Ugrás a tartalomhoz

Parajd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Parajd (Praid, Salzberg)
Parajd látképe
Parajd látképe
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségParajd
Rangközségközpont
Irányítószám537240
Körzethívószám0266
SIRUTA-kód85350
Népesség
Népesség3569 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4136 (2011)[1]
Népsűrűség19,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasságkb. 550 m
Terület180,03 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″46.552912°N 25.124522°EKoordináták: é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″46.552912°N 25.124522°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Parajd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Parajd (románul: Praid, németül: Salzberg) község Romániában, Hargita megyében. Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye.

Fekvése

[szerkesztés]
A Kis-Küküllő völgye Parajdnál

A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.

Története

[szerkesztés]

Határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Feltételezések szerint a 13. században épült mentsvárként, ahol a környék lakói ellenséges betörés alatt meghúzódhattak, és a 14. század közepéig tartották készenléti helyzetben.[2]

A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek. Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.

A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat. Orbán Balázs által megjelentetett Székelyföld leírásában 1868-ban 1375 lakosából 1226 székely, 31 idegen és 18 más nemzetiségű, 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része. Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A sóbányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.
  • Szomszédságában található a 19. század elején épült volt sóhivatal, amely ma egészségügyi rendelő.
  • A település másik nevezetességei a határában levő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon.
  • Fürdő és üdülőhely, gyógyhatású meleg sós fürdője van, ahol a fürdőzők lebegnek a tömény sós vízben.
  • Románia első élő trópusi lepkéket bemutató Lepkeháza.[3]
  • Rapsóné várának romjai.
  • Református temploma 1790 és 1796 között épült, szentélye a régi 15. századi római katolikus templomból maradt meg.
  • Római katolikus temploma 1800-ban épült. 1998-ban egy új templomot is emeltek.
  • Ortodox temploma 1929-ben épült.
  • A nemrég épített Áprily-emlékházban az érdeklődők a költő Parajdhoz fűződő életszakaszairól szerezhetnek információkat.
  • Az idősebb parajdiak ismerik a szép sóvidéki táncokat, melyből ízelítőt lehet kapni a felsősófalvi Székelyföldi Táncházban, ahol a felsősófalviak többsége székely viseletben táncol.[4]
  • 2012-ben nyitotta meg kapuit a Trópusi Lepkeház, ahol a lepkék közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az emberekkel. Románia első élő trópusi lepkéket bemutató lepkeháza azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1854-ben Hankó Vilmos kémikus, író,
  • Itt született 1884. május 30-án nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes, 1942. szept. 24-től 1943. jún. 12-ig honvédelmi miniszter.
  • 1888-tól itt töltötte gyermekéveit Áprily Lajos költő, majd később egy időre vissza is költözött a községbe.[5]
  • Itt töltötte gyermekéveit Keresztes Lajos, (1900. április 30-án. – Budapest, 1978. augusztus 9.) olimpiai bajnok birkózó.
  • Itt született 1915-ben Dr. Parajdi Incze Lajos író, költő, ifjúság-nevelő, fényképész, vitorlás-hajós, természetvédő. 1949-ben Amerikába vándorolt, ott alapított családot és folytatja pályafutását. Egyik könyvét az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tüntette ki (Footprints on Destiny Lane - Lábnyomok a Sors Ösvényén, 1984), Lisbon Falls, 1982; Once Upon a Maine Island, Lewiston, 1983; A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe, Astor, 1984.
  • Itt született 1915. augusztus 8-án Brósz Róbert, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi Tanszékének egyetemi tanára.
  • Itt született 1930-ban Kiss Ferenc Árpád közgazdász, gazdasági szakíró.
  • Itt született 1953-ban Szőke András helytörténész és néprajzkutató.


Képek

[szerkesztés]
  • A sóbánya bejárata
    A sóbánya bejárata
  • Busz visz le a bányába
    Busz visz le a bányába
  • A gyógyfürdő
    A gyógyfürdő
  • Sóelőfordulás a bánya falán
    Sóelőfordulás a bánya falán
  • A sóbánya temploma
    A sóbánya temploma
  • Parajd kápolna a sóbányában
    Parajd kápolna a sóbányában

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
  2. ↑ Sófalvi András: Rapsóné vára. Örökségünk, VI. évf. 2. sz. (2012) 8–10. o. ISSN 2067-7367
  3. ↑ Case de fluturi | Casa fluturilor. www.butterflyhouse.ro. (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  4. ↑ [1]
  5. ↑ Áprily emlékhely

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Parajd&oldid=26995521”