SB/DV 29 sorozat
SB/DV 29 sorozat | |
SB/DV 29 sorozat (23 sorozat) DSA 29 sorozat BBÖ 49 sorozat SHS-CXC 29 sorozat JDŽ 124 sorozat MÁV 332 sorozat FS 193 sorozat ÖBB 153 sorozat | |
Általános adatok | |
Gyártásban | 1860–1872 |
Selejtezés | ?–1953 |
Darabszám | 225 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 0-6-0 |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1245 mm |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 45 km/h |
Ütközők közötti hossz | 14 254 mm |
Magasság | 4400 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága | 2950 mm |
Teljes tengelytávolság | 2950 mm |
Szolgálati tömeg | 37,8 t |
Tapadási tömeg | 37,8 t |
Legnagyobb tengelyterhelés | 12,6 t |
Legkisebb pályaívsugár | 100 m |
Gőzvontatás | |
Jelleg | C–n2 |
Szolgálati tömeg szerkocsival | 65,3 |
Tengelytávolság szerkocsival | 9894 mm |
Hengerek | |
Átmérője | 460 mm |
Dugattyú lökethossza | 632 mm |
Gőznyomás | 6,75 bar |
Tűzcsövek | |
Száma | 183 |
Rostélyfelület | 1,59 m² |
Sugárzó fűtőfelület | 8,50 m² |
Forrfelület | 113,20 m² |
Szerkocsi | |
Típusa | SB/DV: 12 MÁV: d |
Szolgálati tömege | 27,51 |
Vízkészlet | 8,4 m³ |
Tüzelőanyag-készlet | 6,5 t szén |
A Wikimédia Commons tartalmaz SB/DV 29 sorozat témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A SB/DV 23, később 29 sorozat a Déli Vasút tehervonati gőzmozdonysorozata volt, melynek egyes példányai a Duna–Száva–Adria Vasútnál (DSA) is tovább szolgáltak és e vasút államosításával a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 332 sorozatjelet kapták.
Története
[szerkesztés]A DV elődjénél nagyon vegyes volt a tehervonati mozdonyállomány. A DV építtetett egy három csatolt kerékpárú tehervonati mozdonyt az újonnan kifejlesztett francia „Bourbonnais“ mintájára. A sorozatot a 23 osztályba - 1864-től 29 osztály – osztotta be. A StEG mozdony-gyár 1860-ban 20 db-ot épített. Ezek a gépek jól beváltak, ezután a DV 1872-ig különböző gyártóktól, a bécsújhelyitől és az esslingenitől 205 db-ot vásárolt.
Időközben természetesen különböző átépítések történtek: 1861-ben vezetőfülke, 1880-ban vákuumfék, hangtompítóval, kazáncsere stb. Az államosítás után a BBÖ 47 db-ot mint 49 sorozat, a JDŽ mint 124 sorozat kapott. A MÁV a hozzá került 29 sorozatú mozdonyokat 332 sorozatba, az FS pedig 193 sorozatba osztotta.
A második világháború után maradt még néhány darab DRB 53.7111-7116 pályaszámokon Ausztriában. Az ÖÖB-hez már csak a 153.7114 került át melyet 1953-ban selejteztek.
A BBÖ eladott az 1920-as években néhány példányt a mozdonyokból a Graz-Köflacher Vasútnak (GKB). Ezek közül a GKB 671 pályaszámú kisebb átalakításokkal mint pl. légnyomásos fék köszönhetően a stájer vasútbarátok (StEF) egy felújítási akciójának még ma is üzemel Ez a mozdony az 1860-as gyártási évével a legidősebb gőzmozdony a világon ami (a javításokat kivéve) folyamatosan üzemel. (A Keletindiai Vasút Fairy Qeen nevű mozdonya 5 évvel idősebb, de az hosszabb ideig üzemen kívül volt.) Ez a mozdony gyakran dolgozik, rendszeresen továbbit nosztalgia különvonatokat.
Magyarországon, a mozdonyok a Budapest - Nagykanizsa, Pécs - Barcs és a Pécs- Mohács vonalon közlekedtek. A sorozatból egy mozdonyt (SB 674) megőriztek, és jött egy mozdonycsere folytán Magyarországra, ahol eredeti állapotába visszaállították. A budapesti Közlekedési Múzeumban volt kiállítva, mint a legrégibb mozdony Magyarországon.
Irodalom
[szerkesztés]- Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
- Griebl, Slezak, Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, 1985. ISBN 3-85416-026-7
- Bernhard Schmeiser: Lokomotiven von Haswell, StEG und Mödling 1840–1929, Nachdruck: Verlag Slezak, Wien, 1992. ISBN 3-85416-159-X
- Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
- Johann Stocklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
- Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a SB alt 23 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.