Először 1509-ben, Zwnyogzegh alakban említették. A Majláth család birtoka volt, amely a helységről vette nemesi előnevét is. 1512-ben egyik határköve Szent Miklóst ábrázolta.[3]1518-ban országos vásár tartására kapott jogot. 1531-ben Szapolyai János elkobozta a Ferdinánd-párti Majláth Istvántól és Brassó városnak adományozta. Majláth időlegesen ismét visszaszerezte, de 1541-ben, újabb pártütése miatt újból elvesztette. 1546-ban fia, Gábor szerezte vissza ismét a családnak. 1594-ben Báthori Zsigmond újra Brassónak adta. 1607–1618-ban a Schonkbenk családé, később ismét Brassóé volt. A 17–18. századbanszászok vagy magyarok is lakták, az 1658-as és 1683-as tatár pusztítások után csak románok. 1664-ben Apafi egyik részét Székely Mózesnek, a másik részét a Mikes családnak adományozta. Román lakói taksás jobbágyok voltak, akik földesúri szolgáltatásaikat pénzen váltották meg.[4]1764 és 1851 között az orláti határőrezredhez, 1876 és 1925 között Fogaras vármegyéhez tartozott. Lakóinak fő jövedelemforrása a szarvasmarhatartás és a mészégetés[5] volt.
Románia
é. sz. 45° 46′ 09″, k. h. 25° 26′ 09″45.769167°N 25.435833°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 09″, k. h. 25° 26′ 09″45.769167°N 25.435833°E
