Rosette-i kő
Rosette-i kő (rosettai kő) | |
Rosette-i kő | |
Típus | sztélé |
Méret | 112,3 cm × 75,7 cm × 28,4 cm |
Anyag | gránit |
Története | |
Felfedezés helye és ideje | Rosette (ma Rasid), Egyiptom 1799. július 15. |
Felfedező(k) | Pierre-François Bouchard |
Kora | i. e. 196 |
Nyelv | görög óegyiptomi |
Írás | görög démotikus hieroglif |
Található | British Museum, London |
A rosette-i kő (ismert még rosettai kő néven is) egy sötét gránitdarab (néha helytelenül bazaltként említik), amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822-ben Jean-François Champollion és 1823-ban Thomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez.
A követ 1802 óta a londoni British Museum őrzi.
A szöveg
[szerkesztés]V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban kelt rendelete olvasható a kövön. A görög szöveg kezdete: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven.
Története
[szerkesztés]A követ Pierre-François Bouchard (1772–1832) francia hadmérnök fedezte fel Egyiptom Rosette (ma Rasid) nevű kikötővárosában 1799. július 15-én.
Napoléon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjáratát (1798–1801) számos tudós is kísérte. Miután 1798-ban megalapította az Egyiptomi Intézetet (Institut de l’Egypte) Kairóban, mintegy ötvenen tagjai lettek. Bouchard a Rosette melletti Fort Julien építési munkálatait vezette, amikor e fekete kőre lelt. Azonnal megértette a jelentőségét, és bemutatta Jacques-François Menou tábornoknak, aki elrendelte a kőnek az intézetbe való szállítását, ami 1799 augusztusában meg is történt. 1801-ben a franciáknak vissza kellett vonulniuk. Vita alakult ki a tudósok eredményeivel kapcsolatban – a franciák meg akarták tartani őket, míg a britek, III. György király nevében, hamisítványnak tartották az egészet.
Étienne Geoffroy Saint-Hilaire francia tudós William Richard Hamilton angol diplomatához írott levelében azzal fenyegetődzött, hogy a felfedezéseket elégeti, amivel egyértelműen az alexandriai könyvtár leégésére utalt. A britek engedtek, és csak a műtárgyak átadását kötötték ki. A franciák megpróbálták egy hajóban elrejteni a „Követ”, de a britek felfedezték. Megengedték viszont a franciáknak, hogy az általuk készített lenyomatokat magukkal vigyék alexandriai behajózásuk alkalmával.
A követ ezután Nagy-Britanniába vitték, ahol 1802 óta a British Museum őrzi.
A kő megszerzésének idejéből származó, bal oldalon megjelenő fehér, festett bevésés szerint „A brit hadsereg szerzeménye 1801-ben, Egyiptomban”, jobb oldalán pedig „III. György király ajándéka”. A követ a British Museum alkalmazottai 1998-ban megtisztították, és a történelem e bizonyítékát érintetlenül hagyták. A kő felületének egy apró részletét, a bal alsó sarkot, szintén érintetlenül hagyták, az összehasonlíthatóság érdekében.
2003 júliusában az egyiptomiak visszakérték a rosette-i követ. Dr. Záhi Havássz, a Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára, ezt mondta a sajtó képviselőinek: „Ha a britek azt szeretnék, hogy emlékezzenek rájuk, ha vissza kívánják állítani hírnevüket, akkor önként vissza kellene adniuk a követ, mivel az az egyiptomi identitás mérföldköve.”
Források
[szerkesztés]- Kéki B.: Az írás története a kezdetektől a nyomdabetűig, Vince, Bp. (2000).
- Kákosy L.: Ré fiai: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Gondolat, Bp. (1979).
- Dodson, A.: A hieroglif írás az ókori Egyiptomban, Officina '96, Bp. (2005).
- Reeves, N.: Az ókori Egyiptom felfedezésének krónikája, Cartaphilus, Bp. (2002).
- Schulz R., Seidel, M. (szerk.): Egyiptom: A fáraók világa, Vince, Bp. (2001).