Austro-Hungarian History

The period between the end of the nineteenth and the beginning of the twentieth century is one that witnessed the rise and spread of anti-Semitism throughout Europe. This paper attempts a historical analysis of the development of anti-Semitism in Romania and a comparison with the case of Hungary in the period between 1866 and 1913. Such a comparison is interesting as the process of Jewish emancipation in the two countries could not have been more different: while in the Romanian principalities Jews were almost completely excluded from political life, and faced important restrictions in all areas of activity, in Hungary they enjoyed full civil and political rights. As a result, anti-Semitism in these countries took different forms as well. In Hungary, anti-Semitism is usually viewed as a reaction to emancipation, while in Romania it accompanies the offi cial policy of discrimination and exclusion. As a result, this paper follows the development of legislation dealing with the
Jewish populations in the two countries, and tries to challenge the common perception of anti-Semitism as a phenomenon appearing as a reaction of the majority population to Jewish emancipation. This comparative discussion is carried out taking into account the different historical contexts of the two neighbouring lands and their impact on the situation of the Jews.

17th century is the critical period for Ottoman Empire when great wars and major territory losses have taken place. My study focuses on the manuscript which is attributed to Tımışvarlı Osman Ağa as a result of his important role in Ottoman History and Literature with regard to his memoir of captivity which reflects its period.
The manuscript which is incomplete thematically and registered with no:220 at Süleymaniye Library, Hacı Ahmet Paşa Collection involves the years between AD 800-1662. The writing mentions Austria and German History until 1500s, and in the following years it mentions Ottoman-Austria relations in addition to German History. In this study the manuscript is transcribed into Latin alphabet, evaluated in terms of its content and source value -both its importance for Turkish History and credibility- and critically examined with its periods’ contemporary chronicles by comparing them.
Although it doesn’t give extensive knowledge, it sheds light on the first period German History and gives information about 17th Century Ottoman-Austria and Ottoman-German relations when major events occurred, which makes it a valued writing.
NOTE: For full access, please visit YÖK National Thesis Center.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
17. yüzyıl, Osmanlı Devleti için büyük savaşların ve önemli toprak kayıplarının vuku bulduğu kritik bir dönemdir. Bu dönemde yaşamış ve bu dönemi yansıtan bir esaretnameye sahip olması bakımından, Osmanlı tarihi ve edebiyatında önemli bir konuma sahip olan Tımışvarlı Osman Ağa’ya atfedilen yazma, araştırmamızın konusunu teşkil etmektedir. Süleymaniye Yazma Eserler Kütüphanesi, Hacı Ahmed Paşa koleksiyonu, nr. 220’de kayıtlı olan ve konu olarak tamamlanmamış eser, miladi 800-1662 yılları arasını kapsar. 1500’lü yıllara kadar Avusturya ve Alman Tarihi, sonraki kısmında ise Alman tarihine ek olarak Avusturya-Osmanlı ilişkilerine değinen eser, transkribe edilerek muhteva ve kaynak değeri yönünden değerlendirilmiş ve de dönemin çağdaş kronikleriyle mukayeseli karşılaştırılması yapılarak eleştirel yönden incelenmiştir.
Geniş bilgilere yer vermese de ilk dönem Almanya tarihini aydınlatması ve önemli gelişmelerin meydana geldiği 17. yüzyıl Osmanlı-Avusturya (Nemçe/Beç) ve Osmanlı-Almanya ilişkileri hakkında bilgi vermesi bakımından kıymetli bir eserdir.
NOT: Tam erişim için lütfen YÖK Ulusal Tez Merkezini ziyaret ediniz.

FIRST LIEUTENANT EGON GABRIJELČIČ (1888 – 1915) – THE HERO OF THE TRIESTE INFANTRY REGIMENT
This contribution aims to outline the life and revive the memory of the forgotten Slovenian patriot and officer, First Lieutenant Egon Gabrijelčič (1888 – 1915), who distinguished himself on the Russian battlefield during World War I and whose valour inscribed his name with golden letters into history of the 97th Infantry Regiment.

The article analyses the system of Primary Schools in the Banat region (today Romania) between 1867-1914. The study examines the laws concerning education, the financial background of schools and also the question fo the language of education, and with the help of these it gives new resoults in the question of assimilation in Austo-Hungarian Monarchy.

The aim of this paper is to investigate the daylight performance in an Austro-Hungarian heritage building located in Banja Luka, Bosnia and Herzegovina. The building was originally used as a military headquarters and was later reused for administration and educational functions. The measurement of daylight was performed in a representative room-office in the building. The measurement results are discussed with respect to international standards and in relation to the specific architecture of the building. Furthermore, the simulation of the daylight performance was performed by using the Design Builder software. Key words: daylight performance, heritage buildings, visual comfort, simulation

This article was published in 2009 as the result of my student activities and research. It focuses on the Mikhail Alexandrovich Bakunin´s participation at the Slavic assembly in Prague in 1848. Bakunin influenced its developement and results. Similarly, his stay in Prague brought him a lot of experience, which influenced the future development of his intelectual thought. Bakunin participated on the assembly as delegate of polish-ruthenian department. He mainly commented on formal questions, but also concetrated on background activities and tried to turn other delegates (e.g. Ľudovít Štúr) for his revolutionary thoughts. He, however, failed. He tried to disprove the illusions about russian tzar Mikuláš I. and was in fierce oppostion to austroslavism. He came out with the idea of democratic slavic federation, but he failed again in enforcing this. After the assembly, he participated in unsuccessful June uprising and had to flee to Dresden. He then tried to organize uprising in Prague from Dresden, but was exposed, arrested and in 1851 extradited to russian authorities.

Triglav,  najvišja gora Julijskih Alp,  je istočasno najvišji vrh Republike Slovenije. Umeščen je v državni grb in preko grba v državno zastavo in predstavlja najmočnejši nacionalni simbol Slovencev. Ta umestitev ima razloge v preteklih zgodovinskih dejanjih in dogodkih, ki so Triglav Slovencem tako močno približali. Z razvojem in organiziranjem planinstva in alpinizma v drugi polovici 19. stoletja so današnje slovenske gore, predvsem pa triglavsko pogorje, začele zanimati nemška planinska društva, ki so tam začela graditi koče in urejati poti do njih in na vrhe, saj je šlo tudi za markiranje prostora kot nemškega. V tem vsesplošnem ozračju je pod Triglavom službujoči župnik Jakob Aljaž iz čistih domoljubnih vzgibov leta 1895 za 1 goldinar kupil vrh (špico) Triglava in tam postavil stolp. Dejanje, ki je v javnosti v naslednjih letih vse bolj odmevalo in nakazovalo zmago Slovencev nad Nemci in Triglav je postajal vedno močnejši simbol slovenstva. Prvič ga je kot simbol Slovencev upodobil arhitekt Jože Plečnik leta 1934,  med okupacijo v času druge svetovne vojne se Triglav že konec leta 1941 pojavi kot simbol Osvobodilne fronte, leta 1947 pa se je Triglav uradno pojavil kot državni simbol v novi slovenski ustavi, ko je bil upodobljen v grbu. Tam je preko vseh novih jugoslovanskih in slovenskih ustav ostal do osamosvojitve Slovenije. Leta 1991 je bil glavni sestavni del uvrščen v nov grb Republike Slovenije, preko grba pa v zastavo Republike Slovenije.

This book presents texts of T.G.Masaryk from 1907-1910, meaning articles, interviews, disputations, brochures, printed speeches, reviews, declarations, or lectures from this period. Masaryk's publication activities were fundamentally affected by his double political candidacy and multiple affairs he took actively a role in, especially Wahrmund´s affair of 1908. Masaryk took on the role of an intellectual defender of the suspended religious law professor. But his international acclaim came only during his engagement in the so-called Zagreb and Friedjungs process. On one hand, this was beneficial for his public renown of an uncompromising defender and advocate of truth, on the other hand, his attitude discredited him in the eyes of the state establishment and caused him difficulties in the future. As it turned up later, some of the discrepancies were already so severe that they couldn´t have been overlooked anymore.

Die "Denkwürdigkeiten" der Helene Kottanner, Kammerfrau von Elisabeth, der Erbtochter Kaiser Sigismunds, lesen sich wie ein Mittelalter-Krimi. Auf Bitten ihrer Herrin und in Begleitung eines ungarischen Helfers raubt Helene unter Lebensgefahr aus dem mehrfach versiegelten Kellergewölbe von Schloss Plintenburg (Visegrád, nördlich von Budapest) die Heilige Stephanskrone. In der Nacht, als Helene die Krone nach Komárno bringt, 21. Feber 1440, gebiert dort Elisabeth einen männlichen Erben. Er wird Ladislaus (Lászlo) getauft und am Pfingstsonntag, 15. Mai 1440, in Stuhlweißenburg (Székesfehérvár) zum König von Ungarn gekrönt. – Welche Funktionen und Motivationen haben Helenes "Denkwürdigkeiten"? Sind es eine Bittschrift, eine Propagandaschrift, eine Apologie oder sind es Memoiren?

The "Memories" of Helene Kottanner, Elisabeth's chambermaid, Emperor Sigismund's heir, read like a medieval thriller. At the request of her mistress and accompanied by a Hungarian helper, Helene steals St. Stephen's crown from the multi-sealed cellar vault of Plintenburg Castle (Visegrád, north of Budapest) at risk of death. On the night when Helene brought the crown to Komárno, February 21, 1440, Elisabeth gave birth to a male heir there. He was baptized Ladislaus (Lászlo) and on Pentecost Sunday, May 15, 1440, was crowned King of Hungary in Stuhlweissenburg (Székesfehérvár). – What are the functions and motivations of Helene's "Memories"? Is it a petition, a propaganda pamphlet, an apology or is it a memoir?

Zusammenfassung

Unserer Stadt zur ehre.
Architektonische entwürfe des deutschen Hauses in Brünn
Aufgrund der zeitgemäßen Presse werden in dem Beitrag verschiedenste architektonische Entwürfe des Deutschen Hauses in Brunn erwähnt, charakterisiert und aus heutiger Sicht betrachtet. Im ersten Teil handelt es sich um das Projekt von J. Laizner aus dem Jahre 1872, welches sich aufgrund seiner nächsten Werke in groben Zügen rekonstruieren lässt. Weiter wird der Entwurf von F. Wannieck und seiner Fachgenossen aus dem Jahre 1882 dargeboten — einschließlich der verschiedensten, in der Presse publizierten Varianten, die schematisch auf den herausgegebenen Karten präsentiert wurden. Zweiter Teil des Beitrages konzentriert sich auf den architektonischen Wettbewerb im Jahre 1887 wie auch auf die Umstande, die ihm vorangingen. Detailliert wird das Bauprogramm behandelt und es wird auch erläutert, dass die Ausrufung des Wettbewerbs für alle Architekten der deutschen Angehörigkeit eher Vorteil als Begrenzung wurde. Erläutert wird weiter, warum in der Kommission T. von Hansen und K. von Hasenauer fehlten und wie großes Interesse für den Wettbewerb herrschte. Aufgrund des zeitgemäßen Textes von A. Prokop versuchten wir zu rekonstruieren, nach welchen Kriterien die Kommission ihre Stellung nahm. Wie sich zeigte, wurde zum wichtigsten Punkt die finanzielle Seite, weil die meisten Projekte den maximalen Geldbetrag überschritten. Ähnlich wichtig waren auch die Bedürfnisse, die den Stil betrafen, welcher, obwohl nicht geplant, auf die nordische Renaissancearchitektur hingewiesen hat. Einzelne Wettbewerbsprojekte wurden zusammengefasst und aufgrund der zuganglichen Informationen vorgestellt. Die größte Aufmerksamkeit wurde natürlich den 5 Siegerprojekten (von H. Ende und E. Böckmann, G. Wanderley, M. Haas, F. Schachner wie auch von S. Neckelmann und A. Hartel) gewidmet, die auch herausgegeben wurden. Bei jedem Projekt wird sein Grundriss wie auch die Seite des Stils erwähnt und es wird seine innere Gestaltung und äußere Wirkung bewertet. Im breiteren Kontext wurden die möglichen Vorlagen gesucht (z. B. Wiener Staatsoper als Vorlage des Entwurfes von Wanderley oder die Waffenkammer in Gdansk als Vorlage des Projektes von Ende und Böckmann) und die zeitgemäßen Kommentare und Meinungen zitiert. Der Beitrag bemüht sich auf den Entschluss der Kommission das Licht zu werfen und kommt zum Resultat, dass der Wettbewerb ein hohes Niveau präsentierte. Weil aber die meisten Projekte den Bedingungen nicht entsprachen, wurde also auch die Auswahl begrenzt. Zum Glück gehörte zu den Projekten auch das sorgfältig entworfene Projekt der hohen Qualität von Ende und Böckmann, das auch zu Recht den ersten Platz gewann.

2017-ben egy huszonhárom tanulmányt magában foglaló kötet látta meg a napvilágot az Osiris Kiadó gondozásában. A tematikus fejezetekbe rendezett írásokat elsődlegesen a szer-ző személye köti össze: Erdész Ádámé, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára igazgatójáé, a kiadvány az ő 1989 és 2015 között megjelent munkáiból áll össze. Ahogy az elrendezés is sejtetni engedi, bár a tanulmányok jórészt egy-egy külön témát járnak körül, azok között erős kohézió van. A kötet elsősorban azokhoz szól, akik a neves gyomai nyomdász dinasztia, a Kner csa-lád múltja iránt érdeklődnek. Fontos jelezni ugyanakkor, hogy számos más téma is terítékre kerül, nem szólva arról, hogy a-könyvben kétségkívül főszerepet játszó-Kner-históriát olvasva sokrétű megközelítéssel találkozik az olvasó: a helytörténettől a művelődéstörténetig számos aspektus bontakozik ki a háttérben.

Collection of digitized public domain works on numismatics of Austria, Swiss, Lichtenstein and lands of Habsburg dinasty
Sammlung von digitalisierten gemeinfreien Werke über Numismatik Österreich, Schweiz, Liechtenstein und Länder der Habsburger-Dynastie

Významnú kapitolu dejín Kysúc predstavuje obdobie sprevádzané vysťahovalectvom do USA podnietené viacerými nevyhovujúcimi podmienkami v rámci Rakúsko-Uhorska. Príspevok sa zaoberá konkrétne problematikou vysťahovalectva z oblasti Bystrickej doliny koncom 19. a v prvých rokoch 20. storočia. Sleduje motívy migrácie a jej jednotlivé fázy, pričom obsahuje i štatistické údaje o migrantoch v danom období. Pozornosť taktiež venuje samotnému priebehu cesty do Ameriky a popisu konkrétnych cieľových miest, do ktorých vysťahovalci smerovali zväčša za účelom zárobku, či už natrvalo alebo s úmyslom vrátiť sa neskôr do pôvodnej vlasti. Súčasťou štúdie je i tabuľka emigrantov zo sledovanej oblasti, ktorá vychádza z údajov databázy imigračného strediska Ellis Island.
One of the most important chapters in the history of Kysuce is the period when emigration to the USA was very frequent. This was caused by many factors, mostly unsuitable conditions in the Austro-Hungarian monarchy. This paper deal particularly with emigration from the region of the Bystrica valley at the end of the 19th and in the first years of the 20th century. It stuedies the motives for migration and its individual phases, while also working with course of the journey to America and describes the specific target destinations, permanently or with the intentio to return to their homeland. The table listing emigrants from this region is also part of this study - based on data from the Ellis Island immigration centre database.

The article describes how the liberals aimed at presenting the Roman Catholic Church and the clergy in the Slovenski narod newspaper after the political separation. It focuses primarily on the influence of the Church on politics, the role of bishops in the party and the literary depiction of the functioning and personal traits of clergymen. These were mostly corrupt and greedy; they ignored celibacy or were even rapists. Politics scandalized the clergy, and they scandalized the people, who no longer saw them as figures of authority.
-------------------------
V članku je opisano, kako so po politični ločitvi liberalci v Slovenskem narodu želeli prikazati Rimskokatoliško cerkev
in duhovščino. Osredotoča se predvsem na vpliv cerkve na politiko, vlogo škofov v stranki in literarni prikaz delovanja ter osebnih lastnosti duhovnikov. Ti so povečini pokvarjeni, pohlepni, ne spoštujejo celibata ali so celo posiljevalci. Politika je duhovščino pohujšala, oni pa so pohujšali ljudstvo, ki v njih ne vidi več nobene avtoritete.

Az első világháborús magyar hadirokkantak állami ellátásának jogi szabályozása az 1933-as "rokkant törvény" megszületéséig A háborús erőszak a történeti megértés egyik lényeges összetevője, "története tehát szükséges történelem" 1 amely "először is azok húsába íródik, akik annak egyszerre elkövetői, áldozatai és tanúi", 2 azaz a katonákéba, írja Stéphan Audoin-Rouzeau és Anette Becker 1914-1918, Az újraírt háború című művükben. A Nagy Háborúban részt vevő összes nagy hadseregben a behívottak körülbelül a 40%-a sebesült meg, 3 ám helyzetük súlyosságát tekintve közülük is kiemelkedtek azok, akik sosem gyógyultak fel teljesen, azaz a hadirokkantak.

“The Nation of Doves” or “the Core and Power of Hungarian Infantry”?
The Relationship of Slovaks with the Military according to Statistics
from the 18th and 19th Centuries and within the Ideology of Slovak Nationalists.
In the process of constructing national ideology, two opposing narrations were formed defining the relationship of Slovaks to the military and army.  The first of them tried to defend an equal position of the Slovak nation or the Slovak tribe of the Slavic nation in the Hungarian Kingdom. It highlights the current and historical merits of the Slovaks in defence of the Hungarian homeland, their traditional loyalty to the Kingdom and throne, bravery and other attributes referring to military qualities. A pantheon of national heroes and martyrs was formed, which aimed to elevate collectively through the glorious deeds of ancestors
self-confidence. The second narration brought to the national discourse the "myth of the dove", of a peaceful Slavic nation. This was in essence
a plebeian myth oriented towards the people, who were the embodiment of collective heroism and did not need to seek its confirmation in the past. People understood as the non-historical mass, became a bearer of continuity, an object of worship. At the same time, they represented these values ​​inside and outside the national Community.

Venice and Austria were once powerful European empires.  While both still exist today, they are not nearly as large or powerful as they once were.  In comparing these two empires, there are quite a few similarities in their downfalls.  Both had nobles and rulers that resisted change, and both were weakened by wars with their neighbors.  In addition, they both did not decline and fall overnight; it was a slow and gradual process that lasted at least a century.  Both empires also were at one point connected, as Austria ruled over Venice for just over fifty years.  When comparing these two empires, one can find many similarities and also some striking differences in their decline as centers of power within the European continent.

Csáktornyán, a mai vármúzeumban egy elpusztult 18. század eleji freskóról készült gyenge olajmásolat (1797) allegorikus jelenetben ábrázolja az 1720-as években alkotmánya, függetlensége szempontjából veszélybe sodródott Magyarországot, a veszély elhárultát, és az ország megmenekülését. A kép értelmezéséhez nélkülözhetetlen háttértörténet szerint VI. Károly német-római császár  (III. Károly magyar király) a  magyar alkotmányt meg akarta semmisíteni, és az országból osztrák tartományt csinálni. A tervet a császár szeretőjének tartott Althan Mihályné Anna-Maria Pignatelli és Batthyány Ádámné Strattmann Eleonóra akadályozta meg Savoyai Jenő hadvezér közreműködésével, akinek a korabeli feltételezések szerint Eleonóra a szeretője volt. A történelemkönyvekből kimaradt kényes ügy elbeszélése eleinte szájhagyomány útján terjedt el főleg a nyugati megyék nemesi-értelmiségi köreiben, majd a XIX. elején Kazinczy Ferenc írónak, irodalomszervezőnek sikerült több változatban is elterjesztetnie a történet általa megformált írásos változatát levelezőpartnerein keresztül. A Pragmatica Sanctio magyarországi elfogadtatása körül kibontakozó feszültségekkel, aggodalmakkal összefüggésbe hozható esemény emlékét őrzi az allegorikus jelenetet ábrázoló freskómásolat, valamint a szabadságharc, majd a kiegyezés idején keletkezett irodalmi  adaptációk. A XIX. század végétől azonban már nem sikerült életben tartani Althanné és Batthyányné összeesküvésének elbeszélését, és beépíteni a szervezett történelmi emlékezet anyagának „megszerkesztett” változatába.

Alapkérdés:
Törés vagy folyamatosság? Mit jelent az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a báró gondolkodásában?
Lehetséges válasz: törést jelent, odahagyja korábbi reformtörekvéseit (pl. Veliky János így értelmezi)
Az én válaszom:
a politikai irányvonal tekintetében: törés (reformpártiság helyett a kiegyezés híve)
és
a politikai gondolkodás tekintetében: folyamatosság
(a politikai rajongás kerülése, józanság, önmérséklet).

U članku se prikazuje razvoj sokolskog pokreta od prvih početaka u Češkoj i njegovo širenje u Hrvatskoj te istražuje povijest društva Hrvatski sokol u Makarskoj. Autor istražuje značenje sokolstva u Hrvatskoj, Dalmaciji i Makarskoj te uvjete njegova djelovanja. Poseban naglasak stavlja se na povezivanje sokolskog djelovanja s političkom situacijom u Hrvatskoj i Monarhiji te strankama koje su imale najveći utjecaj na Hrvatski sokol. Sokolsko društvo u Makarskoj osnovano je 1894., a prestalo je s djelovanjem 1914. uslijed zabrane rada sokolskim društvima u Monarhiji zbog početka Prvog svjetskog rata. U funkcioniranju mu je velike probleme stvarao otpor kotarskog poglavarstva i autonomaška stranka, no unatoč tome postiglo je veliki utjecaj u svakodnevnom gradskom životu.

The purpose of the article is to present a (chronological) overview of denomination, renaming or abolishing streets and squares, setting up and tearing down monuments, naming and renaming primary schools, etc. of Yugoslav connotation in Ljubljana from 1918 onwards. This kind of establishing of collective memory in Slovenia is most evident in political fractures, such as: fracturing from the Austro-Hungarian monarchy and entering the States of Slovenes, Croats and Serbs, and the Kingdom of Serbs, Croats and Slovenes, when it was necessary to redefine the collective memory and clean up the old. This is most evident in renaming streets and institutions or tearing down and putting up new monuments. Or furthermore, the more striking marking of space: the post-war regime in the time of the "second" Yugoslavia. The process was also present during the period of occupation of Slovenia between 1941 and 1945; and during the post-independence Slovenia after the year 1991.

KEYWORDS: Yugoslavism, Yugoslavia, monuments, Slovenia, Ljubljana

This MA thesis project is a result of an exhaustive research of the Tüköry Mansion in Dioš, near Daruvar, Croatia, conducted at the Faculty of Architecture, University of Zagreb (under the mentorship of Prof. Mladen Obad Šćitaroci, Ph.D., F.C.A.). The author offers a revitalisation strategy based on four spatial levels ‒ from the wider regional context of the central Slavonia, to the mansion built by Hungarian architects Ernő Foerk and Gyula Sándy in 1904. The project proposes a reconstruction and revitalisation scenario which focuses on the active use of the mansion in present-day economy.

The Villa- and Town House Architecture of Lajos Pákei

Lajos Pákei (1853-1921) was one of the most prestigious architects at the time of Austro-Hungarian Monarchy in Kolozsvár (Cluj Napoca, Romania). He began his studies in 1872 at the Royal Joseph University in Budapest, then in 1873 he signed up to the Polytechnic in Munich. Three years later he decided to attend the Vienna Academy of Fine Arts, where he became disciple of Danish architect Theophil Hansen. During his stay he also attended Hansen’s special workshop, he contributed to the design of the Parliament Building. After completing his studies he moved back to his hometown where he became chief architect, professor and an active member of society.
The paper brings into focus the various villa- and town house plans of the architect, which can be found throughout the whole region of Transylvania. The above mentioned plans can be divided into two main categories: the first type shows the influence of historicism, while the second type represents a unique mixture of Swiss chalet style, influenced by the chalet architecture of Switzerland, with elements borrowed from the Hungarian vernacular architecture and also from Neo-Renaissance and Neo-Baroque. It is particularly interesting the way how these different sources of inspiration can live and blend harmoniously together, creating something unique and picturesque.

Az Akadémia egy hierarchikus, az irányítást te-kintve hivatalként mûködô intézmény, Ön pedig egy kritikai gondolkodású, az uralkodó narra tí vá-kat megkérdôjelezô mûvészettörténész. Mégis 12 éve vezeti az MTA Mûvészeti Gyûjteményét. Ho-gyan találtak egymásra ezzel az intézménnyel, és mennyire értik egymás nyelvét?-Az Akadémia egy dzsungel, saját törvények-kel. Ha nem meghódítani akarod, hanem élni benne, vele, akkor lassan megnyílnak elôtted a túl-élés ösvényei. Székely Bertalan-kutatóként kezd-tem a gyûjteménnyel ismerkedni, majd 2007-ben egyik napról a másikra vettem át a gyûj teményt, amikor az addigi vezetô, András Edit hirtelen Amerikába távozott. Valakinek gondoznia kellett a gyûjteményt, intézni a napi fenntartást, kölcsönzé-seket; kinyitni nyitvatartási idôben-de azt hiszem, senki sem gondolta, hogy ezen kívül egyéb feladatom is lehet. A Mûvészeti Gyûjtemény ugyanis különösebben nem érdekelt eddig senkit az Akadémián. Nekem viszont jó búvóhelynek és kimeríthetetlen inspirációforrásnak bizonyult.-Búvóhelynek? Miért?-Felmértem, hogy számomra más intézmény-ben nem nyílna tér. Magyarországon az elmúlt évtizedekben ugyanis folyamatosan épült le a tu-do mányos kutatás a múzeumokon belül; a kri-tikai szemléletû kutatókat pedig kevés kivételtôl eltekintve, a pálya szélére állították; és a kiállítá-sokat ma már egyre kevésbé rendezik muzeoló-gusok. Az Akadémián viszont rengeteg érdekes tárgy vesz körül, és mivel a gyûjtemény gyakor-latilag láthatatlan, nem kell a mainstreamhez iga-zodnom. Persze az elején nagyon nehéznek érez-tem: egyedül voltam egy bürokratikus mamutin-tézményben, amely nehezen érti, valójában mi az a mûvészet, vagy mi az az át ha gyo mányozás, " Ilyen hely nincs még egy a világon" Tárgyak élete az MTA Mûvészeti Gyûjteményében A Magyar Tudományos Akadémiához az alapítása óta mûtárgyak sokasága tartozik. Ezeknek a festmények-nek, szobroknak és más tárgyaknak megvan a maguk kalandos sorsa, de meglepôen pontosan mesélik el a magyar tudományosság és a mindenkori nemzeti kánon történetét is. Aki meghallgat egy tárlatvezetést az Akadémia ma látogatható termeiben, nem csupán tudósportrékat fog látni, hanem a máig tartó történelmünkre is rápillanthat. A "történelem" szó 19. századi megalkotójának, Döbrentei Gábornak az arcképét nézve például rögtön megelevenedik az 1950-es évek eleje is, amikor a Döbrenteit tévesen Döbröginek vélô fegyveresek "bosszúból" feldarabolták a festményt. De az efféle erôsza-kos beavatkozások mellett láthatatlan erôk is formálták az Akadémia tárgyi emlékezetét, a kiemelésektôl az elsüllyesztésig. A ma az Akadémián megtekinthetô képmásokon kívül számtalan mûtárgy rejtôzik még a székházban és a nemrégiben lecsatolt kutatóhálózatban, és velük együtt megannyi történet vár felfedezésre. Bicskei Éva mûvészettörténésszel, az MTA Mûvészeti Gyûjteményének vezetôjével beszélgettünk az Akadémia ismeretlen arcairól, múltjáról és jövôjérôl. Holló Barnabás után Telcs Ede és Dávid István: Ferenc József császár és király mellszobrának töredéke, 1917. (Ruskicai márvány, 30 cm MTA Mûvészeti Gyûjtemény, ltsz. 810)

TI VSEM ŠEPEČEŠ ISTI MOLK: VOJAŠKI GROBOVI V RUŠAH IN OKOLICI Ti mati tiha, zemlja črna, pravična nizkim in visokim; pod plaščem temnim in globokim, v okviru cvetja ali trna − ti vsem odpiraš isti dom. Pa naj so v zibel jim šumeli Karpati ali Karavanke, pa naj kavkaške so seljanke prepevale jim ob zibeli − ti vsem šepečeš isti molk. /…/ Silvin Sardenko, Mati vseh mrtvih Uvod N a posameznih krajevnih pokopališčih se danes tu in tam še najde osamljen in pogosto zapuščen grob. Le malokdo še ve, da je tam našel poslednji počitek mož, ki je bil aktivno udeležen v kolesje prve svetovne vojne. O teh grobo-vih v zaledju, na vaških in mestnih pokopališčih je bilo doslej le malo napisanega. Pričujoči prispevek zato poskuša v grobem predstaviti, kako so v času vojne in po njej skušali skrbeti za potrebno pieteto do padlih in umrlih vojakov ter vojnih ujetnikov, ki so bili pokopani na krajevnih pokopališčih ter hkrati spodbuditi še druge raziskovalce in ljubitelje zgodovine k načrtnemu nadaljnjemu raziskovanju tovrstnih vprašanj. »Mi venčamo grobe« in vojna 1914-1918 Februarja 1914 so oglasi v slovenskem časopisju vabili v kino Ideal. Na sporedu so bile eno uro trajajoče kino predstave z naslovom S fotografičnim aparatom na bojišču. Prikazovali so boje med Bolgari in Grki, v katerih so poleg spopadov in naskoka kavalerije prikazovali tudi ranjence, padle in vojaška pokopališča. 2 Le ma-lokdo od obiskovalcev teh predstav je takrat slutil, da bo vse to in še več čez nekaj mesecev videl in doživel tudi sam. Ob izbruhu prve svetovne vojne julija 1914 je med vojaštvom cesarske armade še tlelo navdušenje in upanje, da bo vojna krat-1 Miha Šimac, dr., asistent, Teološka fakulteta, Katedra za zgodovino cerkve in patrologijo. 2 Slovenec, 9. 2. 1914, str. 4.

Cieszyn Silesia in the “long nineteenth century” is widely regarded as an excellent laboratory for research on the formation of nations. The region was inhabited by three language/national groups (Poles, Czechs, Germans) and denominational groups (Catholics, Protestants, Jews). Basing my re-search on an analysis of a group of village mayors (vogts) in the period 1864–1918, which included 1,332 such officials, I attempt to determine whether there was a relationship between linguistic (ethnic) affiliation, religion and political views (supported national movement) in Cieszyn Silesia.

A Balkán, mint birodalmi érdekszférák ütközőzónája Az 1878. március 3-i San Stefanó-i béke következtében, több évszázados török uralom után újra független állammá vált Szerbia. A béke új helyzetet teremtett a Balkánon, ami elsősorban az Orosz Birodalom befolyásának növekedésével járt, ezért még ebben az évben a Berlini Konferencián újratárgyalták a békét. A berlini egyezmény értelmében a Monarchia jogot kapott Bosznia-Hercegovina és a Novi Pazar-i Szandzsák katonai megszállására, ami a Nagy-Szerbia megteremtését hosszú távú célként kezelő belgrádi vezetés szemében a boszniai szerbek elnyomását és államuk függetlenségének veszélyeztetését jelentetteez utóbbit nem alaptalanul gondolták. 1 Az 1903-as erőszakos dinasztiaváltás következtében a szerb külpolitika mindinkább orosz orientáltságúvá vált, és Belgrádban előtérbe kerültek a Nagy-Szerbiát támogató katonai vezetők, akik a világháború kitöréséig befolyásolni tudták a belés külpolitikai döntéseket. Belgrád tengeri kikötő híján gazdaságilag az Osztrák-Magyar Monarchiára volt utalva, amit Bécs megpróbált kihasználni ellenállásuk gyengítésére. 2 A vámháború kétélű fegyvere nem törte meg a szerbeket, az események azonban tudatosították a belgrádi vezetésben: az ország jövője szempontjából létkérdés megszerezni egy tengeri kijáratot, hogy gazdaságilag függetlenedni tudjanak a Monarchiától. Bosznia 1908-as annexiója utáni diplomáciai válság végletesen megváltoztatta az osztrák-magyar-orosz és szerb viszonyt. Bár Bécs sikerként könyvelhette el Bosznia bekebelezését, végletesen maga ellen fordította Szentpétervárt, és szembeállította magával a szerbeket, akik ezután már nem csak Törökországot, hanem az Osztrák -Magyar Monarchiát is ellenségként kezelték. 3 A balkáni háborúkat követően a szerbek céljaik egy részét elérték a volt török területeken élő szerbség egyesítésével, így a külpolitikai irányvonaluk a monarchia területén élő szerbség felé fordult. A háború a Monarchiával tehát jó lehetőséget biztosított számukra Nagy-Szerbia létrehozásához. 1914. június 28-án aztán Gavrilo Princip lövésének szikrája lángba borította a balkáni lőporos hordót. 1 DIÓSZEGI István: Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája, Vince kiadó, Budapest, 2001, 72.p. 2 DIÓSZEGI, i.m., 116.p. 3 DIÓSZEGI, i.m., 125.p.

Од шездесетих година XIX века, када је после слома
апсолутизма започео парламентарни живот у Монархији Хабсбурга, односи између Хрвата и Срба почели су се затезати и реметити.Неспоразуми, спорови и сукоби Хрвата и Срба полако су захватали све области живота. Из политике увлачили су се у науку и публицистику, трујући читав јавни живот и реметећи међусобне односе до граница једва сношљиве. Због тога што је "Обзор" захтевао од Срба да јавно изнесу шта су им Хрвати криви, Руварац је књигу посветио Обзору. Међутим, Обзор није на њу никада одговорио, већ је, како је забележио Браник, лист Српске народно либералне странке из Угарске, искрени заговорник слоге и сарадње Срба и Хрвата, „у место одговора вицловао,називајући проту Руварца ’пабирчарем“.
Познати српски политичар, барон Јован Живковић осврнуо се на књигу Ево, шта сте нам криви!, који је једно време, као истакнути униониста, заузимао положај предстојника за унутрашње послове Хрватске и Славоније. Учинио је то успут, у чланку који је објављен у наставцима са намером да изнесе више конкретних и аутентичних појединости о томе зашто је дошло до размирице између Хрвата и Срба и ко за то сноси одговорност. Живковић је сматрао да је Руварац „врло добро учинио, што је, ’у његовој‘ врло поучној књижици Ево, шта сте нам криви! сакупио и као једну целину на свет издао све оне податке од 1848. године на овамо, који нам показују и чудновато расветљавају поступак и понашање браће Хрвата према нама Србима кроз цео тај низ од четрдесет и више година!“

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum alapvetően határozta meg Magyarország 20. századi történetét. S döntően befolyásolta hazánk gazdasági és politikai lehetőségeit. Az első világháború és a „béke” következtében a magyar olajipar jelentős veszteségeket szenvedett el 1918–1920 között. E tanulmány összefoglalja, hogy milyen volt Magyarország olajipara az Osztrák–Magyar Monarchián belül, s mit is veszített el Trianonban.

Pálffy´s – Among Counts and Princes

The paper is concerned with the position of the Pálffy family, or of its line (Pálffy-Daun), in the nobility of the Habsburg Monarchy and its ranking among the counts or princes of the Empire. At the same time, it shortly depicts the development of the princely status in the Danube Monarchy and particularly in Hungary. It is stated that approx. 470 families belonged to a so-called first society (nobility) in the entire Empire, among them twenty former imperial ruling family lines and twenty-two princely families with an imperial title or titles from hereditary countries. The affiliation with this elite was not decided about by a title, rank or property but by precisely determined principles of the Habsburg court which remained practically unchanged till 1918. Within aristocracy, there was also a certain hierarchy unfolding from the fact if a family belonged to the ruling or formerly ruling dynasties or not, from the title held or the nobilitation date. A princely title was the supreme dignity to be attained in the Danube Monarchy, therefore it was very prestigious and no wonder that there was considerable interest in it. Despite that it was awarded rarely and, in Hungary, quite sporadically: only in three cases from which one (the nobilitation of Charles of Lichtenstein in 1608) is very specific. As for the Pálffy family, only one branch had the title. The younger, also very wealthy family line, having the title Pálffy-Daun since the middle of the 19th century, endeavoured to avail of the fact that the Dauns had acquired a Napoli (Spanish) princely title in the past, and endeavoured to attain its confirmation also in Austria-Hungary in the 2nd half of the 19th century.

Svégel, Fanni: Rape in the First World War. Questions, Sources, Problems

As a first step towards comprehensive research on sexual violence committed during the First World War, the study collects the available types of sources connected to the Austro-Hungarian army. Diaries of soldiers, keynote articles, medical,
forensic, and military reports raise questions about the gendered perspective of
representation, its use for propaganda purposes, and the framing of narratives.
Besides sexual violence, the cases of rationalized relationships, sexual barter, and
intimate affairs should also be considered. The paper seeks to explain the factors
altering the discourse on terminating pregnancies that were the results of rape.
During the abortion debate of 1915, medical professionals, lawyers, and writers
spoke up for or against the termination of such pregnancies, launching the process
of legalization.