Ugrás a tartalomhoz

Erdőmeg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdőmeg (Záhorce)
Erdőmeg zászlaja
Erdőmeg zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagykürtösi
Rangközség
Első írásos említés1236
PolgármesterBranislav Kázmer
Irányítószám991 06 (pošta Želovce)
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámVK
Népesség
Teljes népesség669 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság154 m
Terület17,98 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 06′ 43″, k. h. 19° 20′ 20″48.111944°N 19.338889°EKoordináták: é. sz. 48° 06′ 43″, k. h. 19° 20′ 20″48.111944°N 19.338889°E
Erdőmeg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdőmeg témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Erdőmeg (szlovákul: Záhorce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Erdőmeg és Erdőszelestény egyesítésével jött létre a település mai területe.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagykürtöstől 11 km-re délre, a Kürtös patak jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

1236-ban "Zachara" néven említik először, ezután felváltva hol Erdőhát, hol Zahora néven szerepel az oklevelekben. Birtokosai a Balassa és a Zichy családok voltak.

Vályi András szerint "Zahorcze. Tót falu Hont Várm. földes Urai Gr. Balassa, és Gr. Zichy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szilhez közel, mellynek filiája; határja középszerű, legelője, ’s fája van elég."[2]

Fényes Elek szerint "Záhora, Honth vm. magyar-tót falu, ut. p. B. Gyarmathoz 3/4 mfd., 139 kath., 271 evang. lak. F. u. gr. Zichy és b. Balassa."[3]

1907-ben egyesítették Erdőmeg és Erdőszelestény községeket.

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország részévé vált.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 806, többségében szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 740 lakosából 705 szlovák és 25 magyar volt.

2011-ben 677 lakosából 631 szlovák és 30 magyar.

2021-ben 669 lakosából 634 szlovák, 19 magyar (2,84%), 3 olasz, 1 cseh, 1 orosz, 1 román, 10 ismeretlen nemzetiségű.[4]

Nevezetességei

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]