Finnugor nyelv versus török-mongol népzene

View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk brought to you by CORE provided by Repository of the Academy's Library Dr. Sipos János Az MTA BTK Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára Finnugor nyelv versus török-mongol népzene Szerzői változat. Megjelent in: Finnugor nyelv versus török-mongol népzene, In: Angi István Csákány Csilla (szerk.), A VII. Hungarológiai Kongresszus Zenetudományi Szekciójának előadásai, Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2013. pp. 80-95. ISBN:978 606 8178 70 7 Tudjuk, hogy a nyelv és a zene más-más szabályoknak engedelmeskednek, és kapcsolatrendszereik is eltérnek. Jó példa erre a magyarság. Szinte mindenki egyetért, hogy nyelvünk a finnugor nyelvcsaládba tartozik, miközben a magyarság régi kultúrájának sok eleme, ezen belül a népzene fontos honfoglalás előtti rétegei nem finnugor, hanem törökös jellegűek. Ha nem számítjuk az egyszerű formák miatt nehezen azonosítható és sok népnél előforduló szórványos magyar-finnugor dallampárhuzamokat, akkor két nagyobb, honfoglalás előtti zenei réteg esetén jött komolyabban szóba a magyar-finnugor zenei rokonság. 1 Az egyik réteget a magyar népzenére jellemző ereszkedő négysoros kvintváltó pentaton dallamok alkotják. Yrjö Wichmann finn néprajzkutató felesége 1906-ban hegyi cseremisz dalokat gyűjtött és küldött Bartók Bélának. A dallamoknak a magyar kvintváltó dallamokhoz való hasonlósága kétségtelen, noha második felük nem lefelé ugrik egy kvinttel, hanem felfelé egy kvarttal.2 Bartók Béla be is emelte őket A magyar népdal című könyvének Appendixébe.3 (1. példa) 1. példa Bartók Béla „A magyar népdal” könyve Appendixének első példája: egy felső kvartváltó cseremisz dal 1 A magyar zenei stílusok, rétegek átfogó történeti-zenei áttekintése több elemzés eredményeként is előttünk állnak. Ráadásul ezeket a vizsgálatokat olyan jelentős zenészek és tudósok kezdték mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, majd a kutatás folytatódott Vargyas Lajos, Dobszay László, Szendrei Janka és mások közreműködésével. 2 Vikár László tapasztalatai szerint a területen a felfelé és lefelé való kvintváltás illetve a dallam csupán egyik felének megszólaltatása egymással egyenértékűnek számít. Ezzel jelenség a többi „kvintváltós” területen (pl. magyarok, mongolok) nem tapasztalható. 3 Bartók Béla, A magyar népdal, In B.Ö.I, pp.101-250. Budapest, 1924, p. 121 1 Kodály Zoltán korán észrevette, hogy ilyen dallamok nem csak a finnugor cseremiszeknél fordulnak elő, hanem a török nyelvű csuvasoknál is.4 Részletesen elemezte a tonális és a modális kvintváltás jelenségét, és noha példái zömmel a Volga-vidékről származtak, nem szűkítette le a párhuzamok lehetőségét erre a területre. Szabolcsi Bence a kvintváltás jelenségéhez további cseremisz, csuvas, kalmük, Bajkál-vidéki mongol és kínai dallampárhuzamokat is állított, és a magyar stílust a „régi nagy kultúrákat mindenütt jellemző pentatónia egyik sajátos stílusfajához, a közép-ázsiaihoz” kötötte.5 Ő is általánosabb dallampárhuzamokról beszélt, melyek a magyar népzene pentaton rétegei és egy hatalmas, sok népet és kultúrát összekötő terület népzenéi között fedezhetők fel. Vikár László és Bereczki Gábor 1957-1979 közötti kutatásai során pedig kiderült, hogy pentaton kvintváltó dallamok a Volga-Káma vidéken kizárólag a cseremisz-csuvas határ két oldalán egy száz kilométeres körben élnek. Vikár kételkedik a magyar és a Volga-vidéki kvintváltás genetikus összefüggésében. Felhívja a figyelmet, hogy a gyűjtések során sokkal gyakoribb volt a felső kvartváltás mint az alsó. Szerinte a Lach-gyűjteményben szereplő kétsoros cseremisz dallamok hiteles formák lehetnek, és a magyar „páva” dallamhoz állított cseremisz dallamnak nemcsak kadenciáit, hanem dallammozgását is eltérőnek találja.6 Érvelése szerint a Volga-vidékhez hasonló forgalmas terület nem egykönnyen őriz meg nagy régiségeket, ráadásul az archaikus kultúrájú keleti cseremiszek nem is ismerik a kvintváltást. Valószínűtlennek tartja azt is, hogy egy stílus évezredeken keresztül olyan virágzó maradhat, mint amilyen ma a cseremisz-csuvas határ menti kvintváltás. Ezzel szemben Vargyas Lajos így ír: „ ...a magyar és a Volga-vidéki kvintváltó stílus és kvintváltó dallamok azonossága... olyan nagyfokú és olyan tömeges, hogy azt mindenképpen közös eredetűnek kell tartanunk, föltéve, hogy történelmi összefüggés lehetséges a két terület között.” 7 Vargyas a kvintváltó stílust az ereszkedő dallamstílusból való logikus fejleménynek képzeli el, mely az ereszkedő dallammozgásból alakult ki, és az ismétlésre való törekvés állomásainak a legfejlettebb fokát jelenti. Áttekintette a mordvinok, baskírok, kazáni tatárok, votjákok és a miser tatárok népzenéjét, és megállapította, hogy e népek népzenei stílusaitól „egészen elüt a Volgától délre eső szűk terület, a cseremisz-csuvas határ mentén, ahol mindkét nép körében nagy ívű ötfokú kvintváltó dallamok élnek szinte kizárólag”.8 C. Nagy cikkében levő két mongol dallam,9 valamint 4 Kodály Zoltán, A Magyar Népzene, Editio Musica, Budapest, 1937 (1. kiadás). A hivatkozások a 7. kiadás szerint, átnézte és bővítette Vargyas Lajos, Budapest, 1976, pp. 17-26. 5 Szabolcsi Bence, Osztják medveének és magyar siratódallam, In: Ethnographia XLIV. 71–75. l., Budapest, 1979, pp. 107-109. 6 Vikár László, A volga-kámai finnugorok és törökök dallamai, MTA ZTI, Budapest, 1993, pp. 167-168. 7 Vargyas Lajos, A magyar zene őstörténete I-II. In Ethnographia XCI., Budapest, 1980, I. szám pp.1-34, II. szám pp. 192-236. 8 Vargyas, Lajos, A magyar zene őstörténete I-II. In Ethnographia XCI., Budapest, 1980, I. szám pp.1-34, II. szám p. 13. 2 Szabolcsi két példája10 alapján Vargyas Lajos is konstatálta a mongol kvintszerkezet meglétét.11 Megvizsgálta a nyugati kvintváltást is, és a jellegzetes nyugati „kvintváltó” formákról kimutatta, hogy ezekben a rendszerint alulról felívelő AB5CB formájú dallamokban a legtöbb esetben nem kvintváltás van, hanem csak egyes variánsokban és csak egy-két hangban mutatkozó megfelelés.12 Látjuk, a kép összetett, és a kutatóknak egyes kérdésekben eltérő a véleménye. Összességében azonban az érvek amellett szólnak, hogy ezek a dallamok nem finnugor, hanem török-mongol népekhez tartoznak. Míg a pentaton skálán mozgó négysoros ereszkedő szerkezet az északi törökség és a mongolok között igen elterjedt, a finnugor népek zenéjében ez a felépítés igen ritka, és ahol mégis előbukkan, ott török (vagy mongol) hatásnak tulajdonítható. Bereczki Gábortól tudjuk, hogy a dallamok a (finnugor) cseremiszek között csak ott találhatók meg, ahol a (török) csuvas nyelvi hatás is érvényesül. Mi több, a Volga-Káma vidéken domináns tatároknak is vannak hasonló dallamaik, bár ezekben nem pentaton kvintváltást, hanem lefelé történő pentaton kvartváltást látunk. A történelem során a sztyeppén és az Arany Horda révén ezen a területen is uralkodó mongoloknak pedig egy szinte azonos dallamstílusát fedeztem fel.13 Megállapítható hát, hogy a pentaton kvintváltó dallamokat nem számíthatjuk a finnugormagyar zenei kapcsolat részének, a szálak sokkal inkább a keleti törökség és a mongolok felé mutatnak. A másik zenei réteg, ahol a finnugor-magyar zenei rokonság komolyabban felmerült: a siratók. A sirató a leglassabban, legnehezebben változó népzenei műfajok közé tartozik, ha tehát itt hasonlóságokat találunk, az akár zenén kívüli következtetések levonását is megengedi. A legjellegzetesebb kisformájú magyar sirató dallam két, egymással párhuzamosan mozgó kis hangterjedelmű sorból áll. 14 A magasabb sor többnyire egy hanggal magasabban végződik mint az alacsonyabb. A dallamsorok ereszkednek vagy domb alakúak és a soron belül tipikus az egy hangon vagy az egymás melletti hangokon való recitálás majd az egymás melletti hangokon történő ereszkedés. A 2. példában egy tipikus magyar sirató dallamot látunk. 9 C. Nagy Béla, Mongol Népdalok, Énekszó 14. (76), Budapest, 1947, pp. 80-81 Szabolcsi, Bence, Osztják medveének és magyar siratódallam. In: Ethnographia XLIV. 71–75. l., Budapest, 1979, pp. 107-108. 11 MNT VIII/A:13 12 Vargyas Lajos, A magyar zene őstörténete I-II. In Ethnographia XCI., Budapest, 1980, I. szám pp.1-34, II. szám pp. 192-236. 13 Sipos János, Egy most felfedezett belső-mongóliai kvintváltó stílus és magyar vonatkozásai. In Ethnographia 2001/12, Budapest, pp. 1-78 14 A magyar siratók igen sokfélék, kis formájuk azonban az egész magyar nyelvterületen lényegében megegyezik. Jellemzésükben nem ért egyet minden kutató. A siratóval foglalkozó kiemelkedő szakemberek közül Dobszay a siratót egy „Fa-mi-Re mag + lereszkedés”-ből vezeti le, és a pentaton erdélyi siratót párhuzamos fejleményként kezeli. Ezzel szemben Vargyas Lajos a siratót egy Szo-fa-mi-Re-Do dúr hexachord-ból eredezteti. 10 3 2. példa A magyar sirató kisformája a) Sirató “ Mámikám, mámikám”, Domokos Pál Péter-Rajeczky Benjamin (1956-1961), Csángó Népzene, Budapest, I/4) A magyar siratók más népekhez való kapcsolataival sokan foglalkoztak.15 Közülük többen is felhívják a figyelmet arra, hogy a rendelkezésre álló kevés adat nem elegendő a magyar sirató stílus eredetének és más népekkel való kapcsolatának felderítésére. A legtöbb néptől ugyanis nem állnak rendelkezésre sirató monográfiák, sőt sok esetben sirató dallamok sem. Mégis tekintsük át az eredményeket. Észak-keleti szláv népek (orosz, belorusz) között szórványszerűen találhatók ilyenféle dallamok, ezek azonban nehezebben azonosíthatók és többnyire kadenciaváltás nélküliek. A magyarsággal szomszédos szlovákoknál pedig igazolhatóan a magyar sirató strófás formának népdalszerű átvételéről van szó. A szerb és macedón zenében is van hasonló dallamréteg, többnyire sztichikus vagy sorpáros formákkal. A bolgár népzene hasonló dallamai is sokszor motivikus, kétsoros 15 Pl. Szabolcsi Bence, Osztyák hősdalok - magyar siratók melódiái, In Ethnographia XLIV: 71-75 (1933)-ban osztják hősdalokat és magyar sirató dallamokat vetett össze; Vargyas Lajos, A Magyarság Népzenéje. 2. javított kiadás, Planétás Kiadó, Budapest, pp. 239-262 oldalain siratón kívüli funkciókban is próbált obi-ugor–magyar összefüggéseket találni. C. Nagy Béla, Adatok a magyar népdal kialakulásához. In Zenetudományi Tanulmányok VII, 1959, pp. 605-688. Budapest a magyarság szomszéd népei és nyugati hasonlóságokat is talált; Dobszay László, A siratóstílus dallamköre zenetörténetünkben és népzenénkben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983, pp. 61-75 pedig a teljes magyar sirató stílust 4 formákból állnak, és ugyanez jellemző a finn és észt „párhuzamokra” is. A francia anyagban csak a bolgár motivikus alakzatoknak megfelelő dallamok tűnnek fel, és teljesen hiányzik ez a forma az angolszász, ír, skót, hebridai stb. gyűjteményekben. Német gyűjteményekben vannak ilyen szokás dallamok, és elszórtan előtűnnek hasonló dallamok a szicíliai anyagban is.16 A román népzenében nagy mennyiségben találunk ilyen dallamokat, mégpedig régies szöveggel és kötetlen formában. Ez esetben könnyen lehet, hogy nem átvételről van szó, hanem különböző eredetű dallamok egymáshoz csiszolódott formáiról.17 Teljes stílusalkotó bőségben látjuk őket a spanyol népzenében, ahol még a magyar siratók nagy formájának jellemzőbb alakjai is bőségesen előfordulnak. Ugyanakkor egyes gregorián dallamok közelebb állnak a magyar siratók gondolkodásmódjához, mint a fenti népzenei dallamcsoportok.18 Számos dallamkörben megtalálhatók tehát a sirató alapnyelvezetével párhuzamos adatok, méghozzá nem elszigetelt egyedi példákban, hanem egyes esetekben stílusalkotó gazdagságban. Több helyütt (bolgár, spanyol, gregorián) a kisebb és nagyobb formáknak a magyarhoz hasonló szerves egymásmellettiségével; másutt csak a magyar kisforma párhuzamaként. 19 Lehet, hogy egy elemi, különböző helyeken egymástól függetlenül kialakult zenei formáról van szó? Ennek azonban ellentmond az, hogy hatalmas térségeken nyoma sincs ennek a zenei formának, ráadásul azok a területek, ahol megtalálhatók, összefüggő sávot alkotnak. Dobszay László összefoglalása szerint: „Európa déli övezetére kellene e zenei nyelvet lokalizálnunk, egy keleten kissé felkanyarodó, lényegében a mediterrán sávban elhelyezkedő dallamkultúra szétfejlődött utódainak kellene tekintenünk a sirató stílusokat.” 20 Mint látni fogjuk, ezt a megállapítást módosítják ázsiai kutatásaim, melyek alapján ilyen dallamok egyes törökségi népeknél is megtalálhatók, mégpedig nem egy esetben sirató műfajban.21 Finnugor népzenében a siratós dallamforma A vizsgált siratós dallamok a finnugor népek közül csak az obi-ugor osztják-vogul népek zenéiben lelhetők fel, bár nem sirató műfajban. Vargyas Lajos 1953-as tanulmányában Väisänen könyvéből22 idéz néhány ilyen dallamot. E példák ugyan beleillenek a fenti idézett népek „siratós” dallamai közé, de sem kisebb, sem nagyobb hasonlóságot nem mutatnak a magyar siratókhoz, mint azok. A 3. példán ezek közül idézek néhányat. vizsgálta meg. Dobszay, 1983, pp. 76, 78 17 Dobszay, 1983, pp. 54-55, 57 18 Dobszay, 1983, pp. 57-58, 74 19 Dobszay, 1983, pp. 82 20 Dobszay, 1983, pp. 93 21 Sipos János, Egy most felfedezett belső-mongóliai kvintváltó stílus és magyar vonatkozásai. In Ethnographia 2001/12. Budapest, 2001, pp. 1-78 22 Väisänen, Armas Otto, Vogulische und Ostjakische Melodien, MSFOu LXXII, Helsinki, 1937 16 5 3. példa Finnugor siratók Vargyas (1953)-ból a) Vargyas №2 (=Väisänen №120), Vargyas №8 (=Väisänen №130), Vargyas №12 (=Väisänen. №52) Még egyszer kiemelem, hogy a 3. példa dallamaihoz hasonló sorpáros, izometikus giusto dalok sok népnél megtalálható elemi formák. Ezek nem specifikusan finnugor illetve magyar zenei alakulatok, a magyar sirató stílus finnugor eredetét bizonyító erejük tehát csekély. A magyar siratóknak ugyanis a dúr-pentachordon egymás mellett haladó párhuzamos sorokon és az egymás melletti kadenciákon kívül meghatározó tulajdonsága a szabad kötetlen szerkezet és a rögtönzés is. Felmerül a kérdés: van-e finnugor népeknél szabad szerkesztésű és recitatív sirató forma? Vargyas Lajos a Magyarság Népzenéje kötetében igyekezett olyan párhuzamokat hozni, ahol improvizatív, a kadenciákat rugalmasan váltogató, lehetőleg sirató vagy ahhoz közeli műfajú finnugor és magyar dallamok hasonlósága mutatkozik. 23 Kiemeli, hogy egyedül legközelebbi nyelvrokonainknál, az obi-ugoroknál találunk olyan stílust, mely a siratóban még világosan tapasztalható periódus előtti állapotokat mutatja. Vagyis, ahogy fogalmazza: „szabadon váltakozó kadenciákkal tagolt kötetlen, rögtönzött dallamot, melynek legtöbbször inkább csak kerete – hangterjedelme – és iránya van, más kötöttsége alig. 24 De ilyenek-e Vargyas példái? Vegyünk sorra őket. 25 Vargyas №208 dallama alapjában véve két giusto sorból áll, melyekben 2/4-es, 4/4-es és 3/4-es ütemek váltakoznak. A dallam ti’-so-fa-(b)mi-re-do hangsora is ismeretlen a magyar sirató repertoárban. (4. példa) 4. példa (Vargyas №208) 23 Vargyas, Lajos, A Magyarság Népzenéje. 2. javított kiadás, Planétás Kiadó, Budapest, 2002, p. 246 Ibid, p. 245 25 A példákban a dallam magvakat tüntetem fel, a dallam részletes lejegyzését Väisänen, Armas Otto, Vogulische und Ostjakische Melodien, MSFOu LXXII, Helsinki, 1937-ben találjuk meg. 24 6 A №210 két 5/8-os ütemből épül fel, először az első majd a második ütem ismétlődik sokszor. Ez teljesen ellentmond a magyar siratók rövid ismétlődő motívumokra nem bontható felépítésének. (5. példa) 5. példa (Vargyas №210) A №211 dallam (a szöveg alapján) egyetlen hosszú sor, mely két rövid zenei sorra és egy hangrepetíciós záró szakaszra osztható fel. A motívumok közül egyeseknek ráadásul forgó karaktere van, és giusto ritmusban szólalnak meg. (6. példa) 6. példa (Vargyas №211) A №212 két rövid sora 7/8-os és 2/4-es ütemelőjegyzésekkel kvart-kvint távolságban követi egymást. Ez a dallam inkább hasonlít kis ambitusú magyar táncdallamokhoz mint a siratókhoz. (7. példa) 7. példa (Vargyas №212) A №214 a szo-mi-(↑)do tritonon mozgó két rövid 5/8-os motívumból áll. Mindez szintén teljességgel idegen a magyar siratók tulajdonságaitól.26 (8. példa) 8. példa (Vargyas №214) 26 A №215 kadenciái megegyeznek a kis sirató lefelé kibővült formájának kadenciáival, azonban a dallammenet és a ritmus eltérő (la do-ti la / ti la-fa mi / mi-la-la-szo / mi szo-mi / re-re re stb.) 7 Azt látjuk tehát, hogy a példaként felhozott obi-ugor dallamok –összhangban a finnugor népzenék általános karakterével– ütempáros jellegűek, két rövid giusto motívumból és azok variációiból épülnek fel, és többnyire rész-pentaton skálákon mozognak. Ez teljesen más zenei stílust képvisel és alapvetően eltér a diatonikus skálán mozgó, két párhuzamos, elasztikus, „kötetlenül” variálódó sorokból álló magyar siratótól, melyet ráadásul konjunkt, kis motívumokra nem bontható27 folytonos parlando-rubato dallammozgás jellemez. Ehhez még számítsuk hozzá azt is, hogy az obi-ugor dallamok műfaja nem sirató, hanem hősének.28 Akarva-akaratlan le kell hát vonnunk a következtetést, hogy a fenti példák nem alkalmasak a magyar sirató finnugor rokonságának bizonyítására. Végül röviden tekintsünk meg néhány török nép siratóit. Az anatóliai török siratók többsége szinte teljesen megegyezik a magyar siratók kis formáival, még szerkezeti változataiban is.29 Megtaláljuk ezt a sirató formát az anatóliai törökök legközelebbi nyelvrokonai, az azerik siratói között is, méghozzá egy bővebb sirató stílus egyik alformájaként.30 A 9. példában egy anatóliai siratót látunk, melyet Bartók Béla gyűjtött 1936-ban Anatóliában.31 27 Bár kisebb motívumok kikövetkeztethetők a magyar siratóból is, ezek igen változékonyak, és a dallamsorok nem esnek szét motívumokra. 28 A hőséneknek és a siratónak eltérő a funkciója. A hősénekek rövid motivikus giusto sorokból (motívumokból) állnak, melyek célja, hogy fenntartsák az érdeklődést, amikor az eposzénekes elénekli a hős kalandjait. A sirató ezzel szemben a valódi emberi primer fájdalom szabályozottabb kifejezésére ad módot. 29 A különböző török népek és a magyarok siratóinak összevetésével több könyvemben is próbálkoztam, Például Sipos János, Török Népzene II, MTA ZTI, Budapest, 1998; Sipos János, In the Wake of Béla Bartók in Anatolia, European Folklore Institute, Budapest, 2000 és Sipos János, Bartók nyomában Anatóliában, Balassi Kiadó, Budapest, 2002. Itt említem meg, hogy a másik jellemző (négysoros) anatóliai siratónak is van magyar párhuzama az régi stílusú ereszkedő dallamok között. 30 János Sipos,Azeri Folksongs - At the Fountain-Head of the Folk-Music, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004; Sipos János, Az azeri népzene és kapcsolata a magyar illetve más török népek zenéihez, In: "Magyarország-Azerbajdzsán: a kultúrák közeledése". Az első magyar-azerbajdzsáni tudományos szimpózium előadásai, Azerbajdzsán Budapesti Nagykövetsége, Budapest, 2007, pp. 58-68 31 Béla Bartók, Turkish Folk Music from Asia Minor (ed. Benjamin Suchoff), Princeton, 1976 8 9. példa Anatóliai siratók a) Anatóliai sirató Bartók Béla 1936-os anatóliai gyűjtéséből Felhívom a figyelmet arra, hogy az anatóliai török siratót köthetjük a fent említett ősi európai zenei réteghez is, ugyanis Anatólia nem más mint a régi Bizánc, melynek népességét az 1071-es manzikerti győzelmük után a területet fokozatosan meghódító törökök nem irtották ki, hanem a sok évszázados együttélés során fokozatosan beolvasztották. Az alapnépesség nyelvében eltörökösödött, de kultúrájából sok mindent megőrzött sőt átadott a hódítóknak, mint bizonyítják pl. az Égei-tenger környéki török táncok görög párhuzamai is. A finnugor népekhez hasonlóan a török népek is összetett folyamat során alakultak ki és alakulnak tovább ma is, így nem csoda, hogy sok török nép siratója igen eltérő. Mégis, a kirgizeknél is ilyen a két legjellegzetesebb sirató forma egyike (10a példa), és a kaukázusi török nyelvű karacsájoknál is bőven találunk hasonló dallamokat, noha nem sirató műfajban – legalábbis sirató ott már nem lelhető fel (10b példa).32 32 Sipos János, Vannak-e közös rétegek a karacsáj-balkár és a magyar népzenében? In Orientalista Nap 2001, Budapest, 2002, pp. 117-131. 9 a) b) 10. példa Török népek siratóiból a) Kirgiz sirató Sipos János 2004-es kirgiz gyűjtéséből, b) Karacsáj”Erirej” epikus ének Sipos János törökországi karacsájok közötti 2005-ös gyűjtéséből Úgy tűnik tehát, hogy a honfoglalás előtti fontosabb magyar népzenei rétegeknek nincs meggyőző párhuzama finnugor népek zenéiben, míg a török és mongol népek között annál több kutatnivalónk van.33 33 Gondolhatnánk, hogy a kis ambitusú dallamok részletesebb vizsgálata egy nemzetek feletti eurázsiai összehasonlító kutatás keretén belül hozhat tanulságokat a finnugor népek egymás közötti illetve és a magyarokkal való esetleges zenei kapcsolatainak feltárásában is. Ez azonban már az indulásnál sem kecsegtet biztos eredményekkel, mert ilyen dallamok sok népnél egymástól függetlenül is kialakulhattak, és ki is alakultak, ezért speciálisan a magyar - finnugor zenei érintkezésre nézve igen kicsi a bizonyító erejük. Itt említem meg azt is, hogy Szomjas-Schiffert György mondatdallamokon alapuló elképzeléseit sem fogadhatjuk el, mert eltérő mondatdallamú népeknek (pl. magyarok és anatóliai törökök) is vannak hasonló zenei rétegeik, másrészt egy adott nép zenéjében is igen eltérő lejtésű dallamok találhatók meg. Ráadásul az „emelkedő sorra ereszkedő sor válaszol” forma igen sok népnél megtalálható. 10 Hivatkozások Bartók, Béla, A magyar népdal, In B.Ö.I, Budapest, 1924, pp. 101-250 Bartók, Béla, Hungarian Folk Music, London, Oxford University Press, 1931 Bartók, Béla, Turkish Folk Music from Asia Minor (ed. Benjamin Suchoff), Princeton, 1976 Bartók, Béla, Magyar Népdalok, Egyetemes gyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991 BÖI = Szőllősy András (ed.) 1966 - Bartók Összegyűjtött Írásai, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1966 C. Nagy, Béla, Mongol Népdalok, Énekszó 14. (76), Budapest, 1947, pp. 5-6 C. Nagy, Béla, Adatok a magyar népdal kialakulásához, In Zenetudományi Tanulmányok VII, Budapest, 1959, pp. 605688 Dobszay, László és Szendrei, Janka, A Magyar Népdaltípusok Katalógusa I-II, MTA ZTI, Budapest, 1988 Dobszay, László, A siratóstílus dallamköre zenetörténetünkben és népzenénkben, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983 Domokos, Pál Péter és Rajeczky, Benjamin, Csángó Népzene, Editio Musica, Budapest, 1956 Futaky, István, Nyelvtörténeti vizsgálatok a kárpát-medencei avar-magyar kapcsolatok kérdéséhez, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001, p. 13 Juhász, Zoltán és Sipos, János, A comparative analysis of Eurasian folksong corpora, using self organising maps, Journal of Interdisciplinary Music Studies (2009), doi: 10.4407/jims.2009.11.005, 2009 Kodály, Zoltán, A Magyar Népzene, Editio Musica, Budapest, 1937 (1. kiadás); a hivatkozások a 7. kiadás szerint (átnézte és bővítette Vargyas Lajos. Budapest, 1976) Ligeti, Lajos, A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986 MNT VIII/A = A Magyar Népzene Tára, VIII/A–B, Népdaltípusok 3, sajtó alá rendezte Vargyas Lajos, Balassi Kiadó, Budapest, 1992 Rajeczky, Benjamin, Gregorián, népének, népdal, In Magyar Zenetörténeti tanulmányok II, Budapest, 1969, pp. 45–64 Saygun, Ahmet Adnan, Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976 Sipos, János, Török Népzene I , MTA ZTI, Budapest, 1994 Sipos, János, Török Népzene II , MTA ZTI, Budapest, 1995 Sipos, János, Similar musical structure in Turkish, Mongolian, Tungus and Hungarian folk music, In Historical and Linguistic Interaction Between Inner-Asia and Europe, Szeged, 1997, pp. 305-317 Sipos, János, Újabb adatok a kvintváltás eurázsiai elterjedtségéhez. in Néprajzi Látóhatár, VII. évf. 1-2 szám, Miskolc, 1998, pp. 1-57. Sipos, János, In the wake of Béla Bartók in Anatolia, European Folklore Institute, Budapest, 2000 Sipos, János, Kazakh Folksongs from the Two Ends of the Steppe, Akadémia Kiadó, Budapest, 2001 Sipos, János, Report on my Expedition in the Caucasus, In Néptörténet-Nyelvtörténet, A 70 éves Róna-Tas András köszöntése. ed. László Károly and Éva Kincses Nagy, Szeged, 2001, pp. 155-184 Sipos, János, Bartók nyomában Anatóliában, Balassi Kiadó, Budapest, 2002 Sipos, János, Vannak-e közös rétegek a karacsáj-balkár és a magyar népzenében, In Orientalista Nap 2001, Budapest, 2002, pp. 117-131. Sipos János (2001), Egy most felfedezett belső-mongóliai kvintváltó stílus és magyar vonatkozásai. Ethnographia, 2001/1–2. 1–78: 58, 77. Sipos, János, Azeri Folksongs - At the Fountain-Head of the Folk-Music, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004 Sipos, János, Az azeri népzene és kapcsolata a magyar illetve más török népek zenéihez, In: "Magyarország Azerbajdzsán: a kultúrák közeledése" - Az első magyar-azerbajdzsáni tudományos szimpózium előadásai, Azerbajdzsán Nagykövetség, Budapest, 2007 (2006), pp. 58-68 Sipos, János, Bartók anatóliai gyűjtésének egy siratója és annak zenei háttere, In Magyar Zene, 2007. február, XLV: 1, Budapest, 2007, pp. 7-91. Szabolcsi, Bence, Osztyák hősdalok - magyar siratók melódiái, In Ethnographia XLIV, 1933, pp. 71-75 Szabolcsi, Bence, Népvándorláskori elemek a magyar népzenében, In Ethnographia XLV, Budapest, 1934, pp. 138-156 Szabolcsi, Bence, Eastern Relations of Early Hungarian Folk Music, In Journal of the Royal Asiatic Society, 1935 Szabolcsi, Bence, Osztják medveének és magyar siratódallam. In: Ethnographia XLIV. 71–75. l., Budapest, 1979 Szomjas-Schiffert, György, Die finnisch-ugrische Abstammung der ungarischen Regös-Gesänge und der KalewalaMelodien. In Music des Ostens, 1963, pp. 126-156 Szomjas-Schiffert, György, A finnugor zene vitája I-II, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976 Tervonen, V., Heimotyösta Unkarissa talvikautena 1942-43, Heimokansa 1943/6-8, pp. 33-36. Väisänen, Armas Otto, Vogulische und ostjakische Melodien, MSFOu LXXII, Helsinki, 1937 Vargyas, Lajos, Folk Music of the Hungarians,Budapest. Akadémiai Kiadó, 2005 Vargyas, Lajos, Ugor réteg a magyar népzenében. In Zenetudományi tanulmányok I., Budapest, 1953, pp. 611-657 Vargyas, Lajos, A magyar zene őstörténete I-II. In Ethnographia XCI., Budapest, 1980, I. szám pp.1-34, II. szám pp. 192-236. Vargyas, Lajos, A Magyarság Népzenéje. 2. javított kiadás, Planétás Kiadó, Budapest, 2002 Vikár, László és Bereczki, Gábor, Cheremiss Folksong, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971 Vikár, László és Bereczki, Gábor, Chuvash Folksongs, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979 11 Vikár, László és Bereczki, Gábor, Tatar Folksongs, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999 Vikár, László, Collection of Finno-Ugrian and Turkic Folk Music in the Volga-Kama-Belaya Region (1958-1979), In Studia Musicologica 29, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, pp. 355-422 Vikár, László, A volga-kámai finnugorok és törökök dallamai, MTA ZTI, Budapest, 1993 12