Alsógyertyán
Alsógyertyán (Nižný Hrabovec) | |||
Alsógyertyán főutcája | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Varannói | ||
Rang | község | ||
Polgármester | Katarína Špallerová | ||
Irányítószám | 094 21 | ||
Körzethívószám | 057 | ||
Forgalmi rendszám | VT | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1640 fő (2020. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 143 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 131 m | ||
Terület | 11,29 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 51′ 16″, k. h. 21° 45′ 13″48.854444°N 21.753611°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 16″, k. h. 21° 45′ 13″48.854444°N 21.753611°E | |||
Alsógyertyán weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsógyertyán témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Alsógyertyán (1899-ig Alsó-Hrabócz, szlovákul: Nižný Hrabovec) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Varannótól 6 km-re délkeletre, az Ondava bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]1254-ben IV. Béla király oklevele említi először. 1357-ben az egri káptalan határleírási jegyzőkönyvében szerepel. 1413-ban a leleszi konvent oklevelében „Haraboch” néven említik és ezután hosszú ideig a magyar Hrabóc néven szerepel. 1428-ban a Tussai Bódfi családé, 1434-ben a Nátafalusi Csontosok is birtokosok itt. 1447-ben a Harabóczy családé volt, mely innen veszi nevét is.
1588-ban Báthory István erdélyi fejedelem, 1591-ben Terebesy Pál, majd két év múlva Krutsay Menyhért birtoka lett. Az 1598. évi összeíráskor a Hrabóczy, Bálpataky, Possay, Déczy, Szent-Ivány, Szent-Lászlay, Bálpataky, Possay, Déczy és Soós családok, 1630-ban pedig a Csontos család birtoka volt. 1663-ban nagy pestisjárvány tombolt a községben. 1668-ban Ladomérszky László és Tarnóczy Mária tulajdonában találjuk. Az 1694-es összeíráskor pedig már puszta helynek írták le, azonban később újra benépesült és a következő századok során a Perényi, Bessenyey, Vass, Ujfalussy, Malonyay, Mauks, Horváth, Kossuth, Szirmay, Nikléczy, Benitzky és Kriváczy családok voltak birtokosai.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó Hrabócz. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Possa, és Kucsinyhoz 1/2 fertálnyira, határja három nyomásbéli, hasonló Possáéhoz, hanem erdője nints, piatza Homonnán van.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Alsó-Hrabócz, tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, az Ondava mellett: 376 római, 240 g. kath., 16 evang., 86 zsidó lak., kath. és görög templommal. 656 h. szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Vecse.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Alsógyertyán, azelőtt Alsóhrabócz. Az Ondava folyó mellett fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely. Van 125 háza és 831, nagyobb részben róm. kath. vallású, tót lakosa. E község első írott nyomára 1428-ban bukkanunk, a mikor a Tussai Bódfi család az ura. 1434-ben a Nátafalusi Csontosoknak is van benne részük. 1447-ben a Harabóczy családé, mely innen veszi a nevét. 1588-ban Báthory István az ura. 1591-ben Terebesy Pál, két évvel később Krutsay Menyhért; az 1598-iki összeírás szerint meg Hrabóczy Gáspár, Bálpataky János, Possay György és István, Déczy István, Szent-Ivány Zsigmond, Szent-Lászlay Mihály és Soós András a földesurai. 1630-ban a Csontos család is birtokosa. 1663-ban a pestis tizedelte meg a lakosait. 1688-ban Ladomérszky László és Tarnóczy Mária bírják. 1694-ben, az akkori adóösszeírás szerint, puszta hely, mely azonban később ismét benépesült és akkor a báró Perényi, Bessenyey, Vass, Ujfalussy, Malonyay, Mauks, Horváth, Kossuth, Szirmay, Nikléczy, Benitzky és Krivácsy családoké lett. Most báró Ragályi-Balassa Ferencznének és Malonyay Ferencznek van itt nagyobb birtokuk. A községben nagyobb kastély és két kúria van. A kastélyt a Malonyay család a XVIII. század közepén építtette. 1840 körül Malonyay Károly megnagyobbíttatta. Ennek leánya Péterffy Károly neje lett, kinek leányát, Ilonát, báró Balassa István vette nőül; ennek leánya a birtok és a kastély mostani tulajdonosa. A kúriák közül az egyik a Malonyay Ferenczé. Ezelőtt az Ujfalussy családé volt és mint azt a ház falában lévő felírat bizonyítja, 1666-ban Szilvásujfalusi Ujfalussy Zsigmond építtette, Malonyay Ferencz pedig 1904-ben átalakíttatta. A másik kúria Mauks Árpádé, melyet elődei építtettek. A községben róm. kath. és gör.-kath. templom van. Az előbbi 1550-ben épült. Az utóbbinak építési ideje ismeretlen. 1896-ban az Ondava áradása sok kárt okozott a községben és határában. Van itt gőzmalom is, mely a Reich testvéreké. A községben van posta; távírója és vasúti állomása Őrmező.”[4]
A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 864-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 1631 lakosából 1534 fő szlovák és 76 cigány volt.
2011-ben 1614 lakosából 1489 szlovák és 46 cigány.
2017 | 1 653
|
2020 | 1 640
|
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1827-ben Friedmann Mór a pesti izraelita hitközség főkántora.
- Itt született 1893-ban Mácza János esztéta, művészettörténész, író.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Az Újfalussy-kúria 1666-ban épült, 1904-ben átalakították.
- Római katolikus templomát Szent István király tiszteletére szentelték.
- 1825-ben épült görögkatolikus temploma a Szentlélek tiszteletére van szentelve.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://datacube.statistics.sk/#!/view/sk/VBD_DEM/om7101rr/v_om7101rr_00_00_00_sk
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.