remélem hogy csak nem értettük az iróniát!? 
mint minden horror filmben, a “megkérdőjelezhető mentálhigiénés állapotban lévő” feleség előre megérzi hogy baj lesz, a férje pedig nem hiszi el. rázkódik az ágyban, folyamatosan magáévá teszi ez a valami??? vagy csak ennyire kívánja??? olyan bután lett megírva ez a karakter (és egyébként az összes), szexista és nevetséges volt. willem dafoe azt mondja hogy az “állati természethez közel állókat” könnyebben bekebelezik a démonok, ez annyit jelent, hogy egy bolond nő akinek szexuális vágyai…

eddig nagyon nem akartam végignézni, mert amikor először láttam az első két részt, nagyon idegesített mind két karakter a szótlanságával és nyünnyögésével, de mostmár nem ilyennek tűnt. nagyon sztereotípikus, de persze emiatt szép is.
ebben a sorozatban tényleg bebizonyosodik, hogy miért sokkal jobb ha jelen van egy intim koordinátor.
nagyon valószerűek a dialógusok, főleg tekintve hogy két nem túl beszédes emberről van szó, és a karakterek is jól lettek felépítve - annak ellenére, hogy nincs túl sok információ az arcunkba…

mintha egy vers lett volna, 
mintha egy metaforarendszeren vezette volna végig a magányérzetet és a társadalmi szorongást, az emberi ösztönöket. az egyszerű, lényegretörő párbeszédek, a groteszk jelenetek, a ketrecbezártság érzése és a kötelező vadászat már önmagában dehumanizálta  a megismert társadalmat.
még a szerelmi szál sem hozott nyugalmat; folyamatos veszélyérzetet keltett a zene, az apró hanghatások/neszek, a mindent látó szemek és a kényszerhelyzetek. a szerelem ábrázolása puritán volt (ismét az állatiasságot idézve) mégis ettől nagyon szép: az egyetlen, amibe sikerült belenyugodnom…