Burghausen
Burghausen | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Németország | ||
Tartomány | Bajorország | ||
Járás |
| ||
Polgármester | Florian Schneider (2020. május 1. – ) | ||
Irányítószám | 84489 | ||
Körzethívószám | 08677 | ||
Rendszám | AÖ,LF | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 19 494 fő (2023. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 984,05 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 421 m | ||
Terület | 19,81 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
é. sz. 48° 10′, k. h. 12° 50′48.166667°N 12.833333°EKoordináták: é. sz. 48° 10′, k. h. 12° 50′48.166667°N 12.833333°E | |||
Elhelyezkedése Bajorország térképén | |||
Burghausen weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Burghausen témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Burghausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 19 494 fő (2023. december 31.).[1]
Itt található az óváros fölé nyúló hegytetőn a világ leghosszabb vára (1051 m).[2]
Fekvése
[szerkesztés]Az osztrák Salzburgtól kb. 50 km-re északra, Münchentől kb. 100 km-re keletre, az osztrák-német határfolyó, a Salzach mellett fekszik.
Burghausen Haiming, Überackern, Hochburg-Ach, Sankt Radegund, Burgkirchen an der Alz és Mehring községekkel határos.
Népessége
[szerkesztés]Népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
Lakosok száma | 3010 | 5215 | 18 153 | 16 736 | 17 584 | 17 715 | 18 259 | 18 622 | 18 862 | 19 494 |
1808 | 1925 | 1970 | 1987 | 2012 | 2013 | 2015 | 2017 | 2021 | 2023 |
Története
[szerkesztés]Mint császári birtokot 1025-ben említették először, azonban a legújabb ásatások leletei szerint a Burghausen vár területe már a bronzkorban is lakott volt. A régészek kelta, vaskori és római kori leletekre bukkantak itt.
1164-ben Oroszlán Henrik vette birtokba a várat, 1180-ban a vár Wittelsbach birtok volt. 1229 körül kapott városi rangot. 1255-től az alsó-bajorországi hercegek második rezidenciájának számított. Burghausen fő bevételi forrása a sókereskedelem volt.
A Burg Németország talán legnagyobb gótikus vára, mely 1 km hosszan húzódik a Salzach fölötti dombsoron. A szinte bevehetetlen helyen már a kelták is építettek őrhelyet, A Burg a kora középkorban erődített királyi vár volt, ide menekült 1024-ben II. Henrik német-római császár özvegye, a később szentté avatott Kunigunda. A vár a 12. században többször is gazdát cserélt. 1180-ban a Wittelsbach grófok foglalták el és a vár birtokában lettek bajor hercegekké.
1255-ben XIII. Henrik bajor herceg kezdte el építeni az új várat a dombsor déli csúcsán. Elődei addigra már városi ranggal is felruházták azt a parányi települést, amely a Salzach folyó partján álló egyetlen házsorból állt. Az ősi, szorosan egymáshoz tapadó házak sorát ismétlődő tűzvészek pusztították el, de a Salzach áradásai is sok kárt okoztak a vár alján megtelepedőknek.
Az eredetileg hat, mára azonban 5 várból álló épületegyüttest erődcsoportot 1459–1503 között erődített várfallal vették körbe, köztük őrtornyokkal. Az egyes várakat egymástól masszív hidak és kapuk választják el.
A védelmi funkció megszűntével az erődöket lakóépületekké alakították át; a Guinness Rekordok Könyve szerint 1051 méteres hosszával ez a világ leghosszabb kastélya. Az együttest hat belső udvar, több torony és bástya tagolja. Épületeiben három múzeumot (Burgmuseum, Stadtmuseum, Fotomuseum) rendeztek be.[3] Két kápolnája a Hedwigskapelle és az Elisabethkapelle.[4]
Nevezetességei
[szerkesztés]- A vár (Burg), amely leghosszabb a világon.
- Az óváros
- Szentkereszt-templom – Burghausen határában 1477-ben épült fel. 1953-ban történt tatarozása során késő gótikus freskókat tártak itt fel.
- Szent Rupert-várkápolna – 1480-ban épült gótikus stílusban.
Kapcsolódó cikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
- ↑ Longest castle. Guinness World Records . (Hozzáférés: 2023. október 8.)
- ↑ Mihály
- ↑ Robert Simon: Németország legszebb és legkedvesebb esküvői helyszínei
Források
[szerkesztés]- Német Szövetségi Köztársaság (Panoráma, 1980) ISBN 963 243 025 5