Ispánlaka
| Ispánlaka (Șpălnaca) | |
 | |
| Az ispánlakai ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Háporton |
| Rang | falu |
| Községközpont | Háporton |
| Irányítószám | 517337 |
| SIRUTA-kód | 4730 |
| Népesség | |
| Népesség | 173 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 325 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 20′ 28″, k. h. 23° 54′ 31″46.341242°N 23.908668°EKoordináták: é. sz. 46° 20′ 28″, k. h. 23° 54′ 31″46.341242°N 23.908668°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ispánlaka (románul: Șpălnaca) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyenyedtől 15 kilométerre északkeletre, a Maros és a Küküllők közötti dombvidéken fekszik.
Története
[szerkesztés]1887-ben (más forrás szerint 1881-ben) két, Erdélyben egyedülálló vaskori, Krisztus előtti 13. századi bronzlelet került elő a falu északkeleti határában. A Podaie határrészben egy korsóban 120 bronztárgy (vésők, sarlók, karperecek, kard), a Dudău határrészben pedig egy-két tonna súlyú, bronztárgyakból álló leletanyag. Később déli határában, a Șugud határrészben a hallstatti kor (Basarabi kultúra) és a Krisztus utáni 7. század között használt temetőt tártak fel.
Először 1329-ben, Ispanlaka és Spanlaka néven említik. 1334-ben katolikus egyháza volt, de katolikus lakói helyére még a reformáció előtt románok települhettek, mert protestáns egyházát már nem említik. Fehér, majd Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott. 1945 után kivált belőle Szárazvámtanya.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 862 lakosából 812 volt román, 17 magyar és 28 egyéb (cigány) anyanyelvű; 482 görögkatolikus, 356 ortodox, tizenkét református és nyolc zsidó vallású.
2002-ben 263 román nemzetiségű lakosából 246 volt ortodox, tíz görögkatolikus és hat pünkösdi vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Ortodox fatemploma, amelyhez harangláb tartozik, a 18. században készült, 1865-ben újították és 1868–69-ben festették ki belülről.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1735-ben Báróczi Sándor író.
Források
[szerkesztés]- Az ispánlakai leletanyagok ismertetése (románul)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
