random gondolatok:
-egy film, amiben kb 200ezer japán meghal, de egy se szerepel benne
-én amúgy az a típus vagyok, aki képes sírni a történelmi szempontból monumentális pillanatokon és a fizikai felfedezéseken (könyv formájában is:DD), de itt az első fél óra alatt lement az összes endorfin és nem maradt, csak a szorongás. (amit szerintem amúgy mondjuk valszeg az okozott, hogy első sorban ültem és indokolatlanul hangos volt az audió. főleg a végén, a zene sokkal erősebb volt, mint a jelenetek,…
téli film nyári melegbe
érdekes, hogy főleg azok a jelenetek ilyen lecsapottak, befejezetlenek, ahol az a pasi van a fókuszban, akinek túl rövid az élet, és semmire nem ér rá:D
kedvenc jelenetek, amikor megszólal a zene, ami arról szól, hogy telnek a hétköznapok, ha egy INTP-t hagysz játszani :DD a kamera is beáll abszolút káosz módba és a néző kénytelen olyanokon flesselni, amiken a legtöbben max. betépve szoktak (a méhkaptár jelenetet meg se próbálom leírni, de 100/10)
emellett jazz, boldogság,…
filmek, amik annyira egy számomra idegen társadalomban és korban játszódnak, és nem segítenek eldönteni, hogy ki mit miért csinál, hogy fogalmam sincs, hogy:
-az adott embereket nem értem (de ez nem baj, mert ők se egymást, magukat se, meg mások se őket, és ez így amúgy kábé a film MEG AZ ÉLET lol)
-az emberek motivációit és az emberi kapcsolatokat általában nem értem, szóval amúgy ezt így rajtam kívül mindenki összerakja, és tud arra koncentrálni, hogy mi a tágabb kontextusa…
