A bazdmeg már zavarba ejtően jól megy Adrien Brody-nak, a brutalista architektúra, és annak kompozíciói a film végi jelenettel szépen keretbe foglalják az emigrációs hontalanság és befogadottság hiányában szenvedő menekültek helyzetét. Ezen felül, viszont úgy érzem az alkotó már már olyan mélyen merített a filmtörténet medréből a produktum eszköztárát tekintve, hogy végső soron a több ponton feltűnő ugróvágások, vagy a kettős expozíció, illetve az olyan keretezés ami a modern alkotók munkáit idézi bennünk céltalannak tetszeleg, főleg mikor az Antonioni L'aventura…
