Pszeudo-Geber
| Pszeudo-Geber | |
| Született | 13. század |
| Elhunyt | nem ismert |
| Foglalkozása | alkimista |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pszeudo-Geber témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pszeudo-Geber („hamis Geber”) néven egy névtelen 13. századi születésű európai alkimista ismert (időnként tarantói Pállal azonosítják[1]), aki vegyészeti és kohászati témákban írt könyveket „Geber” álnéven.
A „Geber” eredetileg Dzsábir ibn Hajján 9. századi alkimista rövidített és latinizált neve volt. Európában a 14. századtól évszázadokon át úgy hitték, hogy „Geber” azonos volt Dzsábir ibn Hajjánnal, és hogy „Geber” könyveit arabról fordították. A 13. századi európai alkimisták nagyra tartották az arab vegyészetet, így Pszeudo-Geber felvette híres elődjének nevét, hogy több megbecsülést nyerjenek a munkái. Egy-egy nagy előd nevének felvételét pszeudoepigráfiának nevezik, és a középkorban gyakori jelenség volt. A középkori írásoknak széles palettáját terjesztették például Pszeudo-Arisztotelész szerzőségével.
Pszeudo-Geber igen nagy hatással volt a vegyészetre és a kohászatra a késő középkori Európában – alighanem nagyobb hatással, mint bármely más szerző.
A Pszeudo-Geber Gyűjtemény és a Geber-probléma
[szerkesztés]Az alábbi könyveket „Pseudo-Geber Corpus” (Pszeudo-Geber Gyűjtemény) néven ismerik. A 16. század első felében többféle nyomtatásban is kiadták őket.[2] ezt megelőzően pedig nagyjából kétszáz éven át voltak jelen a tudományos életben. A feltüntetett szerző „Geber” vagy „Gebri Arabis” (latinul „az arab Geber”) volt, és egyes változatokban bizonyos Rodogero Hispalensi-t (sevillai Rodogero) tüntették fel fordítóként.
- Summa perfectionis magisterii
- Liber fornacum („Kemencék könyve”)
- De investigatione perfectionis („A tökély vizsgálatáról”)
- De inventione veritatis („Az igazság felfedezéséről”).
Illetve:
- Testamentum Geberi
- Alchemia Geberi
Az alkímiai elmélet és laboratóriumi gyakorlat legvilágosabb addig megjelent kifejtése lévén Pszeudo-Geber munkásságát széles körben olvasták és használták fel az európai alkimisták, miután ezen a területen általában miszticizmus, titokzatosság és többértelműség uralkodtak.[3] A Summa Perfectionis a késő középkori Nyugat-Európa egyik leggyakrabban olvasott alkímiai könyve volt.[4] A következő három könyv rövidebb és jórészt a Summa Perfectionis anyagát tartalmazzák tömörebb változatban. A Testamentum Geberi és az Alchemia Geberi Marcellin Berthelot szerint „vitán felül hamisak, későbbről származnak [a másik négynél]”,[5] és általában nem tekintik őket a Pseudo-Geber Corpus részének. Szerzőjük nem azonos az első négy könyvével, habár az sem bizonyos, hogy azok ugyanattól a szerzőtől származnak.[6]
Az a feltevés, hogy a gyűjteményt arabból fordították volna, a késő 19. században bukott meg Kopp, Hoefer, Berthelot és Lippmann tanulmányai nyomán. A gyűjteményre egyértelműen hatást gyakoroltak a középkori arab írók (főleg Ar-Rázi, nem pedig a névadó Dzsábir). Az első négy könyv valószínűleg 1310-re készülhetett el; ennél nem lehetnek sokkal korábbiak, mert Summa Perfectionis-nak a világon sehol nincs nyoma a 13. század előtt. Nem említik például Albertus Magnus és Roger Bacon 13. századi munkái sem.[7] Egyetlen arab változat sem ismert.[8] Tartalmuk nagyjából az 1300-as évekbeli Európa tudását tükrözi. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy a benne szereplő új tudásanyag – többek közt a salétromsav, a királyvíz, a kénsav és az ezüst-nitrát – ismeretlen a korábbi arab művekben.[5]
Források
[szerkesztés]- ↑ William R. Newman. New Light on the Identity of Geber", Sudhoffs Archiv 69 (1985): 79-90
- ↑ Alchemy and Early Modern Chemistry, Allen G. Debus, Jeremy Mills Publishing, 2004. ISBN 978-0-9546484-1-1,
- ↑ The Works of Geber. Kessinger Publishing (1997. szeptember 1.). ISBN 978-0-7661-0015-2. Hozzáférés ideje: 2010. június 8.[halott link]
- ↑ The Summa perfectionis of Pseudo-Geber: A critical edition, translation, and study, by William R. Newman (1991)
- ↑ a b Chapter VI: "The Pseudo-Geber" in A History of Chemistry from the Earliest Times (2nd ed., 1920), by J.C. Brown.
- ↑ Long, Pamela O.. Openness, secrecy, authorship: technical arts and the culture of knowledge from antiquity to the Renaissance. JHU Press, 146 147. o. (2001). ISBN 978-0-8018-6606-7. Hozzáférés ideje: 2010. június 14.
- ↑ History of Analytical Chemistry, Szabadváry Ferenc (1960).
- ↑ Makers of Chemistry, by Eric John Holmyard (1931).
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pseudo-Geber című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.