MKpV Béts

MKpV Béts
MKpV Béts SöStb Béts ÁVT 70
Pályaszám
SöStB 14 ÁVT 70
Általános adatok
Gyártó	WRB
Gyártásban	1846
Szolgálatba állás	1846
Selejtezés	1865
Darabszám	1 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	2-2-2
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 738 mm
Futókerék-átmérő	1 106 mm
Ütközők közötti hossz	7 654 mm
Magasság	4 609 mm
Szélesség	2 213 mm
Teljes tengelytávolság	3 293 mm
Üres tömeg	24,472 t
Szolgálati tömeg	27,272 t
Tapadási tömeg	10,752 t
Gőzvontatás
Jelleg	1A1-n2
Hengerek
Száma	2
Átmérője	368 mm
Dugattyú lökethossza	579 mm
Gőznyomás	6,0 atm
Tűzcsövek
Száma	123
Hossza	4030 mm
Rostélyfelület	1,16 m²
Sugárzó fűtőfelület	5,03 m²
Csőfűtőfelület	82,07 m²
Forrfelület	87,1 m²
Teljesítmény	55 LE
Sablon • Wikidata • Segítség

Az MKpV BETS a Magyar Középponti Vasút (röviden: MKpV, németül: Ungarischen Zentralbahn, UZB) szerkocsis gőzmozdonya volt.

A mozdonyt az WRB Mozdonygyára gyártotta 1846-ban. A kor szokásának megfelelően nevet kapott, BETS-nek nevezték el. Az alkalmazott felépítés annyiban technikailag fejlettebb volt, mint George Stephenson „Patentee“-típusa, hogy a megnövelt fűtőcső-hosszon a forró füstgázok jobban hasznosultak. A hátránya ennek a megoldásnak a rendkívül egyenetlen futás, ami a nagy első és hátsó túlnyúlásoknak a következménye. Ezért John Haswell, a WRB Mozdonygyár akkori vezetője csak egyetlen ilyen mozdonyt épített.

Az MKpV-t 1850-ben államosították és megalakították a császári (és) királyi Délkeleti Államvasutat (németül k.k. südöstlichen Staatsbahn, SöStB), itt a BETS a 14 pályaszámoz kapta. A cs. (és) kir. Délkeleti Államvasutat 1855-ben reprivatizálták, az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság vásárolta meg, ott a mozdony ismét új pályaszámot kapott a 70–est. A mozdonyt 1865-ben selejtezték.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az UZB – Bets című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5 
• Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5  
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3  
• Kubinszky, Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen, Akadémiai Kiadó (német nyelven), Budapest: Akadémiai Kiadó [1975]. ISBN 963-05-0125-2 
• Ernő Lányi et al.. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon, Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest: Közlekedési Múzeum [1985,]. ISBN 963-552-161-8