Kozepkori Egyhaz

Agricultural Activities of Members of the Pauline Order in Heves County

Veresmart (today Pálosvörösmart) is situated at the southern foot of the Mátra Hill and Almárvölgy lies on the northern side of the Bükk Hill, in the North Hungarian Mountains. Veresmart was founded by the nobility and was given to the Pauline Order by the three grandchildren of Csobánka, who belonged to the Aba kindred. Almárvölgy, on the other hand, was a religious order, the foundation of which was linked to Nicholas Dörögdi, Bishop of Eger.
The history of the Pauline monasteries of Veresmart and Almárvölgy is similar to those occupied by the Ottoman Empire. The heyday of monasteries was during the 14th and 15th centuries, when they were granted considerable donations from church dignitaries and the nobility. Later, during the 16th century the presence of the Turks meant an increasing hindrance to the monasteries, so more and more monks decided to leave and move elsewhere. Some of them returned to Veresmart from time to time, but the Almárvölgy monastery remained abandoned and was doomed to destruction.
The Pauline monks made the most of the favourable environment of the Mátra and Bükk hills, since the vineyards and the mills, as well as the townhouses, the latter independently of these environmental conditions, generated significant income for them. Human activities played an important part in shaping the landscape of this region, to which Pauline monks also contributed, although not exclusively. Millers created a mill-race on the Bene Stream, which provided a good standard of living for many. When making their fish pond, the Pauline monks couldn’t have imagined that the pond, contributing to their self-sufficiency, would become the cemetery of the community that later resettled here. Monastic orders, primarily Pauline monks settling here can be associated with the Mátra Region and Eger in becoming key players in viticulture, although the inhabitants of older settlements were already familiar with winemaking.
Fortunately, the location of the Veresmart monastery has been known from documents of 18th century possessory actions and we also have various quality illustrations of the monastery itself, albeit these should be subjected to some source criticism. From a landscape archaeology perspective, the area is suitable for research and traces of the activities of Pauline monks are identifiable even today. Almárvölgy, on the other hand, was abandoned after the Ottoman occupation and its immediate surroundings were not repopulated. This makes the research of its landscape archaeology more difficult. Thanks to the archaeological investigations of the 1970s and 1980s, however, we have a lot of information about the monastery, which we do not have in the case of Veresmart.

Rózsaregény, nőellenesség és boszorkányhit a 15. században A Rózsaregény az egyik legtöbbet olvasott irodalmi alkotás a középkorban. Népszerűségét azonban valószínűleg nem annak köszönheti, hogy milyen rafi nált allegorikus szerkezetet ötlött ki Guillaume de Lorris az udvari szerelem művészetének bemutatásához, sem annak az irodalmi bravúrnak, ahogy Jean de Meun erre a félbehagyott nak nevezett műre négy évtizeddel később egy négyszer olyan hosszú és az eredeti tartalommal számos ponton feleselő, azt kiforgató folytatást tudott ráépíteni, hanem leginkább annak, hogy e könyv szinte kimeríthetetlen gazdagságú szentenciagyűjteményt kínált a szerelemről és a nőkről (és még sok minden másról). A Rózsaregény első ötöde, Guillaume de Lorris műve, mint egyebek között Armand Strubel elemzései bemutatt ák, sokkal többrétű, mint aminek első látásra tűnik. A Szerelemisten (Amour) udvari etikett jének (Ovidius és Andreas Capellanus nyomán történő) monoton ismertetése mögött a beteljesületlen vágy pszichológiai gazdagsággal leírt vergődése és az érzelmi vonzódások és taszítások játékos, jól kigondolt rajza található. Ezzel a résszel azonban most nem foglalkozom. A nőellenesség témájához ugyanis elsősorban a regény második szerzője, Jean de Meun ad anyagot, méghozzá szinte páratlan gazdagságút -ha erre a témára alkalmazható ez a jelző. (Megjegyzem: a középkori mizogínia témaköréről két és fél évtizeddel ezelőtt könyvet író Howard Bloch gyakran panaszkodott arról, hogy feminista fórumokon megvádolták: örömét leli e témában, és azért foglalkozik vele, a középkori szerzők álarca mögé bújva. 2 Leszögezem, hogy sem Jean de Meun, sem követői nézeteit nem osztom, és előre elnézést kérek a nőktől, ha néhány idézet sértené őket.)

A Márkó név a középkorban a mai település területén található több egykori falu közül csak az egyiket jelölte. A község nagy kiterjedésű határában a régészet tárgyi emlékei és a történettudomány írásos forrásai segítségével legalább további három lakott hely léte igazolható.

On the early cathedrals of Hungary
Written sources on the dioceses from the time of the formation of the Kingdom of Hungary are very rare, and archaeologists have long been unable to provide concrete data. New archaeological research, undertaken in recent years in several episcopal see, has brought new, important results. The cathedrals belonging to the earliest founded dioceses are not known. The medieval cathedral of Esztergom, built in the castle of late-antique origin was destroyed during the 18th and 19th centuries. The cathedral of Győr was built in a castle of late-antique origin, too, while the earliest remnants found at the Veszprém cathedral are from the 9th century. Next to the Veszprém cathedral there was the round-chapel of St George serving as the chapel of the king af of the bishop. It cannot be confirm the existence of the cathedral in Eger during the 11th century, but remnants of a residences with a round chapel and o tower, which could be the center of Christianization during the reign of king St Stephen. Excavations in the castle of Biharea revealed structures which might belong to an early cathedral, but the absence of the detailed publication makes impossible to asses this discovery. The person of the bishop Liudinus, the earliest mentioned, suggests that the dioceses of Eger and Biharia were one and the same, only the premises were moved from Biharia. This was followed with the establishment of the diocese of Oradea under the reign of king St. Ladislas at the end of the 11th century. More recent excavations at Pécs have identified several structures of late Antique origin, or even built in the early Christian period, during the 11th century, buildings which were used as churches. These buildings belonged to the early bishopric seat. By reviewing the 19th and 20th century excavations, in case of Kalocsa Archdiocese, also founded by King St. Stephen, under the cathedral we were able to identify the first building of the cathedral and, within it, the tomb of the first archbishop, Asztrik. Early churches identified in Kalocsa and Pécs can be compared quite well with the building identified by the recent excavations in Alba Iulia. In Cenad, an attempt can be made to locate the buildings of the bishop’s see, based on the early modern age drawings and the archaeological excavations of the 19th and 20th century.

Background and Mobility in the Veszprém Cathedral Chapter between 1448 and 1526 The following conclusions can be drown concerning the members of the Veszprém cathedral chapter in the above-mentioned period. Prebendaries with noble ancestry were of high proportion (37,6%), whereas that of with municipal origins were somewhat lower (15%), especially those with non-serf background. Half of the prebendaries originated within the diocese, and those coming from outside of the territory of the episcopacy, are easily circumscribed. Mobility within the body was limited, with even examples for rescinding concerning the positions of dignitaries and the offices. The proportion of prebendaries attending universities is among the lowest of other chapters (22,7%), half of them being of noble origin. It comes by no surprise that archdeacons and dignitaries had more experience at universities than simple members of the chapter. Prebendaries taking a stall in Veszprém from other chapters are low, and their number almost coincide with that of those who simultaneously bore offices elsewhere (“pluralists”). Those who arrived to Veszprém at a certain point of their ecclesiastical careers, were awarded the higher positions here, whereas not less than five prebendaries of Veszprém were benefited with stalls at the Fehérvár collegiate chapter up to the 1480s. Such trends, however, cannot be grabbed later. Those, who spent a short interval in Veszprém regarded the chapter as a jumping-board towards higher positions elsewhere. No evidences for connection between the parishes of Veszprém or altar-rectorates of the cathedral and the chapter have been retraced so far. Rectorates, however, served only as additional income for certain clerics rather than institutional contacts. No conventuals – apart from one possible example – to be found among the prebendaries whatsoever. The place of the Veszprém cathedral chapter within the imaginary hierarchy of Hungarian chapters – based on income and mobility options – is in the second fraction, showing the most similarities with the chapter of Várad.

A csanádi székeskáptalan pecséthasználatának Árpád-kori kezdetei 1 1 Jelen tanulmány a 81502 sz. OTKA kutatási pályázat keretében készült. 2 Bertényi, 2006: 241, 242, 260. 3 DL 322. Karácsonyi János szerint az oklevél a XV. század nyelvezetével íródott, tartalma pedig ellentétben van Csanád nemzetség 1256. és 1337. évi osztályleveleivel, ezért azt hamisítványnak ítélte. Karácsonyi, 1902: 18-19. (99-100.sz.) L. még G. Tóth, 2010a: 25.

Somogy megye pálos kolostorairól egy rövid ismeretterjesztő írás A Fehér Barát 2017 karácsonyi számában.

a short informative summary on the Pauline monasteries in Somogy Co. in the Christmas (2017) edition of A Fehér Barát [The White Frater/Friar]

REGESTA SUPPLICATIONUM 1522–1523. The Supplications Relating to the Kingdom of Hungary. Approved under Pope Hadrian VI (CVH I/16), Edited by Bálint Lakatos, Budapest-Rome 2018.

A Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött 15–16. századi, magyarországi vonatkozású források közül a pápákhoz írásban benyújtott és az egyházfő vagy megbízottja által elfogadott kérvények azaz szupplikációk feltárása és közzététele a magyar kutatás régi adóssága. Mivel az elfogadott és szignált szupplikációkat fizikai valójukban a pápai kancellárián nem őrizték meg, hanem szövegük lemásolása után kidobták őket, nagyon kevés eredeti kérvény maradt fenn. A szupplikációk szövege tömeges mennyiségben csak a Dataria Apostolicán vezetett, 1892 óta a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött, több ezer kötetből álló Registra supplicationum avagy olasz nevén Registri delle suppliche nevű sorozatban található 1342-től kezdve.
E kötet egy leendő alsorozat részeként a VI. Adorján pápa rövid, másfél éves pontifikátusa (1522–1523) alatt keletkezett összesen 39 vaskos regisztrum összesen 66 magyar vonatkozású szupplikációját tartalmazza. Bár a bemutatott időszak igen rövid, de egy keskeny ablakot mégis nyit a pápai–magyar összeköttetések horizontjára. A feltárt források túlnyomó része az esztergomi vagy a kalocsai egyháztartományba tartozó egyházmegyékhez kapcsolódó személyekre vonatkozik. Tárgyuk szerint az egyházi bírósági perek újratárgyalását, illetve a papszentelést kérő szupplikációk adják a talált anyag kétharmadát. Ez valószínűleg nem annyira a rövid időszaknak, hanem a magyarországi kérvényezők stratégiájának, illetve a magyarországi egyházi bíróságok munkájának tudható be. A pappá szentelésüket kérvényezők egyébként tömegesen 1523 márciusában fordultak a pápához; erre a szakirodalomban általában „papszentelési turizmusnak” nevezett jelenség adott évi példájaként tekinthetünk.
A szövegkiadást a téma szakirodalmát összefoglaló, a témát és a gyűjtött anyagot bemutató bevezető, illetve teljes körű személy- és helynévmutató kíséri, valamint levéltári jelzet-konkordancia egészíti ki.

UDC 726.7(497.113 Slankamen)"7/15" Борис Стојковски Универзитет у Новом Саду Филозофски факултет Одсек за историју ПАВЛИНИ У СРЕМУ У СРЕДЊЕМ ВЕКУ Сажетак: У раду се на основу оскудних, али врло вредних и занимљивих извора, анализира делатност и историја римокатоличког црквеног реда павлина на тлу Срема. Тачније у Сланкамену где је највероватније од друге половине XIV века па до 1521. био павлински самостан посвећен Светом Петру. Овај самостан су разорили Турци и о њему имамо мало изузетно података. Из овог самостана потекло је и неколико опата који су били на челу угарских павлина у средњем веку.

Az 1507(-1508). évi ínség. Időjárási és egyéb okok, területi kiterjedés, következmények: rövid áttekintés Bevezetés A középkori élemiszerhiányos évekre, dokumentált ínségekre és éhínségekre vonatkozóan, elsősorban azok lehetséges időjárási okainak tárgyalása kapcsán, a közelmúltban több tanulmány is napvilágot látott (see . A kérdés tanulmányozása, illetve a téma szisztematikus feltárésa azért is időszerű, mivel a szakirodalom jelentős része inkább amellett foglal állást, hogy jelentős és az ország nagyobb részére is kiterjedő élelmiszerhiányos időszakok, illetve konkrétan éhínségek a középkori Magyarországon alig vagy nem fordultak elő, melynek magyarázatára némelyek a talaj termékenységével párosuló alacsony népsűrűséggel, míg mások az alacsony népsűrűséghez képesti magas állatáállomány-számmal érvelnek (lásd pl. ENGEL, 2003;. Márpedig ínségek és éhínségek voltak, mégha azok súlyosságára vonatkozóan -néhány eset kivételével -viszonylag kevés, bár folyamatosan növekvő mennyiségű, adattal rendelkezünk. A középkori Magyarország kétség kívül legsúlyosabb, viszonylag jól dokumentált éhínsége a Tatárjáráshoz és az azt követő időszakhoz, vagyis az 1241-1243. évekhez köthető (forrásokra és kapcsolódó szaktanulmányokra: NAGY 2003; elemzésre újabban: KISS, 2014), azonban részletek említése nélkül éhínségek egy-egy esetben korábban is felmerültek Árpád-kori forrásokban (lásd: . Rossz termések, drágaság illetve ínségek tekintetében pedig a késő-középkorra vonatkozóan a 14. századtól már jóval több adattal rendelkezünk (lásd pl. KISS ET AL., 2016).

Már szinte nem is csodálkozunk azon, amikor a közösség elfelejt olyan kimagaslóan fontos embereket, akik tevékenységükkel hatottak az adott közösségre, környezetre, a világra, amelyben éltek és dolgoztak. Nem ritka, hogy olyan emberek vesznek a múlt homályába, akik valóban nagy dolgokat vittek végbe, valami maradandót alkottak, műveik pedig szintén eltűnnek a múlt sötétségébenahogy ők maguk is.