The horror in my eyes when I thought; is she gonna fuck that thing too?
I wish it was just a 5 minute music video without anyone trying to say serious stuff sounding ridiculously.
I had some good laughs, but for the wrong reasons, unfortunately. Too bad. I mean really fucking bad bad bad bad bad.
Ez volt az első film, amit megnéztem 2025-ben. Bevallom, miközben néztem eléggé küzdöttem vele, nehezen tudtam ráhangolódni de érdekesnek találtam a felvetést, különösen a karácsonyi időszak és az ezzel járó kötelező filmek elfogyasztása után. Ahogy vége lett és elkezdtem ízlelgetni egyre érdekesebbnek találom, főleg hogy nagyon is tudok rezonálni ezzel a jellegzetes ünnepi overwhelming érzéssel.
A vágyott békés boldog áldott hangulat valójában nehezen elérhető de persze akadnak meghitt pillanatok a karácsonyi káoszban, a film ezt tökéletesen érzékelteti. Olyan, mintha az…
Amikor először akartam volna megnézni a filmet, lecsúsztam róla mert teltház volt. Amikor másodjára sikerrel mentem, akkor is szinte minden hely foglalt volt - hozzáteszem hogy a szentendrei P’Art Moziról van szó, ami egy igen pici hely, de azért ez így is szép teljesítmény!
Úgy látom, van igény egy könnyed magyar vígjátékra; a közönség hatalmas hahotákkal és térdcsapkodással kísérte végig a filmet. Nevetett szinte mindenki, kivéve én. :(
Nekem azontúl, hogy kiszámítható volt, életszerűtlen párbeszédekkel és helyzetekkel, sokszor még kicsit…
Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fájdalmas lesz a felnőtt és a gyermeki énemnek egyaránt. Igazibb, mint a Magyarázat mindenre, de Reisz abszurd elrugaszkodása jobban esett. Akaratlanul is összehasonlítom a többi hasonló témájú magyar filmmel, ami az elmúlt években született, mert hogy az a helyzet, hogy kicsit sok volt már ebből a magyar nihilből. Igen, szar nekünk, szar itthon, szar a gyerekeknek, szar a felnőtteknek, szar az időseknek, tudjuk. Értem ezt a “mi merünk róla beszélni”, “unalmas meghunyászkodni” dolgot, de változtat…
