Holtponton van Magyarország. Holtponton van a magyar politika. Holtponton van a nemzetpolitika, mert nincs előrelépés sem a határon túli magyarság jövőjét érintő kérdések megoldásában, sem a magyarországi romák nemzeti-társadalmi, kulturális integrációjában. A helyzethez nagyban hozzájárult az, hogy a társadalmat feszítő igazságtalanságok elfogadhatatlan szintre emelkedtek, egyre gyengébbek a társadalmi szolidaritás szövetei. Mindezt tetézi, hogy a leszakadó társadalmi csoportok nem férnek hozzá a felemelkedésükhöz szükséges gazdasági erőforrásokhoz, de az emancipációjukhoz szükséges kulturális tartalmakhoz sem. Erre a megállapításra jutnak a tanulmányok szerzői, akik nem akarják elfogadni a mai helyzetet. Ők igazságosabb, szolidárisabb társadalmi-gazdasági rendszert és demokratikusabb politikai berendezkedést akarnak. Ettől az igénytől vezetve elemzik a tanulmányok az elmúlt negyedszázad társadalmi-politikai történéseit és struktúráit, irodalmi-esztétikai törekvéseit. Kötetünk jelzi: jelentkeztek olyan fiatalabb nemzedékhez tartozó tudósok, akik nem fogadják el sem a rendszerváltás utáni helyzetben kialakított közpolitikai megoldásokat mint alternatívanélkülieket, sem az eddigi utólagos olvasatokat mint egyedül lehetségeseket. Ez az új nemzedék – tetszik, nem tetszik – egyben látja az elmúlt negyedszázadot. Ez nem jelenti azt, hogy a szerzők általában egyenlőségjelet tennének az elmúlt időszakot uraló baloldali-liberális és jobboldali-neokonzervatív diskurzusok közé, de keresik és elemzik egymást feltételező létük társadalmi-gazdasági hátterét. A szerzők szakítanak az eddig jellemző gyakorlattal, amelyben a vita résztvevői önreflexió nélkül, csak a másik oldalt hibáztatják a bajokért, az áldatlan közállapotokért. Ennek az újításnak persze meglehet az ára: sértődés és elutasítás az érintettek részéről, de ezt az árat meg kell fizetnie annak, aki újat, mást akar. A kötet jelentős hányadát olyan tanulmányok alkotják, amelyek a többek által holtnak nyilvánított politikai gazdaságtan, illetve a szociológia eszköztárával elemzik a közelmúlt és a jelen politikai viszonyait. Ezekben a témakörökben olyan, korábban örökre letudottnak vett fogalmak és kategóriák segítik az elemzést, mint az osztály, az osztálystruktúra, kapitalizmus és részvételi demokrácia. Más elemzések megmutatják a folytonosságot a jövedelemelosztásban, a szociális és kisebbségpolitikában. A kötet szerzői azt üzenik: társadalmi szolidaritás nélkül nincs igazságosság, emancipáció nélkül nincs igazi szabadság. Közös, saját értékvilágot tükröző identitás nélkül nincs saját lábán álló politikai mozgalom. A tanulmányokból az a következtetés adódik, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét fel kell hogy váltsa az európai együttműködésben részt vállaló Magyar Köztársaság társadalmi-gazdasági szolidaritásnak formát adó demokráciája. Ennek az új köztársaságnak tagadnia kell az illiberális berendezkedést, de nem lehet puszta folytatása a 2010 előtti liberális alkotmányos demokráciának. A korábbi modernizációs konszenzus helyébe az igazságosabb társadalom vízióját célszerű állítani, a zárt nemzetfelfogást a nyitott, befogadó nemzetfelfogással érdemes felváltani. A Politikatörténeti Alapítvány ösztöndíjasainak részvételével és támogatásával megszerveződött a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye. Ez a kötet – amely a 2015. november 26-án megrendezésre került A mai magyar valóság az elmúlt negyed század tükrében című konferencián elhangzott előadások írásos változatait tartalmazza – az első terméke az itt folyó tudományos, elméleti munkának. Az intézet, a műhely annak a tudatában tevékenykedik, hogy új gondolatok nélkül nincs új stratégia, a baloldaliság megújítása nélkül nincs baloldali megújulás. 2016. március Földes György és Antal Attila