Szerkesztő:Carlos71/FC Barcelona
FC Barcelona | |||
Csapatadatok | |||
Teljes csapatnév | Futbol Club Barcelona | ||
Becenév | Barça, Culés, Blaugrana | ||
Székhely | Barcelona, Spanyolország | ||
Alapítva | 1899. november 29. | ||
Stadion | Camp Nou | ||
Vezetőedző | Josep Guardiola | ||
Elnök | Joan Laporta | ||
Bajnokság | Primera División | ||
Nemzeti sikerek | |||
Bajnok | 18 alkalommal | ||
Kupagyőztes | 24 alkalommal | ||
Szuperkupa-győztes | 10 alkalommal | ||
Nemzetközi sikerek | |||
BL | 2 alkalommal | ||
UEFA-kupa | 3 alkalommal | ||
KEK | 4 alkalommal | ||
Csapatmezek | |||
Hivatalos honlap | |||
FC Barcelona honlapja |
Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának világhírű labdarúgócsapata. A klub a La Liga kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz a bajnoki küzdelmekben. A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgó csapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában. A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgó csapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.
A klub megalapítója
[szerkesztés]1898-ban Barcelonában meglátogatta az ott élő nagybátyját, Emili Gaissert. Hans-Max Gamper Haessig tulajdonképpen Afrikába indult, hogy ott egy cukorkereskedelmi cég alapításában segédkezzen, de beleszeretett ebbe a Katalán városba és elhatározta, hogy itt le is telepedik. A Katalán elsajátítása után fel is vette a neve katalán változatát: Joan Gamper. Könyvelőként a Crédit Lyonnais-nál és a Sarria Railway Company-nél dolgozott, sportújságíróként pedig két svájci lapnak volt a munkatársa. Ekkor csatlakozott a helyi Svájci Evangélikus Egyházhoz és egyben futballozni is kezdett a Sant Gervas-i protestáns közösségben. A Gimanasio Sole-ba is beiratkozott, ahol egy folyóirat kiadásában segédkezett (Los Deports ). 1899. október 22-én ebben az újságban jelent meg a hirdetése egy labdarúgóklub szervezéséről. A pozitív fogadtatás eredményeképpen november 29-én a Gimanasio Sole-ban megtartott találkozón megszületett a Futbol Club Barcelona. Az alapítók svájci, angol és katalán rajongókból tevődtek össze. Úgy tartják, hogy Gamper a legendás klubszíneket, az azulgrana-t az FC Basel után választott 92.249.203.10 (vita) 2009. május 16., 13:19
A klub története
[szerkesztés]A kezdetek
[szerkesztés]A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgó csapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.[1]
A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]
A klub az 1901-02-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-05-ös és az 1908-09-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).[1]
1920-tól 1950-ig
[szerkesztés]1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Platkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Albertí költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.[2]
A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.[2]
A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án fasiszta bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület fasiszta megszállás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.[2]
1940. márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült didalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján az Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.[2]
A Kubala-korszak és az 1960-as évek
[szerkesztés]1950. júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón.[2]
Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.[3][4][5]
1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig az UEFA-kupában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.[3][6]
‘70-es és ‘80-as évek
[szerkesztés]A hatvanas évek – az 1966-os VVK-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára; a Barcelona 1973-ban éppen azért szerződtette le az Ajaxtól távozó Johan Cruyffot, hogy visszatérjenek a szép napok. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. A Barca nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszerezni az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. Egyre-másra szerződtette a világsztárokat: Cruyffot követte Neeskens, Sotil, Simonsen, Krankl, Roberto Dinamite, Bernd Schuster, Diego Maradona, Hughes, Gary Lineker, de két KEK-győzelmen kívül nem sokra mentek a világsztárok gyülekezetéve
Az „Álomcsapat”
[szerkesztés]Nem vitatható, hogy az eredmények 1988 óta, Johan Cruyff második barcelonai korszakában jelentkeztek leginkább. A Cruyff-féle csapatot egyszerűen csak „Dream Team”-ként (Álomcsapat) emlegette a közvélemény. Minden idők egyik legszebben játszó csapata volt ez, melyhez olyan játékosok járultak hozzá, mint: Sztoicskov, Koeman, Michael Laudrup vagy a kiváló kapus Andoni Zubizarreta. Alig akadt „üres év”, valamit mindig nyert a gárda. 1991 és 1994 között nem adta ki a kezéből a bajnoki titulust, nyert kétszer Kupagyőztesek Európa Kupáját, 1992-ben a klub legnagyobb sikerét érte el és a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította
Van Gaal-korszak
[szerkesztés]Cruyffot azóta rövid időre az angol Bobby Robson váltotta, majd őt – a nagy Johant hajdanán példaképeként tisztelő – Louis van Gaal követte. A klub történetének e részében immár a rendkívül ellentmondásos megítélésű holland edző áll a fókuszban. Az Ajax Amsterdam egykori sikertrénere teljesen átalakította a csapatot, nem tartóztatta a világ akkori legjobb játékosát, Ronaldót, telerakta a keretét hollandokkal (az 1999–2000-es idényben nyolc tulipános tartozott a csapat keretéhez), hadat viselt a csapat első számú csillagával, a brazil Rivaldóval szemben, s folyamatosan haragudott a sajtóra. Van Gaal 2000-ben, hagyta el a csapatot, utána Serra Ferrer és Rexach következett. Bár jó pár sikert elért a csapattal, a szurkolóknak a „makacs” edzőből akkor lett elegük, amikor a Barca 1999-ben nem jutott a BL-döntőbe és így nem adatott meg hazai pályán akár megnyerni a serleget.
Gaspar-éra és a sötét időszak
[szerkesztés]2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.
Eredmények
[szerkesztés]Élvonalbeli bajnoki szereplések
[szerkesztés]A csapat a 2007–08-as szezon végéig 18 alkalommal volt bajnok és 22 alkalommal szerezte meg az ezüstérmet. A klub legszebb és legeredményesebb periódusa az élvonalban az 1990-es években volt.[7][8]
Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1928–29 | 1. hely | 1929–30 | 2. hely | 1930–31 | 4. hely | 1931–32 | 3. hely |
1932–33 | 4. hely | 1933–34 | 9. hely | 1934–35 | 6. hely | 1935–36 | 5. hely |
1939–40 | 9. hely | 1940–41 | 4. hely | 1941–42 | 12. hely | 1942–43 | 3. hely |
1943–44 | 6. hely | 1944–45 | 1. hely | 1945–46 | 2. hely | 1946–47 | 4. hely |
1947–48 | 1. hely | 1948–49 | 1. hely | 1949–50 | 5. hely | 1950–51 | 4. hely |
1951–52 | 1. hely | 1952–53 | 1. hely | 1953–54 | 2. hely | 1954–55 | 2. hely |
1955–56 | 2. hely | 1956–57 | 3. hely | 1957–58 | 3. hely | 1958–59 | 1. hely |
1959–60 | 1. hely | 1960–61 | 4. hely | 1961–62 | 2. hely | 1962–63 | 6. hely |
1963–64 | 2. hely | 1964–65 | 6. hely | 1965–66 | 3. hely | 1966–67 | 2. hely |
1967–68 | 2. hely | 1968–69 | 3. hely | 1969–70 | 4. hely | 1970–71 | 2. hely |
1971–72 | 3. hely | 1972–73 | 2. hely | 1973–74 | 1. hely | 1974–75 | 3. hely |
1975–76 | 2. hely | 1976–77 | 2. hely | 1977–78 | 2. hely | 1978–79 | 5. hely |
1979–80 | 4. hely | 1980–81 | 5. hely | 1981–82 | 2. hely | 1982–83 | 4. hely |
1983–84 | 3. hely | 1984–85 | 1. hely | 1985–86 | 2. hely | 1986–87 | 2. hely |
1987–88 | 6. hely | 1988–89 | 2. hely | 1989–90 | 3. hely | 1990–91 | 1. hely |
1991–92 | 1. hely | 1992–93 | 1. hely | 1993–94 | 1. hely | 1994–95 | 4. hely |
1995–96 | 3. hely | 1996–97 | 2. hely | 1997–98 | 1. hely | 1998–99 | 1. hely |
1999–00 | 2. hely | 2000–01 | 4. hely | 2001–02 | 4. hely | 2002–03 | 6. hely |
2003–04 | 2. hely | 2004–05 | 1. hely | 2005–06 | 1. hely | 2006–07 | 2. hely |
2007–08 | 3. hely | 2008–09 | 2009–10 | 2010–11 |
Katalán bajnoki címek
[szerkesztés]Szereplések a spanyol labdarúgókupában
[szerkesztés]Összegzés
[szerkesztés]A döntőben
[szerkesztés]Miniliga rendszer
1910-es spanyol labdarúgókupa[9]
Helyezés | Klub | M | Gy | D | V | Rg | Kg | P |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. hely | FC Barcelona | 2 | 2 | 0 | 0 | 8 | 2 | 4 |
2. hely | Club Español de Madrid | 2 | 1 | 0 | 1 | 5 | 4 | 2 |
3. hely | RC Deportivo de La Coruña | 2 | 0 | 0 | 2 | 1 | 8 | 0 |
M = Játszott mérkőzések; Gy = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség; Rg = Rúgott gólok; Kg = Kapott gólok; P = Pontszám
Vegyes rendszer
A csapatok csoportküzdelmek után jutottak az elődöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
1925. május 10. | FC Barcelona | 2 – 0 | Arenas de Guecho | Viktória Királynő Stadion, Sevilla Játékvezető: Balaguer |
Sancho, Samitier | (Jegyzőkönyv) |
A csapatok csoportküzdelmek után jutottak a negyeddöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
1926. május 16. | FC Barcelona | 3 – 2 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Athletic de Madrid | Mestalla Stadion, Valencia Játékvezető: Saracho |
Samitier, Just, Alcántara | (Jegyzőkönyv) | Pololo, Cosme |
A csapatok csoportküzdelmek után jutottak a negyeddöntőbe, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
1928. május 20. | FC Barcelona | 1 – 1 | Real Sociedad | El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Vallana |
Samitier | (Jegyzőkönyv) | Mariscal |
1928-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
1928. május 22. | FC Barcelona | 1 – 1 | Real Sociedad | El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Escartín |
Piera | (Jegyzőkönyv) | Kiriki |
1928-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
1928. június 29. | FC Barcelona | 3 – 1 | Real Sociedad | El Sardinero Stadion, Santander Játékvezető: Saracho |
Sastre, Samitier, Arocha | (Jegyzőkönyv) | Zaldúa |
A csapatok egy része csoportküzdelmek után jutott tovább, ahol egyenes kieséses rendszerben folytatódott a kupa.
1936. június 21. | Madrid FC | 2 – 1 | FC Barcelona | Valencia Játékvezető: Ostalé |
Eugenio, Lecue | (Jegyzőkönyv) | Escolà |
Egyenes kieséses rendszer
1902. május 15. | Club Vizcaya de Bilbao | 2 – 1 | FC Barcelona | Hipódromo Stadion, Madrid Játékvezető: Carlos Padrós |
Cacaeaux, Astorquia | (Jegyzőkönyv) | Parsons |
1912. április 7. | FC Barcelona | 2 – 0 | Sociedad Gimnástica Española | Industria Stadion, Barcelona Játékvezető: Yza |
A. Massana, Rodríguez | ( 1-0 ) (Jegyzőkönyv) |
1913. március 16. | FC Barcelona | 2 – 2 | Real Sociedad | Industria Stadion, Barcelona |
(Jegyzőkönyv) |
1913-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
1913. március 17. | FC Barcelona | 0 – 0 | Real Sociedad | Industria Stadion, Barcelona |
( 0 – 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1913-as spanyol labdarúgókupa (megismételt mérkőzés)
1913. március 23. | FC Barcelona | 2 – 1 | Real Sociedad | Industria Stadion, Barcelona Játékvezető: Angoso |
Berdié, A. Rodríguez | (Jegyzőkönyv) | Rezola |
1919. május 18. | Arenas de Guecho | 5 – 2 ( 2 – 2 ) (h.u.) | FC Barcelona | Paseo Martínez Campos Stadion, Madrid Játékvezető: Ruete |
Sesúmaga (3), Ibaibarriaga, F. Peña | (Jegyzőkönyv) | Viñals, Lakatos |
1920. május 2. | FC Barcelona | 2 – 0 | Athletic Bilbao | El Molinón Stadion, Gijón Játékvezető: Beltrán de Lis |
Martínez, Alcántara | (Jegyzőkönyv) |
1922. május 14. | FC Barcelona | 5 – 1 | Real Unión de Irún | Coya Stadion, Vigo Játékvezető: Balvay |
Torralba, Samitier, Gracia, Alcántara (2) | (Jegyzőkönyv) | Patricio |
1932. június 19. | Athletic Bilbao | 1 – 0 | FC Barcelona | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Pedro Escartín |
Bata | (Jegyzőkönyv) |
1942. június 21. | FC Barcelona | 4 – 3 ( 3 - 3 ) (h.u.) | Atlético Bilbao | Madrid |
Escolà 19' 60', Martín 51' 101' | ( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv) |
Iriondo 25', Elices 80', Zarra 81' |
1951. május 27. | FC Barcelona | 3 - 0 | Real Sociedad | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Asensi |
César 31' 66', Gonzalvo 44' | ( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1952. május 25. | FC Barcelona | 4 - 2 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Valencia CF | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: Rivero |
Basora 40', Vila 70', Kubala 96' César 117' |
( 1 - 2 ) (Jegyzőkönyv) |
Badenes 1' 26' |
1953. június 21. | FC Barcelona | 2 - 1 | Atlético Bilbao | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: García Fernández |
Kubala 47', Manchón 57' | ( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Venancio 74' |
1954. június 20. | Valencia CF | 3 - 0 | FC Barcelona | Chamartín Stadion, Madrid Játékvezető: González Echevarría |
Fuertes 20', Badenes 57' 59' | ( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1957. június 16. | FC Barcelona | 1 - 0 | RCD Español | Montjuic Stadion, Barcelona Játékvezető: Zariquiegui |
Sampedro 79' | ( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1959. június 21. | FC Barcelona | 4 - 1 | Granada CF | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Asensi |
Eulogio Martínez 2', Kocsis 10' 76' Tejada 67' |
( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Arsenio 57' |
1963. június 23. | FC Barcelona | 3 - 1 | Real Zaragoza | Camp Nou Stadion, Barcelona Játékvezető: López Zaballa |
Pereda 9', Kocsis 39', Zaldua 59' | ( 2 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Villa 62' |
1968. július 11. | FC Barcelona | 1 - 0 | Real Madrid CF | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Rigo |
( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
Zunzunegui 6' (öngól) |
1971. július 4. | FC Barcelona | 4 - 3 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Valencia CF | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Sainz Elizondo |
Fusté 51', Zabalza 70' 99' Alfonseda 112' |
(Jegyzőkönyv) | Claramunt 20', Paquito 47', Valdez 101' |
1974. június 29. | Real Madrid CF | 4 - 0 | FC Barcelona | Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Sánchez Ríos |
Santillana 7', Rubiñán 48', Aguilar 51', Pirri 82' | (Jegyzőkönyv) |
1978. április 19. | FC Barcelona | 3 - 1 | UD Las Palmas | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Franco Martínez |
Rexach (2), Asensi | (Jegyzőkönyv) | Brindisi |
1981. június 18. | FC Barcelona | 3 - 1 | Sporting de Gijón | Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Soriano Aladrén |
Quini 45' 59', Esteban 66' | (Jegyzőkönyv) | Maceda 50' |
1983. június 4. | FC Barcelona | 2 - 1 | Real Madrid CF | La Romareda Stadion, Zaragoza Játékvezető: García Carrión |
Víctor 32', Marcos 90' | ( 1 - 0 ) [hhttp://www.rsssf.com/tabless/spancup1983.html (Jegyzőkönyv)] |
Santillana 50' |
1984. május 5. | Athletic Bilbao | 1 - 0 | FC Barcelona | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Franco Martínez |
Endika 13' | ( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1986. április 26. | Real Zaragoza | 1 - 0 | FC Barcelona | Vicente Calderón Stadion, Madrid Játékvezető: Sánchez Arminio |
Rubén Sosa 35' | ( 1 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1988. március 30. | FC Barcelona | 1 - 0 | Real Sociedad | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Játékvezető: Ramos Marco |
Alexanko 60' | ( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1990. április 5. | FC Barcelona | 2 - 0 | Real Madrid CF | Luis Casanova Stadion, Valencia Játékvezető: García de Loza |
Amor 68', Julio Salinas 90' | ( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1996. április 10. | Atlético Madrid | 1 - 0 ( 0 - 0 ) (h.u.) | FC Barcelona | La Romareda Stadion, Zaragoza Játékvezető: Díaz Vega |
Pantić 102' | ( 0 - 0 ) (Jegyzőkönyv) |
1997. június 28. | FC Barcelona | 3 - 2 ( 2 - 2 ) (h.u.) | Real Betis | Santiago Bernabéu Stadion, Madrid Nézőszám: 83 000 Játékvezető: Ansuategui Roca |
Figo 45' 115', Pizzi 88' | ( 1 - 1 ) (Jegyzőkönyv) |
Alfonso 11', Finidi 82' |
1998. április 29. | FC Barcelona | 1 - 1 (b.r.: 5-4) | RCD Mallorca | Valencia |
Rivaldo 66' | ( 0 - 1 ) (Jegyzőkönyv) |
Stanković 6' |
2009. május 13. | FC Barcelona | ' | Athletic Bilbao | Mestalla Stadion, Valencia |
Nemzetközi szereplések
[szerkesztés]Bajnokok ligája
[szerkesztés]UEFA-kupa
[szerkesztés]Kupagyőztesek Európa-kupája
[szerkesztés]Intertotó-kupa
[szerkesztés]Táblázatok
[szerkesztés]Egyéb statisztikák
[szerkesztés]Játékoskeret
[szerkesztés]
|
|
Átigazolások a 2008–2009-es szezonban
[szerkesztés]Érkezett
- Daniel Alves (Sevilla) – 29+6 millió € (sikeresség alapján)
- Seydou Keita (Sevilla) – 14 millió €
- Gerard Piqué (Manchester United) – 5 millió €
- Martín Cáceres (Villarreal CF) – 16,5 millió €
- José Manuel Pinto (Celta de Vigo) – 500,000 €
- Henrique Adriano Buss (Palmeiras) – 8+2 millió € (sikeresség alapján)
- Alexander Hleb (Arsenal) – 15+2 millió € (sikeresség alapján)
Távozott
- Edmílson (Villarreal) – lejárt a szerződése
- Giovani (Tottenham Hotspur) – 6+5 millió € (sikeresség alapján)
- Gianluca Zambrotta (AC Milan) – 8,5 millió €
- Deco (Chelsea) – 10 millió £
- Ronaldinho Gaúcho (AC Milan) – 21+4 millió (sikeresség alapján)
- Oleguer Presas (Ajax Amsterdam) – 3+2,25 millió € (sikeresség alapján)
- Henrique Adriano Buss (Bayer Leverkusen) – kölcsönbe
- Santiago Ezquerro (Osasuna) – lejárt a szerződése
- Lilian Thuram – visszavonult
Kiemelkedő játékosok
[szerkesztés]Díjazott játékosok
[szerkesztés]Meztörténet
[szerkesztés]Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül.[1]
A Barca mezei a 2008-as szezonig:
Címer
[szerkesztés]A csapat eleinte Barcelona városának címerét viselte, azonban 1910-ben pályázat alapján sor került a mai címer elődjének kiválasztására.[1]
Személyzet
[szerkesztés]Jelenlegi technikai stáb
[szerkesztés]Elnök | Joan Laporta Estruch |
Technikai/sport-igazgató | Txiki Begiristaín |
Vezetőedző | Josep Guardiola |
Asszisztens edző | Carlos Vilanova |
2. számú asszisztens edző | Eusébio Sacristán |
Kapusedző | Juan Carlos Unzué |
Akadémia igazgató | José Ramón Alexanko |
Stadionok
[szerkesztés]A klub eleinte nem rendelkezett állandó, saját tulajdonú hazai pályával. 1900-ban a Casanovas Hotel, 1901-ben a la carretera d'Horta, valamint 1905-ben az el carrer Muntaner pályáját használták. A Carrer Indústria sporttelepenen található pálya volt az első, saját tulajdonú a klub történetében. Befogadóképessége 6000 fő volt és két emeletes lelátóval rendelkezett. Hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]
1922. május 20-án került felavatásra a Les Corts Stadion. Az új létesítmény az FC Barcelona első aranykorának (1919-1929) lett a helyszíne. A stadion megközelítőleg 30 000 férőhellyel rendelkezett, melyet a későbbiekben 60 000-re bővítettek.[2]
- Név: Camp Nou
- Város: Barcelona
- Befogadóképesség: 98 772 fő
- Felavatás: 1957. szeptember 24.
- Játéktér: 105 x 72 m
- Más egységek: La Masía
Induló
[szerkesztés]Tot el camp, es un clam,
Som la gent blaugrana, �tan se val d'on venim, �si del sud o del nord, �ara estem d'acord, estem d'acord, �una bandera ens agermana.
Blaugrana al vent, �un crit valent, �tenim un nom, el sap tothom, BARÇA!! BARÇA!! BAAAARÇA!!!!
Jugadors,
�seguidors,
��Tots units fem força, �son molts anys plens d'afanys, �son molts gols que hem cridat, �i s'ha demostrat, s'ha demostrat, �que mai ningú ens podra torcer.
��Blaugrana al vent, �un crit valent, �tenim un nom, el sap tothom, ��BARÇA!! BARÇA!! BAAAARÇA!!!!
Szurkolók, riválisok
[szerkesztés]A klub eddigi edzői
[szerkesztés]A klub eddigi elnökei
[szerkesztés]Eredmények
[szerkesztés]- Bajnokok Ligája/BEK: 2 győzelem: 1992, 2005–06
- UEFA-kupa/Vásárvárosok Kupája 3győzelem: 1958, 1960, 1966
- Európai Szuperkupa: 2 győzelem: 1992 és 1997
- Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK): 4 győzelem: 1979, 1982, 1989, 1997
- Spanyol bajnok: 18 győzelem: 1928–29, 1944–45, 1947–48, 1948–49, 1951–52, 1952–53, 1958–59, 1959–60, 1973–74, 1984–85, 1990–91, 1991–92, 1992–93, 1993–94, 1997–98, 1998–99, 2004–05, 2005–2006
- Spanyol szuperkupa győztes: 10 győzelem: 1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006
- Spanyol ligakupa: 2 győzelem: 1983, 1986
- Copa del Rey (Spanyol Király Kupa): 24 győzelem: 1909–10, 1911–12, 1912–13, 1919–20, 1921–22, 1924–25, 1925–26, 1927–28, 1941–42, 1950–51, 1951–52, 1952–53, 1956–57, 1962–63, 1967–68, 1970–71, 1977–78, 1980–81, 1982–83, 1987–88, 1989–90, 1996–97, 1997–98
- Catalunya Kupa: 6 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07
- Macaya Kupa: 1901–02-ben győztek
- Katalán Bajnokság: 20 győzelem: 1904–05, 1908–09, 1909–10, 1910–11, 1912–13, 1915–16, 1918–19, 1919–20, 1920–21, 1921–22, 1923–24, 1924–25, 1925–26, 1926–27, 1927–28, 1929–30, 1930–31, 1931–32, 1934–34, 1935–36, 1937–38
- Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
- Martini & Rossi Kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
- Kis Világbajnokság: 1957-ben győztek
- Joan Gamper Kupa: 32 győzelem: 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007
- Teresa Herrera Trophy: 5 győzelem: 1948, 1951, 1972, 1990, 1993
- Ramon de Carranza Kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
- Ciudad de Palma Kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
- Cup of the Pyrenees: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913
- Mediterranán Liga: 1937
- 13 alkalommal vettek részt UEFA Bajnokok Ligáján
- 22 alkalommal UEFA Kupán
- 5 alkalommal Európai Szuperkupán
- Egyszer vettek részt az Interkontinentális Kupán
Hazai eredmények
[szerkesztés]Élvonalbeli bajnoki szereplések
[szerkesztés]1925 előtti, nem hivatalos bajnoki címek:
- 1897 tavasz, 1897 ősz, 1898, 1899, 1900, 1901, 1913, 1915, 1918, 1924
Hivatalos bajnoki szereplések
Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1925 | 1. hely | 1951/52 | 10. hely | 1953/54 | 8. hely | 1954/55 | 6. hely |
1955/56 | 5. hely | 1956/57 | 5. hely | 1957/58 | 3. hely | 1958/59 | 4. hely |
1959/60 | 5. hely | 1960/61 | 5. hely | 1961/62 | 4. hely | 1962/63 | 9. hely |
1963/64 | 13. hely | 1964/65 | 15. hely | 1966/68* | 5. hely | 1968/69 | 5. hely |
1969/70 | 3. hely | 1970/71 | 12. hely | 1971/72 | 7. hely | 1972/73 | 11. hely |
1973/74 | 16. hely | 1975/76 | 9. hely | 1976/77 | 15. hely | 1981/82 | 7. hely |
1982/83 | 6. hely | 1983/84 | 1. hely | 1984/85 | 1. hely | 1985/86 | 2. hely |
1986/87 | 9. hely | 1987/88 | 9. hely | 1988/89 | 1. hely | 1989/90 | 3. hely |
1990/91 | 1. hely | 1991/92 | 3. hely | 1992/93 | 5. hely | 1993/94 | 1. hely |
1994/95 | 2. hely | 1995/96 | 2. hely | 1996/97 | 5. hely | 1997/98 | 4. hely |
1998/99 | 3. hely | 1999/00 | 2. hely | 2000/01 | 1. hely | 2001/02 | 1. hely |
2002/03 | 2. hely | 2003/04 | 1. hely | 2004/05 | 1. hely | 2005/06 | 1. hely |
2006/07 | . hely | . hely[11] |
*A fenti bajnoki cím nem számit hivatalosan elfogadottnak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f A Barca születése (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
- ↑ a b c d e f Les Corts, egy sikeres időszak színhelye (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
- ↑ a b A Camp Nou fogadja a jövő Barcáját (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 17.)
- ↑ Legendák Célkeresztben: Kubala László, Eurobarca.hu, 2006.01.29. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
- ↑ Àngels Prieto: The day Kubala scored seven, Fcbarcelona.com, 2008.11.11. 13:10 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
- ↑ José Luis Pierrend: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 1960, Rsssf.com, 2006.02.12. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
- ↑ José Vicente Tejedor Carnicero: Spain, Final Tables 1928- (angol nyelven). rsssf.com, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
- ↑ José Vicente Tejedor Carnicero és Raúl Torre: Spanish Premier Division All-Time Table 1928-2008 (77 Leagues) (angol nyelven). rsssf.com, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
- ↑ José Vicente Tejedor Carnicero és Carles Lozano Ferrer: Spain - Cups 1910 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
- ↑ Marca:La plantilla (spanyol nyelven). Marca. (Hozzáférés: 2009. február 19.)
- ↑ Malcolm Hodgson és Zbynek Pawlas: Czechoslovakia / Czech Republic - List of League Tables (angol nyelven), 2005. augusztus 4. (Hozzáférés: 2009. május 18.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Hivatalos oldal(spanyolul)(angolul)
- Magyar Barça szurkolói oldal(magyarul)
- Az Fcbarcelonaonline honlapja(angolul)(spanyolul)
- Angol Barça szurkolói oldal
- Official FC Barcelona UK Penya