Law of States of Emergency

A kialakult polgári államalakulatoknak választ kellett adniuk az újfajta vagy jelentős átalakuláson átesett biztonsági kihívásokra, kockázatokra. Ennek első mozzanata az volt, hogy az államnak azonosítania kellett az általánostól eltérő határszituációkat, majd pedig főszabályként jogállami keretek között meg kellett keresni azok megoldásainak leghatékonyabb eszközét. Ezek pedig olyan speciális, a végrehajtó hatalom egyes hatalmi jegyeinek kiterjesztését jelentették, amelyek a jogfejlődés szintje okán vagy a normál jogrend keretei közötti egyes decíziós jogkörök kiszélesítését vonták maguk után (például karhatalmi fellépés eszközparkja), vagy az ostromállapottól – hiszen azt egy speciális történelmi helyzet, a polgári forradalom szülte – eltérő, új típusú kivételes hatalmi szabályanyag létrehozását eredményezték.
Ezen biztonsági kockázatokra eltérő tartalmú kivételes hatalmi szabályanyagok jelentek meg szerte a kontinensen. Az angol alkotmányos struktúra sajátos képet mutat ebben a rendszerben, hiszen a totális háború megjelenéséig átfogó jogszabályi rendelkezésekkel nem találkozhattunk, miközben ez az időszak és jelenség a kontinentális jogi rendszerekben máig ható változásokat hozott. A gyarmati vagy megszállt területek lázadásainak kezelésére, letörésére az angolok az abszolutizmus időszakából átmentett ún. martial law-t alkalmazták, amit azonban belső veszélyhelyzetben nem használhattak, mivel az sértette volna az alkotmányos hagyományaikat. Így a belső veszélyhelyzetek esetére megteremtették – a legtöbb európai állam, így ekkortájt Magyarország által is alkalmazott – a későbbi szükségállapot archetípusát jelentő, karhatalmi típusú felhatalmazásokat. A totális háború azonban új kihívások elé állította az angol alkotmányos tradíciókat, hiszen azok megtartása mellett kellett megteremteni a végrehajtó hatalom hatékonyabb működését. Jelen tanulmányban ezen fejlődés egyes stációit és intézményeit tekintem át a kezdetektől a második világháborút megelőző időszakig.

A 2000-es évek első évtizedének végére átalakuló világrend és az általa (is) formált biztonságpolitika jelentős kihívásokkal találta szembe magát a következő évtized idusára. A változások motorja egyfelől az arab tavaszt követő arab tél volt, másfelől a bipoláris világrend összeomlását követő Egyesült Államok által uralt unipoláris világrend megrogyása, amely mára – gazdasági vonalon mindenképpen – számos szereplő felemelkedését mutatja, harmadsorban pedig mindenképpen kiemelhető a változások generátoraként a hibrid hadviselés térnyerése, melynek erősödését különösen elősegítik a modern kor vívmányai, így a kibertér is.
Eme folyamatoknak számos leképeződése volt, így többek között az Iszlám Állam térnyerése, továbbá az Európai kontinensen megvalósított nagyszámú civil áldozatokkal járó terrortámadások, valamint Oroszország Ukrajnában is tapasztalható hatalmi törekvései és a Krím félsziget annexiója. Ezen támadások következtében Franciaországban (és később Ukrajnában is) elrendelték a szükségállapotot. A folyamatos és több országot érintő fenyegetettség okán egyre jelentősebb figyelem irányul az egyes államok különleges jogrendi szabályaira.
Ezen különleges jogrendi szabályok ugyanis a szükség óráiban növelik a jogállam operativitását, emellett pedig fontos hangsúlyozni, hogy ez a jogi rezsim jelenti a jogállam talán egyedüli garanciáját is vészidőszakokban.
Az Alaptörvény esetében a 21. század új típusú biztonsági kihívásai – mint például a hibrid jellegű támadások (terrortámadás vagy kibertámadás) – valamint a korábbi totalitárius politikai rezsimekkel szembeni félelem vezérelte jogalkotás okán szükséges felülvizsgálni a fennálló különleges jogrendi szabályozást. Ennek a felülvizsgálatnak az alapját jelenti a különleges jogrendi tényállások tudományos meghatározásainak kialakítása, külföldi minták vizsgálata és a történelmi tapasztalatok összegyűjtése.
Jelen tanulmány javarészt a nemzetközi összehasonlítás talaján áll, azonban nem nélkülözheti legalább vázlatos módon a tudományos klasszifikáció eszköztárát sem, amely révén kívánja górcső alá helyezni az Alaptörvény szükségállapoti szabályait.

The legal ambiguities of an undeclared state of emergency-The management of Covid-19 has brought India to a de facto state of emergency, characterized by a significant alteration of its form of state, form of government, together with a strong compression of fundamental rights. Yet, in adopting this posture, the Indian government has not resorted to the emergency provisions established by the Constitution, nor to those that allow the Central Union to exercise "centrifugal" powers in specific circumstances. In turn, the Indian states, among the various options, preferred to invoke a colonial law of 1897. The article in question seeks to investigate the reasons for these choices, placing them within the complex matrix of Indian legal culture.

Az első átfogó jellegű kivételes hatalmi jogszabályunk számos alapjog korlátozását tette lehetővé háború vagy háború veszélye esetében. Ennek megfelelően a háború esetére szóló kivételes hatalmi intézkedéseket tartalmazó 1912. évi LXIII. törvénycikket (továbbiakban HKtv.) tárgyi hatálya kiterjedt a sajtójog, a sajtószabadság területére is; ennek oka a miniszterelnöki indokolás szerint az volt, hogy „a sajtóközlemények a hadviselés érdekeit igen könnyen veszélyeztethetik. Lehetnek sajtóközlemények, a melyek esetleg egész ütközetek elvesztését okozhatják[...]”
Jelen tanulmányban a HKtv. sajtójogi felhatalmazásainak első világháborús alkalmazását tekintem át.

Magyarországon hosszú vajúdást követően 1912-ben fogadta el az Országgyűlés az első átfogó kivételes hatalmi törvényt, amely háború esetére adott felhatalmazást a kormánynak, lehetőséget adva a közigazgatás átalakítására, a törvényben meghatározott alapjogok korlátozására és a hadigazdálkodás kereteinek kialakítására.
Az háború esetére szóló kivételes hatalmi intézkedéseket tartalmazó 1912. évi LXIII. törvénycikket megalkotását követően csakhamar alkalmazni is kényszerült a magyar kormány, hiszen e törvény jelentette az alapját az első világháborús hadi jogalkotásnak.
A törvény és annak alkalmazása az egyik a csekély számú példa közül, amely ezen garanciális jogi rezsim gyakorlati alkalmazásának  vizsgálatát lehetővé teszi, vagyis megismerése rendkívüli jelentőséggel bírhat a jelenkor jogalkotására is, hiszen gyakorlati ismeretekkel támaszthatja alá egy-egy jogszabályi megoldás megvalósíthatóságát, segíthet az optimális szintű felhatalmazás mértékének megállapításában.
Jelen kötet a törvény megalkotásával kapcsolatos országgyűlési irományokat és naplókat tartalmazza, emellett az érintett időszak kivételes hatalmi törvényre vonatkozó hírlaptudósításai közül válogat.  Utóbbi célja, hogy megpróbálja felvázolni a kivételes hatalmi jogi rezsimmel és annak egyes megoldásaival szemben megjelenő, a vizsgált időszakara jellemző társadalmi gondolkodást.
Ezeken túlmenően egy bevezető tanulmány próbál egyfajta útjelzőként szolgálni a kötetben található források között, megismertetve a Tisztelt Olvasót a korszak történeti, politikai eseményeivel, jogi folyamataival és az azokból levonható lehetséges következtetésekkel.

The purpose of the present study is to analyse the restrictions on the freedom of religious worship introduced by the Polish executive authorities in the face of the spreading COVID-19 epidemic. The analysis aims to answer questions not only concerning the conformity of these actions with the Constitution of the Republic of Poland and statutory laws, but also pertaining to the issue of the level of preparation of Polish law for an epidemic. In reference to these questions, the author concludes  that  the  introduction  of  restrictions  on  the  freedom  to manifest  religion  by  acts  of worship in the regulations issued by the Minister of Health and the Council of Ministers exceeds the bounds of statutory authorisation and is inconsistent with the Polish Constitution. According to the Constitution of the Republic of Poland, passing a law remains the only admissible way of introducing  restrictions  on  the freedom  of  manifestation  of  religion,  and  there  are  no  exceptions to this rule even in states of emergency. On the other hand, the author also points out that if the effectiveness of combating this kind of epidemic really depends on possibility of introducing  the  above-mentioned restrictions  without  a  long  legislative  process,  it  means  that  Polish executive  authorities  have  been  confronted  by  the  constitutional legislator  and  the  legislature with a choice between being efficient and acting in conformity with the Constitution and statutory laws. Therefore, the article postulates that it is necessary to make deep changes to the current law. Elaborating a broad concept of these changes requires further analysis, and the relevant discussion needs to take into account the experience gained so far in combating the coronavirus epidemic, the importance of freedom of thought, conscience and religion, and the solutions adopted in other countries. A clear and balanced, as well as properly sequenced and democratically justified specification of the rules that should be followed by the executive when introducing restrictions related to the spread of the epidemic, even with regard to such important values as the freedom to manifest religion through acts of worship, is undoubtedly more appropriate than formally ruling out the possibility of taking action that may turn out necessary in the future.

In the period of 2009-2014, organized crime subjected all kinds of political authorities and benefited from impunity throughout Mexico, especially in Michoacán and Guerrero. This circumstance provoked a grave constitutional crisis since these authorities were meaningfully overridden and were not able to properly enforce the rule of law in these regions. These phenomena brought about the rise of self-defense groups from local civil societies, as a desperate measure to protect their most fundamental rights from ruthless crime. However, this uprising deepened the constitutional crisis, already experienced in these regions due to the calamitous activities of criminal organisations, because it implied the complete absence of the Mexican state to restore legal order. The present article argues that a formal declaration of emergency by the Mexican President, with the official approval of the Mexican Congress, would have solved efficiently the constitutional crisis that Michoacán, Guerrero ...

The Hungarian administrative law has been significantly impacted by the COVID-19 pandemic. Several rules-which were introduced during the state of danger based on the epidemic situation-have been incorporated into the Hungarian legal system. The administrative procedural law has been influenced by the epidemic transformation. However, the rules on e-administration have not been reformed

Jelen kötet célja, hogy a 20. század első felében egymást követő legitimációs
kivételes állapotok/hatalmak (Népköztársaság, Tanácsköztársaság, ellenforradalmi
időszak) gyakorlatát bemutassa a sajtójogi szabályozás tükrén keresztül. Így a kötetbe összegyűjtött jogszabályok többet mutathatnak, mint a sajtójog 1918 és
1922 közötti történetét, hiszen élő példaként szolgálnak a legitimációs kivételes
hatalmak által kialakított rend, jogrend egy rendkívül fontos szegmensére, az
alapjogokhoz való viszonyulásra, azokon belül is a sajtószabadság alakulására.
A kötet a jogszabályokon túl tartalmaz két bevezető, a rendszerszintű
gondolkodást segítő tanulmányt, amelyek iránytűként szolgálhatnak a legitimációs
kivételes hatalmak viszonyrendszerében, azok önképének megértésében.
Az első, Nagy Szabolcs által jegyzett dolgozat a korszak köztörténetét
mutatja be a történész-jogász szemüvegén keresztül, kiemelve az átalakulás és az
egyes rezsimek jellemvonásait.
A második – jelen kötet szerkesztője által jegyzett – tanulmány kifejezetten a
sajtójogi szabályozás alakulásnak történetét vázolja fel a vizsgált korszakokban, és
az azokból levonható következtetések révén kívánja segíteni a Tisztelt Olvasót a
legitimációs kivételes hatalmak természetének feltérképezésében.
A fenti célokon túlmenően reményeim szerint a kötet hasznos és értékes
olvasmányt jelent olyan olvasók számára is, akik nem szakmai (tudományos,
gyakorlati) tevékenységük keretében, hanem a széles látókörű, művelt, de e téren
laikus olvasó indíttatásával veszik kézbe a kötetet.

Az ELKH TK Jogtudományi Intézete az FK 129018. A jogrendszer reagálóképessége című NKFIH által támo-gatott kutatás keretében feltárja a közigazgatási jog re-zilienciáját is. Bár a kutatás a 2010-2018 közti idősza-kot fogja át, de a veszélyhelyzetben alkalmazott rendkí-vüli jogrendre tekintettel célul tűzte ki az "Epidemioló-gia és a jogtudomány" vizsgálatát is. 1 Ebben kiemelt szerepe van a közigazgatási jog alkalmazott megoldásai tudományos elemzésének, mivel az állam cselekvése el-sősorban a közigazgatáson keresztül valósul meg. A veszélyhelyzet elrendelésében és a rendeleti jogal-kotásnál pedig meghatározó a közigazgatás legfőbb szervének, a Kormánynak a tevékenysége még akkor is, ha tudott, hogy a kettő nem azonos fogalom. A kutatás célja tehát elsősorban a közigazgatás veszélyhelyzeti cselekvésének elemzése jogi, jogtudományi szempont-ból annak érdekében, hogy az összevetésre kerüljön a terület dogmatikai alapjaival és empirikus tapasztala-taival egyaránt. Az egységes keretet pedig a jogállami közigazgatással szemben támasztható feltételek és igé-nyek biztosítják. Ugyanakkor nem cél az aktuálpoliti-kai vitákban történő állásfoglalás még akkor sem, ha a jogszabályelemzések és jogalkalmazói joggyakorlat empirikus vizsgálatánál nem lehet teljesen eltekinteni a szakmai közvéleményben (hazaiban és külföldiben egyaránt) felmerült kérdésektől sem. Elemzésünk so-rán azt is vizsgáltuk, hogy a különleges jogrendben be-vezetett intézkedések és tapasztalatok mennyiben épültek be a jogrendszer "normál" működésébe, így kü-lön vizsgáljuk a veszélyhelyzet megszűnésével össze-függő átmeneti szabályokról és a járványügyi készült-ségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (Átmeneti tv.), va-lamint egyes, kapcsolódó törvényjavaslatok, így példá-ul a különleges gazdasági övezetek intézményét a "nor-mál" jogrendbe bevezető 2020. évi LIX. törvény rendel-kezéseit is. Egy eddig még sosem alkalmazott, általános veszély-helyzetben alkotott közigazgatási jog tekintetében kel-lene tehát az aktuálpolitikai sajtó és médiamegnyilat-koztatásoktól elvonatkoztatható, időtálló tudományos következtetésekre jutni. Ez már csak azért sem köny-nyű, mert az is kétségbe vonható, hogy a Kormány ve-szélyhelyzetben hozott rendeletei, amelyek más jog ágak (pl. polgári, vagy büntetőtörvények) normáit írják felül, vagy alkalmazásukat tiltják, egyáltalán a közigaz-gatási jog körébe sorolhatóke. 2 Terjedelmi okokból ennek az írásnak nem lehet a célja a veszélyhelyzeti közigazgatási jogalkotás minden fel-merülő közigazgatási jogi dogmatikai problémájának a teljes körű megválaszolása. Csupán a leginkább vitat-ható, fontosabb, közigazgatási jogi kérdések áttekinté-sére koncentrál egyfajta problématérkép felvázolásá-val, amely a későbbi elmélyültebb kutatások alapjául is szolgálhat. Ezért értelemszerűen a munka több ponton is vázlatos, egyfajta kiindulópontként szolgál az első-sorban jogdogmatikai kutatási módszer alkalmazásá-val, de eredményei további, jogdogmatikai és empiri-kus módszertanú kutatásoknak is az alapjául szolgál-hatnak. Így különösen illeszkedhetnek a magyar jog-rendszer alkalmazkodását vizsgáló rezilienciakutatá-sokhoz is 3. 1. A JÁRVÁNY ÉS A KÜLÖNLEGES JOGREND: A VESZÉLYHELYZETTŐL A JÁRVÁNYÜGYI KÉSZÜLTSÉGIG A járványügyi helyzet elemzése körében a különleges jogrend magyarországi bevezetésével és szabályozásá-val kapcsolatos kérdések adódnak elsődleges kutatási területként. Ezek azonban elsősorban az alkotmányjog területét érintik, jelen tanulmány csupán utalásszerű-en foglalkozik ezzel a kérdéssel, valamint azzal, hogy a hazai megoldásunk milyen modellbe illeszkedik, de nem foglal állást abban az egyébként egyes szerzők ál-tal vitatott 4 alapkérdésben, hogy annak bevezetése al-kotmányos volte. A különleges jogrenddel kapcsolat-ban a nemzetközi szakirodalom kiemeli, hogy annak alkotmányos szabályozása körében két fő modell alakult ki. Az első-ún. common law-modell vagy valamilyen alkotmányos generálklauzulán alapul, vagy az alkotmá-nyos szabályokból közvetve vagy közvetlenül vezetik le a rendkívüli jogrend lehetőségét. A kartális alkot-mánnyal nem rendelkező Egyesült Királyságban elsődle-gesen külön törvények határozzák meg a közigazgatás rendkívüli helyzetekben történő fellépésének lehető-ségeit. Ezek a törvények korábban elsődlegesen a ter

Az ELKH TK Jogtudományi Intézete az FK 129018. A jogrendszer reagálóképessége című NKFIH által támo-gatott kutatás keretében feltárja a közigazgatási jog re-zilienciáját is. Bár a kutatás a 2010-2018 közti idősza-kot fogja át, de a veszélyhelyzetben alkalmazott rendkí-vüli jogrendre tekintettel célul tűzte ki az "Epidemioló-gia és a jogtudomány" vizsgálatát is. 1 Ebben kiemelt szerepe van a közigazgatási jog alkalmazott megoldásai tudományos elemzésének, mivel az állam cselekvése el-sősorban a közigazgatáson keresztül valósul meg. A veszélyhelyzet elrendelésében és a rendeleti jogal-kotásnál pedig meghatározó a közigazgatás legfőbb szervének, a Kormánynak a tevékenysége még akkor is, ha tudott, hogy a kettő nem azonos fogalom. A kutatás célja tehát elsősorban a közigazgatás veszélyhelyzeti cselekvésének elemzése jogi, jogtudományi szempont-ból annak érdekében, hogy az összevetésre kerüljön a terület dogmatikai alapjaival és empirikus tapasztala-taival egyaránt. Az egységes keretet pedig a jogállami közigazgatással szemben támasztható feltételek és igé-nyek biztosítják. Ugyanakkor nem cél az aktuálpoliti-kai vitákban történő állásfoglalás még akkor sem, ha a jogszabályelemzések és jogalkalmazói joggyakorlat empirikus vizsgálatánál nem lehet teljesen eltekinteni a szakmai közvéleményben (hazaiban és külföldiben egyaránt) felmerült kérdésektől sem. Elemzésünk so-rán azt is vizsgáltuk, hogy a különleges jogrendben be-vezetett intézkedések és tapasztalatok mennyiben épültek be a jogrendszer "normál" működésébe, így kü-lön vizsgáljuk a veszélyhelyzet megszűnésével össze-függő átmeneti szabályokról és a járványügyi készült-ségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (Átmeneti tv.), va-lamint egyes, kapcsolódó törvényjavaslatok, így példá-ul a különleges gazdasági övezetek intézményét a "nor-mál" jogrendbe bevezető 2020. évi LIX. törvény rendel-kezéseit is. Egy eddig még sosem alkalmazott, általános veszély-helyzetben alkotott közigazgatási jog tekintetében kel-lene tehát az aktuálpolitikai sajtó és médiamegnyilat-koztatásoktól elvonatkoztatható, időtálló tudományos következtetésekre jutni. Ez már csak azért sem köny-nyű, mert az is kétségbe vonható, hogy a Kormány ve-szélyhelyzetben hozott rendeletei, amelyek más jog ágak (pl. polgári, vagy büntetőtörvények) normáit írják felül, vagy alkalmazásukat tiltják, egyáltalán a közigaz-gatási jog körébe sorolhatóke. 2 Terjedelmi okokból ennek az írásnak nem lehet a célja a veszélyhelyzeti közigazgatási jogalkotás minden fel-merülő közigazgatási jogi dogmatikai problémájának a teljes körű megválaszolása. Csupán a leginkább vitat-ható, fontosabb, közigazgatási jogi kérdések áttekinté-sére koncentrál egyfajta problématérkép felvázolásá-val, amely a későbbi elmélyültebb kutatások alapjául is szolgálhat. Ezért értelemszerűen a munka több ponton is vázlatos, egyfajta kiindulópontként szolgál az első-sorban jogdogmatikai kutatási módszer alkalmazásá-val, de eredményei további, jogdogmatikai és empiri-kus módszertanú kutatásoknak is az alapjául szolgál-hatnak. Így különösen illeszkedhetnek a magyar jog-rendszer alkalmazkodását vizsgáló rezilienciakutatá-sokhoz is 3. 1. A JÁRVÁNY ÉS A KÜLÖNLEGES JOGREND: A VESZÉLYHELYZETTŐL A JÁRVÁNYÜGYI KÉSZÜLTSÉGIG A járványügyi helyzet elemzése körében a különleges jogrend magyarországi bevezetésével és szabályozásá-val kapcsolatos kérdések adódnak elsődleges kutatási területként. Ezek azonban elsősorban az alkotmányjog területét érintik, jelen tanulmány csupán utalásszerű-en foglalkozik ezzel a kérdéssel, valamint azzal, hogy a hazai megoldásunk milyen modellbe illeszkedik, de nem foglal állást abban az egyébként egyes szerzők ál-tal vitatott 4 alapkérdésben, hogy annak bevezetése al-kotmányos volte. A különleges jogrenddel kapcsolat-ban a nemzetközi szakirodalom kiemeli, hogy annak alkotmányos szabályozása körében két fő modell alakult ki. Az első-ún. common law-modell vagy valamilyen alkotmányos generálklauzulán alapul, vagy az alkotmá-nyos szabályokból közvetve vagy közvetlenül vezetik le a rendkívüli jogrend lehetőségét. A kartális alkot-mánnyal nem rendelkező Egyesült Királyságban elsődle-gesen külön törvények határozzák meg a közigazgatás rendkívüli helyzetekben történő fellépésének lehető-ségeit. Ezek a törvények korábban elsődlegesen a ter

#NoMoreViolence We hope that human rights defenders in the region stay alert, raise their voices, and denounce by all possible means the abuses that people are experiencing in Chile, which we thought "never again" would be repeated. For Romario Veloz, Alex Núñez, Kevin Gómez, Manuel Rebolledo Navarrete and José Miguel Uribe Antipán, who were killed by state agents over the past few days in Chile

Almost half of the political life has been experienced under the
state of emergency and state of siege policies in the Turkish
Republic. In spite of such a striking number and continuity in the
deployment of legal emergency powers, there are just a few legal
and political studies examining the reasons for such permanency
in governing practices. To fill this gap, this paper aims to discuss
one of the most important sources of the ‘permanent’ political
crisis in the country: the historical evolution of legal emergency
power. In order to highlight how these policies have intensified
the highly fragile citizenship regime by weakening the separation
of power, repressing the use of political rights and increasing the
discretionary power of both the executive and judiciary authorities,
the paper sheds light on the emergence and production of
a specific form of legality based on the idea of emergency and the
principle of executive prerogative. In that context, it aims to
provide a genealogical explanation of the evolution of the exceptional
form of the nation-state, which is based on the way political
society, representation, and legitimacy have been instituted and
accompanying failure of the ruling classes in building hegemony
in the country.

Restoration of independence by Poland in addition to resolving various issues require harmonization of the military justice system. Initial activities of the organs of a temporary transitional military justice led to the adoption by the Parliament of the Legislative Act of July 29, 1919. This law was the basis for the harmonization of Polish military justice system in later years. Ongoing from February 1919 years Polish-Russian war caused many negative phenomena in the ranks of the Polish Army fighting. The decrease morale and discipline of the soldiers often triggered public criticism that expected penalties applicable to commanders. This was, for example, at a meeting of the Council of Ministers and the Council of National Defense in July 1920. Therefore, the Council of National Defense issued a decree appointing to life the Court of National Defense. The special court made up of lawyers, judges and senior officers of the military judge for insubordination and cowardice in the face of the enemy. Within three months of its existence, the Court considered the State Defence only one case. General Alexander Boruszczak has been accused of putting the Red Army Vilnius city without a fight. The process has not been completed by the court before the repeal of Regulation, which took place December 9, 1920 year. Court of the State Defence did not play a significant role in the development of Polish military justice. He was, however, an example of attempts to increase discipline on the front, especially among officers.

Que el coronavirus ha alterado profundamente nuestra vida cotidiana es una obviedad que no precisa una extensa justificación. Desde que, a mediados de marzo, el Gobierno de España declaró el estado de alarma para hacer frente a esta dura pandemia, hemos vivido una restricción de la libertad de movimientos desconocida para la gran mayoría de la sociedad. Se trataba, ciertamente, de una limitación explicable por la catástrofe, una medida extrema de la que existen otros antecedentes en la historia. En estas páginas se examinan las restricciones efectuadas en la libertad religiosa durante la primera ola de la pandemia.

The Turkish Government issued several acts with the intent of preventing the spread of the virus after announcing the first confirmed case of COVID-19 on March 11, 2020. Moreover, a valid ground emerged for the declaration of a state of emergency: Article 119 of the Turkish Constitution empowers the President of the Republic to declare a state of emergency in the event of the serious deterioration of public order caused by the outbreak of dangerous pandemics. However, the state of emergency was not declared and the government chose to use its ordinary powers instead. Therefore, the Interior Ministry issued directives banning people over the age of 65, people with chronic diseases, and people under the age of 20 from leaving their homes. General curfews were also imposed in big cities on weekends more than ten times with these directives. Serious questions have been raised regarding the constitutionality of the restrictions as these directives lack explicit statutory authorization and the state of emergency has not been declared. Basic rights and freedom could be restricted for the reasons specified in Article 13 of the Turkish Constitution. Moreover, the restrictions should be based on laws accepted by the Grand National Assembly of Turkey. These laws have to be certain and accessible. Therefore, “laws accepted by the Grand National Assembly of Turkey” should be interpreted in a nuanced way: Laws have to contain content-wise
qualities such as clarity, obviousness, and predictability. Only under these conditions, the requirements of legality could be met. The recent curfews in Turkey are grounded on Article 11/C of the Law on Provincial Administration and Article 27 and 72 of the Law on General Protection of Public Health. According to Article 11/C of the Law on Provincial Administration, Duties of the provincial governors include exercising preventive police patrols, providing and preserving peace, security, personal inviolability, freedom of action and public welfare within the cities. To ensure these duties, the governor must take necessary measures. In cases where there is a risk of deterioration of public order and safety in such a way that ordinary life is threatened, the governor may restrict entries and exits to the city for persons who are suspected of having the potential to disrupt public order or public security, regulate or restrict roaming or gathering of people and navigation of vehicles in certain places or hours, prohibit bearing or transportation of all types of weapons and bullets including the registered ones. These measures cannot exceed fifteen days.
Article 27 of the Law on General Protection of Public Health regulates general duties of public hygiene assemblies. Moreover, Article 72 of the law regulates measures mostly applicable to infected citizens, infected animals, and danger zones. Restriction of rights of the “noninfected cases” is not regulated in both the articles. As it is seen, neither the Law on Provincial Administration nor the Law on General Protection of Public Health empowers the government to impose general limitations on basic rights. General curfews cannot be imposed based on these laws under these circumstances. It could be said that lawful curfews could be imposed only after declaring an official state of emergency considering the current legislation in Turkey. However, the government does not want to declare an official state of emergency and prefer to manage the crisis with ordinary legislation. Hence, laws restricting basic rights are interpreted widely, and unusual competences are justified under the cover of fighting against the COVID-19 pandemic. Therefore, there is an urgent need to adopt new and
detailed laws to be applied during pandemics. Otherwise, the only way to legalize curfews could be declaring a state of emergency. It could be concluded that general curfews imposed in Turkey due to the COVID-19 pandemic are unconstitutional under these conditions (also see Volkan Aslan, “Turkey’s Struggle Against COVID-19 and the New Reign-by-Administrative-Act” [IACL-IADC Blog 2020] <https://blogiacl-aidc.org/2020-posts/2020/7/16/turkeys-struggle-against-covid-19-and-the-newreign-by-administrative-act>).