F–106 Delta Dart
| F–106 Delta Dart | |
 | |
| Amerikai F–106A Delta Dart Genie rakétát indít | |
| Funkció | elfogó vadászrepülőgép |
| Gyártó | Convair |
| Gyártási darabszám | 340 db |
| Rendszeresítők |  Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje |
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1956. december 26. |
| Szolgálatba állítás | 1959. június |
| Méretek | |
| Hossz | 21,55 m |
| Fesztáv | 11,67 m |
| Magasság | 6,18 m |
| Szárnyfelület | 61,52 m² |
| Szárnykarcsúság | 2,10 |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 11 077 kg |
| Max. felszállótömeg | 15 668 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney J75–17 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 109 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 2,3 Mach |
| Hatósugár | 1800 km |
| Hatótávolság | 2700 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 17 374 m |
| Emelkedőképesség | 8839 m/min |
| Szárny felületi terhelése | 255 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,71 |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 1 db M61 Vulcan gépágyú |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| Az F–106 Delta Dart háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz F–106 Delta Dart témájú médiaállományokat. | |
A F–106 Delta Dart deltaszárnyú, egy hajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász-repülőgép, melyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1960-as években, az F–102 Delta Dagger továbbfejlesztésével, elsősorban a szovjet bombázó repülőgépek elfogására. Csak a gyártó országban, az 1980-as évekig állt hadrendben (külföldre is csak ritkán települt), szolgálatból kivont példányait QF–106 néven, pilóta nélküli célrepülőgépekké alakítva éleslövészetek célpontjaiként használták fel az 1980-as és 1990-es években.
További információk
[szerkesztés]- The Convair F-102 Delta Dagger & F-106 Delta Dart – Az Air Vectors típusismertetője
Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés]
|
