Ugrás a tartalomhoz

Galagonyás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galagonyás (Глогоњ / Glogonj)
A Szent Anna katolikus templom
A Szent Anna katolikus templom
Galagonyás címere
Galagonyás címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségPancsova
Rangfalu
Irányítószám26202
Körzethívószám+381 13
RendszámPA
Népesség
Teljes népesség3012 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság75 m
Terület47,2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 59′, k. h. 20° 32′44.983333°N 20.533333°EKoordináták: é. sz. 44° 59′, k. h. 20° 32′44.983333°N 20.533333°E
Galagonyás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Galagonyás témájú médiaállományokat.

Galagonyás (szerbül Глогоњ / Glogonj, németül Glogau, románul Glogoni) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Pancsova községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Pancsovától 16 km-re északnyugatra, a Temes bal partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a szláv glog (= galagonya) növénynévből való.

Története

[szerkesztés]

A falut 1586-ban említik először, de a hódoltság alatt lakossága elpusztult. Helyükre délről szerb telepesek érkeztek.

1704-ben a katonai határőrvidék része lett. Szerb lakosai a katonai ellenőrzés miatt 1771-ben eltávoztak. 1774-ben telepítették be német telepesekkel.

1788-ban a falut felégették a törökök, 1790-ben pedig kolera pusztított.

1780-1800. között Erdélyből román telepesek érkeztek. 1806-ban épült fel a román temploma, melyet 1825-ben vihar rongált meg úgy, hogy 1840-ben újat kellett építtetni helyébe. A katolikus Szent Anna temploma 1841-ben épült.

1872-ben megszűnt a katonai határőrvidék és a falut a pancsovai járáshoz sorolták.

1910-ben 2816 lakosából 72 fő magyar, 1745 fő német, 2 fő szlovák, 756 fő román, 61 fő horvát, 13 fő szerb, 22 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 1847 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 8 fő református, 12 fő ág. hitv. evangélikus, 798 fő görögkeleti ortodox, 2 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1840 fő tudott írni és olvasni, 605 lakos tudott magyarul.

A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.

1935-ben 1535 német lakosa volt. A II. világháborúban a harci cselekmények és a szerb partizánok bosszúja következtében 470 német lakosa halt meg, a többit elűzték. Helyükre Kumanovo környékéről telepítettek szerbeket.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3678 3175 3230 3257 3605 3475 3178[2] 3012[1]

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Szerbek 2400 75,51
Macedónok 367 11,54
Románok 156 4,90
Jugoszlávok 106 3,33
Magyarok 26 0,81
Cigányok 17 0,53
Horvátok 6 0,18
Szlovákok 6 0,18
Németek 5 0,15
Csehek 3 0,09
Montenegróiak 2 0,06
Muzulmánok 1 0,03
Albánok 1 0,03
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]