Makkoshotyka
A településen világörökségi helyszín található |
Makkoshotyka | |||
A Meczner-kastély | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Sárospataki | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kántor Ferenc (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 3959 | ||
Körzethívószám | 47 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 751 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 80,5 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 10,41 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
Földrajzi középtáj | Tokaj–Zempléni-hegyvidék[3] | ||
Földrajzi kistáj | Hegyalja[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 21′ 29″, k. h. 21° 31′ 03″48.358080°N 21.517580°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 29″, k. h. 21° 31′ 03″48.358080°N 21.517580°E | |||
Makkoshotyka weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Makkoshotyka témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Makkoshotyka község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Sárospataki járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Miskolctól közúton kb. 80 km-re északkeletre, a Tokaj-hegyaljai borvidéken található. A legközelebbi szomszéd település a 4 kilométerre fekvő Hercegkút, a legközelebbi város pedig a mintegy 7 kilométerre található Sárospatak.
Csak közúton közelíthető meg, a 37-es főút felől, ahonnan észak felé kell letérni a 38 115-ös útra; ugyanarról az útról érhető el Hercegkút is.
Története
[szerkesztés]A település a 12. század második felében jött létre. A tatárjárás idején már szőlőtermesztő vidék volt, mert feljegyzések szerint a tatárok elől a borospincékben kerestek menedéket a lakosok. 1262-ben V. István adományozta egy Hugka nevű vitéznek, az ő nevéből ered a „Hotyka” név.
Az 1945-ös földosztás előtt a Meczner család birtoka volt. Meczner Rudolf építtette a település felső részén található kastélyt és a kápolnát is. A másik kastélyt Meczner Tibor építtette, miután elveszítette Kassa környéki birtokait a trianoni békeszerződés miatt.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Migléczi László (független)[4]
- 1994–1998: Migléczi László (független)[5]
- 1998–2002: Gyárfásné Bartus Rózsa (független)[6]
- 2002–2006: Gyárfásné Bartus Rózsa (független)[7]
- 2006–2010: Vitányi Julianna (független)[8]
- 2010–2014: Kántor Ferenc (Fidesz-KDNP)[9]
- 2014–2019: Kántor Ferenc (Fidesz-KDNP)[10]
- 2019–2024: Kántor Ferenc (Fidesz-KDNP)[11]
- 2024– : Kántor Ferenc (Fidesz-KDNP)[1]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 892 | 891 | 861 | 783 | 759 | 735 | 751 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 51%-a magyar, 49%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,5%-a magyarnak, 28,1% cigánynak, 0,7% németnek, 0,2% románnak mondta magát (4,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,2%, református 30,5%, görögkatolikus 1,1%, felekezeten kívüli 1,4% (7,7% nem válaszolt).[13]
2022-ben a lakosság 90,9%-a vallotta magát magyarnak, 23,5% cigánynak, 0,1-0,1% németnek, románnak, ruszinnak, lengyelnek és horvátnak, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 41,2% volt római katolikus, 21,6% református, 3,8% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 4,3% felekezeten kívüli (28,1% nem válaszolt).[14]
Címer leírása
[szerkesztés]Álló, csücsköstalpú tárcsapajzs vörös mezejében zöld hármashalom középsőjén karózott arany szőlőtő áll két fürttel és három levéllel. A szőlőtövet kétoldalról egy-egy állított arany szarvasagancs kíséri. A címerpajzsot kétoldalról egy-egy, szárukon alul keresztbetett és öt-öt arany makkterméssel ékített zöld tölgyfaág övezi. A címer alatt lebegő, hármas tagolású íves arany szalagon feketével nagybetűs MAKKOSHOTYKA településnév.
A címerkép megfogalmazásához a település jellemzői adtak támpontot.
A természeti adottságokat jelképezi a hármashalom, valamint a tölgyágak. Előbbi részben utal a község régi, Makramál-Hogyka nevére is, mivel a "mál" hegyoldalt jelent. A címer külső díszeként megjelenő tölgyágak a termésekkel pedig a mai településnév "Makkos-" előtagjára utalnak. A tölgy a legrangosabb címernövény a heraldikában, melyet gazdag szimbólumértéke magyaráz.
Az ősi, de napjainkig is hagyományokkal bíró foglalkozásokat: a vadászatot és a borkultúrát is ábrázolják a címertervek, a szarvasfej illetve agancs, valamint a szőlőtő illetve szőlőfürt megjelenítésével.
Fontos szerepet tulajdonított a képviselő-testület annak, hogy a címer tükrözze a falunak a honfoglalás óta megőrzött magyaros jellegét. Ezt a heraldikai mázak biztosítják: a fehér felületen megjelenő vörös pajzs a zöld növényi koszorúval együtt nemzeti színeinket idézi.
Mint minden kultúra, a heraldika is a kozmikus világhoz kapcsolta a színeket. A címerterveken megjelenő mázak - színek és fémek - a címertan szabályainak megfelelően kerültek alkalmazásra. Szimbolikus jelentéstartalmuk a következő:
Fém: arany (Nap): értelem, ész, hit, tekintély, fenség, erény, erkölcsösség.
Színek: vörös (Mars). hazaszeretet, önfeláldozás, tenni akarás, nagylelkűség; zöld (Vénusz): szabadság, szeretet, szépség, remény, örökkévalóság.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Meczner-kastély (klasszicista stílusú)[15]
- Meczner-kápolna (1911–1912)[16]
- A településen áthalad az Országos Kéktúra.
- Erdészeti emlékmű[17]
- Tájház
- Faszobrok[18]
- Tanösvény (Király-hegy)
-
A klasszicista stílusú Meczner-kastély
-
A református templom
-
A Meczner-kápolna és sírbolt
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
- ↑ Makkoshotyka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
- ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
- ↑ Makkoshotyka Helységnévtár
- ↑ Makkoshotyka Helységnévtár
- ↑ Meczner-kastély. Kastélyok.com (Hozzáférés: 2022. július 21.)
- ↑ Makkoshotyka, Meczner kápolna. Kápolnák.hu (Hozzáférés: 2022. július 21.)
- ↑ Nagy László: Menhirek a Hotyka-patak völgyében. Erdészeti Lapok, CLIII. évf. 11. sz. (2018) ISSN 0201-1484 Hozzáférés: 2022. július 21.
- ↑ Sárossy Tibor fafaragó: Trianoni emlékmű, 2010. Köztérkép weblapon
Források
[szerkesztés]- Község és Címer története. www.makkoshotyka.hu. Makkoshotyka önkormányzata (Hozzáférés: 2022. július 24.)
- Szűcs Gábor – Jobbágy Tamás – Csonka Zsófia: Makkoshotyka. Településképi arculati kézikönyv, 2017. www.makkoshotyka.hu. Miskolc: Szilszakállkert Kft. (felelős kiadó) (2017) (Hozzáférés: 2022. július 24.)