| 1720
Bercsényi László huszárezredet alapít
Franciaországban
Egy magyar eredetű csapatnem nemzetközi elterjedése
A huszárság mint csapatnem a középkorban jött létre, de aranykora az újkor kezdetére tehető. A szláv eredetű huszár szót elsősorban az Oszmán Birodalom határvidékein létrejövő, gyors reagálású könnyű- vagy félnehéz lovasságra alkalmazták,
amelyet elsősorban a hasonló jellegű oszmán (szpáhik, akindzsik, tatárok stb.)
lovasság ellen vetettek be. Harcmodorukra az oszmánokéhoz hasonlóan a portyázás, rajtaütés, a cselvetés és a kisebb hadműveletek végrehajtása, azaz a kisháborús harcászat (a korszak katonai szaknyelvén petite guerre, Kleinkrieg, guerilla stb.)
volt a jellemző. A törökök elleni harcok sikereinek hatására előbb európai, majd
amerikai hadseregek lovasegységei is átvették a huszárok harcmodorát, nevét és
egyes külső jegyeit.
A végvári magyar huszárok globális elterjedésének első lépcsőfokát a császári
hadseregbe való integrálásuk jelentette. E hadseregben az első olyan kezdeményezés, amely a végvári magyar huszárokat ezredszintű egységben alkalmazta, Barkóczy Ferenc, későbbi kuruc altábornagy nevéhez fűződik 1672–1673-ban. A Bécs
sikertelen oszmán ostromát követő 1683. évi hadjáratban már három huszárezredet találunk a császár hadseregben, amelyek számos sikert értek el.
Ezzel párhuzamosan a török háborúkban edződött magyar huszárok hírneve
Nyugat-Európában is elterjedt. Spanyolországban, Bajorországban és Itáliában
több próbálkozás történt a huszárok kisháborús taktikájának meghonosítására.
A huszárok a legnagyobb jelentőségre azonban Franciaországban tettek szert, ahová a Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc vezette felkelések bukása után jelentős
számú magyar katona emigrált.
A francia királyi hadsereg első önálló huszárezredeinek létrehozására a Thököly-felkelés bukása után, a pfalzi háború (1688–97) során került sor, részben
a császári hadseregben aktívan harcoló magyar huszárezredek ellensúlyozására, részben pedig a császáriaktól átállt magyar dezertőrök alkalmazása céljából.
Az első francia huszárezredet Luxembourg marsall kezdeményezésére hozták létre
1692-ben, de ez nem bizonyult hosszú életűnek, mivel Cornberg ezredtulajdonos és
parancsnok a rá bízott pénzt eljátszotta. A spanyol örökösödési háború (1701–1714)
folyamán elsősorban francia szolgálatba állt magyar dezertőrökből újabb ezredeket alapítottak, ám ezek sem bizonyultak hosszú életűnek.
A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bukását követően nagyszámú kuruc
keresett menedéket a Francia Királyság területén, ahol az újabb európai háborúk
során hamarosan hasznosítani tudták harci tapasztalataikat. Az emigrált kurucok
egy része a francia huszárezredek tisztikarában kapott fontos pozíciót. Franciaország a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békeszerződést (1713) követő
340
maGYarorSZÁG GloBÁlIS TÖrTÉNETE
években is hajtott végre olyan hadműveleteket, amelyekben a frissen feltöltött,
magyar eredetű huszárezredeinek is komoly hasznát látta. 1719-ben a francia királyi seregek például hadjáratot indítottak Spanyolországba azzal a céllal, hogy
megbüntessék a békét Szardínia és Szicília megszállásával megszegő V. Fülöp spanyol uralkodót. E hadjáratban fontos szerepet játszott a zömében magyarokból álló
Ráttky-huszárezred, amelynek sikerei nyomán egy újabb magyar eredetű huszárezred megalapítása mellett döntöttek.
1720-ban a Ráttky-ezred egyik tisztje, Bercsényi László (1689–1778) Le Blanc
hadügyi államtitkárhoz fordult, hogy egy saját nevét viselő, magyarokból álló huszárezredet hozhasson létre, amelynek felállításához külföldi toborzóútra kívánt
menni. Bercsényi fiatalon részt vett Rákóczi felkelésében, majd a szatmári béke
(1711) után a fejedelemmel Lengyelországba távozott. Innen 1712-ben ment Franciaországba, ahol hamarosan a Ráttky-huszárezred tisztjévé avanzsált. 1725-ben
feleségül vett egy elzászi polgárleányt, és fiatal nejével Brie-ben vásárolt birtokán
telepedett le. Pályája gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán és a francia társadalmi hierarchiában. Sokat köszönhetett Leszczynski Szaniszló száműzött lengyel
királynak, akivel 1718-ban ismerkedett meg az elzászi Wissembourg-ban. Barátságuk egészen a lengyel uralkodó 1766-ban bekövetkezett haláláig tartott.
Bercsényi katonai pályájának fontos mérföldköve volt 1720, amikor is a király
engedélyével egy saját tulajdonú huszárezred alapításába kezdhetett. Bercsényi
a rodostói magyar emigránsok körében próbálkozott, ahol a száműzött fejedelem
környezetében található kuruc harcosokat igyekezett francia szolgálatban beléptetni. Mikes Kelemen 1720. november 18-i levelében meg is emlékezett a látogatásáról: „Nem elég azt megírni kédnek, hogy Bercsényi úrfi ideérkezett még septemberben, mert azt már régen tudja kéd, hanem azt kell megírni, hogy miért jött
ide. A francia király megengedvén, hogy egy magyar regyimentet állítson fel, azért
idejött, hogy magyar katonákot gyűjthessen.”* Bercsényi sikeres toborzóútját követően az újoncait Franciaországba küldte, ahol az 1720-as marseille-i pestisjárvány
idején rendfenntartó feladatokkal bízták meg őket.
A Bercsényi-huszárezred első háborús bevetésére a lengyel örökösödési háborúban került sor (1733–1736). Az ezred sikerei nyomán Bercsényi gyorsan emelkedett
a katonai ranglétrán: 1734-ben brigadéros, majd 1738-ban altábornagy lett. Az osztrák örökösödési háború (1740–1748) újabb lehetőséget kínált katonai előmenetele
szempontjából. A magyar huszárok és vezetőjük teljesítményének elismertségét
igazolja a tény, hogy XV. Lajos 1743 végén Bercsényit kinevezte a huszárezredek
főfelügyelőjének, így csaknem az összes francia szolgálatban álló magyar huszár
parancsnoka lett. 1745-ben XV. Lajos Bercsényit tábornokká nevezte ki, majd 1748ban elnyerte a lotaringiai Commercy város katonai kormányzói kinevezését. Itt
jelentős átalakítások árán a korábban III. (Stuart) Jakab angol és skót trónkövetelő
által lakott kastélyból kaszárnyát létesített. 1753-ban pedig elnyerte a Szent Lajos
királyi és katonai rend nagykeresztjét, majd – pályája csúcsára érve – 1758-ban
a marsallbotot is.
A francia marsallok társasága 1515 és 1793 között alig kétszáz főt számlált és
olyan intézményt formált, amely az ancien régime monarchiájának egyik legma* Mikes Kelemen 1720. november 18-i (39.) levele. In: Hopp Lajos (szerk.): Mikes Kelemen művei.
Budapest, 1978. 70.
1720 BercsényI lászló huszárezredet alapít francIaországBan
341
gasabb szintű stratégiai irányítására volt hivatva. A marsallokat
a király nevezte ki, de kiválasztásukban óriási szerepet játszott
a jelöltek érdeme, katonai és politikai teljesítménye. Bercsényi
Lászlónak egyetlen magyarként
sikerült elnyernie e neves címet,
amellyel bekerült kora legmodernebb hadseregének elitjébe –
olyan neves hadvezérek sorába,
mint Henri de Turenne, Claude Louis Hector de Villars vagy
Bercsényi kortársa, Szász Móric.
Bercsényi kiterjedt diplomáciai tevékenységet is folytatott egy
újabb magyarországi felkelés
reményében. Markáns magyar
identitása nem állt ellentétben
a francia király szolgálatával és
a francia elitbe való sikeres beilleszkedésével, amelyet sokoldalú
franciás műveltsége jól tükrözött.
Jó példa erre a Luzancyban lévő
kastélyában őrzött könyvtára is,
amelyben sok értékes hungarica
mellett a francia felvilágosodás
szerzői is helyet kaptak.
Bercsényi László eseményekben gazdag pályája nagymér- Gróf Bercsényi László Ignác, Franciaország marsallja.
tékben hozzájárult a huszárság Dominique Collin rézkarca, 18. század. Musée Lorrain,
franciaországi elterjedéséhez. Nancy
Az ő irányítása alatt szerveződött
a huszárság önálló csapatnemmé és honosította meg francia földön a magyarokhoz kötött jellegzetes harcászati módot, a kisháborús taktikát. Az általa alapított,
mai napig fennálló huszárezred bizonyult a legstabilabb ilyen jellegű katonai egységnek. Bercsényi eközben határozottan igyekezett fenntartani a franciaországi
huszárok magyar jellegét. A hadügyminiszternek ezt így indokolta meg: „Mindent
megteszek, hogy magyarokat állítsak a király szolgálatába, és merem állítani, hogy
sikeres vagyok, mivel a születésem és nevem ismert a hazámban, de ha megutáltatjuk a szolgálatot, ahelyett, hogy újabbakat szereznénk, elveszíthetjük a jelenlegi
magyarokat is. Márpedig az vitathatatlan, hogy a magyarok a legalkalmasabbak
a huszárságban való szolgálatra és az ezredemben lévő más nemzetiségűek is tőlük tanulják a szolgálatot.”* A magyar utánpótlás 1711 után azonban szinte tel* Bercsényi d’Argenson grófnak (Bitche, 1743. október 22.). Ford. Tóth Ferenc. Archives de la
Famille d’Argenson, P 65.
342
maGYarorSZÁG GloBÁlIS TÖrTÉNETE
jesen alábbhagyott, sőt az 1756-os osztrák–francia szövetségi szerződés aláírása
után a magyar dezertőrök fogadásának lehetősége megszűnt; helyüket a francia
hadvezetés elsősorban német anyanyelvű elzásziakkal és lotaringiaiakkal pótolta,
majd az 1789-es forradalmat követően a huszárezredekben is a franciák kerültek
többségbe.
A huszárok franciaországi megjelenésével párhuzamosan a fegyvernemet
a 18. század folyamán szinte az összes európai hadsereg bevezette. A magyar huszárságra jellemző fegyverzet és felszerelés mellett elsősorban a hozzájuk kapcsolódó harcmodort igyekeztek átvenni. II. (Nagy) Frigyes porosz király például nagy
jelentőséget tulajdonított a huszárok váratlan és kiszámíthatatlan hadműveleteinek. A császári huszárok hatékonyságát a hétéves háború alatt Frigyes saját kárán
okulva ismerte meg, amikor is Hadik András egy bravúros hadművelet során a védtelenül hagyott Berlint néhány órára megszállta, komoly sarcot szedett össze, majd
a felmentő sereg megérkezte előtt visszatért saját területére. A legendás porosz
huszárvezérek – mint például Charles-Emmanuel de Warnery vagy Hans-Joachim
von Ziethen – ezredei később a huszár csapatnem európai hírű egységeivé váltak.
Az I. (Nagy) Péter cár reformjai nyomán megújuló orosz hadseregben is előszeretettel alkalmaztak emigráns magyarokat az újonnan alapított huszárezredekben,
amelyek aztán részt vettek a 18. század fontos háborúiban. Az Egyesült Államokban
a korábban a császári, a porosz és a francia hadseregben is szolgált Kováts Mihály
játszott jelentős szerepet a függetlenségi háborúban harcoló amerikai haderő könynyűlovasságának megszervezésében. A 19. század elején függetlenné vált Argentínában, Peruban és Chilében szintén létrehoztak huszárezredeket.
A Bercsényi László és bajtársai által alapított francia huszárezredek az első világháborúig lovasezredként szolgáltak, majd a haditechnika változásával, megőrizve ugyan korábbi harcászati szerepüket, átalakultak szárazföldi vagy ejtőernyős
alakulatokká. A huszárok legfontosabb szerepet a felderítésben és a különleges
akciókban (rajtaütés, kommandós hadműveletek) játszottak – így volt ez korábban
és így van ez ma is. Ahol Franciaország a 19. században háborúzott, ott a huszárezredek is jelen voltak: Spanyolországtól a Krímen át Algériáig, vagy éppen Szíriáig.
1914 augusztusától Lotaringiában küzdöttek, 1917-ben Verdun előtt. A második
világháború idején a francia ellenállók között sok, magát huszárnak tartó katona
harcolt és vett részt az ország felszabadításában.
1946-ban Algériába vezényelték őket, ahol ejtőernyős kiképzést kaptak. Az egykori irreguláris magyar huszárok kései utódai a nagyhatalmak közötti háborúk
mellett a gyarmati küzdelmekben is egyre fontosabb szerepet játszottak, részt vettek például a francia gyarmati uralom fenntartásáért vívott indokínai háborúban.
Később több afrikai országban, Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában, Afganisztánban és Libanonban is szerepet vállaltak békefenntartó missziókban, majd harcoltak az öbölháborúban is.
Bordó sapkájukon ma is látható azon vitézkötés, amit nemes egyszerűséggel
La Hongroise-nak, azaz magyar kötésnek neveznek és amin keresztül továbbra is
őrzik alapítójuk emlékét. Jelmondatuk is az alapító Bercsényi gróftól származik:
„Omnia si perdas, famam servare memento”, azaz „ha mindent elveszítettél, emlékezz, hogy a becsület megmarad.” Az egyetlen nemzetközi huszármúzeum is
a Bercsényi-huszárezred állomáshelyén, a dél-franciaországi Tarbes-ban található.
1720 BercsényI lászló huszárezredet alapít francIaországBan
343
■ KAPCSOLÓDÓ FEJEZETEK
1595 II. Fülöp spanyol király amerikai ezüstből állja az Oszmán Birodalom elleni magyarországi háborút
1686 A Szent Liga visszafoglalja Budát
1779 Kováts Mihály ezredes a britek ellen harcolva elesik Charles Townnál
■ IRODALOM
Boissau, Général Raymond: Ladislas Berchény Magnat de Hongrie, Maréchal de France. Paris–
Budapest–Szeged, 2006.
El Hage, Fadi: Histoire des maréchaux de France à l’époque moderne. Paris, 2011.
Forster Gyula: Gróf Berchényi László Franciaország marsallja. Budapest, 1925.
Surreaux, Simon: Les Maréchaux de France des Lumières. Histoire et dictionnaire d’une élite
militaire dans la société d’Ancien Régime. Paris, 2013.
Tóth Ferenc: Magyar huszárok francia földön / Hussards hongrois en France. Budapest, 2016.
Zachar József: Franciaország magyar marsallja, Bercsényi László. Budapest, 1987.
Tóth Ferenc