Később készült, de igazi '90-es évekbeli Oscar-giccs, mondjuk egy prűd Gen Z nézőnek valszeg lefőne az agya a ma már nem polkorrekt részektől, szóval ennyiben mégis merészebb. Azért megnéztem volna Verhoeven rendezésében!

Harvey Weinstein a vezető producer, ami az éra sok filmjéről elmondható, az viszont ritkább, hogy Anthony Minghella ÉS Sydney Pollack is producer legyen, akik mindketten meghaltak a film megjelenése előtt, meg is kapták a végén az in memoriam kiírásukat.

Ja, és milyen jó volt látni Bruno Ganzot!

Két gondolat:
1. Morbid ilyet mondani, de beletenyereltek a közepébe ezekkel a dokualanyokkal. Mármint kifejezetten érdekes mindegyik ember, de ha nem tudod, hova fut ki, akkor extrán odabasz. (Én nem tudtam.)

2. A moziban majdnem behánytam a kézikamerás felvételektől. Na jó, émelyegtem, az érzékenyebbeknek emiatt a hátsó sorokat javaslom.

Az elején lévő expozícióból úgy tűnik, hogy oké, ő lesz a főszereplő, és ez lesz a sztori, hogy aztán tökre ne abba az irányba menjen. És pont emiatt működnek ezek a hongkongi cuccok, mert bár a cselekményvezetés csiszolatlan, furcsa a ritmusa, szinte már amatőr, de pörög ezerrel, sosem tudni, melyik irányba (és nem feltétlen a kungfura gondolok, nem kizárólag az viszi a hátán, inkább az intrika meg a korrupt igazságszolgáltatás).