Ha eredeti ötletből csak ilyen kacatokat tudnak kifőzni, maradjunk inkább a szuperhősfilmeknél. Hihetetlen, hogy a Russo tesók ennyire eltévednek, ha nem Marvel filmet csinálnak, amik viszont meg egyenesen a legjobbak, karakterépítésben, akcióban, forgatókönyvben is.
Itt még Chris Pratt is halvány.
Ez bizony piszok szórakoztató még mindig, különösen Dafoe. A Lélekvonat a kedvencem, de csak most esett le, hogy miért megy soul zene…
Fúúúúúúú. Én nagyon féltem ettől a borsodi nyomorpornó alapfelállástól, de a Larry nem csak ahhoz képest jó, hogy egy magyar szociodráma, hanem önjogán is kurvajó. Nem lövöm le a végét, de azt elmondhatom, hogy megadja a katarzist, hősnek én ennyire még nem szurkoltam, óriási ez a teljesítmény, papíron és színészileg egyaránt.
Annyira jól sikerül bemutatni a közeget és a lehetőségeket, apró elkapott pillanatok, de semmi nyomasztás, nulla szájbarágás, nulla entellektüel sejtetés, aranyközépút végig, és nincs benne egy másodpercnyi fölöslegnyi játékidő se.
Vilmányi Benett…
HE'S JUST KEN.
Jó dolog, hogy a nők hallathatják a hangjukat. Rossz dolog, ha ez a hang a kölcsönös párbeszéd helyett csak egymás ellen hergeli a nemeket, és itt azt hiszem valami ilyesmi történik, csak alig tűnik fel a sok máz miatt. Mert a film egyébként baromi vicces, okos, ötletes, önironikus a Barbie-téma iránt, derültem is rengeteget, de vér komolyan veszi és tényként kezeli azt az ideologikus állítást, miszerint a patriarchátus valami megkonstruált elnyomó férfi rendszer, ami kiszolgáltatott helyzetben tartja…
