Föníciai nyelv
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Föníciai Pōnnīm, Dabarīm Kanaʿnīm | |
Beszélik | holt nyelv, tovább él pun nyelvként |
Terület | Közel-Kelet, az egykori Fönícia és gyarmatai: a mai Libanon, Izrael, Tunézia, Mediterráneum, Ibériai-félsziget, Málta, Dél-Franciaország, Ciprus, Szicília. |
Beszélők száma | 0 fő |
Nyelvcsalád | Afroázsiai nyelvcsalád sémi ág nyugati csoport északnyugati alcsoport kánaáni nyelvek föníciai nyelv |
Írásrendszer | Föníciai ábécé |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | sehol nem hivatalos |
Gondozza | nincs szabályozva |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | nincs |
ISO 639-2 | phn |
ISO 639-3 | phn |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pōnnīm, Dabarīm Kanaʿnīm témájú médiaállományokat. |
A föníciai nyelv egy olyan nyelv, amelyet eredetileg az egyiptomiul Pūtnak, a föníciaiul, héberül valamint arámiul Kánaánnak, továbbá görögül és latinul Föníciának nevezett part menti területen beszéltek. A nyelv a sémi nyelvek közé, azon belül a kánaáni nyelvek csoportjába tartozik; közel áll a héberhez és az arámihoz, olyannyira, hogy ábécéje megegyezik az óhéber ábécével, és a föniciai feliratokat óhéber tudással meg lehet érteni. A terület, ahol egykor beszélték, ma Libanonhoz, Szíriához és Izraelhez tartozik.
A nyelvet anyanyelvként beszélők a föníciait Pōnnīmnak vagy Kana'nīmnak hívták.
A nyelvet csupán néhány feliratból (például Ahiram koporsója, Kilamuva sírja) és pár soros, más nyelvű könyvekbe írt glosszákból ismerjük. Ugyan néhány római szerző alkotott föníciai nyelven is, ezek az iratok azonban csak fordításokban maradtak fenn, az eredetijük elveszett.
Írás
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 148-157.