Ugrás a tartalomhoz

tárgy

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtaːrɟ]

Főnév

tárgy

  1. fizikai objektum
    Gyülnek hangtalanul, gyülnek a tárgyaim (Dsida Jenő: Harminc év közelében)
  2. téma
    Hogyan lehetne múzsám tárgy szükébe’… (William Shakespeare, ford. Győry Vilmos és Szász Károly: 38. szonett)
  3. tantárgy
  4. (nyelvtan) az a dolog, amire az ige által kifejezett cselekvés irányul; a cselekvés elszenvedője
    …mert én vagyok az alany és a tárgy, / jaj én vagyok az ómega s az alfa. (Babits Mihály: A lirikus epilógja)

Etimológia

Etimológiai szempontból ugyanaz a szó, mint a tárcsa.

Származékok

Szókapcsolatok

Fordítások

Ragozás

tárgy ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tárgy tárgyak
tárgyeset tárgyat tárgyakat
részes eset tárgynak tárgyaknak
-val/-vel tárggyal tárgyakkal
-ért tárgyért tárgyakért
-vá/-vé tárggyá tárgyakká
-ig tárgyig tárgyakig
-ként tárgyként tárgyakként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tárgyban tárgyakban
-on/-en/-ön tárgyon tárgyakon
-nál/-nél tárgynál tárgyaknál
-ba/-be tárgyba tárgyakba
-ra/-re tárgyra tárgyakra
-hoz/-hez/-höz tárgyhoz tárgyakhoz
-ból/-ből tárgyból tárgyakból
-ról/-ről tárgyról tárgyakról
-tól/-től tárgytól tárgyaktól
tárgy birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tárgyam tárgyaim
a te tárgyad tárgyaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tárgya tárgyai
a mi tárgyunk tárgyaink
a ti tárgyatok tárgyaitok
az ő tárgyuk tárgyaik