A Mickey 17-nek a szíve a helyén van, de hiányzik az agya
"A film úgy tesz, mintha tényleg a fejétől bűzlene a hal, mintha a kisember elnyomására és a társadalom ellentmondásaira a megoldás annyi lenne, hogy jobb vezetőkre van szükségünk."
Teljes kritikám: merce.hu/2025/03/02/a-mickey-17-nek-a-szive-a-helyen-van-de-hianyzik-az-agya/
Kár, hogy egy előzménytörténet. A film középpontjában a világ volt, nem a cselekmény és még csak nem is az akció (ez egy világépítő fantasy trend most, a Dűne is ezt csinálja), épp ezért furcsa, hogy semmi új nem derült ki, az összes elem az előző filmből lett újrahasznosítva.
A Magyarázat Mindenre semmitmondása és a 3000 számozott darab öntömjénező fingszaga után vártam, hogy valaki csináljon rendes, autentikus karaktereket mozgató realista filmet a hazai társadalmi életről.
Megtörtént, a film nagyon kevésből (anyagilag is) hoz ki nagyon sokat. Az alacsony költségvetés tematikailag jól illeszkedik, hisz így hasonlít a film azokra a youtube-videókra, amelyeket maga a főszereplő készít el a történet során.
A történet pedig nagyon erős, megmutatja a fővárosi jóemberkedés céltalanságát (hello Munkásmozgalom! - az elkötelezett polgárság önmagára zárul valós intézmények…
A második nemiséggel, genderrel foglalkozó mainstream szerzői film (a Barbie után), ahol a főszereplő(k) infantilisek, lényegében tudatlan de a világra kíváncsi gyerekek, és ebből az alappozícióból próbálják megérteni a nemi viszonyokat. Így a második után, felnőttként felmerül bennem a kérdés, hogy biztos én vagyok az ideális nézője ennek? 15-16 évesen sokkal többet adott volna mindkettő. Vagy arról van szó, hogy a tömegkultúra infantilizál, gyermeteg kérdésekre helyezi a hangsúlyt, mert ha másra tenné az túl kritikai lenne? Vagy esetleg a szexualitással…
