Ugrás a tartalomhoz

Alsólupkó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsólupkó (Liubcova)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
KözségBerszászka
Rangfalu
KözségközpontBerszászka
Irányítószám327029
SIRUTA-kód51494
Népesség
Népesség918 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 39′ 27″, k. h. 21° 53′ 35″44.657416°N 21.892964°EKoordináták: é. sz. 44° 39′ 27″, k. h. 21° 53′ 35″44.657416°N 21.892964°E
SablonWikidataSegítség

Alsólupkó, 1911-ig Ljupkovadolnja (románul: Liubcova vagy Liubcova de Jos, szerbül: Љубкова, csehül: Libková) falu Romániában, a Bánságban, az Al-Dunánál. Újmoldovától 30 km-re kelet–délkeletre, a Duna bal partján található.

Története

[szerkesztés]

A török hódoltság előtt települt szerb lakossággal. Névváltozatai: Dolna Lupqıva (1554), Lyubkowa (1689), Dolna Lupkova (1829), Alsó Liupkova (1840), Ljubkova dolnja (1873). Neve a Ljubko délszláv férfinévből keletkezett, -ova képzővel.[1]

Lupkova palánkvárát a törökök 1600 körül építették. Kezdetben hetven, később kb. negyven fős, főként martalócokból álló helyőrség védte. 1689-ben felhagyták.[2]

Lakói korábban a mai falutól egy kilométerre keletre, a Veliki Breg nevű helyen éltek. 1721-ben németeket telepítettek be, de a szerbekkel való feszültségeik miatt nemsokára továbbköltöztek.

1774-től a katonai határőrvidékhez tartozott. 1788-ban a támadó török hajóhad legénysége kétnapos harcban felőrölte a Koča Anđelković vezette határőr csapatot. Az életben maradtakat karóba húzták.

A Határőrvidék feloszlatása után Szörény, majd Krassó-Szörény vármegyéhez csatolták.

Népessége

[szerkesztés]

1900-ban 1561 lakosából 1204 volt szerb, 246 román, 51 cigány, 33 cseh és 23 német nemzetiségű; 1499 ortodox és 60 római katolikus vallású.
2002-ben 1258 lakosából 764 volt román, 323 szerb, 109 cigány és 55 cseh nemzetiségű; 1162 ortodox és 66 római katolikus vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Szerb ortodox templom (1794).
  • Koča Anđelković és társainak emlékműve.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vasile Frățilă: Oiconime bănățene slave de origine antroponomică, Analele Universității de Vest Timișoara Seria Științe Filologice XLVIII, 2010, 149. o.. [2013. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
  2. Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. 3. Budapest, 2007, 1423-24. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]