Ugrás a tartalomhoz

Marginen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marginen (Mărgineni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségHerszény
Rangfalu
KözségközpontHerszény
Irányítószám507093
SIRUTA-kód41159
Népesség
Népesség348 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság450–500 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 43′ 52″, k. h. 25° 02′ 46″45.731180°N 25.046106°EKoordináták: é. sz. 45° 43′ 52″, k. h. 25° 02′ 46″45.731180°N 25.046106°E
Marginen weboldala
SablonWikidataSegítség
A Szent Miklós-templom

Marginen (románul: Mărgineni) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Fogarastól 13 kilométerre délkeletre, a Fogarasi-havasok lábánál fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevének román jelentése „a határon/szélen élők”. Első említése egy 1437-ből keltezett cirill betűs oklevélből való: Мърџиненй. Ez az okmány azonban csak a Bethlen Mihály által az egyházi szláv szöveg román fordításából 1758-ban készített magyar fordításban maradt fenn (az eredeti állítólag 1846-ban, Dănilă Tempea házában égett le), tehát kétes hitelűnek kell tekintenünk.[2] A későbbi századokban Marzsina/Mardzsina néven fordult elő: Mardsina (1557), Marcsina (1635), Margyna (1733), és majd csak 1750-ben Merdsinen. Ezek alapján valószínű, hogy a Mărginea (román 'határ, szél') név lehetett az elsődleges és ehhez járult később a lakókra utaló -eni képző. A g a Fogarasföld 1850-es–1870-es évekbeli román közigazgatásában használt latin betűs román hangjelölés magyar átvétele, valós hangértéke /zs/ vagy /dzs/.

Története

[szerkesztés]

Az 1437-es, Tirgovistyében kiállított okirat szerint Vlad Dracul mint Fogaras vidékének hűbérura szolgáinak, Urszulnak, Radulnak, Sztán Bérának és Godgyának adományozta. A későbbiekben is mindig Fogaras vidékéhez, majd 1876 után, megszűnéséig Fogaras vármegyéhez tartozott. 1635-ben 85 jobbágycsaládját, két muntyán zsellércsaládját, öt boért és négy szabadost írtak össze benne, és két malma is őrölt. 1722-ben 241 boér és 95 jobbágy családfőt, valamint hét pálinkafőzőt mutattak ki benne, míg 1786-ban 66 zsellér lakta. A Pandrea boércsalád birtokán 1758 előtt jött létre ortodox szerzetesi közössége, amelynek 1767-ben még említették kőtemplomát.[3] 1765 és 1851 között az orláti határőrezredhez tartozott. A militarizálás után egész lakossága görögkatolikus vallású volt az 1870-es évekig, amikor kb. száz lakosa, majd az 1880-as években újabb kb. százötven falubeli tért át az ortodox hitre. A gyülekezet 1898-ban épített magának templomot. Az 1900-as években – Nicolae Iorga leírása szerint – erős viszály uralkodott a két felekezet között.[4] 1910-ben a kampánykörúton a faluba látogató Werner Gyula munkapárti képviselőjelöltet a falusiak haragjával szemben védelmező csendőrök sortüzet adtak le a tömegbe és öt főt megöltek.[5]

1900-ban 907, román anyanyelvű lakosából 678 volt görögkatolikus és 229 ortodox vallású.

2002-ben 291, román nemzetiségű személy lakta, közülük 249 ortodox és 41 görögkatolikus.

Látnivalók

[szerkesztés]

Ortodox (korábban görögkatolikus) temploma 1770-ben épült, belső festése 1791-ből való.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1816-ban David Urs báró, ezredes.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  2. Ioan Cav. de Pușcariu: Fragmente istorice despre boerii din Țara Făgărașului. Sibiiu, 1907
  3. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
  4. Nicolae Iorga: Neamul romănesc în Ardeal și în Țara Ungurească. București, 1906, 1. köt., 92. o.
  5. Pester Lloyd 1910. május 22. és 25.