, Albert of Aachen and Fulcher of Chartres: Three Crusade Chronicles Intersect. In Writing the Early Crusades: Text, Transmission and Memory. Szerk. Marcus Bull, Damien Kempf. Woodbridge: The Boydell Press. 2014. 24–37. o. ISBN 978-1-84383-920-0  
  • ↑ Veszprémy 2005: Veszprémy László: Magyarország és az első keresztes hadjárat: Aacheni Albert tanúsága. Hadtörténelmi Közlemények, CXVIII. évf. 3. sz. (2005. szeptember) 501–514. o. Hozzáférés: 2019. január 4.

További információk

[szerkesztés]
  • Aacheni Alberich jeruzsálemi krónikájából. In Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény: Európa és Közel-Kelet, IV–XV. század. Szerk. Sz. Jónás Ilona. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. 209–210. o. = Osiris Tankönyvek, ISBN 9633795494 Hozzáférés: 2023. augusztus 12.  
  • Aacheni Albert: Historia Hierosolymitanae expeditionis. Szerk. William L. Carey The Latin Library. (latinul) George Mason University, Fairfax, VA (Hozzáférés: 2019. január 7.) (HTML)
  • Kugler, Bernhard: Albert von Aachen. (németül) Stuttgart: W. Kohlhammer. 1885. Hozzáférés: 2019. január 7.  
  • Sybel, Heinrich von: Geschichte des ersten Kreuzzugs. (németül) Düsseldorf: Schreiner. 1841. Hozzáférés: 2019. január 7.  
  • Veszprémy László: Aacheni Albert: Jeruzsálemi történet. In Írott források az 1050–1116 közötti magyar történelemről. Szerk. Makk Ferenc – Thoroczkay Gábor. Szeged: Szegedi Középkorász Műhely. 2006. 295–314. o. = Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 22. ISBN 9789634827948 (a Historia Hierosolymitana magyar vonatkozású részeinek fordítása)  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aacheni_Albert&oldid=27233499”