sztem az angol beteg óta nem volt bennem ekkora késztetés, hogy felálljak és kimenjek moziban filmről.
fényviszonyok, fényelés, zene, lassítások, fényképnézegetések ezerszer, édes istenem, mi volt ez. 3 végű film, sikítok.
ahogy a nagy kínlódás shame után muszáj volt azonnal megnéznem a festent, most is nagyon bennem van, hogy a leave no tracest újra kéne néznem asap. meg majd egyszer a romát is.
úristen ez NAGYON szuper volt, egyáltalán nem értem, mire mondta vincze teréz, h erre nyilván csak a legelszántabbak jöttek el (pillanatok alatt elszállt a 3 óra).
nagyon köszi cs-nek a tibeti buddhista szilánkokat, nem nagyon értek meglepetések (és sokkal jobban élveztem, mint a milarepát annakidején, bár az vicces volt, de inkább csak vicces, ez meg jó).
egy ponton olyan intenzív harc folyt, hogy marha éhes voltam és volt egy körtém, elővettem és elkezdtem megenni. én kizárólag a zöld, kőkemény, nagyon…
a film közepén berobbant a DIE INTERIMSLIEBENDEN, azon a ponton szikrázni kezdett, majd kiégett az agyam, szerintem soha többet semmin nem fogok már meglepődni az életben
vhs ♡ annyira megérintett, nagyon köszi az élményt
(btw a neubauten tabula rasa kazimat rommá hallgattam kiskoromban, ha már analóg vonal)
manyi, castorp, lichter péter vhs könyvbemutató
