Az ilyen örökségtúráknak filmen és talán a valóságban is többnyire kétféle kimenetele lehet. Vagy az ember mindenképp kapcsolódni, érezni próbál, felkutatni valami morzsát, amit hazavihet, végül mégis csalódás lesz. Vagy valami olyasmit talál, kap, amire nem is számított. Az A Real Pain túrája afelé kettő az egyben, és filmélményként is hasonló volt nekem.
Vártam nagyon már, egyrészt az egész buddy comedy műfajt nagyon szeretem, de számomra fájóan kevés ebből az igazán jó (és új) film. Ez sem az a klasszik…